Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-21 / 118. szám

WH. tisljüs Sr: 9. OM WEL'ET-TSÄGYÄRORSZÄS Az ingázás jövője é Államunk a gyenge tsz-ekért Beszélgetés Szilágyi Sándorral, a MÉM főosztályvezetőjével Meghökkentőnek tűnhet: száz foglalkoztatottból negy­ven nem a lakóhelyén dol­gozik. azaz kenyérkeresete fe­jében utaznia kell. A meg­hökkentőnek tűnhető tény azonban természetes. A világ minden ipari országában így van ez. Az ingázás világje­lenség. Az már más, s alapos vizsgálódást igénylő kérdés, hogy egy-egy ország terület­részei, vonzáskörzetei eseté­ben meddig nevezhető egész­séges mértékűnek az ingafor­galom, s mikor haladja ezt meg. Leegyszerűsítve, de iga­zat kérdezve: természetes, hogy Budapest. Miskolc kö­rül — mint a találó szóhasz­nálat jelöli — „keréken élő falvak” gyűrűje alakult ki, de természetes-e, hogy száz­ezrek dolgoznak lakóhelyük­től száz kilométernél na­gyobb távolságra? Továbbá: a földrajzi, gazdasági, né­pességi adottságok erősen el­térőek a különböző területek esetében, s törvényszerűen a népesség átáramlásához, in­gaforgalom kialakulásához vezetnek. Ez társadalmi mé­retekben hasznos, de csak addig a határig, ameddig az ésszerűség, a gazdaságosság terjed. Hazánkban a tervszerű te­rületfejlesztés több évtizedes késéssel csupán a felszaba­dulás után kezdődött meg, s két évtizedbe telt, mig a to­vábbi, s most már intenzív haladás alapjai létrejöttek. Két évtized alatt az iparban foglalkoztatottak számát te­kintve a főváros részesedése 51 százalékról 35-re csök­kent, a mezőgazdaság erőtel­jes fejlődése mérsékelte az ipari és a mezőgazdasági te­rületek közötti különbsége­ket, a munkaerő és a népes­ség elhelyezkedése kiegyen­súlyozottabbá vált. Az ingaforgalom nem más, mint a munkalehetőség és a munkavállaló egymásra talá­lása. Ha tehát azt mondjuk, hogy napjainkban és hazánk­ban az ingaforgalom — kü­lönösen az ún. távoli ingázás — mértéke túlzott, ezzel azt is megmondtuk, hogy a munkalehetőségek a szüksé­gesnél koncentráltabbak. Igaz, a hatvanas években meggyor­sult néhány, korábban kizá­rólag ingázási körzetnek szá­mító terület iparosodása. így például Szabolcsban lehet­tünk tanúi ennek. E folyamat ellenére még mindig sürgető feladat — de csak hosszabb távon, több ötéves tervidő­szak alatt megoldható fel­adat — az ésszerű foglalkoz­tatási szerkezet kialakítása, különös tekintettel arra. M iért jöttél? — Engedj be* — Nem szívese«. f Szótlanul mennek végig a hosszú előszobán. A falakat virágmintás cseréptálak és rozsdásodó kardhüvelyek dí­szítik. Belépnek a poros, sö­tét udvari cselédszobába. Az íróasztal fölött lógó megre­pedezett és megfeketedett festményről díszmagyarban feszítő aggastyán néz le. A két fiatal, fehér nyloninges férfi leül a kirojtosodott hu- zatú, süppedő, öreg kanapé­ra. A faragott, sötétbarna Könyvespolcokon bőr kötésű lexikonok sorakoznak. A megsötétült, fénytelen padlót bordó, elmosódott motívumú perzsaszőnyeg borítja. — Nincs sok időm. — Hallgass meg — mondja a vendég —, rövid leszek. Ha jól emlékszem, pontosan nyolc hónapja fejeztük be a főiskolát. Akkor neked nem sikerült a főiskolán marad­nod tanársegédnek. Haragod­ban és elkeseredésedben visszavonultál ide, nagyapád perzsaszőnyeges szentélyébe. Engem különösen gyűlöltél, mert megvetettelek ezért a gyáva hátraarcért. Nem aka­rok hazudni, ma is lelkiző fajankónak, tehetetlen fecse- gönek tartalak. De velem együtt elvégezted a népmű­velés szakot és szükség, na­gyon nagy szükség van rád. Ne félj, nem akarok újabb sebeket vágni, nem szere Iné­amit a területfejlesztésről szóló kormányhatározatban így fogalmaztak meg: „A tá­voli ingázás körzeteinek köz­pontjaiban a munkahelyek megfelelő telepítése segítse elő az ésszerű foglalkoztatási lehetőségek megteremtését.” Az előbbi bekezdésben többször is használtuk az ésszerű kifejezést. Nem vé­letlenül. Komoly hiba lenne ugyanis — s tapasztalható erre hajlam, nemcsak a munkavállalók, de a hivata­los szervek egy része köré­ben is — úgy gondolkodni, hogy no most azután ipart, munkaalkalmat minden tele­pülésre, dolgozzanak hely­ben az emberek. Túl azon, hogy ennek megvalósítása le­hetetlen, a gazdaságosság, te­hát a társadalmi hasznosság elvének is élesen ellentmond. Nem arról van szó, hogy a területfejlesztés, a település- hálózat korszerűsítése min­denkinek és mindenhová he­lyébe viszi a munkát. Számítások szerint a ne­gyedik ötéves terv esztendei­ben a foglalkoztatottak szá­ma kétszázezerrel növekszik. E létszám elhelyezkedése, il­letve a már dolgozók fokoza­tos átcsoportosítása — pél­dául a mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak száma öt esz­tendő alatt további 150 ezer fővel csökken — azonban úgy menjen végbe, hogy mérséklődjék a távoli ingá­zók — ötven kilométer fe­lett — száma. Maga az ingá­zás azonban — éppen a me­zőgazdaságból felszabaduló munkaerő miatt — nem lesz kisebb, sőt, egyes területeken — növekszik. Ez azonban már egyre inkább közeli in­gázás, amit a közlekedés kor­szerűsítésével jelentősen könnyíteni lehet. Tehát: ott és annyi új munkahelyet lehet csak lét­rehozni, ahol és amennyi tár­sadalmilag szükségszerű és kifizetődő. Nem lehet ugyanis száz embert megszabadítani az ingázástól úgy, hogy ar­ra ezer ráfizet, néni szabad létrehozni látszatmunkahe­lyeket, ahol a költségek két­szeresen. négyszeresen meg­haladják a megengedhető szintet, csupán azért, hogy kijelenthessék: helyben dol­goznak az emberek... A kormányhatározatok nyo­mán sokrétű, bonyolult ösz- szeíüggéseket bogozó munka kezdődött el. A hamis vára­kozásoknak nincs helye e munka eredményeit illetően. a realitáson nyugvó bizako­dásnak azonban megvan minden fő feltétele. lek becsapni. Csak arról meggyőzni, hogyha van ben­ned vér, itt hagyod díszma­gyaros őseid és velem jössz. Hogy hova? Nemrégen va­gyok művelődésiház-igazgató egy kisvárosban. Betöltetlen az egyik előadói státusz — vj llald el. A városnak egyetlen különös, oszlopokkal, cirádás erké­lyekkel, és hatalmas parkkal övezett palotája van, amely a környék földesuráé volt. A különössége onnan ered, hogy ez a gazdag földesúr a mű­vészek mecénásaként vonult be az irodalomtörténetbe. Nem kisebb költőt támoga­tott, mint Ady Endrét. A vá­rosi könyvtárban minden fon­tosabb könyv, folyóirat és lexikon megtalálható. Két­havonta író-olvasó találkozó­kat rendeznek, de azon csak az érettségiző diákok jelen­nek meg. Sem a pedagógu­sok, sem a hivatalnokok. Nem véletlen ez, mert a városi ta­nács vezetői csak a televízió krimiműsorait nézik meg. A művelődési házban évekig nem tartottak mezőgazdasági témájú előadást, mert a ter­melőszövetkezet elnöke és Nyíregyházán tartott elő­adást több, mint kétszáz me­zőgazdasági szakember, ter­melőszövetkezeti elnök, fő­könyvelő, főagronómus, me­gyei, járási vezető előtt Szi­lágyi Sándor a MÉM főosz­tályvezetője. Az előadás már­ciusban volt, de azóta is visszhangja van. A tárgya ugyanis ez volt: „Kedvezőt­len adottságú mezőgazdasági nagyüzemek helyzete és fej­lesztési lehetőségei a negye­dik ötéves tervben.” Bennünket a téma nagyon közelről érdekel. Az ország­ban a mi megyénkben van a legtöbb kedvezőtlen adottsá­gú mezőgazdasági nagyüzem. Vagyis olyan rossz földeken dolgoznak emberek — néha többet, mint mások, — amiért jelenlegi felvásárlási rend­szerünk szabályai szerint nem kapnánk ugyanannyi bért, jövedelmet, mint a jobb földeken dolgozók. Ezen az aránytalanságon segített igazítani a többféle támoga­tási rendszer, amit három éve alkalmazunk. Most a le­járt határozat meghosszabbí­tásáról, értelmezéséről szólt az előadás. Éppen ezért fontos dolog, hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek vezetői meny­nyire értik a meghosszabbí­tott határozatokat, miben van vita, félreértés. Az előadás a tisztázatlan kérdések világo­sabb megértését szolgálta. A Kelet-Magyarország munkatársa felkereste Szilá­gyi Sándor főosztályvezetőt. — Mennyire értik a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek vezetői a számukra döntően fontos problémát? Szilágyi Sándor az^al kez­di tájékoztatását, hög}> meg­lepte, mennyire értik a Sza- bolcs-Szatmár megyei mező- gazdasági nagyüzemek felelős vezetői az új szabályozórend­szert, jól tájékozottságukról tanúskodtak azok a kérdé­sek, melyeket előadása után feltettek. A mezőgazdasági közgaz­daság egyik felelős irányítója ezután elmondotta, hogy vé­leménye szerint bizonyos fo­kig nem árt, ha a nagy nyil­vánosság is tudomást szerez róla: a többfajta segítség ér­vényesül ezután is a hátrá­nyos helyzetben lévő terme­lőszövetkezetek megsegítésé­re. Van egy úgynevezett ártá­mogatásos módszer. Ez a dolgozói inkább az eszpresz- szóban ücsörögnek. Gondold meg. Még a népdalesteknek sincs sikere, pedig a legne­vesebb művészek énekelnek. A hivatásos népművelők hi­ába járják végig a várost, az üzemeket, a közhivatalo­kat, városszéli tanyákat, leg­jobb esetben harmincfős közönség jön össze. De ha meghívják az Omega beat- együttest, a háromszázötven személyt befogadó terem ki­csinek bizonyul. Pedig csak egyetlen plakátot tettek ki a művelődési ház ablakába és a népművelők nem koldulták végig a várost jegyeket árul­va. És mégis a gyári dolgozók műszakot cseréltek, a szom­szédos falvak ifjúsága kilo­métereket gyalogolt, hogy láthassák kedvenceiket. Nem egyszerű a helyzet. Egyre szépül a város, az emberek csinosabban öltöznek, de kulturális igényeik nincse­nek. Ehhez még vedd hozzá, hogy a helyi népművelési felügyelő egy öregember, aki egykor nagy érdemeket szer­zett, de ma már csak statisz­tál. jelenlegi szabályok értelmé­ben hosszabb életű lesz és automatikus. Egy másik meg- segítési módszer: ez a jöve- delem-kiegészítéses módszer, amit várhatóan rövidebb ide­ig szükséges betanítani. — Miben különbözik egymástól a kétféle módszer? Miben külön­böznek indokai? — Alapjában nagyon egy­szerű: az árkiegészítéses do­tációs módszer olyan különb­séget egyenlít ki, olyan igaz­ságtalanságot tesz jóvá, ami­ről egy falu népe sem tehet. Árrendszerünk — a mező- gazdasági termékek országo­san megszabott felvásárlási árai — országos átlagban úgy van megszabva, hogy a kö­zepes gazdasági adottsággal rendelkező termelőszövetke­zetek termelési tevékenységé­nek felel meg, — természete­sen jó vezetés mellett. Innen kiindulva teljesen világos, mi is az árkiegészítéses dotáció, amelyet most meghosszabbí­tottak. Olyan ártámogatás, amely tulajdonképpen ki­egyenlíti a különböző minő­ségű földeken dolgozók jöve­delmét. Azt adja a hátrányos helyzetben lévőknek, amit az előnyös helyzetben lévőktől elvesz. Bizonyos fokig ki­egyenlít. Érvényesíti a szo­Megalakulásának 25. évfor­dulóját ünnepli az idén a magyar úttörőmozgalom. Me­gyénkben is sok rendez­vénnyel, gazdag műsorral, ta­lálkozókkal készülnek. Az évforduló alkalmából három olyan pedagógust ke­restünk fel, akik az első szabolcsi úttörőcsapatok szervezésében, az első hóna­pok munkájában is részt vettek. 1 Az első felvonulás Mélykúti Ernő 1965 óta nyugdíjas. Nyíregyházán an­nak idején őt bízták meg az úttörőmozgalom megszerve­zésével. 1947 októberében keresték fel az Országos Úttörő Köz­pont küldöttei és arra kérték, vállalja el Nyíregyházán az úttörőmozgalom szervezését. —-Nem megyek. A házigazda meglepően he­vesen mond nemet. — Az ügy nem érdekel, vagy... ellenséges viszonyunk miatt nem vállalod? — Nem születtem forra­dalmárnak... Néhány másodpercig egyi­kük sem szólal meg. A ven­dég váratlanul elmosolyodik, farzsebéből összevissza gyűrt, teleírt papírlapot vesz elő. — Mi ez? — Véletlenül találtam. Amikor fél órával ezelőtt be­léptem házatok kapuján, a fal mellett álló, púposán megrakott szeméttároló té­té y\51, a kukafedő alól pa­pírlapokat sodort ki a huzat. Az egyik szétnyitva elém esett. Messziről megismertem az írásod. Ne haragudj, hogy felvettem. Tudod, mit írsz? — Semmit. — Figyeld, elolvasom: Be­fejezem a naplóm, mert egy­szerűbb hallgatni. Sorsom megtagadta apám és nagy­apám eszméit. Jó lett volna jobbágyok ükunokájának születni. Jó lenne cselekedni, hogy az új eszméket befo­gadhassam. Szívesen elmen­nék művelődésiház-igazga- tónak. Megforgatni, arrébb tolni a világot. A házigazda nem tiltako­zott, nem ugrott fel, nem rohant el, nem kiabált. Hall­gatott. Legyőzték. cializmus egyik alapelvét: az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét. Nem ajándék te­hát, hanem jogos árkülönbö­zet. Hatása elsősorban abban mutatkozik, hogy anyagilag is érdekeltté tegye a hátrá­nyos helyzetben lévő mező- gazdasági nagyüzemet az adottságaik jobb kihasználá­sára, több élelmiszer előállí­tására, — hiszen az ártámo­gatásos rendszer csak azért ad pénzt, amit meg is termel­tek. — Miért kell ezt e»y- nyire kihangsúlyozni? A főosztályvezetőnek bírá­ló szavai is vannak: túlságo­san nő az a szemlélet, amely — különféle vélt vagy igazi indokok alapján — segítsé­get, dotációt vár ott is, ahol ez nem indokolt. Az igazság, hogy megyénk rosszul gazdálkodó, mérleg­hiányos és fizetésképtelen termelőszövetkezetei között akad nem is egy, amelynek nem annyira hátrányos a hely­zete, mint amit a zárszám­adása felmutat. Van közöt­tük, amely egyszerűen a rossz vezetés miatt gazdálko­dik veszteségesen. A napi munkában helytálló termelő­szövetkezeti parasztságot azonban nem lehet elütni jo­gos minin lis jövedelmétől Elvállalta a megbízatást, s így 1948 januárjában Dövé- nyi Zoltánnal ketten képvi­selték a szabolcs-szatmária- kat a budapesti úttörővezetői tanfolyamon. A hazatérés után Mélykúti Ernőt a vá­rosi titkári teendők ellátásá­val bízták meg. Nyíregyházán ekkor egyet­len állami iskola Volt, itt alakultak meg az első úttö­rőcsapatok is: a lányoké a Dobó Katica, a fiúké a Pető­fi Sándor úttörőcsapat. A Malom utcában — egy je­lenlegi óvoda helyén — a magasépítő vállalat patroná- lásával egy területi úttörő- csapat is alakult. 1948. május elsején meg­tarthatták az első sikeres úttörődemonstrációt is: kö­rülbelül 500 úttörő vonult fel szervezetten a jelenlegi Lenin térre, amely akkori­ban alkalmas volt felvonu­lás megtartására. Megtartották az első előké­szítő csapatvezetőképző tan­folyamot, amelynek program­jában Mélykúti Ernő is be­számolt a Budapesten hallot­takról. A két fő téma: az út­törőmozgalom kibontakozása és Petőfi forradalmi költé­szete. A következő évben már megindult az úttörő- mozgalom széles körű kibon­takozása. Táborozás Sóstón Bartos József 51 éves, ma is aktív pedagógus. ' 1946 márciusától a Nyír­egyházához tartozó Újtelek- bokorban tanított. 1947. feb­ruár 19-én jelent meg a tan­felügyelőség felhívása ..Gyer­mekmozgalom szervezkedése az iskolában” címen. Egyh * zi iskola lévén, elég nehezen vehette kezdetét a gyer­mekmozgalom megszervezé­se. A következő iskolai év kezdetén, 1947. október 7-én kelt rendelkezés („Úttörő­mozgalom megszervezése és működése az iskolában'’) mór lehetőséget • adott, hogy terv­szerűen szervezzék az ifjú­sági mozgalmat az iskolá­ban. Ezt követően egymás után jelentek meg az úttörőmoz­galom szervezésével kapcso­latos felhívások és segéd­anyagok. Főleg az 1948 feb­ruár hónap volt a mozgal­mas. amikor bekapcsolódtak az árvízkárosultak segítésé­be, Ekkor indították az első csak azért, mert vezetői nen* tudtak felmutatni olyan ered­ményeket, mint amelyeket a teljesen hasonló adottságú más tsz-ekben, ügyes veze­tők irányítása mellett elér­tek. De az ilyen helyekre jut­tatott anyagi segítség jellege nyilvánvalóan ideiglenes. Rendbe kell hozni a dolgo­kat. Van olyan is, ahol a ve­zetés jó, mégis veszteség mutatkozik, a - természeti adottságok miatt. Ezeket az akadályokat né­hány éven belül helyre kell és lehet hozni. (Állattenyész­tési. legelőgazdálkodási és er­dősítési programok gondos­kodnak róla.) Szilágyi Sándor tájékozta­tása egyértelmű: a falusi köz­véleménynek is meg kell ér­tenie, mi a fő különbség a kétfajta segítség között. Áz egyik — mondja — ha nem is örök érvényű, de hosszú távra szóló. A másik, hogy ahol a mezőgazdasági környezet gyors átalakításá­ra erdősítés, rét-, legelőgaz­dálkodás javítása, takar­mánytermelő, állattenyésztő élelmiszer-termelésre áttérés, stb. — van lehetőség, ott a jövedelem-kiegészítéses se­gítség csak átmeneti. Annyi időre szól, amíg a hátrány behozható. Minden segítség adott hozzá, hogy megváltoz­zanak a körülmények. Ezek­kel a lehetőségekkel viszont élni kell és a legésszerűbben kell felhasználni. És ebben egy-egy termelőszövetkezet minden tagja érdekelt kell, hogy legyen — fejezte be tá­jékoztatását a főosztályveze­tő. G. N. Z. akciót a Pajtás Újság meg­rendelésére és megkezdték az első úttörőtáborok szerve­zésének előkészítését. A tá­borozást Sóstófürdőn rendez- ték:”-'" " ~ 1951-től 14 tanyai iskola úttörőcsapatának munkáját segítette. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg: „Módom volt összeha­sonlítani a különböző tanyá­kon az úttörőmozgalom ki­alakulását. Az újtelep-bokori erősen vallásos tanyai isko­la mellett voltak olyan ki­emelkedő jó példák is, mint a hosszúháti iskolákban, ahol egyszerű agrárproletárok lak­tak. s szívesen segítették az úttörőmunka szervezését.” Később, több mint tíz éven ót vezette a megyei tanács művelődésügyi osztálya által szervezett és fenntartott sós­tói úttörő üdülőtábort. Ma is szívesen segíti az úttörőcsa­pat munkáját. Játék, menetelés, ének Nagy Katalin, a Nyírszőlő- si Általános Iskola tanára 1946-tól megszakítás nélkül dolgozik egy helyen. Meg­alakulása óta vezetője az is­kola-ú ttörőcsapa iának. — Játék, menetelés, ének: ez volt az első foglalkozások programja — mondja az alakulás utáni első hetekről. — Húsz úttörőnk volt, ké­sőbb ötvenre növekedett a létszám — elsősorban pa­rasztszülők gyermekei vettek részt a szervezett munkában. 1950. május 1-én nyilvános­ság előtt is bemutatkoztak: 120 úttörő vonult fel. Jelen­leg 450 kisdobost és úttörőt számlál csapatuk. Két dologra különösen büszkék: az úttörőcsapat az első hetektől kezdve részt vesz abban a nagyszabású társadalmi munkaakcióban, amelynek célja bővíteni, szé­píteni az iskolát, s amely ma már megyeszerte ismert. Kis­dobos- és úttörőcsapat-ott­hont is építenek. A másik: aki egy évben 160 órát segít az építkezéseken, az nyáron kéthetes jutalom­üdülésen vehet részt az út­törőcsapat szigligeti táborá­ban. De a munkának is felté­tele van: csak azok vehetnek i-észt, akiknek tanulmányi átlaga a hármast meghalad­ja. M, 5, M. O. Varga Csaba: A vendég érvei Negyedszázados az úttörőmozgalom / Hárman az alapítók közül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom