Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-19 / 143. szám
1. ofáa! KELET-MAOYARORSZAÖ iSW. jSSníűs !S: Orion-program a Szülj utón Asztrofizikai megfigyelések a világűrben A Szálját ember irányította orbitális űrállomás pénteken magyar idő szerint 12,30 órakor befejezte 182. fordulatát a Pöld körül. Az újabb munkanap programjának végrehajtása során megkezdődtek a kísérletek az űrállomás fedélzetén elhelyezett Orion nevű orbitális asztrofizikai obszervatórium segítségével. A kísérletek folyamán egyebek közt megvizsgálják egyes csillagok szfnképjellemzőit a rövidhullámú sugárzás tartományában, amit a földi kutatásokkal nem lehet elvégezni. Az obszervatórium rendszereinek komplex ellenőrzése után Viktor Pacajev kutatómérnök a programnak megfelelően megkereste a kutatásra kiválasztott csillagot, ráállította az obszervatórium műszereit, amelyek a megadott időszak alatt vizsgálták a csillagot. Eközben elemezték a csillag színképét. Az Őri | obszervatóriummal végzett első kísérletek igazolták, hogy helyes alapel- Vek szerint dolgozták ki azt az orbitális asztrofizikai obszervatóriumot, amely a nyílt Világűr körülményei között működik és az űrállomás belsejében tartózkodó kozmonauta irányítja. Az űrhajósok televíziós riportot közvetítettek a Földre. A riportban ismertették az űrállomás fedélzetén szerzett megfigyeléseiket és kutatásaikat, amelyek során a népgazdaság céljai érdekében vizsgálták a Földfelszínt. A Szaljut orbitális űrállomás személyzetének közérzete jó — Georgij Dobrovolsz- kij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev folytatja a repülési program teljesítését. A belga külügyminiszter Kairóban tárgyal Harmel belga külügyminiszter folytatta kairói tárgyalásait, s csütörtökön Szádat elnök is fogadta. Mint az itteni jelentésekből kitűnik Harmel nem hozott magával ..béketervet”, látogatása egyfelől azt célozza, hogy erősítsék az EAK és Belgium kapcsolatait, másfelől pedig azt, hogy ő és kollégája, Riad kölcsönösen tájékoztassák egymást országaiknak a válság rendezésével kapcsolatos felfogásáról. Az A1 Ahram pénteki száma interjút közöl Kreisky osztrák szövetségi kancellárral. A lap Bécsben járt munkatársa előtt Kreisky elsősorban az európai biztonság és a közel-keleti béke kapcsolatát húzta alá. Elmondotta, amit a szocialista Internacio- nálé helsinki kongresszusán is hangsúlyozott: ha tartóssá válik a hadiállapot a közel-keleti térségben, ennek feltétlenül kihatása lesz Európa biztonságára. A közel-keleti Rogers-kör- úttftl foglalkozó egyiptomi kommentárok alaphangja kezdetben a csalódottság voit, ezt később — az amerikai politika szándékainak fokozatos felismerése mellett és Rogers nyilatkozatai nyomán — a bírálat és a határozott elutasítás hangja váltotta fel. Ebben a tekintetben talán maga Riad külügyminiszter ment a legmesszebbre, akinek a Le Monde-ban megjelent interjúját vezető helyen ismerteti a pénteki egyiptomi sajtó. Riad kemény hangvételű nyilatkozatából az alábbiakat emelik ki Kairóban: — Rogers megpróbálta becsapni Egyiptomot — küldetése prc- pagandatrükk volt a tűzszünet meghosszabbítása érdekében: — Rogers ee’-’otomi tárgyalásainak mottója a „három nem” volt: Amerikanern gyakorol nyomást Izraelre, — nem szünteti meg a Tel Avlv- nak nyújtott katonai és politikai támogatást, — nem pártolja a négy nagyhatalom kényszerít^ akcióját Izraellel szemben; — a Szuepi-csator- na megnyitásáról „semmiféle tárgyalás” nem volt — ennek az ellenkezője az amerikai propaganda szüleménye. Botrány az Elefántcsontpart delegáció- ja kivonult az AESZ külügyminiszteri értekezletének pénteki üléséről, miután a többi delegáció úgy döntött, hogy megvitatja a fajüldöző Dél-efrikai Köztársasággal folytatandó párbeszéd kérdését. Elefántcsontpart után Gabon és Felső-Volta képviselői is kivonultak az Afrikai Egységszervezet küllügymi- niszteri értekezletéről. Ezután a pénteki ülést felfüggesztették. Miután folytatták a tanácskozást, a dahomeyi külügyminiszter megkérdezte a szervezet elnökét, tettek-e valamilyen lépést annak érdeké ben, hogy rábírják a korábban távozott elefántcsontparAESZ-ülésen ti delegációt a visszatérésre. Az elnök válasza szerint a küldöttség távozása után sajtóértekezletet tartott, majd távozott az épületből, így nem sikerült beszélni velük. A választ hallva a dahomeyi és a togói küldöttség bejelentette, hogy ilyen körülmények között nem hajlandó részt venni a vitán, amelynek középpontjában a Délafrikai Köztársasággal létesítendő kapcsolat kérdése áll. A házigazda, Hailé Szelasszié etióp uralkodó kompromisszumos javaslata értelmében ugyanis a vitában nem használják a „párbeszéd” kifejezést, helyette a független afrikai államok és a fehér kisebbség uralma alatt lévő területek közti kapcsolat lehetőségét tárgyalják meg. Heath— SzmirnoTszkij eszmecsere Edward Heath brit miniszterelnök csütörtökön este fogadta Mihail Szmirnovszkiit. a Szovjetunió londoni nagykövetét. Megbeszélésük 20 percig tartott. A találkozót a szovjet diplomata kérte. A nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint Szmimovszkij Koszigin miniszterelnök üzenetét adta át a brit kormányfőnek. Az üzenetben egyes jelentések szerint leszerelési kérdésekről van szó. A hírügynökségek emlékeztetnek Carapkin szovjet külügyminiszter-helyettes nemrég Londonban tett váratlan látogatására. Holdéjjel előtt a Lunohod A TASZSZ tudósítója a földi irányítóközpontból számol be a Lunohod—1 szovjet automata holdjáró programjáról. Miután a Lunohod befejezte a nyolcadik holdnappal programját, pénteken reggel a „földi legénysége” előkészítette a holdjárót a . beköszöntő holdéjjelre. A hét hónapja tartó munkája során a Lunohod ősz- szesen több mint 10 kilométert tett meg. Nyolcadik munkanapján a holdjáró berendezései tudományos kutatásokat folytattak. Egyúttal a földi irányítóközpontból ellenőrizték a fedélzeti rendszerek munkaképességét, s mert állapotukat kielégítőnek találták a Lunohodot ismét aktív nap: rend szerint működtették. A nyolcadik holdnappalra kidolgozott program szerint a Lunohodot olyan új körzetbe kellett átvezérel-ni, amelyben érdekesebb adatokat tehet összegyűjteni a holdfelszín kialakulási folyamatának tanulmányozásához. Láxár Ervin • Zuhanórepülés 22. Aztán megjött Huszár — arcán a sikerült kaland kicsit szomorkás fényével — akkor már jócskán este volt. Bíró az óráját nézegette Megittak még két rund konyakot, s Bíró integetni kezdett Csapónak. Csapó kérdi kézmozdulatára az órájára mutogatott és nevetve a ké- összekulcsolt keze fejére fektette a fejét: „Ideje aludni!'' Csapó legyintett, mikor fel- szedelőzködtek, elnézést kért az asztaltársaságtól — akkoi már néhány nő és férfi is hozzájuk telepedett — odajött Bíróékhoz és mag/arázt- kezdette KISREGÉNY — Állati tő bulit dobtam össze, maradjatok még, kigsit várunk és fölmegyünk a spinkó lakására. Egy kis há- bé! — Nem rossz! Hábére, oda megyünk — motoyogta az akkor már tökéletesen részeg Pálinkás Berci. Kocsis faarccal állt, őt már a hábé sem érdekelte. Kicsit odaültek Csapóikhoz, bolondoztak a lányokkal, vicceket meséltek, aztán Bíró megint az óráját kezdte nézegetni és intett nekik: — Menjünk srácok, holnap korán kel a nap. Mindannyian fölálltak, csak Csapó nézett rájuk értetlenül: — Hova a francba mentek? — Megígértük, hogy holnap befejezzük, korán kell kezdeni — mondta Bíró. A lány is kérlelte őket. hogy maradjanak, de Bíró nem is figyelt rá, Csapót nézte, idegesen kérdezte a tekintete: jössz, vagy nem?! — Hát csak menjetek — mondta kicsit megsértve Csapó, olyanfajta arckifejezéssel, mint aki egész eddig értük fáradozott s most gáládul cserbenhagyják. — Haza kell menni — mondta Bíró. — Haza?! — vágott egy fintort Csapó. — Hát csak menjetek, én itthon vagyok — és a sminkelt lány vállára tette a kezét. A lány elmosolyodott és ettől — furcsa módon — nagyon kedves lett az arca. Részeg zajok, bizonytalan röhögések közepette ültek a szőnyegen, egyik-másik már Vietnami képek Ahogy egy tiszavasvári vegyész látta VIETNAMI FALU UTCÁJA. saját készítésű kosarakban szállítják a-gyümölcsöt a vietnami FAKASZTOK. * <• — Szitává lőtt vaslemezek, kővel feltöltött folyómedrek és kosarakat cipelő asszonyok. Talán ezek a képek jelennek meg legtöbbször a képzeletben, ha Vietnamra gondolok. Nem mintha csak ennyit láttam volna, de talán a hallatlanul nagy munkakedv mellett ez a legjellemzőbb. Bartók Antal, a Tiszavas- vári Alkaloida kísérleti üzemének vezetője mondta ezeket a szavakat, aki nemrég tért haza vietnami útjáról. A küldöttség, amelynek tagja volt, egy kormányközi megállapodás alapján tanulmányozta a gyógynövénytermesztés és a gyógyszergyár- fás területén kialakuló gazdasági együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás fejlesztésének lehetőségeit. Vietnamban található ugyanis a legtöbb gyógynövényfajta, melyeknek számát • mintegy ötezerre becsülik. — Tulajdonképpen még csak az előkészítése volt az a látogatás egy később megkötendő szerződésnek, amelyre majdnem ruhátlanul, egy üres palackot pörgettek középen, aki felé a palack szája mutatott, annak te keltett venni magáról egy ruhadarabot. Éppen azon vitatkoztak, hogy a karóra ruhadarabnak számít-e? Egy-két pár régen lemondott arról, hogy bevárja a „társasjáték” végét már a szomszédos szobákban henteregtek, valaki az előszobában hányt, a háziasszony kombinéban és melltartóban, kibomlott hajjal kiüvöltött: „A klozetba okádjál, hülye!” Csapó elemében érezte magát — már részeg volt, meleg áramlatok futkároztak a testében, nem érzett semmi undorítót ebben a játékban. Aztán a szőke lány miatt egyszerre elkeseredett. Addig nem figyelte ezt a lányt, föl sem tűnt neki, sápadtan, kombinéban ült a körben. A palack szája rámutatott. Kórusban üvöltöttek: „Levenni!" A lány elpirult, fölállt, úgy gondolom mindkét or-“ szagnak szüksége van. Mi sokat tudunk segíteni a gyógyszergyártásuk továbbfejlesztésében és erre nagy szüksége van Vietnamnak, hiszen 1983 óta szinte állandóak az amerikai támadások é^ sok a sebesült. A magyar vendégeket elvitték az ország minden tájára, hogy megmutassák a többnyire vadon termő gyógynövényeket, melyekből a leghasznosabbakat minden falunak meg kell termelni. És ez az országjárás ismertette meg igazán velünk a vietnamiak életét. — Már az utazásunkra is rányomta bélyegét a háború. Moszkvától Hanoiig 23 órát utaztunk repülővel, ugyanis Calcuttában le kellett szállni, mert Vientianét bombázták. De még a repülőtéren is láttuk a bombázás nyomait. És végig az egész országban. Hanoiban például megszakítás nélkül építik a Vörös folyó gátjait, mert állandóan bombázzák, de nincs egyetlen ép ijedten nézett rájuk. Először csak nevették, aztán valaki ingerülten rászólt: — Na. ne játszd meg magad kicsike, elő a biluxokkal! De a lány akkor már sírt, védekezőn tartotta maga elé a kezét. A kisminkelt torz arccal nekiesett, trágár szavakkal szidta: — Mi az anyád hétszentségének jöttél ide, azt hiszed, hogy ettől kisebb kurva leszel? — Kolostorba a szende szűzzel — üvöltötték a részegek. Valaki a lánynak esett, tépni kezdte róla a kombinét és átcipelte a másik szobába. Most már véget vetettek a „társasjátéknak”, lekapcsolták a villanyokat, a párok eltünedeztek. Csapó akkor már a ruháit kereste, erős hányingerrel küszködött. A sminkelt ott dorombolt körülötte. Először nem látta mit csinál, aztán meglátta, hogy öltözik. Csodálkozott. (Folytatjuk) híd sem, amit ne támadtak volna. — Megdöbbentő, de egyben lenyűgöző is volt a kép. Rúdon kosarakat cipelő asszonyok hordják a vízből kivágott iszapkockákat, a hegyoldalba vájt utakon lányok, asszonyok késsel vágják a liánokat, hogy ne nőjék be az egyébként is nehezen járható sziklákat, kővel töltik meg a folyók lebombázott hidjai melletti részeket és még így is félméteres hullámok csapnak a rajtuk haladó utasokra. Hivatalosan nincs háború Észak-Vietnaimban, de a gyakorlat mást mutat. Az 1959- es Dien Bien Fhu-i győzelmük csak négy békés évet hozott és ez alatt hallatlanul nagy eredményeket értek eL Az akkor épített gyárak legnagyobb részét áttelepítették az őserdőkbe és ugyanezt tették az iskolákkal, kórházakkal. — Láttunk orvost, aki1 érzéstelenítő nélkül operált és láttunk hajcsatokból, esernyőtűkből készített orvosi szerszámokat és ezért várnak tőlünk sokat gyógyszeriparuk fejlesztéséhez. Hat hetet töltött Vietnamban a vegyészekből, botanikusokból és mezőgazdászokból álló küldöttség. Látták a meredek sziklákat, á minden, talpalatnyi sík területen rizst termelő nőket— mert a férfiak katonák — és látták azt’ az elszántságot, amellyel visz- szavernek minden támadást. Látták, hogy szedik ki kézzel az úszó bombákat a Vörös folyóból és látták a szétlőtt falvakat, városokat. — A mostoha körülmények ellenére is olyan féltő gonddal vettek körül bennünket, hogy néha azt hittük: nincs is háború. Csak amikor Tan Hoában az erdőben kellett aludni, — akkor mondta a tolmács: nem mehetünk szállodába, „tárolni kell magyar elvtársakat” — akkor éreztük legközelebbről, hogy állandó veszélyben élnek és azt is, hogy a vietnamiakat csak megsemmisíteni lehet, legyőzni, vagy megtörni soha! B. *
