Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

e*vm ÉVFOLYAM. 102. SZÁM ÄRA 1 FORINT 1971. MÁJUS 1, SZOMBAT tAPÜMS TARTALMÁBÓL Választás után (3. oldal) Uj városrész — a házgyárból <5. oldal) ünnepi sportműsor (11. oldal) A lottó nyerőszámai (12. oldal) A munka Somoskői Gábor, a SZOT titkára pénteken este a Magyar Rádióban és Televízióban beszé­det mondott. Az alábbi­akban ismertetjük ün­nepi szavait. Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! A nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepének előesté­jén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a forradalmi munkás­paraszt kormány, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa nevében meleg szeretettel köszöntőm szocializmust építő dolgozó népünket: munkás- osztályunkat, parasztságun­kat, értelmiségünket. Május 1-én a világ minden táján: Európában és Ázsiá­ban, Afrikában és Ameriká­ban együtt ünnepelnek száz és százmilliók. Együtt ünne­pelnek mindazok, akik egyet­értenek és tettekben is kife­jezésre juttatják szolidari­tásukat a nemzetközi mun­kásosztály nagy küldetésével. A szándékot és az érzése­ket mindenütt ugyanaz az erő hajtja, de a munkások, a dolgozók mégis más és más körülmények között ünnepel­nek a földkerekség különböző országaiban. Vannak, ahol büszke örömmel köszöntik a szocializmus mind szebben virágzó májusfáját: — Lesznek népek, ahol harcos tüntetésekkel juttat­ják kifejezésre a nemzetközi munkásosztály törekvését; — és sajnos van a világ­nak olyan része, ahol ágyú­dörgés zajában tesznek hitet a nemzetközi munkásosztály szent ügye mellett. A magyar munkásosztály is azt vallja, hogy a nemzetkö­zi imperializmus ellen a harc leghatékonyabb fegyvere mindig az internacionalizmus volt és marad. Éppen ezárt a proletár internacionalizmus érvényesítése a világ mun­kásosztályának és haladó erőinek egyetemes nemzetkö­zi érdeke mindenütt a jobb, tisztességesebb életért folyó harcban. Munka és proletárszolida­ritás — ezt jelképezi május 1-e szerte a világon és ennek szellemében ünnepelünk mi is. Kedves elvtársnők! Elvtár­sak! Országépítő munkánk ered­ményeiről, terveinkről, né­pünk alkotó tevékenységé­ről az elmúlt hónapokban többször is számvetést végez­tünk egész dolgozó népünk előtt. Pártunk X. kongresszusá­nak — az ország nyilvánossá­ga előtt lefolyt — tanácskozá­sa a szocialista építőmunka tapasztalatainak összegezésén túl az elkövetkező évek tenni­valóinak reális programját adta. Ez a program valameny- nyiünké — egész nemzetünké! Szép és lelkesítő távlatokat nyitó terveink megvalósításá­nak, a dolgozó ember szebb és jobb életének, szocialista ha­zánk felvirágoztatásának fel­tétele és alapja: a munka. A munkát ünnepeljük hol­nap, mert ez ad értelmet éle­tünknek. Ez ad tisztességet, becsületet és örömet az em­bernek. Akkor is igaz ez, mi­közben tudjuk, hogy tovább­haladásunk útja nem lesz egy­szerű, gondoktól, küzdelmek­től mentes út. Népünk tapasz­talatból tudja, hogy a munka hétköznapjai mindannyiunk­tól sok türelmet, állhatatos­ságot kívánnak. De szabad ünnepén hazánk építéséért, boldogulá­sáért nem sajnáljuk a fáradt­ságot. A költő arra hív: „...nem elég akarni, de tenni, tenni kell...” Munkásosztályunk, né­pünk érti a költő cselekvésre hívó szavát. Válaszolnak rá nap mint nap: üzemekből és a földekről, laboratóriumokból és irodákból dolgos milliók: munkaversenyben, szocialis­ta brigádokban serény­kedő százezrek: munká­sok, műszakiak, idősebbek és fiatalok. Erőnk, hitünk kimeríthetet­len forrása az a tudat, hogy népünk nem egyedül végzi alkotó munkáját, hanem test­véri együttérzéssel, rokon- szenvvel, megbecsüléssel fi­gyeli, támogatja és a sajátjá­nak tekinti azt a világ mun­kásosztálya, haladó erői. Népünknek olyan hatalmas szövetségesei, testvérei és tm- rátai vannak, mint a nagy Szovjetunió, a szocialista oi- szágok népei, a tőkésországok forradalmi munkásosztálya, s a felszabadulásukért küzdő milliók. Igaz szövetségeshez, barát­hoz illő módon internaciona­lista kötelességünknek tart­juk mindazon népek támoga­tását, amelyek a nemzetközi osztályharc frontvonalában fegyverrel vagy az osztály­harc más formáinak alkal­mazásával küzdenek az im­perializmus ellen. Testvéri üdvözletünket küldjüli az amerikai impe­rializmus és csatlóséli ellen küzdő hős vietnami, kam­bodzsai és laoszi népeknek. Biztosítjuk őket harcuk to­vábbi politikai, erkölcsi és anyagi támogatásáról. Szolidárisak vagyunk és tá­mogatjuk a hazájuk felsza­badításáért harcoló arab né­pek küzdelmét az izraeli ag- resszorok ellen. Üdvözöljük Chile munkás- osztályának és népének har­cát, amelyben eltökéltséggel védelmezi az általa válasz­tott kormányt és folytatja a forradalmi átalakítások vég­rehajtását. Szövetségeseink között első helyen emlékezünk a felsza­badítóra, a szabadságot hozó testvérre: a hős szovjet nép­re. Az elmúlt napokban né­pünk szinte saját ügyeként kísérte figyelemmel a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusát. Ez a figyelem közös tőről fakad: a magyar és a szovjet népet a marxizmus—leninizmus esz­méi és az azokból fakadó cé­lok vezérlik. Őszinte elismeréssel és tisztelettel üdvözöljük azt a nagyszerű programot, ame­lyet a béke megvédéséért, a kommunista társadalom fel­építéséért, a szovjet nép és a világ minden népének bol­dogságáért, biztonságáért a kongresszus meghirdetett. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a szovjet társada­lom, amelyet Lenin pártja vezet, sikerrel teljesíti a kongresszus határozatait Elvtársak! Holnap a nemzetközi mun­kásosztály 81. alkalommal ün­nepli május elsejét. E napon a világ megannyi nyelvén megfogalmazódik a ma is ak­tuális jelszó: Világ proletár­jai, egyesüljetek! E nagy for­radalmi kórusban ott lesz a magyar munkások, dolgozók hangja, lelkesedése is. Kívánom mindannyioknak. hogy május elsején a jól vég­zett munka tudatában ünne­peljenek, pihenjenek. Május 12: összeül az országpg^ülés Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott, amelyen a választások utáni feladatokkal és egyéb időszerű kérdésekkel foglal­kozott. Az Elnöki Tanács az alkot­mány 18 paragrafusa (5) be­kezdése alapján az ország- gyűlés alakuló ülését 1971. május 12-én (szerdán) dél­előtt 11 órára összehívta. Az alkotmányos államren­dünk gyakorlatának megfele­lően Fock Jenő, a kormány elnöke — mivel a kormány megbízatását a korábbi or­szággyűléstől kapta — kérte az Elnöki Tanácstól a kor­mány felmentését. Az Elnöki Tanács a kérést elfogadta, a felmentést megadta és egy­ben megbízta a kormányt, hogy az újjáválasztásáig — a jelenlegi összetételben — in­tézze a kormányzati ügye­ket. Az Elnöki Tanács módosí­totta a népi ellenőrzésről szóló» 1968. évi V .törvény, valamint a bíróságok népi ül­nökeinek választásáról szóló, 1960. évi 6. számú törvényere­jű rendeletet. Az Elnöki Tanács megtár­gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a művelődésügyi miniszternek a kitüntetéses doktorrá avatások tapaszta­latairól szóló tájékoztató je­lentését, valamint határozatot hozott az 1971. évi kitünteté­ses doktorrá avatáshoz való hozzájárulásról. Eszerint ki­tüntetéses doktorrá avatásra kerül sor az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a József Attila Tudományegyetem, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem, a Budapesti Műszaki Egye­tem, a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem, valamint a Szegedi és a Debreceni Or­vostudományi Egyetem egyes jeles eredménnyel végzett hallgatóinál. »* Ünnepélyesen felavatták Budapesten a Marx—Engels emlékművet Budapest közterületi díszei­nek sorában új, monumentá­lis- képzőművészeti alkotást avattak pénteken: Marx és Engels közös emlékművét — a Jászai Mari téren. A nem­zetközi munkásmozgalom két kimagasló alakjának közös szoborművét a munkásosztály nemzetközi ünnepéhez, május elsejéhez kapcsolódó ese­ménysorozat keretében adták át a fővárosnak. Az avatóünnepségen meg­jelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Aczél György, Benke Valéria, Ne­mes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai; to­vábbá az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány több tagja; részt vett a politikai, a társadalmi és a kulturális élet sok ismert személyisége. Ünnepi beszédet Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mon­dott A szónok többi között hangoztatta, hogy Marx és Engels életműve a gyakorlat és az elmélet legmagasabb rendű egységét testesíti meg. — Többszörösen kiállta a gyakorlat próbáját, mert ösz- szeforrt a munkásság ügyé­vel. A munkásosztály szere­pének a felismerése, az alko­tó, termékeny kapcsolat a ko­rabeli proletariátus legöntu- datosabb rétegeivel, a szo­cializmust utópiából tudo­mánnyá tette, az álmok bi­rodalmából a valóság szilárd talajára helyezte. — Az internacionalizmus, a világ forradalmi munkásmoz­galmának összefogása, a Marx és Engels művének leg­szentebb eszméje — hangsú­lyozta. — A „Világ proletár­jai, egyesüljetek!” — jelszó a marxizmushoz való hűség, az internacionalizmus jelsza­va korunkban is. Arra ta­nítja a marxistákat, legye­nek bármely nemzet fiai, hogy a nemzeti célokat is csak a nemzetköri haladás erőivel összefogva lehet el­érni. Az avatóünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Találkozó a Hármas-dombon A nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepének előes­téjén, pénteken Nyíregyházán most is megrendezték a vete­ránok és fiatalok találkozó­ját. A városi munkásmozga­lom veteránjai, úttörők, KISZ-fiatalok a sóstói erdő­ben lévő hármas-dombi em­lékműnél gyűltek össze, s bensőséges ünnepségen em­lékeztek meg május elsejé­ről. Az eseményen részt vett Varga Gyula, a nyíregy­házi pártbizottság első tit­kára. A Himnusz elhangzása után egy szavalat követke­zett, majd a nyíregyházi munkáskórus lépett fel. Ez­után Bogdányi Ferenc, a Nyíregyházi Városi KlSZ-bi- zottság titkára mondott be­szédet /m z édesanyákat, az [élet adóit köszöntjük ma- /f jus első vasárnapján, a kiteljesedő tavasz fim e szép, hagyományos ünnepén. Virágot adunk nekik a szeretet és a hála szimbó­lumaként, a gyerekek versben, vagy egy­szerű szavaikkal mondják el szívből jövő köszöntésüket. „Mi ö nekünk? Azt el nem mondhatom. — Mert nincs rá szó, s nincsen rá fogalom...” Milyen igazak a költő szavai. ,Az édesanyák iránti széretet annyira bensőséges és természetes érzés, hogy könnyen üres f rázisba, tar­talmatlan szóvirágokba fullad az ember, ha megpró­bálja szavakba önteni. Ezért is kifejezőbb a néhány szál szegfű, tulipán, vagy az Orgona, a hálás tekintet, s o meleg ölelés. % Igazán hálásak csak akkor vagyunk, ha az anyák iránti szeretetünket, tiszteletünket nem próbáljuk meg ebbe az egyetlen napba belezsúfolni. Ha az esztendő minden napjára jut jó szó, figyelmesség. Ha hűségesek maradunk mindahhoz, amire édesanyánk tanított. Ha úgy tiszteljük, szeretjük a hazát, az életet, a munkát, a becsületet, ahogyan arra ő nevelt bennünket. S ha meg­jegyezzük azt, hogy az anya sem valami szeretettől túl­fűtött robotgép, aki csak arra hivatott, hogy elégjen, feláldozza magát övéiért, ha elhisszük, hogy ő is olyan ember, aki elfárad, akinek éppen olyan jólesik a segít­ség és a biztatás, mint bármelyikünknek. A mi társadalmunk az anyák megbecsülését nem bízza sem a véletlenre, sem a gyerekek esetleges hálá­jára. A mi világunk intézményesen gondoskodik a leg­szentebb hivatás gyakorlóiról, az édesanyákról. Sok minden történt már a munkahelyi kedvezményektől a gyermekgondozási segélyig, a bölcsődék, óvodák hálóza­tának kiszélesítéséig azért, hogy az anyák gondja keve­sebb legyen. Az édesanyák számára nem is az a legna­gyobb segítség, ha a munka terhéből kevesebb jut ne­kik, hanem ha a társadalom segít értékes embert nevel­ni gyerekeiből és képességeiknek megfelelő helyet biz­tosít nekik. A nagyobb közösség sok mindent megtett mar az anyákért. A közvélemény előtt ts tisztázott dolog az irántuk való köteles tisztelet. Mégis maradt még adós­ságunk éppen elég. Még fokozottabban osztoznunk kell gondjaikból. A szűkebb családnak, s a társadalomnak is. Tapintat, udvariasság, figyelmesség dolgában is sok még a javítanivaló. Es sok családban meg kellene végre szervezni, hogy az otthon gondjai ne csupán az anya gondjai legyenek... Hogy a tiszta lakás, a meleg étel, a vasalt ing, a derűs hangulat, a jól nevelt gyerek örömé­nek ne az anya legyen a szenvedő áldozata. Hogy neki is legyen lehetősége osztozni a pihenés, a szórakozás, a tartalmas kedvtelések közös örömében. S hogy az édes­anyára ne csak addig legyen szükség, amíg adni tud, hanem akkor is, ha már szétosztotta erejét, szeretetét és ő szorul övéi támogatására. A hálatelt vers, a szegfű, a tulipán, s az orgonacso­kor mellé ezt a szándékot, elhatározást is nyújtsuk át az édesanyáknak május első vasárnapján. VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! Éljen május 1, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! i . ) t ....................

Next

/
Oldalképek
Tartalom