Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

S. o?<M Wl. mSJus t. fcELET-MAGYARORSZÄC Választás után Irta: Tóth Mátyás, a megyei pártbizottság első titkára Méltán mondhatjuk, hogy tár- sadalmi életünk nagy ese­ménye zajlott le az elmúlt vasárna­pon, amikor hétmillió magyar vá­lasztópolgár jelent meg a szavazó­helyiségekben, hogy megválassza or­szággyűlési képviselőit és a helyi tanácsok tagjait. Nagy szólamok, kortesfogások és hivalkodó dekorációk nélkül, de tartalmában merőben új módon ke­rült sor erre a választásra. Nem túl­zás azt állítani, hogy bizakodó han­gulatban, állampolgári felelősséggel, megtett utunk és jövőnk bizonyos­ságának büszkeségével szavazott népünk, járult az urnák elé Sza- bolcs-Szatmár 380 ezer választópol­gára. Ország-világ előtt bizonyoso­dott be újra, hogy a magyar nép igenli a szocialista társadalmi ren­det; élni tud a szabadsággal, állam- polgári jogaival. E választás jelentőségét igazán az tudja lemérni, aki össze tudja ha­sonlítani azokkal a választásokkal, amelyeket a felszabadulás előtt tar­tottak. A Horthy-rendszer gondos­kodott róla, hogy kirekesszék poli­tikai jogaiból a munkásság és a dolgozó parasztság millióit. A kü­lönböző kötöttségek miatt 1945 előtt megyénk lakosságának alig 20 szá­zaléka szavazhatott csupán, de kö­zülük is csak a választójogosultak fele szavazott. S akiket választhattak — földbirtokosok, ügyvédek, a leg­gazdagabb parasztok és kereskedők — azok egyáltalán nem a nép érde­két képviselték. Akkoriban a vá­lasztás csak komédia, népbolondítás volt, amelynél még a leghalványabb demokrácia sem érvényesült, ön­magában az a tény, hogy Szabolcs- Szatmár megye egész felnőtt lakos­ságának szavazati joga van, széles körű demokráciáról tanúskodik. De ts demokráciát igazán az az aktivi­tás bizonyítja, amelyet lakosságunk « választás előkészítése és lebonyolí­tása során mutatott. Bebizonyoso­dott, hogy nálunk a demokrácia nem írott malaszt, hanem valóság, amelyet a lakosság kedvező légkör­ben, az életben gyakorol. Ezer és ezer példát hozhatnánk fel arra, hogy ez a múltban elnyo­mott, a műveltség forrásaitól mes­terségesen távol tartott nép meny­nyire érdeklődik az ország ügyei Iránt, milyen -nagy. figyelemmel kí­séri saját sorsa, jövője alakulását. Lezajlott tehát a választás, de vi­lágosan látjuk, hogy ez nem szorít­kozhat csupán április 25-e esemé­nyeire. Pártunk és államunk jól be­vált gyakorlata, hogy közéletünk minden ilyen nagy eseményét orszá­gos alkotó viták előzik meg, ame­lyek nyomán az új gondolatok so­kasága buzog fel, a javaslatok so­kasága lát napvilágot, s ezekből a felszínre került hasznos értékekből merítve gyorsabban halad előre az egész ország. Alig néhány hónapja annak, hogy e Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusára készülve az alap­szervezetekben, majd a járási és a megyei pártszervek tanácskozásain voltunk tanúi a megpezsdült tenni- akarásnak, pártéletünk, s ezáltal egész közéletünk fellendülésének. Kongresszusunk irányelveit megvi­tatta tulajdonképpen minden mun­kahely, minden lakóhely, s véle­ménye, javaslata elkerült az ország vezetéséhez, hangot kapott a legma­gasabb pártfórumon, bekerült a hatá­rozatokba, amelyek irányt szabtak az elkövetkező évek munkájának. Most, a kéthónapos, választást elő­készítő munka során sem lankadt, sőt erősödött a közügyek iránti ér­deklődés. Hazánkban két és fél mil­lióan, Szabolcs-Szatmár megyé­ben pedig kétszáztízezren jelentek meg a képviselői és tanácstagi je­lölőgyűléseken. Ilyen nagyarányú részvétel még soha nem előzött meg eddig választást Szabolcs-Szatmár- ban! Önmagáért beszél ez a szám, mint ahogy ahhoz sem kell kom­mentár: huszonötezren mondták el ezeken, az összejöveteleken a véle­ményüket a párt politikájáról, a la­kóhelyük eredményeiről, ismertették gondjaikat, reális lehetőségeiket, tennivalóikat. agyra értékeljük ezeknek a tanácskozásoknak a hangu­latát, amely bizakodással szólt ed­dig megtett útunkról, az elmúlt vá­lasztás óta eltelt négy esztendő eredményeiről. Mindenütt kicsengett az emberek véleményéből, hogy büszkék lehetünk teljesítményünk­re: ilyen rövid idő alatt is nagyot változott az ország, s hazánk észak­keleti csücskében is nagy ütemben változott az élet. Más lett — talán észrevétlenül is — a nyírségi, a szatmári, a beregi ember. Negyedszázada még sok he­lyütt éltek, virágoztak errefelé a szekták, a babonák, burjánzott a tudatlanság, a régi világból itt ra­gadt rossz örökség számos Vállfája nehezítette az előrehaladást. S ma, a választási jelölőgyűléseken, a vá­lasztói gyűléseken is lemérhettük, hogy egyenes derekú, szókimondó, öntudatos, saját értékeiket és az or­szág előrehaladását egyaránt be­csűim tüdő állampolgárokkal van dolgunk. Olyanokkal, akik túliéi­nak saját házuk portáján, saját fa­lujuk határán, s eredményeiket, gondjaikat az ország, a világ hala­dásába, gondjaiha képesek be­ágyazni. A gyűléseken hangot kaptak az egyéni sérelmek, a panaszok is, de a jellemző, hogy a nagy többség mégis a közügyeket előrelendítő ja­vaslatokkal élt. Hogyan tovább? — ez szerepelt a legtöbb gyűlésen a hozzászólásokban, s ott, azonnal meg is válaszolták, mit kell ten­niük. Nem lehet büszkeség nélkül arra gondolni, hogy a tanácskozások szinte mindegyikén hangoztatták a résztvevők: előrejutásunk kulcsa a jobban, okosabban végzett, követ­kezetesebb, szervezettebb és terme­lékenyebb munka. Ez a jobb holnap alapja, s ennek nyomán elégíthet­jük ki megnövekedett igényeinket. Azokból a javaslatokból, amelyek a jelölőgyűléseken a foglalkoztatás­ról, a községfejlesztésrői, a közleke­désről, a kereskedelmi egészségügyi és szociális ellátás javítása iránti igényről, a mezőgazdasági termelés és értékesítés gondjairól, a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézéséről és más kérdésekről elhangzottak, ki­rajzolódik: mi az, aminek megvaló­sítását választópolgáraink igénylik és támogatják a következő években. Noha minden kérést, javaslatot va­lószínűleg nem lehet teljesíteni, ör­vendetes, hogy a javaslatok túlnyo­mó többsége egybeesik azzal, amit a megye negyedik ötéves tervében meg akarunk valósítani. Megyénkre különösen áll, ami országosan is igaz, hogy az állampolgárok aktív részvétele a közügyekben, saját sorsuk intézésé­ben olyan segítség a gyorsabb fej­lődéshez, amely a gyakorlatban gyá­rakkal, kórházakkal, iskolákkal fel­ér. Ez a bizalom újabb tettekre ser­kent, s számokkal nem mérhető anyagi-erkölcsi erővé válik. A felemelkedés, a nép program­ja áílt össze a választást megelőző gyűléseken. Olyan program, amely teljesen egybeesik a párt, a Haza­fias Népfront célkitűzéseivel, amely» nek megvalósulása magasabb színtű munkát igényel. Lakosságunk vasárnap a szocializ­musra, a népi-nemzeti egységre mondott igent. Megmutatkozott eb­ben a szóértésben a párt és a nép kölcsönös bizalma, másfél évtized óta töretlen útja, helyes viszonya. A javaslatok ezrei is bizonyítják, hogy van értelme a beszélgetések­nek közös dolgainkról. Kádár János elvtárs fejezte ki a kőbányai nagygyűlésen, hogy pár­tunk X. kongresszusának program­ja egyben a Hazafias Népfront vá­lasztási programja is.. A kongresz- szus fő jelszava volt, hogy maga­sabb szinten építjük tovább szoci­alista rendünket, hogy jobb munká­val teremtjük meg a szebb, a gaz­dagabb holnap alapját, emeljük né­pünk jólétet. Ehhez a programhoz, ennek a nagyszerű célnak a meg­valósításához kérte és kapta meg a párt a tömegek aktív részvételét, cselekvő egyetértését a mostani vá­lasztásokon. Bizonyság erre az el­telt hetek megy ét-országot átfogó mozgalma, az április 25—i szavazás eredménye. Nem volt szükség üres jelszavak­ra, ígérgetésekre. Az országgyűlési képviselő- és tanácstagjelöltek ezt a politikát képviselték, s ennek a programnak a gyorsabb és jobb megvalósítását akarják szolgálni. A választópolgárok sem a megválasz­tottak személyét, hanem az általuk képviselt politikát tekintik elsőren­dűen, fontosnak. Helyes, hogy ugyanakkor mindenütt éltek a meg­növekedett demokratizmussal és meghányták-vetették: kik azok, akik ezt a tevékenységet a legjobban ké­pesek elvégezni. A megyénkben megválasztott képviselők és a helyi tanácsok tagjai jól tükrözik válasz­tóik akaratát, de a megnöveke­dett követelményeket is. J óleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a választópolgároknak egyáltalán nem vol.t mindegy, ki a jelöltjük. Éltek a lehetőségekkel és sok körzetben állítottak kettős, sőt hármas jelöltet is. A megválasztott képviselők és tanácstagok között a korábbinál több a fizikai munkás, a nő, a fiatal. Olyan egyszerű embe­reket juttattak be választóik a par­lamentbe, mint özvegy Gáspár Ist­vánná, a kisvárdai öntöde hegesztő­je, vagy Jeszenszki Gábor nyíregy­házi lakatos, s lehetne még so­rolni a neveket — akik munkahe­lyükön, magánéletükben példamuta- tóak, becsületesek és harcosan tud­ják képviselni választóikat. Amikor képviselőink és tanácstagjaink meg­választásához gratulálunk, azt kér­jük tőlük: fogadják meg választóik tanácsát, s az elkövetkező években állandóan tartsák velük a kapcsola­tot. Intézzék felvetődött ügyeiket úgy, ahogy azt az állampolgárok joggal edvárják választóiktól. Az a véleményünk, hogy azok a jelöltek sem vesztesek, akik most nem kerültek be a parlamentbe, a tanácsokba. Élvezik továbbra is vá­lasztóik, a párt bizalmát, s közéleti tevékenységükre ezután is számít megyénk társadalma. A jelölő- és választási gyű- ^ léseken elhangzott véle­ményeket, észrevételeket a fel­szólalok a képviselő- és tanácstagjelöltjeiknek címezték. Ez azonban nem nyugtathat meg egyetlen párt-, tömegszerveze-. ti, vagy gazdasági vezetőt sem. Mindenki tudja, hogy a javaslatok­ból melyiknek a megvalósítása tar­tozik őrá. Fogja fed tehát úgy, mintha azokat neki címezték vol­na. Rendkívül fontos, hogy egyet­len javaslat, észrevétel se maradjon elintézetlenül, megválaszolatlanul. A bizalomról van itt szó! Az emberek akkor fognak jó ér­zéssel visszagondolni a választásra — és csak abban az esetben tesznek szóvá dolgokat a jövőben is — há látják, hogy észrevételeik, javasla­taik nem mennek el az illetékesek füle mellett. Éppen ezért a pártve­zetőségek, a Hazafias Népfront bi­zottságai és a tanácsi vezetők min­den községben gyűjtsék össze az el­hangzott észrevételeket, javaslato­kat. Intézkedjenek minden olyan kérdésben, amedy hatás- és feladat­körükbe tartozik. Válaszoljanak azokra a javaslatokra is, amelyeket megvalósítha táti annak tartanak. A felsőbb szervekhez azokat a javas­latokat, véleményeket továbbítsák, amelyek megvalósítása, vagy eldön­tése meghaladja lehetőségeiket. A járási, városi és a megyei szervek­nek hasonlóképpen kell cseleked­niük. A vasárnap tapasztalt lelkesítő légkör megtartására nagyon ^ nagy szükségünk van az elkövetkező mun­káshétköznapokon. Választónak és választottnak együtt kell dolgoznia reális programunk, a népjólét meg­valósításán. Az országban elhang­zott hétmillió igen feltételezi, hogy egyetértésünkön túl alkotó mun­kánkkal, szívünkkel, eszünkkel és kezünkkel minden tőlünk telhetőt megteszülik a gondok megoldásáért; negyedik ötéves tervünk céljainak valóra váltásáért. Úgy hiszem, ez útravaló is lehet a most megválasztott képviselők és tanácstagok számára. Tanulság egyúttal mindannyiunk, mindenek­előtt a vezetők, s azok számára, akik az emberek kis és nagy ügyei­ben döntenek. A z elmúlt hónapok újból be­•* bizonyították: kommunista és pártonkívüli, marxista és hívő közös érdeke, hogy összefogjon a még nagyobb eredmények elérés.e érdekében. Ezen az úton kell ha­ladnunk holnap és holnapután. Az egyértelmű „igen1’ azt jelenti, né­pünk elégedett eddigi útjával, sor­sával. Érti és érzi, hogy minden, ami országunkban történik, az ő ér­dekében való. Érti és igényli az őszinte beszédet, hogy megosszuk vele örömeinket és gondjainkat, mert ez az ország a legteljesebb mértékben a dolgozó nép sajátja. Népünk cselekvő támogatása, egyetértése, egysége a biztosítéka annak is, hogy teljesítsük negyedik ötéves tervünket, amely Szabolcs- Szatmár történetében példátlan fej­lődési ütemet ír elő. Hazánk és sző­kébb pátriánk már ma is nagy­mértékben megváltozott. Szebb én könnyebb lett az emberek élete. A holnapra vonatkozó elképzelések is teljesíthetők. Ezek nyomán orszá­gunk fejlett ipari és korszerű me­zőgazdasággal rendelkező ország lesz. Megváltozik a szabolcsi táj arculata, tovább iparosodik a nem is olyan régen még igazi gyárat sem látott vidék, új arcú, közművesített •falvak sora nő, ki, s egy gépesített, a tudomány vívmányait. gyümöl- csöztető mezőgazdaság van kibonta­kozóban. Épülnek, szépülnek városaink es községeink, gazdagodik egész éle­tünk. Ami ennél is fontosabb: nö­vekszik a társadalmi felelősségérzet, amelyre támaszkodva sikerrel har­colhatunk a még fellelhető negatív jelenségek ellen. Ez fontos segítője annak, hogy a javakat annak ará­nyában osszuk el, ki mennyit dol­gozott a társadalom javára, ki mennyit tett és tesz le a közösség asztalára. Nem szabad, “hogy túlértékeljük eredményeinket, hogy elbízzuk ma­gúnkat, Rengeteg még a dolgunk, amíg eljutunk a népjólét tervezett szakaszához. De eljutunk. Erre biz­tosíték népünk szorgalma, tehetsé­ge, tettrekészsége. Ezt óvni, gyara­pítani mindannyiunk felelőssége. A megyei pártbizottság nevében megköszönöm választópolgáraink 'bi­zalmát. Nagyra értékeljük és meg­köszönjük a választások előkészíté­sében, a szavazás lebonyolításában részt vevő sokezer lelkes és áldozat­kész aktivista munkáját, a párt-, az állami és a tömegszervezetek, a me­gyei sajtó és a nyíregyházi stúdió közreműködését. IT ádár János elvtárs szavait 1V idézem újra: „...Bízunk ab­ban is, hogy a választást követően népünk töretlenül halad előre törté­nelmi útján, felépül a szocialista Magyarország és boldog nemzedé­kek igazi otthona, hazája lesz. Ennek a kölcsönös bizalomnak a jegyében jutottunk idáig, mint ahogy követ­kezetes politikánkkal, kölcsönös bi­zalommal, összefogással, együttes munkával és harccal tudunk előre­haladni a jövőben is.** ÖV ÁROS ES AZ ÜJ KÖRÚTI LAKÓTELEP. Fotóriporterünk a város egyik legmagasabb épületének tetejéről készített panorámaképet a fejlődő megyeszékhelyről. (Elek Emil felvétele) %

Next

/
Oldalképek
Tartalom