Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-13 / 111. szám

BW; májas iS. ffELCT-OTAGYAftOftSSA« f. oim Az Elnöki Tanács alakuló ülése Budapestre érkezett Nguyen Thi Binh (Folytatás a 2. oldalról) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szerdán megtartotta alakuló ülését. Megtárgyalta a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának közös ajánlását a kormány elnöké­nek, elnökhelyetteseinek és tagjainak újjá választására. Az Elnöki-Tanács javaslatát írás­ban az országgyűlés elé ter­jesztette. Ezután az Elnöki Tanács államtitkári felmentésről, il­letve államtitkárok kinevezé­séről határozott Mivel a kor­mány Prantner Józsefet, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nökének tisztségéből — érde­mei elismerése mellett, nyug­állományba vonulása miatt — felmentette s Miklós Jmrét, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nökévé kinevezte, az Elnöki Tanács Prantner Józsefet ál­lamtitkári tisztsége alól fel­mentette. Miklós Imrét, az Állam; Egyházügyi Hivatal elnökét. dr. Papp Lajost, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának elnökét és dr. Várkonyi Pé­tert, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnökét államtitkárrá kinevezte. Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának külügyminisztere Péter János külügyminiszter meghívására szerdán hivata­los baráti látogatásra ha­zánkba érkezett. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Púja Frigyes, a kül­ügyminiszter első helyettese, Marjai József külügyminisz­terhelyettes, Kadas István, a Külügyminisztérium főosz­tályvezetője. Kovács Dezsőné és Terényi István, az Országos Béketanács alelnökei továb­bá a Külügyminisztérium több vezető beosztású mun­katársa. Ott volt Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövete, továb­bá Hoang Cuong. a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, továb­bá a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Részt vett a külügyminiszter-asszony fo­gadásán Romes Csalidra fő­titkárral az élen a Béke-vi- lágtanács elnökségének' több tagja, továbbá Angelo Olíva, a DÍVSZ elnöke, valamint a Béke-világtanács budapesti közgyűlésén részt vevő VDK- és dél-vietnami küldöttség. X Hó k e ii agygj íí Iíü Nyíregyházán Vezérkari főnökök tanácskozása Berlinben A tavaszi békehónap sza- bolcs-szatmári eseménysoro­zatának meg3rei megnyitója­ként a Hazafias Népfront me­gyei és nyíregyházi városi bi­zottsága szerdán békenagy­gyűlést rendezett a Móricz Zxigmond Színházban. Az el­nökségben helyet foglaltak a párt-, állami, társadalmi és tö­megszervek, intézmények képviselői, köztük dr. Tar Im­re, a megyei pártbizottság tit­kára, dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács elnökhelyette­se, Varga Gyula, a nyíregyhá­zi városi pártbizottság első titkára, Kanda Pál, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak vezető titkára, dr. ördnph János, a városi tanács elnök- helyettese. Ott volt Soltész Istvánná, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagja és he­lyet foglaltak az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet, hadsereg, valamint a szovjet katonai művészegyüttes képvi­selői. A Himnusz elhangzása után Gulyás Emilné dr., a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra nyitotta meg a rendez­vényt. Emlékeztetett arra, hogy 26 évvel ezelőtt Európá­ban elhallgattak a fegyverek: a Szovjetunió Vörös Hadsere- ga saját barlangjában zúzta szét a fasizmust. Európa so­kat szenvedett népei felléle­geztek. Elkövetkezett a győze­lem napja. Az emlékezés perceiben kegyelettel gondo­lunk felszabadítónkra, a Szovjetunióra, és a második világháború halottjaira. Most sem szabad azonban megfe­ledkeznünk arról, hogy ma is élnek népek, amelyek szen­vednek a háború borzalmaitól. Népünk tudja értékelni, mit jelent a béke. Ezért egyesítjük erőinket a bélre fenntartásá­ért. ' A megnyitó után dr. Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára mondott beszédet. Bevezetőben utalt arra, hogy a győzelem napjának 26. év­fordulójáról szerte a világon megemlékeznek ezekben a napokban. Ugyanakkor a má­sodik világháború befejezése után negyedszázaddal a világ legjobbjai ismét a béke meg­őrzéséért harcolnak. Lényegé­ben ma békekötés nélküli bé­ke van, s az emberiség nincs teljes biztonságban. Különö­sen. amikor az Egyesült Álla­mok a szabadság és demokrá­cia jelszava alatt a világ kü­lönböző pontjain igyekszik leigázni a kis népeket. így van ez jelenleg Indokína térségé­ben is. A német fasizmus le­verése után a világzsandár szerepét az Egyesült Államok vette át. Vele szemben azon­ban kialakult a szocialista vi­lágrendszer, amely élén a Szovjetunióval, szembeszáll a háborús politikával. Az ame­rikai imperializmus egyre jobban leleplezi magát saját népe előtt is. Újabban egyne­gyed milliós tömeg mozdult meg e háborús politika ellen. Ezzel szemben a Szovjetunió békepolitikája, amelyet né­pünk is messzemenően támo­gat, az, hogy a vitás kérdése­ket tárgyalások útján lehet rendezni. A békemozgalomnak újabb nagy eseménye kezdődik csü­törtökön, amikor éppen fővá­rosunkban, Budapesten össze­ül a Beke-világtan ács. Ha­zánk már másodszor részesül abban a megtiszteltetésben, hogy ez a fontos szervezet Budapesten tanácskozik. Elő­ször 1953-ban ülésezett a ma­gyar fővárosban. Szeretettel köszöntjük a világ minden részéből érkező békeküldötte­ket. A mostani tanácskozáson tárgyalnak majd a népeket legjobban érdeklő nemzetközi kérdésekről, a vietnami és kö­zel-keleti helyzetről, az euró­pai biztonság kérdéséről. Né­pünk az elmúlt napokban le­zajlott eseményeken is ki­nyilvánította. hogy egységesen támogatja a Béke-világtanács helyes törekvéseit. Minden or­szágban az emberek többsége békét akar, így a világ lakos­ságának nagyobb része harcol ennek fenntartásáért. Ez a garancia a béke biztosítására. Bízunk abban, hogy a Béke­világtanács most kezdődő bu­dapesti ülése eredményes lesz. <h. I.) A Varsói Szerződés tagor­szágai egyesített fegyveres erői katonai tanácsának so­ron levő ülésére kedden Ber­linbe érkezett Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, Styemenko hadseregtábornok, az egye­sített fegyveres erők törzsé­nek főnöke, valamint a szov­jet hadsereg küldöttsége Moszkalenko marsall, honvé­delmi miniszterhelyettes ve­zetésével. Ugyancsak Berlinbe érke­zett az ülésre Szemerdzsiev Tyihon Szokolov, a Szov­jet Állami Tervbizottság első elnökhelyettese szerdán Moszkvában nemzetközi saj­tóértekezleten ismertette a Szovjetunió népgázdaságfej- lesztésének távlatait. Mindenekelőtt imponáló adatokat idézett az eltelt öt­éves tervperiódussal kapcso­latban. Ezután utalt arra, hogy a nép jólét növelése már az előző tervidőszakban is je­lentős lépéssel haladt előre. A lakosság reáljövedelme a háború előttihez képest négy­szeresére nőtt. Külön kiemel­te az oktatás és szakképzés eredményeit, s ennek kap­csán érdekes adatot közölt: a Szovjetunióba^ 100 millióan rendelkeznek felső- vagy kö­zépfokú iskolai végzettség­gel. A nyolcadik ötéves terv eredményeinek vázlatos fel­sorolása után Szokolov a ki­lencedik ötéves tervfelada­tokkal kapcsolatban rámuta­tott a szovjet gazdaságpoliti­ka két fő tényezőjére: 1. Fo­kozott hangsúlyt helyeznek az életszínvonal növelésére és a dolgozók munkakörülményei­nek javítására. vezérezredes, a nemzetvédel­mi miniszter első helyettese vezetésével a bolgár: Csórni altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, ve­zérkari főnöli vezetésével a magyar; Molczyk hadosztály- tábornok, nemzetvédelmi mi­niszterhelyettes vezetésével a lengyel; Zirke vezérezredes, nemzetvédelmi miniszterhe­lyettes vezetésével a román és Rusov altábornagy, a nem­zetvédelmi miniszter első he­lyettese, vezérkari főnök ve­zetésével a csehszlovák ka­tonai küldöttség. 2. Előtérbe állítják a ter­melés hatékonyságának nö­velését a tudományos-műsza­ki fejlesztés felgyorsítása és a munkatermelékenység erő­teljesebb emelése révén. Szokolov a gazdaság me­chanizmusa továbbfejleszté­sének kérdéséről szólva hangsúlyozta a népgazdasági tervezés központi jelentősé­gét. Rámutatott arra is, hogy a népgazdaság irányítási rendszerét és a gazdasági re­formot tovább kell tökélete­síteni, a gazdaságfejlesztés követelményeinek figyelem- bevételével. A jelenlegi ötéves tervben — mondotta — jelentősen bő­vülnek a Szovjetunió nem­zetközi gazdasági kapcsolatai mindenekelőtt a KGST-or- szágokkal. Erősödnek ezek a kapcsolatok az ázsiai, afrikai és latin-amerikai fejlődő or­szágokkal is. Ami a fejlett tőkésországokat illeti, a Szov­jetunió velük is kész kölcsö­nösen előnyös gazdasági együttműködést folytatni. A továbbiakban válaszolt az újságírók kérdéseire. Sajtóértekezlet Moszkvában a szovjet népgazdaságról Az olajháború csatái (3.) Á teheráni útközei 1971. első hónapjaiban a kőolaj szó mellé hozzáillesz­tenek még egy szót a világ­sajtó híreiben. Kőolajháború — írták a lapok — és itt arról a csatáról volt szó, amelyet az olajtermelő or­szágok szervezete, az Orga­nisation of Petroleum Expor­ting Countries, az OPEC vívott meg a nemzetközi olajkartell — a nagy monopóliumok, a Standard Oil, a Texaco, a Gulf, a British Petroleum, a Royal Dutch—Shell és társai — vezetőivel. (Az OPEC 10 országot egyesít. Tagjai: Irán, Irak, Kuwait, Katar, Abud Dhabi, Szaud-Arábia, Líbia, Algéria, Indonézia és Vene­zuela.) Kis szultánusokból Al­gériáig különböző politikai vezetés alatt álló országok ezek — de egy nyugati köz­gazdász számítása szerint (a szocialista országok és az Egyesült Államok olajkeres­kedelmét nem számítva) ez a 10 ország adja a nemzetközi olajkereskedelem árujának 80 százalékát; (1970-ben együtte­sen 1072 millió tonna kőola­jat termeltek, ez pedig több mint a fele a világtermelés­nek!) Az OPEC tagjai 1970. de­cemberében a venezuelai Ca- racasban az idén januárban pedig Teheránban tárgyaltak a 15 legnagyobb nyugati kő­olajtársasiig megbízót taival. Ezek a tárgyalások lényegé­ben az olajtermelők igényei­nek bejelentésével kezdődtek. A termelők közölték: barre­lenként 35—45 centtel kíván­ják emelni a nyersolaj árát — a monopóliumok azt fe­lelték: hajlandók megfontol­ni az emelés lehetőségét. Egymást követték a tehe- ráni pénzügyminisztérium épületében folyó bizalmas tárgyalásokról „kiszivárogta­tott” hírek, majd az első eredménytelen „nekifutást” követően kis szünet után új­rakezdődtek a tárgyalások, mégpedig az Egyesült Álla­mok kormányának közvetlen beavatkozása nyomán. Nixon kormánya közölte az olajtár­saságokkal : a trösztellenes törvény, amely tiltja a közös fellépést a nagy cégek szá­mára, rájuk nem vonatkozik, így tehát együtt léphetnek fel az olajtermelő országokkal szemben. Mit követeltek tulajdon­képpen a teheráni tárgyalá­sok második szakaszában az olajtermelő országok? Azt kívánták, hogy az úgyneve­zett „jövedelemelosztást”, a részesedési arányt emeljék fel, — az olajkincs igazi gaz­dái. az olajtermelő országok egyébként csak az elmúlt né­hány esztendőben kiharcolt 50—50 százalékos elosztásnál előnyösebb arányban része­süljenek a milliókból. Mint említettük, az OPEC- ben különböző politikai veze­tésű országok vannak; az Indonézia, és Líbia, Irán és Algéria közötti különbségek­ről aligha kell külön szólni. A nagy olajtársaságok, min­denekelőtt az amerikaiak ép­pen ezekre a különbségekre gondoltak a teheráni tárgya­lások kezdetén. A Wall Stre­et Journal nyíltan meg is ír­ta: „Nincs semmi komoly bi- zonjhték arra, hogy az OPEC-hez tartozó államok szilárd frontot tudnának te­remteni, tekintettel ellen­tétes politikai irányzatukra és helyzetükre. Természetesen semmiképpen sem szabad őket erre serkenteni”. Az amerikaiak elképzelése bizonyos eredményeket ho­zott: a monopóliumoknak si­került a 10 OPEC-tagállam közül.. hattal részleges meg­állapodást kötni. Barrelen- kén 35 centtel magasabb az elszámolási ár; de ezt azárat is minden esztendő júniusá­ban 2.5 százalékkal emelik, sőt még külön 5 százalékos pótlékot is adnak. Az olajke­reskedelem szakemberei már kiszámították, hogy az egye­lőre 5 esztendőre kötött meg­állapodás alapján a cégek a 6 szerződést aláirt országnak — Iránnak, Iraknak, Kuwait- nak, Szaud-Arábiának, Abu Dhabi-nak és Katarnak — a mostani összegeknél 10 mil­liárd dollárral többet fizet­nek az olajért. De a jövede­Ma kezdődik a Béke-világtanács kézgyűlése Romes Csandra sajtótájékoztatója Szerdán délután a MUOSZ szókházában a Béke-világta­nács elnökségének sajtótájé­koztatóján Romes Csandra főtitkár közölte, hogy a csü­törtökön kezdődő BVT-köz- gyűlésnek két napirendi pont­ja lesz. Az egyik tárgykörben a világ békéjét fenyegető im­perialista agressziús cselek­ményekről, illetőleg e ve­szélyek elhárításáért teendő erőfeszítésekről lesz szó, megvizsgálják, miként lehet szorosabbra fűzni a háború­ellenes erők egységét. Másik napirendi pontként a Béke­világtanács és a hozzá tar­tozó nemzeti békebizottsá­gok szervezetének a fejleszté­sét vitatják meg. A közgyűlés eseménysoro­zata 4 napos programot je­lent. A tanácskozás témáinak mindegyikét egy-egy szekció­ban vitatják meg. A munka hat bizottságban zajlik majd. A megnyitó ülésen — ame­lyen mint ismeretes, több mint 800 külföldi vendég és 50 főnyi magyar békemoz­galmi delegáció vesz részt. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke köszönti a nem­zetközi békemozgalom kie­melkedő jelentőségű esemé­nyét. A sajtóértekezleten a BVT elnökségének több tagja — köztük olyan ismert szemé­lyiségek. mint a belga Isa­belle Blume asszony, s Nagy-Británniából érkezett Gordon Shaffer újságíró, Ca mara Damantang guinea; kü! - ügyminiszter, a japán Yoshi- taro Hirano professzor — szót kért és tájékoztatást adott a hazájában működő békemozgalam munkájáról Elmondták egyebek között, hogy már az előkészületi időkben igen széles körű ér­deklődés előzte meg a bu­dapesti közgyűlést. Különös jelentőséget tulajdonít a nemzetközi közvélemény an­nak, hogy két ENSZ-bizott- ság is képviselteti magái az eseményen. Szóba került, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívásáért tekintélyével, erejével — a békemozgalom is hathatósan síkraszállhat, annál is inkább, mivel a kontinensen már több mint 20 ország kor­mánya elvben egyetért a biz­tonsági konferencia megtartá­sával. Az indokínai népek harcának támogatásáról szól­va elmondták, hogy az egyre szélesebben gyűrűző nemzet­közi szolidaritáson túl ma­guk az amerikai katonák is mind többen szembefordul­nak a barbár vérontással. Az afrikai népek függetlenségi törekvései is hangot kaptak a sajtóértekezleten. Bűntettek a védtelen lakosság ellen Amerikaiak Indokínában Sir Bertrand Russel nevé­hez fűződik az amerikaiak Vietnamban elkövetett hábo­rús bűntetteinek vizsgálata. A világhírű tudós lord azonban nem érhette meg, hogy a róla elnevezett,1 többnyire Stock­holmban ülésező bizottság, szomorú kötelességét teljesít­ve, a világ közvéleménye elé tárja megdöbbentőbbnél meg­döbbentőbb leleplezéseit. A Béke-világtanács buda­pesti közgyűlésén egy bi­zottság az indokínai háború­val foglalkozik. Neves jogá­szok, újságírók és politikusok mellett vietnami, laoszi és kambodzsai küldöttek egyez­tetik véleményüket az ag­resszió haladéktalan meg­szüntetésére kezdeményezett közös akciókkal kapcsolat­ban, s nem kétséges, hogy a szekció ülésein a „minden idők legvéresebb háborújá­ban” elkövetett rémtettek is szóba kerülnek. Így például az a vitatha­tatlan, a Pentagon által is megerősített tény, hogy ha­vonta 130 ezer tonna bombát szórtak átlag le az amerikai repülőgépek Dél-Vietnam és Laosz területére. Erwin Knoll lemelosztási arány 5 évig hem növelhető tovább, mint a most megállapított 55 száza­lék... 10 milliárd dollár! Drágán fizettek az olajmonopóliu­mok. Vagy mégsem? Igaz, hogy az inflációs tendencia valóság — a monopóliumok azonban 5 évre előre megál­lapították az olaj átvételi árát Az áremelkedésekből származó bevételi többlet te­hát a zsebünkben marad. És máris arról írnak a közgaz­dasági szakemberek, hogy a monopóliumok ennek a 10 milliárdnak legalább 70 szá­zalékát ügyesen áthárítják majd a fogyasztóra. Négy országgal egyelőre nem sikerült megállapodni az olajtársaságoknak. Algéria, Indonézia. Líbia és Venezu­ela egyelőre alacsonynak tartja az áremelést és nem hajlandó elfogadni az 55 szá­zalékos ajánlatot. Az olajhá­borúnak nincs vége; a tehe­ráni részleges megállapodás csak egy csata eredménye volt. Következik: Egy párizsi benzinkútnál Gardos Miklós es Judith McFadden tavaly kiadott könyvében — War crimes and the American conscience — háborús bűn- cselekmények és az amerikai lelkiismeret — 41 jogász, pszichiáter, politikus és ka­tonai szakember nyilatkozik az USA indokínai bűntettei­ről. Arthur Galson például elmondja: a múlt évig 100 millió font — egy font: 45 dekagramm — vegyianyagot használtak fel az amerikaiak Dél-Vietnamban. Az amerikai szenátus me­nekültügyi albizottságának megbízható adatokon alapuló becslése szerint, a múlt év végéig a dél-vietnami polgári lakosság legalább félmillió halottat vesztett. Herman S. Edward: Rémtettek Viet­namban című tanulmányában ennek kétszeresére becsüli a halottak számát, 105 ezerre pedig a csonkulásos — tehát egész életre nyomorék — sé­rültekét. Laoszból származó adatok szerint ott 1964 óta — az 1971. tavaszán Dél-Laosz el­len indított saigoni és ame­rikai hadműveleteket nem számítva — legalább 200 ezer embert megöltek és mintegy 800 ezret kitelepítettek. Amerikai szerző — Richard Falk: The Law — in the Name of Amerika (a törvény — Amerika nevében) — sze­rint az USA hadserege azzal, hogy nem katonai célpontok ellen tömeges bombázásokat és tüzérségi támadásokat in­téz, megsérti a hágai kon­venció (4. 25.) cikkelyét. A genfi konvenció 3.1. cikkelyé­vel szöges ellentétben áll az a Dél-Vietnamban ugyancsak mindmáig folytatott gyakor­lat, amely szerint bizonyos körzetekben, a „partizángya- nus” településeken válogatás nélkül mindenkire tüzet nyit­nak. A tömegével felperzselt falvak taktikájának alkalma­zásával az agresszióban részt vevő csapatok a 4. hágai kon­venció és a megkötött genfi konvenció vonatkozó parag­rafusait rúgják fel. Cáfolhatatlan ténye!; bizo­nyítják: az amerikaik ször­nyű háborús bűntetteket kö­vetnek el a védtelen indokí­nai polgári lakossággal szem­ben. A világ — köztük ha­zánk — közvéleménye érdek­lődéssel várja a BVT közgyű­lésének ezzel kapcsolatos ál­lásfoglalását. Gyapay Denoc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom