Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 86. szám

&ELET-MAGYARORSZÄG VASÁRNAPI MELLÉKLET »TL äp«fite m ' — Végre egy nap, amikor nincs közlekedési baleset az fftságban!... LAKÁSHIÁNY KÉK FÉNY CSIZMÁD IVAT — Sajnos, meg kell vennie, kérem, mert nem bírom léhúzni önről... ...Hogy él ne felejtsem.? Ágh Tihamér: Amit csak akarok... KÉMIAI CSODA — Mit lehet vacsorázni ? — kiabáltam ki nejemnek a konyhába, aki rendes hitves lévén, erre egy dupla axellal (sokat nézte ugyanis a kor­csolya EB-t meg VB-t és na­gyon fogékony az ilyesmire! a szobába perdült és röviden közölte: — Amit csak akarsz! — Talán valami könnyűt.- —- tűnődtem el félhangosan, de a nejem lehurrogott: — Azt mondtad, délben gyenge volt az üzemi koszt, valamivel most pótolni kell! — Akkor valami nehezet! — csordult el majdnem a nyálam, de erőt vettem ma­gamon.. — Hogyne, hogy aztán A múltakon merengve, egy borús reggelen rádöbbentem, hogy a .Korlátlan italmérés” mint olyan, nincs többé. Nem akarom a vészharangot megkongatni, az ügy társa­dalmi, politikai, gazdasági je- jelentősége csekély. Az alko­holfogyasztás mit sem csök­kent a korlátlan italmérés halála óta. Megdöbbenésem, mi több megrendülésem igen csak szubjektív. Nekem fáj, hogy ez nincs többé. Véleményem szerint ugyan­is a korlátlan italmérés volt Közép-Európa legkifejezőbb cégére. Elvetélt költő, finánc­ruhába bújt, félreismert, lap­pangó zseni lehetett az illető, aki először, valamely cs. és királyi rendelet nyomán ki­adta az első korlátlan ital­mérésre jogosító iparenge­délyt Talán nem is tudta, mit csinál. És bizonyára az a falusi kocsmáros sem tud­ta, amikor a cégérre felfes­tette, hogy egy egész világot foglalt jellemzőleg össze eme két szóval. A képeknek micsoda soka­ságát lapozza fel ez a két szó! Korlátlan italmérés — és már látja is az ember a poros, akácos, széles alföldi község bármelyik utcájának sarokházát az előtte álldogá­ló szekerekkel, lovakkal, hallja az ajtónyitásra meg­egész éjjel dobáld magad, rosszakat álmodj, jajgassál, meg kiabálj. Ha teli gyomor­ral fekszel le, éjszaka elvi­selhetetlen vagy. Tönkrete­szed az én éjszakámat is... — Ha netán volna egy kis parizer meg vaj itthon... — Van. De attól egy fél óra múlva megint csak megjegy­zéseket teszel, hogy éhes vagy! — Hát akkor tulajdonkép­pen mit lehet vacsorázni? — Ó, te kis álszent! Még, hogy mit lehet? Mintha nem mindig a kedvedbe járnék és a kedvenc ételeiddel traktál- nálak! Mondtam már drá­gám, hogy azt eszed, amihez gusztusod van. szólaló csengettyű magas hangját, bent a homályt és a „pince-hideg” borok sa- vanykás szagát, az olajozott padlót, a cigarettájukat sod­ró, szakszerűen nyálazó fér­fiak csoportjait és látja az egész elsüllyedt, tempós ma­gyar világot, amelynek mint­egy a szimbólum volt a „Kor­látlan italmérés”. Egy mai gyerek értelmezé­sében a korlátlan italmérés nyilván azt jelentené, hogy ott mindenki annyit iszik, amennyit akar, s még a ré­szeg embereket is kiszolgálják, szemben a korlátolt italmé­réssel — olyan is volt — ahol csak bizonyos számú fröccsök elfogyasztása engedélyezett. Az igazság azonban az, hogy a korlátlan csupán a nagyobb költőiség kedvéért díszelgett az italmérés előtt, hisz mindössze annyit jelentett, hogy a tulajnak joga volt ut­cán át is eladni egy-két litert, ha mondjuk alkalma mind­járt kevesebb is, mivel hogy vevői rendszerint az ital azon­nali elfogyasztására szorít­koztak, sőt takarékossági megfontolások alapján kétde- cinként, háromdecinként it­ták meg azt az egy-két litert is, amit mindenképp megit­tak. No és volt ennek a korlát­lan italmérésnek azért egy korlátja is, ami aztán végképp — Délben vettél másfél ki­ló gyönyörű karajt, látod, ab­ból lesüthetnél egy-két sze­letet! — Jópofa vagy! Akkor mit adok a mamáéknak? Vagy már elfelejtetted, hogy holnap nálunk ebédelnek? A karajhoz nem nyúlok, azt egyben sütöm meg. Most mit bámulsz, mint akinek nem jutott dinnyeföld? Szerintem, még arra is lusta vagy, hogy megmond, mit akarsz vacso­rázni. — Akkor talán... — Igazad van! Milyen jó, hogy mondod! Tegnapról ma­radt egy kis kelkáposzta, fel­melegítem, azt kapod! kiveszett a mai üzletekből, bisztrókból. Ez is egy felirat volt. Rendszerint a kármen- tőre akasztotta ki a tulajdo­nos, jó nagy betűkkel: „Hitel nincs”. Szabály volt ez is elsősor­ban, és nem a kocsmáros fu­karságának vagy üzleti su­taságának kifejezése, az italo­zó ember védelmére állított korlát, hogy ne ihassa el a kis vagyonát egy nekivadult vasárnap délután. Megbün­tették a kocsmárost, ha hite­lezett. Ha mással nem, azzal, hogy nem hajtották be az adó­son a tartozást. Ezért volt hát a „Hitel nincs”. így ki­írva, ilyen tömören, magya­rul, visszavonhatatlanul. Nincs még feltalálva a mostani életnek megfelelő kocsmaforma. Az új helyisé­gek egyelőre még csak az életnek rendkívüli módon fel­gyorsult tempóját tükrözik. Az ember bemegy egy ilyen új vendéglátóipari objektum­ba. úgy érzi. mintha a felek­re ki lenne írva az új szöveg, a hitel nincs helyett „igye­kezzünk, igyekezzünk”. Le­het, hogy maradi vagyok, én mégis jobb szeretném, ha a mai kocsmáink, ha nem is a „Hitel nincs” világ áporodott komőtosságát árasztanák, de legalább korszerűen annyit, akár ki is írva: nyugi — nyugi. Mindig nagyon tfsztettent a vegytant, mint a matema- tika mellett a másik csal­hatatlan tudományt; hiszen ez is számokon, képleteken épül fel. törvényei tehát vál- toztathatatlanok. Ha a vizet ma két rész hidrogénből é* egy rész oxigénből tudom előállítani, ez a szabály hol­napra, holnaputánra is ér­vényes, A fémek olvadás­pontja is ismeretes, ugyan­azon elemekből álló fémöt­vözet mindenkor csak ugyan­azon a hőfokon mehet át szi­lárd halmazállapotából cseppfolyósba. És mégis— Valami történt, valami most elpattant bennem. Tegnap reggel betértem egy presszóba, egy duplára. •4 kávé nem volt rossz. As azért ittam már jobbat is. Nos, délután ugyanabban az eszpresszóban, ugyanattól e kávéfőzőnötől kaptam me­gint egri duplát. De milyen más volt ez a kávé! Benn« volt a trópusok forró napsüté­se, hangulata a csodálatos fris­sítő koffein minden szive, íze, varázsa... Egyszóval fe­ketekávé volt a legjavából. Hát hogy lehet az? Talán délután már más minőségű szemes kávét használtak fel* Nem, abban az eszpresszó­ban mindig a reggelihez ha­sonló ízű kávét szoktam kapni. Valami más történhetett te­hát. Csakis a vegytan egyik, eddig csalhatatlannak hitt törvényének a szeszélye okozhatta a kellemes megle­petést, Mert mi másként lehetett volna, hogy a 100 fokos gőz­ben. röpke néhány perc alatt a magas olvadáspontúnak iá­mért réz-alumínium ötvözet ezúttal kivételesen feloldó­dott és a maga sajátos aro­máját hozzáadta a kávéhoz? Árról a kétforintosról be­szélek, amit a blokk alatt odacsúsztattam a kávéfőzőnő kezébe— Heves Feren* Csutka István: Korlátlan italmérés vUoso/tfgó világ Két ismerős találkozik a Broadwayn. Egyikük feltű­nően elegáns. A másik meg­kérdezi: — Elárulnád nekem a sza­bód címét? — Szívesen. Csak arra kér­lek, te ne áruld el a szabó­nak az én címemet ¥ Egy, vidéki felutazik Pá­rizsba és ellátogat a Louvre- ba. Egy festmény előtt meg­pillant egy fiatal festőt, aki másolatot készít a képről Odafordul az idegenvezető­höz: — Mondja és mit csinálnak a régi képpel, ha az új el­készült? * — Felháborító! Munkaidő­ben alszik! Vegye tudomásul, hogy elsejétől el van bocsát­va. — Jól van, jól van, de ez még nem ok arra, hogy már huszonötödikén felkeltsen. * — Kitűnően választottak. A mi falúnknak van a leg­egészségesebb klímája a föld­kerekségen. Ez a falu arról üres, hogy itt senki sem hal neg. — Nono, éppen tegnap lát­tunk egy temetést. — A sírásónk halt éhes* KERESZT REJTVÉN*/ 19B1. április 12-én emelkedett az űrbe Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa. — A nyughatatlan em­beri elmét forró vágy tüzeli, mint By re#; csodálatos sorai mondják: „Ha föltekintünk, szí­vünk megremeg. . .” folyt, vfzsz. l, függ. 15, 18, 82, 45 és 22. Ezeket kell beküldeni. VÍZSZINTES; 13. Gyártmánysorozat. 14. Szár­mazó. 16. Indok. 17. Három oro­szul. 19. Igekötő. 20. Francium vegyjele. 21. Ellentéte: al. 23. Vissza: annál inkább. 25. Kettőz­ve: légyfajta. 26, Négy fonetiku­san, németül. 27. Pest környéki, Duna menü nagyközség. 29. Ma­lacjelző. 32. Régi téli falusi szó­rakozóhely volt. 33. Emelkedő, magasodó. 35. Nyaral, pihen. 3«. Meghatározott mennyiségű papír. 37. YK. 38. Éttermekben, Üzemi étkezőkben Itt tartják a terítés­hez szükséges dolgokat. 41. Visz- szaás! 42.! A vadász a vadra. 43. Az egyik szülő. 44. M! 46. Gúla mássalhangzói. 47. Nílus idegen nyelven. 49. TB. 50. Kétjegyű mássalhangzó. 51. „Csonka” tűz­hányó. 53. Mikor az óra másod­szor üti a tizenkettőt. 55. Feje­delmi cím a mohamedánoknál. 37. Hálásan emleget. 58. Csopor­tosít, összegyűjt. 60. Mind a két névelőnk. 61. Kétjegyű mással­hangzó. 62. Bír betűi keverve. 68. Abrak. 65. Határrag. 66. Ilyen film is van (+’). 67. Uganda egy­nemű hangzói. 69. Fekete István állatregénye. 71. Szokásos. 74. Nevetős rikító tollú madár. FÜGGŐLEGES: í. .. .Army. 3. Kevert ész! 4. Volt neki helye. 5. Medve is van ilyen 6 Kínai hosszmérték. 7. Latin részeseset rövidítése. 8. Román pénz. 9. A legkisebb fo­lyóvíz. 10 Általában a szerszá­moknak van, első kockában két­jegyű mássalhangzó. 11. Friss. 12. Az egyik nem. 20. A végső küz­delem. 24 A vizsz. 43 is ez. 25. Kétjegyű mássalhangzó. 2«. Gyer­mekváros 28. Ötszázöt római számmal. 30. Magasztos költe­mény. 31. Mólók közepe! 34. Az épületeken* zászlókon ilyen csil­lag van. 36. Nagy német filozó­fus (1724—18#4.y 39. Arcrész. 40. Helyhatározórag. 47. NJR. 48. Le­vegő. 50. Becézett női név. 52. ZD. 53. Mennyei. 54. Betegséggel jár. 56. E napon. 58. Szalonnát főzött. 59 Volt francia minisz­terelnök (kivégezték). 62. Iráni pénzegység. 64. Üvegfedő. 66. Ze­ned kettős. 67. Nagyhatalom. 68 Azonos magánhangzók. 70. Álla' hímje. 72. ZK. 73. IH. 75. MT. 76 Bánat. A megfejtéseket április 19-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FO­GASUNK Bá Március 26-4 rejtvény palyás»­tunk MEGFEJTÉSE: „Tavaszkeltő fénylő Nap adj lombot a bokornak, Adj a földnek, erdőnek Végtelen derűs zöldet.” NYERTESEK: Cserfalvi László­ié, Kársai Józsefné, Nagy Ger- gelyné, Pethe István, Tóth Páli»* nyíregyházi, Varga Margit csen- geri. Barna Szőgyén Bertalan jékei. Kovái- Gyuláné komorói. Kása Jane; nyírbátori. Budai Anna tyukodi kedves rejtvényfeö- tőink. A nyerem ényfcőnjrveket pos»*» elküldtük. OLVASÓ AZ OTTKHIZH — Mutassa csak a zakóját!...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom