Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-15 / 139. szám
Í&H, június IS. KELET-MAGYARORSZÁ® s. oim j.Az épületgépészet is kövesse az építészet egyre fokozódó ritmusát.” így foglalta össze röviden mondanivalóját annak az ankétnak egyik vitaindító előadója, amelyet nemrégiben tartottak meg Nyíregyházán az Építőipari Tudományos Egyesület helyi csoportjának rendezésében. A miskolci, debreceni küldöttek részvételével megtartott építészeti és épületgépészeti tájértekezlet sok megszívlelendő tanulsággal hívta fel a figyelmet az ezen a téren fokozottan jelentkező problémákra, sürgős tennivalókra. Mint az ankéton is egyöntetűen megállapították; az építészet az elmúlt pár évtized alatt nagyot lépett előre. Az épületgépészet azonban éppen, hogy csak lépett. Pedig éppen fordított arányban kellene lennie. Hiszen a felfutás kezdetén az építészethez képest az épületgépészet még csak pinceipar volt. Ez a különbség a mai napig is fennáll. Sok szakipari munkát például ma is manufakturális módszerekkel végeznek. hiányoznak a korszerű kisgépek. S ha vannak is, hallatlanul drágák, hamar tönkremennek, mert nincs hozzá megfelelő képzettségű szakember. így amit a réven nyerünk, elveszítjük a vámon. Egy építkezés korszerűségét ma már mindinkább az határozza meg, hogy mennyi benne a gépészeti rész. Márpedig ehhez szakemberekre, szakági mérnökökre, műszakiakra van szükség. S éppen ez ami hiányzik elsősorban Nyíregyházán, de bizonyos mértékben Miskolcon és Debrecenben is. Épületgépészmérnök. vagy technikus különösen kevés a hatósági, beruházási szinten, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy megfelelő technikai színvonalon készüljön el a lakás, vagy egyéb létesítmény. Szomorú tényként állapították meg, hogy egyes beruházók — gazdaságossági szempontokra hivatkozva — elhanyagolhatónak tartják az összkomfortot jelentő berendezések beépítését. Pedig a falikút ma már elavult. Esztétikai és egészségügyi szempontból is szükséges a mellékhelyiségek különválasztása. Az ilyen kisszerű álláspontok olykor még ,csak azért érvényesülhetnek, mert beruházói szinten nincs eléggé képviselve az épület- gépészet. Ezért van például 40—50 évvel ezelőtti színvonalon még a légtechnika, villanyszerelés, az alapvető üzemeltetési és karbantartási munka is. Alapvető probléma: azért nincs elegendő épületgépészmérnök és technikus, mert a gyér utánpótlás mellett a továbbképzés lehetőségei is korlátozottak. S ez a gond így jelentkezik hatványozott mértékben a Budapesttől távol eső Nyíregyházán, Miskolcon és Debrecenben. Egyetértünk tehát azokkal a. hozzászólókkal, akik ennek a problémának a mielőbbi megoldását sürgették. Akár egyetemi, kihelyezett oktatással, akár középiskolai szinten, de a szakközépiskolai oktatás specializálása révén is. A házgyári elemekből készülő lakásoknál — s ezek száma Nyíregyházán is gyors ütemben növekszik — ugyan-r is minden szinten specialistákra van szükség, nem pedig általános képzettségű emberekre. Nem véletlen, hogy a házgyári elemekből készült lakások szellőzése nincs megoldva, mert nincs beépítve a tetőventillátor. Hiányzik a kdnyhai levegőcserét biztosító légudvar, nincs megfelelően megoldva a fürdőszoba vízszigetelése és így tovább. A vidéki irodaházakból hiányzik a klimatizáló berendezés stb. Ezeket a problémákat szükséges mielőbb felszámolni. Tágabb teret az építészetben is az épületgépészetnek. T. A. Milliók újításból Évente 10 millió forint értékű gazdasági eredmény — . ennyi hároméves állagban a .megyénkben bevezetett újítások haszna. Az adat az SZMT elnökségének egyik jelentéséből származik, amelyben elismeréssel szólnak az újítómunkáról, s az újítások bevezetését szorgalmazó vállalatokról, gazdaságokról egyaránt. Több nagyvállalatunknál készültek jó újítási szabályzatok, s ezeken a helyeken az átlagosnál jobban is gondozták az újításokat, segítették az újat adni akaró szakembereket. Ilyen jó példa több is van: a Tiszavasvári Alkaloida, a Hajtómű- és Felvonógyár, a TITÁSZ, a gumigyár, a ruhagyár, a Mátészalkai Faipari Vállalat, a dohánygyár, a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat, a Nyírtassi és a Csengeri Állami Gazdaság, hogy a legkiemelkedőbbeket említsük. A gondos, jó újítási munka mellett azonban mégis több segítségre támogatásra volna szükség a vállalatok nagy részénél, Mint az elő^ő.felsorolásból is kitűnik: elsősorban a nagy vállalatok használják ki az újításokból származó kedvező eredményeket. Az ésszerű változtatások, megtakarítások. a dolgozók hasznosítható, jó javaslatai azonban nemcsak ezeken a helyeken, hanem mindenütt elkelnének. Számos gond nehezíti azonban most is az újítási munkát. Gyakran tapasztalható, hogy nem használják ki a társadalmi, irányítói, szervezeti lehetőségeket. Kevés gondot fordítanak az újítási feladattervek elkészítésére, pályázatok hirdetésére. Az újitómozgalom alig kap propagandát. Sok helyen teremt hátrányos helyzetet az is, hogy az újítási szabályzatok előkészítésébe nem megfelelően vonták be a dolgozókat és alig hasznosították a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségeket. Problémát jelent az is. hogy a vállalatok egy részénél nem tudták meghatározni kellően a munkaköri kötelesség fogalmát és ezenbelül a jelentős alkotói tevékenység kritériumait. Mindezek azt eredményezték, hogy a műszaki dolgozók többsége nem foglalkozott újításokkal. Hozzájárul ehhez az is, hogy kevés helyen alakították ki az újítók erkölcsi és anyag: elismerésének módjait. A szakszervezetek időről időre rendszeresen ráirányítják a figyelmet az újítók munkájára, de sajnos, a figyelem nagyon rövid ideig tart. Sokkal következetesebb gondoskodásra volna szükség, hiszen az évente benyújtott 800—900 újítás már bizonyító erővel bír, s a rjiegtakarított 10 milliók is amellett szólnál:: érdemes és szükséges az újítókra, az újításokra jobban odafigyelni. Ne legyen holtszezon Keresik a helyi munkaleheíősé»et a napkori nőknek M. S. Olyan információ nyomán látogattunk Napkor községbe, miszerint száz asszonynak nincs munkája. A tény igaz is és nem is. Június 8-án próbáltunk meggyőződni a hír valóságáról. Akit elértünk a község, illetve a tsz vezetői közül — Vadász Miklós párttitkár. Sípos Ferenc tanácselnök, Lizenbold Antal tsz-elnökhelyettes és Huszár Istvánná, a tsz nőbizottságának elnöke — egybehangzóan állították, a munkára jelentkezők valamennyien dolgoznak. Azt is elmondták: az információ tőlük származik, a vezetőktől, de az elsősorban a téli és kora tavaszi hónapokra vonatkozik. Most inkább hiány van munkáskézben. Szeptemberben. októberben pedig más községből is fogadnak almaszedőket. Mit lehetne, mit kellene és mit tettek már eddig az állandóbb és teljesebb foglalkoztatásért? Csökken a szántóföldi munka A termelőszövetkezetnek hétszáznyolcvan tagja va;i. közülük 385 a női dolgozó. A közös terület művelési ág, illetve vetésszerkezet megoszlása a következő: 1300 hold kenyér- és takarmány- gabona, 190 hold közős kukorica, 65 hold burgonya. 210 hold dohány, 20 hold paradicsom és 10 hold paprika valamint 320 hold termőgyü- mölcsös. Az almásültetvényt nem lehet tovább növelni, hiszen a szüret már most is felülmúlja a saját munkaerejüket. A cseresznye, meggy szedése pedig júniusban van. amikor szintén munkacsúcs van. Tehát a csonthéjasok és bogyósok telepítése sem lenne járható út. A konyhakerti termesztésnek a vízhiány és a sovány homok az akadálya. Nagyobb területen — mint a jelenlegi 30 hold — .emiatt a: konzervgyárral sem érdaínea szerződést kötni. _ Maradt a dohány. A legtöbb munkáskéz jelenleg itt talál elfoglaltságot. A dohánytermesztés azonban tele van problémával. A termelő- szövetkezet a szabolcsi fajta termesztésére rendezkedett be. Ennek területe máris csökkenőben van. A következő években pedig egyre a könnyebb cigarettadohányok kerülnek előtérbe. A ■ jövedelmező termesztés új fajtákkal. vegyszerezéssel. gépekkel. . esetleg öntözéssel látszik biztosítottnak. Az irányzat tehát itt sem a több munkáskéz foglalkoztatása. Az idén először próbálkoznak szamócaszaporítással. Egy hatholdas telepük van. Jövőre már 10 hold lesz- Egy hold 140—160 munkanapot igényel. Ez általában 10 asszony — alapszabályban előirt — kötelező munkanapját adja Nem sok. de .már ez is valami. Ezzel szántóföldi munkalehetőségük szinte ki is merült, A laza homoktalaj és a vízhiány toA tehervagon egyre gyorsulóan gurul lefelé a dombról. A sínen egy vasdarab,— csikorogva akad bele a kerék, lelassítja a vagon futását. A vasdarab kicsapódik, a vagon gurul tovább. Nem kell mást csinálni, mint időben a kerekek elé tenni a vasdarabot — szaknyelven a sarut — és ügyelni rá, hogy ezt mindig megtegyék. Leegyszerűsítve ez lenne a sarusbrigád feladata. Tehervagonok százai fordulnak meg naponta a nyíregyházi állomáson. Egy-egy ÍZ órás műszakban nappal 10—12, éjszaka akár 19—20 vasúti szerelvényt is szétbontanak, rendeznek a célállomásnak megfelelően. A gurí- todombról leszaladó kocsik lassítását — majd húsz vágányra irányíthatják őket — a hattagú sarusbrigád végzi. Naponta sok kilométer szaladgálással jár ez, egvik vágánytól a másikig. És állandó figyelmet követel, hiszen A sarusbrigád a mindig recsegő hangszóróból csak ilyen utasítások jönnek: „A tizenegyedikre, rákot tan. Négy kocsi a kilencedikre, vigyázz!" — Csak egyszer engedje el, koccanjon össze két kocsi, százezres a kár — magyarázza egyikük. — Egy életben nem keres annyit, amennyi kárt csinálhat. Tavaly a három brigád közül a legjobbnak Ladik Miklós brigádja bizonyult. — Van vagy tíz éve, vagy még több, hogy együtt vagyunk. Mindegyik kapott már kiváló dolgozó jelvényt, aki itt van. Mint szocialista brigád a múlt évi eredményükkel érték el az aranyjelvényes fokozatot. — Megértjük egymást, brigádon belül semmi baj, panasz nincs — beszél Kardos Mihály. Álljunk meg egy kis kitérőre. „Szocialista brigád, munkabrigád — egy kutya! Megvan a munkájuk, el kell végezni. Akisor mitől szocialista?” — Sokszor feltették már ezt a kérdést. Legtöbbször jogosan, hiszen a legkevesebb, hogy megértsék egymást, jól dolgozzanak. No és ha szép brigádnaplót vezetnek, adminisztrálnak, ha közösen mennek kirándulni, együtt járnak moziba, társadalmi munkát végeznek, akkor már szocialista módon élnek? Számokkal nem mérhető, hogy a tudat miként változik. — Más brigádokkal, gyáriakkal összehasonlítva, hogy látják? — faggatjuk Ladik Miklóst. — Mi voltunk az első brigád. Sokan mosolyogtak rajtunk, minek rendezkedünk, minek dolgozunk ingyen. Ezeknek jó a fapénz is — mondták — csak szám legyen rajta. A brigádból egy ember szabadságon van. Helyette egy „beváltós”, Bartha László dolgozik. Ha valamiben, akkor a közösen végzett munkában kiemelkedő a Ladik-brigád. Vezényszót nem várva, kérés nélkül ott terem a másik, ahol „sűrűbb” a munka. A nyíregyházi állomás vezetője így jellemez: — A többieknek is példát mutatnak. Mások is hozzájuk igazodnak. Van brigádnapló, vannak felajánlások. Helyette mást idézünk. Hogy is mondták? „Megértjük egymást” — immár évek óta, tehetjük hozzá. Mert a szocialista brigád fogalmát egyszerű szavakkal is ki lehet fejezni. L. B. vábbi munkaigényes kultúrák termesztésének határt szab, sőt az általános gépesítés és vegyszerezés egyre szűkíti a munkaerő-szükségletet. Az állattenyésztésben is változás előtt állnak. Most fogadták el egy háromszáz- húsz férőhelyes tehenészeti telep építésének tervét. Foglalkoznak sertéstenyésztéssel is. de összességében az állattenyésztés jelentősebb munkaerőt a jövőben sem köt le. Két lehetőség van Két lehetőség van: eljárni városba, vagy helyben keresni valami melléküzemi tevékenységet. Jelenleg mintegy 400 fő jár el dolgozni, elsősorban Nyíregyházára. Az eljáróknak körülbelül fele nő. A község vezetői azt szeretnék elérni — túl a termelőszövetkezet nőtagjainak foglalkoztatásán — hogy legalább a gyermekes asz- szonyok otthon találjanak munkát. Az eljárók is szívesebben dolgoznának otthon. Ősszel, az almaszüret idején tömegesen hagyják ott a nyíregyházi munkahelyeket, a helyi keresetért. A község vezetői reálisan értékelik lehetőségeiket. Nem gondolnak semmiféle gyár létesítésére, még egy 150— 200 fős üzemre sem. A helyi lehetőségeket és a bedolgozást kutatják. Tárgyalást folytatnak egy budapesti bútorgyárral. ahová, a kárpitos- munkához fakereteket készítenének. Ez mintegy 20 főnek adna .kereseti lehetőséget. A közeli napokban a járási pártbizottság közbenjárására más üzemek vezetőivel is tárgyalni fognak. Felvették a kapcsolatot a TÁ- SZI-val. Jártak Borsod megyében, ahol az egyik t-sz műanyagfeldolgozó részlegét tekintették meg. A következő télre — a kevés almatermés miatt — nen: tudják kihasználni megfelelően a 200 vagonos almatárolójukat. Raktározni, csomagolni valamilyen ipari terméket, például a cukoriparral kooperálni itt is lehetne. Az új központ megépítésével két régi raktáruk felszabadult, amiben ipari tevéken;. éget. valamilyen bedolgozó részleget el lehetne helyezni. A község vezetői úgy látják, hogv az állomás mellett lévő jól felszereli, nagy bopince nincs kellően haszevvítva. Ha a pincegazdaság itt palackozót létesítene, a reggye jelentős részébe nem ke'lene nagy távolságról száll í — li az üveges bort, legalább^ kevesebbre lenne szükség a választék bővítéséért. Nem kenyérgond, dc.„ Lakossági szolgáltatásra már létesítettek kisebb műhelyeket. Működik a tsz-en belül építőbrigád is. Van egy 10 főt foglalkoztató kis betonüzem. ahol a TÜZÉP részére készítenek kűtsyűrű- ket. Hasonlóan a TÚZÉP- nek készítenek hétvégi házakat. Összegezve: ahogy a tanácselnök mondja, ennyien soha nem dolgoztak a község lakói közül, mint most. A hat aranykoronás, gyenge határú községben olyan új házak . épülnek, mint soha máskor. Sem iparcikk-, sem élelmiszer-fogyasztásban. tartós cikkek vásárlásában nincs elmaradva a község. Kenyárgondja egyetlen családnak sincs. Az igények azonban az eddiginél is gyorsabban nőnek és aki munkaképes, mindenki keresni szeretne. Mégpedig nemcsak öthat hónapon át, hanem ar. év nagyobb részében. Máról holnapra nem oldódik meg minden probléma. A sok ötletből. útkeresésből valami a jövő téli és kora tavaszi holtszezonra már bizonyára gyümölcsözik. < Csikós Balázs Lapszélen Ládák helyed — viták Nem olcsó mulatság a\bel- földl almaláda. Legalábbis az nem, amit a Göngyölegellátó Vállalat fehérgyarmati telepe már tízezres tételekben szállít az almatermesztő nagyüzemeknek. A láda értékét 42 forintban határozták meg (ezenkívül 6 forint használati díjat kell fizetni értük darabonként.) A 42 forintot természetesen visszakapja a mezőgazdasági nagyüzem, ha a ládát almaszüret után épségben visszaszolgáltatja a vállalatnak. Csakhogy ezek a ládák igen kis százalékban fogják túlélni az almaszüretet. Selejtes deszkadarabokból összefűrészeltek, nem egyforma lécekből összefoliozottak. már az első szállítás után töredezők. Ha tudomásul vesszük, hogy bármelyik ládagyárból új ládát lehet vásárolni 35—36 forintért. akkor rögtön meg lehet érteni, miért nem szívesen fizeti ki egyik felvásárló szerv sem a 42 forintot ezekért a ládákért. És még jönnek a végeláthatatlan viták. A Göngyöleg- ellátó Vállalat jelzése, a GEV ugyanis legalább 28 féle módon van rásütve, ráfestve, rákarcolva, rárajzolva a ládákra. A tsz vezetői már látják, a kirendeltség vitatkozni fog az idén is. mint tavaly történt, hogy „igazi" GEV-ládák-e ezek? Meg kellene előzni ezt az áldatlan állapotot. Mégpedig úgy, hogy azért a negyvenkét forintos betétért ne vitákat, hanem rendes új ládákat adjon nekik a GEV! (gesztelyi) A TISZALÖKI HAJÓ- ÉS GÉPJAVITŐ ‘‘ GYÁRBAN EGY HÁROMSZÁZ TONNÁS FOLYAMI USZÁLY FELÚJÍTÁSÁT VÉGZI KELLER SÁNDOR SZOCIALISTA BRIGÁDJA. EHHEZ Á MUNKÁHOZ 300 MÁZSA LEMEZES SZÖG VASAT HASZNÁLNAK FEL A HEGESZTŐK. (ELEK EMIL FELVÉTELE.) Gazdasági jegyzetek Az epuletgepeszet szerepe
