Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-10 / 85. szám
KELET-M AG YAR0RSZÄ<3 «Ti. ipriUi !#, 1 oldal Szülők fóruma: Egykortyot se Egy kisvárdai mentős barátommal beszélgettem a napokban. Húsvétra terelődött a szó. Kissé lemondóan legyintett: nekünk az sajnos a „pótgyermeknap”. Aztán elmondta: minden évben a locsolkodás napján nem egy esetben kénytelenek kivonulni, mert ittas, pontosabban részeg gyermek kezelésére, kórházba szállítása miatt. Statisztikák jutottak az eszembe, amelyek az elmúlt évben készültek a megyében a gyermekek alkoholmérgezéséről. Újra elolvastam azt az írást, amely a Szabolcsi Szemlében jelent meg a témáról. Anélkül, hogy dramatizálni akarnám a dolgot, annyit elmondhatok: meghökkentő, milyen végzetes következményekkel jár az, ha a kisgyermek szeszes italhoz jut. Heveny mérgezés, egy életre szóló tóm pulás, a reflexek defor- málódása, az emlékezőtehetség csökkenése, mind, mind ezek között szerepel. Hogy mindez hogyan jut most eszembe? Hogy miként kapcsolódik a mentős megjegyzése az orvostudomány hivatott szakembereinek megyei tanulmányaihoz? Csak úgy, hogy minden évben, ilyenkor húsvét- kor, a locsolkodás idején kezdődik sok fiú számára az első lépés az ital, az alkoholizmus felé. A jópofáskodó felnőttek — de sokan vannak ilyenek, — talán maguk is már kissé kapatosán — itallal kínálják az öntözködni beállítót. Ösztökélik, ugratják és közben élvezik, amint krákogva nyeli az első kortyokat. A második háznál már könnyebben megy, a harmadiknál már azt élvezik, hogy a fiúcska spicces. És a végén a kedveskedni akaró gyermek betegen vánszorog hazg. Az ünpep így végződik betegséggel, mérgezéssel. Az ok: az ital, a bűnös: a felnőtt, aki a gyermek kezébe adta. Aztán vannak helyek, ahol nem is az ugratás az, ami az elsődleges. Sok helyen, főleg falun, természetesnek tartják, ha a locsolkodó gyermek a forint vagy a hímes mellé megkapja a pohár bort. És mindezt hány helyen! Egy-egy fiút egy fél falu itat. S a gyermek, aki esetleg már otthon is rászokott, issza is. és utána talán már a virtus is hajtja, hogy túltegyen társán. A lányok öntözése helyett így a húsvéthétfő a torok locsolásává fajul, majd tragikusan-groteszk látványként a részeg gyermekek kurjongatása veri fel a csendet. És most talán valami, amiért a felqőttek megharagszanak: a gyermekitalozás miatt kizárólag őket tehetjük felelőssé. Nemcsak azért, mert adják a pálinkát, a likőrt, a bort, hanem mert maguk is elöljárnak a rossz példával. Mert de sokan vannak — és talán ez a többség — akik csak azért indulnak el a rózsavízzel, hogy helyette magukba töltsék a szeszt. Kurjongatnak, kiabálnak, trágárokká válnak, mind hirtelen „kierősödnek” és aztán sok esetben egymásnak esve licitálják túl egymást. És milyen a gyermek? Utánzó emberke, akinek hiányos kritikai érzéke van, és hajlamos arra, hogy olyanná váljék, mint apja, testvére, szomszédja. „Egy kortyot se!” mondja írásom címe. Határozott és parancsoló módban fogalmazott mondat ez. Mert minden az első kortyon múlik. A felnőttnél is, a gyermeknél is. Az első korty oldja már a gátlást, az első korty izgat, keresi az utat a másodikhoz. Tlyermekkor- ban is, hogy azután egyenes ívben vezessen el az alkoholizmushoz. Vagyis: a tragédiához. Lehet, hogy mindez így kicsit ünneprontónak hat. Igen, nem tagadható: kevéssé magasztos a téma. De vajon nem ünneprontó-e, ha gyermekünket a mentő viszi? Talán húsvéti vidámságot kölcsönöz a kórházban jajgató fiú? Vagy ünnep lesz-e valaha, ha az első húsvéti pohár következményeként az elvonókúrához vezet az út? Sokan úgy vélik: ünnep van, csak egy pohár, hadd legyen egyszer nagyfiú a kisfiú. Nagyon helytelen, egészségtelen ez a felmentő és megengedő szemlélet. A húsvéti locsolkodás kedves, kellemes népszokást őriz. Tavaszi derű hatja át, a leányvirágok megöntésének bája teszi a jelképet élővé. A szép virág, a szép leány köszöntése, a jelképes ajándékért a jelképes szolgálat. Van, ahol vederrel öntik meg a leányt a kútnál. Van, aki rózsavízzel locsol. Más a finom kölnit szórja a lányok fejére. Játékosság, öröm, derű, tavasz — ez ösz- szességében a húsvét. Őszintén kérdem: nem kár mindezt elrontani az eszméletlen részegséggel? Nem vétek e szép tavaszi szokást megbecsteleníteni a kisfiúk leitatásával? Ki-ki döntse ezt el. ügy hiszem, akinek van józan ítélete, az egy pillanatig sem kételkedik abban: jó tanács az, hogy Egyetlen kortyot sem! Hogy a felnőtt üríti mértékkel poharát, az rendben van. De ünnepünket tegyük kellemessé azzal, hogy megőrizzük gyermekeink szemének tiszta fényét, amit a locsolkodás ürügyén sem homály ősit el a szesz párája. Bürget Lajos GYEREKEKNEK TÖRD A FFIFDI Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Szovjet repülőgépmárka betűjelzése. 7. Ácsorog. 8. Népszerű folyóiratunk. 9. Helyhatározó szó. H. Indulatszó. 12. .. .húzás 14. Pecsét. 16. Mozgásba lendül. 18. Ajándékoz. 20. Női énekhangszin. 21. Egyszerű gép. 22. Mocsár. 24. Nem fölé. 25. össr ^szorított kézfej. 27. CVEC. 28. Kiszáradt növényszár. 29. Madárijesztgetés. Függőleges: 1. Gépkocsi. 2. Ilyen fény is van. 3. Csuk. 4. Európai nép. 5. RIYL. 6. Megfejtendő. 10. Orosz három. 11. Lök. Í3. Kén. nátrium vegyjele. 14. Lohol. 15. Szövőmester. 17. Római 555. 19. Biliárdfelszereléshez tartozik. 21. Jó kés jelzője. 23. Bírósági ügy. 24. ... Caesar! 26. Háziállat. 27. Kétjegyű mássalhangzó a német abc-ben. Megfejtendő: Megyénk nagy szocialista létesítménye... (függ. 6.) .. .községben .., (vízszintes 1). lub'leumi űttörSpályázat A jövő héten sorsolják a tődíjakat Tizenkét részes jubileumi úttörőpályázatunk véget ért. Mint annak idején — lapunk december 19-i számában — közöltük: nemcsak az a hat pajtás nyer egy-egy jutalomkönyvet, akiknek nevét hetente kisorsolják. Akik rendszeresen beküldik a megfejtést, részt vesznek a külön- j utaknak sorsolásán is. A megyei úttörőelnökség ugyanis két fődíjat ajánlott fel: kéthetes táborozáson vehet részt az a két pajtás, akiket nyilvános sorsolás keretében a legtöbb helyes megfejtést beküldők közül választanak ki. Hét további nyertes értékes tárgyjutalomban részesül. A gyermekrejtvény pályázaton azonban mindenki gazdagodhatott. Az őrsök, de a megfejtést egyénileg beküldő pajtások is minden héten megismerkedhettek a mozgalom egy-egy kiemelkedő esemény évek Rendkívül nagy volt az érdeklődés, hetenként több száz jó megfejtés érkezett szerkesztőségünkbe. A sok levelezőlap, levél, az őrsök, csaSzöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 5. patok közösen beküldött megfejtéseinek rendszerezését, szétválogatását a megyei úttörőelnökség megbízásából már végzik. Hamarosan rendelkezésre állnak majd azok a névsorok, amelyekből kitűnik: vajon hány pajtás küldte be rendszeresen, minden héten a megfejtést A sorsolást a jövő héten az úttörőházban tartják meg, ezt követően lapunkban is közöljük a szerencsés nyertesek nevét, akiknek a kéthetes táborozásra szóló igazolásokat, valamint a további nyerteseknek a tárgyjutalmakat a megyei úttörőta- lálkozón adják át. Ezek a pajtások erre az alkalomra külön meghívót kapnak. így ők már biztos résztvevői lesznek a jubileumi év legnagyobb megyei úttörő rendezvényének. Vértil közöljük a „Jubileumi úttörőpályázat” 12. ré- szeiieK. helyes megfejtését: „Előre a jelszavunk, szabadságért harcolunk.” A 12. forduló nyertesei: Szűcs Attila Nagyecsed, Bonyhády Elemér Balkány, Tóth Erzsébet Milota, Kosa László Nyíregyháza, Ottma- jer Iloqa Nyírbogdány, Sipos Sándor Anarcs. NYUSZI-HÚSVET Húsvét előtt temérdek munkájuk volt Nyusziország lakóinak. Az is előfordult, hogy éjszakánként szentjánosbogár fénye mellett, túlórában is tojásokat festettek. A legtöbb munkája Tapsinak valf. Ö volt ugyanis a leghíresebb féstegető Nyúlország- ban. XJgy mondják, már Tapsi nagypapája is híres vált szép munkájáról. S a feste- getés tudománya nyusziéknál apáról fiúra szállt. Tapsi aranysárga, bűzakék és ezüstszínű tojást is festett. Magához vett néhány ügyes fiatal nyuszit, s azokat is tanítgat- ta munka közben a mesterségre. Legnagyobb bánata azonban az volt, hogy semelyik gyermeke sem volt képes egy tojást hibátlanul megfesteni. Haszontalan káposztapusztítóknak nevezte néha haragjában őket. Ilyenkor a két legkisebb gyereke, Nyifi és Nyafi úgy elfutott mellőle, mint a hyúl. No, mert fürgék azok voltak — csak nem a tojásfestésben! Egyik reggel már csak egy nap hiányzott húsvét napjához. Az éjszakai munkától Tapsi álmosan kikandikált ketrece ajtaján. Elszörnyül- ködött a látványtól! Ott látta a kert szélén az éjszaka megfestett tojásokat, kiborítva a kosárból. Kikecmergett, s szemügyre vette a szétgurult tarkabarka tojásokat. Nßgyon elbúsult azon, amit látott. Majdnem minden tojás foltos volt. Olyan foltos, mintha sok-sok vízzel pacs- magolták volna őket. Tapsimamát cseppet sem érte váratlanul a kérdés. Tudta ő jól. hogy mi történt. De, mint minden mami, ő is azon fáradozott, hogy gyerekei csínytevését lehetőleg ne mesélje széltében-hosszá- ban. Még Tapsi előtt is szerette volna eltitkolni a történteket. Lapította füleit és szomorúan bólogatott, amikor Tapsi rátapintott az igazságra: ezt a gazságot csak Nyifi és Nyafi csinálhatta. — Bizony ők! — mondta Tapsimama. — Vajon miért tették? — töprengett Tapsi. Nyifi és Nyafi bánatában belebújt a tojásos kosárba, és elalvás előtt sirdogált. A kis- nyuszik könnye leáztatta a festéket a tojásokról. Ettől lettek foltosak. Hajnalban pedig, amikor felébredtek, úgy megijedtek, hogy nem a ketrecükben vannak, hogy zsupsz! kiugrottak. Ettől felborult a kosár. Ennyi az egész. Csak azt nem értette Tapsi, hogy szépséges csemetéi miért voltak olyan nagyon szomorúak, hogy sírásra görbült a szájuk. A két kis nyuszi napok óta azon kesergett, hogy nincs igazság Nyúléknál. Nem akart sehogy se a fejükbe menni, hogy miért csak az emberek kaphatnak piros tojást húsvétkor. Ök, akik szintén gyerekek, miért nem kaphatnak húsvéti ajándékot? Ezért sírtak olyan keservesen húsvét előtt. Meghallgatta Tapsi rendre a történteket, egy mak-makot sem mondott, de elgondolkozott Nyifi és Nyafi bánatán. Estefelé pedig, amikor Nyifi és Nyafi a rengeteg hancúrozástól elbóbiskolt, összedugta Tapsi a fejét Tapsimamával: Nem bánom, legyen ennek a két haszonta- latinak is húsvéti tojása! — ezzel kiválasztott két-két csillogó aranysárga és ezüst- fényű tojást, újra átfényezte őket, és suttyomban bedugta Nyifi és Nyafi kis ketrecébe. Hadd örüljenek, amikor hajnalban felébrednek! A többi, foltos tojást pedig hallatlan szorgalommal kijavítgatta, átfestegette és húsvét reggelre pontosan, minden gyerekhez eljutottak a szebbnél szebb tojások. Nyifi és Nyafi pedig húsvét reggel pont olyan vidám volt, mint minden más gyerek. Barabás Éva A kismadár Kati és Pisti az erdő szélén nagy fák között, csörgedező patak pai-tján lakott. Édesapjuk erdész volt. egész nap az erdőt járta. Édesanyjuk szintén dolgozni járt. Az iskola nagyon messze volt, ezért apjuk vásárolt egy kis csacsit, helyes kocsit készített és a két gyerek Fülessel ment reggel iskolába. Mikor eljött az indulás ideje, Füles akkorát iázott, hogv nem is lehetett volna elkésni. Meg sem állt az iskoláig. Pisti bekötötte a tanító bácsi kamrájába — amibe az már előbb beleegyezett —, jó kis szénát dobott élébe, legyen mit ropogtatni míg ők tanulnak. Aztán, ha lejárt a tanulási idő. Fii les megint akkorát kiáltott, hogy tanító bácsi megnézte az óráját, nem késik-e, de Füles nagyon pontosan jelezte az időt. Mikor aztán megvolt a vizsga. Fülesnek is beköszöntött a kellemes szünidő. Kati és Pista az egyetlen tehénkéié vigyázott a pataK partján. Egyszer észrevették, hogy egy kis madár — talán fülemüle — olyan sokat rep- des és a szájában száraz gallyacskát füvet hord a fa lombjai közé. Aztán mind kevesebbet fordult, csendben volt. alig énekelt. Pista rögtön tudta; tojásai vannak. Pár hét múlva halk csipogást hallottak, az anyamadár többször elszállt sose jött vissza üres csőrrel. Pisti nem állhatta, hogy meg ne nézze a fészket, felmászott. Szegény madáranya olyan ijedten repült ki fészkéből, a szíve majd meghasadt . ^ Ya gyakran megnézte a fiókákat. Az anyamadár már alig félt. csak a közeli ágra szállt, úgy megszokta a látogatást. Egyszer a két gyerek észrevette, hogy egy kis madár vergődik a patak vizében, beleesett, ahogy inni akart. Minél jobban csap- dosott szárnyaival, annál vizesebb lett. — Jaj, már elmerül! _kiáltott Kati. Pisti nem sokat gondoskodott. béleugrott a vízbe; alig élt már a szegény, kis elsodort madárka. Keze közévette. csináltak néki puha helyet a fűben, ahol legjobban érte a napocska. Nemsokára felszáradtak tollai, s kíváncsian nézett szép 3ds fekete szemével. Az a madár- anya volt „akit” a két gyerek már régen ismert Egyszer csak huss. élrepült egyenesen a fészekbe, fiókáihoz. Ha ezentúl meglátta a gye-: rekeket, kiült a fészek saniere és mindig kedvesen énekelt nékik egy háladalt. Biztosan az volt, a gyerekek pontosan kivették, hogy azt dalolja: köszönöm, köszönöm. &A jövő heti szombati számunkban folytatjuk) RomMayl Don* SZEGEN¥ MOHAMED
