Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

4. ttfial AELET-MAGVARORSZAG 1971. április 4. Külpolitikánk alapja Magyaros vendégszeretettől Nemrégiben, amikor egy amerikai újságíró kért interjút Kádár Jánostól, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára egy sor hazai és nemzetközi téma kifejtése mellett eg}' tömör mondatában mintegy összefoglalta a magyar külpoli­tikai célkitűzések fő vonalát is. „A nemzetközi helyzet fő kér­déseinek a veszélyes háborús tüzek eloltását, a vitás kérdé­sek tárgyalásos megoldását, a béke védelmét, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését tartjuk" — mondta Kádár János. Az amerikai újságíró a ma­gyar külpolitika kérdéseit vizsgálva feltette azt a gyakori kér­dést is, amely a nyugati sajtóban oly sokszor bukkan fel, s amelynek megfogalmazói a kis nemzeteknek ,,a szuperhatal­maktól független külpolitikai szerepét” igyekeznek előtérbe állítani. Kádár János válaszában utalt arra, hogy a kis országok számára mindig kellemesen, hízelgőén hangzik az efféle sze­rep emlegetése — csakhogy ez a kérdés sem választható el a józan szemmel, reálisan nézett világhelyzettől. ,.Az államok és a népek, kicsik és nagyok egyaránt, egyre inkább kölcsö­nös függésben, sorsközösségben élnek” — mondta az MSZMP első titkára és utalt arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok szála­in túl az európai államok többsége nemzetközi tevékenysége nagy részében a nagy nemzetközi tömörülések keretében lép fel. Ehhez hozzá kell persze számítani a kétoldalú kapcsola­tokat is — de aki az előbbi tényről megfeledkezik és valami, a valóságos helyzettől „független” külpolitikáról beszél, irrea­litásokat hajtogat. Persze, minden kis népnek, országnak is megvan a maga saját felelőssége és lehetősége az önálló kül­politikai tevékenységre — s él is azzal. Mostahában, évfordulók táján, amikor a felszabadulást ünneplő napokban a magyar külpolitika negyedszázadára visszanéz az ember, mindenekelőtt arra kell gondolnia, hogy az új Magyarország megszületése után az első nemzetközi kapcsolatot éppen a felszabadító Szovjetunióval létesítette még a debreceni ideiglenes kormány, hogy az azóta eltelt év­tizedek során is minden jelentős világpolitikai lépésünkben azért érhettünk el eredményt, mert mellettünk állt a szocia­lista nagyhatalom, a Szovjetunió. A mai magyar külpolitika minden kezdeményező lépésé­ben, a diplomáciai életben folytatott munka minden fázisában az a meghatározó erejű tény a kiindulópont, hogy Magyaror­szág szövetségi viszonyban van a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, hogy tagja a Varsói Szerződés védelmi szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Volt idő, amikor afféle „búsmagyar” frázisokkal magya- rázgatva a magyar nép „társtalanságát” Európa közepén, a Hírünk a világban „Kádár a múlthoz képest ma még jogosultabban mutat rá arra, hogy a magyar nép érdekében nem létezhet, sem most, sem a jövőben jobb út annál, amit jómaga követett”. Ezt az érdekes mondatot egy nyugatnémet kommentárból, a kölni rádió adásából idézzük. Igaz, még a pártkongresszus idején hangzott el, de most, hogy sorozatosan összegezzük a múlt 4 esztendő tanulságait, érdemes felidézni azok közül az — ugyancsak összegező — kommentárok közül egyet. Ha cik­keink szokványfordulatával akarnánk élni, ezt mondhatnánk: még a kölni rádió is elismeri... A szokványfordulat mögött azonban igazság van. A nyugati kommentárok ezer és ezer változatában, (az ennél is barátságosabbakban és az ennél rosszindulatúbbakban is) vissza-vissza tér ez a gondolat. Választások előtt állunk, és sok országban ez a dicsekvé­sek ideje. Nálunk ez nem szokás, de a beszámoló, a visszate­kintés a megtett útra kötelező is, hasznos is. így van ez a bel­ső fejlődést illetően és Magyarország nemzetközi tevékenysé­gével egyaránt. Milyen utat járt be, milyen hírt szerzett ha­zánk a nemzetközi életben ? Magyarország — kis ország. Nem dönti el a világ sorsát, de van hivatása, van tere a tevékenységre, s igyekszik meg is tenni a magáét. Jó hírünk van a világban, s ez két alapelv­nek, azok következetes megvalósításának köszönhető. Az egyik: nemzetközi tevékenységünk fő célja a békés építőmun­ka külső feltételeinek megteremtése. A másik alapelv: meg­bízható, hű szövetségesei vagyunk a szocialista szövetségi rendszernek, de mások számára is tárgyalni akaró és tárgya­lóképes jó partner. Ismerjük a magunk szerény eszközeit, egyben azonban a nagy nemzetközi lehetőségeket is, s ez a tudat magabiztosságot és kiegyensúlyozottságot ad külpoliti­kánknak. A külügyminisztérium minden esztendőben kiad egy kö­tetet, amelyben a magyar külpolitika legfontosabb eseményeit rögzíti, de még e kötetbe se fér bele természetesen minden. Segítségünkre siet azonban az összefoglaláshoz néhány szám. Az elmúlt 4 esztendőben kormányunk 17 országgal létesített diplomáciai kapcsolatot, és ezzel 89-re emelkedett azoknak az államoknak a száma, amellyel a Magyar Népköztársaság dip­lomáciai viszonyban van. Vezető politikusaink 4 esztendő alatt 324 alkalommal tettek hivatalos látogatást, illetve fogadtak itthon magas rangú vendéget. De mi van a számok mögött? Miről tárgyaltak a politi­kusok? Milyen hírt vittek rólunk magukkal a vendégek, mi­lyen emléket hagytak maguk mögött ott kint a magyarok? Milyen híreket röpít szét a világba Magyarországról a sajtó? Mindez olyan szerteágazó, hogy csak saját ellentétével lehet összefoglalni: az információs tömeget egy-egy mondatba sűrí­teni. Leonyid Brezsnyev mondta az MSZMP X. kongresszu­magyar külpolitika polgári irányítói és magyarázói elterjesz­tették az „egyedül vagyunk” hamis tudatát. Ugyanezek a ma- gyarázkodók — saját frázisaikat is megtagadva — a haladás és a béke ellenségeihez kötötték az ország szekerét, a szovjet­ellenes kalandok martalékául doiíták a tegnapi Magyaror­szágot. 26 évvel ezelőtt, a félszabadulással nemcsak ezeknek az „egyedül vagyunk’' frázisoknak a hazugsága lepleződött le, hanem megnyílt az út a magyar milliók érdekeit és a föld­rész békéjének érdekeit összeötvöző külpolitika számára is. Szövetség a Szovjetunióval: ez az az alap, amelyre aztán a szomszéd szocialista országokkal való szövetségi rendszert is ráhelyezte az elmúlt két és fél évtized. Az önálló és szuverén Magyar Népköztársaság külpoliti­kai irányzata hazafias és internacionalista, a magyar nemzeti érdekek szolgálatával összhangban szolgálja a szocialista testvérországok érdekeit is. Ha az előbb a történelemről be­széltünk, most újra arra kell hivatkoznunk: a magyar nem­zeti törekvések mindig csak úgy és annyiban érvényesülhet­tek, amennyiben egybeestek az emberi haladás fő irányával. A mi korszakunk a szocializmus győzelmének kora; a magyar nemzeti érdekek és törekvések igazi érvényesülése ma csak a szocialista világrendszerben, a szocialista országokkal való szoros együttmunkálkodásban érhető el. A magyar külpolitika tekintélye, súlya nem kis mérték­ben azért nőtt az elmúlt évtizedekben, mert barátaink és el­lenségeink egyaránt látták: ez a politika elvhű, szilárd, nem valamiféle „konjunkturális hullám” hátán halad, hanem a szocialista országok közös és a magyar nemzeti érdekek sajá­tos figyelembevételével szolgálja a békét. Az, hogy a Varsói Szérződés országainak emlékezetes jelszava az európai biz­tonsági értekezlet összehívására éppen a „Budapesti Felhívás” nevet kapta, éppen csak aláhúzza a magyar külpolitika élőbb említett elveinek érvényét: a magyar fővárosból közös szo­cialista kezdeményezés indult útnak. A bevezetőben említett interjúban van egy igen fontos mondat: „A különböző társadalmi rendszerű országok állam­közi kapcsolatainak fejlesztését, a békés egymás mellett élés elvének tényleges érvényesülését sok minden segítheti, de semmi sem jobban, mint a kereskedelmi, gazdasági kapcso­latok, mert ezek szó szerint érdekeltté teszik a résztvevőket a nemzetközi jogi normák betartásában és a béke fenntartásá­ban” — hangsúlyozta Kádár János. A szocialista Magyaror­szág, a többi szocialista ország hűséges szövetségese pedig ép­pen ezt szolgálja a maga külpolitikai tevékenységével: a béke fenntartását. Gárdos Miklós sán: „Magyarország, a magyar munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, áz egész dolgozó nép, joggal büszke az elmúlt negyedszázadra. Önök, kedves barátaim, ez idő alatt hatalmas történelmi átalakítást hajtottak végre”. Jólesett hal­lani az elismerő szavakat, annál is inkább, mert a gigantikus erőiekéi rendelkező Szovjetunió tartja fejünk felett azt a vé­dő tetőt, — mondhatjuk bátran atompajzsot is — amely lehe­tővé teszi sokoldalú nemzetközi tevékenységünket. S most egy másik idézet: „Engedjék meg, hogy valameny- nyi résztvevő nevében köszönetét mondjak a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak, amiért hozzájárultak ahhoz a kommunista elvtársiasság szellemében folytatott bölcs és önfeláldozó munkához, amely elősegítette tanácskozásunk sikerét”. Uruguay képviselője je­lentette ki ezt a kommunista és munkáspártok moszkvai csúcs- találkozóján. Idézhetnénk vietnami barátaink, vagy az arab népek képviselőinek szavait arról, hogy Magyarország minde­nütt a jó ügy mellett áll. Idézhetnénk más jellegű nemzetközi terület, a KGST képviselőit arról, hogy — munkával is, új kezdeményezésekkel is — igyekszünk hozzájárulni a szocia­lista gazdasági együttműködéshez. Amikor azt mondjuk, hogy nemzetközi tevékenységünk célja a békés alkotás külső feltételeinek megteremtése, nem­csak a szocialista együttműködésre gondolunk: a békéhez el­engedhetetlen a különböző társadalmi rendszerű államok egy­más mellett élése. S mi nem zárkózunk el attól a másik világ­tól. Ellenkezőleg: bőségesen mutatják kapcsolataink statiszti­kai görbéjének fölfelé ívelését, a négy esztendő eseményei, az Elnöki Tanács elnökének ázsiai és afrikai útja, miniszterelnö­künk franciaországi, ausztriai és finnországi látogatása, a sok-sok magas rangú külföldi vendég Budapesten. Éppen két esztendeje hangzott el a Varsói Szerződés államainak felhívá­sa az európai biztonsági konferencia összehívására. Ez a dek­laráció a Budapesti Felhívás nevet kapta, s azóta a magyar diplomácia rendkívül szorgos munkával igyekszik hozzájárul­ni a terv megvalósításához: Péter János külügyminiszter sok­sok keleti és nyugati tanácskozása jelzi ezt a munkát. Magyarország megbízható barát, szolid partner, örülünk, hogy ezt elismerik barátaink, jólesik, hogy halljuk ezt olyan más országokban, amelyek készek barátságos kapcsolatokat kiépíteni velünk. De még ott is, ahol nem tetszik magatartá­sunk, az önkéntelen elismerés hangja csendül meg: elismerik következetességünket. Bármelyik nyugati fővárosban tárgyal­janak is politikusaink, bármely nyugati politikus tárgyaljon is a magyar fővárosban, nem hagyunk kétséget afelől, hogy a szocialista közösség hű tagjai vagyunk. S a legutóbbi 4 év dip­lomáciai sikerei is mutatják, hogy ez a következetesség — se­hol sem rossz útlevél. Tatár Imre Dr. Káldy Zoltán nyilatkozata skandináviai útjáról A Béke-világtanács kül­döttségének tagiaként Skan­dináviában járt dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, az Országos Béketanács el­nökségének tagja, aki egy­ben tagja a BVT-nek is. Ha­zaérkezése után nyilatkozott az MTI tudósítójának. — Elsődlegesen az volt a küldetésünk — mondta Kál­dy püspök —. hogy sokasít- sv>- erősítsük a békemozga­lom nemzetközi kapcsolatait. Behatóan tájékozódhattunk a skandináviai nemzeti béke- mozgalmak illetőbe egy-egy ciszágon belül működő kü­lönböző békeszervezetek munkájáról. Tárgyalásaink fontos témája volt az európai biztonság kérdése, s ennek kapcsán jómagam — a ma­gyar békemozgalom képvise lóiéként — tájékoztatást ad­tam Stockholmban. Koppen­hágában és Oslóban a má- Iusra összehívott BVT-köz- gyűlésről. amely Budapesten tanácskozik majd. s napi­rendi témái közé kerül kon­tinensünk békéiének és biz­tonságának ügye is. — Deles-' -lónk hrnnincnál több alkalommal folytatott megbeszéléseket a vendéglá­tó országokban. Stockholm­ban alkalmunk volt találkoz­ni Alva Myrdal miniszter­asszonnyal aki a genfi lesze­relési értekezleten Svédor­szág állandó ENSZ-képvise- lője. Koppenhágában foga­dott bennünket Helveg Pe­tersen dán kulturálisügyi miniszter, a leszerelési ügyek minisztere — s rendkívül hasznos véleménycserét folytattunk az európai béke kérdései rőL Támogatólag fo­gadták azt a kérésünket, hogy kormányaiknál segítsék elő a biztonsági konferencia érdemi előkészítését. — Programunk során egy­házi személyiségekkel is érintkezésbe léptünk, s gyü­mölcsöző eszmecserét foly­tattunk arról, hogy a béke- munka a vallásos emberek­nek is szívügye. A kereszté­nyek sz"cepe és a béke cím­mel Oslóban a Nobel-terem- ben előadást tartottam, s eb­ben többek között hangot adtam annak a meggyőződé­semnek. hogy a békéért a vi­lág valamennyi jó szándékú emberének össze kell fognia, nem elegendő a 3 és fél milliárd lélekszámú emberi­ségből körülbelül 1 milliárdra tehető keresztényeknek a jő szándéka. Hogyan alakult az ország idegenforgalma ? „1970-ben 6,3 millió külföl­di látogatott MagyártírsZágra, háromszor annyi, mint 1965- ben. A magyarországi üticél- lal érkezők száma 3 millió 600 ezer volt. 2,7-szerese az 1965. évnek... A külföldiek nagy része szocialista orszá­gokból érkezett, arányuk 5 év alatt 80 százalékról csak­nem 90 százalékra emelke­dett... Az elmúlt 5 évbeh 46 ezer szállodai férőhely és egyéb szálláslehetőség (cam­ping. fizetővendéglátó hely, slb.) létesült, a jelenlegi fé­rőhelyek több mint egyhar- mada.” E megállapítást a III. öt­éves tervünk teljesítéséről szóló, nemrégiben napvilágot látott statisztikai hivatali je­lentésben olvashatjuk a kül­kereskedelem, idegenforga­lom címszó alatt. Egyszerű ténymegállapítás, kifejező számokkal. Szóval, a 93 ezer négyzetki­lométer területű Magyaror­szágon él valamivel több mint 10 millió ember, és évenként 6 és fél millió külföldi kíván­csi ránk, jár a portánkon, lá­togatóban, vagy átutazóban. Ez a rendkívüli tekintélyes szám azt bizonyítja, hogy az idegenforgalom hazánkban is fontos népgazdasági tényező­vé vált; ezzel a számmal egy kicsit mérhetjük szocialista építőmunkánk nemzetközi te­kintélyét is. A 6 és fél millió szempár mindmegannyi jól foncsorozott tükör, amelybe benne ragyog gyorsan fejlődő országunk sok szépsége, érde'- kessége, romantikája. A külföldiek nagy része — mondja a jelentés —, szocia­lista országokból érkezett. Az 1964-ben bevezetett kétoldalú beutazást könnyítő intézkedé­sek következtében a szocialis­ta országokból érkező turisták száma hirtelen megnövekedett és már 1964-ben 2,6-szer több volt a beutazók száma, mint 1963-ban. Az 1964-es ugrás­szerű fejlődés után évről évre több ember kereste fel or­szágunkat, és 1970-ben a szo­cialista országokból hozzánk utazók száma már meghalad­ta a 3 milliót, a határstatisz­tikában közölt összes tranzit­utazással együtt pedig az 5,5 milliót. A szocialista orszá­gokból érkezők adják tehát beutazó forgalmunk 84,4 szá­zalékát, és átutazó forgal­munk 93,5 százalékát. Idegenforgalmunkban kie­melt helyet foglalnak el a csehszlovákiai és a jugoszlá­viai turisták. A két ország ad­ja az összes szocialista beuta­zóforgalom 79,2 százalékát. (Általános törvényszerűség, hogy a szomszédos országok a nemzetközi idegenforgalom­ban szinte meghatározó je­lentőségűek.) A Csehszlovák Szocialista Köztársaságból hozzánk látogatók száma ha­talmas; ebből a szorosabb ér­telemben vett turisták száma évi 600 ezer és csupán 300 ezer ember látogat hozzánk hosszabb időre, üdülni, pihen­ni. De minden évben legalább ennyien érkeznek rokonláto­gatásra, még többen egy-két napos kirándulásra. A cseh­szlovák nyaralóturisták zöme természetesen a nyári fői­dényben — júliusban és au­gusztusban — a Balatont ke­resi fel. Tavaly Jugoszláviából is csaknem 1 millió ember járt Magyarországon, de közülük 650 ezer csupán 1—2 napos ki­rándulást tett nálunk. A töb­bi szocialista ország — NDK, Lengyelország, Románia, Bul­gária, Szovjetunió — beutazó­ira jellemző a hosszabb itt- tartózkodás_ Egy kis statiszti­ka az átlagos tartózkodási idő­ről: Csehszlovákia 4,8 nap Jugoszlávia 4,3 nap Lengyelország 9 nap NDK Í5 nap Románia 15 nap Szovjetunió 16 nap Az utóbb említett szocialis­ta országok beutazói közül 200 ezren látogatóba jöttek; üdül­ni, pihenni 360 ezrén. Barátaink látogatásainál: néhány jellemző ténye, száma után nézzük meg a másik ol­dalt is; hogyan alakult, fejlő­dött idegenforgalmunk a tö- késországokkal ? Itt is csak a fontosabb, jellemző tényeket vegyük figyelembe. A tőkés­országokból hozzánk érkezők döntő többsége Nyugat-Euró- pából jön. ezekből a., or ­gokból egyébként évetlte í > mint 80 millió turista utazik külföldre. 1969-es adat-; sz riht a világ turistaérkezései- nek 73,2 százaléka európai or­szágokra esik, ezen belül el­sősorban Nyugat-Európára. A nyugat-európai, gazdaságilag fejlett tőkésországok szerepe jelenleg döntő jelentőségű a Világ nemzetközi idegenfor­galmában. Ha azt vizsgáljuk, hogy a tőkésországokból hazánkba utazók száma milyen ütem­ben fejlődött az utóbbi évek­ben, kedvező képet kapunk. 1960-ban a beutazók száma még csak 57 ezer volt, 1965- ben már 300 ezer; 1970-ben elérte az 560 ezret. (Az évi átlagos fejlődési ütem 26 szá­zalék). A tőkésországból be­utazók százalékos növekedése 1970-ben 112 500 embert je­lentett. Említést érdemel a „vendégéjszakák” 57,4 száza­lékos növekedése is. 1970-ben a beutazók átlagos tartózko­dási ideje 8,5 nap volt. Érde- demes megjegyezni, hogy a turistakategória 28 százalékos fejlődésével tavaly már fölül­múlta a rokonlátogatók 24 százalékos fejlődési ütemét. Sajnos, a rekordigényt fé­rőhely hiányában nem tudtuk maradék nélkül kiaknázni, sok turista kívánságát kellett elutasítanunk. Budapesten áp­rilistól novemberig a szálloda­foglaltság 80, illetve néhány hónapban 90 százalék fölött volt. A legtöbben az NSZK- ból, az USA-ból, Olaszország­ból, Svájcból és Ausztriából jöttek; ezek az országok adják a nyugati turisták 79,8 száza­lékát, a rokonlátogatók 68,6 százalékát. A vendégek éjsza­káikat elsősorban Budapesten és a Balaton mellett töltik. A statisztikai mutatók szerint a Balaton fejlődési üteme ma már lényegesen meghaladja a fővárosét. Az elmúlt évben a tőkés idegenforgalomból szár­mazó bevételük 28,9 millió dollár volt, ez az 1969-es év bevételéhez viszonyítva 45 százalékos emelkedést jelent. Lassan kezdünk nemzetkö­zileg elismert idegenforgalmi országgá válni. Immár egy világ ad találkozót hazánkban — a közlekedési technika fej­lődése a világutazást szomszé­dolássá szelídítette. Persze, ezután sem versenyezhetünk Itáliával, Európa idegenfor­galmi nagyhatalmával, vagy Spanyolországgal, ezeket évente 30—40 millió külföldi keresi fel. De Ausztria, Ju­goszlávia, Bulgária és Romá­nia is előttünk jár. Igaz, nincs Adriánk, Fekete-tengerünk és nincsen Alpokunk. De van Budapestünk, Balatonunk, vi­lághírű ízes konyhánk, és nem kevésbé híres vendégszerete­tünk... Az idegenforgalom egyik alapfeltétele, há nem a leg­fontosabb, a szálloda. Sokat építettünk, mégis kevés. A következő évek is csupán sze­rény fejlesztést ígérnek. Van­nak azonban a fejlődésnek járhatóbb útjai. Nyugaton minden szállásra kifizetett 1 dollárra 1,5 dollár járulékos bevétel (vásárlásokra, szolgál­tatásokra fordított összeg) jut, nálunk 1 forintra — 50 fillér. El lehet tehát képzelni pezs­gőbb idegenforgalmi életet is szállodáink körül. Nívósabb szórakozást, sportlehetősége­ket, tájjellegű ajándéktárgya­kat nagyobb bőségben nyújt­hatnánk. ínycsiklandó étele­inket is mérhetnénk olykor drágábban, értékük szerint, az igényesebb vendégek számára is jobban megfelelő éttermek­ben. És a fogadók részéről mosolyt minden mennyiség­ben — csekk nélkül, vágy ép­pen valódi csekkért. Mindez együtt százezreket tehet Ma­gyarország barátaivá, millió és millió külföldi között nö­velheti tovább hazánk jó hí­rét. S. -M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom