Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

T57Í. április 9. KELET MAGYARORSZÁG b. oldal Ilűíőházak, szociális épületek fejlesztések a megye 13 állami és tangazdaságában A megye 13 állami és tan­gazdasága 60 796 holdon gaz­dálkodik. Tavaly beruházá­saik megvalósítását erősen befolyásolta az árvíz és az időjárás. Ennek ellenére üzembe helyezték a máté­szalkai tangazdaságban a 420 koca és 3800 hízóférőhelyes, bábolnai rendszerű sertéste­lepet. Kemecsén 432. Nyír- madán 384, a Nyírségi Ag­rotechnikai Kutató Intézet gyulatanyai gazdaságában 400 férőhelyes tehenészeti te­lepet helyeztek üzembe az elmúlt esztendőben. Tiszalö- kön 264 férőhelyes növendék- üsző, Ujfehértón 135 férőhe­lyes borjúnevelőt vettek át és kapcsoltak be az üzemi termelésbe. 1070-ben 184 millió forint volt a megye állami gazda­ságainál a tényleges beru­házás összege, s ennek két­harmada építési. 30 százalé­ka gépesítési célokat szol­gált. A IV. ötéves terv idősza­kára megfontoltabban ter­veztek az állami gazdaságok. Az előirányzott teljes fej­lesztés összege 850 millió fo­rintot jelent. Ennek jelentős része az áthúzódó, félben lé­vő beruházások fedezetéül szolgál. Ez évben mintegy 170 millió forint értékben az át­húzódott építési beruházáso­kat finanszírozzák. Idén fe­lezik be a balkány—nyírlu- gosi gazdaságok kooperáció­jában készülő nyírgelsei hű­tőházat, illetve az ahhoz kapcsolódó gyümölcsléüze­met. Várható idén a Máté­szalkai Állami Tangazdaság 550 vagonos, a kemecsei 400, a fehérgyarmati 300 vagonos hűtőtárolójának befejezése. Épülőben van a nyírlugosi gazdaság üzemi konyhája. Mosdók, zuhanyozók. öltö­zők. téli melegedők korsze­rűsítésére mintegy két és fél milliót ruháznak be idén az állami gazdaságok. A gyors, korszerű szállítások céljára a negyedik ötéves terv idén 20 autóbusz vásárlását tűzték célul a megye állami gaz­daságai. Ez idő alatt a fehér­gyarmati és a nyírtassi álla­mi gazdaságok 3—3 új autó­buszt vásárolnak. Gépesítésekre a következő öt évben 153 millió forintot költenek a megye állami gazdaságai. Ebből 30 millió forintot irányoztak elő a gépparkok korszerűsítésére. (a. b.) Költészetnapi ünnepségek József Attila születésének napja, április 11., már évek óta ünnep hazánkban. Ezen a napon tartják a költészet napját. Az ország versszere­tő közönsége köszönti ilyen­kor a költőket, a szép sza­vak és nemes gondolatok mestereit. Megyénkben, Sza- bolcs-Szatmárban is költő—ol­vasó találkozókra kerül sor. Ma, április 9-én, pénteken Ajakon kerül sor az első ese­ményre. Itt Bory Zsolt nyír­egyházi költő találkozik a község versszerető közönsé­gével. A következő jelentős találkozó színhelye Bököny lesz. Április 15-én este hét órakor a község művelődési házában három fiatal költő mutatkozik be. Bella István, Ágh István és Buda Ferenc látogat a faluba, hogy beszá­moljon ars poeticájáról, a költői hivatás sok érdekessé­géről. A vendégek házigaz­dája Batkó József József At- tila-díjas költő lesz. Az ajaki és bökönyi költő —közönség találkozókon kí­vül minden járási székhe­lyen, városban rendeznek megemlékezéseket, a könyv­tárak, művelődési házak. Fel­készült az eseményre a ke­reskedelem is, a régi kötetek mellett már a megye boltjai­ban varrnak az idei termés legjobb alkotásai, antológiák, újranyomott kötetek, az első­könyvesek művei. Krúdyra emlékeznek A nyíregyházi születésű író, Krúdy Gyula irodalmi emlékeinek ápolása egyre in­kább az ifjúság szívügyévé válik. Ezt példázza az a program, amelyet három vá­rosi iskola szervezett április 16 és 17-re. A Kölcsey, á Kossuth és az író nevét vi­selő Krúdy gimnázium diák­jai pénteken és szombaton irodalmi műsor keretében is­merkednek meg jobban a művekkel, az itt ihletett gon dolataival. Polgár Judit, az ismert fő­városi előadóművésznő lép fel a diákok előtt, és tolmá­csolja Krúdy lírai szépségű írásait. A műsorok előtt az iskolák tanárai — mind jó ismerői és értői Krúdynak — tartanak bevezetőt. A Kos­suth szakközépiskolában Ba- rota Mihály, a Kölcsey ginr> ráziumban dr. Csorba Sán­dor, a Krúdy gimnázium bari pedig dr. Durucz Istvánná is­merteti az író életet, mun­kásságát. Egészségügyi vezetők és fiatal orvosok találkozója Huszonöt körzeti és 50 in­tézményi. illetve közegész­ségügyi orvosi állás vár be­töltésre megyénkben. A pá­lyázatok meghirdetése előtt a megyei tanács egészségügyi osztálya a Debreceni Orvos- tudományi Egyetemein az idén végző 38 fiatal orvost hí­vott meg baráti eszmecseré­re. hogy ezzel is segítse az élethivatásuknak választott pályájuk megkezdését. Ápri­lis 3-án. délelőtt a megyei kórház orvosszállójában tar­tott megbeszélésen részt vett dr. Keresztes László. az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője, ott voltak a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselői, a járási tanácsok, kórházak, egészségügyi intézmények főorvosai, valamint azok a megyénkben dolgozó fiatal orvosok, akik 1—2 esztende­je végezték el az egyetemet. Dr. Kemény Lajos, a me­gyei tanács vb egészségügyi osztályának vezetője részle­tesen ismertette megyénk egészségügye fejlődésének a III. ötéves tervben el­ért eredményeit, és a IV. öt­éves terv ilyen irányú célja­it azt a perspektívát, amely a megyénkbe pályázó fiatal orvosok előtt is áll. Beszédé­ben az osztályvezető főorvos azt is elmondta, hogy mit vár és mit nyújthat a me­gye a pályakezdőknek. Az ezt követő beszélgetés során meghall v-*+ák a meghívot­tak problémáit kívánságait azzal a szándékkal, hogy a kölcsönös igények ismereté­ben eredménnyel zárulhat ez a találkozó: a vendégek kö­zül mind többen lesznek a megyében gyógyító orvosok. Az eszmecsere a megyei kórház egy osztályának, va­lamint a sóstói t bc-kórház bemutatásával zárult Burgonyatermesztési tanácskozás Nyíregyházán Április 8-án, csütörtökön Nyíregyházán, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági és élelmezési osztálya, a Magyar Agrártudományi Egyesület és a TIT megyei szervezete burgonyatermesztési tanács­kozást tartottak. Az agrár­szabadegyetemi előadáson, amit a megyei tanács nagy­termében rendeztek, több száz szövetkezeti, állami gaz­dasági szakember, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselői, va­lamint más megyék küldötte: is részt vettek. A tanácsko zást dr. Klenczner Imre kí­sérleti intézeti igazgató nyi­totta meg, majd dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb- elnökhelyettese, a mezőgaz­dasági tudományok kandidá­tusa tartott előadást: „A burgomyatermeszlés me­gyénkben, eredményeink és feladataink” címmel. Az elő­adást vita követte. A szeretet aranya KŐTH ANDRÁS ÉS MÁRTA NÉNI LOSS LÁSZLÓ TANÁCSELNÖKKEL ÉS A VENDÉGEKKEL. Az ünnepi beszédek elhang­zottak. Kövér József, a Kál- lósemjéni Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára — úgy is mint anya­könyvvezető — levette vállá­ról a nemzetiszín szalagot. Csendes, meghatott pilla­nat, amikor az „ifjú pár” le­ül a terített asztalhoz, életé­ben már harmadszor, mint ünnepelt pár. Pontosan Ötven esztendővel ezelőtt vette fele­ségül a most 81 éves Kóth András Szemén Márta nénit és ezen a szép, tavaszi dél- előttön már harmadszor mondta el párjának, hogy ez­után is hűséges marad hoz­zá, úgy mint eddig. Márta néni is, Andris bá­csi is állandóan bejárnak a kállósemjéni öregek napközi­jébe, huszadmagukkal. Jól érzik itt magukat és meg- megreszkető kézzel simogat­ják végig az ajándékokat, amivel aranylakodalmuk napján lepte meg őket a községi tanács. A községi tanács ebédet ad az aranylakodalmas pár tisz­teletére. Itt vannak a járási tanács képviselői is. Mire a levest feltálalják, meg lehet kérdezni Márta nénit tréfá­san, hogyan lehetett „kibírni” egy férfi mellett ötven évig? Érti a tréfát, nevet is", de megsimogatja András bácsi hátát, úgy mondja: sohasem ivott, mindig hazaadta a pénzt és ez az ötven esztendő jó szeretetben úgy repült el, mintha csak tíz lett volna. Egy kis fátyollal a szemé­ben mondja, hogy kár: gyer­mektelen maradt ez a házas­ság. De sohasem volt a ház gyerek nélkül, mert a férjnek is, a feleségnek is hét-hét testvére van és azoknak a gyerekeiből, meg másokéból Márta néninek mostanig ke­reken százhúsz keresztfia és keresztlánya van. Egy héttel húsvét után kö­töttek házasságot, keddi na­pon, 1921. április elején. And­rás bocsiban akkor még na­gyon meg volt annak a ti­zenhét géppisztolygolyónak a nyoma, amit a doberdói fron­ton eresztett bele egy kato­Bácsú egy toronytól- Hát elment a nemesborzo- vai fatorony. Szinte észre sem vettük. Lebontották — éppen ideje volt, mert mint kiderült, nem bírta volna so­káig. A legöregebb szatmári fa­torony volt. Aki tudta, - hol van, és kinézett a bo' - üádi autóbusz ablakán, egy zem- pillantásra észrevette Mánd és Vámosoroszi között. Lebontása dicsérete a ma­gyar műemlékvédelemnek, a múzeumi szorgalomnak és a történelmi múlt megőr­zésére irányuló buzgalomnak. A legkisebb szatmári falu, Nemesborzova 145 lakosa aligha tudta volna megmen­teni a pusztulástól. Pedig ez a kis fatorony a büszkeségük is volt. Háromszáznál több évig állt a kis falu főterén. A leghitelesebb adatok szerint 1668-ban emelték ismeretlen, remekelő ácsok. Erdőhát tölgyfáinak művészei. Van szebb fatorony is: például a nyolcszögletű kölesei, vagy a karcsú, most már téglafallal védett fehérgyarmati. De amelyik ennyi ideig bírta volna a szeleket, egy sincs. Sok tréfa is övezte. Az egyik zászlócskaszerű díszt lefújta a szél róla. Meg­találták, megőrizték, s most vele ment. De milyen dísz volt ez? Török Télholdas. Műért tette rá 1668-ban az építője? Minden borzovai tudja: mert a törökkel job­ban kijött Szatmár, mint a rabló, garázdálkodó Habs­burg tábornokokkal. A fatorony most, — darab­jaira bontva — ott áll Szent­endre határában, a nemsoká­ra megnyíló Sza\ Itári Nép­rajzi Múzeum egyik csürjé­ben — ez is szatmári csűr, egyike v elsőnek megnyíló, Szatmári bemutató „néprajzi falu” építményeinek — és várja, hogy talán Tokodon „telítsék”, hogy eredeti da­rabjai, a modern technika ál­tal megkeményedve, de őriz­ve az egykori erdőháti ácsok tudásának emlékét — újabb évszázadokig minden arra járónak hirdessék: értő nép lakott és dolgozott itt egyko­ron. És hirdesse majd azt is, hogy a múlt emlékeinek meg­őrzésére, a történelmi múlt fontos tárgyainak helyreho­zására ezer évig sem költött annyit az urak pénztárcája, mint az elmúlt negyedszázad alatt a nép állama. Beleértve a templomtor­nyokat is. na, de végigharcolta a máso­dik világháborút is, mint hír­adós katona. Derűs hangulat volt ezen az aranylakodalmon is Kálló- semjénben. Ügyesen csinál­ják; emléklappal, úttörőkkel, dísztávirattal. Már készülnek a következőre, április 18-án. Nézegetjük a vb-titkárral az 1921-es házassági anyaköny­vet. Hát, bizony, lesz itt a faluban még egy néhány az idén. Szívósak az öregek, öt­venkét házasságot kötöttek abban az esztendőben a fa­luban és ebből még tizenhét­nek a vőlegénye is, meny­asszonya is itt él, egy kis ün­nepségre készül, egy kis ajándékot vár, számít az em­léklapra, az úttörők köszön­tésére, a dísztáviratra, meg a meleg, emberi tekintetekre, vendégekére és barátokéra, akik előtt büszkén ki lehet mondani a szép szavakat: „Hűséges voltam eddig is, az maradok ezután is...” (gnz) Fásítási hónap 1,5 millió új facsemete A fásítási hónap április 10-én befejeződik. A KISZ mozgalma — amely az idén is sikeres volt — évről évre fiatalok ezreit mozgósítja a nemes program segítésére. A feladatok nagyok: megyénk­ben a negyedik ötéves terv­ben 5900 hektár fatelepítést kell végezni, s ehhez nagy segítséget nyújt a fiatalok szervezett társadalmi munká­ja. A szabolcsi KISZ-esek az évek során mindig kitettek magukért: eddig háromszor szereztek országos helyet a versenyben, így végleg meg­szerezték a KISZ Központi Bizottságának vándorzászla­ját is. 1971 márciusában is nagy lelkesedéssel kezdtek az idei fásítási hónap munkájához. A feladat az volt, hogy a me­gyénkben idén telepítendő öt­millió facsemetéből minél többet helyezzenek földbe. A különböző rendezvényekbe, fásítási akciókba csaknem 100 KISZ-szer vezet kapcsolódon be. Megyei kezdeményezésre hirdették meg a KISZ új ak­cióját: „Ültessetek annyi fá\ ahány évesek vagytok!” As akciónak sikere volt. A fá­sítási hónap végleges ered­ményei még nem ismertek, de az első összegezések megtörténtek: a fiatalok se­gítségéve] a megyében össze­sen körülbelül másfél millió facsemetét ültettek el. Az értékeléseket megkezd­ték, s hamarosan nyilvános­ságra kerül, vajon sikerült-« megyénk fiataljainak ezzel az eredménnyel ismét az él­mezőnyben végezni. A leg­jobb alapszervezeteket, a ki­emelkedő munkát végző fia­talokat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizott­sága díjazza, odaítélik a* „Eredményes fásításért” cí­meit is. Gyerekek nevében A város egyik forgalmas terén focizó gyerekekre lettem figyelmes. Egyik határozott „szabadrúgás” al­kalmával labdájuk egy parkírozó kocsi kerekei közé gurult. Azonnal követte egy tüskés hajú, tíz év körüli „játékos” — s ahogy az már szokott lenni — minden körültekintés nélkül rohant, hogy a labdát visszaszerez­ze. Önfeláldozóan a kocsi alá hasalt, s megelégedve magával, nyugtázta: nincs semmi baj, a labda ismét a miénk, a játék tovább folytatódhat. Én, mint szemlélője az esetnek — s mint akinek agyában átvillant az a borzasztó gondolat: mi lett vol­na, ha egy sebes jármű jött volna, amikor a gyerek ön­feledten a labda után vetette magát? Nem állhattam, hogy néhány szó erejéig ki ne oktassam az életrevaló fiúcskát, akinek arcán egyébként látható volt, hogy teljesen természetes, hogy ők az utcán fociznak. Ami­kor megkérdeztem tőle, hogy miért itt és miért nem az udvaron játszanak, szemei tágra nyíltak, valamiféle csodálkozásról árulkodott, s a velünk szemben lévő négyemeletes bérházra mutatott. — Itt lakunk — válaszolta. — Elhiszem, de én nem ezt kérdeztem — jegyez­tem meg szigorúan.'De a gyerek arcán látszott, hogy ő azzal mindent megmagyarázott, hogy egy négyemele­tes házban laknak. Ekkor mindinkább érdekelni kezdett ennek az alig egy évtizedes gyermeknek apró, ki nem mondott titka. Tovább faggattam, s ő egyre bátrabban kezdett beszélgetni. — Tetszik tudni, nálunk az udvaron nem lehet játszani. Ugyanis a bérházban tízen vagyunk gyerekek, akik szeretünk játszani, s mi, fiúk leginkább focizni szoktunk. Ez bizony nem megy le zaj nélkül, na meg a repülő labda néha kárt is csinál. Ilyenkor a felnőttek — akik harágusznak játékunkért, hangoskodásunkért, elveszik a labdát. Pedig ha kárt teszünk, mi minden körülmények között megtérítjük, vagy ha valakit fel­bosszantunk, attól bocsánatot kérünk. Én nyáron'nagy­mamámnál, vidéken vagyok. Ott aztán lehet az udva­ron kiabálni, játszani, reggeltől estig, de azért az év legnagyobb részében csak itthon vagyok, jó lenne itt is az udvaron játszani. Barátaimmal — Jóskával meg Pistával — el is határoztuk, hogy levelet írunk oda, ahol panaszunkat megértik. A múltkor a televízióban hallottam — igaz felnőtteknek szóló műsor volt — hogy a gyerekeknek játszani kell, na meg azt is mond­ták, hogy amelyik gyerek játékos, az tanulni és dolgoz­ni is szeretni fog. Ezt felnőttek mondták, s ez biztos így van. Meglepett és őszintén szólva zavarba hozott ez az alig tíz esztendős fiúcska gondolatvilága, csalódása, s egyben a felnőttekbe vetett bizalma. A kioktatásról már le is tettem. A gyerek szavában igazságot és jogos követelést éreztem: valahol játszani kell! Egy gondolat fogalmazódott meg bennem — melyet jó lenne minden felnőtt gondolatába átvinni: adjuk meg a lehetőséget gyermekeinknek a játékra, még akkor is, ha fáradtsá­gunkban zavar bennünket. Legyen az udvar — akár­milyen kicsi is — az övék, a gyerekeké. Soltész Agnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom