Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-17 / 141. szám

* oldal KELET-MAG YARORSZ AG rrn. jonius IT. (Folytatás az 1. oldalról) A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a XXIV. kong­resszus által megfogalmazott békeprogram jelentőségével foglalkozott, majd rátért a szocialista közösség gazdasá­gi integrációjával kapcsola­tos kérdések elemzésére. A testvérpártok hatalmas erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a szocialista államok gazdasági integrációjának fo­lyamata mind szélesebb mér­tékben bontakozzék ki. Ez politikai szempontból rend­kívüli jelentőségű kérdés, a szocialista világrendszer fej­Kédár János: Kedves elvtársnők! Elvtár- sak! Küldöttségünk tisztelettel köszönti a Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszu­sának küldötteit és teljes si­kert kíván nagy fontosságú munkájukhoz. Átadjuk önök­nek, pártjuk minden tagjának, a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozó népének a Magyar Szocialista Munkás­párt, a magyar kommunisták, a magyar nép szívélyes, elv­társi üdvözletét és őszinte jó­kívánságait. Kedves elvtársak! A Központi Bizottság kong­resszusi beszámolója jól mu­tatja a Német Demokratikus Köztársaságban végbement hatalmas fejlődést, a bel- és külpolitika nagy eredményeit, a gazdasági és kulturális épí­tőmunka kiemelkedő sikereit. Az elmúlt évek nagy ered­ményei tovább növelték a szocializmust építő német né­pi állam belső erejét, nem­zetközi súlyát és tekintélyét. A Központi Bizottság be­számolója világosan kijelöli a jövőbe vezető utat, a fejlett szocialista társadalom felépí­tésének, az ország további felemelkedésének lelkesítő feladatait. Mindez meggyőző­en bizonyítja, hogy a Német Szocialista Egységpárt híven követi és a gyakorlatban meg­valósítja a marxizmus—leni- nizmus eszméit, teljesíti tör­ténelmi hivatását és a párt körül tömörülő dolgozó tö­megek munkája nyomán az első német munkás-paraszt államban sikeresen épül a szocialista társadalom. Mind­erre méltán büszke lehet a pártv minden tagja, a Német Demokratikus Köztársaság minden állampolgára. Mi, magyarok, szívből gratulálunk német barátainknak az elért eredményekhez, az előttük ál­ló feladatok megoldásához pedig teljes sikert kívánunk. A magyar munkásmozgalom együtt fejlődött a német munkásmozgalommal. Mun­lődésének egyik központi kér­dése. Meggyőződésünk, hogy a marxista—leninista tudo­mányra támaszkodva, a gaz­dálkodás és az együttműkö­dés módszereit alkotó módon továbbfejlesztve a testvéror­szágok sikeresen tudnak elő­rehaladni a szocialista integ­ráció útján, amely feladat megoldásához a Német De­mokratikus Köztársaság je­lentős módon járul hozzá. Befejezésül Leonyid Brezs- nyev további sikereket kí­vánt a német kommunisták­nak és az NDK valamennyi dolgozójának a fejlett szo­cialista társadalom építésé­ben, és beszédét a német kásosztályunk, népünk mindig nagyra becsülte Marx Károly és Engels Frigyes népének az általános emberi kultúra és haladás kincsestárát gazdagító tetteit és alkotásait, a német kultúra értékeit. Ugyanakkor köztudott, hogy a magyar nép történelme során sokat szen­vedett a német militarista imperializmustól. Számunkra tehát rendkívüli jelentőségű a Német Demokratikus Köztár­saság léte és fejlődése, az a tény, hogy itt, Európa szívé­ben, német földön is kitéphe- tetlenül gyökeret vert a szo­cializmus, és egy erős, béke­szerető állam született. Német elvtársaink különle­gesen nehéz körülmények között tanúsított szilárd helytállását, céltudatos har­cuk és munkájuk eredmé­nyeit a világ minden haladó embere nagyra értékeli. Szé­les körű tisztelet övezi e har­cokban szerzett érdemeikért pártuk régi tagjait, közöttük a német és a nemzetközi kommunista mozgalom vete­rán harcosát, Walter Ulbricht elvtársat. Szeretném itt, testvérpár­tunk kongresszusának színe előtt is kifejezni a magyar kommunisták, a magyar dol­gozó nép rendíthetetlen bi­zalmát és szolidaritását a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, ki­váló harcostársunk, ba­rátunk, Erich Honecker elv­társ, pártjuk többi vezetője, egész tagsága és a szocializ­must építő Német Demokra­tikus Köztársaság munkás- osztálya, egész dolgozó népe iránt. Kedves elvtársak! Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a múlt év végén tartotta X. kong- reszusát. A kongresszugi számvetés megállapította, hogy hazánkban a párt vezető sze­repe az élet minden terüle­tén érvényesül; országunk viszonyaira alkalmazva meg­valósulnak a marxizmus—le- ninizmus nemzetközi érvé­Szocialista Egységpártot, a Szovjetunió és az NDK né­peinek barátságát, a szocia­lista országok együttműködé­sét és a kommunizmust él­tető szavakkal fejezte be. A közel egyórás, nagy tet­széssel fogadott beszéd el­hangzása után, az SZKP fő­titkára, a küldöttek lelkes ün­neplése közepette átadta Erich Honeckemek az SZKP aján­dékát az NSZEP KB.számá­ra Dimitrij Nalbandjam szov­jet művész Lenin-portréját. Kádár János valamivel 13 óra után lépett a szónoki emelvényre. A küldöttek lel­kes tapssal üdvözölték az* MSZMP KB első titkárát. nyű tanításai. A magyar mun­kásosztály teljesíti történel­mi küldetését, s a paraszt­sággal, az értelmiséggel, a társadalom többi dolgozó ré­tegével összefogva építi az új társadalmat. Az elmúlt években Ma­gyarországon tovább fejlőd­tek a szocialista termelési vi­szonyok, erősödött rendsze­rünk gazdasági alapja, emel­kedett a dolgozók életszín­vonala, tovább szilárdult a munkáshatalom. Szövetségi politikánk tömöríti a dolgo­zó osztályokat, a kommunis­tákat és pártonkívülieket, mindazokat, akik a szocializ­mus teljes felépítését magu­kénak vallják és részt vál­lalnak a nagy cél elérését szolgáló feladatok megoldá­sában. Ezen az alapon kibonta­kozik és erősödik hazánkban a nemzet szocialista egysége. Eddigi eredményeire és a szocialista országok együtt­működésére támaszkodva, a magyar nép eltökélten halad előre történelmi útján és a jövőbe vetett bizalommal dolgozik a szocializmus tel­jes felépítésén. A magyar nép egy úton jár a szocializmust építő többi néppel. Az eszmék és a célok azonossága erősíti egységün­ket, barátságunkat és együtt­működésünket a jövőben is. A szocializmus eszméjében fogant és erősödő szilárd szö­vetség kapcsolja össze a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozó népeit is im­már több mint két évtizede. Kétoldalú kapcsolataink szi­lárd alapja, hogy pártjaink a marxizmus—leninizmus kö­zös eszméi alapján tevékeny­kednek, közösek érdekeink, céljaink, egyesít bennünket az internacionalizmus eszméje, a Szovjetunióihoz és a szoci­alista közösség több országá­hoz fűződő testvéri barátság, a nemzetközi küzdőtéren ví­vott közös harc. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatai az élet különböző területein, a párt és állami kapcsolatok, a népgazdaság és a kultúra vo­nalán egyaránt fejlődnek. A szocialista építés szempont­jából annyira fontos nemzet­közi gazdasági kapcsolatok­ban a Magyar Népköztársa­ságnak a Szovjetuniót követő második legnagyobb partnere a Német Demokratikus Köz­társaság. Közös óhajunk a kétoldalú kapcsolataink to­vábbfejlesztése. Biztosíthat­juk német barátainkat, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya a jövőben is min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy a pártjaink és or­szágaink közötti kapcsolatok tovább erősödjenek és bővül­jenek népeink hasznára, az egész szocialista világrend- szer javára. Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Mun­káspárt, ugyanúgy, mint né­met testvérpártunk, nagy fi­gyelmet fordít a nemzetközi helyzet azon nagy kérdéseire, amelyek mindenütt foglal­koztatják az embereket. A második világháború csa­tái már több mint 26 éve vé­get értek, a világ népei még­sem élhetnek nyugodt körül­mények között. Európában még mindig nem jöttek létre a béke és biztonság garanciái és jogi intézményei. Indokí­nában az Amerikai Egyesült Államok gyarmatosító hábo­rút folytat. A Közel-Keleten Izrael és támogatói gátolják a béke megteremtését, és a világ más térségein is garáz­dálkodnak még az imperia­listák. Meggyőződésünk, hogy az imperialistákra kudarc vár, az igaz ügy győzni fog: a vietnami nép, Laosz és Kambodzsa népei, az arab népek, a szabadságukért küz­dő összes népek kivívják jo­gaikat és szabadok lesznek. A szenvedések korszaká­nak lerövidítése, egy új. ter­monukleáris világháború megakadályozása, az általá­nos és tartós béke megterem­tése érdekében minden lehe­tő módon erősíteni kell a né­pek leghatalmasabb fegyve­rét, az antiimperialista erők egységét: a jelenlegi nemzet­közi helyzetben a lehetősége is, a parancsoló szükségessé­ge is megvan annak, hogy to­vább erősítsük a szocialista országok, a nemzetközi kom­munista mozgalom, a nem­zeti függetlenségi mozgal­mak, az összes antiimperia­lista erők egységét. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköz- társaság nemzetközi tevé­kenységében, a szocializmus, a szabadság és a béke védel­mében, minden haladó erő összefogásának előmozdításá­ra törekszik. A legszélesebb •körű antiimperialista össze­fogásban szükségszerűen je­len vannak különböző világ­nézetű, pártállású, vallású és nemzetiségű emberek és irányzatok. Éppen ezért azt valljuk, hogy az egység szol­gálata minden antiimperialis­ta irányzat megbecsülését és megnyerését, másrészről az összefogást gátló antikommu- nista és szovjebellenes fellé­pések határozott visszauta­sítását követeli. Az imperia­lizmus ellen folytatott harc összes történelmi tapasztala­tai bizonyítják, hogy a tár­sadalmi haladásért, a szabad­ságért, a békéért vívott harcban a népek leghatal­masabb és legáldozatkészebb támasza fennállása óta a Szovjetunió, és a szocialista országok közössége. A népek szolidaritásának, antiimperialista egységtörek- véseinek erősödését látjuk abban az örvendetes tényben is, hogy a Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusa a haladás erőinek széles körű nemzetközi találkozója lett. Élve az alkalommal, a ma­gyar kommunisták, dolgozó népünk nevében köszöntjük a kommunista és munkáspártok, a nemzetközi demokratikus pártok és mozgalmak itt meg­jelent képviselőit és sikereket kívánunk harcukhoz. Kedves elvtársak! Több, mint két évtized hősi­es harca és szívós munkája eredményezte mindazt, amit a Német Demokratikus Köztár­saság fennállása óta elért. Az eredményeket még az ellenség is kénytelen tudomásul ven­ni. Ennél fontosabb, hogy a világ haladó emberei tudják: a Német Demokratikus Köz­társaság, mint szuverén, szo­cialista, békeszerető állam él, virágzik és szakadatlanul erő­södik. A Német Demokra­tikus Köztársaság olyan eu­rópai állam, amely földré­szünk biztonságának egyik legfontosabb tényezője: nö­vekvő nemzetközi súlya je­lentősen hozzájárul az európai és a világproblémák megol­dásához. Ebből kiindulva, a Magyar Népköztársaság is teljes meg­győződéssel támogatja azt a jogos követelést, hogy a' Né­met Demokratikus Köztársa­ságot vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és foglalja el az őt megillető he­lyet valamennyi nemzetközi szervezetben. Ami a másik német államot, a .Német Szövetségi Köztár­saságot illeti, annak jelenle­gi kormánya a közelmúltban tett néhány olyan fontos lé­pést, amely a reális helyiét felismerésére mutat. De ebben az országban a monopoltőke még szítja a nacionalizmust, a revansizmust, az antikom- munizmust, folyik a harc az európai feszültség fenntartá­sában érdekelt erők és a kér­dések rendezését kívánó rea­listább erők között. A Szov­jetunió, a Német Demokra­tikus Köztársaság, az európai szocialista országok nem egy­szer és kellően bebizonyítot­ták már, hogy a viszonyok normalizálására, a nyitott kérdések megoldására, a köl­csönös előnyökkel járó együtt­működésre törekszenek a Né­met Szövetségi Köztársaság­gal is. A Német Szövetségi Köztársaság a maga részéről a szovjet—nyugatnémet, vala­mint a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikálásával, á Német Demokratikus Köztár­saság nemzetközi jogi érvényű elismerésével, a két német ál­lam közötti viszony rendezé­sével járulhat hozzá ténylege­sen az európai helyzet nor­malizálásához. Az európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremté­sét, ennek első lépéseként az európai biztonsági tanácsko­zás mielőbbi összehívását sürgetik a kontinens népei­nek életbevágó fontosságú érdekei. Ugyanezt sürgetik mind növekvő mértékben kormányok, társadalmi meg­mozdulások, úgyszólván min­den európai or§zág közvéle­ménye. A Magyar Népköz- társaság, szövetségeseivel egyetemben, minden erejével az európai béke és biztonság megszilárdítására törekszik, és minden célszerű és szük­séges lépést meg fog tenni annak érdekében. Tisztelt küldött elvtársak! Kedves elvtársnők, elvtár­sak! A magyar népnek nagy erőt ad a munkában és a harcban annak tudata, hogy nincs egyedül. Erősít és se­gít bennünket az első szo­cialista állam, a nagy Szov­jetunió barátsága, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítse7 Tanácsa keretében megvalósult szo­cialista együttműködés, az a tény, hogy barátaink között tudhatjuk a Német Demok­ratikus Köztársaságot. Küldöttségünk nevében is­mételten sok sikert kívánok a Német Szocialista Egység­párt VIII. kongresszusának. Szívből kívánjuk, érjenek el új sikereket a kongresszus ál­tal kijelölt úton, építsék fel mielőbb és teljesen a fejlett szocialista társadalmat, erő­sítsék még tovább az európai béke és biztonság erős tá­maszát, a Német Demokrati­kus Köztársaságot. Éljen, erősödjék tovább pártjaink, országaink, népe­ink testvéri barátsága! Éljen a proletár internacio­nalizmus, a szocializmus, a népek szabadsága és a béke! A Központi Bizottság je­lentése fölötti vita a beszá­molóban elhangzottakkal való teljes egyetértésről tanúsko­dott. A délelőtti ülésen össze­sen 13 küldött, illetve ven­dégküldöttség vezetője szólalt fel. A kongresszus második napjának délutáni tanácsko­zásán két külföldi küldöttség vezetője szólalt fel: Kim Dung Gju, a Koreai Munkapárt PB tagja, a KB titkára és Kiró Gligorov, a JKSZ elnöksége végrehajtó bizottságának tag­ja. A kongresszus délutáni ülé­sén bizottságot választottak a KB jelentésével kapcsolatos határozati javaslat kidolgo­zására. A beszámolóról folyó vitá­ban felszólalt Heinz Hoff­mann hadseregtábomok, nem­zetvédelmi miniszter. Csü­törtökön folytatódik a vita és a kongresszus elé terjesztik a határozati javaslatot. Tovább növekedett az NDK nemzetközi tekintélye Lázár Ervin ’ Zuhanórepülés 21. Csapó föltérdelt, el­engedte az ernyedt, rázkó­dó testet. Ekkor villant fel az éjjeliőr zseblámpája, a kutya mérgesen ugatott. „Ki az?” — kérdezte ijedten az öreg. Csapó az arca elé tartotta a karját, mikor ráhullott a fénycsóva, és azt mondta: „Menjen a francba!” Az éj­jeliőr megismerhette a piló­tát, mert füttyentett a kutyá­nak. Csapó megérintette Bíró hátát: „Na gyere! — mondta. — Szedd össze magad.” Bíró engedelmesen fölállt, Csapó vállára tette a kezét és bo­torkálva, lassan elindultak a puszta felé. Másnap szótlanul dolgoz­tak estig, de Bíróban is, Csa­póban is végtelen jó érzés fe­szíti»;. Sikerült valami ször­nyűségen 4úljutniok. Mind­KISREGÉNY egyik szeretettel, büszkén nézte a másik gépét. Este bementek a városba, Csapó boldogan taposta a gázt. — Már megint úgy vezetsz, mint egy őrült kakadu — mondta Bíró. összenevettek, Csapó las­sított. — így megfelel. Sokáig szótlanul ültek egy­más mellett, aztán Bíró azt mondta: — Tulajdonképpen bocsá­natot kellene kérnem tőled. Csapó egy pillanatra ráné­zett. — Miért? — A lány miatt volt az egész. — Tudom — mondta Csa­pó. — De azért ne tedd tönkre — mondja Bíró és csendesen mosolygott. — Nem teszem. I .ekopok. — Miért? — Nem nekem való ügy ez. Meg félek is tőle. Könnyebb, ha most lelépek Bíró hallgatott. Csak egy kávét ittak a presszóban, a presszósnő csa­lódottan nézett Csapó után, mikor búcsút intett neki. — Azt hitte a drága, itt maradok — mondta Bírónak. — Egy hadtest nem lenne neki elég. Nevettek. Csapót két hét múlva hív­ták be fölvételázni az egye­temre. Már reggel korán Keszthelyen volt, leállította a piros Fiatot, és elindult csa­varogni. Kilenckor már ösz- szeismerkedett egy nővel. Azonnal megfeledkezett a vizsgáról, Boglárra vitte a nőt, egy barátja villájába. Ott töltötték az éjszakát is. Másnap zúgó fejjed ébredt, először nem tudta hol van, aztán lassanként rájött, hogy mi történt. Keserűen fölne­vetett —i marhaságnak tar­totta a vizsgát is, meg a nő­ügyet is. Hazafelé az autóban kínzó szégyenérzet fogta el. Nem a bázisra ment, hanem Krisz­tinához. ., — Azt mondtad, nem jössz többet — mondta neki a lány. — Nagyon ocsmány va­gyok — mondta Csapó —, nem bírom elviselni nélkü­led. Krisztina boldog volt. Hitt Csapóban. Csapót persze nem változ­tatta meg ez a látogatás. Más­nap már el is felejtette, mi­ért ment Krisztinához. Csak valami kínosat érzett, most megint hozzákötöttem ma­gam”. Csapó könnyen felejtett. Annak idején nagyon szerel­mes lett a lányba — ezért tudta Bíró haragját is köny- nyebben elviselni. Krisztina is szerette őt, ragaszkodott hozzá, s ez a ragaszkodás kezdte dühíteni Csapót. Pe­dig nem volt követelőző a lány, csak éppen súlyos, tud­ta az ember: az ilyen nő soha­sem játszik. S Csapó ezt nem birta elviselni. Nem akart felelősséget vállalni senkiért. Már a vizsga előtti napok­ban mondta Krisztinának — nemsokkal azután, hogy Bí- rtval kibékült —, nem jön töblbet, úgy jobb lesz. Krisz­tina bólintott: „Ahogy gon­dolod” — mondta. Ezt követte a vizsga utáni látogatás — aztán már Csa­pónak arra sem volt ereje, hogy újból megmondja: nem megy el többé. Azért mégis­csak érzett egy kis szoron­gást, hét végén Pestre uta­zott, azzal a céllal, hogy na­gyot mulat, de mire Pestre ért megintcsak elkapta a szo­morúság, ki sem mozdult a lakásból, még italért sem ment le, mozdulatlanul he­vert az ágyán. Estefelé felhívta Etus. Ilyen még sohasem fordult elő. Ta­lán a pénz miatt? — gondol­ta Csapó. De nem, Etus talál­kozni akart vele. Azt mond­ta, rohadtul érzi magát, sze­retne vele beszélni, ha csak fél órát is. Vagy ha nincs kedve beszélgetni, azt se bánja, csak jöjjön el és üljön mellette egy kicsit. „Úgy sze­retném megint embernek érezni magam” — mondta Etus. Nem normális ez — gondolta Csapó. Nincs ked­vem — mondta és letette a kagylót. Nem sokkal ezután valaki sokáig csengetett, meg sem mozdult, nem nyi­tott ajtót. Másnap visszament a bá­zisra, a rosszkedvét elfújta a szél, újra bolondozni kezdett és majdnem minden este be­ment a városba. Istentelen híreket terjesztettek róla, s nem is minden alap nélkül. Aztán egy napon megint majdnem összeveszett Bíró­val. — Egy taxi —mondta va­lamelyikük, mikor észrevet­te az étkező ablakán át a fé­kező kocsit. Aztán az egész brigád egy emberként felugrott. Szél- ütötten bámultak az ajtó felé. Csak Csapó maradt ülve, mindössze egy pillantást ve­tett az ajtóra, s már el is fordult. Bíróné állt az ajtóban. Bíró lassú léptekkel ment oda hozzá, az étkezde úgy fi­gyelte ezt a más körülmé­nyek között nyilván eléggé szokványos jelenetet, mint egy cirkuszi előadást. Egy ideig csendesen nézték egymást, aztán a nő alig hallhatóan — nyilván csak Bíró értette — megszólalt: — Pista bocsáss meg ne­kem. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom