Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-14 / 87. szám

mi, iprffis ti fTET.CT MAGYAR©HSZA9 ! áM A pedagógusok megbecsülése TÖBB ÉVES TÁRSADAL­MI GOND a pedagógusok anyagi körülményeinek ja­vítása. Nem csupán a 9 ezer pedagógust érinti megyénk­ben, akik a gyermekek min­dennapos nevelését végzik. Szélesebb probléma' a peda­gógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése. Kihat a mun­kájukra, a közérzetükre. Vég­ső soron a nevelés minősé­gére, ami viszont társadalmi méretű és igényű feladat. Nem mindegy, — jól tudjuk, — milyen fiatalokat nevel­nek. Megtanítják-e őket az alapvető ismereteken (ül ar­ra is; hogyan találják meg a helyüket a társadalomban. Ezért, több, mint örvende­tes. hogy a párt és kormány ebben az A évben beválthatja szándékát, jelentősen emeli a pedagógusok bérét Eddig sem a szándék és a bérjaví­tások jogosságának megérté­se okozta, hogy előbb nem került sor a fizetésemelések­re. A népgazdaság teherbíró képességétől, az ország pénz­ügyi mérlegének alakulásától függnek a tervezett intézke­dések. A szabolcsi pedagógusokat különösen kedvezően érinti az országos béremelés. Nálunk meglehetősen alacsony az egy nevelőre jutó átlagbér. Mind­ez nem abból származik, hogy megyénkben talán ke­vésbé akarják megbecsülni a pedagógusokat. Ennek fő oka, hogy alacsonyabbról in­dult a megye, s itt az átla­gosnál többet is kellett és kell tenni az anyagi megbe­csülés érdekében. A megyén belül maradva a fejlődés érzékelhető. A le­hetőségek egy részét kihasz­nálták a gazdaságirányítási rendszer nyújtotta önállóbb bérgazdálkodás során. Ked­vezően alakult a~" törzsátlag­bér Nyíregyháza városban és * járási székhelyeken. Eze­ken a helyeken a pedagógu­sok törzsátlagbére eléri, sőt néhol meg is haladja az or­szágé* átlagot A megyei át­lagot viszont rontja, hogy a távoli járásokban — a mos­toha ellátottság miatt évről évre még mindig nem kis számú képesítés nélküli fia­talt alkalmaznak, s az ő bé­rűit közismerten alacsony. KI LEHETNE SZÁMOLNI, mit jelent a megyében élő és dolgozó pedagógusoknak a húszszázalékos béremelés, mennyiben javítja majd élet­viszonyaikat, járul hozzá a kulturáltabb élethez, önkép­tároiasa egyenesen a feldol­gozóüzem telepén történjék. A központi telepeken to­vább fejlesztik a gépi anyag- mozgatást. Minimumra csök­kentik a fizikai munkát. Ez hatással lesz a termelékeny­ség növelésére is. A gépi anyagmozgatás elősegíti a korszerű árukezelést és tá­rolást. 1972-ben termelni kezd a kisvárdai, 75 tonna napi tel­jesítményű új malom. 1974- ben elkészül ugyancsak Kis­várdán egy 500 Vagonce acéllemez gabonasiló. 1973 második felében kezdi meg rendszeres üzemelését a nyíregyházi, napi 12 vagon zésükhöz, és így tovább. De ezt valószínű a legtöbb pe­dagógus és pedagóguscsalád elvégezte már, vagy elvégzi ez után. A megyében két év­vel ezelőtt 1653 forint volt az egy pedagógusra jutóátlagbér, tavaly 1683 forint. Az országos béremelési intézkedések meg­hozataláig is fokozatosan emelkedtek a fizetések. Igaz, nem sokkal, csupán 2 száza­lékkal, s ebben is nagy elté­rések tapasztalhatók a váro­sok, a járások, egyes községek között A pedagógus-szakszervezet megyei bizottságágak adatai szerint az óvodai technikai dolgozók átlagbére 1,2 száza­lékkal, a középiskolai neve­lőké 0,2 százalékkal, a kö­zépiskolai technikai dolgozó­ké 4,6 százalékkal, az általá­nos iskolai nevelőké 2,5 Szá­zalékkal emelkedett. Ezek a számok azt mutatják, a me­gye művelődésügyi szervei és szakszervezeti bizottságai nem vártak ölhetett kézzel a kormányintézkedésre, megyei kereteikkel gazdálkodva erő­feszítéseket tettek a bérek emelésére, az aránytalansá­gok kiküszöbölésére. Természetesen a jelentős lépést az általános béreme­lések hozzák meg, javítják még ebben az évben a neve­lők életszínvonalát. Ennek mindenki örül, az elmélyül­tebb oktatómunka egyik fel­tételét látják a fizetésemelé­sekben, újabb ösztönzést a szenvedélyes hivatás gya­korlásra, a kiegyensúlyozat- tabb anyagi biztonság meg­teremtésére. S ha mindeh­hez, a nagy jelentőségű in­tézkedéshez hozzávesszük, hogy ezután is meglesznek a megyén belüli bérfejlesztési lehetőségek, reális a megál­lapítás: a pedagógusok lé­nyegesen jobb anyagi körül­mények között élhetnek, vé­gezhetik munkájukat. S itt felhívnánk a figyel­met egy több éves problémá­ra, amivel a pedagógus­szakszervezet megyei bi­zottsága már foglalkozott és rendszeresen birkózik. Ez- pedig az éves bérfejlesztési összegek felhasználása, pon­tosabban fel nem használá­sa. 1968-ban csaknem 9 mil­lió forint maradt felhaszná­latlanul a megyében. A fel- használtakon túl még ennyi­vel emelhették volna — a központi intézkedések előtt — a szabolcsi nevelők fizeté­sét. Két évvel ezelőtt kilenc­millió forint volt ez az ősz- szeg. Tavaly hétmillió forín­korszerűsítik és fejlesztik. A vállalat 1970-ben készí­tett, értékesített takarmány- táp termelése 12 ezer vagon volt, 1975-ben 18 ezer vagon előállításával, értékesítésével számolnak. A megnövekedő táptermelés lehetővé teszi — a mezőgazdasági nagyüze­mek mellett — a háztáji gaz- iaságok jobb ellátását is, — nagy hatékonyságú takar­mánytápokkal, (a. b.» tot „takarítottak” meg a bér­fejlesztésre előirányzót!/ pén­zekből. Egészségtelen taka­rékosság ez, amikor a felsőbb párt és kormányszervek évek óta azon fáradoznak, hogyan lehetne emelni a pedagógu­sok fizetését. Megyénkben kismértékben éltek az adott lehetőségekkel, évek óta az utolsó előtti helyen van Sza- bolcs-Szatmár a bérgazdál­kodásban. talAn éppen nálunk, ahol — közismerten nehéz •viszonyok között élnek és dolgoznak a pedagógusok, az átlagfizetésük is elmaradt a kívánt szinttől — nem ér­tenék az illetékes tanácsi művelődésügyi és pénzügyi szervek a dolgukat? Mitől ez a szűkmarkúság? Aligha le­het itt szó arról, hogy az er­re hivatott szervek vezetői, munkatársai nem értenék a helyzetet. Olykor nagyon is jól, sőt bőkezűen el tudják osztani a rendelkezésre álló összegeket. Az indokolatlan megtakarítások — a túlzott óvatosság, az év eleji vára­kozások, a nem éppen átgon­dolt és tervszerű bérgazdál­kodás számlájára írandók. Sok helyen a bérfejlesztés­sel gazdálkodó szervek nem akarják magukat „elszámol­ni”, s mire észreveszik az év végén a fennmaradó pénze­ket, vagy gyorsan szétoszt­ják, vagy tudomásul veszik, hogy ennyi és ennyi összeget nem használtak fel. De ek­kor már késő a felismerés. Mintahogy azoknak sem használ — a megye oktatás­ügyének sem — akik éppen az alacsony bérek, az egy­helyben topogás miatt men­tek el munkahelyükről, oly­kor a pedagóguspályáról is. Nem azért foglalkozunk — a nagy jelentőségű béreme­lés bejelentését követően — a megyén belüli lehetőségek­kel, hibákkal is. mintha le­becsülnénk az eddigi erő­feszítéseket a megyénkbeti. A tehetséget, a szorgalmat, a plusz teljesítményeket — jól tudjuk — nem lehet kizáró­lag a pénzzel mérni. Akik érzik a hivatás tűsét, vérbe­li pedagógusok, a kevesebb fizetésért is a maximumot nyújtják. De miért ne jus­son kifejezésre a társadalmi megbecsülés abban is, hogy a központi intézkedések mel­lett, az évek során „lent” is megtegyék a lehetőségek szerinti lépéseket, felhasz­nálják a bérfejlesztésekre biztosított pénzeket. HA MINDENÜTT MEG­ÉRTIK a felelősséget, s vál­toztatnak az eddigi gyakorla­ton, a helyes bérgazdálkodás felérhet egy újabb fizetés- emeléssel Szabolcs-Szatmár- ban. Páti Géza A minap ízléses meghívói hozott számomra a postás: a Szirom utcai bölcsőde álar­cos jelmezbálra hívott meg. Szívesen elmentem, mert szeretem a vidám hejehuját, s egyben megvalósítottam ré­gi jelmezötletemet is, álruhás . torreádornak öltöztem, vagy­is fölvetem sötétszürke za­kómat. A jelmez tökéletes volt, senki sem nézett tor­reádornak. Mint későlbb kiderült, a jelmezbált nem a bölcsőde dolgozói, hanem a csecsemők számára rendezték. A csecse­mők ötletesnél ötletesebb jelmezekben jelentek meg. a becsvágyó és rátarti szülők kitették magukért. Az egyik csecsemő cowboyrhhába öl­tözve feküdt pólyájába!* ke­zében csörgő helyett pisztoly! rázott. Egy másik csecsemőt tengernagynak , öltöztettek találékony szülei, a nyaká­ban távcső lógott, amelyet időnként rágott. Volt még fél szemű kalóz, spanyol tán­cosnő, arab sejik, teljesen meztelen ősember, kis kőbal­tával. eszkimó, beduin. Kleopátra, Einstein, bohóc, mackó és Lollobrigida. hogy csak néhány jellemző jel­mezt említsek. Apák, anyák vagy gondozónők tartották karjukban á hálós! fiatal©» Űj malmok a megyében 1975.ben 18 ezer vagon takarmány táp készül A Saaboies-Saatmár megyei Gabonafelvásárló és Feldol­gozó -Váltalat feladata tizen­két malom, hét takarmány­keverő, s mintegy száz rak- tártelep üzemeltetése. Az üzemek, telepek harmadik öt­éves tervben megkezdett ki­alakítását tovább folytatják. Cél: beilleszkedés a megye koncentrált Iparfejlesztési programjába, új üzemrészek kialakítása, a nagyobb gépe­sítés, a raktározás eddigi széttagoltságának megszünte­tése. Járásonként három-négy te­lepet alakítanak jól megkö­zelíthető helyeken. A na­gyobb üzemek köré történő központosítással kívánják el­érni; hogy az alapanyagok kapacitású malom, majd 1975-ben a napi 50 vagon teljesítményű gabonaszárító. 1973-ban épül meg egy 500 vagonos gabona fémsiló Mátészalkán, a vállalat te­lepén. 1974-ben napi 12 va­gon kapacitású keverőüzem termel Vásárosnaményban. A vasúti kocsik kirakásá­nak meggyorsítására, továbbá a keverőüzemek kis mennyi­ségű tápanyagának tárolásá­ra, 60 vagonos acéllemez si­lókat telepítenék a vállalat tíz megyei telepén. Fokozott gondot fordít a vállalat a raktárak gépesíté­sére, anyagmozgató gépek szalagszerű beállítására, A gépesítéssel megoldják a lö­késszerűen jelentkező ter­ményátvételek gyors lebonyo­lítását, csökkentik a szállító járművek rakodási, várako­zási idejét, A meglévő • szárítóhelye­ket, berendezéseket tovább KEPVISELOJELÖLTEK 12-es számú választókerület: G lepődött meg a legjob­ban, amikor a hagyecsedi 12, számú ország- gyűlési válasz­tókerület kép­viselőjelöltjé­nek javasolta a népfront. Mert a huszonkilenc éves fiatalem­ber eddigi élet­útja végtelenül egyszerű. 1942-ben szü­letett - Nagy- ecseden, ahol szülei egyszerű parasztembe­rek. A mező- gazdaság szo­cialista átszer­vezése után kapott lehetőséget Szabó Gusztáv is a céljai elérésére. Szüleivel együtt belépett a nagyecsedi Rákóczi Tsz-be. 1961-ben még fogatosként dolgozott, később brigádírnok lett. majd állattenyésztési brigádvezetővé nevez­ték ki. Már gyermekkorában szerette az állato­kat, a családi háznál szarvasmarhákat tenyész ­tettek. A szaktudást a tsz-ben végzett munka mellett szerezte meg. 1961-ben iratkozott be a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikumba, s négy év múlva kapta meg a technikusi okle­velet. Ezután ideje nagy részét az állattenyész­tés kötötte le. Mint brigádvezető igen fiatalon nagy munkába kezdett: részt vett a szakosított állattenyésztő telep létesítésében és az elmúlt év decemberétől annak a telepnek a vezetője. Szabó Gusztáv életrajzához tartozik, hogy hat éve nős, két gyermeke van. Pártonkívüli, de a legutóbbi négy évben mint a Mátészal­kai Járási Tanács tagja, odaadóan dolgozott a köz érdekében. Tagja a nagyecsedi nép­frontbizottságnak is. Vezetői elégedettek a munkájával, a termelőszövetkezet tagsága is­meri és elismeri lelkiismeretes, szorgalmas, hozzáértő ténykedését Bár a szakkönyveket és a szakirodalmat évek óta tanulmányozza, az új módszerek nem ismeretlenek előtte és szívesen is java­solja azokat a tsz-ében való alkalmazásra, elé­gedetlen eddigi tudásával. Legközelebbi térvei között szerepel, hogy beiratkozik a Debreceni Agrártudományi Egyetem levelező tagozatá­nak állattenyésztési szakára, hogy a tudomány eredményeit még inkább megismerje, s kam* ioztassa azt községe gazdálkodásában. Szülőfalujában jelentős érdemének tart­ják, hogy egyszerű, közvetlen mindenkihez. Most mar —mint a nagy állattenyésztő telep vezetője hetvenhat dolgozó, termelőszövet­kezeti gazda munkáját közvetlenül irányítja, szívesen intézi problémájukat, kéri az időseb­bek, tapasztaltabbak tanácsait. Sokat fárad a köz érdekében, hajnaltól késő estig. Ha meg­választják — több község gondjai nehezednek rá, de eddigi útja is bizonyítja: képes a fel­adatok ellátására. Már a nagy­ecsedi ielölő- gyülésen is a tizenkettes vá­lasztókerület egyik ország- gyűlési képvi­selőjelöltjének javasolta a Ha­zafias Nép­front megyei, járási és mérki községi bizott­sága, de akkor, azon a gyűlé­sen még nem szerezie meg a jelöltséghez szükséges sza­vazati arányt. Falujában, Mérken tartott jelölőgyűlésen azonban már a szavazás ered­ményeként közölték: Dombrádi Viktor a nagy­ecsedi képviselői választókerület másik induló jelöltje Szabó Gusztáv mellett. Szinte teljesen azonos a két jelölt eddigi életútja is. Ifjú Dombrádi Viktor is fiatal szakember. 1944-ben született Mérken paraszti családból. Az általános iskola befejezése után mezőgaz­dasági technikumot végzett, kertésztechnikusi oklevelet szerzett. Ezt követően az Ültetvény­tervező Vállalat nyíregyházi kirendeltségéhez került dolgozni. Működési területe a máté­szalkai járás volt. Része van az itt végzett gyümölcstelepítésekben, abban, hogy jelenlegi választókerülete községeiben szép fiatal almá­sok díszlenek. Katonaéveinek letöltése után ifjú Domb- nádi Viktor hazatért szülőfalujába, ahol a mérki Kossuth Termelőszövetkezet keresett szakembert. Itt előbb a kertészet munkálatai­ban vett részt, de miután kitűnt, hogy a mind nagyobbá váló közös géppark irányítása az egyik legfontosabb feladat, elvállalta a szö­vetkezet gépcsoportvezetői megbízatását. Mérken azt mondják, róla. hogy igen jó kezekbe adták a gépek irányítását, mert if jú Dombrádi Viktor szorgalma, lelkiismeretes munkája nyomán jól szervezett a mezőgazda- sági munka gépesítése, a tavaszi, nyári, őszi és téli feladatok ellátása, a gépek szerelése, programozása miatt nem szenved hátrányt. Szabolcs-Szatmár megye 12. számú nagy­ecsedi országgyűlési választókerületének má­sik jelöltje, ifjú Dombrádi Viktor is párton­kívüli. Szülei Váilajon, az ottani termelőszö­vetkezet tagjai, a család közmegbecsülésnek örvend. A képviselőjelölt korábban az ifjúsá­gi szövetségben, s a sportkörben végzett tár­sadalmi, közösségi munkát, s a rábízott fel­adatokat becsülettel teljesítette. Ifjú Dombrádi Viktor fiatal házas, fele­sége a vállaji általános fogyasztási szövetke­zetnél dolgozik. A szorgalmas, nagy munkabírású fiatai szakembert szívesen választotta képviselője­löltnek a mérki jelölőgyűlés. Feleki László: np / 1 / • C* ' r láncok) írjusag kát Álarc is volt mindegyi­ken, az álarcokon nemcsak a szeanek számára volt nyílás, hanem a száj fölött is, hogy a bálozók akadálytalanul cUclizhasanak. Zenére kezdődött meg a résztvevők felvonulása. A férficsecsemők jobbján a női csecsemőket vitték. A táncos kisdedek nem ismerték meg egymást, mert akkor még mincirtiki magán tartotta az álarcot. Ezután megkezdődött a tánc. A zene hangjaira a tán­cosok fürgén rugdostak lá­bacskáikkal. némelyik tán­cos jókedvében nagyokat rik­kantott, némelyik azon­ban magas kedvében sírva fakadt, gkar búsmagyar han­gulat következtében, akár más, később megállapítandó ok miatt. A hangulat külö­nösen a rock and roll alatt élénkült meg. de sikere volt a csárdás. %k is. A tánctanár- nő elégedetten szemlélte ügyes tanítványait. Nem lepődtem meg az ér­dekes látványon, mm más máa’oktől is hallottam, hogy a politechnikai oktatás kere­ti1 en sokkal korábban kez­dődik a táncoktatás nap­jainkban, mint azelőtt. Egy­mást érik az üttörőbálok. Az elsősök nem az ábécével, ha­nem a csacsacsával kezdik tanulmányaikat. Xz óvodák­ban naponta van össztánc. A szülőket arra bátorítják, hogy járni kezdő gyermekeik első lépései már tánclépések legyenek. Az pedig csalt ter­mészetes, hogy egy fejlett tánckultúrával rendelkező ipari ország táncolná tudó csecsemői álarcosbállal igye­keznek szórakozni. Mivel a bálon jelen volt a Mozgásművészeti Miniszté­rium egyik főosztályvezetője, megkérdeztem tőle, hogy mi az oka ennek az egyre üte­mesebben kibontakozó orszá­gos ifjúSági táncmozgalom­nak, miért hirdetik ifjúsá­gunknak, hogy „táncolj ma jobban, mint tegnap.” Azt az aggályomat fejeztem ki, hogy egy kicsit talán kosán lasae dik nálunk a tánctanulást, hiszen ki sem látszanak az illetők a pólyából, s már tvisztelnek. A főosztályvezető körülné­zett, majd suttogva mondta: — Elárulok egy nagy tit­kot. Mi is táncellénesek va­gyunk. Meg kell nézni, nyu­gaton a húsz even aluli ifjú­ság csak a rock and rollal es a tvi&zttel törődik. Elvis Presley az eszményképük, pedig innen már csak egy lé­pés á huliganizmus és a rot­hadó kapitalizmus. Mi azért kezdjük ilyen korán a tánc­oktatást, hogy mire az illeió - már 14—15 éves lesz, a kö­nyökén jöjjön ki a tánc. ■ „Korán kezdd, korán unj rá!” — ez a jelszó.) Ez persze egészen más. Itt a pedagógiának egy mélysé­gesen körmönfont megnyilat­kozásával áliunk szemben. Így már sokkal nyugodtab- ban néztem, amint egy cow­boy, egy tengernagy és egy beduin édesen aludt, Kleo­pátrát megszoptatta a ma­mája, a kaiért pedig tisztába tették. A többiek lelkesen táncoltak, én pedig elgondol­koztam azon, hogy mire ezek a táncos fiatalok érett fejjel a gombfocira térnek át, ta­lán már el is felejtik, hogy wLaba láncoltak. Szabó Gusztáv 12-es számú választókerület; Ifjú Dombrádi Viktor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom