Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-27 / 150. szám

1 o’dal fraLET-MAGTARORSZÄS HW. 3Öníus ST AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: Harcok az indokínai hadszíntereken — Közös közlemény Fejszal kairói tárgyalá­sairól Ha június, akkor ez Luxemburg... Mostanában egy furcsa cí­mű filmet vetítettek a ma­gyar mozikban: „Ha kedd van, akkor ez Belgium”. A cím csekély megváltoztatásá­hoz az adta az ötletet, hogy a múlt hét egyik legérdekesebb eseményének Luxemburg, — éppen Belgium kis szomszéd­ja — volt a színhelye, no meg az is, hogy egyfajta előírás diktálta a luxemburgi szín­helyet. A Közös Piac hat or­szágának miniszterei minden esztendőben június hónapban^ csakis Luxemburgban ülésez­hetnek, — ezt az ügyrendi szabályt fogadták el maguk­ra nézve kötelezőnek. Ezért lett a „hatok”, az Európai Gazdasági Közösség hat or­szága közül éppen a legki­sebb, a Luxemburgi Nagy­hercegség a Közös Piac kibő­vítése szempontjából sors­döntő tárgyalások vendéglá­tója. Szerdán hajnalban fél 5 volt a luxemburgi Kirchberg óráin, amikor megszületett a megállapodás a hat ország külügyminiszterei és az őfel­sége kormányát képviselő „Mister Europe”, Geoffrey Rippon miniszter között. Ti­zennégy órán át vitáztak egy­mással, míg végül elhárult az utolsó akadály is Nagy-Bri- tannia közös piaci belépése elől. Franciaország küldötte a végén engedményt tett aleg- **"'ább vitatott kérdésben, az Angliába irányuló új-zélan- di vaj- és más tejtermék- export dolgában. A párizsi delegáció beleegyezett abba. hogy Nagy-Britannia a Kö­zös Piacba történő belépése után öt évvel a jelenlegi új- zélandi tejtermékmennyi­ségnek 71 százalékát vásá­rolhassa meg, — a tárgyalá­sok kezdetén „a franciák utolsó szava” még az volt, hogy ezt az arányt 66 száza­lékra kell szorítani... Talán meglepő, hogy ilyen részletekbe menően vitatkoz­nak közgazdasági, külkeres­kedelmi kérdésekről a kül­ügyminiszterek, de gondol­juk csak meg, hogy Uj-Zé- land a világ legnagyobb vaj­exportőr országa, amelynek szállításainál egyetlen száza­lék ezer tonnákat jelent! A francia engedmény a számok nyelvére lefordítva úgy ala­kul, hogy — a francia gaz­dák egynéhány ezer tonnával kevesebbet adhatnak el az általuk készített vajból, a szomszédos szigetországnak, mert az még öt év múlva is a távoli Uj-Zélandból, a nemzetközösségi országból szerzi be szükségletét... . Azt már pénzben, méghoz­zá évente dollárban és száz­milliókban lehet kifejezni, ami a Közös Piac kontra Anglia vitának másik fő té­mája volt: milyen mérték­ben járuljon hozzá Nagy- Britannia a kibővülő közös­ség költségvetéséhez? Ma kö­rülbelül 3 milliárd dollár a hat ország közös gazdasági szervezetének büdzséje. A londoni kormány kezdetben 8,64 százalékot fizet, azaz 220 —280 millió dollárt, öt év múlva a részesedés aránya a közös költségvetés 18,9 szá­zalékig fog emelkedni! A költségvetés növekedésére számítva az első angol befi­zetések háromszorosára is felmehet. Nyugat-Európában az eu­rópai tőkés integráció gon­dolatának hívei most ünne­pelnek. Úgy érzik, tízéves hercehurca végére sikerült pontot tenniük. Igaz ugyan, hogy még néhány hónapra szükség van, míg a teljes megállapodást sikerül meg­szövegezni. Ugyanis még sok technikai részletkérdést kell tisztázni, és még a londoni parlamentnek is nyilatkoznia kell. A figyelem tehát most már London felé irányul, de azért fél szemmel Párizst is figyelik, hiszen á nemzetközi politika bennfentesei szinte gyanúsnak tartják a francia kormány készségét az angol belépés elősegítésére. Pompidou francia köztársa­sági elnök csütörtökön este egy hosszú tévéinterjúban Jean Ferniot. a legnagyobb példányszámú újság, a Bul­vár France-Soir ismert pub­licistájának kérdéseire vá­laszolva szintén örömét fe­jezte ki a luxemburgi alku létrejöttén. (Az Eurovízió jó­voltából már jóval azelőtt, hogy a francia televízió közvetítette volna, egy részt e sorok írója is látott Pom­pidou megnyilatkozásából. A köztársasági elnök az EQysée-palota 18. századi bú­torai közé egy térképtartót helyeztetett, rá pedig a vi­lág térképeit. Ezen mutogat­ta — pálcával és ^an árasán — a francia tévénézőknek, hogy mi lehet a világgazda­ságban és a világpolitikában az Angliával meggyarapodó Közös Piac szerepe.) De ismételjük: sokan fel­vetik' a kérdést, vajon Pá­rizs valóban kimondta-e az utolsó szót? Hiszen a pilla­natnyi francia álláspont elég­gé különbözik De Gaulle tá­bornokétól. aki oly hevesen ellenállt az angol belépés­nek. Pompidou pedig egy­szerre ígérte.a gaulleista po­litika folytatását és megúj­hodását. Két távoli kontinens ese­ményeire hívom fel még a figyelmet e hét végén. Afri­kában az egységszervezet ülése jelezte, hogy a fekete földrész fiatal, független ál­lamai ellen támadásba len­dülnek az imperialista, neo- kolonialista erők. Latin- Amerikában a chilei és a bolíviai politikai küzdelem ugyanezt mutatja. Az Afrikai Egység Szerve­zet. ez a nyolc esztendeje alakult politikai szervezet Addisz Abebába. az etióp fő­városba szólította a konti­nens államfőit, kormányfőit. A napirenden elsősorban az szerepelt, hogy egyes nyu­gatbarát afrikai politikusok, így dr. Houphouet-Boigny elefántcsontparti köztársa­sági elnök javaslata szerint „párbeszédet” kezdjenek-e a fajüldöző dél-afrikai1 kor­mánnyal? A Dél-afrikai Köz­társaság. amely a világ rosszallását maga ellen ki­hívva. az ENSZ megbélyegző határozatai ellenére, tovább­ra is a faji megkülönbözte­tés, az „apartheid” politiká­ját alkalmazza, a maga rit­ka és értékes ásványi kin­cseinek (aranytól antimonig, gyémánttól krómig) birtoká­ban elég gazdagnak tártja magát ahhoz, hogy leszerel­je a vele szemben álló afrikai országokat, magyarán, meg akarja őket vásárolni... Nos. az Addisz Abbeba-i csúcsér­tekezlet részvevői egyelőre nemet mondtak a Dél-afri­kai Köztársaságból érkező szirénahangokra. De elgondol koztató, hogy hatan a „pár­beszéd” megkezdésére sza­vaztak. öt állam képviselője pedig tartózkodott az állás- foglalástól. Afrika egynegye­de megingott. Latin-Amerika ban sem tét­len a reakció. Chilében to­vább tart a küzdelem a né­pi egység fenntartásáért, ar Unidad Popular mellé állott kereszténydemokrata töme­gek megtartásáért. Emlék­szünk arra. hogy provoká­ciós gyilkosságok hatására éppen őket akarták szembe­fordítani a santiagói balolda­li kormánnyal. Hasonló ese­mények történtek a szomszé­dos Bolíviában is. ahol Juan Jósé Torres tábornok kato­nai kormánya az utóbbi idő­ben a népre támaszkodva — a kommunisták támogatását is élvezve — hajtott végre államosításokat. Itt csakúgy, mint Chilében egyfelől a jobboldal szervezkedik és próbálkozik újra meg újra államcsíny végrehajtásával, másfelől politikai gyilkossá­gok ódiumát akarják a bal­oldal és a kormány vállára rakni. Figyelemre méltó, hogy Torres tábornok —mi­közben meghirdette a rend­kívüli állapotot — kész a munkásságot felfegyverezni és a La Paz-i parlament fa­lai közé hívta a dolgozók, a baloldali pártok küldötteit, hogy a népi gyűlésnek mind nagyobb beleszólást enged­jen az ország ügyeibe. Pálfy József A szégyenteljes évforduló 1941. június 27 A KOMMUNISTÁK MA- GYARÖftSZAGI PARTJA á Komintern 1935-ös kongresz- szusának határozatát ma­gáévá tette. Nehéz körülmé­nyek között, illegalitásban hirdette a fasizmus elleni harc alapvető elveit és irányvona­lát a sajátos magyar viszo­nyoknak megfelelően. 1937- ben a magyar párt új irány­vonalat dolgozott ki. Levette a napirendről mint legköz­vetlenebb célt, a második magyar tanácshatalom meg­teremtését és feladatává tet­te a harcot az összes demok­ratikus erők tömörítéséért. Az együttes fellépés a Horthy fasizmus ellen — hangoztatta a párt — megakadályozhat­ja, hogy Magyarország hábo­rúba sodródjék, s hogy a né­met és olasz fasizmus függ­vényévé váljon. A KMP széles, demokra­tikus frontot hirdetett, amely a fasizmus helyett a szabad­ságot, a háború helyett a békét, a dolgozó tömegek jó­létét tűzte programja zászla­jára. A munkásegység, a nemzeti demokratikus egy­ség, a demokratikus Magyar- ország megteremtésének két feltétele akkor azonban még nem állt fenn. Bár a magyar munkásság, a parasztság, az értelmiség nagy többsége, a kispolgárság, de a magyar burzsoázia egy része sem volt érdekelve abban, hogy az életüket, békéjüket, s vagyo­nukat fenyegető háború ki­törjön, a demokratikus nem­zeti egységfront kialakításá­nak másik feltétele sem volt még adott. A legális tömegpártok nem ismerték fel ebben az időben a háborús veszélyt, s szinte tétlenül nézték, mint sodródik bele Magyarország a későbbi kataszrófába. Oka volt ennek a fel nem isme­résnek, hogy a Horthy rend­szer fennállásának húsz éve alatt az egyszerű tömegekkel elhitette, hogy Trianon az 1919-es proletárdiktatúra miatt van, s hogy a szom­szédnépek az okai a magyar- országi nyomornak, állan­dóan fokozódó elszegényedé­sünknek. Nem utolsósorban elhitette: a világ békéjét és jövőjét a Szovjetunió fenye­geti. Magyarország rendjét és nyugalmát pedig a Kommu­nisták Magyarországi Pártja. Ezek voltak a fő okai, hogy a magyar nemzeti független­ségi front, mint önálló ténye­ző az ország politikai életé­ben osak később, Magyaror­szágnak a szov jeteilen es há­borúba való belépése után jelentkezett. Az Anschluss rendkívül megerősítette Magyarorszá­gon a németbarát elemeket. 1933-ban a vezérkarban és a felső állami tisztviselők kö­zött, valamint a pártokban működő szélsőségesen reak­ciós-dzsentri rétegek, ame­lyek korábban Gömbösben látták hatalmuk megtestesí­tőjét, most politikai és gaz­dasági támaszt kaptak a Ma­gyarország határaihoz jutott német fasizmusban. Erős pénzügyi segítséget kaptak a magyarországi nemzeti szo­cialista — nyilas csoportok is, amelyek mintegy a tömegbá­zisát szolgáltatták az ural­kodó osztályok szélsőségesen jobboldali politikájának. A MAGYAR KORMÁNYT A SZOVJETUNIÓ még az Anschluss utáni napokban fi­gyelmeztette arra a veszély­re, amit egy esetleges Cseh­szlovákia elleni agresszióval magára vállal. A magyar külpolitika a támadás előtt bizonytalan volt, de ennek az volt az oka, hogy még nem ismerte pontosan a nyugati országok álláspontját. A szomszédos Csehszlovákia el­leni sorozatos provokációk — természetesen német jóváha­gyással — napirenden voltak. Végül is a Münchenben 1938. szeptember 29-én megtartott négyhatalmi egyezmény meg­pecsételte Csehszlovákia sor­sát. Hitler, Mussolini, Cham­berlain és Daladier paktuma jelentős területeket ítélt oda Németországnak. A magyar uralkodó körök étvágya ki­elégítetlen maradt, s a pro­vokációkat még durvább mó­don folytatták a csehszlovák állam ellen. 1938. november 2-án azután sor került az úgynevezett első bécsi dön­tésre, amelyben Hitler és Mussolini Magyarországnak juttatott 12 090 négyzetkilo­méternyi területet, de később ezért is súlyos árat kellett fi­zetnie: a magyar uralkodó osztályok elkötelezték magu­kat az agresszív politika mellett. Az ezt követő események már ennek a politikának a betetőzését jelentik. Az or­szággyűlés ülésszakán beter­jesztik és elfogadják a má­sodik zsidótörvényt. 1939. ja­nuár 13-án Magyarország va­lóra váltja korábbi ígéretét és bejelenti csatlakozását az Antikomintern Paktumhoz. A magyar kormány elnöki szé­kéből kikerül a már kemé­nyebb kezű bel- és külpoli­tikát folytatni nem tudó és zsidó származásúnak megítélt Imródy Béla. Helyét gróf Te­leki Pál foglalja el, akinek a miniszterelnöksége alatt a magyar csapatok megszállják Kárpát-Ukrajnát, újjáalakul a nyilas párt, Magyarország kilép a Népszövetségből és 1939. szeptember elsején, amikor a hitleri Németor­szág megtámadja Lengyelor­szágot, sor kerül a magyar kormány háborús intézkedé­seire is. Három nap múlva Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Magyarország, miközben segítséget nyújtott Hitlernek Csehszlovákia megsemmisí­téséhez, aláásta saját bizton­ságát is. Kitört a második világhá­ború. TELEKI KORMÁNYA — ahelyett, hogy levonta volna a már régen aktuális, meg­felelő következtetést — újból fokozta reakciós belpolitikai intézkedéseit és komolyan taglalta Románia megtáma­dását, ugyancsak régen dé­delgetett revíziós tervét a magyar uralkodó osztályok­nak. A német szövetségesnek azonban csak majd 1 év múl­tán, 1940. augusztus 30-án kapta meg az engedélyét Te­leki kormánya a romániai te­rületek visszaszerzésére. Az e napon született második bé­csi döntés alapján Hitler tel­jesítette a magyar uralkodó körök e kívánságát is, ami­nek újabb ára volt. 1940. no­vember 20-án Magyarország csatlakozott Japán, Németor­szág és Olaszország Három­hatalmi Egyezményéhez, amelyben kötelezettséget vál­lalt minden — politikai, gaz­dasági és katonai — eszköz­zel való együttműködésre az említett három ország kor­mányával. Tisztán látszott, hogy a magyar külpolitika jó­val túlment azon a határon, amelyet saját maga állított fel korábban, ti. a Trianon ál­tal elvesztett területek vissza­szerzésére irányuló törekvés eléréséért. 1940. decemberében német inspirációra Magyarország örök barátsági szerződést kö­tött Jugoszláviával. De a ma­gyar fasizmus már akkor tudta, hogy számára ez a szerződés nem lehet más, mint papirrongy, hisz a ma-i gyár uralkodó osztályoknak még területi követelései vol-J tak Jugoszláviával szemben, ezen kívül ismerte a német terveket is, amelyek ezzel a szerződéssel csak a diplomáj ciai behatolásukat készítettél elő. Teleki Pál gróf felismerf te, hogy Jugoszlávia lerohs násával Magyarország a ná- met gyűrűbe kerül és önálló­ságának utolsó maradványait is elveszíti. Teleki számára Jugoszlávia volt még az egyetlen nyitott kapu, ’ ame­lyen át Magyarország érint­kezik a külvilággal. De a magyar közvélemény is ko­molyan vette az örök barát­sági szerződést. A LAVINA AZONBAN — amit a magyar fasizmus már régen elindított — nem áll­hatott meg. 1941. tavaszán elemi erejű népfelkelés rob­bant ki Jugoszláviában, a né­met csapatok ugrásra készen álltak, s a zsákmányról a magyar uralkodó körök sem akartak lemaradni. A ma­gyar Minisztertanács kész volt a támadásra. Teleki kí­sérletet tett, hogy megtudja a Nyugat ezzel kapcsolatos álláspontját, s mivel az a Ma­gyarországgal szembeni had­üzenet kilátását tartalmazta, felelőssége vállalása elől ön- gyilkosságba menekült. A magyar vezető réteg azonban nem tanult Teleki tragédiájá­ból sem: az örök barátsági szerződés aláírása után 4 hó­nappal szégyenletes agresszi­ót követett el Jugoszlávia el­len. Ezzel az ország még job­ban elszigetelődött nemzetkö­zileg, és szorosabbá vált a függősége Németországgal. Teleki Horthyhoz intézett le­vele már mutatja a következ­ményeket: „... szőszegők let­tünk...” ... a gazemberek ol­dalára álltunk... Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nem­zet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok...” A Jugoszlávia elleni tá­madás kezdete előtt 4 hónap­pal, ar likőr a magyar kor­mány iláírta a magyar—ju- goszlá' örök barátsági szer­ződést már készen volt a Wehrr íachtnak szóló titkos Hitler utasítás, a Szovjetunió elleni támadás terve, a Bar- barosi a-terv. S bár a táma­dás n egindítása előtt a ber­lini I öveti jelentések alá­húzz? k, hogy Hitler diplomá­ciája nem számol a magyar csap? tok szovjet területen való bevetése kérelmével, az 1941. június 22-i orvtámadás után 4 nappal Bádossy kor­mán a előbb német gépekkel bőm láztatja Kassát, 1 nap múl a hadat üzen a Szovjet­unió iák. Pedig még július 2-án is e :eket írja Sztójay Döme béri: ni magyar követ: „...ö&2- szesl jelentéseimben azonban éppfen arra a német szándék­ra Kívántam félreérthetetlenül rámutatni, hogy mi ebben a háborúban ne tanúsítsunk ak­tív magatartást...” lorthy Miklós, Bárdossy Láízló és a magyar fasizmus sok más reprezentánsa azon­ban megijedt, hogy kimarad abból az osztozkodásból, amit a 1,villámháború” tesz lehe­tőbe. Mint később a levélből kitűnik, vigyázniuk kellett anra, hogy ha Románia és Szlovákia iránt megnő Hit­lep rokonszenve, elveszítik Németország első barátjának fmét, s „prioritásukat” Kö- §p-Európában. A Szovjetunió elleni kato- 1 ai hadbalépés logikusan ronta maga után, hogy Ma- 'yarország a nyugati hatal- nakkal is háborús viszony­ra került. Ezzel teljessé vált la fasiszta Magyarország csat­lakozása a fasiszta Németor­szághoz, illetve a tengelyha- I tataiakhoz. IDÁIG VEZETETT J KOMMUNIST AELLENES- SÉG, a szovjetellenesség, a magyar haladó erőktől való páni félelem, a nacionalista gőg — a „szegedi gondolat”. Egyszóval: a népellenesség. Magyarország belépése a má­sodik világháborúba egyenes következménye volt a magyar úri osztály korlátolt, vak é« féktelen uralomvágyánüc, egész addigi politikájának. De ez a lépés lett réyúttal . a magyar ellenforradalmi rend sírásója is. Kopka János HÉTFŐ: Addisz Abebában megkezdődött az afrikai csúcsértekezlet — Anvar Szadat beszéde a Szuezi-csatorna megnyitásáról KEDD: ­Rendkívüli állapot Bolíviában — A Chica­go Sun Times is közöl titkos amerikai do­kumentumokat SZERDA: Az amerikai szenátus javaslatot fogadott el az indokínai csapatkivonás határide­jének meghatározásáról — A Közös Piac és Anglia között megállapodás született a szi­getország csatlakozásáról CSÜTÖRTÖK: Szovjet kormányjavaslat az öthatalmi nuk­leáris tárgyalásokra — Ceausescu távol-ke­leti útjáról hazatérőben rövid időre meg­állt Moszkvában PÉNTEK: Üjabb négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Ber- lin ügyében — Málta távozásra szólította fel a NATO egyik parancsnokát SZOMBAT:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom