Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-10 / 58. szám

TŰRI Tiirrhr* fH rrnrr I. 4M tJj törvény g tanácsokról (2.) G Demokratikus, zakszerüen működő közigazgatás ' AZ UTÓBBI ÉVEKBEN EGÉSZ SOR HATÁSKÖRT adtak le a megyei és járási tanácsok a községeknek, vá­rosoknak. így lassanként for­málissá váltak a járási .ta­nácsülések, egy-egy ülés előtt sok fejtörést okozott az elő­készítés a végrehajtó bizott­ságoknak. A járási tanácsta­goknak pedig jobbára csak bosszúságot, hiszen egyéb dolgukat halasztva be kellett menniük a járási székhelyre, hogy mégiscsak megtartsák a tanácsülést. Egykor élő szer­vezetből — a fejlődés hozta így —. megfelelő tartalom híján, mindinkább bürokra­tikus formaság lett. Április végén, a választá­sok után hivatalosan is meg­szűnnek a járási tanácsok, ugyanakkor megkezdik mű­ködésüket a járási hivatalok, amelyek az új tanácstörvény előírása szerint a megyei ta­nácsok végrehajtó bizottsá­gainak egységes, önálló ha­táskörű szervei. A FOKOZOTT ÖNÁLLÓ­SÁGOT KAPOTT HELYI TANÁCSOK minden bizony- nyál úgy látnak majd mun­kához a választás után, hogy feladataikat a lehető legjob­ban akarják ellátni. Ez azon­ban nem csupán elhatározá­son múlik. Az igazgatási, hi­vatali munkának is — mint minden szakmának — ezer­nyi ága-boga van, a jó szán­dék mellett jelentős szak­mai tudás és tapasztalat is szükséges hozzá. A járási hivatalok egyik legfőbb teen­dője lesz, hogy az önállóság ▼élej áróira — a döntés biz­tonságára, az intézkedéssel járó felelősség érzetére és _ vállalására a törvényesség tiszteletben tartására, s még az aíaki-fonmai teendőkre is — megtanítsa a helyi taná­csok végrehajtó bizottságait, a szakigazgatási szerveit. S maradnak ügyek, amelyeket — első vagy másodfokon — továbbra is a járási székhe­lyen intéznek. A járási hivatal, mint a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának szakigazgatási szerve rugalmasan, operatí­van működő intézmény kell, hogy legyen Apparátusának létszáma megközelítően egy- harmadával kisebb lesz, mint volt a járási tanácsoké — hiszen feladatkörének jelen­tős részét és számos szakem­berét a helyi tanácsok, illet­ve azok szakigazgatási szer­vei veszik át. A járási hivatal elnöke és munkatársai nem választás, hanem kinevezés alapján töltik be hivatásukat. Ám azért hogy munkájuk megfeleljen a törvényes elő­írásoknak, a felsőbb szervek rendelkezéseinek, választott testületnek: a megyei tanács végrehajtó bizottságának tar­toznak felelősséggel. ELŐRELÁTHATÓAN RIT­KÁBB LESZ A KAPCSO­LAT ezután a járási hivatal és az ügyeiket intéző állam­polgárok között mint volt korábban a járási tanács és a sokszor minden apró-csep­rő üggyel oda fordulni kény­telen emberek közt. Ritkább — de közvetlenebb kapcsolat alakul ki s ezért áll az a megállapítás a járási hivata­lokra is, amit az igazságügy- miniszter hangsúlyozott or­szággyűlési expozéjában: „Az apparátusnak úgy kell dol­goznia, hogy az állampolgá­rok az ügyintézőkben valóban a szocialista állam képviselő­it, a nép szolgálóit lássák”. S ha fennáll ez a járásokra — még sokkal inkább vonat­kozik a helyi — közsé­gi, nagyközségi, váro­si — tanácsok szakigaz­gatási dolgozóira. Az ügyeikét intézni akaró, személyes dol­gaikban a „tanácshoz” for­duló állampolgárok elsősor­ban az apparátus dolgozói­val, a szakigazgatási szerv munkatársaival találkoznak, náluk tesznek bejelentést vagy panaszt, tőlük kérnek egy-egy hatósági igazolást — azaz számukra ők testesítik meg a tanács munikáját A SZAKIGAZGATÁSI SZERV meghatározott jogkö­rökben önállóan dönt, egész munkásságát azonban a vég­rehajtó bizottságnak aláren­delve végzi. A szakigazgatási szervek vezetőinek kinevezé­se a tanács hatásköréibe tar­tozik. Mindez — a szocialista demokrácia biztosítéka: a tanácson keresztül a válasz­tók ellenőrzik a szakigazga­tás működését Várkonyi Endre A taggyűlésen elhangzottak nyomán Fegyelem, fizetés és követelmények a nsgyhaSészi kendergyárban „A pártvezetőség javasolja, hogy a gazdasági vezetés vizsgálja felü. a munkafe­gyelem helyzetét és annak megfelelően tegye meg a szükséges intézkedést.” így rögzítették a taggyűlés aka­ratát a határozat első pont­jában a nagyhalászi kender­gyár kommunistái. S mint kiderült, nem ok nélkül. A határozatot követő vizsgá.at megállapította, hogy a rost­ás matracüzemben kielégítő ugyan a munkakafegyelem, de a pozdorjalemez üzemben súlyos lazaságok tapasztalha­tók. Ezek a problémák oda vezettek, hogy romlott a termék minősége, gyakoriak lettek a reklamációk. Ittasan álltak munitába Az alapos elemzés kiderí­tette, hogy például az előírt szabványtól történt eltérést a technológiai fegyelem la­zasága okozza. A fegyelme­zetlenség már oda vezetett, hogy néhányan italt vittek be a munkahelyre, vagy már eieve ittasan mentek be dolgozni. Felületes volt az ellenőrzés, hiányzott a szigo­rú felelősségre vonás. A gazdasági vezetés úgy értékelte a helyzetet: alap­vető változást szükséges al­kalmazni. Uj, a feladatát kö­vetkezetesen ellátó üzemve­zetőt jelölt ki. Azóta ittas ember nem állhat munkába, de nem marad él a felelős­ségre vonás másért sem. Ilyen természetű fegyelmi eljárás van jelenleg is folyamatban. Ehhez az intézkedéshez tar­tozik, hogy a fegyelmi eljá­rásoknál nagyobb önállósá­got kaptak az üzemvezetők. Ha például va.aki ellen fe­gyelmi eljárást szükséges in­dítani. az üzemvezető tesz javaslatot annak mértékéről a gyárvezetőnek. Döntés — természetesen — a fegye­lemsértő meghallgatása után történik. Kollektív viták A taggyűlés határozatának második pontja szorosan ösz- szefügg az elsővel. Nem egyébről van szó benne, mint egyes csoportok, vagy sze­mélyek munkatermelékeny­ségi vizsgálata. Ilyen alapon folytattak közvetlen beszél­getést a karbantartóműhely dolgozóival. A koLektív vita olyan körülményekre is fényt derített, amelyek addig csak a felszín alatt lappangtak. Elhangzottak például oiyan vádak is, hogy a műhelyve­zető kivételezik a túlórázta­tásoknál és így tovább. A problémák tisztázása itt rendkívül fon ins. A műhely dolgozói ugyanis megkezdték a régi gépek felújítását, s ha az intrikák miatt a munka üteme alábbhagy, rendkívül súlyos helyzet alakulhat ki. Éppen ezért határoztak úgy, hogy a műhely dolgozóival kollektív vitákban tisztázzák a termelékenyebb munkát gát­ló nézeteltéréseket. Tudják: az emberek problémáival va­ló törődés, a bajok orvoslása a gazdaságosabb termelés alapja. Ilyen példa “már van is a nagyhalász! kendergyárban. Korábban sok gondot, oko­zott péld. t i a rakodóbrigád fegyelmezetlensége. Miután alaposan elemezték ennek okait, rájöttek: egyes kérdé­sekben a dolgozóknak volt igazuk. Miután ezeket orvo­solták, javult a munkához való viszony is. Ma már — ha erre szükség van — a nyolc órán túl is dolgoznak, nehogy kirakatlanul álljanak a vagonok. )le«fefelő kerepeld c1 a szakmunkásoknak Igen figyelemreméltó a taggyűlési határozat harma­dik pontja, amely felhívja a gazdasági vezetés figyelmét, hogy az anyagi elismerést ne a beosztás, hanem a végzett munka arányában, differen­ciáltan alkalmazza. Ezen a téren még sok a rendezniva- ló. Az iparági gyakorlat kö­vetkeztében egy betanított munkás sok esetben többet keres, mint egy jó képességű szakmunkás. Hiába töreked­nek arra, hogy egy-egy dol­gozó esetében figyelembe ve­szik a munkához, a munka­társakhoz való viszonyt, az eltöltött időt, szakmai kép­zettséget, az iskolai végzett­séget, a munika minőségét Ez a gond már évek óta visszatérő probléma. Ennek orvoslását iparági szinten kellene megoldani, mint azt már többször is javasolták. Amit itt tehetnek; a béralap­fejlesztést súllyal a szakmun­kások órabérének emelésére fordítják. Már csak azért is, I mert az új üzem, a zsákgyár dolgozóinak jelentős’ száza­lékát szakmunkások alkotják majd. S ha nem tudnak ne­kik megfelelő keresetet bizto­sítani, nehéz lesz összetobo­rozni őket. Jól bevált gyakorlat a ken­der-gyárban. hogy a jutalma­zások mértékének eldöntése kollektív alapon történik. A termelési tanácskozásokon maguk a dolgozók javasolják, hogy ki érdemes a jutalom­ra, s ennek figyelembevéte­lével is dönt a gyárvezető. Megbecsülni a törzsgardát A gyárban már kialakult egy stabil törzsgárda. Sajnos, ezeknek az embereknek az erkölcsi megbecsülésére ke­vés gondot fordítottak. Törzs- gárdajelvények kiadása pél­dául évek óta nem történt. Ezt még az idén megoldják, s utána folyamatosan kiadják az arra érdemeseknek. Igye­keznek megteremteni annak lehetőségét, hogy ezek a dol­gozók anyagilag is nagyobb megbecsülésben részesülje­nek. Az idézett javaslatok nem ok nélkül kerültek az első helyre a taggyűlési határo­zatban. Hiszen ahogy azt a beszélgetés közben Milvius Lóránt gyárvezető, Kakuk Sándor párttitkár és Rádó .András főművezető együtte­sen megfogalmazták; „Akár­milyen jó eredményt ért el az elmúlt évben is az üzem, az a cél, hogy még többet, még gazdaságosabban termel­jünk, mert csak így léphe­tünk előre.” A nagyhalászi kendergyár valóban nem dolgozik rosz- sznl. Erre alapoztak az or­szágos szervek is. amikor el­határozták, hogy mintegy 150 milliós beruházással bővítik a gyárat Tóth Árpád Egy főre eső látszat A most megjelent statisz- tlk" idatok közlik velem, tiui,b xz egy főre eső szesz- fogyasztás nálunk 1970 ben így alakult: 39,4 liter bor, 54,4 liter sör, 4,6 liter egetett szesz. Ez pontosan 98,4 liter Az emelkedő tendenciát szá mitva, 1971 első negyedéber. nyugodtan kalkuláthatun) kereken 100-zal. Magyaré sz Ava: 100 liter az évi tej adagom, ennyire vagyok hi lelesitve Az emberi test átszámít va molekuláit alig iehe több, mint 30 liter olyadék Ebből következtetem. hág ‘évente több mint háromszo elfogy \sztjuk, magunkat. Még­hozzá nem is olyan egyszerű Összetételben, mint ahogy a természet alkotott bennün­ket, hanem borban, sörben és égetett szeszben. A statisztika nem szól ar­ról, hogy ez az évi 100 liter minden élő lélekre, cse­csemőinkbe is vonatkozik-e. Ha vonatkozik úgy nem isodaiom, hogy csecsemőink lyügösek. Egyéves korig ’.00 liter alkoholt el fogyasztani — beleértve az égetett szeszt, — nem kis teljesít meny. Ha rajul mégsem vonatkozna —, mi lehessen tudni —, akkor ez a :tatisziika, mint általában c tatisztika, valahol sántít Iánk, felnőttekre ugyaniseb ben az esetben nem 100 liter jut fejenként évente, hanem ennél lényegesen több. Mond­juk 150. Ezenkívül elképzel­hető, hogy nem mindenki issza meg a maga 100 lityi­jét, — beleértve az égetett szeszt —, 'hanem mondjuk csak 80-at. Előfordulhat az is, hogy az orvos valakinél mérsékli a szesz.'ogyasztásl — esetleg elvonókúrán. Az is lehet, hogy az alkoholárak nem mindig igazodnak pél Iául a nyugdíjakhoz, és nem ninden kisöreg tudja meg ’enni pont ezt a kalkulál 100 litert Mondjuk csak 30-et. A jobban kereső tche lösebbek átlaga ezzel megin csak emelkedik Semmi esetre sem többre mint 200-ra. Mindebből világosan kiderül, hogy ez a statisztikailag ki­mutatott 100 liter nem más, mint az egy főre eső látszat. Manipulált adat, lakkozott szám, amelyben valahol ott az igazság, de nem úgy, mint a jó borban, amelyben köz­tudomásúan a teljes igazság rejtezik. De ez a 200 liter még min­dig csak a tisztességes átlag. Ehhez még nem kell jobban szeretni az alkoholt, mint ahogy általában szeretjük. Mert aki ebből a szürke át­lagból ki akar emelkedni annetk bizony túl kell telje­sítenie ezt a bűvös évi 200 li­teres szintet. Józanul számít­va legalább 50—100 literrel. ,700 liter évente, egy főre, ez ■nár mégis valami! Még nem i csúcs, de ha meg akarjuk irizni jelenlegi nyolcadik he­günket a világranglistán, az ilyen klasszis teljesítmények­re szükségünk van. Akadnak persze olyanok is, akik el­érik az évi 400 litert, profik­kal azonban most nem fog­lalkozunk, maradjunk csak a tisztán amatőr szinten. Ebben a kategóriában az évi 100 litert annak is vál­lalnia kell, aki egy kortyot sem iszik. Kérdés persze, hogy vállalja-e? Ha nem. vállalja, akkor az egészet új­ra kell kezdeni, indulhat a visszaszámlálás. A számító­gépek korában ezt nyugodtan megtehetjük. Méghozzá úgy, hogy józanságunkat bizonyí­tandó, a sört hagyjuk el a programozandó adatok sorá­ból. Itt az ideje ugyanis, hogy magyarán kimondjuk: hazai sörünk nem igazi alko­hol. Amit az is bizonyít, hogy a sör időnként hiány­cikk. Üzletekben, krimókban. éttermekben időnként nem kapható. Ezzel szemben elő­fordult-e már valakivel, hogy ezt a választ kapta az illeté­kesektől: égetett szesszel saj­nos nem tudunk szolgálni. Az igazi alkoholra nálunk Kommentár Szerencsés találkozás Hírt adtunk róla: megala­kult a Szabolcs-Szatmár me­gyei tudományos koordináló bizottság. Elegendő egy pil.antást vetni csak a felszólalók név­sorára, hogy belássuk: a me­gyei tudományos élet legki- válóbbjai vállalkoztak arra, hogy — kü .önféle tudomá­nyok állásfoglalásának egyeztetésével — a szó leg­szorosabb értelmében új ér­téket termelnek megyénk számára. Itt, e .bizottsági ülésen ta­lálkozott először egymással az a három ember, akinek a munkája szoros összhang­ban kellene, hogy legyen egymással. Az egyik egy ve­gyészmérnök, akinek az üze­me új mezőgazdasági vegy­szert gyárt, a másik egy ta­nácsi irányító, akinek ezt ta­lán még idén fel kell majd használnia, a harmadik a szakemberek oktatásának egyik irányítója, akinek már most jó tudnia róla, miről is van szó, hogy idejében fel­készülhessen az embereket megtanítani arra: miként bánjanak az új szerrel. Ez az egyetlen találkozás — pedig sok ilyen volt — le­het, hogy egy évvel, de lehel, hogy még többel is megrö­vidítette annak az idejét, hogy egy új eljárás, a tudo­mánynak egy eredménye mennél gyorsabban élő erő­vé, értéket termelő haszonná váljék a tudomány különbö­ző ágait művelő emberek ke­zében. . Az elmaradottságból ki­emelkedő megyénkben külö­nösen robbanásszerű a kor­szerű színvonal utolérése úgy a „zöld forradalomban”, ahogyan a mezőgazdasági termelés ugrásszerű változá­sait elnevezték, — mint az iparban, sőt a szociológia, a nevelés, a társadalomtudo­mányok területén. Néha az árnyalatokra is ügyelni keli, hogy a még hasznosabbat kiválasszuk a sok közül. Az első ülésen már meg­állapodtak abban, hogy a bizottság — élve javaslatte­vő és véleményezési jogával, — alaposan megvizsgálja, egyezteti minden vonatko­zásban megyénk készülő ne­gyedik ötéves tervét és ja­vaslataival, tanácsaival, vé­leményével — a vélemények összegezésével — igyekszi k azt minden tekintetben to­vább javítani, <GN2> ugyanis az jellemző, hogy mennél erőteljesebb alkohol- ellenes propagandánk, men­nél ijesztőbbek az egy főre eső fogyasztás számai, annál inkább kapható. Komolyra fordítva a szót, valamit tenni kellene egy nagy fordulat, egy gyors ja­vulás érdekében. Most itt az alkalom, fogadják el javasla­tom: ne szerepeljen többé a sör a statisztikában. Hiány­cikk volta miatt különben is már eleve meghamisítja a valóságot. Nem annyi sört iszunk ugyanis, amennyit szeretnénk, hanem amennyi van. Ha az alkoholfogyasz­tást nem is, de az egy főre eső látszatot ezzel mégiscsak javítanánk. Ez is vigasz, ha már sörgyáraink nem tudnak lépést tartani a fogyasztással. Ami azért mégiscsak bősz- szántó. ^Kerekes) Nyíregyházi képeslap: Krúdy gimnázium. Hammel József felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom