Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-13 / 138. szám
im. JSnítis H. RBLrf-MAGYARÖRSZÄS um NÁBRÁD A MÚLT ÉVI ÁRVÍZ IDEJÉN SOK SZOMORÚ HÍRT HALLATOTT MAGÁRÓL. azóta Újjáépültek a házak, van már vízvezetékük, s mint képünk MUTATJA: IGEN SZÉP AZ ÜJ ABC-ÁRUHÁZUK IS. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Öt nap boldogság Kis úttörők nagy élményei az országos találkozón Azt sem tudják, hol kezdjék. Négyen ülnek körülöttem a 320 úttörő közül, akik részt vettek az országos találkozón. Mondják, és az ember azt sem tudja, mit jegyezzen. Tőkés Gabriella Tiszavasváriból, Onderó Ilona Nagycserkeszről, Hajós Erika Ujfehértóról és Szőke Sándor Tiszaeszlárról ragyogó szemmel mesél, öt napi boldogságról. Csudaszép... ■— Először voltam Pesten — mondja Sanyi. Csudaszép. És mindent láttam, amit eddig csak könyvből ismertem. — A Nemzeti Galéria volt a. legszebb — így Hajós Erika. A Lila ruhás nő volt a legszebb... — Nemiá — vág bele Sanyi —, az Ásító inas jobban tetszett. — Mert te is álomszuszék vagy — nevet könnyű kacajjal Hona, a nyolcadikot most elhagyó nagylány. Mind nevetnek. Mert tudják, hogy ha valamire nem sok idő jutott, az a lustálkodás volt. A találkozó ezernyi eseménye, az ötödik kerület, ahol laktak, a főváros módszeresen feltárulkozó szépsége nem hagyta nyugodni őket. , — A Duna, nekem a Duna volt a legszebb. Este, amikor a kivilágítás volt... .. .és amikor lejöttünk á lampionos felvonuláson a Gellérthegyről és a vízben sok csillogó pont volt a lámpi- on... — ... igen, akkor is, meg amikor a vendéglátóim elvittek sétálni, nos olyan szépet még nem láttam. őszintén tört ki a félbeszakított vallomás a kis Tőkésből. tunk ott is, a Vidám Parkban -és az állatkertben. — Azt nem tetszik kérdezni, hogy a lányok milyenek? — Nos? — Szebbek a falusiak — vágja rá Sanyi, mire felzeng a lányok kara: — Koszi! A Margitsziget se volt rossz — folytatja a kis Gabi. Láttunk játékbemutatót, tanultunk is csomót. Meg kutyakiállítás is volt. Csodás a sziget! Barátságok — Kutyaügyben tessék Sanyit kérdezni. Ö a szakember! Kérdően ránézek. — Kaptam egy kutyát azoktól, akiknél laktam. Din- gónak hívják. Meg is büntetett a kalauz bácsi a vonaton, pedig különkocsiban utaztunk. — Hozzánk eljönnek Ujfe- hértóra azok, akiknél voltam. — Hozzánk is... hozzánk is... már írtunk... Tessék képzelni az a kislány, akiknek a vendége voltam, még sose látott kislibát élve... Aztán kiderül: szoros barátság született a budapesti és szabolcsi gyerekek között. A városiak megszerették a kis falusi lányokat, fiúkat. Erika vág bele a mondókába : — Szép Pest, de nem tudnék ott lakni. Olyan nagyon más, mint a falu... Divat — Akinek csak egy kis formája van, az „forró nadrágban” jár — mondja Ilona. — Csak próbálná ezt felvenni valaki Cserkeszen... — Én felvenném. Csinos és praktikus. — Hát jobb, mint a max}. Pesten nem is rdég'y. — A kirakatok is csodásak. És van olyan bolt, ahol minden újság megvan. És micsoda könyvesboltok — szól közbe Tőkés. És máris kiderül, hogy ezek a lányok és fiúk mi mindent láttak. — Csak az volt szörnyű, ahogy táncoltak. Olyan mintha csak ugrálnának. Ilona véd: — Én is csak a shaket szeretem, meg a kidobóst. Nem is csinálják rosszul. Most ez a divat. Aztán váltják a témát. Beszélnek a kapott ajándékról, a látottakról, szertelenül, mint ahogy az emberben általában a még le nem ülepedett élmény él. Szikrázóan szép szeműkből árad a boldogság. 6 ezred magukkal egy hatalmas vá-1 ros szeretetét élvezték. Bürget Lajos „Van ugyan gyerekem, de...“ Masukra maradt öregek Baktalórántházán s környékén Az idős ember, F. Sándor Nyírjákóról érkezett, hogy a szociálpolitikai előadó szobájában gépbe diktálja szívfájdalmát. „Kérem, utaljanak enge- met szociális otthonba. Feleségem gondnoksága alatt állok, de ő nem főz, nem mos rám. Állandóan kötekedik, így kénytelen vagyok elmenni a háztól, hogy öregségemre megpihenjek. A nyugdíjam 892 forint, ebből vígan megélnénk, de nincs tiszta ágyam, ahová a fejemet lehajthatnám. Van ugyan gyermekem, de eltartásomat, gondozásomat nem vállalja.” Ho! van a család? Sándor bácsi története egy azok közül, amelyek szívbe markolóan mutatják az elaggott, sokszor teljesen magukra maradt emberek sorsát. Sokan felszegik fejüket, ha ilyen példákról értesülnek: de hát hol van az állam, a társadalom? Divatos dolog erre apellálni, és indokolt is, hiszen nálunk az emberről való gondoskodásnak egyik fontos eleme az életük alkonyához érkezők támogatása, gyámolítása. Azt viszont már sokkal hallkab- ban mondják egyesek: de hát hol van a család, a gyermeke, a hozzátartozók? ügy tűnik, igen sokszor a legelemibb kötelességről is „megfeledkeznek” a szüléikről gondoskodni köteles gyermekek. Itt van például R. József helyzete. Nemrég halt meg a felesége, addig ketten csak megvoltak valahogy. Egy községben lakik három gyermekével — mindegyik jó körülmények között él — s, ha az idős ember mégis ezt kérte: „Kérem, hogy eltartásra kötelezett gyermekeim többször látogassanakmeg és a részemre nyújtsanak segítséget...” S a válasz? Valamennyi gyermeke jegyzőkönyvbe mondta: „Egyetértek, támogatni fogom...” S ha nem lép közbe, ha nem figyelmezteti őket a tanács hivatalos embere? Akkor talán heteken, hónapokon át elhaladnak a szülői ház előtt, hogy be sem kopognak idős, beteges apjukhoz? Taníttatta gyermekeit. Talán ennél is megrendí- tőbb annak a nyírkércsi embernek a helyzete, aki rendkívüli segély iránti kérelmet juttatott el a tanácshoz. „75 éves vagyok, beteges, feleségem is beteg, nélkülözünk.” — szól a panasz, s amikor tüzetesebben utána Országház —T- Aztán tetszik tudni megkérdeztem, hogy mi az a lyuk ott a falon a parlamentben. Mondták, hogy valami merénylet nyoma — mondja Szőke Sanyi. De a lányoknak nem ez tetszett. — Nemis — mondja a történetet Ilonka. A fogadás, az volt szép. Az olasz nagykövetet fogadták. Dísszázad is volt, meg piros bársonyszőnyeg. Csak a tévében láttuk eddig. Ez egészen más a valóságban. — Azt is mondd el, hogy este a tévé épülete előtt ültél — szól közbe a kotnyeles Eri. Aztán ott kérted az autogramot az Omegásoktól. Kuncognak. — És a pesti fiúk? — Helyesek — vágják rá. Kedvesek voltak hozzánk a Városligetben is. Mert járA TÁRGYALÓTEREMBŐL Felgyújtotta a szalmakazlat néznek, kiknek illenék gondoskodni róluk, kiderül, hogy az egyik fia doktori címmel a fővárosban osztályvezető, lánya óvónő, s a harmadik gyereke egy tanár felesége. Valamennyi gyermekét taníttatta, s most rendkívüli szociális segélyt kér. Mi tagadás, ezek a legsúlyosabb esetek, s megtörténik az is. hogy az idős ember ok nélkül hozza . kényelmetlen helyzetbe hozzátartozóit. K. bácsi Nyírjákón például ki nem fogyott a panaszból, valósággal vádolta gyermekeit, jelentősebb , megtakarított pénzzel is rendelkezik • és mégis — szociális otthonba akar kerülni. A helyszínen kiderült, gyermekei rendszeresen látogatják, főznek, mosnak rá, szinte egy jó falatot nem fogyasztanak el nélküle, de ő mégis felkavarta a család békességét... Más. A nyolcvannégy éves N. Mihályné nem arra panaszkodott, hogy éhezik, szűkölködik, hanem arra, túl nagy lábon élnek a fiatalok, ő ezt látni sem bírja, inkább elmegy a szeretetotthonba. Gondozónő a tsz-ben Ilyenek is vannak, s jóllehet ezeket sem lehet egy oldalról szemlélni — hiszen az előrehaladott korral sok minden együttjár — de a jelemzőbb, inkább a másik oldal: a társtalanság, az elhagya- tottság és sokszor a nélkülözés megkeseríti ezeknek az embereknek a napjait. Persze, a közösség, ha el is ítéli a lelketlenséget, ezzel nem térhet napirendre a probléma fölött. Miként gondoskodik az állam Baktalórántházán, a hozzátartozó Nyírjákón és Nyírkécsen a rászoruló öregekről? Néhány adat: jelenleg 37 fő állandó szociális segélyt kap, melynek összege személyenként és havonként 330 forint. Esetenként a járási hivatal is támogat, — az idén 10 ember kapott 300— 400 forintot. Több mint öt- venen közgyógyszeréllátásban részesülnek és elég gyakran mérséklik, vagy engedik el teljesen a kórházi és a mentőszolgálati költséget, A termelőszövetkezet Baktán és Kércsen 100—100 forint havi kiegészítést ad a járadékosoknak. de gyakoriak az egyéb kiegészítő juttatások iá. (Háztáji megművelése, esetenkériti tüzelőj ütta tás, stb.) Újabban a baktalóránt- házi Úttörő Tsz azt tervezi: a tsz költségére gondozónőt foglalkoztat, aki rendszeresen felkeresi majd a sokszor már ápolásra is szoruló embereket. És természetesen, minden évben megtartják az öregek napját, ahol van virág, szendvics és tea. Elhangzanak köszöntők is, az úttörők szavalnak, énekelnek. stb. Tiszteletreméltó ez, de nem minden. E«y helyiség sem jutott ? Azok az idős emberek is, akik elviselhető anyagi körülmények között vannak, gyakrabban vágynak a jó szóra, a beszélgetésre, az együttlétre. Erre Baktalórántházán nincs lehetőség. Furcsa, de igaz: a járási státus* megszüntetésével épületek szabadultak fel, de ezek közül egyikben sem sikerült öregek napközi otthonát kialakítani. Sokan mondják: jó volna ez. kellene, nyomban 30—40 ember is jelentkezne rá, a tsz, meg a ktsz is részt vállalna, — de mindez csak kívánó és feltételes módban. Időszerű volna már határozni és főleg cselekedni e kérdésben. Jóllehet, még nem teljes az állam, a szűkebb közösség törődése, de a meglévő juttatások is figyelemre méltóak. S, hogy még gyorsabban apadjanak az érintettek gondjai, arra van szükség: a közvetlen hozzátartozók véleményei, mentegetőzései és magyarázatai ne csak az akták között porosodjanak, hanem hathatós intézkedésekkel — ha kell, adminisztratív úton is — juttassák eszükbe azt a legelemibb feladatot, amely által válik az ember emberré. Angyal Sándor Megalakultak a felvételi bizottságok Minisztériumi vélemény az egységes elbírálásról Ritka bűntett manapság megyénkben — s az országban is — a szándékos közve- szélyokozás. Most egy ilyen ügyben ítélkezett a nyíregyházi megyei bíróság dr. Mar- gitics Imre tanácsa, s hamarosan egy másik ügy is bíróság elé kerül. A jogerős ítélettel lezárt bűnügy főszereplője Tóth Dénes 31 éves érpataki rakodómunkás már többszörösen büntetett előéletű. Feleségével nem élt jól, mert vagyoni természetű vitáik voltak. Például Tóth többször is az asszony szemére vetette, hogy a telek, melyre házukat építették, még mindig nincs a nevükre íratva. Az idült alkoholista Tóthot február 19-én a nagykállói járásbíróság nem jogerősen 14 hónap szabadságvesztésre büntette garázdaság miatt és kötelezte, hogy ezalatt kényszerelvonó kezelésnek vesse alá magát. Az ítélet feletti bánatában február 22-én Debreceniben alaposan beivott. Pénzé már elfogyott, ezért eladta karóráját, s az árát nagyobb részben lecsorgatta a torkán. Alig maradt valamennyi, amikor hazaérkezett. A buszon — a feleségével folytatott viták miatt érzett dühében — elhatározta, hogy otthon gyújtogatni fog. Hazaérkezve elküldte hazulról a feleségét. aztán gyufával meggyújtotta az udvarukon lévő kazlat, amelyben 20 mázsa szalma volt. A kazal közelében volt a házuk, meg a szomszédok gazdasági épületei is. — de más lakóházak sem estek messze tőle. A tűz ilyenformán több épületet is veszélyeztetett. Még nem is vették észre, hogy ég a kazal, amikor Tóth a lakásban összeborogatta a bútorokat, kivitt egy képet, s a lángok közelében helyezte el. Közben a községben már félreverték a harangot, s többen igyekeztek a Tóthék , portája felé, hogy az oltásban segédkezzenek, főleg nők, asszonyok. Amikor a kapuhoz értek, nagyon meglepődtek, mert Tóth nemhogy örült volna a segítségnek, hanem még megfenyegette őket, hogy a tűzhöz közel ne merjenek menni. így az érkezők tanácstalanul álltak az ufcán, mert — ismerték Tóth Dénes garázda, kötekedő, verekedő tulajdonságait, — féltek a fenyegetéstől. Tóth pedig leült a kapuja elé, egy vasvilát maga mellé szúrt a földbe és — cigarettázott. Később megérkeztek az önkéntes tűzoltók és megakadályozták, hogy a szalmakazal tüze tovaterjedjen. A szalmát azonban ők sem menthették meg. A bíróság a közveszélyoko- zás miatt* Tóthot 3 év és 4 hónap szabadságvesztésre büntette, s három évre eltiltotta a közügyektől. <k) Június 28-án országszerte megkezdődnek a felvételi vizsgák a felsőoktatási intézmények nappali, esti és levelő tagozatain. Az írásbeli vizsgákat 28-án a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, a gazdasági főiskolákra, a felsőfokú külkereskedelmi szakiskolákra, valamint az orvostudományi egyetemekre jelentkezők kezdik. Másnap írásbeliznek a műszáki egyetemekre, a tudományegyetemek természettudományi karaira, a műszaki főiskolákra és felsőfokú technikumra pályázók. A tudományegyetemek bölcsészettudományi karain június 30-án tartják az írásbeliket. Az írásbeli vizsgák utolsó napja július 1 lesz, amikor a tudományegyetemek állam- és jogtudományi karain adnak számot» tudásukról a jelöltek. Az írásbeli pótvizsga időpontja azok számára, akik kivételes indok miatt nem tudtak a kijelölt időpontban megjelenni, egységesen július 7- én lesz. Az írásbelit követően egy-két napon belül valamennyi tagozaton megkezdődnek a szóbeli felvételik, s általában július közepéig, de legkésőbb 31-ig befejeződnek. A több tízezer jelentkező tudásának, alkalmasságának és rátermettségének elbírálására országszerte megalakultak a felvételi bizottságok. A felvételekkel kapcsolatban a Művelődésügyi Minisztériumé ban elmondották: — Az eddigi felvétel! rendszer bevált, alapelvein változtatni nem kell. — Általános az az igényi, — s ezt kérjük a felvételi bizottságoktól, — hogy a felvételek elbírálásakor a jelöltek felkészültségét, tehetségét, rátermettségét és erkölcsi-politikai magatartáséit együttesen vegyék figyelembe. Eziek a tényezőik azonban nem értékelhetők egyenlő mértékben. A felkészültség viszonylag objektiven mérhető a középiskolai osztályzatok és a felvételi vizsga alapján. A jelentkezők erkölcsi-politikai magatartását illetően hatékonyabban támaszkodunk a középiskolák és a KISZ-szervezetek jellemzéseire. — A felvételi bizottságok általában három—öttagúalk. A társadalmi ellenőrzés biztosítására az oktatókon kívül helyet kapnak bennük a pártszervezetek és az ifjúság képviselői is. A bizottságok tagjaival csak közvetlenül a szóbelik megkezdése előtt közlik, hogy kiket felvételiztem ek; sem a jelöltek, sem az oktatók nem ismerik élőre tehát egymás személyét A felvételi vizsgákat a tanácsok illetékes osztályainak megbízottai megfigyelőként látogatják, s a minisztériumok munkatársai, vezetői is eüenőrzik.
