Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

lfTT. inljos if. • WW-'rP-MXeTARÖßSZÄ» 1 mm » Biszku Béla; Á szakszervezetek számíthatnak a párt bizalmára és támogatására {Folytatás a 2. oldalról) Az özem, a munkahely életéhen gondoskodnunk kell az üzemi demokráciáról, a szocialista munkaversenyről, a munka becsületéről, az emberekkel való bánásmód­ról, munkáspolitikánk helyi­leg is olyan szintű megvaló­sításáról, ami ezt a tulajdo­nosi érzést minden munkás számára, a mindennapos cse­lekedetekben újra és újra nyilvánvalóvá és természetes­sé teszi. Nekünk olyan munkáspoli­tikát kell megvalósítanunk, amely folyamatában a mun­kásember tudja is, érzi is — mindenekelőtt az üzemben történtek révén — hogy van szava, szükség van eszére, számítanak, támaszkodnak rá, mert övé a hatalom. Jogok és hatáskörök Az üzemi demokrácia a szocialista demokráciának nemcsak szerves része, ha­nem érvényesülésének, ki­bontakoztatásának alapja is. A szocialista demokrácia ott kezdődik, hogy a dolgozók­nak joguk van és lehetősé­gük van beleszólni a mun­kahelyi problémák eldönté­sébe, részt vehetnek saját létfeltételeik alakításában. A dolgozók aktív magatar­tása a munkában elvezet a szocialista tudatformálásig A munka során alakul ki az egymás iránti segítőkészség az igényesség, a nagyobb szaktudás tekintélye, és ez folytatódik a fokozódó műve­lődési igényekben, az egy­máshoz és a kollektívához kapcsolódás szocialista elve­ken nyugvó formáiban is. A szocialista munkaver­seny ezért nem egyszerűen a gazdasági feladatok megoldá­sának egyik eszköze. Sokkal több annál! A szocialista brigádmoz­galmat kell továbbra is a munkaverseny fő formájá­nak tekintenünk, mert ez a leg­alkalmasabb arra, hogy a hatékonyabb termelőmunkát és a szocialista emberideál ki­alakítását együttesen szol­gáljuk. \ Tisztelt elvtársak! A munkásosztály forradal­mi céljainak megvalósítása szükségszerűen, igényli kul­turális és szellemi felemel­kedését Fejlődésünk nyomon követésének feltétele a mun­kások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók állandó művelő­dése. A műveltség megszerzésé­nek és továbbfejlesztésének legáltalánosabb módszere a szervezett iskolai oktatás* a képzés és továbbképzés. A szakszervezeték fontos fel­adatuknak tartják, hogy eb­ben a munkában a maguk eszközeivel és módszereivel részt vegyenek. Tisztelt kongresszus! A szakszervezeti mozgalom jelenlegi szervezeti felépíté­sét az egyes szerveknek biz­tosított jogokat és hatáskö­röket megfelelőnek tartjuk. Úgy látjuk, hogy a következő években e tekintetben sem­milyen komolyabb változta­tásra, átszervezésre nem lesz szükség. A meglévő keretek jók. A jogok és hatáskörök elegen­dőek, de néhány dolgot kor­rigálni kell, hogy jobban szolgálhassuk a munkások, a dolgozók érdekeit. , Szóvá kell tenni például a szakszervezeti jogok nem elég határozott gyakorlását is. A jogok akkor érnek valamit, ha nemcsak papíron vannak, hanem azokkal a szükséges esetekben bátran élnek is. Ismét hangsúlyozzuk, nem szabad megengedni, hogy ha­zánkban a munkások, a dol­gozók jogait bárki is követ- kerménrek nélkül megsért­hesse! Ezért minden szak- szervezeti tisztsésviselő a maaa szintién felelős. Első­sorban választóinak, de felet­tes szerveinek is Előfordul — főleg a társa­dalmi tisztségviselők köré­ben —, hogy egyes gazdasági vezetők személyes megtör1 ást igyekeznek alkalmazni a dol­gozók jogos érdekeiért kiálló tisztség viselőkkel szemben. Tudjuk, nem általános ez probléma, de óvunk min­den gazdasági vezetőt ilyen hibák elkövetésétől. A mozgalmi tisztségviselőknek tisztelet és elismerés jár be­csületes munkájukért, kiállá­sukért. Tisztelt kongresszus! Nem feledkezhetünk meg soha arról, hogy tevékenysé­günkért a világ dolgozói előtt is felelősek vagyunk. Nekünk is szükségünk van arra. hogy a más országok­ban élő osztálytestvéreink tudjanak arról, hogyan gya­korolja a mi országunk mun­kásosztálya a kezében lévő hatalmat. A nemzetközi munkásosz­tály érdekeinek mind széle­sebb felismerése világszerte új helyzetet teremtett. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban erőteljes és po­zitív irányú differenciálódás zajlik le. Mindez az eddigi­nél szélesebb összefogás le­hetőségét nyújtja. A magyar szakszervezeti mozgalom nemzetközi kap­csolatainak építése során ezekre az egységfolyaimatofcra támaszkodik. Mi becsületes szándékot tételezünk fel min­denkiről, aki kész együttmű­ködni a munkásosztály leg­fontosabb kérdéseinek meg­oldásában, mint ahogyan ben­nünket is egy cél, a dolgozók érdekeinek következetes kép­viselete vezet. Ebben a szellemben helye­selné a magyar szakszerve­zeti mozgalom /többek között egy széles körű európai szak- szervezeti konferencia meg­szervezését is. A törekvéseinkkel nem ál­lunk egyedül. Hatalmas erőt ad szakszervezeti mozgal­munknak — és nemcsak nemzetközileg, hanem belső tevékenységünk szempontjá­ból is — egységünk a Szov­jetunió és a szocializmust építő országok szakszerveze­teivel. Hűség az internacio­nalizmushoz A magyar szakszervezeteket, munkásosztályunkat, népün­ket a testvéri barátság erős szálai fűzik a szovjet szak- szervezetekhez, a szovjet munkásokhoz, a Szovjetunió népedhez. Ez a barátság tör­ténelmünk viharaiban és napsütéses időszakaiban, a nehéz harcokban és a békés építésben egyaránt kiállta a próbát s mint minden igaz barátság: mennél idősebb, annál erősebb! A munkás nemzetköziség, a magyar—szovjet barátsága magyar nép felemelkedéséért harcoló erők számára mindig szent eszme volt és marad. Hűségünk az internacionaliz­mushoz népünknek felvirág­zást hirdetőinek dicsőséget és megbecsülést hozott eddig is és hoz a jövőben is. Kedves elvtársak! Tisztelt kongresszus! Az elmúlt négy esztendő­ben sokat küzdöttünk, fára­doztunk munkásosztályun­kért, népünkért. Az eredmé­nyekben tükröződik a szak- szervezeti mozgalom sok tíz­ezer munkásának, tisztségvi­selőjének áldozatkész mun­kája, hozzáértése, a szoci­alizmus iránti elkötelezettsé­ge. A XXII. kongresszus méltó fórum arra, hogy kö­szönetét mondjunk lelkes, ál­dozatos tevékenységükért, s további lankadatlan, kitartó munkára kérjük és hívjuk őket. Kérem a tisztelt kongresz- szust, vitassa meg és fogadja el az országos tanács beszá­molóját és a kiküldött doku­mentumokat. Gáspár Sándor nagy taps­sal fogadott beszéde után Somogyi Miklós, a számvizs­gáló bizottság elnöke terjesz­tette elő a bizottság szóbeli jelentését, kiegészítve a már korábban kiadott írásbeli be­számolót. Ezután szünet kö­vetkezett, majd megkezdő­dött a vita az elhangzott be­számolók. a határozati javas­lattervezet és az alapszabály módosításra előterjesztett ja­vaslat fölött. A jelenlévők nagy tapsa közben emelkedett szólásra Biszku Béla. az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja; a Központi Bizottság titkára. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők és elv­társak! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében tisztelettel köszön­tőm a magyar szakszerveze­tek XXII. kongresszusát, a kongresszus valamennyi rész­vevőjét, s az önök szemé­lyén keresztül a szakszerve­zetek tagságát, egész mun­kásosztályunkat. Örömmel te­szek eleget Kádár János elv­társtól kapott megbízatásom­nak, s átadom a tisztelt kongresszusnak pártunk első titkára személyes üdvözletét és legjobb kívánságait. Központi Bizottságunk és egész pártunk a szakszerve­zeti munkát megillető érdek­lődéssel tekint a kongresszus tanácskozása elé. Figyelem­mel kísértük a szakmai szak- szervezetek kongresszusait, tanulmányoztuk a Szakszer­A beszámoló híven tükröz­te, hogy az elmúlt négy év munkája eredményes volt. A magyar szakszervezetek he­lyesen éltek és élnek bővülő jogkörükkel, betöltik felada­tukat, segítő és aktív harcosai a szocializmust építő mun­kának, jól képviselik a dol­gozók érdekeit, s mindez hoz­zájárul a párt és tömegek kapcsolatának fejlesztéséhez, erősítéséhez. Kedves elvtársnők, elvtár­sak! A szakszervezeti munka fejlesztéséhez kedvezőek a politikai feltételek. Pártunk X. kongresszusa munkásosz­tályunk, egész dolgozó né­pünk érdekeinek megfelelően jóváhagyta és továbbfejlesz­tette azt a politikai irány­vonalat. amelyet immár közel másfél évtizede folytatunk. Ezt a politikát a Hazafias Népfront magáévá tette, közvéleményünk, az ország lakossága támogatásáról biz­tosította és a választások so­rán szavazataival megerősí­tette. De ez az igen, amit er­re a politikára népünk adott, ne jelentse a sikerekbe való belenyugvást. Pártunk . arra Kedves elvtársak! A magyar szakszervezeti mozgalom elválaszthatatla­nul összeforrt a munkásosz­tállyal és a nemzeti felemelke­désért folytatott küzdelem­mel. Nemzedékek óta a szak- szervezetek kiemelkedő har­cosokat neveltek a munkás­osztály, a párt számára. A vasasok, az építők, a bányá­szok szakszervezetei — és sorolhatnánk szinte vala­mennyi szakmát — a felsza­badulás előtt egyidejűleg kép­viselték a munkások érdekeit és harcoltak a nemzeti füg­getlenségért és a haladásért. A szakszervezetek a dol­gozók internacionalista és kommunista nevelésének is jó iskolái voltak, s azok ma is. Társadalmi fejlődésünk belső törvényszerűsége teszi szükségessé, ahogyan arról a beszámoló szólott hogy szo­cialista viszonyaink között a szakszervezetek még jobban betöltsék hivatásukat, s ma­gasabb színvonalon folytassák munkájukat. Ehhez elenged­hetetlenül szükséges a jól végzett munka még nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsü­lése. A munkásember min­dent megért, ha látja mun­kája értelmét, de nem tűri el a szocialista elveinkkel ösz- szeférhetetlen jelenségeket: az értelmetlenséget a pazar­lást. a basáskodást. a hata­lommal való visszaélést, s azt ha igazságtalanságok érik. Mindezek a nem kívánatos jelenségek leküzdhetők, ha a vezetők és a tömegek össze- forrottak. és egységesein, együttes erővel harcolnak szocialista elveink valóra vál­tásáért vezetek Országos Tanácsának írásos jelentését, a számvizs­gáló bizottság jelentését, a határozati javaslatot és az alapszabály módosításának tervezetét. Meghallgatva a referátumokat amelyeket a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa nevében Gáspár és a számvizsgáló bizottság nevé­ben Somogyi elvtárs a kong\ resszus elé terjesztett, a Köz­ponti Bizottság nevében kije­lenthetem, hogy az elvégzett munka értékelésével, a jövő­re vonatkozó tervekkel egyet­értünk és támogatjuk' azokat a törekvéseket, amelyek a szakszervezetek szerepének növelését szolgálják szocializ­must építő társadalmunkban. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a kongresszus hatá­rozatai, állásfoglalásai, s azok valóra váltása jól szolgálják a magyar munkásosztály és a nemzetközi munkásmozga­lom forradalmi céljait. törekszik — s ezt fogalmazta meg a X. kongresszus hatá­rozata — hogy a munkás- osztály, az egész nép a szo­cialista jövő érdekében az eddiginél szélesebb körben bontakoztassa ki alkotó ere­jét Az elmúlt évek tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy munkásosztályunk, dolgom népünk képes újabb lendüle­tet adni a szocializmus épí­tésének, mert érti politikánk lényegét Bizonyítéka ennek a szakszervezetek által kezde­ményezett kongresszusi ver­seny sikere, amelynek ered­ményeiért ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik ebben részt vettek és mun­kájukkal növelték anyagi erőforrásainkat, gazdasági le­hetőségeinket Az anyagi eredményeken túl nem ki- sébb eredmény volt az sem, hogy fejlődött munkásosztá­lyunk tudata, s mindjobban megérti, hogy boldogulása szorosan összefügg az anyagi javak termelésének növelésé­vel, a szocialista tervgazdál­kodás fejlesztésével, s elosz­tás rendszerünk tőkéletesí- tásévei. Hazánkban as utóbbi évek­ben a változó társadalmi kö­rülményekhez, a fejlődő szo­cialista viszonyokhoz igazod­va roegnővekedett a társa­dalmi és tömegszervezetek, közöttük a szaiksaervezetek jogköre is. Pártunk tudato­san törekszik a szakszerveze­tek jogainak, befolyásának és felelősségének növelésére, » ezért olyan feltételeket te­remtett, amelyek pozitív ha­tása áthatja, formálja egész társadalmi, politikai közéle­tünket. A szakszervezetek szerepének növelése része a munkáshatalom erősítésének, á szocialista demokrácia fo­lyamatos fejlesztésének. Mindez összefügg azzal a munkával, amit államéletünk fejlesztése, a tanácsrendszer tökéletesítése és fejlesztése, a társadalmi és tömeg- szervezetek szerepének nö­velése érdekében végzünk. Népünk egységes szocialis­ta céljaink képviseletében: és megvalósításában. A szocia­lista demokrácia fejlesztésé­vel. az üzemi demokrácia ki- terjesztésével azt akarjuk el­érni. hogv a dolgozók még hatékonyabban vegyenek részt saját ügyeik intézésé­ben. Egyetlen vezető sem tud jól dolgozni, ha nem támasz­kodik naponta a dolgozó kollektíva erejére, tapaszta­lataira. tettrekészségére. Mindezek a kérdéseik a szakszervezeti munkában nem elméleti síkon, hanem a mindennapi munkában gya­korlati módon jelentkeznek. A munkások azt várják, hogy bér-, szociális, kulturális, munkavédelmi igényeiket ■— amelyeket & szakszervezeti kongresszusokon megfogal­maztak — rangsorolják és velük együtt megteremtsék a megoldáshoz szükséges félté-, teleket. A Központi Bizottság véleménye szerint a szak- szervezeti mozgalom betölti e hivatását. A szakszerveze­teknek van tekintélyük, sza­vuk társadalmunkban. Köz­reműködésük. tapasztalataik figyelembevétele nélkül nem oldható meg egyetlen íontos társadalmi feladat sem. Be­folyásuk érvényesül a kor­kormányzati munkában, a la­kás-, ár-, bér- ás kereskede­lempolitikai intézkedések­ben csakúgy, mint a vállala­ti tervekben, a kollektív szerződésekben. Pártunk X. kongresszusa nagy figyelmet szentéit a szakszervezeteknek is. Meg­állapította, hogy alapvető hi­vatásuk a munkásosztály ha­talmának védelme, erősítése, a szocialista társadalom fel­építésének támogatása, _ a dolgozó emberek kommunis­ta szellemben nevelése. A szakszervezetek előbbiekkel összefüggő és együttes felada­ta: a munkásosztály, a külön­böző iparágak, szakmák, ré­tegek, a dolgozó kollektívák és az egyes szakszervezeti tagok jogainak, érdekeinek védelme. A több irányú fel­adat tulajdonképpen össz­hangban van egymással. Egyrészt azért, mert szocia­lizmust építő fársadalmunk- ban a dolgozók alapvető ér­dekei megegyeznek. Másrészt azért is. mert az érdekvédel­mi tevékenység fő vonása: érvényt szerezni a szocialista állam törvényes rendelkezé­seinek és fellépni azokban az esetekben, ha ezeket a dol­gozó emberek rovására meg­sértik. Az ilyen esetekben a kollektívák és az egyes dol­gozók érdeke társadalmi ér­dek is. A szakszervezetek örkődje­Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Erről a helyről külön is szeretnék szólni a szakszer­vezetekben dolgozó kommu­nistákhoz. A szakszervezetek növekvő politikai, érdekvédelmi, gaz­dasági és kulturális feladatai azt követelik, hogy a kom­munisták mind nagyobb számban végezzenek aktív munkát abban a szakszerve­zetben, amelynek tagjai. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták felelősek azért, hogy a párt politikájának példamutatással és meggyő­ződéssel szerezzenek érvényt. Legyenek elsők a feladatok vállalásában. Figyelemmel tanulmányozzák a tömegek tapasztalatait, észrevételeit, kritikáját Gondoskodjanak arról, hogy szakszervezeti bizottságuk hivatásának meg­felelően működjék és telje­sítse feladatait Legyenek élharcosai az üzemi demok­rácia fejlesztésének. Abban a tudatban végezzék ezt a fon­tos pártmunkát, hogy a mun­kásosztály, a szocialista tár­sadalom legnagyobb, és je­lentőségében, hivatásában semmi mással nem pótolható osztályszervezetében a mun­kások és más bérből és fize­tésből élők tömegszervezeté­ben dolgoznak. Tisztelt kongresszus, ked­ves elvtársak! Pártunk Központi Bizottsá­ga meg van győződve arról, hogy a szakszervezetek kong­resszusa helyesen határozza meg a szervezett dolgozók so­ron következő feladatait, ugyanakkor jó ösztönzést és lendületet ad a szakszerveze­tek minden aktivistájának és valamennyi tagjának e fel­adatok teljesítéséhez. A párt épít a szakszervezetekre, ahogyan a szakszervezetek is számíthatnak a párt bizal­mára és támogatására. A magyar munkásosztály, a dolgozó nép nagy áldozato­kat hozott a szocializmus épí­téséért. Ez a mű még nincs befejezve. Tovább kell mos­nék azom, hogy a dolgozók valóban élvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, ame­lyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud. Lehet­nek természetesen olyan igé­nyeik is, amelyek ma még nem. vagy csak részben elé­gíthetők ki. Azért dolgozunk, hogy minden jogos szükség­let minél hamarabb kielégítő legyen. Amire már ma meg­van a lehetőség, az sehol és sohase sikkadjon el. Nagyon sok függ e tekintetben azok­tól a vezetőktől, akik a dol­gozók mindennapi ügyeiben döntésre hivatottak. A szak­szervezetek legyenek rajta, hogy az állami, gazdasági rendelkezéseket és a lehető­ségeket mindig helyesen ér­telmezzék. Ne ridegen és el­utasítóan* hanem a segítés, a megoldás szándékával köze­lítsék meg a dolgozó embe­rek ügyeit, mindenki, akire az emberi ügyeik intézését bízták, köteles megértéssel, jóindulattal és figyelemmel foglalkozni ezekkel a felada­tokkal. A szakszervezetektől azt várjuk, hogy segítsék en­nek a szellemnek az érvé­nyesülését minden munkahe­lyen. Helyeseljük, hogy a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa a törvényes rendelke­zések megsértőivel szemben szót emel a kormánynál, a Központi Bizottságnál. Mint ahogy az is helyes és köve­tendő gyakorlat, hogy a munkásállam kormánya a szakszervezetek támogatását kéri és kapja meg a mun­káshatalom erősítéséhez, a gazdasági építőmunka haté­konyságának növeléséhez, a munkafegyelem és szervezett­ség javításához, az életszín­vonal növeléséhez szükséges anyagi feltételek megterem­téséhez. Mindezt a munkás­demokrácia fontos elemének tartjuk. nőnk a kipróbált úton, s ha az új feladatok megkövete­lik, keresni kell az új megol­dásokat is. Ahogyan múlik a* idő, a végzett munka meg­hozza gyümölcsét, sokasodnak az eredmények, amelyek job­bá, gazdagabbá teszik a dol­gozó emberek életét. Ebben a meggyőződésben kívánok a Központi Bizottság nevében a kongresszusnak további jó munkát, a küldött elvtársak­nak sikereket a kongresszus határozatainak végrehajtásá­hoz. Biszku Béla nagy tapssal fogadott beszéde után Szilá­gyi András, a győri vagon- gyár, Kimmel Emil, a nyom­dászszakszervezet küldötte emelkedett szólásra. Utánuk Pierre Gensous, az SZVSZ. főtitkára lépett a szónoki emelvényre és tolmácsolta a Szakszervezeti Világszövetség üdvözletét Beszéde után az építők szakszervezetének fő­titkára, Gyöngyösi István fel- szólása hangzott el, majd Papp Jánosné váci küldött beszélt. P. T. Pimenov, a szovjet szakszervezetek köz­ponti tanácsénak titkára tol­mácsolta a szovjet szervezett dolgozók köszöntését Lukács László hortobágyi küldött után Nguyen Cung Hoa, a VDK dolgozóinak, Nguyen Van Hoa a felszabadulásukért küzdő vietnami nép üdvöz­letét tolmácsolta a kongresz- szusnak. A következő felszó­laló Timmer József, a SZOT titkára volt, majd Bessenyei Miklós, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést a kongresszusnak. Utána Pa­taki Gyuláné pedagógus ' és Tóth István, a közlekedési szakszervezet főtitkára kapott szót1 Karel Hoffman a cseh­szlovák szervezett dolgozók nevében üdvözölte a kong­resszust majd Vincze József a csepeli munkások nevében szólalt fej. Beszéde után a kongresszus első munkanapja véget ért, s ma, szerdán ki­lenc órakor folytatja munkád A szakszervezetek segítő és aktív harcosai a szocializmus építésének A szakszervezetek szerepének növelése erősíti a munkáshatalmat A szakszervezetekben dolgozó kommunisták legyenek elsők a feladatok vállalásában

Next

/
Oldalképek
Tartalom