Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-07 / 106. szám
5. olM EEtOT-MÄGYARORSEÄS fSTÍ. mSjm t Koszigin fogadta Schumann! Alekszej Koszigin szovjet kormányfő csütörtökön a Kremlben fogadta Maurice Schumann francia külügyminisztert, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A beszélgetésben részt vett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Valerian Zorin, a Szovjetunió párizsi nagykövete és Roger Seydoux, Franciaország moszkvai nagykövete. A megbeszélés során érintették a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket. Maurice Schumann francia és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön folytatta megbeszéléseit. Csütörtökön a szovjet fővárosban megkezdte munkáját a francia—szovjet kereskedelmi kamara közgyűlése. A közgyűlést Borisz Bori- szov, a Szovjet Kereskedelmi Kamara elnöke nyitotta meg. Beszédében kijelentette, hogy a francia—szovjet kereskedelmi kamara mind jelentősebb szerepet tölt be a két ország közötti kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatokban. A Szovjetunió és Franciaország a gyakorlatba átültetve az új ötéves kereskedelmi egyezményt arra törekszik, hogy 1974 végére megkétszerezze az áruforgalmat. Roland Nungesser, a francia—szovjet kereskedelmi kamara elnöke megállapította, hogy a francia gazdaság hatodik fejlesztési terve és a IX. szovjet ötéves terv döntő szerepet játszik a két ország gazdaságának fejlődésében. A közgyűlés csütörtöki ülésén újjáválasztották a francia—szovjet kereskedelmi kamara igazgató tanácsát. Francia lapvéleménvek a moszkvai tárgyalásokról A francia sajtó részletesen beszámol Schumann külügy- ' miniszter moszkvai tárgyalásairól. A Figaro tudósítója hangsúlyozza, hogy a francia—szovjet kapcsolatok barométere továbbra is „tartás, jó időt jelez”. A szerdai tárgyalások középpontjában elsősorban az európai biztonsági értekezlet kérdése állott. A l’Humanité moszkvai tudósítója azt jelenti, hogy Schumann a megbeszélésen közölte Gromikóval: Francia- ország kész részt venni a Helsinkiben folytatandó konzultációkon, s Franciaország helsinki nagykövete már meg is kapta az ilyen értelmű utasításokat. A nyugat-berlini kérdés is szerepelt 4 szerdai megbeszéléseken, s ezzel kapcsolatban a l’Humanité tudósítója azt írja, a francia külügyminiszter leszögezte ugyan, hogy véleménye szerint nincs szerves kapcsolat a nyugatnémet—szovjet szerződés ratifikálása és a nyugatberlini kérdésben való megegyezés között, de Schumann továbbra is kitartott a nyugat-berlini kérdésben vallott eddigi közös nyugati álláspont mellett. A Figaro tudósítója szerint a nyugat-berlini kérdéssel kapcsolatban francia részről továbbra is úgy vélik, hogy szükség van a németek közötti párbeszédre, de „nagyon veszélyes lenne”, ha az háttérbe szorítaná a „nagyhatalmi felelősséget”, mert ez „bizonytalanságot teremtene Európa szívében”. U Thant öthatalmi csúcsértekezletet javasol U Thant ENSZ-főtitkár szerda este állást foglalt amellett, hogy üljön össze egy öthatalmi csúcskonferencia — Kínát is beleértve — amely „új lapot írhatna az emberiség történetébe”. Egy külföldi kapcsolatokkal foglalkozó amerikai szervezet előtt mondott beszédében a világszervezet főtitkára kifejezte azt a véleményét, hogy egy ilyen konferenciának nagy hatása lenne az indokínai háború befejezésére és a nukleáris leszerelés előbb- revitelére. Felhívással fordult a Kínai Népköztársasághoz, az Egyesült Államokhoz, a Szovjetunióhoz, Nagy-Britanniához és Franciaországhoz, hogy használják ki a nemzetközi kapcsolatokban jelenleg mutatkozó enyhülést és legmagasabb — államfői, kormányfői, vagy külügyminiszteri — szinten találkozzanak Genfben. Hangoztatta, hogy a dolgok természeténél fogva ilyen találkozókon a tárgyalások túlmennek a szigorú meghatározott napirenden, s ebben az esetben nagy hatással lennének az olyan fájdalmasan megoldatlan kérdésekre, mint az indokínai konfliktus. Sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a párizsi tárgyalásokon nem haladnak előre, s az indokínai háborút a történelem legembertelenebb háborújának nevezte. Elítélte azoknak a borzalmas eljárásoknak az alkalmazását, amelyek következtében ártatlan és védtelen emberek milliói válnak rokkantokká és hontalanokká. Reméli — mondotta —, hogy ha Kína, valamint más A vietnami konferencia 112. ülésén Bruce amerikai fődelegátus és Pham Dang Lam, a saigoni rendszer képviselője ismét csak korábbi javaslataikat ismételték meg. Bruce emellett ismét előtérbe állította az úgynevezett hadifogolykérdést is és azt sürgette, hogy a VDK kezdjen mielőbb tárgyalásokat a svéd kormánnyal arról a svéd ajánlatról, hogy az amerikai hadifoglyokat Svédországba szállítsák és ott internálják őket. (A Le Monde jelentése szerint viszont Stockholmban cáfolták, hogy a svéd kormány ilyen ajánlatot tett volna, Stockholm csak hajlandónak nyilatkozott a közreműködésre, ha a párizsi tárgyalásokon megegyezés jönne létre ebben az ügyben.) országok, amelyek eddig nem tehették, most bekerülnek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, Indokína országai is élhetnek majd azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az ENSZ teremtett a válságok megoldásának vagy megelőzésének elősegítésére. Xuan Thuy miniszter, a VDK küldöttségének vezetője hangsúlyozta, Nixon elnök legutóbbi nyilatkozatai ismét megmutatták, hogy az elnök milyen megátalkodottan ragaszkodik az agressziós politika folytatásához. Nguyen Thi Binh asz- szony, a DIFK külügyminisztere felszólalásában rámutatott, hogy a küldöttsége által előterjesztett javaslatok — Nixon állításai ellenére — egyáltalán nem „megalázó” jellegűek, nem követelnek semmiféle „kapitulációt”. Az a céljuk, hogy olyan békés rendezés valósulhasson meg amely biztosítaná a vietnami nép alapvétő nemzeti jogait és a dél-vietnami lakosság igazi önrendelkezési jogát. A 112. sem hozott eredményt Rogfer§-min§iió kontra J arring-misszió ? Szovjet kommentár a közel-keleti helyzetről Ilisevszkij, az APN szovjet sajtóügynökség kommentátora emlékeztet arra, hogy a Szuezi-csatorna megnyitásáról szóló egyiptomi javaslatot — amely első lépés lehetne a közel-keleti probléma békés rendezésének útján — Izrael, valamint bizonyos amerikai körök igyekeznek a közel-keleti politika rendezését akadályozó spekuláció tárgyává tenni. Mint a szovjet kommentátor aláhúzza: voltaképpen felületesen álcázott mesterkedésről van szó, amelynek célja — meghiúsítani a csatorna megnyitására vonatkozó egyiptomi javaslatot, tartósítani az izraeli agresszió eredményeit. A továbbiakban az APN hírmagyarázója két körülményre hívja fel a figyelmet. 1. Amennyiben Rogers útja ténylegesen a csatornán való hajózás felújítását célozza és ilyenképpen a közel-keleti probléma általános rendezésének kezdetét jelentené, akkor érthetetlen, hogy miért történik ez a Jarring-misszió mellőzésével, holott erre bízták az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismeretes határozatainak valóra váltását, Vagy pedig az Egyesült Államok úgy döntött, hogy a „Rogers- missziót” megjátszva eltemeti a Jarring-missziót? 2. Az Egyesült Államok 6. flottájának és más NÁTO-or- szágok hajóhadának földközi-tengeri gyakorlatai meglepően egybeesnek Rogers közel-keleti útjával. Aligha szabadulhatunk a gondolattól: ezt a katonai tüntetést azzal ■a céllal rendezték, hogy nyomást gyakoroljanak az arab államokra a „békés rendezésről” kialakított amerikai és izraeli elképzelések javára. Mindezeket a körülményeket szem előtt tartva, a szovjet kommentátor megalapozottnak minősíti a kairói A1 Gumhurija véleményét, amely szerint „az á lárma, amelyet az amerikai és az izraeli sajtóban Rogers közel-keleti látogatásával kapcsolatban csapnak, meghatározott célokat szolgál, a legfőbb közülük az arab világban való ameri- ki jelenlét hangsúlyozása, és megerősítése az amerikai imperializmus és az imperialista monopóliumok érdekében. Rogers amerikai külügyminiszter háromnapos látogatásának befejeztével csütörtökön délben repülőgéppel Kairóból közel-keleti kőrútjának utolsó állomására, Izraelbe utazott. A kairól repülőtéren Rogers rövid nyilatkozatot adott az újságíróknak, amelyben „hasznosnak minősítette” Anvar Szadat elnökkel folytatott délelőtti megbeszélését és az egész látogatást. Falin bemutatkozó látogatása Scheelnél Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön fogadta Valentyin Falint, a Szovjetunió új bonni nagykövetét, aki hétfőn érkezett meg állomáshelyére. Az udvariassági látogatás és az azt követő eszmecsere egy és egynegyedórát tartott. Minthogy Falin még nem nyújtotta át megbízólevelét, a megbeszélés tartalmáról nem közöltek részleteket. Megfigyelők azonban az eszmecsere időtartamából feltételezik, hogy szóba került a szovjet—nyugatnémet Szerződés ratifikálásának kérdése is. Magyar küldöttség érkezett Nepálba Hollai Imre külügyminiszter-helyettes vezetésével csütörtökön egyhetes látogatásra öttagú magyar küldöttség érkezett Katmanduba. A küldöttség csütörtökön találkozott Kiritinidhi Biszta nepáli miniszterelnökkel és megbeszélést folytatott Nav- radzs Szubedi ipar- és kereskedelemügyi miniszterrel. Bíró József Moszkvában tárgyalt A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról hazatérőben Bíró József magyar külkereskedelmi miniszter csütörtökön Moszkvában Nyikolaj Patoli- csev szovjet külkereskedelmi miniszterrel tárgyalt a szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatok kérdéseiről. KOMMENTÁR: A dollárdilemma Nem is olyan régen a francia frank, aztán az angol font válsága töltötte meg a világlapok első oldalának jelentős részét. Most pontosan ez történik a nyugati valutapiac sokáig érinthetetlennek, sebezhetetlennek tartott „szent tehenével”, az amerikai dollárral kapcsolatban. Aligha kell hosszasan bizonygatni, milyen beláthatatlan gazdasági és nem utolsósorban politikai következményei lehetnek ennek a fejleménynek. Elvégre nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a tőkés világ legérzékenyebb szeizmográfja, a tőzsde kérdőjelezte meg a nyugat vezető hatalmának gazdasági megbízhatóságát. Ez a kérdőjel nemcsak gazdaságilag fogja súlyosan érinteni az Egyesült Államokat, hanem politikailag is. Egy ország pénzének helyzete ugyanis presztízsszempontból is döntő jelentőségű, egy ország presztízse pedig vitathatatlanul politikai tényező. A krízis súlyosságának számos biztos jele van. Nixon kénytelen volt bejelenteni, hogy sürgős tanácskozásra magához kérette John Co- nallyt, pénzügyminiszterét Ezen a tényen nem sokat enyhített az a világszerte gyanakvással fogadott, megnyugtatásnak szánt nyilatkozat, amely szerint az elnök és a miniszter „nem tartja szükségesnek ég nem tervezi a valutaárfolyamok jelenlegi rendszerének megváltoztatását” Egy ilyen nyilatkozat nem sokat segít akkor, amikor az egész nyugati pénzvilágban félreverték a harangokat és az USA elszenvedte történetének egyik legnagyobb megaláztatását: bonni kezdeményezés nyomán a nyugateurópai bankok felfüggesztették a dollár beváltását. Sőt, nemcsak a nyugateurópaiak hoztak ilyen döntést, hanem Japán is és ez külön érzékeny csapást mér az Egyesült Államok mostanában különösen sokat emlegetett ázsiai jelenlétére. Lehet, sőt valószínű, hogy gazdasági értelemben a dollárdilemma valamilyen módon rendezhető. De a politikai vereség, a presztízsveszteség hosszú távon is érezteti a hatását és Nixonnak ezzel mind kül-, mind belpolitikájában számolnia kell. Most például, a sorozatos béketüntetések napjaiban, a dollárdilemma alighanem sok amerikai választónak eszébe juttatja: hátha mégis azoknak van igazuk, akik szerint Washingtonnak nem Vietnamban kellene hajszolnia az elérhetetlen katonai győzelmet, hanem otthoni égető problémáival kellene törődnie... Margit és Darnógyöngyei hamarosan észreveszi, hogy Luciánó kiment, Látják is, amint szomorúan ülabieder- 'maierben. — Mi baja, miért ilyen szomorú? — tudakolja Margittól Darnógyöngyei. Margit legyint— A pirulák miatt. Azért jött haza, hogy a hivatásának éljen. Azt mondta nekem, befejezte a küldetését, sőt még túl is teljesítette... tudja, ez az utolsó előadása. Amíg a világot jártuk, és ő robbantotta a kaszinókat, a bankokat, éjszakánként, amikor fáradtan hazajött, mindig arról beszélt nekem, hogy majd itthon... hogy majd milyen remek felszerelést vesz a társulatnak... hogy majd újra turnézni fognak és majd az övé lesz megint a szünet előtti utolsó szám. Hát ezért szomorú. Darnógyöngyei elgondolkozik, aztán széttárja kezét. — Az a világ elmúlt, Margitka. A történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni. Az a fajta cirkusz, amilyen a miénk is volt, csak a munkában elfáradt embereknek jelentett felüdülést. De ma mór nincs fáradt ember, nincs munka, ezért aztán cirkusz sincs. Luciánó pedig már félálomba merül, kezében a pohár tejjel. — Azt hiszem, most ismét magán a sor Margit, mert nem lehet, hogy hősünk ilyen szomorú legyen. Magának kell hatni rá. s be kell vezetnie őt ebbe az új világba, ebbe a gondtalan létezésbe. Magának kell elérnie, hogy újra megtalálja a helyét közöttünk. — Nem tudom, mit tehetek, fogalmam sincs. — Gondolkozzék... Mi volt az, ami mindig átsegítette magukat a nehézségeken? Margit szégyenlősen lehajtotta a fejét. — A gammatényező... Margit leül Luciánó mellé, de Luciánó már elaludt, A lány gyöngéden kiveszi kezéből a már üres tejespoharat. Luciánó erre felébred. Ott ül a falusi csárda belső termében és a pincérnő valóban gyengéd, de inkább szánakozó mosollyal veszi el a poharat az alvó vendégtől. Luciánó megtörli a szemét, és feláll. Túlságosan közel merészkedik a biliárdasztalhoz, Szántódi így nem tud lökni. — Mit áll itt, kérem? — Bocsánat. Luciánó jobban körülnéz. Az ember aki a kis táblán írja a találatokat, jobban megnézve Zima Jenő. Rogers a sarokban alszik. A többi szereplő is felismerhető az ivóban. De mindez már tulajdonképpen mellékes, Luciánó képzeletét, szívét, lelkét mór csak a pincérnő köti le. Amikor kimegy, a bohóc is kisomfordái utána. Kint a nagyteremben vidáman falatozik a társaság, ö pedig csak a pincémét figyeli, aki újabb kivinniva-j lókat rak a tálcára a pultnál, s amíg a csapos a borokat tölti a poharakba, sajátságos bájjal várakozik kissé a pultra dőlve. A pincérnő: Margit. A bohóc éhes, sóvár vágy- gyal nézi, aztán odamegy mellé, Merészen szembefordul vele: — Kisasszony, szereti a cirkuszt? — Nsrp nagyon. Van itt nekem elég cirkusz. Luciánó még nem adja fel: — Megtisztelhetem egy jeggyel a holnapi előadásunkra? A pincérnő közben megkapta a tele poharakat és fel is rakta már a tálcájára. — Mit kezdjek én, egy jeggyel. A bohóc szomorúan marad a pultnál, szembefordulva az ivóval, kissé a pultnak dőL A társulat eszik. Darnógyöngyei megtörli a száját, és előveszi a kis Verlhelm kasszát, nézi mennyi pénz van benne. Nem sok. Bent a másik teremben folyik a játék, a golyók koccannak, harsány nevetés harsán. Kint már este van. Az országúton egy traktor húz el, vaskos pöfögéssel és dübörgéssel. A pincérnő visszajön, megáll Luciánó mellett, de alig vesz róla tudomást. Bemondja a csaposnak, hogy mit kér. — Két fél kevert, egy nagyi röccs. Aztán csak úgv mellékesen odafordul a bohóchoz: — De két darab jegyet adhat, ha jó akar lenni, mert a vőlegényemmel együtt szívesen elmennék, holnap úgyis szabadnapos vagyok. Az utolsó tőrdöfés. A véd- hetetlen. A bohóc mégis szinte rezzenéstelenül nyúl a belső zsebébe és egy csomó jegy közül kihúz kettőt. Még egy mosolyfélére is futja erejéből. — Parancsoljon Az első sorba .. — Köszönöm. A lány érzi, hogy valamivel meg kell hálálnia. — És maga is fellép? — Igen. Én vagyok a szünet előtti utolsó szám. — Légtornász? — Nem. Bohóc vagyok. — Gondolhattam volna. A bohóc megindul kifelé a csárdáik)!. Útközben odaveti Da rnógy ön gyeinek, akt még mindig aggályosán számolja a pénzt: — Megetetem az állatokat. Darnógyöngyei csak bólint, hogy nagyon helyes, de valaki, Max, az állatidomár kiemeli a fejét a tányérból. — A medvének ne adj semmit, kólikás. Bent a faluban harangoznak. Az út másik oldalán két férfi kerékpárt tol egymás mellett és beszélgetnék. Elnyeli őket az éjszaka. A bohóc rágyújt egy cigarettára. VÉGE KISREGÉNY 37. Csűr ka István:
