Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-13 / 111. szám
1071. május 13. KELET-MAGYARORSZÄG I. oMUf Külföldi utak a legjobbaknak Fiatal szabolcsi műszakiak és közgazdászok tanácskozása Szerdán délelőtt rendezték Nyíregyházán, a megyei tanács nagytermében a fiatal műszakiak és közgazdászok III. megyei tanácskozását. A tanácskozáson részt vett Cs. Nagy István, az MSZMP megyei bizottsága osztályvezetője, dr. Czimbalmos Béla, a megyei tanács elnökhelyettese és Havacs József, az SZMT titkára. Szilágyi Józsefnek, a KISZ megyei bizottsága titkárának megnyitója után Herédi Kálmán, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Országos Tanácsának titkára tartott vitaindítót. Elmondta, hogy a KISZ Központi Bizottsága a közeljövőre összehívta a fiatal műszakiak és közgazdászok első országos értekezletét. Ez is kifejezi, hogy értelmiségi fiataljaink milyen jelentős tényezővé váltak a népgazdaság munkájában — hiszen az ott megjelenők 130 ezer ifjú szakembert képviselnek majd. — Az is célja az országos tanácskozásnak — mondta az előadó —, hogy megismerjük, milyen akadályok gátolják a fiatalok alkotó tevékenységének kibontakozását. Nagy feladatok állnak a népgazdaságunk előtt, az ágazati szerkezet további átalakítása és a IV. ötéves terv sikeres befejezése, és számítani akarunk a fiatalok tevékeny és hatásos közreműködésére is e feladatok megoldásában. A vitaindító után Szilágyi József értékelte a tavalyi kiváló ifjú mérnök és technikus mozgalmat, továbbá a szakdolgozati pályázatot. — A tavalyi versenybe — mondta —, 260 szabolcsi fiatal kapcsolódott be és 70 fiatal nyerte el a kiváló címet. A szakdolgozatok értékelésénél azt emelte ki, hogy a tavalyiak gyakorlatiasabbak, színvonalasabbak voltak a korábbi években készülteknél és jobban kapcsolódtak az üzemi élethez. Három szak- dolgozat egyben újítási javaslat is, amelyeknek megvalósítása emelheti a termelés műszaki színvonalát. Ezután átadta a nyertes szakdolgozatok készítőinek a jutalmakat. (Az első három díj külföldi utazás, a negyedik belföldi üdülés, ezután különböző értékű vásárlási utalványokat kaptak a helyezettek.) Első díjat ketten kaptak megosztva: Csomós Jánosné és Kulcsár Attila, a NYIR- TERV építészmérnökei. Második díjat kapott Lojka Ferenc technikus, a Csepel Motorkerékpárgyár nyírbátori üzemének dolgozója, a harmadik díjat pedig Dienes Barna villamosmérnök és Balogh Tamás technikus, a konzervgyár dolgozói kapták. A tanácskozás vitával fejeződött be. (ki) FIATALOK SZABAD IDŐBEN Hemingway, klub, színház — Először a kislányt kísértem haza tegnap, munkaidő után. Négyig dolgoztunk, mindketten az almatárolóban. Igaz, egy kicsit messze lakik, de kettesben mi az a két kilométer. Azután buszra ültem, hazamentem Sóstóra. Otthon a szomszéd néni megkért, hogy nézzem már meg a mosógépet, mert valami baja van. Villanyszerelő vagyok — hamar megcsináltam. Lefekvésig és utána is olvastam. Hemingway Bika- viadalát. Vagy öt éve, hogy elhatároztam, mindennap legalább száz oldalt elolvasok. Annál alább nem adom. A könyvek azért vannak... Ilku János szabatosan, pontosan fogalmaz irodalomról, és képzőművészetről, beszédéből észrevehető, hogy nemcsak terjedelemre olvasott sokat, de a tartalmat, a mondanivalót tartja fontosnak. Amíg az olvasott könyvekről beszél, Elek Ibolya, az almatároló szakszervezeti kultúrosa már azt latolgatja, hogy kellene közölni vele, vállalja el a könyvtár veze- 'tését. A könyvtár ugyanis fájó pontja most az amatároló kulturális életének. Van néhány száz könyv, ami hónapok óta porosodik, nem olvassa senki, sokan azt sem tudják, hogy lehetne olvasni. A régi könyvtáros nemsokára kismama lesz, szabadságra megy. Nehezen le’lit olyan könyvtárost találni, aki nyolc órai munka után társadalmi munkában könyveket kölcsönöz. Most a KISZ- fiatalok szeretnének 50—60 kötetet a néhány hete megnyílt ifjúsági klubba elvinni, ott lesz olvasója. A klubot is a fiatalok hozták rendbe. Felvonulási épületből három hónap alatt készült el. Több mint 800 órás társadalmi munkát fordítottak a klub és felszereléseinek elkészítésére. A tmk-asz- talosok például a függöny- karnist csinálták, a lányok varrták a függönyt Várták a vonatot Mit tehetett az a 16—20 éves, vagy idősebb munkásnő, akinek a műszak végétől, a vonat indulásáig néhány órát kell várakozni ? Vagy az, akinek sokkal korábban jön a vonata, mint a kétórás délutáni műszakkezdés? — Semmit — hangzik Be- cser Andor KISZ-titkár válasza. — Sétált a városban, jó időben leült egy parkban, Miniszteri utasítás az 197l—1972-es tanév rendjéről Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása, amely szabályozza az 1971—72-es tanév tanulmányi rendjét valameny- nyi alsófokú oktatási intézményben, továbbá a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban. A rendelkezés értelmében a szorgalmi idő változatlanul két félévre oszlik. Az első félév szeptember első munkanapján kezdődik és a téli szünet utolsó napján ér véget. A második félév a téli szünetet követő első munkanapon kezdődik és a rendtartásban előírt napon zárul. A tanulók első félévi osztályzatait — a december 21-i állapotot alapul véve — a téli szünetben sorra kerülő osztályozó értekezleten zárják le és a szünet utáni első tanítási napon az ellenőrző könyv útján hozzák a szülők tudomására. A téli szünidő 1971. december 22-től 1972. január 8-ig. a tavaszi szünet 1972. április 2-től április 14-ig tart Az érettségi, képesítő írásbeli vizsgákat valamennyi középiskolában nappali tagozaton 1972. május 11. és 19. között bonyolítják le. A tanévzáró értekezletet az általános iskolákban június 19-ig, a középiskolákban június 30-ig — az Igazgató által kijelölt napon — tartják. Kimondja a miniszteri utasítás, hogy július 15- től augusztus 24-ig bezárólag biztosítani kell a pedagógusok szabadságának zavartalanságát. Amint a Művelődésügyi Minisztériumban közölték, május 21-én és 22-én az 1971— 72-es tanév előkészítését szolgáló tanácskozást rendeznek a tanácsok iskolai csoportvezetői részére, akikkel az új oktatási év legfontosabb feladatait tárgyalják meg. de általában a nagyállomás környékén várakozott. Tétlenül. Egy-egy „kampányszerű” rendezvény, táncos délután jelentette a szabad időben választható programot. Pedig a csomagolok, vagy a gépek mellett álló válogatók nagy része fiatal nő, legtöbbjük bejáró. Háromszáz a 26 éven aluli munkás. Többségük nem is az almatároló KISZ-szervezetének tagja, hanem a községi alapszervezetnek, ahonnan bejár. Paulik Anna csomagoló jól ismeri a vele együtt dolgozó fiatal lányokat. Közülük kevés az olyan, mint Anna, aki részt vesz a klubprogram összeállításában, Abban azonban biztosak, hogy nem fog üresen állni a klub. Igaz, a szabad szombat egyelőre még nem „napirendi pont” — de a hét többi napján a klubban máris hasznosan tölthetik az időt. Különösen jó az a módszer, ahogyan az Annáék csoportja szervezi meg a közös programokat. Az egy munkahelyen dolgozók a KISZ-szervezeten belül kisebb csoportot alkotnak, s közösen járnak moziba, színháziba. Szeretnének egy magnót A' bejárók szabad idejének hasznos kitöltését is szeretné megoldani az ifjúsági klub. De a többiek — az állandó klubtagság — részére is megkönnyíti a szabad idő programjának helyes kiválasztását. Könyveket, újságokat visznek a klubba. A vállalat v vezetősége is segít a íiatalők tervét valóra váltani. Már kaptak egy tv-t. Szeretnének egy magnót, hiszen & többség szívesen tölti zenehallgatással az idejét. Természetesen kötött foglalkozásokat, politikai vagy egyéb előadásokat is iktatnak a kötetlen programba, most éppen a népszerű barkochba- játékra készülnek. Becser Andor szavaival a „szakállas” klubalakítás témáját — meg- borotválták. B. E. „Váratlanul ért bennünket...44 Normarendezés megszívlelendő tanulságokkal Nem esett meg minden konfliktus nélkül a márciusban végrehajtott normarendezés a Tiszalöki Vegyesipari Vállalatnál. A bejelentést egy kisebb „palotaforradalom” követte. Különösen a kisebb bérű ládaszegező nők érezték úgy, hogy hátrányosan érinti őket a rendezés. Zúgolódásuk már csak azért is foglalkoztatta a vállalat vezetőit, mert a négy te’rphe- lyen működő faipari üzem négyszázötven fizikai dolgozójának közel fele nő, akiket jobbára a ládaszegezésnél alkalmaznak. Igaz érvek K ét fiatal lány ült a gesztenyefák alatti pádon. Mesterségesen kikoptatott farmernadrág, csíkos blúz feszült rajtuk, mellettük táskarádió bömbölt. Arcukat a nap felé fordítva, átszellemülten hallgatták a délutáni kívánságműsort. Saruba bujtatott lábukat ütemesen csattogtatták a kövezeten. — Nem rossz ez az Illés- szám — állapította meg a hosszú hajú lány. — Elmegy — válaszolt a másik és srófolt egyet a hangerőn. A szomszédos pádon három idős, fekete ruhás, fekete kendős nénike sütkérezett. A váNemzedékek ratlanul felerősödött zenére fejcsóválva összenéztek. — Talán süketek, hogy így bömböl az a rádió? — kérdezte az egyik a „beatrajon- góktól”. — Nem lehetne egy kicsit halkabban? — Halkabban? — szörnyül- ködött a hosszúhajú. — Ezt a zenét csak így lehet igazán élvezni. De ha a nénit zavarja, lehalkítjuk. Lehalkították. Az öregasszonyok, megelégedetten sütkéA munkásnőkkel folytatott beszélgetésünkből kitűnt, hogy gyakran előfordult: műszak vége előtt másfél, — két órával már csak tessék- lássék dolgoztak, vagy egyszerűen leültek beszélgetni. Putnokiné, aki négy éve dolgozik a tiszalöki ládaüzemben, ezt mondja: — Váratlanul ért bennünket a rendezés. Először azt ígérték, nem lesz. Azután mégis... Várakozás, vita, kevés pénz A kedélyek azóta már lecsillapodtak. Miután feltárták előttük, a dolgozók megértették, miért volt szükség erre az intézkedésre — és ami szintén nem mellékes —, az elmúlt két hónap alatt bebizonyosodott, nem kevesebbet, sőt többet tesznek nekik a borítékba, mint a normarendezés előtt. Amikor Balogh Gábor igazgatóval a történtekről beszélgettünk, a többi között elmondta, a tavalyi 61 millióval szemben, az idén 70 milliós termelési tervet kell hozniuk. Az év elején termeléselemzést, gazdaságossági számításokat végeztek, és ebből kitűnt, hogy az egy főre jutó termelési érték 92 ezer forint, ami nagyon kevés. (Az új norma szerint 129 ezer forint körül lesz.) „Kézzelfoghatóan” bizonyították, ha marad minden a régiben, nem lehet szó semmiféle fejlesztésről, a vállalat csak vegetálni fog. A kialakult normák már azt sem tették volna lehetővé, hogy a kollektív szerződésben vállalt 4 százalékos bérfejlesztést végrehajtsák. Időközben több munkafolyamatot gépesítettek, módosult a technológia. A ládaüzemekben pedig — ahol leginkább zokon vették a normarendezést — január 1- én új termék, az úgynevezett Szabolcs export almásláda gyártására álltak át, amely kevésbé munkaigényes a korábbinál. Ha megbeszélik a munkásokkal Ezt február közepén egy értekezleten a telepvezetőkkel, a művezetőkkel, a brigádvezetőkkel is megbeszélték. Ök, valamint egy körlevél a dolgozókkal is ismertette a módosításokat Majd amikor befutottak az első jelzések, hogy a dolgozók körében rossz hangulatot váltott ki a rendezés, az igazgató személyesen járta végig az üzemeket — Tiszalökön, Ti- szavasváriban, Kisfástanyán és Tunyogmatolcson —, és maga magyarázta meg, miért került sor az intézkedésre. Ha a sorrendet megváltoztatják és először a munkásokkal beszélik meg a vállalat gondjait, bizonyos, hogy simábban történik az átállás. Ez utólagos, de megszívlelendő tanulság. És ezzel a várakozással, majd vitatkozással ment el a munkaidő nagy része. Pedig abban egyetértenek, hogy a vállalatnál a termeléstől, tehát tőlük, a munkásoktól függ, lesz-e fizetésemelés, nyereségrészesedés, épülhetnek-e öltözők, fürdők, kényelmesebb munkahelyek és vásárolhatnak-e az embert kímélő gépeket. — Ha meggondolom — folytatja Putnokiné — valóban nem lenne helyes azt várni, hogy kevesebb munkáért ugyanazt a darabbért, adják. A 20 fillér különbözet reális. Ha rendesen dolgozunk, behozzuk. De ezt csak most látjuk. Ez a tévhit három hónapon keresztül 2—300 forintot vett ki a'zsebükből. Mert rendelkezésünkre áll a kimutatás az átlagbérek alakulásáról szakmánként, telephelyenként január, február és március hónapokról. Az év első két hónapjához hasonlítva a normarendezés utáni márciusi kereseteket: a gépmunkások és a segédmunkások általában 3—400, a ládaszegezók pedig 50—200 forinttal kerestek többet. Elmondják, hogy az új ládáért 80 fillért kapnak, március közepétől pedig a 70 ládán feletti teljesítésért darabonként 30 fillér prémiumot, az exportvállalás teljesítéséhez való hozzájárulás címén. Putnokinénak és Feke- ténének is 130—150 forinttal volt több a márciusi keresete, mint az előző két hónapban. Áprilisban viszont már 1500—1600 forint volt csoportjaik átlaga. Ez 300 forintos pluszt jelent. Fábián Mária közbevág: — A mienk pedig 1700. Tegnap is megcsináltuk a 100 ládát fejenként. Megnyugodtak Igaz, a családos anyák nem nagyon birják ezt a munkatempót. Hogy ne legyen „túl szép” a kép, ami kialakult a beszélgetésből, elmondják, sok időt elvesz tőlük a ládakihordás. Négyszázhúsz-ötszáz ládát kell kihordani a műhely elé műszakonként az ötös csoportoknak. Veres László szb- titkár, aki passzív résztvevője volt a beszélgetésnek, most nem állja meg, hogy közbe ne szóljon. — Jól tudják, asszonyok, hogy éppen most határozott úgy a vállalatvezetés, lebetonozzák az udvart, utakat készítünk, ahol kocsikkal lehet majd végezni az anyag- mozgatást. Nem kell már sokáig cipekednünk a ládákkal. Megnyugodva mennek rlsz- sza a munkapadhoz. Úgy tűnik, egyelőre nem foglalkoztatja más az asszonyokat, csak a munka. Kádár Edit reztek tovább, a simogató nap elaltatta őket. Ekkor azonban valamelyik magyarnóta-kedvelö kívánságának teljesítésére került sor. Felbúgott egy szívet szo- morító régi dal: „Daru madár, fenn az égen...” A lányok elmosolyodtak. — Szólni kellene a néniknek — mondta az egyik —, hadd szórakozzanak ök is egy kicsit. K. EL. Egy kiállítás ürügyén Nemrégiben a megyei tanács épületébe érkező ügyfél mindjárt az előcsarnokban, a lépcsőház földszintjén egy kis kamarakiállítással találta magát szemben. Tizenöt tablóját az ipari osztály dolgozói készitették. Tanácsi vállalatainkat, a tanácsi ipar keresztmetszetét mutatták be Szabolcs-Szatmár megyében. A kiállítás Szabolcs történelmének egy nem is jelentéktelen részét mutatja. E sokféleképpen árnyalt ipari szerkezet átalakulásából lett nem is kévésünknek munkahelye itthon, tanulhatott, mentesült a „fekete vonatok”-tól, lakóhelyéhez közel találta meg számítását. Tizenkét éve — amikor még sem kedvezmények, sem ipartelepítési alapok nem siettették a megye új munkahelyeinek megteremtését, első fontos elhatározása volt a megyei tanácsnak a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat létrehozása. Nézzük csak a kiállítási táblát: 1967- ben már 10 milliót termelt. A következő években sorra huszonötöt, negyvenkilencet, ötvenhatot Idei terve már 61 millió, igen jelentős közvetett és közvetlen exporttal. Szinte egyidőben létesült az előzővel a belegrádi perlitüzem, majd a talajerőgazdálkodási vállalat helyén a labdaüzem fejlesztése volt — amiből a mai gumigyár fejlődött ki. (Uj telepitései már milliárdos nagyságrendűek, holott a tanács szerény másfél millióval kezdte.) Hasonló volt a kisvárdai és a fehérgyarmati vegyesipari vállalatok alapítása. Olyanok ezek a tanácsi üzemek, mint a melegágy. Szinte minden vállalatunk születésénél kideríthető, hogyan palántázta el magvát, gondolatát a tanácsi ipar- politika, melynek jelen állásáról számolt be ez a szerény, de sokatmondó kiállítás — sajnos csak kevés emberhez szólva. Sokunknak ma is a tanácsi ipar ad kenyeret. Például a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat, melynek már 181 dolgozója van, 32 milliós értéket termel, de 1975-ig létszáma 300-ra, termelése pedig 58 millióra fut fel. Vagy a bútor- és faipari vállalat Kisvárdán, mely 10 év alatt, 1965-től 1975-ig létszámát megkettőzi, termelését pedig több, mint négyszeresére emeli. Vagy a Szatmárvidéki Faipari Vállalat az elmúlt és következő öt évet magában foglaló évtizedben 108-ról 465-re emeli létszámát. A textilipari vállalat Nyíregyházán 202 emberrel 24 milliót termel. A legkülönlegesebb a ma már zömben Budapesten dolgozó, de már szabolcsi tanácsi vállalat, a Nyírbátorba települő Auróra Cipőgyár, 116 dolgozója alig 170 milliós termeléssel kezdte, de egy év múlva már 643-mal folytatja. > Nem soroljuk tovább az eredményeket. Mindenesetre érdemes volt bemutatni. / fen*)
