Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-19 / 116. szám

' 1 oi«d KELET-MAGYARORSZÄÖ 1971. május !f. Koszigln beszéde fontos világpolitikai kérdésekről Moszkva, (MTI): Alékszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden beszé­det mondott azon az ebéden, amelyet a szovjet kormány adott a Moszkvában tartóz­kodó Trudeau kanadai mi­niszterelnök tiszteletére. Koszigin hangoztatta, hogy az európai biztonsági érte­kezlet előkészítését meg kel­lene gyorsítani és a Szovjet­unió szeretné, ha ebben szá­míthatna Kanada együttmű­ködésére. Kanadának meghatározott érdekei vannak Európában — jelentette ki Koszigin —, ezért természetes, hogy ér­deklődést tanúsít az össz­európai értekezlet kérdése iránt. A kontinens előtt az a feladat áll, hogy gyökeres fordulatot hajtson végre az enyhülés és a béke irányába. A Szovjetunió és más szo­cialista országok, továbbá Nyugat-Európa békeszerető és realista gondolkodású erői­nek jóvoltából a földrészen jelenleg reményteljesebbé és kedvezőbbé vált a helyzet egy ilyen fordulat végrehajtásá­hoz. Az európai helyzettel össze­függésben — folytatta a szovjet miniszterelnök — manapság sok szó esik — a fegyveres erők és a fegyver­zet csökkentéséről. Egyes országokban sok szó esik pél­dául a külföldi csapatok lét­számának csökkentéséről. Ha a Nyugat részéről készséget tanúsítanának arra, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek ebben az irányban, mi is megtennénk minden tőlünk telhetőt a megállapodás ér­dekében. Koszigin a továbbiakban hangoztatta, hogy a Szovjet­unió nyugtalanul figyeli az indokínai és közel-keleti helyzetet, s ragaszkodik ah­hoz a véleményéhez, hogy az agresszoroknak távozniuk kell a számukra idegen föld­ről. Ugyanakkor a Szovjet­unió támogatja a vietnami, laoszi és kambodzsai hazafi­ak, valamint a közel-keleti államok politikai rendezési terveit, amelyek reális lehe­tőséget nyitnak a béke hely­reállítására az érintett tér­ségekben. A szovjet kormányfő meg­elégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió és Kana­da kapcsolataiban bizonyos haladás mutatkozik. A Szov­jetunió a kétoldalú együtt­működés és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére törekszik. Koszigin végezetül a két ország gazdasági és kereske­delmi együttműködésének fejlesztésének lehetőségeiről beszélt, s állást foglalt a po­litikai kapcsolatok rendsze­ressé tétele mellett. Honecker vezetésével NOK-kiildüttség érkezett Moszkvába Az SZKP Központi Bizott- eágának és a szovjet kor­mánynak a meghívására, ked­den baráti látogatásra Moszk­vába érkezett a Német De­mokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A delegáció tagjai Erich Honec­ker, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottsá­gának tagja, az NDK minisz­tertanácsának elnöke, Kurt Hager, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Horst Sindermamn, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK minisztertanácsának első elnökhelyettese. A vnükovói repülőtéren az NDK vezetőit Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, Alek- szej Koszigin, az SZKP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke, Kirill Mazurov, az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese, Konsztantyin Ka- tusev, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára, Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, Andrej Gromiko külügyminiszter, Pjotr Abra- szimov, a Szovjetunió NDK- beli nagykövete és több más személyiség fogadta. Megjelent a repülőtéren Horst Bittner, az NDK moszkvai nagykövete, vala­mint a nagykövetség több be­osztottja. Európában és Amerikában KISZÖV küldöttgyűlés középpontban a katonai erők csökkentésének kérdése Egy nappal a Mansfield- féle törvénymódosításról ese­dékes szenátusi szavazás előtt Nixon elnök újabb kortest vetett be a javaslat meghiú­sítására irányuló kampányá­ban. A floridai Key Biscayne- ben és Brüsszelben közzé­tették Manlio Brosio NATO- főtitkár szabályszerű tiltako­zását a lehetőség ellen, hogy a Nyugat-Európában állomá­sozó 300 000 főnyi amerikai csapatkontingenst megfele­zik. Brosio levele volt mind­eddig a legerőteljesebb érv a Mansfield-féle javaslat el­len, mint ismeretes, a Fehér Ház eddig már minden le­hetséges erőt felvonultatott, közöttük négy egykori de­mokratapárti és republikánus kormányzat vezető tisztség- viselőit, hogy nyilatkozzanak a létszámcsökkenés ellen. Nixon hétfőn délután tért vissza Floridából Washing­tonba és kedden már a kongresszus, valamint az ál­lami törvényhozások republi­kánus vezetőit fogadta. Eze­ket a konferenciákat is a Mansfield-javaslattal kap­csolatos szavazás órájának, közeledésével magyarázzák. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője ehhez a kampányhoz időzítette nyi­latkozatát, amely Jacob Beam, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének az ottani külügyminisztérium­ban tett hétfői látogatását kommentálja. A washingtoni külügyminisztérium közölte, hogy Andrej Gromiko, ami­kor hétfőn fogadta Beamot, megerősítette a Brezsnyev által Tbilisziben mondotta­kat — nevezetesen, hogy a Szovjetunió hajlandó meg­tárgyalni a csapatlétszámok kiegyensúlyozott, kölcsönös csökkentésének kérdését. A washingtoni külügyminisz­térium szerint szovjet rész­ről értésre adták, hogy erre más fórumot is lehetne ta­lálni, mint az összeurópai biztonsági értekezlet. A Gromiko—Beam tanács­kozásokra utalva, az ameri­kai külügyminisztérium szó­vivője a korábbi NATO-ha- tározatokra hívta fel a fi­gyelmet és hangsúlyozta, hogy Washington a szovjet választ meg fogja tárgyalni szövetségeseivel. Cyrus Eaton nagyiparos neves amerikai közéleti személyi­ség, a New York Times- ban kedden megjelent leve­lét azoknak az érveknek szentelte, amelyek kimutat­ják: lehet, hogy Nyugat- Európa és Japán számára kellemes az élet az amerikai „ernyő” alatt, a dollár „tra­gikus nyomorúsága" azonban megköveteli, hogy sürgősen tegyék gazdaságosabbá az amerikai katonapolitikát. Charles Percy republikánus szenátor abban látja a meg­oldás útját, ha a NATO nyu­gat-európai tagállamai növe­lik hozzájárulásukat az ame­rikai csapatok fenntartásá­hoz. Egy másik republikánus törvényhozó, Ronald W, Riegle michigani képviselő a Look hetilapban viszont már egyenesen azt írja, hogy ha a kormányzat nem változtat­ja meg jelentősen politikáját, akkor ellenezni fogja Nixon újrajelölését. Az Arab Szocialista Unió újjászervezéséig Szadat elnök kilenctagú ideiglenes bizott­ságra ruházta a főtitkárság hatáskörét. A bizottság elnö­ke Aziz Szidki miniszterelnök- helyettes. Az ASZÚ kairói titkárává Szajed Zakih Abdel-Hadit, az eddigi titkárhelyettest nevez­ték ki. Az A1 Gumhurija sze­rint a vizsgálat megállapítot­ta, hogy az ASZÚ fővárosi bizottságai rémhíreket ter­jesztettek. A rémhírek az ed­digi titkártól származtak, s 6 kérte fel a kerületi titkárokat a rémhírek terjesztésére. A kairói ASZU-bizottságok több titkárát és tagját őrizetbe vet­ték. Csütörtökön Szadat elnök beszédet mond a nemzetgyű­lésben. Az új kormány szer­(Folytatás az L oldalról) készítése most van folyamat­ban. A szövetkezetek ebben a munkában számíthatnak a pártszervezetek, pártbizott­ságok segítségére. Tóth Mátyás végezetül fel­hívta a figyelmet a legfon­tosabb feladatokra. Ezek kö­zött első helyen szerepel az intenzív gazdálkodásra való törekvés szükségessége. A létszámnövelés mellett fon­tos feladat, hogy ezzel pár­huzamosan az egy főre, vagy az egy órára eső termelési érték is megfelelő mérték­ben emelkedjen. A kisipari szövetkezeteknek továbbra is elsődleges feladatuk a lakos­ság szolgáltatói igényeinek kielégítése és az építőipari kapacitás növelése. A lakás­építést kiemelten kell kezel­ni. A negyedik ötéves terv­ben mintegy 22 000 lakást kell felépíteni. A szövetke­zeti ipar 3600 lakás építését irányozta elő. Nagyon jó lenne, ha ezt a tervet túl is teljesítené. A szövetkezetek kulturális tevékenységével kapcsolat­ban a felszólaló felhívta a figyelmet a nagykállói kez­deményezésre. Elmondta: sokkal eredményesebben elé­gíthetik ki a lakosság ilyen irányú igényeit, ha a telepü­dán tartja első ülését Szadat elnökletével. Mohamed Ah­med, az elnökségi ügyek ál­lamminisztere bejelentette, hogy az elnök — az állampol­gárok kérésére — rövidesen látogatást tesz három kor­mányzóságban. A főügyészség elrendelte a rá­dió és a tévé több vezetőjé­nek, köztük Az arabok hangja című adás szerkesztőjének le­tartóztatását. Az A1 Ahram szerint Mohamed Nahar Hasz- szan főügyész szabadlábra he­lyeztetett több letartóztatottat, miután a vizsgálat nem tárt fel rájuk nézve terhelő bizo­nyítékokat. Kairóban az elnöki palota körül folytatódnak a Szadat elnököt támogató tömegtünte­tések. léseken gazdálkodó szervek anyagi eszközeiket koncent­ráltan használják fel. Befe­jezésül a megyei pártbizott­ság és a megyei tanács ne­vében további sikereket kí­vánt a szövetkezetek mun­kájához és ígéretet tett ar­ra, hogy a szükséges segít­séget a jövőben is megkap­ják. Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese köszönetét mondott a pártbizottságnak és tanácsnak a szövetkezeti mozgalom megerősödéséhez nyújtott segítségért. Hangsú­lyozta: a szövetkezetek csak akkor lesznek . versenyképe­sek a hazai és nemzetközi piacon, ha megfelelő mérték­ben korszerűsítik a terme­lést. Utalt arra, hogy az új telephelyek építése Szabolcs­ban is megkezdődött. A vitában felszólalt még Nagy Béla (Fehérgyarmat), Száraz Istvánná (Nagykálló), Szabó Béla (Nyíregyháza), Rózsavölgyi János (Nyírbá­tor), Csutkái László (Nyír­egyháza), Krasznai Béla (Má­tészalka), Koncz István (Vá- sárasnamény), Bürget Lajos- né megyei KISZ-titkár, Ra- ducziner Lászlóné (Nyíregy­háza), Béres János (Nagy­halász), Sarkadi István (Kis- várda), Rózsi Lajos (Csenger) és Deli István (Fehérgyar­mat). A vitát Czimbalmos István foglalta össze. A közgyűlés a beszámolót és határozati ja­vaslatot a hozzászólásokban elhangzott javaslatokkal ki­egészítve elfogadta. Ezt kö­vetően megválasztották a megyei szövetség vezetőit, tisztségviselőit, a különböző bizottságokat. A KISZÖV elnöke ismét Czimbalmos István lett. A vezetőség tagjai: Árvái Imre, a Nagykállói Cipész Ktsz el­nöke, Beszterczi András, 9 Kisvárdai Vas- és Gépipari Ktsz elnöke, Krasznai Béla, a Mátészalkai Építő-szaksae- relő Ktsz elnöke, Rózsi Lajos, a Csenger és' Vidéke Vegyes Ktsz elnöke, Csutkái László, a „Nyírség” Ruházati Szö­vetkezet elnöke, Száraz Ist­vánná, a Nagykállói Épület- szerelő Karbantartó Ktsz fő­könyvelője, Stomf László, a Rakamazi Cipész Ktsz elnö­ke és lesó Ottó, a Nyíregy­házi Kárpitos és Üveges Ktsz elnöke. Szadat csütörtökön beszédet mond NATO-tér vek Európában A NATO PARANCSNOKSÁG AI, KATONAI TÁMASZPONTJAI, ÉS A KÖZÉP- EURÖPAI HADSZÍNTÉR BERENDEZÉSE (JOBBRA FENT). A témának nemcsak a NATO-tanács júniusi érte­kezlete ad aktualitást, ha­nem sokkal inkább L. Brezs­nyev tbiliszi beszéde, amely az európai fegyveres erők csökkentését sürgette, és mely felvetés ma a világér­deklődés középpontjában áll. Az SZKP XXIV. kongresz- ezusa megerősítette a test­vérországok kormányainak egységes álláspontját. hogy kontinensünkön mielőbb fel kell számolni a veszélyekkel terhes katonai szemben állást — a NATO és a Varsói Szer­ződés egyidejű megszünteté­sével. Mindaddig azonban, amíg az atlanti tömb létezik, a szocialista közösség nem csökkentheti védelmi felké­szültségét, és egyesített fegy­veres erőinek további fejlesz­téséről sem mondhat le. A számok — még a had­ügyekben kevésbé járatosak számára is — önmagukért beszélnék. A tizenöt NATO- tagállam jelenleg mintegy 6 millió katonát tart fegyver­ben. Észak-Európában és a központi hadszíntéren, Kö- zép-Európában 29 hadosz­tályt, 5200 harckocsit, mint­egy 2000 korszerű repülőgé­pet összpontosítottak több, mint 900 ezer fővel. A nyu. gatnémet hadsereg létszáma megközelíti a félmilliót az NSZK-ban állomásozó 7. amerikai hadseregé a 275 ez­ret (ehhez jön még a Föld­közi-tengeren cirkáló 6. flot­ta 25 ezer főnyi tengerészé­vel és tengerészgyalogosá­val.) Különösen veszélyessé teszi a helyzetet, hogy jelem leg körülbelül 7000 harcá­szati-hadműveleti rendelteté­sű amerikai atomtöltetet tá­rolnak titkos nyugat-német­országi raktárakban, ame­lyeknek robbánóereje hozzá­vetőlegesen 500 megatonná­nak (1 megatonna = egy­millió tonna trinitrotoluol robbanási energiája) felel meg. Összehasonlításul: a klasszikusnak mondott „Hi- rosima-bomba” mindössze 20 ezer tonna TNT-vel volt egyenlő. Az erők és eszközök ilyen példátlan koncentrálása — ellentétben a NATO propa­gandistáinak állításaival — nem védelmi célokat szolgál. Éppen ellenkezőleg: az atlan­ti tömb integrált hadosztá­lyait az úgynevezett „előre­tolt stratégia” keretében úgy helyezték el, hogy minél kö­zelebb legyenek — mindössze 80—120 kilométerre — a szo­cialista országok határaihoz. A rendszeresen megtartott hadgyakorlatokon a feltéte­lezés alapjában véve mindig ugyanaz: az atlanti tömb haderőinek váratlan és nagy intenzitású támadással — hagyományos és nukleáris eszközök alkalmazásával — a lehető legrövidebb időn be­lül „keletre” kell áttenniök a harccselekmények színhe­lyét. A harcias amerikai és nyugatnémet katonai vezetők erről a hadászati elképzelés­ről még nemrégiben is nyíl­tan beszéltek. Miután azon­ban a Varsói Szerződésben egyesült szocialista hadsere­gek kézzelfogható tanúbi­zonyságát adták erőfölényük­nek, (a védelmi „gát” leg­főbb elemét természetesen a szovjet hadsereg alkotja), a NATO-hatalmak kormányai kénytelenek voltak reálisab­ban számot vetni az általuk tervezett agresszió súlyos kockázataival. Rá kellett éb­redniük, hogy egy európai fegyveres konfliktusban sem­mi esélyük sem lenne a ka­tonai győzelemre, ez a felis­merésük azonban korántsem jelenti azt, mintha véglege­sen feladták volna eredeti szándékaikat. A NATO katonai tevékeny­ségében egy idő óta kétirá­nyú mozgás figyelhető meg. Az egyik irányzat hívei vál­tozatlanul azt vallják — amint ezt az amerikai Inter­national Herald Tribune fél­reérthetetlenül megfogal­mazta —, hogy „a hetvenes években a legfontosabb probléma továbbra is a nuk­leáris fegyver marad. Ennek kell dominálnia a különböző hadászati megoldásokban”. A NATO-nak a nyilvánosság szeme elől elzárt vezető törzseiben, a nukleáris ter­vezőcsoport ülésein nem ar­ról folyik a vita, egyáltalán felhasználják-e az Európában lévő atomtölteteket (ez a kér­dés már eleye eldöntött), ha­nem arról, hogy milyen űr­méretű nukleáris harceszkö­zöket vessenek be az „X” napon? A NATO-tanács 1969- es brüsszeli ülésén határoza­tot hoztak a harcászati atom­fegyver alkalmazásáról. Egyes amerikai katonai szakértők — számolván egy esetleges atomháború nemkí­vánatos következményeivel — a NATO hivatalosan elfo­gadott „rugalmas reagálási” stratégiája keretében elfo­gadhatóbbnak tartják a ha­gyományos (tehát nem atom) háborúra való felkészülést. Washington ebből a feltéte­lezésből kiindulva arra sar­kallja atlanti szövetségeseit, vállaljanak még nagyobb fegyverkezési terheket és je­lentősen növeljék hagyomá­nyos erőiket. A nyugat-euró­pai partnerek — a nyomás­nak engedve — megígérték. hogy a következő öteszten­dős fejlesztési programban egymilliárd dollárral emelik hadikiadásaikat. Sok, tisztábban látó nyu­gat-európai vezető ma már felismeri, hogy az amerikai uralkodó köröknek a tűzzel folytatott játéka igen vesze­delmes. Ebből a felismerésből ered áz Egyesült Államok és a NATO szövetségeseinek egyre élesebbé váló érdek­összeütközése. Az európai enyhülési folyamatban, az NSZK-nak a Szovjetunióval és Lengyelországgal aláírt szerződéseiben már kifeje­zésre jut a tény leges előtör. szonyok kényszerű tudomá­sulvétele, katonapolitikaá konzekvenciáinak levonása. A perspektíva, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai felvázoltak, rokonszenves, konstruktív és elfogadható: általánossá kell tenni az erőszakról való lemondást, fel kell számolni Európa megosztottságát és a külön­böző társadalmi berendezke­désű államok békés egymás mellett élése elve alapján véglegesen ki kell zárni a ka­tonai eszközök alkalmazását az európai nemzetek közös­ségének egymás közti kap-; (•salátáiból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom