Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-28 / 124. szám
i. otäal Relet-magyarorszäö Í97Í. május äf; KADAR JANOS, AZ MSZMP KB ELSŐ TITKÁRA SZERDÁN SZOLALT FEL A CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA PÁRT XIV. KONGRESSZUSÁN. (TELEFOTO — CTK— MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) Ezután Vasil Bilak emelkedett szólásra. Azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy hogyan hatott ki, hogyan tükröződött a csehszlovák külpolitika területén az a belső válság, amely Csehszlovákiában az 1968. január utáni helyzetben kialakult. Éles szavakkal bélyegezte meg azokat, akik fokozatosan letértek a marxizmus—leniniz- mus és az intemacional izmus elveiről. Megállapította, hogy a csehszlovák, külügyi szolgálat az 1968. január utáni időszakban jelentős mértékben csődbe jutott, a Jiri Hájek által képviselt jobboldali opportunisták már a CSKP Központi Bizottságának és a köztársaság elnökének tilalma ellenére is felhasználták az ENSZ fórumát Csehszlovákia és a szocializmus érdekei ellen. „Az ember arcú szocializmus” jelszava a valóságban az ellenforradalom leleplezésére szolgált — mondotta. — A párton belüli marxista— leninista erők, valamint a testvéri internacionalista segítség következtében ezek a tervek kudarcba fulladtak. Ez egyúttal az egész nemzetközi revizionizmus veresége is volt. Ezért bontakozott ki olyan szenvedélyes kampány a Szovjetunió és ama politikai irányvonal ellen, amelyet a pártvezetés 1969 óta megvalósít. Beszéde további részében megállapította: a tapasztalat arra tanít, hogy semmiféle engedményt nem lehet tenni a nacionalizmusnak, bármilyen formában jelentkezik is. Ä nacionalizmus részét képezi a jobboldali ideológia harcának a marxizmus—leni- nizmus és az internacionalizmus ellen. Nem titok, hogy voltak és ma is vannak olyan törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy pártunkat és köztársaságunkat elszigeteljék nemzetközi kapcsolataitól. Ezek a tervek azonban azért nem váltak valóra, mert 1969. áprilisa óta követett politikai ' irányvonalunk a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista országgal, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal, a forradalmi mozgalommal való szoros együttműködésen alapul — mondotta Bilak. Bilak felszólalásában részletesen kitért a CSKP XIV. kongresszusával kapcsolatban indított nyugati propaganda- kampányra is. Emlékeztetett azokra a híresztelésekre, amelyek szerint Csehszlovákiában hatalmi harc folyik. Ezek a híresztelések arra célozgatnak, ki kit tart sakkban, ki kivel áll szemben és ki milyen célokat kíván elérni. „Mi csehszlovák kommunisták azonban, akik nehéz történelmi próbákat álltunk ki, nem harcolunk és nem is fogunk harcolni egymás ellen valamiféle pozíciókért, ám küzdünk és mindig is küzdeni fogunk mindazok ellen, akik .-ismét pártunk, a szocialista haza és a Szovjetunióval való barátság megbontására törekednek” — jelentette ki. Ezt kövétoeft'át''kongresszuson felolvasták a munkások leveléty amelyben hűségükről és támogatásukról biztosították a CSKP-t. A kongresszus ma folytatja munkáját Határozatok a szocialista internacionálén A szocialista intemacionálé főtanácsának helsinki konferenciája csütörtökön délelőtt több határozatot szavazott meg. A Közel-Keletre vonatkozó határozati javaslat megszavazását a 40 országból érkezett mintegy 150_ küldött közötti komoly viták és véleménykülönbségek előzték meg. 1 HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: A nemzetközi szociáldemokrácia vezetői a finn fővárosban tanácskoznak. Az úgynevezett szocialista inter- nacionálé helsinki konferenciáját nem utolsósorban az a tény teszi fontos eseménnyé, hogy azon több aktív és több volt kormányfő részt vesz. A megjelentek között olyan ismert személyiségek vannak, mint Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszony, Harold Wilson exkormányfő, a brit ellenzék jelenlegi vezére, Willy Brandt kancellár és mások. Nem a szociáldemokrácia, mint eszmeáramlat, hanem a neves és fontos politikai személyiségek gyülekezete indokolja azt a figyelmet, amelyben ez a tanácskozás részesült. Negyven országból százötven delegátus folytatott nem egyszer viharos vitákat, de végül is több határozat már megszületett. Ezek a határozatok a nemzetközi politika lényeges kérdéseire vonatkoznak és azért érdemes egv pillantást vetni rájuk, mert azokat a világ fontos szemé lyiségeinek jelenlétében szavazták meg. Jelenlétükben, de aligha valamennyiük egyetértésével. A Közel-Keletre vonatkozó határozatban például a szocialista intemacionálé felszólítja a szembenálló feleket, hogy a Biztonsági Tanács 1967. évi határozatának r/ illemében mindaddig tartsák fenn a közel-keleti fegyver- szünetet, amíg „békeszerződés nem jön létre közöttük”. Kissé groteszkké teszi ezt a határozatot az a tény, hogy a fontos küldöttek sorában helyet foglalt Golda Meir is, akinek kormánya a legfőbb akadálya annak, hogy megvalósuljon ennek a határozatnak a tartalma. Feltétlenül pozitívnak tekinthető a Vietnamra vonatkozó határozat, amelyben a szocialista intemacionálé kinyilvánítja: a konfliktus katonai megoldása lehetetlen és felszólítja Washingtont: jelentse be csapatai kivonásának időpontját. Ugyancsak pozitívan értékelhető az a határozat, amely a tanácskozás aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy „Európában még mindig vannak fasiszta diktatúrák, így Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban”. Mindez arra vall, hogy a lemzetközi politika néhány fontos kérdésében a szocialista intemacionálé kénytelen volt tudomásul venni bizonyos alapvető tényeket. Nem /itás, hogy ez elsősorban ízért történt így, mert a ta- \ácskozás vezetői ismerik a tömegek hangulatát és tekintettel voltak a saját hazájukban előbb vagy utóbb elkövetkező választásokra. Incidens India és Pakisztán határán Tovább fokozódik a feszültség India és Pakisztán kö- . zött. A Reuter és az AFP a PTI indiai hírügynökségre hivatkozva közölte, hogy az elmúlt 48 órában a mintegy 1000 kilométere» indiai—pakisztáni határon folyó összeütközésekben 120 pakisztáni katonát öltek meg. Szerda éjszakai jelentések szerint az indiai határőrség 30 katonája vesztette életét a pakisztáni csapatokkal folytatott harcban. Indiai hivatalos személyiségek közölték, hogy a helyzet alakulását súlyosnak tartják és az események kimeneteléért Pakisztánt teszik felelőssé. Aláírták az egyiptomi—szovjet barátsági szerződést A kairói szovjet—egyiptomi tárgyalások csütörtökön folytatódtak. A Kubbeh-palotában délelőtt megtartotta második ülését a szerdán alakult két — politikai és katonai kérdésekkel foglalkozó — vegyes bizottság. A Podgornij és Szadat vezette küldöttségek következő munkaülésére csütörtökön délután került sor. A szovjet államfő, alighogy mégérkezett Kairóba, a hivatalos tárgyalások előtt előzetes megbeszélést folytatott Szadat elnökkel a Kubbeh- palotában. Erről az eszmecseréről rövid jelentést adtak ki. Eszerint a két államfő „alapvető megállapításokat” tett. Az Ahram című vezető kairói lap így foglalta össze ezeket a megállapításokat: „1. Az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió megerősíti elkötelezettségét, hogy folytatja erőfeszítéseit az összes arab megszállt területek felszabadítása érdekében. 2. A Szovjetunió megerősíti azt a szándékát, hogy folytatja az EAK politikai, gazdasági és katonai támogatását”. Ez a közlemény megadta a kairói megbeszélések alaphangját, és ugyanakkor rendkívül tömören foglalta össze a lényeget: vagyis azt, ’hogy a szovjet—egyiptomi kapcsolatok tartósak, mélyen gyökereznek mindkét nép szívében, s mindenekelőtt az EAK számára kifejezik az alapvető nemzeti érdekeket, de ugyanakkor rendkívül fontosak a Szovjetunió számára is. Mivel a szovjet államfő látogatása előtt belpolitikai válság zajlott le Egyiptomban, amelynek során kiszorult a kprmányból és az Arab Szocialista Unió vezetéséből a volt nasszerista vezető gárda egyik csoportja, s mivel a nyugati sajtó nem titkolta azt a reményét, hogy a Szadat elnök által végrehajtott belső változások kihatnak az EAK külpolitikájára is, érthető módon rendkívüli érdeklődés előzte meg a Podgornij—Szadat párbeszédet. De mindazok, akik' nem a reális közel-keleti helyzetből, hanem vágyálmaikból indultak ki, csalódtak: elég utalni arra a válaszra, amelyet a vezető kairói lapok adtak azoknak a nyugati kommentátoroknak, akik éhes disznó módjára makkról álmodoztak... Az Ahram hangsúlyozta: a szovjet—egyiptomi kapcsolatok a fejlődés különböző szakaszainál: megfelelően különféle formákat öltenek, alapjuk azonban változatlan. Ez az alap: a Szovjetunió minden feltétel nélkül politikai, gazdasági és katonai segélyt nyújt az EAK-nak, anélkül, hogy beavatkozna belügyeibe. A Szovjetunió érdekei azonosak Egyiptom érdekeivel abban, hogy visz- szaverjenek minden imperialista agressziót, hogy megerősítsék Egyiptom függetlenségét. „Egyiptom népe ismét bebizonyítja, milyen mélységes hálát és barátságot érez a Szovjetunió iránt és tudja, hogy a barátság szálai soha nem voltak egy frakció számára monopolizálhatok” — írta az Ahram. A Podgornij látogatásáról tudósító szovjet újságírók idézték azokat a kairói lapokat, amelyek egyöntetűen leszögezték: ez a látogatás kifejezésre juttatja a Szovjetunió és Egyiptom együttműködését, csattanós választ ad a nyugati propagandának arra a jóslatára, hogy állítólag „elhidegülés” következhet be a szovjet—egyiptomi kapcsolatokban. „A Nyugat imperialista körei mélységesen tévednek, ha azt hiszik, hogy az egyiptomi nép valaha is letér a forradalom útjáról. Népünk nem felejtette el és sohasem feledi, hogy a nehéz napokban kik siettek segítségére. Az egyiptomi nép kifejezi háláját a Szovjetunió iránt és nem váltogatja sem rokonszenvét, sem barátait” — írta a vezető kairói lap. Ennek az állásfoglalásnak alapvető oka az, hogy a Szovjetunió segítsége védte meg az egyiptomi rendszert akkor, amikor Izrael agresz- sziója pusztulással fenyegette, s hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül Izrael nem folytathatná az arab területek megszállását, nem akadályozhatná a konfliktus békés rendezését. Az alaphelyzet egyértelmű: az egyiptomi hadsereget szovjet fegyverekkel szerelték fel, szovjet tanácsadók és szakértők segítik az egyiptomi katonákat hazájuk megvédelmezésé- ben; másfelől amerikai dollármilliókat pumpálnak Izrael hadigazdaságába;? amerikai Phantom repülőgépek és kölcsönpilóták segítik Tel Aviv katonai fölényének fenntartását és a megszállás tartósítását. Az egyiptomi nép szemében világos tény, kristálytiszta igazság, hogy a Szovjetunió igaz barátjának bizonyul, míg ellenségét, a betolakodót az amerikai imperializmus segíti, pénzeli, s lényegében ösztönzi területhódító törekvéseit. Ez az a lényeges, ez az a tartós motívum, amely meghatározza Egyiptom nézőpontját. Minden bizonnyal vannak Egyiptomban olyan erők is, amelyek figyelmen / ül hagyják hazájuk alapvető nemzeti érdekeit, és arra spekulálnak, hogy aláássák a szovjet—egyiptomi barátságot, s paktálni akarnak az ellenséget támogató imperializmussal. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok is megkísérli, hogy ezeket az erőket mozgósítsa, felhasználja, kalandba kergesse De megvannak és a nemzeti érdekeknek megfelelően cselekszenek azok az erők is, amelyek — Nasszer elnök politikáját követve — az EAK és a szocialista országok barátságának elmélyítésén fáradoznak, Ezek az erők fejezik ki az EAK népének igazi érdekeit, ezek szólnak a nép nevében — s ezek üdvözlik most Kairóban igaz barátként a szovjet nép képviselőjét. (rudnyánszky) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Csütörtökön a kairói Kubbeh-palotában Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke és Anvar Szadat egyiptomi elnök, az Arab Szocialista Unió elnöke szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést írt alá. Az okmány aláírását követően Podgornij és Szádat rövid beszédet mondott. Ausztria elismerte a népi Kínát Ausztria nagykövetséget létesít Pekingban, Kína pedig Bécsben. A diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló megállapodást szerdán írta alá Bukarestben Csang Haj- feng kínai és Eduard Tischöp osztrák nagykövet. Az egyezményt a két kormány csütörtökön, egyidőben tette közzé. Kínai részről az Uj Kína hír- ügynökség, osztrák részről Rudolf Kirchschläger külügyminiszter számolt be a megállapodásról. Ausztria, a tőkésországok sorában a KNK elismerésével Angliát, Franciaországot, Olaszországot, Svédországot és Kanadát követi. Ausztriának korábban csak kereskedelmi missziója működött Pe- kingben, viszont nem volt diplomáciai kapcsolata Tajvannal sem. Jelenleg Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél működik egy csangkajse- kista misszió, és egy kis tajva ni sajtóirodát is fenntartanak. Ezekkel a kirendeltségekkel kapcsolatban még nem jelen tettek be döntést. A UPI hír' ügynökség szerint azonban a csangkajsekista sajtóirodánál úgy gondolják, hogy maradhatnak. Kirschschläger osztrák külügyminiszter novemberben jelenthette be először, hogy országa a diplomáciai kapcsolatok felvételére készül Kínával; márciusban a parlament is igent mondott, s végül áprilisban a két ország bukaresti nagykövete kezdte meg az érdemi tárgyalásokat. Lázár Ervin: Zuhanórepülés 4. Huszár úgy száguldott a ködben, hogy az már egyenesen istenkísértés számba ment, perceken belül kint voltak a tarlón. Bíró készülődött a felszálláshoz, a rakodók fűre sálivá nézték az eseményeket, önkéntelen tisztelet gyűlt 1 * nnük a pilóták iránt, valami olyasfélét éreztek, mint amikor először láttak repülőgépből kiszálló pilótát — s ami aztán a mindennapos együttlét meg a repülőbrigád kis „ügyei” miatt fokozatosan eltűnt belőlük. Mikor Bíró felszállt, a kis Ági még ugyanott állt, ahol Csapó gépének utolsó hangfoszlányát hallotta s ugyanKISREGENY úgy mereven a ködbe bámult, mint akkor. Csapó még mindig nem látta a földet. Látta, hogy a benzintartály lassan ürül, kezdeti jóérzésébe már bele- ködlött egy kis félelem — de sokkal inkább a magány bántotta, rettenetesen egyedül érezte magát. Lejjebb ereszkedett, figyelt a föld felé, hátha valahol fölszakadt a köd. S akkor kissé jobbra egy sötét tömeget vett észre, pár pillanat múlva Biró arcát is meglátta. Az villant az eszébe, hogy ez is föntragadt, bár azt ne) i okvetlen látnia kellett volna, s amikor aztán Bíró annak tudatában, hogy észrevették egymást, határozottan jobbra kanyarodott, már tudta, hogy miről van szó és beállt a másik gép mögé. Kristófszőlős felett valóban derült volt az ég. A repülőtéren már tudtak róluk, szinte feltűnés nélkül szállt le a két kis gép a széles betonkifutóra, ahol máskor szuperszonikus harci gépek motorjai bőgtek. Az ügyeletes megmutatta, hova álljanak a gépekkel. Leállították a motort, kiszálltak. Már szürkült, a homályban meghittebbnek tetszett a világ. A két pilóta szótlanul állt egymással szemben. Az egyik medvefor- naán hajlott háttal. A másik kecsesen, mint egy balett- táncos. Egymásra nevettek — bizonyára nagyon boldog volt mind a kettő. Aztán Csapó hátba vágta Bírót és szorosan egymás mellett elindultak. A reptérügyeletes felajánlotta nekik, hogy aludjanak a laktanyában, de ők inkább megjárták a faluba vezető három kilométeres utat. Egy öregasszonynál kaptak éjszakai szállást. Megmosakodtak, megkérdezték a mamát, merre van a kocsma, az öregasz- szony dicsekedve mesélte; most már presszó is van a faluban. — Hogy miket tudnak ezek a falra festeni — mondta nevetve a presszóban Csapó, és Bíró is vele nevetett. Elfáradtak, de egyikük érezte a fáradtságot. Leültek az apró asztalka mellé, szótlanul nézték egymást, aztán Bíró azt kérdezte: — Jó a benzinórád?-»■ Persze — mondta Csapó, a vén Berci még tegnap- előtt megcsinálta. A presszóskislány odajött az asztalukhoz, kicsit esetlen — messziről látszott rajta, hogy falusi — lány volt, szőke, az arccsontjai picit kiálltak, de ez jól illett keskeny, mandulavágású szeméhez. (Folytatjuk)
