Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-04 / 80. szám
wn rprffls* " ffffw — vasárnapi mslcbrew A legidősebb és a legfiatalabb Z. Szalai Pál és Kerülő Ferenc tárlata Nyíregyházán A véletlen hozta így, vagy a gondos társítás? Szinte mindegy. Az a fontos, hogy a nyíregyházi művészeti hetek alkalmából a közönség együtt láthatta a megyében élő legidősebb és a legfiatalabb festőművész alkotásait. Z. Szalai Pál 80 éves, Budapestem. Münchenben, majd Rómában tanult. Nyíregyházán telepedett le. 50 évig tanította rajzra. művészettörténetre a középiskolás és tanítóképzős fiatalokat. Ó indított el a művészi pályán több — ma már érett — szabolcsi festőművészt. A Képzőművészeti Alap új tagja: Kerülő Ferenc, 30 éves. Bujon született, Gáván pedagógus. Ez év márciusában volt Nyíregyházán az első önálló tárlata. Az alkotói pálya kezdetén áll. munkái sokat sejtetnek kibontakozó tehetségéből, művészi karakteréből. Milyen élményekké! térhetett haza a látogató a két tárlatról? Z. Szalai Pál az utóbbi 25 év alkotótermésének száne- javát állították ki a nyíregyházi Krúdy filmszínház emeleti társalgójában, amely már több művész munkálnak nyújtott gondos elhelyezést. Ötven olajfestmény képviseli az idős művész alkotó útjának állomásait. témáinak, ábrázoló képességének kiteljesedését. A hagyományos alföldi realista festészet jegyei éppúgy megtalálhatók a képeken. mint az impresszív hangulatban fogant modem for- majegvek, mélyek egyik szép darabja a Holdtölte című alkotás. Mégis egységes, kiegyensúlyozott Z. Szalai Pál művészete, mert sohasem az öncéhiság, a színek és formák. gondolatok, érzések nélküli megkomponálása jellemzik munkásságát. Egységessé és hangsúlyossá teszik alkotásait kimeríthetetlen forrásai., melyek mindig az alkotó, gondolkodó, gondokkal küszködő — vagy éppen a pihenés örömeit, a családi élet meghittségét élvező — emberekben gyökereznek. Több évtizedes megfigyelések, impressziók értek be a vásznon, a Nyírség és az itt élő emberek életének napfényes és árnyékos világából. Különösen kifejezőeik női portréi, nagyobb kompozíciói — Anya gyermekével, Fiatal anya, Két asszony, Nagymamánál, Konyhában, Nagymosás, Árnyékban — drámai feszültséget sugároznak. Hasonló drámatság érződik férfi parasztalakjain is, a Munka után című festmény szekér után ballagó, fáradt parasztja, a régi földhözragadt életforma egyik művészi igényű, művészi értékű dokumentumaként is felfogható. Az igavonó jószágot kímélő és fáradtan a szekér után poroszkáló pa- raszttiguraia ismerős irodalmi munkákból is. Uevancsak megrendítsen kiérlelt, mélven lírai alkotás az idős ember magányosságát egyetlen alakban, egyetlen dermesztő pózban ábrázolt ..firevanvó” című munkája. Megihlette az idős művészt a tavalyi árvízi katasztrófa is. Árvíz című kompozíció ia az ember felmaga- sodását jelképezi a mindent elsöprő ár fölött. A józan optimizmusról az „Árvíz után” című házépítő munkásai. parasztjai beszélnek a művészet sajátos farmanyel- vén. Alig van az életnek, a munkának, a természetnek olvan apró „kontinense”, amelv ne ragadta volna meg a művészt. A kovács, az ács. a bányász, a konyhai elfoglaltságokkal bajlódó háziasz- szony éppúgy megfesteni való téma számára, mint a hangulatos, színeivel vibráló kikötő, vagy az olaszországi élmények kései felbukkanását jelző olasz figurális munkák. Egy gazdag életút sokszínűsége, érzelmekben, hangulatokban, gondolatokban gazdag kifejező ereje sugárzik Z. Szálai Pál képeiről. Reméljük, a 80 éves mester még újabb alkotásokkal fogja gazdagítani a magyar képzőművészet értékeit; s tovább járja a nyíregyházi utcákat, tanyabokrofkat elmaradhatatlan kerékpárján, vázlatfúae- tével a táskájában. Ezután a legfiatalabb festőművészről. Kerülő Ferencről. Főként 1985 óta találkozhattunk képeivel a megyei közös őszi tárlatokon, önállóan március 22-én mutatkozott be a megyeszékhely közönségének, a megyei művelődési központ klubtermében. Az a 20—25 kép, amelyet a kamarakiáilításon láthattunk. egy elmélyült, önmagával szemben igen. igé- —-es, saját utat kereső — és járó — fiatal művészt állított elénk, aki pedagógiusnum- Jsája mellett fest. Nem kedvtelésből, hanem az élményektől sarkallva, többet akarva a puszta vizuális örömszerzésnél. Ecsetjén környezetének alakjai, belső karakterük felvillanó vonásaival formálódnak művészi alkotássá — Kislány, Olvasó öí'egek. öreg ház előtt. Reggel, Gondolkodó. Tájképei, csendéletei is a kifejezendő tartalom és formai eszközöl; összhangját sugallják. A fiatal művésznek külön érdeme, hogy — bár falun, Gáván él és dolgozik — a megye képzőművészeti életének élvonalába küzdötte fel mafiát Egyéniségét munkái is kifejezik. Szerényen, szinte kisfiúsain állt munkái elé a megnyitón, ahol ismerősei és a festészet kedvelőig megjelentek. önálló — első bemutatkozása — ami a képeit művészetét illeti. sikeres volt Ami a közönséget, a nyilvánosságot illeti. azzal sem volt baj. De azzal már igen. hogy tárlatát csupán azok nézték meg, akik véletlenül bevetődtek az emeleti klubszobába. Ugyanis _ a művelődési központ bejáratánál hiába keresett volna az érdeklődő egy szolid plakátot. valami jelét annaik, hogy az egyik szobában egy leállítás van — ilyet nem talált. Megérdemelte volna a nagyobb gondosságot figyelmet — megbecsülést — a megyeszékhelyen „debütáló” fiatal művész. És a nyíregyházi közönség is. hogy jobban megismerje alkotásainak legjobbjait. # Páll Géza. Nyírbátori zenei napok Fellép a Magyar Állami Bangvtntmtemknr Francia érdeklődők — Augusztus 15-én. vasárnap kórushangversennyel kezdődnek meg Nyírbátorban az ötödik nyírbátori zenei napok. A fél évtizedes jubileumhoz érkező rendezvénysorozat történetében a rendezők először érték el azt, hogy programjuk szerepel az országos programok között, hogy hivatalosan is országos rendezvény a zenei napok. Nyírbátor már az elmúlt évben is rekordot ért el. Tavaly történt meg először, hogy a megnyitót nem előzte meg közönségszervezés, csupán maga a műsor vonzott. Budapestről, Pécsről, s az ország számos más helyéről voltak látogatók. Külföldről is sok volt az érdeklődő, 1970 nyarán az NDK, csehszlovák, lengyel nézők mellett spanyol, norvég és holland vendégeket is fogadott a szabolcsi nagyközség. Az idén márciusban sok hazai érdeklődő mellett az egyik franciaországi kulturális intézet, a Secretaire General de La Maison de Cul- tuire Le Havre-ból is érdeklődött a program és a részvételi lehetőségek után. Az elmúlt négy zenei rendezvény sikere most már kötelez. s Nyírbátor nem is marad adós az idén sem. Már elkészült a program, s augusztus 15-én valóban csemegének számító rendezvény- nyel kezdődnek az ötödik nyírbátori zenei napok. Meghívott közönség, tömegszervezeti és állami vezetők, zenepedagógusok, zenerajongók előtt a budapesti Madrigálkórus ad kórushangversenyt, amelyet Szekeres Ferenc fog vezényelni, orgonán Kovács Endre játszik. Még aznap este kerül sor a református templomban az oratóriumestre, ahol Vivaldi Juditba Triumphans című művét adja elő a budapesti Madrigálkórus és a budapesti MÁV szimfonikus zenekar, vezényel Szekeres Ferenc. Az esten László Margit, Barlay Zsuzsa, Fűlöp Attila. Bende Zsolt és Várbíró Judit működik közre. Augusztus 20-án ugyancsak a református templomban a Magyar Áttami Hangversenyzenekar lép fel Ferencsik János vezényletével, amikor Händel Jephta című müvét tolmácsolják a debreceni Kodály-kórus Gulyás György karigazgaíő, a nyírbátori gyermekkar Leitner Mária karigazgató vezetésevei, valamint László Margit, Bav- lay Zsuzsa, Erese Margit, Ko- rondy György, Nagy Sándor. Margittay Sándor és Kovács Endre közreműködésével. Augusztus 21-én ér véget a jubileumi nyírbátori zenei rendezvénysorozat Schubert VIII. szimfóniájának és Kodály Zoltán Psalmus Hung« ricus című művének előadásával, amelyet a református templomban Fercncsik Janos vezényletével a Magyar Állami Hangversenyzenekar es a debreceni Kodály-kórus ad elő Korondy György és Margittay Sándor közreműködésével. A rendezőség. hasonlóan az elmúlt évekhez, az idei nyírbátori zenei napokra is telt házra, 4—5 ezer látoga tóra számít Demény Ottó; Áprilisi vers Almából ébred, nyújtózik, a föld, arany színekben tündököl a domb, A puha hantok napos oldalon smaragd fű sarjad, fejét emeli. Kék vizekre úsztatja új hajóit az. égbe nyúló, kócos almaág, s a halmok mögül surranó meleg szél megborzolja a tócsák tetejét Miért, hogy az évszakok fordulása a tél s tavasz közt legizgalmasabb? Hogy most robban minden fölgyűlt remény és arcunkat pirosra tüzeli, hogy most gyógyul leggyorsabban a seb, elsimulnak a homlok ráncai, s tunyaságából kimozdul az ember a szabadságból mélyet lélegezve. Mért hoz a tavasz forradalmakat, ünnepi kedvet, fölszabadulást? Hogy tán az ember is része legyen a természetben izzó változásnak, s amint a földben megindul a mag — ideje jöttén hajtani akar — pusztílhatatlan reményeivel példát mutasson ő is lelkesen? Es nyers ágakból karókat hegyezzen s kitűzze földjét jog és juss szerint, hogy elfoglalja műhelyét s becézve szerethesse érzékeny gépeit, s hogy versre legyen kedve és zenére, örömöt adó boldog szerelemre, s a legridegebb télidő után is hinni tudjon a legszebb változásban. Számok a könyvkiadásról Hazánkban évenként öt tijj könyv megjelenése jut tízezer lakosra — közli a magyar könyvkiadás fejlődéséről szóló legújabb KSH-tanulmány. Nemzetközi összehasonlításban ez az arány nagyjából azonos a népi demokratikus országok eredményeivel Ausztriában hót, Angliában és az NSZK-bon öt-öt, Franciaországban négy könyv jut tízezer lakosra. Magyarországon egy-egy kiadott mű átlagos példányszáma évek óta mintegy tízezer. A szépirodalom átlagosan 17 ezer, az ifjúsági irodalom 25 ezer példányban lát napvilágot. Érdekes adat, hogy világviszonylatban átlagosan minden tizenkettedik kinyomtatott művet a kiadó ország valamely idegen nép irodalmából vesz át. Hazánkban a legtöbb könyvet és füzetet — a fordított műveknek csaknem 20 százalékát — orosz nyelvből ültetik at, 10—10 százalékát németből és franciából. Figyelemre méltóak a külföldön megjelenő magyar irodalom adatai is. Évenként 200—300 magyar szerző müve jelenik meg idegen nyelven, ennek több mint a fele a szocialista országokban. Vlagyimir Bogomolov: Etűdök nem GYÓGYULÓ SEBEK Már hosszú évek óta gyötör az az érzés, de május 9- én és szeptember 15-én különös erővel hasít belém. Egyébként más napokon is előfordul, hogy teljesen a hatalmába kerít a fájdalom. A háború befejezésének napján, mindjárt este az egyik fényesen kivilágított, lármás csemegeüzletben Lenyka Zajcev mamájával találkoztam. Elgondolkozva nézett felém a sorból; muszáj volt köszöntetnem. Erre jobban szemügyre vett. és amikor megismert, meglepetésében kiejtette kezéből a táskáját. és hirtelen sírva fakadt: Álltam és képtelen voltam megmozdulni, vagy akár egy szót is szólni. Senki nem értette, mi törént. azt hitték ellopta valaki a pénzét de ő a kérdezősködésre hisztéri^"san kiáltozni kezdett: ..Menjenek innen!1' „F-"viánál.- bdvén!” . Egész este ugv jártam keltem min' skit fejbe vertek Pedte Lenvka. úgy hai'ottam már a legelső ütközetben elesett, még mielőtt talán egyetlen németet is megölt volna, én meg jó három évig kint voltam a legelső vonalban, és számtalan ütközetben vettem részt — de valahogy mégis az volt az érzésem, hogy vétkes vagyok, és örökre adósa ennek az idős asszonynak, és minden elesettnek, akár ismertem, akár nem, és valamennyiünk anyjának, apjának, gyermekének. özvegyének... Nem tudnám megmagyarázni magamnak, miért, de azóta valahogy kerülöm ezt az asszonyt, és ha megpillantom az utcán — egv sarokkal odébb Lakik —, úgy igyekszem. hogy ne vegyen észre. Szeptember 15. pedig Pety- ka Jugvin születése napja, és ezen az estén a szülei évről évre meghívják magukhoz halott fiúk gyermekkori barátait. Csupa felnőtt negyvenes férfi de nem bort iszunk, hadern teát cukorkával, és piskó- t.atortál eszünk mellé. meg ■Imás lepényt — Petyka ked»nc süteményeit. — Minden úgy történik, mint a háború előtt, amikor az az okos fejű. fergetegesen jó kedvű fiúcska lármázott nevetett és kommändiroeoft, ebben a szobában, akit valahol Rosztov környékén kaszált le a halál, s a fejvesztett visszavonulás riadalmában még él se tecmethettéík. Ott a széke az asztalfőn, a csészéje teletöltve illatos teával és anyja gondosan rakosgatja tányérjára a cukrozott diót, a legnagyobb szeletet a cukor bevonatú tortából, és az almás lepény legvastagabb sarkát. Mintha Petyka megkóstolhatna egy falatot is, és mindjárt elkiáltaná magát harsányan, ahogy szokta: „Hű. de jó. fiúk! Lássatok néki!...” Petyka öregeivel szemben is adósnak érzem magam: valami furcsa bűntudat motoszkál bennem, amiért én visszatértem. Petyka pedig ottmaradt, és ez az érzés egész este kínozza, marcangolja a szívemet: nem is hallom, miről beszélgetnek, mintha messze-messze járnék... végigkalandoznék az országon, ahol minden második-harmadik családból ugyanígy hiányzik valaki. LENGYEL TEMETŐ Katolikus keresztek és régi. vaskos sírkövek, lengyel és latin nyelvű feliratok. Buján zöldellő. dús növényzet. Az izzó. nyári csendben, melyet a tücskök szün+ len halk zenéje fest alá. jó ideír: fel sem tűnik fülemnek az alig hallható suttogás és szi- öogás. Aj* hittem egyedül vagyok a temetőben. Most egy alacsony sírhalom kőkerítése mellett megpillantom a temető másik két látogatóját: egy öregembert és a párját. A két. bánattól sújtott apró figura rettenetesen magányosnak és szánandónak látszik. Vajon ki nyugszik a zöld dombocska alatt! A gyermekük, vagy talán az unokájuk? Közelebb megyek, és most már világosan hallom a fojtott lengyel imát: ... Wiecnv od.poeziwanie racz mu doc Pannié, a swi- attesc wiekuista niechaj mu swieci na wieki wieków.., A sír fölött a beikor árnyékában alacsony fejfa, csúcsán ötágú csillag. A megfakult fényképről mosolygó kamasz néz le. A fénykép alatt a név: Csinov T. N. gárdaőrmester. 1927— 1944. Sajgó szívvel nézem a hetyke, pisze orrú arcot, meg a két. vén séges-vén lengyelt, és azon töprengek, vajon kijük lehetett? S vajon miért siratják, miért imádkoznak a lelke nyugodalmáért most, annyi év múltán? AZOK IS EMBEREK . Karját feje alá téve alszik i néni a helyiérdekű padján. Az öltözete szegényes: a viseléstől kivörösödött. kurta kabátka, lábán ilyen melegben már szokatlan maznusz, tején szűrte, foszlacioeó leendő. Váratlanul felriad: — Nem volt még Kémény? — kérdi, s felül. Amikor meglátja, hogy odakint esik, haragosan, gondterhelt hangon felkiált: — A fene...! Még csak ess kellett, — Finom, gombaérlel 6 esöcsike ez. Miért haragszik rá néni? Előbb értetlenül néz ránk, majd amikor észreveszi, hogy csupa városi ember van körülötte. megmagyarázza: — A kenyérnek most nean kell az eső. Egv csöpp se. — Majd enyhe rosszallással, de mór derűsen teszi hozzá: — Kenyérrel él az ember, nem gombával ügyi?.., Alacsony. naptól barna, ráncos arcú. nagyon öreg anyóka, megvan mái- 80 is, de azért elég elevennek látszik. A keze is erős. inas. Szájában legelöl, két vékonv, hosszú, sárga fog árválkodik. Megigazítja kendőjét és most már barátságos roosoly- Ival. készségesen mesél magáról. Irkutszk mellé való. A fia elesett a lánya meghalt nem maradt egyetlen rokona sem. „A nyugdíj végett” jött fel Moszkvába. mellesleg. mint kiderült. jegy nélkül utazik oda-vissza. Nincs semmi csomagja, még egy kis batyuja sem. — Hogyhogy jegy nélkül” És nem szállították le? •— csodálkoznak kőrös-körül — És a kalauz? Hát az eilen _ Jöttek kétszer is. Hát aztán? — mosolyog halványan. Azok is csak emberek! — mondja mélységes meggyőződéssel es boldogan, majd mintegy mentegetőzve teszi hozzá: — Hisz nemcsak úgy utazok én, hanem hivatalos dologban... Ebből az „azok is emberek”-bői annyi bizalom és optimizmus árad, hogy mindnyájan jó kedvre derülünk. A fél országot keresztül- uiazza valaki jegy és pénz nélkül oda-vissza több, mint 10 ezer kilométert — ez szinte lehetetlen. De a néninek élhisszük. Van benne valami nagy-nagy jóság, valami lelki nagyság és bölcsesség; a szeme és mosolya olyan derűsen, olyan tisztán ragyog — muszáj hinni neki. Az utasok egyike süte- mémnvel kínálja. Vesz belőle, illendően megköszöni, és élvezettel majszolja, csámcsogja azzal a két fogával. Közben odakint az eső nyomában előbukkan a napocska. és vakítóan szikrázni» kezd a sok milliós kis har- matesepp a fűszálakon, leveleken. háztetőkön. A néni a süteményről mesy feledkewe fénytelen, örege« szemével hunyorogva, boldogan megfbűvölve nézi m ablakon át ezt a tüneményt: — Szentség*, atyám. de szép! — suttogja. — De igazán, nézzék fisaik, mily«* szánta *■»* mm 'WáfiT
