Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-26 / 122. szám

Atfti. május 26. ftELET-ÍÍACYARCmSíAf? r eM, JEGYZETEK Nem csak előny Ezekben a napokban, he­tekben készítik a vállalatok a kollektív szerződéseket és az újítási, illetve törzsgárda- szabályzatokat. Mégpedig olyan szándékkal, hogy a Vállalathoz hű dolgozók anyagilag és erkölcsileg is érezzék: rájuk van szükség elsősorban és nem a vándor­madarakra. Kell ez a megbecsülés, hi­szen gyakori volt eddig, hogy az újonnan felvett dolgozókat nagyobb kedvezményekben részesítették. Ez sértette a régi dolgozók önérzetét és bizony sok esetben a munka rová­sára ment. Ezt a rossz gya­korlatot hivatott megakadá­lyozni a törzsgárda tagjai­nak nagyobb megbecsülését szentesítő szabályzat. Ez ha­tározza majd meg évekre a vállalatok és a törzsgárda- tagok viszonyát, oly módon, hogy a korábban csak adható előnyök kötelességgé válnr>. Természetesen mindkét fél részére. Nem lenne ugyanis jó dolog, ha bárki is — le­gyen az húszéves dolgozója egy vállalatnak — csak az eltöltött ideje miatt jutna előnyökhöz.. Nekik kell ma­gatartásukkal kialakítani olyan munkahelyi légkört, amelyben minden dolgozó támogatja egymást a Válla­lati, a társadalmi és az egyé­ni érdekek érvényesülésében. Figyelemre méltó terveze­tet készítettek például a Nyírségi Nyomda dolgozói, akik a jelentős anyagi elő­nyökkel járó törzsgárdatagok sorából kizárják azokat, aki­ket szabadságvesztésre ítél­tek, súlyos váddal, előzetes letartóztatásba helyeztek, sú­lyos anyagi kárt okoztak a vállalatnak, hanyagul végzik munkájukat — itt a selejt- jegyzőkönyvek és az igazolat­lan mulasztások értendők —, valamint azokat, akik ellen fegyelmi eljárást indítottak. Kiterjedt a figyelmük arra is, hogy nemcsak a dolgcló­kat, hanem a csoport-, vagy részlegvezetőket sem lehet a törzsgárda tagjai közé fel­venni, vagy egy fokozattal vissza lehet sorolni akkor, ha két egymást követő ne­gyedévben csoportjuk nem teljesítette a tervét, de ér­vényes ez azokra a dolgo­zókra is, akik háromszor egymás után nem érték el a 100 százalékot. A szabályzat természete­sen nem ijesztgetni akarja a dolgozókat, csupán egy kis része foglalkozik a felelős­ségre vonás lehetőségeivel. A terjedelmesebb rész a ked­vezményeket, és a — nem is kevés — anyagi juttatásokat helyezi kilátásba. Hogy még­is a kellemetlenebb oldalát néztük meg, az azért van, mert ezek elkerülése ad na­gyobb anyagi lehetőséget a vállalatnak és hogy a dolgo­zók is tudják: a törzsgárda- tagság nem csak előnyt, ha­nem kötelezettségeket is je­lent. Balogh József Közügy a dal Tíz kórus gyűlt össze Má­tészalkán a hagyományos ta­vaszi dalosünnepre. Többsé­gükben falusi énekkarok, és ami ritkaság, ezen belül két férfikar. Tiszadadáról, Vajá­ról, Nagyecsedről érkeztek, együtt a nyíregyháziakkal. És ott volt velük a vendéglátó 'Mátészalka két énekkara is. Nos, eddig ebben nincsen semmi különös: kórusok ér­keztek egy kórustalálkozóra. Ami azonban már figyel­met érdemel: a falusi kóru­sokkal a szokásos érdeklődő­kön kívül hivatalból elutaz­tak a községi tanácsok veze­tői. A tanácselnök, a párttit­kár, a tsz-elnök és még má­sok, akik nem dalosok, és nem egyszerű szurkolók. Va­jon mi indította őket erre? — teheti fel valaki a kérdést. A vasárnapjukat áldozták fel, és az is igaz, a karok nélkü­lük is elő tudták volna adni a műveket. Nos, éppen ezek a körül­mények emelik jelenlétük fontosságát. A községek ve­zetői úgy érezték, hogy a kórus a községet képviseli, az efjész közösségei és nekik ott részt venni kötelességük, hi­szen ezzel tisztelegnek a dal előtt, megadják az elismerést a kórusnak, kifejezik egy egész falu érzését, vélemé­nyét, állásfoglalását, szerete- tét. És ez jelzése annak, hogy az okos községi vezető tud­ja: a művelődési élettel való szoros kapcsolat is a falu ügye. A kultúra munkásai iránti tisztelet is része a tö- megpolitikának. A mátészalkai kórustalál­kozón a falusi énekkarok bi­zonyították magas művészi tudásukat és megkapták a méltó és jogos jutalmakat is. Úgy érzem, néhány sor mél­tatást megérdemelnek a köz­ségi vezetők is, akik itt je­len voltak. Bürget Lajos Nyugdíja pedagógusok Több nyugdíjas pedagógus tette szóvá problémáját a szerkesztőségben, korábban pedig a pedagógus-szakszer­vezetnél. Azokról az idős tanítókról, tanárokról van szó, akik iskoiatitkári funk­ciót, ügyintézést vállaltak az óraadás, a tanítás helyett. A nevelésben tisztességgel meg­öregedett emberek nyakába szakad ezzel nerii egy helyen az iskolai élet minden papír­munkája, ami önmagában és egy emberileg elviselhető igénybevételen túl, igen meg­erőltető. Túlmegy a munka­bírásukon, nincs arányban az­zal a szerény díjazással, amely az ő esetükben nem haladhatja meg az évi 6 ezer forintot. Az idős pedagógusok nem tartják humánusnak egyes iskolákban a munkájukkal szembeni túlzott követelmé­nyeket. Nem egyes igazgatók, tanárok szubjektív elvárásai­ban keresik és találják meg a túlfeszített munka okát, ha­nem a nem eléggé rendezett, körvonalazott munkarend­ben. . Olykor az egyeni munkabí­rás, munkaszeretet dönti el, mennyit, hány órát dolgozik a nyugdíjas pedagógus. Ese­tenként többet, mint azok, akik egész napos fizetést kap­nak. A nyugdíjasok többsége így is örül, hogy hasznossá teheti magát, jól jön a né­hány száz forint a nyugdíj kiegészítéséhez is. De az már nem dicsérnivaló, hogy a pe­dagógusok túlterhelésén, az iskolára nehezedő papírmun­kán úgy enyhítsenek, hogy a nyugdíjas emberek viseljék azokat. Tenni kellene valamit a munkarend szabályainak ren­dezésével, és az emberséges gyakorlat szellemében, hogy erejükhöz mérten, de ne azon felül vegyék ki részüket a munkából azok az idős em­berek, akik nemzedékeket neveltek fel a társadalomnak. Páll Géza Jó kezdet után Sok a tennivaló a bő termésért Beszélgetés a megyei mezőgazdaság irányítóira! a növényápolási munkákról Hónapok óta közlünk Jó híreket arról, milyen kedve­ző előjelekkel indulunk Sza- bolcs-Szatmárban az 1971-es mezőgazdasági évnek. Az el­múlt év őszén — meghálálva a népgazdaságtól gépekben, műtrágyában és egyebekben nyújtott sok segítséget — év­tizedes rekordot állítottunk fel az őszi munkák jó és gyors elvégzésében. Meg is volt ennek az eredménye: idén tavasszal mezőgazdasági nagyüzemeink zömében nem az elmaradt munkák beho­zásával bajlódtak, hanem — mint évek óta még sohasem — idejében végeztek a vetés­sel. Jó volt az indulás tehát. De egy mezőgazdasági megyében mindenki tudja, hogy ez csak a kezdet. Erről beszélgettünk dr. P. Szabó Gyulával, a megyei tanács elnökhelyettesével, Bacsu Józseffel, a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tály vezetőjével és Görömbei József osztályvezető-helyet­tessel. Folytatni a sikersorozatot — Hogy állunk a tavaszi mezőgazdasági munkákkal? — ezt kérdeztük P. Szabó Gyula elnökhelyettestől. Azt válaszolja, hogy május vége felé megyénk mezőgaz­dasági üzemei példásan „egyenesben” Vannak a so­ron lévő munkákkal. Évtize­des emlékezet szerint, ilyen jól még nem álltunk. Az időjárás is kedvezett, de a szorgalom is megvolt. — Ezek a kezdeti eredmé­nyek — folytatja az elnök- helyettes — feljogosítanak bennünket arra, hogy jó ter­mést reméljünk. Az állami gazdaságok dolgozói, a ter­melőszövetkezeti parasztság és még a háztáji gazdák is mindent megtettek érte. hogy így legyen. Még nagyon sok tennivaló van azért, hogy földjeinkről jó termést takarítsunk be. Minden működő öntözőbe­rendezést üzembe kell he­lyezni. Sokféle munka tor­lódik egymásra, ami nehéz feladatot ró a szervezők számára. Május végén nem szabad megpihenni a habá­rainkon. Folytatni kell azt a sikersorozatot, amely a me­zőgazdaság szocialista szerve­zése óta talán először gaz­dagon jutalmazza meg mind­azokat, akik részt vesznek benne. Bacsu József, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője részeire bontja az el­nökhelyettes tömör nyilatko­zatát. Ezt mondja: Ússzetorlódtuli a munkák — A kezdeti siker, a jó kilátások és a túlságosan is jó időjárás nem egyértelmű. Van ebben öröm is, meg gond is. Szabolcsban -azt szoktuk meg, hogy a már­ciustól májusig elvetett nö­vények egymás után kelnek ki. Most nem így történt. A túlságosan is jó időjárás miatt egyszerre kelt ki min­den. És növekedik. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasá­gi nagyüzemekben egyszerre kellene kapálni, kaszálni, permetezni és még sok min­den egyebet is csinálni. Szak­nyelven : a növényápolási munkák összetorlódtak. — Legnagyobb gondunk azonban, hogy a jó időjárás a kártevőknek is kedvez. Ré­gen emlékszünk arra, hogy a burgonyabogár lárvái ilyen korán kikeltek volna, mint most. Ráadásul a legjobb vé­dőszerek is másképpen vi­selkednek ilyen időjárásban. — Jó figyelmezteti arra is — fejezi be az osztályvezető tájékoztatását — hogy szinte nyakunkon van az aratás. A rozs már virágzik, a búza is ígéri egy héten belül a virá­gát. Évszázados tapasztalat szerint a virágzás után 25 nappal aratni kell — főleg ha az időjárás ilyen marad. Igen ám, de a sok trágyát kapott földeken az idejében végzett talaj művelési és ve­tési munkák után olyan ne­hezek ’ a kalászok, hogy pél­dául Gulács környékén a minapi viharban máris meg­dőlt az árpa. Ez azt jelenti, hogy ugyanolyan nehéz lesz az aratás, mint tavaly. (Csak r~rsze, több terményért.) Őszi kalászosaink gyönyö­rűek. De éppen ezért fel kell készülni arra. hogy ismét elő­vegyük a kaszát. Minden szem terményért kár. Van még elég kasza a szabolcsi falvakban, kaszálni tudó em­ber is, csak fizessük meg. Megszervezni, beosztani Befejezésül Görömbei Jó­zsef osztályvezető-helyettes­től kértünk tájékoztatást. Elmondja, hogy a szervezők godnja a feltorlódott munka ügyes beosztása. A „jó idő” csak kiránduló nyelven • jó idő, eddig elég száraz volt Ahol van öntözőberendezés, azt most mind üzembe kell helyezni és, ahol gazdaságos vásárolni, ott érdemes meg­venni. Sem a termelőszövet­kezeti parasztság, sem az ál­lami gazdaságok dolgozói, sem a háztáji gazdák önma­gukban nem tudnak megküz­deni a következő hetekben rájuk váró nagy feladatok­kal, ha nem segít minden szerv a korai aratásra mű­ködőképesen helyrehozni az összes használható gépeket és ha nem sikerül a hiányzó alkatrészeket megszerezni, A kenyérért, akinek csak köze van hozzá.' mindenkinek meg kell dolgoznia. felelőssége teljes tudatában. Tavaly, amikor az árvizes területe­ken nem volt betakarítani való, elküldték onnan a kombájnokat segíteni a pat­ronáló szövetkezetek betaka­rításához. Jó példa ez. idén is lehet követni. Hasznosan együttműködni a betakarítás sikeréért. Gesztelyi Nagy Zoltán NAGYKÖZSÉGI ..PARLAMENT' CSENGERBEN Valójában az emberek és az ügyes-bajos dolgaik után való hivatalok járása dönti el, mi előnye származik a lakosságnak abból, ha egy község nagyközségi rangra emelkedett. A hivatal, — le­het ott gyors, pontos és ud­varias, esetleg lassú, bürokra­tikus és udvariatlan az ügyek, emberek intézése — végigkísér bennünket a szü­letésünktől, halálunkig. De nem mindegy, hogyan. Helyben intézik Erről beszélgettünk Csen- gerben. Példával kezdem. Nem illik megírni az ifjú ara nevét, akinek korenge­délyre volt szüksége, hogy az anyakönyvvezetőnő előtt megjelenjenek. Ha erre az aktusra azelőtt kerül sor, hogy Csenger nagyközség, járhattak volna hetekig utá­na, míg sikerül. Kérelem a járáshoz, onnan visszaírtak volna a községnek, utána környezettanulmány stb, s csak azután mondhatták vol­na ki a boldogító igent. És sok ilyen ügy van. Egy évvel ezelőtt tíz, s már ez évben hat. Helyben intézik. 10 millió újításból Ülést tartott az SZMT elnöksége Kedden ülést tartott az SZMT elnöksége. A nőbizott­ság előterjesztése alapján megtárgyalták a nőkre vo­natkozó SZOT- és kormány- határozat végrehajtásának eddigi tapasztalatait, s javas­latokat dolgoztak ki a megva­lósítás további feladataira. Az elnökség tagjai megvitatták a szervezési és káderbizottság tájékoztató jelentését a szak­maközi bizottságok munkájá­ról. A közgazdasági bizottság jelentése alapján az elnökség részletesen foglalkozott az újítómozgalommal, a vállalati újítási szabályzatok készíté­sének tapasztalataival. Megyénkben az elmúlt há­rom évben rendszeresen kö­rülbelül 900 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Ezeknek felét elfogadták és évente 360—380 újítást be is vezettek. Az előzetes tervek alapján az újítások révén évi 9—10 millió forint értékű gazdasági eredményre számí­tottak, ennek megfelelően évente 600—900 ezer forint értékű újítási díjat, jutalmat fizettek ki a vállalatoknál, in tézmény ekn él. Az SZMT elnöksége több hiányosságot szóvá tett, szor­galmazta az alapos, átgondolt újítási feladattervek készíté­sét és azok következetes vég­rehajtását. Felhívta a figyel­met a kiváló újítók népsze­rűsítésének fontosságára, az újításokkal kapcsolatos pro­paganda fontosságára. Hang­súlyozta az SZMT elnöksége: a szocialista brigádok vállalá­saiban kevés az újításokkal kapcsolatos felajánlás, holott ez a vállalat, a végzett munka iránt érzett felelősség bizo­nyítására, a jobb munkaszer­vezésre számos lehetőséget kínál. Foglalkoztak a KISZ újítómozgalmának eredmé­nyeivel, az együttműködés formáival, majd javaslatokat fogadtak el a szakszervezetek újítómozgalommal kapcsola­tos feladataira. Ezzel is bővült a nagyközségi tanács jogköre. Ez év május 5-én alakult meg a csengeri „parlament”, mely hatvan ta­nácstagot választott. Elnöke a sok tapasztalattal rendelkező Jenei Lajos. Huszonhét • éve közalkalmazott, dolgozott a járási tanácsnál is. Gondja most több, mert a nagyköz­séghez 7 község tartozik Csengeri*!. Rövid idő alatt többször változott a titulusa Csgnger- nek. 1969 júniustól 1970 ja­nuárig közös községi tanács volt. Ide tartozott Számos- becs, Szamostatárfalva és Szamosangyalos. Újságolja, hogy még meg sem meleged­tek, csak éppen megkezdték a közös tanács működési el­veit kidolgozni, s amikorra ezt befejezték, nagyközségi rangot kapótt Csenger. — Újabb hatásköröket, s még plusz három községet. Hat hónap alatt három eset­ben kellett a szervezeti ke­reteket kidolgozni. És érde­kes, mert a nagyközségi ta­nácsnak sokkal sokrétűbb feladata van, mint annak ide­jén a járási tanácsnak volt — magyarázta a tanácselnök. Nyolc és fél millió A megjelent új tanácstör­vény nemcsak rendezte, biz­tosítja is a hatásköröket. Sokról lehetne szólni. Itt csak néhány lényegeset említünk. Erről szólt a tanácselnök mellett két tanácstag: Aszta­los József, a körzeti iskola igazgatója és Tősér György. Egyik az önállóság megnöve­kedése. Különösen a pénzesz­közökkel. A tanács való! t n „parlamentté” vált. a leglé­nyegesebb ügyekkel foglal­kozik, azokban dönt. És van miről, mert ő rendelkezik a pénz íblött. — Nem is kevés az idén — jegyzi meg az elnök. — Je­lenleg 8 és fél milliós költség­vetéssel rendelkezünk, s 3 millió a fejlesztési alapunk. És az van, amit a tani es el­határoz. Hosszú lenne elso­rolni. Csak néhányat a je­lentősebbek közül. Utak. hi­dak építésére, fenntartására 761 ezret, közvilágításra 484 ezer forintot, vízkár és bel­víz elvezetésére 250 ezret. Er­re például korábban a köz­ségnek nem volt pénze. Ha a járás adott megoldottuk, ha nem jutott, minden maradt a régiben — sorolja. Ezeknek a megoldására most minden — a nagyköz­séghez tartozó — településen sor kerül. Főleg Szamosan- gyaloson. mely eléggé belvi­zes terület. A szülőotthonra és a bölcsődére több, mint egymilliót fordítanak, a kü­lönböző egészségügyi ellátás­ra 415 ezret. De említhetnénk a szociális gondozást, a se­gélyezéseket, iskolákat, stb. Jobb az ellátás Jelentős a hatáskörök bő­vülése. Közvetlenebbül tud­ják szolgálni a lakosság ér­dekeit. Említik az építési- igazgatási feladatkör bővülé­sét. A nagyközségi tanács szakig;./.atási szervének az előadója kinn a falvakban szakigazgatási napot tart. Itt tájékoztatják az építeni szán­dékozókat arról, milyen ira­tok szükségesek hozzá és ezt postán intézik. Gyorsan. Nem kell beutazni Csengéibe. Azelőtt egy iparengedélyért meg kellett járni sole fóru­mot, míg hozzájutott a ké­relmező. Most ezt is a nagy­községi tanács intézi. És azó­ta fellendült. Ez jó hatással van a hőlyi ellátásra, a szolgáltatások fejlődésére. Ez évben 12 iparengedélyt adtak ki. villany- és vízvezeték-sze­relőknek, kőműveseknek, rá­dió- és tv-szerelőknek, olyan iparosoknak, akiknek a mun­kájára szükség van. Régebben’ hosszú utánjá­rással sikerült csak elintézni, hogy egy-egy „veszélyes” környezetben élő gyerek el­helyezéséről gondoskodjanak. Említik az öt Kaczur gyerek példáját, akiknek a gyermek- intézménybe való juttatását egy nap alatt rendezték, ők ismerik a helyzetet, nem kell írkálni, megvárni, mit' írnak a járástól stb, s csak utána intézkedni, esetleg akkor, amikor már késő. Szaporodó gondok * Csakhogy <3 hatáskörök nö­vekedésével szaporodtak a gondok is. Még csak most „kóstolgatják”, mivel is jár ez. Erről Beregi Gyula, a párttitkár és -a tanácselnök szóltak. Ahhoz, hogy valójá­ban nagyközségi rangon tudják az emberek ügyes­bajos dolgait gyorsan, udva­riasan intézni, a szakigaz- tásban dolgozóknak is fel kell nőni a feladathoz. <t

Next

/
Oldalképek
Tartalom