Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-12 / 110. szám

május ts.

fr'K,f¥-WAGYAfföftgzX5

l áfás!

A vállalat hírneve

Vettem egy jóképű cipőt, még úgy január elején Nyíregyházán, a cipőgyár mintaboltjában. Jó is volt, megbízható, amint azt előre megmondták. A végén mégis kettérepedt a talpa. Az üzletben kicserélték. Bocsánatot is kértek. Sőt mi több, meg is magyarázták, mi volt az ok. Az egész csereaktus rendkívül kellemes, baráti, már-már jó viszonyban zajlott, és én azóta is dicsérem ezt a céget, jóllehet egy kis bosszúságot is okozott. Dicsérem, mert a vállalat jó híre, a vevő megnyugtatása érdekében mindent megtettek, nem tologatták a hibát másra, nem foglalkoztak formális ügyintézéssel, hanem cselekedtek.

A vállalat jó hírét nem véletlenül említettem. Erről a témáról érdemes beszélni, hiszen már jó néhány éve napirenden van a védjegy, a márka problémája, ami tulajdonképpen nem más, mint egy nyilvános felelősségvállalás, a termék minőségéért. A látható felelősségvállalás, ami abból fakad, hogy egy-egy gyár egésze egy jelbe sűrítve bizonyítja: hiú arra, amit csinál, ad magára, jó hírére, munkájára, gondosságára. Csakhogy nagyon kevés az ilyen védjegy, kevés a márka. S talán ez is egyik ok, hogy a felelősségvállalás és a saját munkára való büszkeség is hiánycikk.

Van néhány példa a tarsolyomban. Vegyük mondjuk a közelmúltban átadott lakásokat az Északi Alközpontban. Van olyan konyha, ahol a falra szerelt szekrény lezuhant, több ezer forintos szervizzel együtt, Már megszokott, hogy a fürdőszobák kagylói sorra leesnek a falról. Az ajtók egy részét nem lehet bezárni, másik részük alatt süvölt a téli szél. A csapok mellől több víz folyik mint belőlük, a csempék leválnak a falról. Klasszikus építőipari hibák, amelyek mögött semmi más nincs, csupán hanyagság.

' Vagyis az építőipart nem érdekli saját jó híre? Aki lakik — örüljön. De a házakon sehol nincs egy kis tábla olyan szöveggel: készítette ez meg ez.

Vagy nézzük a Patyolatot. Szidjuk, mire ők felsorolják az objektív hibákat.

Vagy itt van a helyi közlekedés. Először jönnek a bírálatok, azután a hivatkozások az objektív nehézségekre. A végén kiderül, hogy mégis van busz pótjárathoz, egy darabig be is állítják, s mire hozzászoknak az emberek, ki is vonják azokat a forgalomból. A Volán-karikák a nyíllal nem lettek ezzel népszerűbbek.

A korántsem teljes példacsokorhoz sok mindent lehetne még tenni. Egy azonban minden esetben áll: a vevőt, a la-' kőt, a megrendelőt, az ügyfelet sosem érdekli az, hogy egy-egy vállalat milyen belső gondokkal küzd. Jó terméket, jó munkát vár, jó pénzzel fizet érte. A vállalatoknál dolgozó emberek többsége pedig azt várja, hogy munkája nyomán dicséret hangozzék el. Nos, ehhez hozzátartozik az is, hogy egy-egy vállalat, üzem kialakítja azt az igényességet, amely kizárja a rossz minőség gyártását. Kiküszöböli azt, hogy a köz elé rossz hírt terjesztő termék kerüljön. Nevezhetjük ezt hiúságnak, modhatjuk azt, hogy vállalati önbecsülés, nevezhetjük a „mundér becsületének” — vagy egyszerűen csali jó és becsületes munkának.

Vállalati hiúságról, vagy ha úgy tetszik, önbecsülésről akartam beszélni, és a végeredmény az lett, hogy kiderült: a köz egyetemes érdekéről van szó, arról, hogy mind annyian találkozunk egymás munkájával, adott esetben egymás selejtjével. így aztán egymást dicsérjük, vagy éppen egymást szidjuk. Nos, ezt az utóbbit kellene megszüntetni Ezt a gondolatot fogalmazta meg pártunk X. kongresszusa is, amikor az emberi viszonylatok egyik döntő forrásának az egymás becsülését nevezte meg, mely becsülés forrása a munka, annak minősége, eredményessége. Nincsenek illúzióim, s nem hiszem, hogy minden gyorsan és hirtelen változik. De egy biztos: a gazdaságirányítás mai módszere, a minőségben való mind nagyobb érdekeltség előbb-utóbb szaporítja a márkát, a védjegyet, azt a látható és a közvélemény által szóban is megfogalmazható jelet, ami minőséget jelez, rangot ad.

Egy cipővásárlási esettel kezdtem. Egy olyan üggyel, ami csalódással kezdődött, és happy enddel végződött. Manapság sok területen járunk azonos cipőben. Hiszem, hogy a minőség javára történő váL tozás az enyémhez hasonló módon jól végződik majd.

BiírgJ t Lajos

UJ GYÄR KISVÄRDÄN. a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai gyáregységében a napokban kezdik meg — a próbaüzemelés után — az üzemszerű termelést az új présgyártó üzemben, ahol az automata présgépeken 3 műszakban készítik a gépjárművek fékbetétlapjait. Képünk: Bállá György és Bodnár László az új gyár két legfiatalabb dolgozója az autóbúszféklapok at készíti.

Elek Emfl felvétel«

Ä képviselői padsorokban

Palóczi Lajosaival otthon — Nyírbogáton

Palóczi Lajosnéra, a megye 9. képviselőválasztó körzetében, a szavazati joggal rendelkező polgárok 99,3 százaléka szavazott.

Az agronómus, tsz-üzem- gazdász képviselőt déli időben lakásán köszöntöttem Nyírbogáton. Épp az érkezett postát nézegette.. Égjük levélboríték sarkán nemzetiszínű jelzés. Feladó: Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága.

,, Elkezdődött...4 4

Felbontotta e külön is „feltűnő” levelet, s úgy tartotta, hogy együtt olvashassuk: „Értesítjük, hogy a megyei képviselőcsoport alakuló ülését május 7-én, délután 3 órakor tartjuk a megyei tanács végrehajtó bizottságának kistermében. Az alakuló ülésre tisztelettel meghívjuk és szeretettel várjuk”.

— Elkezdődött — mondja komoly arccal. — A választástól alig néhány nap telt el, máris annyi minden van körülöttem. Inspiráló dolgok, melyeket akarva-akaratlanul meg kell ismerni. ■

Közben „bizalmas valló-_

másra” is sor kerül, amiről a riporter az első pillanatban meggvőződhetett: Első anyai örömök előtt állok — mondta nagyon egyszerű szavakkal és minden arcjáték nélkül Palóczi Lajosné. — Júliusra várom a babát. Nem tudom, nem lesz-e ez gátlással nagyon fontos megbízatásom teljesítésében. A választók, a körzetbe eső faluk dolgában és az országos ügyek alakításában teljes emberekre van szükség.

De azután hamar mondja: az anyai kötelesség nem szakítja el a közügyektől.

Meg tudták csinálni

A választás óta eltelt napokra terelődött a szó.

— Általában hasonlók a

többiekhez. De valahogy másképp nézem mos| például azt. hogy a nyírbogát! Rákóczi Tsz-ben ötvenfős ifjúsági munkacsapat elnyerte a Szocialista brigád címet, önkéntelenül vetődik fel: a

szomszédos falukban is nem-e lehetne hasonló e. edménye- ket elérni?

Szólt arról, hogy a termelőszövetkezetekben sok helyen több a nő, mint a férfitag. Téli foglalkoztatásuk nincs megoldva.

— Még nem voltam képviselő, amikor felhívtam a helyi tsz vezetőinek figyelmét:

A tsz előtti parkírozó helyen öt kocsi várakozott. Egy Mercedes, egy Fiat, egy Volga, egy Warszawa és egy könnyű kétlovas féderes kocsi. A kocsik a Volga kivételével valamennyien a tyuko- di tsz tulajdonai. Szépek, újak, fiatalok, akárcsak a gépkocsivezetők. Csak egy régi van közöttük, a parádés kocsi, Gerzson András bácsival, aki olyan feszesen ül a bakon, mintha odaszegezték volna.

Az irodán vendégek vannak, így aztán a kocsiknak és vezetőiknek van egy kis szabad idejük. Körülállják András bácsi járművét. Van aki az ülésén felkapaszkodik és úgy hallgatja az öreget, aki a régi időkről beszél, amikor ő még egyedül állt itt kocsijával a tsz-iroda előtt.

— Hát a két ló már nem a régi — kezdi a beszédet András bácsi. — De a kocsi még ugyanaz, amivel kezdtem a tsz megalakulásakor, Ezek a lovak is jók, nem mondom, de az a másik kettő az igen. Úgy vitték azok ezt a7kocsit, mintha repültek volna. Akár hiszitek, akar nem — így' az fareg «alt rá eset, hogy

1

Csengett egy óra alatt megjártam. Pedig az közel 40 kilométer.

Közben az idő telik. Valaki tízóraizni akar és egy kést kér kölcsön. Senki nem jelentkezik. Míg végül András bácsi nyúl a zsebbe, és lassan, komótosan előveszi a zsebkését. Mindezt úgy csinálja, mint akinek semmi kedve hozzá, hogy kölcsönadja, de ha már muszáj, egye fene.

— Látod ezt a bicskát —

dugja a fiú orra alá, aki kérte. Á fiú bólint, — No — így az öreg —, odaadom, de jól vigyázz rá, mert drága bicska ám ez. Ez a bicska két lovat ér. Nézték ám a bicskát a többiek is jobbról is. balról is. de azon kívül, hogy nagyon kopott volt, semmit sem tudtak felfedezni rajta. András bácsi meg csak mosolygott a bajusza alatt. Amikor aztán a kíváncsiság a tetőpontjára hágott, elkezdte a kis történetét a bicskáról. . ^

— Nagy tél volt akkor, nem tudom melyik évben tör tént,

A bicska

de tanócsválasztás előtt voltunk. Úgy estefelé azt mondja az elnök, fogjál be András, kimegyünk a Regősre. Ez amolyan majorféle volt. Nem lesz ám az jó, elnök elvtárs — mondom neki, mert ránk esteledik és ebben a nagy fehérségben semmit sem tálunk majd. Ne törődj vele — mondta ő. Majd én hajtok visszafelé, ha félsz. Úgy is történt. Nem akartam én odaadni neki a gyeplőt. De hát ő az elnök, gondoltam, no meg volt is bennünk egy kicsi, hisz különben olyan hideg volt, hogy a kutyát kár volt kihajtani. No. szóval ahogy jövünk hazafelé, egyszer csak látom ám, vagy inkább csak éreztem, hogy letértünk az útról. Már éppen szólni akartam, amikor érzem ám, hogy igen csúszunk a szánkóval lefele.

— Mindez persze egy pillanatig tartott és mi már fejjel lefelé voltunk az árokban. De hát a baj nem inivelünk volt, hanem a'két lóval, akik fejjel egymásra estek. Ne

András — mondom —, most aztán légy ügyes, ha nem akarod, hogy a lovak meghaljanak. Kapkodtunk mi az elnökkel együtt ijedtünkben mindenhez, de segíteni a lovakon nem tudtunk. A szíjak annyira rájuk feszültek, hogy meg sem tudtak mozdulni. Én aztán, amikor láttam, hogy a Csillag, amelyik alól volt. már a nyakát nyújtogatja, előkaptam ezt a bicskát, és elvagdostam a szíjakat. Nos hát. ezért ér ez a bicska két lovat.

Az irodából fiatalember jön ki az agronómussal. Nyakában fényképezőgép és/ a kocsik felé tartanak. A vezetők szétrebbennek, mindenki a kocsijához megy és várják, kit szólítja parancs. A Mercit, a Fia- tot, vagy a Warszawát, ám azok ketten egyenesen a parádés kocsi felé tartanak. — András bácsi — szól a főagronómus — álljon elő. Az öreg, ha lehet, még jobban kihúzza magát és egy kicsit gunyorosan mosolyog a fiatal gépkocsivezetők felé, mintha csak azt mondaná a szeme. — Na. pocosok, ugye hogy jó még az öreg a háznál.

Falcaik Fereae

kétszáznegyven öreg járadékos és nyugdíjasunk ván. Hathatós segítségüket nem igen viszi előbbre az évi hat-hét mázsa irtásfatüzelő és fél mázsa kenyérgabona juttatása. Javasoltam — a lehetőségek megengedik —, hogy egyedüli öregnek évi hatszáz, házaspárnak 12(H) forint készpénzt juttassunk. A pénzt arra költhetik el az idős emberek, amire éppen akarják, amire jónak látják. És megtudtuk csinálni. Ez nagyon jóleső érzés.

Leveleket kapott az elmúlt napokban: a tanyai településekre, villanyhálózat, a falvakban, korszerű művelődési házak kellenének.

Ha a lakosság segít

— A nyírbogát! tsz-ben kétszázötven gyerekes anya dolgozik. A meglévő óvoda csak nyolcvanszemélyes.

. Nagyon kellene legalább ötven személlyel bővíteni az óvodai ellátást. Mondhatom,

szerencsére igényei:

ezek, amelyekéd a mi állam- rendszerünk mindenkor kész sokat tenni. Megoldásuk nem lehetetlenek — mint válaszba is adtam —, különösen, ha a lakosság is hozzáadja a maga lehetséges anyagi erejét és társadalmi munkáját.

A mandátum megszerzés« utáni napok eseményei kö zepette nem feledi Palóczi Lajosné képviselő azt sem, hogy a nyírségi tsz-szövetség nőbizottsága rövidesen ülést tart.

— Minden otyan alkalomra, ahol közösségi dolgokról eshet szó, alaposan szoktam készülni. A szövetségi nóbi- zottság részére is „összehoztam” már néhány figyelem r« méltó javaslatot.

És aztán arról szól, hogy itt az országgyűlés, amely ma kezdődik. S ahová először lép be. Kicsit elfogo- dottan, de mindenképp azzal az elhatározással, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy ott is kiérdemelje választói szeretetét, bizalmát.

Asztalos Bálint

Zsákbamacska voltam..."

Összkomfort — és gumicsizma

Akik szívesen jöttek és szívesen maradnak

Nagyváros, villamos, színház, könyvtár és betonjárda. No meg az elit szórakozóhelyek és összkomfort az egyetemen. A tankönyvekben pe-' dig a korszerű nagyüzemi gazdálkodás, a városiasodó falvak.

És amikor kijön a végzett hallgató, rendszerint csalódik. A munkaidőnek se eleje, se végé.;- az utakon sqtg. *az - összkomfort helyett afíSeríet. Van akit ez elkeserít és

visszamegy a városba „hivatalba”, a többség pedig gumicsizmát húz és fejest ugr rik a munkába.

— Tulajdonképpen zsákbamacska voltam. A tsz pálya-' zatot hirdetett ösztöndíjra. Én jelentkeztem. Eljött az

elnök és megkötöttük a szerződést két évre. Azóta már nyolc év telt el. Kettő ♦ az egyetemen, hat meg itt Ti- szalökön — kezdi a beszélgetést Tóth Mátyás, a Szabadság Tsz főagrohómusa.

— Nagyon jól jártunk vele

— mondja Borivó Károly tsf- elnök. Nem nyolc, hanem tizenhat órát is dolgozik naponta. Most például már hetek óta négy ember munkáját végzi minden zokszó nélkül.

— No azért nem kell túlozni — szól közbe Tóth Mátyás

— nem vagyok én a mező- gazdaság mártírja. Megkapom minden hónapban a fizetésem 80 százalékát, szép, összkomfortos lakást kaptam a tsz-től és szeretem amit csinálok.

Kilencezer holdon gazdálkodik a tiszalöki Szabadság Tsz és ennek a gazdasági irányítása a főagronómus feladata. De bármennyire is szereti valaki a szakmáját, mégiscsak van magánélete.

— Mikor megnősültem, felvilágosítottam az asszonyt a munkámról. Ö is dolgozik, este pedig á gyerekkel foglalkozik. Mire hazamegyek, rendszerint alusznak. Megértő és tudja, hogy a lakásért

— ami minden fiatal házaspár álma — nem csak addig kell dolgozni, amíg a kulcsot átadják. Különben a feleségem is nagyon szereti a tsz-t. Ha valamilyen rendezvény van, mindig az ő érdeme, hogy itt vagyunk. Én olyankor legszívesebben aludnék.

Idősebb férfi jön be az irodába két óra előtt néhány pérccel.

— Korán jöttem? — kérdezi. Aztán míg bemutatko- zuDk, magyarázkodik, hogy eligazításra jött. Ilyenkor beszélik meg a másnapi munkát, hogy reggel ne teljen/ azzal is az idő.

Demeter Miklós a nyírbe»

gáti tsz-ből ment át Tisza- lökre kertészeti agronómus- nak 1967-ben. És még abban az évben lakást kapott.

— Jöjjenek el hozzánk es nézzék meg. A konyha tele cseréptányérokkal. Azt gyűj- jük a feleségemmel. Persze inkább ő. mert nekem nem sok időm van ilyesmire.

:/Szeptembertől .meg még ennyi sem lesz, mert Debrecenbe megyek szakmérnökire. Tavaly már felvettek ugyan Mosonmagyaróvárra. de

olyan messzire nem tudok eljárni.

Demeter Miklós 55 éves és senki nem kötelezi arra. hogy tanuljon, piszén mire végez, csaknem eléri a nyugdíjkorhatárt. ö viszont erre azt mondja: a kemizálásé a jövő. És ha csak egy évig hasznosíthatom amit tanulok; már akkor is megérte. Ez a tsz pedig megérdemli, hogy minden dolgozója egy kicsivel többet tegyen az asztalra.

Kétkezi dolgozóként kezdte 1960-ban Zsíros Lajos. a tsz jelenlegi főállattenyésztő- je. Aztán otthagyta a tsz-» és elment az állatforgalmi vállalathoz . dolgozni. Három évig volt ott, de újra visszakívánkozott.

— Jól érzem magam és ez a lényeg. Idevaló vagyok Ti- szalökre, van saját lakásunk, két gyerek — akiket elég ritkán látok — és meg is fizetnek. A feleségem meg már megszokta, hogy sosem vagyok otthon. Tőle csak a főagronómus elvtárs felesége türelmesebb.

öt agrármérnök és nyolc technikus dolgozik a tiszalöki Szabadság Tsz-ben. Az életkoruk átlaga 35 éven alul van. A tagságé sajnos 57 év.

— Ezért mondom én mindig, hogy a tsz fejlődése elképzelhetetlen fiatal szakemberek nélkül,, akik tudnak bánni a gépekkel. vegyszerekkel. így sikerüt, hogy tavaly mindössze tizenöten dolgoztak a növénytermesztésben. Igaz, jól is keres tele Egy traktoros havi átlaga eléri a 3500 forintot, pedig télen jóval kevesebbet mennek — mondja az elnök.

Négy év alatt négy iakast vásárolt a tsz a szakemberek részére és így érthető, hogy szívesen jött e) Hevesből Tóth Mátyás, vagy Borsodból Iván József, aki most éppen katona. A hála pedig az, hogy nem vezetnek jelenléti ívet. Mert szégyellték mindennap beírni érkezésnek a fél négyet, távozásnak az este kilenc, vagy tíz órát

Satögh Jozisá