Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

fsnn. Évfolyam, so. szám ÄRA 1 FORINT 1*71. ÁPRILIS 4. VASÁRNAP Éljen hazánk szabadságának születésnapja! Benke Valéria ünnepi beszéde a rádióban és a televízióban Benke Valéria, a Ma­gyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizott­ságának tagja hazánk felszabadulásának 26, évfordulója alkalmából ünnepi beszédet mon­dott a rádióban és a’te­levízióban. Az alábbi­akban közöljük elhang­zott, megrövidített be­szédét. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében szeretettel és megbe­csüléssel köszöntőm hazánk állampolgárait, minden honfi­társunkat, akivel együtt ün­nepeljük nemzeti függetlensé­günk kivívásának 26. évfor­dulóját. Európa-szerte hagyomány, bogy a felszabadulás ünnepén virágokkal díszítik az elesett katonák, partizánok, kivégzett forradalmárok sírját és emlék­művét, A mi hazánk földjében nyugvók többsége szovjet ka­tona. ök hozták a legtöbb ál­dozatot a német fasizmus le­győzéséért Tisztelgésünk a Szovjetunió hős fiai előtt azonban nem csupán megem­lékezés: fiainkat és leányain­kat emlékeztetjük arra, hogy nemzetünk legjobbjainak száz évvel .korábban megfogalma­zott kívánságai, írók, költők, parasztforradalmárok, szo­cialista és kommunista harco­sok követelései a munkás­nemzetköziség jegyében telje­sülhettek. Az internacionalista szovjet nép mérhetetlen áldo­zatának köszönhetjük, hogy kivívhattuk a munkásosztály hatalmát, megszabadultunk a kiszolgáltatottságtól és nyo­mortól. S a Szovjetunió léte és ereje védi ma is hazánkat az imperialista agressziótól; vívmányainkat, népünk továb­bi építőmunkáját azoktól, akik háborúval veszélyeztetnék, akik a régi rendet szeretnék visszaállítani. Az ilyen évforduló mindig egyszerre alkalom a múlttal való számvetésre és az előre­tekintésre. A tavalyi, a 25. év­forduló inkább a visszaemlé­kezésre indított. Örömmel és büszkeséggel tölthetett el ben­nünket, hogy a néphatalom eleget tett a negyedszáz év előtti követelménynek: meg­adta a földet, a kenyeret, a szabadságot mindenkinek, aki arra munkájával rászol­gált; a fölemelkedés lehetősé­gét az addig kizárt milliók­nak; iskolát, műveltséget a munkásosztály és a parasztság gyermekeinek. Ha tavaly főként az elmúlt 25 évet tettük mérlegre, most — az eredmények és a hibák, a megoldott és a még megol­datlan problémák gondos, elemző számbavétele alapján — inkább a jövő terveivel fog­lalkozunk. Erre indít az is, hogy pártunk X. kongresszusa új lendületet adó munkaprog­ramot fogadott el, amit előze­tes vitája, majd fogadtatása nyomán joggal nevezhetünk egész népünk programjának. Ez évben kezdtük meg ne­gyedik ötéves tervünk végre­hajtását és a választásokra ké­szülve ennek részleteit tárjuk az ország lakossága elé. így ismét eszmecsere alakulhat ki a szocializmus továbbépítésé­nek munkaprogramjáról, és a választók ellenőrizhető ada­tok ismeretében adhatják majd felhatalmazásukat azok­nak, akikre képviseletüket bízzák 3 tanácsokban és az országgyűlésben. A szocialista demokratizmus továbbfejlő­désének lehetősége és iskolája lesz ez a fontos közéleti ese­mény. A demokratizálódás fo­lyamatának előrehaladása — felfogásunk szerint — része és feltétele társadalmunk szocia­lista átalakulásának, a szocia­lizmus magasabb szinten való éDítésének. Ez a program a dolgozó em­berek igényeinek kielégítésére irányul, számol erőforrásaink­kal és lehetőségeinkkel. Szocialista tervgazdálkodá­sunk nagy vállalkozása az 1968-ban bevezetett gazdasági reform. A megélénkült válla­lati kezdeményezés, a javuló áruválaszték, a gazdasági élet lendülete mutatja, hogy helyes volt pártunk felismerése: szükség van a fejlődés meg­gyorsítására, mert ezt követe­li az igények emelkedése, de lehetséges is, mert megvannak hozzá az alapok. Népgazdasá­gunk teherbírását jelzi, hogy a tavalyi árvízkatasztrófa nem okozott ellátási válságot. Szo­cialista rendszerünk a súlyos veszteséget szenvedett paraszt­családok ezreit védte meg a tönkremenéstől. Az árvíz és az elmúlt év nehézségei egy­szerre tették próbára mező- gazdaságunk teljesítőképessé­gét, a központi irányítás haté­konyságát és a szocialista em­beri szolidaritást. Még sok változásra és erő­feszítésre van szükség ahhoz, hogy valami hasonló érvénye­süljön a mindennapos gazda­sági munkában is. Ezt célozta X. kongresszusunk, amikor a következő évek legfontosabb tennivalóit a gazdasági haté­konyság javításában és a szo­cialista közszellem erősítésé­ben jelölte meg. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kongresszus össznépi kívánságot fogalmazott meg. amikor fellépett a gazdasági élet visszásságai és az ellen­szolgáltatás nélkül szerzett jö­vedelmek ellen. Minisztériu­maink, tanácsaink, üzemeink és a társadalmi tevékenység minden területén jelen levő pártszervezeteink a közóhajt teljesítik, amikor küzdenek a teljesítmény nélküli nyereség vagy a munka értékénél aránytalanul magasabb kere­setek ellen. A társadalom ja­vaiból az kapjon többes aki többet és jobban dolgozik, aki nagyobb tudással és felelős­séggel végzi a munkáját. Hangsúlyozom: az, és ne más kapjon többet. A szocialista öntudat és a közerkölcs erősítését is szol­gálná, ha ezt az elvet sikerül­ne a gyakorlatban jobban ér­vényesítenünk. Hozzájárulna ez ahhoz’is, hogy semmi hasz­nos energia ne maradjon ki­használatlanul. A jó munka­légkör és a szocialista köz­szellem fejlesztésében minden vezető biztos erőforrása a dol­gozók igazságérzete. Ahol vál­lalataink elérik, hogy a jó munkát a rossztól, a jó mun­kást, mérnököt, tisztviselőt a hanyagtól mindig meg lehes­sen különböztetni, ott számít­hatnak a dolgozók felelősség- érzetére és aktivitására. Ezek a célok legjobb mun­káshagyományainkkal esne: egybe. Nagy múltú gyáraink­ban a szakmunkások épper olyan büszkék a kezükből ki­került szép munkadarabra mint mesterlegény ősük volt amikor szabaduló munkáját — nyelvünk szép szava szerint a remeket — a céh asztalára le­tette. Mi olyan közösségi tár­sadalmat akarunk építeni amelyben az embert a tettei minősítik, amelyben az ember azzal gazdag, amit alkot ér amit a közösség elismerőer birtokba is vesz tőle. (Folytatás a t. oldalon) Szovjet és román delegáció érkezett a nyíregyházi felszabadulási ünnepségekre Szombaton délelőtt az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának meghí­vására szovjet és román de­legáció érkezett megyénkbe, hogy részt vegyenek hazánk felszabadulásának 26. évfor­dulója tiszteletére rendezett ünnepségeken. A szovjet delegációt — melynek vezetője Viktor A Csecsei.' a Szoviefunió Kom­munista Pártja Kárpátontúl Területi Bizottságának titká ra. tagja Jrina M. Szkunkat az Ungvári Borkonyuk Bú- torc^ÓT- munkása — a hatá­ron dr. Tar Imre a megvei pá^bizottsáe titkára és dr Cambalmos Béla, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese fogadta. A román delegációt — melynek vezetője George Govor, a Szatmár megyei pártbizottság titkára, tagjai Nicolae Babies, a Szatmár megyei Néptanács elnöke és Magdalena Pap, a TRIKO- TEX Gyár részlegvezetője — a határon Kállai Sándor, a rn^evoi pártbizottság titkára és dr. P. Szabó Gyula, a mesrvei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese fosadta. A három napig Szabolcs megyében tartózkodó szovjet és román vendégeket szom­baton délelőtt a megyei párt- bizottságon fogadta Tóth Mátyás, a megvei pártbizott­ság első titkára. Orosz Fe­renc. a megyei tanács vb-el- nöke, dr. Tar Imre, Kállai Sándor és Ekler György, a megvei pártbizottság titkárai, dr. Czimbálmos Béla és P. Szabó Gyula, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettesei. Varga Gyula, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára és Bíró László. a Nyíregyházi Városi Tanács V. B elnöke. A vendégek a délutáni órákban városnézésen vettek részt, Díszünnepség Nyíregyházán április 4~e alkalmából Hazánk felszabadulásának 26. évfordulója tiszteletére, április 3-án este díszünnepséget rendeztek a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. A termet zsúfolásig megtöltötték a város ipari, mezőgazdasági üzemei és a vál­lalatok, intézmények dolgozói. A díszünnepség elnökségében foglaltak he­lyet Tóth Mátyás, az MSZMP Szabolcs-Szat­már megyei Bizottságának első titkára, Orosz Ferenc, a megyei tanács vb-elnöke és Bánóczi Gyula, Ekler György, Gulyás Emilné dr., Kanda Pál, Kállai Sándor, Sinka Antalné, dr. Tar Imre, Varga Gyula, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagjai. Az elnökségben foglalt helyet Soltész Istvánná, a Központi Bizottság tagja, a háziipari szövetkezet elnöke, Antal Pál ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság ve­zetője, Alexa László, a nyíregyházi járási párt- bizottság első titkára, Bállai István, a munkás­őrség megyei parancsnoka, Bíró László, a Nyír­egyházi Városi Tanács VB. elnöke, dr. Czimbal- mos Béla, a megye tanács vb-elnökhelyettese, Dandár Istvánné, a gumigyár dolgozója, dr. Fá­bián Lajos, a megyei tanács vb-titkára. Garda Andrásné, a háziipari szövetkezet dolgozója, Hódosán Imre ezredes, Hollós Andrásné, a ru­házati ktsz dolgozója, Jeszenszki Gábor, az EP* SZER vállalat dolgozója, Kellner Ferencné, 9 Hazafias Népfront nyíregyházi titkára, Kiss Kálmánná, az iparcikk kisker vállalat dolgozója. Kovács Józsefné, a cipőgyár dolgozója, Kovács József, a tanárképző főiskola főigazgatója, Las- kai Jánosné, az UNIVERSIL vállalat dolgozó­ja, Márki János, a megyei építőipari vállalat igazgatója, Murczkó Károly nyugdíjas, Oláh László nyugdíjas, Piószegi Sándorné, a dohány­gyár dolgozója, dr. P. Szabó Gyula, %< megyei tanács vb-elnökhelyettese, Szarvas Ernő nyug­díjas, Unatenszki Pál ezfedes, Varga Zsig- mondné, a nyíregyházi -Dózsá Tsz tagja es Vétek János, a felsőfokú pigzőgazdasági tech­nikum igazgatója. Az elnökség soraiban foglaltak helyet * szomszédos Kárpátontúli területről, valamint a Román Szocialista Köztársaság Szatmár me­gyéjéből érkező delegációk vezetői és a ha­zánkban ideiglenesen tartózkodó egyik szovjet alakulat tisztje. A díszünnepségen megnyitót mondott dr,’ Tar Imre, a "megyei pártbizottság titkára, majd felkérte Orosz Ferencet ünnepi beszédének megtartására. Orosz Ferenc elvtárs beszéde Forradalmi tavaszaink leg- nagyobbjára, 1845. április 4-re emlékezünk ma — kezd­te beszédét Orosz elvtárs. Arra a napra, mely úgy tar­tozik nemzeti történelmünk­höz, mint korszakot jelentő mérföldkő, mint emberi fel- emelkedésünk kitárult kapu­ja. Huszonhat évvel ezelőtt hazánkat a Szovjetunió di­csőséges Vörös Hadserege szabadította fel a német fa­siszta iga alól. Népünk sza­badságának hajnala harcban, vérrel szentelve virradt meg. Hálával emlékezünk azokra a hősökre, akik kezükben fegyverrel messzi orosz föld­ről jöttek és hozták el a sza­badságot, akik azóta is ta­pasztalt testvérként állnak mellettünk. A kommunista világmozga­lom vezető erejét illető fi­gyelem és tisztelet övezi most az SZKP XXIV. kong­resszusát. Számunkra az SZKP kongresszusa olyan esemény, mely a közös cé­lok, a közös ügy javát van hivatva szolgálni. Az eltelt 26 év történelmi tényeinek rövid áttekintése után a szónok ismertette azt a nagyszerű fejlődést, ami megyénkben végbement. Töb­bek között ezeket mondotta: itt, ahol mindössze négy olyan üzem működött, ahol száznál többen dolgoztak, ma 35 ezer ember talál az ipar­ban munkát. Több, mint 12 ezren dolgoznak az építőipar­ban. A fejlődést olyan új üzemek példázzák, mint Nyír­egyházán a konzervgyár, a gumigyár, a Hajtómű és Fel­vonógyár, valamint számos idéki modern üzem. Me­gyénk megváltozott társadal­mának jellegét rögzíthetjük abban, ma már többen dol­goznak a népgazdaság más ágazataiban, mint a mező- gazdaságban. Számokkal talán nem is mérhető az az óriási válto­zás. amely a mezőgazdasági termelésben bekövetkezett és aminek nyomán a parasztság többségének osztályrészül ju­tott zsellérsors, földesúri el­nyomás után a mai egyre ja­vuló életkörülmények kiala­kultak. Azt hiszem nincs ember, akit ne kötelezne el­ismerésre a nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaság meg­teremtése terén felmutatott eredményeink. Egyre több termelőszövetkezetünk válik jól jövedelmező gazdasággá és ad Szabolcs-Szatmár pa­rasztságának munkát, kenye­ret, biztos perspektívát. A gazdaság jogos büszke­ségre alapot adó tényei mel­lé örömmel sorakoztatjuk fel a szocialista társadalmi rendszer szellemi vívmá­nyait Egyre gyarapodó gyü­mölcsei annak, amely a tu­dás, a felkészültség, az is­meretek sokrétű elsajátítása alapján bárkinek szabad ér­vényesülési lehetőséget biz­tosít. Jó érzéssel mondhat­juk; megannyi nehézség kö­zepette is sikerre vittük a kulturális forradalmat A közoktatásunk adatainak is­mertetése után így folytatta beszédét Orosz elvtárs: több mint 56 ezer televízió és százezer rádió tágítja a la­kosság látókörét, ismerteti meg távoli földrészek min­dennapi eseményeivel. Évről évre jobban, egészsé­gesebben táplálkozunk, tőb-' bet költünk, gyarapodnak anyagi javaink. A megala­pozott létbiztonság, a párat­lanul kiterjedt munkalehető­ség, a társadalombiztosítás széles rendszere, a társadal­mi juttatások magas színvo­nala szinte összehasonlítha­tatlanná teszik azt a válto­zást. amit az elmúlt 26 év jelentett számunkra. A harmadik ötéves tervben elért eredmények ismerteté­se után a következő szavak­kal folytatta beszédét: Hisz- szük, hogy az előttünk álló öt év társadalmi, gazdasági fejlődése csökkenti azokat a különbségeket, melyek ma még sok tekintetben bennün­ket az ország más területétől^ elválasztanak. Szabolcs­Szatmár dolgos népe nem egy alkalommal igazolta, hogy igényel, elvárásai mel­lé kellő alapul szogláltatja cselekvő eredményeit. Mi a társadalmunkat átfogó de­mokratizmust, önállóságot és felelősséget a jogok és köte­lességek egységének tudatá­ban szemléljük. Szűkebb környezetünkért érzett fele­lősségünkben harmonikus egységként van jelen az or­szág, a társadalom egésze. Számos nagy jelentőségű ha­tározatban foglalt elvek gya­korlati valóra váltása van most napirenden. Annak megvalósítása, hogy a meg­építésre elhatározott üzemek mielőbb munkaalkalmat je­lentsenek, hogy a mezőgaz­dasági szövetkezetek virágzó társulásokká legyenek, hogy mindinkább kiteljesedő era­(Folytatás a 2. oldalon) A dísz ünnepség elnöksége. Bammel József felvetői VItXtí PRO IETXrJAI, EGY0SÖ HETEK fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom