Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-29 / 125. szám
I oldal fcÉLET-MAGYARORSZAS Wrf. íhlfufi Mb Szülők fóruma: Bizonyítványosztás előtt Már csak néhány hét választ el bennünket — diákot, szülőt, pedagógust — az utolsó tanítási naptól. A gyermekfejekben nyári tervek főnek. S a kemény szorgalmi hetek, hónapok finisében bizony a legtöbb kis- és nagydiáknak, leánynak, fiúnak a szíve-lelke, de gyakran még az esze is a nagyszünetet dédelgeti. A szülő maga is várja a tanítás végét Egyrészt, mert még emlékezik a saját diákkorára, másrészt mert tíz hónap alatt valóban bele lehet fáradni az örökös tanulásba. A szüneti hangulat már május közepe táján eluralta az iskolát. Tanulmányi kirándulások, ismétlések, ösz- szefoglalások vannak már a legtöbb általános és középiskolában. S valljuk be, az ismétlés — bár tudjuk, hogy a tudás anyja sok diákot nem vonz, hanem taszít! — Nincs föladva semmi! Hangzik a válasz a szülői biztatásra. S nem is hazugság ez. Nem precíz a megfogalmazás.. Nincs semmi új feladva! S ilyenkor talán nem is gondolja végig a gyerek, hogy év közben — betegség, hiányzás, vagy más miatt nem egy leckét bizony csak úgy sebtében futott át, nem ártana azokat alaposabban megtanulni, amíg nem késő! De a legszorgalmasabb diák számára is nélkülözhetetlen az ismétlés. Ennek során láthat meg a gyermek az egyes tantárgyakon belül és tantárgyak között olyan összefüggéseket, amelyeknek felismerése az új varázsával hat! S ez a varázs nélkülözhetetlen a tananyag végleges bevéséséhez. Év vége előtt néhány héttel hivatalosan megszüntetik a szülői fogadást az iskolákban. De ha még van idő — kapuzárás előtt néhány perccel —, bizony nem árt, ha a szülő felkeresi a pedagógusokat. Még akkor is, ha egész évben rendszeresen eljárt a szülői értekezletekre, a tanári fogadóórákra. Hasznos tanácsokat, a tanuló „testére” szabott javaslatokat adunk még ilyenkor a szülőnek. Az első ily«» — általános tanács» a? ismétlés, összefoglalás a tanulás fontos része. A második tanács már kifejezetten a szülőknek szél. A gyermek — még a legnyugodtabb, a legkötelességtudóbb gyermek is pontosan azért, mert azt hiszi, nincs új lecke, meg mert hívogat a napsugár, nem tanul. E két ok indokolja a gyermek „lazítási” törekvéseit. S mindkettő nagy ok! Egyedül csak kevés gyermek képes megküzdeni velük. A szülő türelmes szeretetem soha nem volt nagyobb szükség, mint most! — Nézzük át együtt azt az anyagot! Mondj el mindent, amit tudsz. Ami nincs a könyvben, amit hallottál, meg olvastál erről. Én már — nem szégyellem — régen tanultam, meg talán másként is! A legtöbb gyermeknek imponál, ha ő „taníthat”. Különösen, ha a szülő előtt nyilatkozhat meg tanítói minőségben. S jó, ha közben olyan bíztatást kap, hogy: »— Tényleg! Látod ezt már elfelejtettem! Nagyszerű. Azt hiszem nagyon jól mondod. Vagy: Mondd csak még egyszer, de részletesebben, mert nem értem elég világosan. Igen! Most már értem. Köszönöm. Látod rám fért egy kis fejtágítás... Ugye holnap is szakítunk időt ilyen ismétlő-beszélgetésre. S meglátják, holnap már maga fogja sürgetni az apát, az anyát, hogy hallgassa meg őt. De ami ennél sokkal fontosabb —- mivel hallotta már egyszer a saját hangján az anyagot — bátrabban jelentkezik, bátrabban, jobban felel az iskolában. Ahol van magnetofon, nem árt szalagra mondatni, majd egy-kétszer lejátszani az ismétlés egyes szakaszait. Ez az időszak rendkívül alkalmas arra, hogy az összefüggések felismerésén túl a gyermek kifejezőkészsége is fejlődjék. Elkövetkezett tehát az utolsó futam. Ennek sikerétől függ, hogy adósságmentesen záruljon a tanév. Mert ha csak egy-két tantárgyból is vannak mínuszok, akkor veszélyben a nyár, hiszen a javítóvizsgára komolyan kell készülni. Megéri tehát a befektetés! A jól végzett munka örömével befejezett tanév után vidámabban süt a nap, sötösbb * rét, aktívabb a Pihenés. Dr. K. Gy. GYEREKEKNEK TÖRD A FEIED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Azonos betűk. 7. Nem jobb. 8. Azonos magánhangzók. 9. Római 50, 450. 11. Hazai pénzintézetünk. 12. Fonna. 14. Évad betűi keverve. 16. Libái. 18. Szovjet folyam. 20. Tágas, körülhatárolt közterület 21. Napszak. 22, SÉM. 24. Angol sör. 25. Egymást követő betűk a nemzetközi abc-ben. 27. Névelővel, ipari rpstnövény. 88. Szint 29. Idegen női név. Függőleges: L Franciaország öslakóia a rómaiak idejében. 2. Háziállat. 3. Fogoly. 4. Római 1050. 5. Katinka. 6. Kimerítően; gondosan. 10. Nóta. ll. Óvoda beceneve. 18. Vlzvételi hely. 14. ... es Salam. IS. Megfejtendő. 17. Égtáj, lfl. Kisbaba. 31. Lét. 23. Római mos. 21. ... Baba. 26, Szobnizá- ciós hang. 27. AR. Megfejtendő: Függőleges 15, vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: — SVÉDORSZÁG — DÁNIA — NORVÉGIA — ISLANn. Könyvjutalmat nyertek: Urbin Mihály Bököny, Losonczi Zoltán öpályi és Kántor Zoltán Nyíregyháza. Balta Lászlói Szól a gomba: „Haragomba megpukkadok azonnal; füvet-bokrot be is szórok finom szen»ű drapp porral!” Nézi egy nyúl csodálkozva: „Hát ez vajon mi lehet? Szél fújta ki a kamrából finom nullás lisztemet?” Dehogy fújta! Ott járnak a gombaszedő gyerekek, s lábuk nyomán „cigánypúdert” szór a dühös pöfeteg. Azt jelenti pukkanása: „Kérem, ez már mégis sok! Országomban gombát szednek nótás kedvű pajtások!” Gombavilág méregzsákja! A düh bárhogy kerülget: galambgombák, kucsmagombák kosarunkba kerülnek. Van itt annyi! Mind leszedjük, s ha kosárba nem fér el — estefelé hazahúzzuk nyikorgó kis szekérreL Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi barna kutya, amely egy napon elhatározta, hogy sétára indul. De hogy ne járjon egyedül, úgy gondolta, hogy a kis csirkét is elhívja magával. „— Vau-vau-vau” — mondotta a kicsi, barna kutya, ami az ő nyelvén ennyit jelentett: — „Nem volna kedved velem együtt sétálni, kis csirke?” Pip-pip-pip” — hangzott a válasz, ami viszont annyit jelentett: „Ej dehogy- isnem, nagyon szívesen.” A kis barna kutya fejébe nyomta kalapját, kezébe vette sétabotját, azt mondta „vau-vau”, — a kis sárga csirke meg azt mondta „pip- pip” — és elindultak szépen ketten. Amint mennek, men- degélnek, találkoznak egy kicsi fehér cicával, mely ott ült egy kövön. Azt mondja neki a kis barna kutya: „vau- vau-vau” — ami ezúttal azt jelentette: „Nem volna kedved velünk sétálni, kis cica?” Mire a cica azonnal leszállt a kőről és azt mondta: „nyau- nyau-nyau” — ami cicanyelven annyit jelent, hogy: „óh, miért nem?... nagyon szívesen!” Most már hárman sétáltak, a kis barna kutya, a kis sárga csirke és a kis fehér cica. Hát amint mennek, mende- gélnek, egy kerek kis tóhoz Mikor a kicsi barna kutya sétára indult érnek, amelyben vígan úszkál, lubickol egy kövér, sárga kiskacsa. Megszólítja a barna kutya a sárga kiskacsát és azt mondja neki: „Vau-vau-vau” — aminek ezúttal ez volt az értelme: „Szervusz sárga kiskacsa, nem volna kedved velünk egyet sétálni?” Mire a kiskacsa így felelt: „Tas-tas-tas-tas” — ami kacsanyelven azt jelentette: „ej, dehogyisnem, nagyon szívesen!” Kijött a vízből, megrázta magát és a társasághoz csatlakozott. Most már négyen sétáltak. Amint mennek, men- degélnek, találkoznak egy nagy tehénnel. Ezt is megszólítja a kis barna kutya: „vau- vau-vau”, — vagyis hát: „nem volna kedved sétálni velünk?” A tehénnek nagy kedve lett volna a sétához. Azért bólintott is a fejével és udvariasan mondta: „Mu-mu-mu”, — ami tehénnyelven „igent” jelentett. De a kis állatokat halálosan megijesztette ez a szörnyű bőgés. A kutya ijedt „vauvauval”, a csirke „pipip- pel”, a cica „nyaunyauval” és a kaesa „tastassal” hanyatt-homlok elfutott, ki-ki, ahogy csak bírta a lába és meg nem állt, míg csak haza nem ért. Ez lett a vége a kis barna kutya sétájának. AJtay Margit Az “önfejű kiskakas Faluszéli udvarocskán álldogált egy barackfa, s a tövében ott kapirgált egy rátarti kakaska. — De jó — dünnyögte magában hogy a világon vagyok, máskülönben ki keltené hajnalonta a napot? Jaj, ha egyszer elaludnék: nem ébredne fel a nap, éj borulna fűre-fára, fáznának a madarak, a kürtőkből, kémények’ bői nem bodorodnék a füst, pisszenés sem hallatszana, mély csend ülne mindenütt... Ekkor kijött a gazdasszony, s magot szórt a tyúkoknak: hangos kotkodácsolással mind körötte tolongtak. — Szedtevette — szólt a kakas —, nekem is hagyjatok! 1 Ám hiába, a tyúkok már felcsipkedték a magot. — Reszkess -*• dúlt-fúlt a kakaska —, rusnya népség! Jaj neked! Kukorékolni holnaptól nem hall senki en gémét. Mint a csuka, hallgatok majd, és nem ébred fel a nap, éj borul a fűre-fára,' fáznak mind a madarak, a kürtőkből, kéményekből nem bodorodik a füst, pisszenés sem hallatszik és síri csend mindenütt. S hogy leszállt a barna alkony, s elültek mind a tyúkok, kakaskánk még egy darabig zsörtölődött, motyogott, ámde aztán csakhamar az ő szeme is leragadt, s arra ébredt reggel, hogy már jó magasan jár a nap. — Fékomodta — dörzsöl- gette a kakaska a szemét —, mi történt itt, hisz vaksötét este volt még az elébb! Ha jól tudom, megfogadtam, nem keltem fel a napot, miként lehet hát, hogy mégis felébredt és fent ragyog? Gondolkodott a kakaska, hogy történt ez és miképp, s addig töprengett, tűnődött, addig törte a fejét, míg rá nem jött: a napkelte nem függ kakas szavától, hogyha itt van az ideje, felkel a nap — magától. Enyedi György (Folytatjuk) Pöfeteg- - if»f! nvnsr*?;u2* SZEGENV MOHAMED
