Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

Í9T1 íiíníus 5Ä.

fcrr.FT-MAGYARORSZAtí

S. oWat

Vállalati terv kollektív vitából

A VAGÉP termelési tanácskozásán részt vett és felszólalt Tóth Mátyás, a megyei pártbizottság első titkára

Fennállásuk óta először készítenek önállóan középtávú — öt évre szóló tervet megyénk üzemei. Július elsejéig egy másik fontos dokumentum. a kollektív szerződés is a leginkább érintettek és érdekeltek, a vállalati kollektíva tagjai elé kerül, hogy közösen döntsenek minden fontosabb kérdésben. Pénteken a Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat nyíregyházi központi üzemében megtartott termelési tanácskozáson olyan kérdésekben vártak választ, nyilvánítottak véleményt, adtak javaslatot a munkások: lesz-e elég és jól fizető munka, hogyan alakul a kereslet, milyen fejlesztések várhatóak, s mit tesz a lakossági igények jobb kielégítéséért ebben az üzemben 1975-ig? Az alapításának huszadik évfordulójához közeledő vállalat tanácskozásán részt vett Tóth Mátyás, a megyei párt- bizottság első titkára és Cs. tic-gy István, a megyei párt- bizottság osztályvezetője is.

O'kikal gondolhatta a kívülije ó érdeklődő, hogy a jelenvök összegzik majd a

zebbnél szebb eredményeket és annak alapján irigyelni , valóan szép célokat tűznek maguk elé a VAGÉP dolgozói. Hiszen megyénk vasiparának ebben az üzemében különösen az utóbbi tíz évben állandóan emelkedett a termelés volumene, javult minősége, ötször kaptak kiváló kitüntetést, kongresszusi verseny győztesei voltak. Mégsem ezt tették a termelési tanácskozás résztvevői: vitathatatlan eredményeikre is kritikus szemmel tekintettek vissza, s tervüket Sem a nagy kijelentésekre, hanem a realitásokra, a lehetőségek ésszerűbb és fegyelmezettebb kihasználására alapították.

Markovics Gyula igazgatói referátuma sem számhalmaz ismertetésére szorítkozott, hanem a termelésfejlesztés valódi nehézségeit boncolta. Például azt: szép dolog, hogy öt év alatt közel 80 százalékkal akarják fokozni a termelést, de ehhez jelentős technológiai fejlesztések is szükségesek, amihez viszont pénz kell és nem is kevés. Ám még az sem jelenti a teljes megoldást, ha a tervezett 50 milliós fejlesztéseket végrehajtják: állni kell a versenyt a konkurrens vállalatokkal, figyelmüket a jövőben inkább a kvalifikáltabb munkákra "kell fordítani, aminek viszont elengedhetetlen feltétele a jól felkészült, anyagilag is kellően megbecsült törzsgárda jelenléte.

Sajátosam új feladatokat teremt, hogy termelésüknek

több, mint egyharmadát kooperáció útján végzik: ez felveti a partneri kapcsolatok ápolását. Mindemellett ebben az egyébként példásan dolgozó üzemben is bőven akad még tennivaló a szolgáltatások bővítésében, abban, hogy ez a megyei vállalat is érezhetőbben elégítse ki közvetlenül is a megyei igényeket. Bár ez az utóbbi tevékenység nem kecsegtet milliós nyereségekkel, mégsem húzódoznak tőle a jövőben: új szolgáltatórészleget alakítanak ki a szomszédban lévő, volt betonüzem területén, de tervük az is, hogy sokoldalú szakembereket irányítanak majd ide, ahol szolid ár ellenében is jó minőségű munkát kell majd végezni, mert csak így férkőzhet a lakosság bizalmába az egész vállalat.

Ha valaki kételkedett volna abban, hogy ennél a vállalatnál a dolgozók előzőleg alaposan megismerték az említett két dokumentum tartalmát. most a vitában meggyőződhetett róla. Kitűnt ez például a hegesztők nevében szóló munkás esetében, aki bírálta, hogy még mindig nincs „proto-brigád”. s emiatt elég gyakori a normavita, ami a termelés rovására megy. Jobb munkaszervezéssel el lehetne érni azt is, hogy minden ember olyan munkát végezzen, amihez a leginkább ért, gépvásárlással jobban ügyeljenek a vezetők arra, hogy „bóvli” helyett korszerű gépek kerüljenek az üzembe, amit nem kell lépten-nyomon javítgatni. Többet kellene törődni a szakmunkások továbbképzésével is, amivel elérhetnék, hogy egy-egy ember több poszton is képes volna helytállni.

Mások joggal apelláltak a szép termelési eredmények mögött lévő kritikus szociális viszonyok miatt: nincs elegendő öltöző, tisztálkodási alkalom, s ez főként a nődolgozókat sújtja. A fejlesztési tervben ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni, miként azt sem, hogy elégtelenek a raktározási viszonyok, a a „szerszámosok” még mindig csak egy sarokban szorulnak, ahol távolról sincsenek meg a jó munkához szükséges alapvető körülmények. Kardoskodtak a dolgozók amellett: a szolgáltatások fejlesztésére tervezett 18 millió minden forintjának elköltését jól meg kell gondolni, olyan új profilokat szabad csak meghonosítani, amelyet már ma. de hosszú távon is igényel a lakosság, tehát aminek jövője van.

A vitában felszólaló Tóth Mátyás először a most ké szülő középtávú tervek jelentőségéről beszélt, s elmondta: a teljesítés legfontosabb feltétele, hogy már a célok kialakításában is cselekvőén részt vesznek a munkások. mert csak így érzik majd magukénak. Hangsúlyozta: minden üzemünkben egyszerre kell szem előtt tartani a vállalati, a megyei és a népgazdasági érdeket. Az iparfejlesztés, az üzemek letelepítése — amit a jövőben is szorgalmaz a megyei vezetés — áldozatokat is követek s talán nem a kívánt időben és mennyiségben jutnak hozzá bizonyos szükséges támogatásokhoz a meglévő termelőhelyek. De a holnap nyíló új üzemekben is szabolcsi emberek dolgoznak majd, akik ingázás helyett a családjukhoz közelebb jutnak biztos megélhetéshez, s a mi megyénk esetében ez is lényeges kérdés — mondotta. Majd kitért arra. hogy a lakossági szolgáltatás bővítése is egyre égetőbb feladat nálunk, amiben valamennyi tanácsi üzemünknek, kisipari termelőszövetkezetünknek aktívan szükséges részt vennie, s amihez az indokolt támogatást is megkapják majd vállalataink.

Utalva a vitában többször is említett munkaerő-vándorlás visszáságaira, Tóth Mátyás elmondta: ennek nem mindig és nem elsősorban csak anyagi okai vannak. A fluktuációt elősegíti a rossz munkaszervezés, a hiányos szociális ellátottság, a vezetők és dolgozók közötti rossz kapcsolat is. Szükséges, hogy a törzsgárda anyagi megbecsüléséért többet tegyenek üzemeink, bátrabb bérfejlesztéssel csökkentsük az országos és a megyei átlag között még meglévő különbséget. Ehhez persze a fedezetet még jobb munkával lehet előteremteni, amire — miként a VAGÉP-nél — megyénk üzemeiben is megvan a lehetőség. Tóth Mátyás befejezésül sok sikert kívánt a vállalat dolgozóinak nehéz, de szép tervük megvalósításához.

Július elsejéig az elhangzott javaslatok alapján véglegesen rögzítik a VAGÉP középtávú tervét, s az érte dolgozó kollektíva belső törvényét, a kollektív szerződést. Vitában, érvek és ellenérvek pergőtüzében születik e két dokumentum, amely éppen ezért nem marad csupán leírt szó: akik

létrehozták, azok vigyáznak majd teljesítésére, megtartására.

' A. S.

A TISZA VASVÁRI ALKALOIDA GYÁRBAN UJ TERMÉKET KÉSZÍTENEK, AMELY A KÖZELJÖVŐBEN KERÜL A GYÓGYSZERTÁRAKBA. A SANDOZ-KÉSZIT- MÉNYT KÜLFÖLDI LICENC ALAPJÁN GYÁRTJA A SZABOLCSI GYÄR. KÉPÜNKÖN: A KISZERELŐ ÜZEMBEN AZ OLASZ LAMP BUBORÉKCSOMAGOLÓ GÉP SEGÍTSÉGÉVEL MŰSZAKONKÉNT 40 EZER 10 DARABOS CSOMAGOT ÁLLÍTANAK ELŐ. (ELEK EMIL FELVÉTELE)

Jó helyen kopognak

€

Az Építők Szakszervezete a dolgozók ügyeiért

Huzamosabb ideig volt táppénzen Makhándi András ib- rányi lakos, az építőipari vállalat dolgozója és táppénz- igénye kimerült. Mivel Makhándi a nyugdíjkorhatárt is elérte, nyugdíjgztatni akarták Ekkor azonban kiderült, hogy csak hat munkában töltött é’.et tudnak neki igazolni. Nem mintha csak ennyi ideig dolgozott volna, 1947- ben kiment Jugoszláviába az újjáépítéshez dolgozni, de amikor letelt a két év, megnősült és csak 1960-ban jött vissza Magyarországra.

Telefon

Belgrádból

A munkaviszony tehát megvolt, csak nem Magyarországon, hanem Jugoszláviában. Kát évig próbálták intézni az ügyét s’kertelenül, amikor Makhándi az Építők Szak- szervezetének megyei bizottságához ól dúlt. A táppénz lejárta után ugyanis csak az időközönként kapott szociális segélyektől tartotta el magát.

A szakszervezet első lépésként a belgrádi nagykövetséghez fordult, ahonnan két héten belül telefonon megérkezett a válasz: Makhándi András munkaviszonyát igazolták és javasolták, hogy ameddig az iratok nem érkeznek meg, addig is rendszeresen kapjon 600 forint előleget a nyugdíjából. Most már csak néhány nap kell ahhoz, hogy a két évig tartó ügy végére pontot

tegyenek és Makhándi András megkapja jogos nyugdíját.

Az építőipari vállalat egy másik — háromgyerekes — dolgozójának felesége még szülési szabadságon van és kapja a gyermekgondozási segélyt. Kapja, de már nem sokáig, mert letelik a három év és szeretne dolgozni menni, csakhogy nem tud, mert a legkisebb gyerek fogyatékosságai miatt állandó gondozásra szorul.

Az édesanyának viszont nagy szüksége lenne « keresetére és megpróbálta a gyereket szociális otthonban elhelyezni. Nem sikerült. Ekkor fordult az Építők Szakszervezetéhez segítségért és kérte, intézzék el, hogy a gyereket felvegyék szociális otthonba. Hely hiányában a tanács nem tudott eleget tenni a szakszervezet kérésének, de javasolta, hogy próbálják meg Szegeden — ahol talán van hely — elhelyezni, mert a helyi tanács csak a Szabolcs megyében lévő szociális otthonok felett rendelkezik. Az intézkedés megtörtént és bíznak benne, hogy a Cíongrád megyeiek — ha tudna« — segítenek.

A tanácshoz prdultak

Élhez hasonló problémája volt a szakszervezetnek idős Ujalusi István nyugdíjas és fi,- rokkantsági nyugdíjas szociális otthonba való elhelye- ésével. A két férfi rossz anyagi körülmények között él,

Berkesz másfél ezres lakosú falu a kisvárdai járásban. Határa kétezer-hétszáz hold, aránylag jó terület. A Bajcsy- Zsilinszky Tsz tagja a felnőtt lakosság hetven százaléka. Hatvankét kommunista él a faluban és egy teljes szakasz munkásőre van.

A tanácsházán ültünk asztalhoz Pivarnyik Sándor tanácselnökkel, Nagy Péter párttitkárral, Batári Géza tsz- főköny velővel és Mészáros Benjámin iskolaigazgatóval. Beszélgetésünk tárgya: egy

mai nyírségi, szövetkezeti falu társadalmi kiegyenlítődésének helyzete.

tét emlékek

lakosság többsége a fel iadulás előtt szegénypa ízt és uradalmi cseléd volt .evesen álltak 3—15 holddal saját lábukon, de időnként még ezek is uradalmi munkára szorultak.

Párttitkár: — Nem volt a népnek sem ideje, sem módja az életével, a gyerekek holnapjával törődni.

A megindult közbeszólásokat csak rövid idézetekben

Egy falu átalakulóban

lehetett jegyzetelni. „Testvérek civakodtak, pereskedtek hosszú időn át lépés földek miatt. Mígnem elvitte a per a vitatott kis földet is.” „Harag, gyűlölet feszítette az embereket. A grófi uraság, meg a hivatalvezetők örültek a megosztottságnak. Annál biztosabban tudták a maguk pozícióját, gyakorolták a hatalmukat.” „A szülők kemény ráhatást alkalmaztak gyerekeikkel szemben, kivel házasodjanak.”

„Az uradalmi cselédeknek egyik aratáskor nem volt meg a mindennapi kenyerük.. Úgy sztrájkoltak, napokig az útmenti eperfák silány gyümölcsével éltek családjukkal, nem bírtak aratni, hordani.”

Leomlott válaszfalak

A tanácselnök egyik megállapításával zárult a múlt: — Az iskolázás helyzetét jellemezte, hogy még 1963-ban is százharminc felnőtt analfabétát tartottunk nyilván a faluban.

Aztán egyöntetűen megállapítják, hogy ma már megszűnt az emberek, családok szemben állása. Leomlottak a válaszfalak.

Főkönyvelő: — Tizenhat- milliót ér a közös gazdaság vagyona. Mutatja, milyen erő van a szövetkezeti ösz- szefogásban: 1965 óta nincs mérleghiány.

Igazgató: — Érezhető némi újfajta különbözőség. De a kereset feltételeire vonatkozik. Nem emberrel, vagy emberekkel szembeni ellenállásban, mint inkább tudat- és egyéni gyarapodásbeli különbségben mutatkozik.

Főkönyvelő: — Hat gépkocsivezető, tizenkét állandó traktoros, hat műhelyszerelő van a tsz-ben. Keresetük esztendőn át, havi átlagban mintegy nyolcszáz—ezer forinttal jobb a növényápolókénál. Ezek ugyanis télen-nyá- ron dolgoznak.

Párttitkár: — Fennáll az az

eset, hogy állattenyés^k, -gondozók keresete nag-'hb, mint a szakvezetőké. P három juhászé például rrgha- ladja az elnök díjazás- •

Újfajta mér3

Igazgató: — Nem^cvésbé lényeges, hogy a nye általánost végző gyéréi* mind nagyobb többsége0 vábbta- nul. S ez a folyar*' 1965-től növekvő tendenci mutat, A fiatalokban megv1 a hajlandóság — figyelése véve a kedvező körülír1^*6* —> hogy szüleikn' magasabb szintre jussana

A tanácséin közben számolt: — Egyebet, főiskolát, felső technik00*' tizenhatan végeztek a t:0 ■ a felszabadulás óta. előt.t nern volt ift pdvptlpi^dyi születésű diplomás, y PaP kivételével Érettf‘t> szakmunkás- bizonyítv/t Pedi§ félszáz- nyi fiata®^0^0^- Egyetemen fő®1411 tanulnak je• - 5 Til/>nn ViccvoiÄff

eddig a faluba négy diplomás pedagógusunk és egy mezőgazdasági szakember.

Párttitkár: — Nincs megdöbbenés olyan eset miatt, hogy_ egyetemet végzett tanárnő férjhez ment szakmunkás fiatalemberhez. Ki-ki a maga akarata szerint dönt sorsa intézésében. A fiatalok eléggé bátrak ehhez.

Igazgató: — Végkövetkeztetés nem lehet más: munka, becsület teszi az emberséget.

Párttitkár: — Teljesebbé teheti még egy valami. A közösség, a társadalom iránt érzett felelősség. És ezért tudni is cselekedni.

Tanácselnök: — így igaz. Nem véletlen kapta a mi falunk a legutóbbi értékelés szerint társadalmi munka végzéséért a megyei tanács második, a járási hivatal első helyezését. Előbbivel kétszáz-, utóbbival százezer forint jutalom járt. Eleget tehetünk egyik régi vágyunknak, új óvodát építhetünk, hogy minél több asszony tudja biztos helyen hagyni gyerekét, míg a tsz-be munkába jár.

Berkesz, 1971. június 16.

Asztalos Bálint

nincs aki gondoskodjon róluk és ezért kérték, hogy segítsen nekik a szakszervezet. Ez a kérdés is meghaladta a szak- szervezet hatáskörét, de segítséget kértek a tanácstól.

Vannak természetesen olyan ‘esetek is, amikor jogtalan kérésekkel fordulnak a dolgozók a szakszervezethez. Egy asz- szony például azt panaszolta, hogy rosszul számfejtették a terhességi segélyt. Amikor illetékesek megvizsgálták, kiderült, hogy valóban rosszul számfejtettek, de nem az asz- szony, hanem a vállalat kárára.

Egy hétgyermekes vajai dolgozó például azért reklamált, mert decemberre nem kapta meg a családi pótlékot. Mint kiderült, abban a hónapbar. csak tizennyolc napot dolgozott, a többit igazolatlanul mulasztotta és azelőtt is gyakran maradt otthon, amit a helyi tanácstól kért papírokkal igazolt. Erre korábban volt is lehetőség, de az újabb rendelkezés szerint fizetés nélküli szabadságot csak az igazgató előzetes beleegyezésével lehet kérni. Ebben az esetben pedig két hónappal a mulasztás után kérte a dolgozó visszamenőleg az engedélyt.

Ha jogos a kérés

Egy másik esetben szülési segélyt kért egy dombrádi hatgyerekes családapa, de a vállalat megtagadta a segély kifizetését. Ez pedig azért történt, mert a dolgozó nem fizette a szakszervezeti tagdíjat és amikor ezt számon kérték tőle, régi bélyegeket szedett össze és azokat ragasztotta a könyvébe.

Volt olyan eset is, hogy nem Szabolcs megyében dolgozó, de építőipari munkás fordult az Építők Szakszervezetének megyebizottságához. Azt tette szóvá, hogy vállalata nem küldi rendszeresen a táppénzt, pedig bejelentette, hogy betegsége alatt itthon kezelteti magát. A vizsgálat itt is kiderítette, hogy jogtalan a dolgozó kérése, mert a vállalat minden hónapban pontosan küldi a táppénzt.

Évente átlagosan 25—30 panasz, jogos bejelentés, vagy jogtalan kérelem érkezik az Építők Szakszervezetének megyei bizottságához. A vállalati szakszervezeti bizottságokhoz ennél jóval több. A megyei bizottsághoz általában már olyanok kerülnek, amelyek meghaladják a vállalatok szakszervezeti bizottságainak hatáskörét, vagy olyanok, ahol a helyi döntésekkel a dolgozó nem ért egyet. És, hogy jó helyen kopogtatnak, az meglátszik a gyors intézkedésekben. Mert ha valakinek jogos a kérése, azt minden esetben megnyugtatóan rendezik.

Balogh Józ