Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-08 / 133. szám

r t <ma (Folytatás n 1. oldalról) járatánál helyezték el és as állomás belsejét mutatja. A központi irányító részen két karosszék áll, jobbra látható a létfeltételek biztosításához szükséges berendezés irányí­tópultja. A kabin méretei tmpoaána beoyeaaást kelte­nek. Feoktylazto» azt ts elmondot­ta, hogy a műszaki kísérletek céljaira a Szaljut több száz kilogramm tudományos be­rendezést vitt magával és ezek az állomás szerkezeté­nek további tökéletesítését szolgálják. Megoldódott az űrállomások kiszolgálásának problémája Az ember lakta orbitális űrállomások eszméje először a nagy orosz tudós és kuta­tó, Konsztantyin Ciolkovszkij agyában született meg. A XX. század elején ő alapoz­ta meg tudományosan a Föld közelében lévő „űrtelepülé­sek” létrehozásának és a kozmikus utazásoknak lehe­tőségét A szovjet tudomány és technika a lakott űrállomá­sok létrehozásával újabb lé­pést tett a világűr meghódí­tásának útján. Minden, egyes orbitális űr­állomás több tucat meteoro­lógiai, geológiai, hírközlési és navigációs szputnyikkal ér fel. Az űrállomás fedélze­tén dolgozó tudósok normá­lis munkakörülményeinek biztosításához tágas belső teret kellett kiképezni, vi­szont az űrállomás méretei­nek és súlyának határt szab a hordozórakéta teljesítőké­pessége. A legreálisabb le­hetőségnek ezért az a meg­oldás bizonyult, hogy az ál­lomás elemeit Föld körüli pályán szereljék össze. így e laboratórium tetszés szerinti méretű lehet, mert az egyes elemeket több, egymás után felbocsátott rakéta juttathat­ja el rendeltetési helyére. További bonyolult problé­ma a sokáig működő, nagy mennyiségű tudományos be­rendezéssel felszerelt és nagy létszámú személyzet be­fogadására alkalmas űrállo­más kiépítése. Ezt a felada­tot csak fokozatosan lehet megoldani. Az űrállomások egy, vagy több évig maradnak a pályá­jukon. Ilyen hosszú időre nem lehet tartalékokat tá­rolni az űrállomás fedélze­tén. Ezenkívül időről időre gondoskodni kell a személy­zet felváltásáról is. Szüksé­ges tehát, hogy rendszeres kapcsolat létesüljön az űrál­lomás és a Föld között. A Szojuz—11 űrhajó és a Szal­jut űrállomás sikeres össze­kapcsolása azt bizonyítja, hogy a szovjet űrtudomány sikerrel oldotta meg az űrál­lomások kiszolgálásának bo­nyolult problémáját A jövőben már olyan új tí­pusú szállító űrhajókat készí­tenek, amelyek rendszeres járatot teljesítenek az űrre­pülőterek és az orbitális űr­állomások között. Nincs kizárva, hogy a súly­talanság állapotát hasznosí­tani lehet bizonyos betegsé­gek gyógyításában. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a jövőben „kozmikus szanatóri­umok és üdülők” keringenek majd Föld körüli pályán — írja egyebek közt Viktor Alimov, a TASZSZ kommen­tátora. Az űrállomások sajátos ösz- szekötő kapcsok Földünk és más bolygók között. A távo­labbi űrrepülések előrelát­hatóan nem a Földről, ha­nem orbitális űrállomásokról indulnak majd. Hadgyakorlat az EAK-ban Donald Bergus, a kairói amerikai érdekképviselet ve­zetője vasárnap Párizsba re­pült, hogy találkozzék Ro­gers külügyminiszterrel, s be­számoljon neki azokról a tár­gyalásokról, amelyeket Mah­mud Riad külügyminiszterrel folytatott az utóbbi napokban. Riad ismételten megerősítet­te, hogy nincs változás az EAK álláspontjában. Riad arra is rámutatott, hogy az Izraelnek nyújtott amerikai katonai, politikai és gazdasá­gi támogatás folytatása a közel-keleti helyzet rosszab­bodásához vezet és rontja a béke esélyeit. Az A1 Ahram értesülése szerint az egyiptomi hadsereg szombat éjjel a nyugati siva­tag térségében jelentős had­gyakorlatot tartott a páncé­los alakulatok és a légierő részvételével. A gyakorlatot megtekintette Szadek had­ügyminiszter és El-Sazli ve­zérkari főnök. Szadek az izra­eli agresszió negyedik évfor­dulóján kijelentette, hogy az EAK erői készen állnak az ellenséggel való összecsapás­ra, a megszállt arab területek felszabadítására. Szadat elnök elrendelte, hogy június végéig válasszák újjá a 13 egyiptomi szakszer­vezet vezető szerveit. Június 11. és 28. között bonyolítják le a választásokat. feELET-MAGYARORSZÁÖ Mongólia megteremtette a szocializmus alapjait Cedenbal beszámolója a XVI. pártkongresszuson Oresního-Szlngh eszmecsere Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn ta­lálkozott indiai kollégájával, Szvaran Szingh-gel, aki a szovjet kormány vendégeként vasárnap érkezett Moszkvá­ba. A meleg, baráti légkörű beszélgetésen jelen volt Nyi- kolaj Firjubin szovjet kül­ügyminiszter-helyettes, D. N. Dhar, India moszkvai nagy­követe és több más hivatalos személyiség. Andrej Gromiko ebédet adott az indiai vendég tiszte­letére. Az ebéden megjelent Kirill Mazurov, a Szovjetunió minisztertanácsának első he­lyettese és több más szemé­lyiség. Négyhatalmi tárgyalások Hétfőn délelőtt Nyugat- Beriinben, az egykori szövet­séges ellenőrző bizottság épü­letében, Ruh bonni ameri­kai nagykövet soros elnökle­tével megkezdődött a négy hatalom képviselőinek 21. NyugatrBerhnnel kapcsola­tos tanácskozása. Vasárnap este az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövete a szokás szerint Schütz nyu- gat-bertini kormányzó pol­gármesterrel folytatott tá­jékoztató jellegű megbeszé­lést. Politikai megfigyelők vé­leménye szerint a hétfői négyhatalmi megbeszélés el­sősorban a Nyugat-Berlinbe vezető összekötő utak forgal­mának problémájával fog­lalkozott. Tepayac ma kezdi kínai látogatását A Tanjug Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter kedden kezdődő hivata­los kínai látogatásával kapcsolatban azt hangoz­tatja, hogy ,,a politika területén Jugoszlávia és Kína nézetei hasonlóak egy sor nemzetközi problémát illető­en, tekintet nélkül a különb­ségekre, amelyek léteznek és fenn is fognak állni”. A jugoszláv hírügynökség szerint „csaknem azonosak­nak mondhatók a két fél nézetei Indokínáról. Mindké! , ország támogatja az arab né­pek igaz harcát. Jugoszláv;.: támogatja Kína jogait ai Egyesült Nemzetekben és ellenzi a „két Kína” for­mulát”. Végezetül Jugoszlávia úgy ítéli meg. hogy egy sor fontos nemzetközi kérdést nem lehet rendezni Kína részvétele nélkül. Hétfőn Ulánbátorban ün­nepélyes keretek között megnyílt a Mongol Népi For­radalmi Párt XVI. kongrese- szusa. A kongresszuson je­len van az SZKP küldöttsége. A. P. Kirilenkónak, a Politi­kai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak vezetésével. Jelen van­nak más testvérpártok kül­döttségei is. A kongresszust Szamba, a Mongol Nép Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tag­ja, a nagy népi hural elnök­ségének elnöke nyitotta meg. A megnyitóbeszéd után Molomzsamc, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára közölte, hogy a Központi Bizottság meghí­vására ötven kommunista, munkás- és haladó demokra­tikus párt küldte el delegá­cióját a kongresszusra. Az elnökség, a titkárság, a szerkesztő bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása, majd a kong­resszus napirendjének elfoga­dása után Jumzsagijn Ceden­bal, a Központi Bizottság el­ső titkára teijesztette elő be­számolóját. Beszámolójában rámuta­tott: a kongresszus a dicső népi forradalom 50. évfordu­lójának küszöbén kezdi meg munkáját. Az előző XV. kongresszus óta eltelt idő telitve volt igen fontos nemzetközi esemé­nyekkel. Cedenbal ezek közül kiemelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját, Lenin születésé­nek 100. évfordulóját, a kom­munista és munkáspártok 1970-es moszkvai értekezle­tét és az SZKP történelmi jelentőségű XXIV. kongresz- szusát. Pártunk — folytatta Ceden­bal — amely megtette a harc és a győzelmek félév­százados útját még szoro­sabb egységben, erejébe és politikai irányvonalának he­lyességébe vetett hittel kezdi meg kongresszusát. Mély megelégedéssel álla­pítjuk meg — Hangsúlyozta Cedenbal — hogy tovább fej­lődtek a Mongol Népi Forra­dalmi Párt internacionalista kapcsolatai a nagy lenini párttal, — az SZKP-val — a kommunista világmozgalom kipróbált élcsapatával. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk a minden téren érvényesülő szocialista inter­nacionalizmus, amely teljes egészében megmutatkozik mindennapi életünkben, azokban a sikerekben és eredményekben, amelyeket a mongol nép elért a mongol— szovjet együttműködés fej­lesztésében és további elmé­lyítésében, ez az együttműkö­dés, amely újabb tapasztala­tokkal és formákkal egészül ki, meghozza gazdag gyü­mölcseit. Cedenbal rámutatott, hogy a párt jelenleg több mint 70 kommunista és munkáspárt­tal tart fenn szoros kapcsola­tot. Mint mondotta, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a kormány külpolitikai tevé­kenységének egyik fő iránya: minden eszközzel segíteni a népek harcit a békéért és az egyetemes biztonságért, az agresszió és a háború impe­rialista politikája ellen. Cedenbal a továbbiakban erélyesen elítélte az amerikai imperialisták bűnös indokí­nai agresszióját. ­A Mongol “Népköztársaság — mondotta —, mint ázsiai szocialista ország döntően ér­dekelt az ázsiai és a távol-ke­leti béke és biztonság szava­tolásában. Az ázsiai kollek­tív biztonsági rendszer meg­teremtésének eszméje — amelyet a Szovjetunió ter­jesztett elő — az ázsiai népek körében támogatásra talált. A Mongol Népköztársaság csakúgy, mint más testvéri szocialista országók, a közel- keleti válság kezdetétől fogva szilárdan áll az arab népek mellett — mondotta Ceden­bal, majd az európai bizton­ság kérdéséről beszélt. Cedenbal elmondotta, hogy a Mongol Népköztársaság a beszámolási időszakban 20 állammal lépett diplomáciai kapcsolatba. Mongólia jelenleg a világ 53 államával van diplomáciai kapcsolatban. A Mongol Népi For/adalmi Párt és az ország gazdasági feladatairól szólva Cedenbal rámutatott: az új ötéves terv (1971—1975) legfőbb gazdasá­gi célkitűzése a társadalmi termelés volumenének jelen­tős emelése a mezőgazdaság, az ipar és más gazdasági ága­zatok továbbfejlesztése útján, és ezen az alapon a dolgozók anyagi és kulturális színvo­nalának állandó emelése. A negyedik ötéves terv időszakában lényeges előre­haladás következett be a me­zőgazdaság gépesítésében és villamosításában. A mező- gazdaság feladatairól szólva Cedenbal megjegyezte, hogy a tervek szerint 1975-ig 1970- hez viszonyítva 22—25 szá­zalékkal emelkedik a mező- gazdaság össztermelésé. A negyedik ötéves tervben — mondotta a szónok — a Mongol Népköztársaság nagy lépést tett előre annak érde­kében, hogy Mongólia ipari­lag fejlett agrárországgá vál­jék. Az ipar össztermelése 1970-ben 60 százalékkal ha­ladta meg az 1965-ös színvo­nalat. Mint Cedenbal megjegyez­te, iparfejlesztésben az új ötéves terv fontos feladata: a népgazdaság fűtőanyag- és energetikai bázisának to­vábbi erősítése, a nyers­anyagtartalékok teljesebb ki­használása, a közszükségleti cikkeket gyártó ágazatok fej­lesztése, a termelés haté­konyságának fokozása és a termékek minőségének javí­tása. A nép anyagi és kulturális színvonalának emeléséről szólva a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizott­ságának első titkára hangsú­lyozta: a Központi Bizottság és a minisztertanács célsze­rűnek tartja, hogy az új 5 éves tervben megközelítőleg 22—23 százalékkal emeljék a lakosság reáljövedelmét. Ce­denbal hangoztatta: a Mon­gol Népköztársaság megte­remtette a szocializmus alap­jait és fejlődésének új szaka­szába, lépett: a szocializmus anyagi és műszaki bázisa megteremtése befejezésének időszakába. Cedenbal részletesen fog­lalkozott a pártnak a társa­dalmi élet minden területén betöltött vezető és szervező tevékenységével. Cedenbal végezetül kije­lentette: a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottsága kifejezi szilárd meg­győződését, hogy a dolgozd mongol nép megsokszorozza erőfeszítéseit a XVI. párt- kongresszus határozatainak megvalósítása érdekében. A Mongol Népi Forradal­mi Párt kongresszusának hét­fői ülésén elhangzott San- hunak, a Központi Revíziós Bizottság elnökének beszámo­lója, a beszámolóról is meg­kezdődött a vita. A kongresz- szus ma folytatja munkáját. Lázár Ervin: Zuhanórepülés KISREGÉNY 13. Végigpásztázta a gyér me­zőnyt — néhány magányos Ián*» két-három kisebb tár­saság ült csak a presszóban, gubbasztva, rosszkedvűen, mintha fáztak volna. Csapó legszívesebben elment volna, de aztán a hátsó asztalok egyikénél észrevette Etusl. Egy .szőke lánnyal ült, s mi- kór meglátta Csapót, odain­tett neki. „Leülhetek?” — kérdezte az asztalnál Csapó. A szőke lány hirtelen az érájára nézett, Etus bólin­tott. „Vártok valakit?” — „Nem biztos ügy- lehet, hogy e Bélusék jönnek” —mondű. Etus. Csapó konyakot rendelt. Etus valami repülős pacákró’ fecsegett, aki az ősszel saját gépén jött látogatóba Ma­gyarországra. A szőke lány időnként elővette a púder­kompaktját, belenézett a tü­körbe, igazított valamit ma­gán. „Te is följöhetnél Bé­lushoz” — mondta később Etus, „egyszer itt találkoztál vele, tudod, az a vízipolós.” Csapó nem emlékezett a vízipolósra, nem is nagyon érdekelte. Elképzelte Etusék szentestéjét. Hátrafeküdt a széken, nyakát megfeszítette, bámulta, a mennyezetet. Az­tán hirtelen fölállt, menet közben fizetett. Nem lakott messze, de nem kívánkozott haza, előbb lement a Duna- partra, egy darabig nézte a vizet, aztán amikor már na­gyon fázott, hazament. A hű­vös szél jólesően csapkodta arcát. A szobában a reggeli ren­detlenség fogadta; szetdobott ágy, elszórt cigarettavégek, az ágy mellett néhány ujjnyi konyak az üvegben. Megitta a konyakot, lehevert az ágy­ra. Nagy némaság vette kö­rül. tívölteni szeretett volna. Mikor megcsörrent a tele­fon, mohón a füléhez kapta; pár percig nem lesz egyedül, itt lesz vele a szobában egy hang, legalább egy távoli hang! Bíró kereste. „Van programod?” „Mikorra?” „Ma estére." „Nincs.” „Ha kedved .van, átjöhetsz hoz­zánk, úgyis régen láttad a srácokat” Egy presszóban vett négy tábla csokoládét, két bonbo- nosdobozt italt is vásárolt. Jókedve kerekedett. Szeren­cséje volt; azonnal kapott taxit. Eltöltötte a család meghitt, barátságos melege, hálás sza­vakat keresett, de sehogysem tudott kinyögni egy szót sem. Egy pillanatra megiri­gyelte Bírót. Később a gye­rekek a karácsonyfa alatt összeszólalkoztak egy játék miatt, Bíró dühösen rájuk förmedt, az asszony azt mondta: „Még az hiányzik, hogy szenteste is ordítozz ve­lük.” Vacsoránál Bíró kilöttyen- tetbe a vörös bort, a felesége fölugrott, sót szórt rá. Nem szólt, csak egy pillantást kül­dött a férje felé. Csapó meg­merevedett, szertartásos lett, nem sokkal később már szűk ketrecnek érezte barátja la­kását. Felállt, elbúcsúzott. A férj is, a feleség is tartóztat­ta, Csapó valami olyasfélét érzett, hogy sokkal inkább attól félnek, hogy most itt maradnak bezárva ebbe a lakásba, mint attól, hogy ő egyedül lesz. így hát elment Kint az utcán vidáman fü- työrészett, s a Luxorban ott találta még Etusékat Vidá­mak voltak, Bélus a szőke nő térdét fogdosta. Csapó le­ült közéjük, felszabadultan nevetett — Nincs ebben semmi — mondta Etus — minden csa­ládban így van. Csapó nem válaszolt, nem nagyon érdekelte Etus meg­jegyzése. Egyedül szeretett volna maradni, távol min­denkitől, Etustól, Bírótól, a sárga Gawrontól. — A Karesz micsoda egye­dül lehet! — Milyen Karesz? — kér­dezte Etus. Csapó nem a kérdésre vá­laszolt, de Etus megértette kiről van szó. — Mikor repül a dzsungel fölött — folytatta Csapó — képzeld el! Olyan lehet,mint mikor én repültem a köd­ben. — Miféle ködben? — Múltkor ködbe kerül­tem. Bíró feljött utánam és lehozott. A hátán feküdt, összeszorí* tott foggal. — Föl kellene jönnöd Pestre — mondta Etus. — Minek? — kérdezte, s fektében fölemelte a fejét. — Elmehetnél a MALÉV- hez. Az jobb lenne neked. Városokat látnál, meg min­den. Csapó nevetett, kicsit csú- fondárosan, Etus dühös lett — Mit nevetsz? Talán nem különb munka, mint trágyát szórni!? — Mit tudom én! — ne­vetett Csapó — nem csókol­nál meg? — Olyan vagy mint egy tízéves gyerek — mondta kedvesen Etus és odaült mel­lé. ...Másnap üres, zsongó fej­jel ébredt. Kényelmes álla­pot volt, nyújtózott, nem kellett törődnie semmivel. Dél felé indult vissza a bá­zisra, az autózás megint fel­vidította. A bázis előtti elágazás után meglátta az úton Fehér Krisz­tinát. Sietősen lépkedett a betonon, könnyed volt, ke­cses. Csapó akkor még nem tudta, ki ez a lány. Hirtelen rálépett a fékre. Jó lába van — gondolta. Las­sított a lány mellett. — El­viszem, ha akarja — mondta és ránevetett. Csinos — gon­dolta, és ettől még jobb kedve kerekedett. A lány kedvesen rámosolygott: „Nem messze megyek, csak ide a nyárfákig, látja, ott le­térek.” „Az is valami — mondta Csapó — bár magát Párizsig is szívesen elvin­ném.” „Ezt elég hamar el­döntötte” — nevetett a lány. Aztán mégis beszállt Csapó nem állt meg a nyárfáknál, a lány kiabálni kezdett „Mit kiabál? Nem kell tőlem fél­ni — mondta Csapó — elvi­szem egy darabon, aztán visszahozom. Abban Igazán nincs semmi. Ha akarja haza is viszem.” A lány tiltako­zott, neki nincs sem ideje, sem kedve autókázni. „Álljon meg, kiszállok.” Csapó egy ligetes résznél leanyarodott az útról, meg­állt a fák között. A lány nyi­totta volna az ajtót, de nem tudta hol a kilincs. Csapó nevetett. „Ó, hát nem kell annyira megrémülni” és keze elindult a lány karja felé. „Engedjen el” — mondta szelíden, kérlelve a lány. Csapó egy pillanatra meg­hökkent a hangtól, de aztán húzni kezdte maga felé. Erre eleredtek a könnyei, hangta­lanul, megmerevedve sírt (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom