Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-07 / 56. szám

fort mSreftw ?. rrrrr m^byarorst*« — yararhapt met.t pkt,w » **<M 17/ könyvvel gazdagodtunk Munkásfolklór Jegyzetek a szabolcsi „TörténeSmi olvasókönyvéről Aki megőrizte a hitet Tollvonások a veterán Zajácz János arcképéhez Olyan könyvet kapnak most kézhez a Szabolcs-Szat- márban tanító történelemta­nárok és diákok, amelynek még szinte felmérhetetlen a hasznossága. A címe: Törté­nelmi olvasókönyv. A mű ismert szerzőgárda közremű­ködésével készült- Balogh István levéltáros Hársfalvi Péter és Morvául Sándor tör­ténész. Koroknál Gyula mű­vészettörténész és Németh Péter régész kollektív össze­állítása A kiadó — a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya — a Történelmi olvasó­könyvvel azt a célt tűzte ki. hogy ezáltal is segítse a tör­ténelemoktatást az általános eseményeket kiegészítse a szűkebb pátria, a megye tör­ténelmi múltjának bemutatá­sával. i most megjelent könw az első pillantásra is érdekesnek mutatkozik Az őskortól ve­szi számba az emlékeket, maid a honfoglalás korát mutatja be. válságos száza­dok címszó alatt a XVI— XVIII század eseményeit eleveníti fel bő ismertetést ad a feudalizmus hanyatlá­sáról. az abszolutizmus ko­dról. a dualizmus ideiéről, ezt követe.a bemu'Via a polgári demokratikus forra­dalom és a Tanácsköztársa­ság megyei vonatkozásait. Érdekes anyagok jellemzik a Horthy-fasizmus időszakát, és az utána bekövetkezett történelmi sorsfordulót, a fel- szabadulást. A mű végén a megye művészettörténeti emlékeiről készült összeállí­tás. Az egyes korok bemutatá­sa azért rendkívül izgalmas, mert mindent dokumentumok tükrében láttat. Levéltári anyagok mellett ásatási ered­mények újságcikkek és fény­képek okmánymásolatok és falragaszok szövegei idézik hitelesen az egyes korszakok megyei vonatkozásait. ese­ményeit, az itt élt jelentős történelmi személyek maga­tartását. a nép helyzetét. Kü­lön érdem, hogy a szerzők olyan dokumentumokat válo­gattak. amelyek semmilyen kommentárt nem kívánnak, önmagukban is beszédesek. így az olvasókönyv valóban olvasmánnyá válik. A hiteles dokumentum mindig izgalmas volta így a Történelmi olvasókönyvet ki­emeli a tankönyvek világá­ból. olyan eszközzé teszi, amit szívesen forga* majd a diák de valószínű, hogy sok felnőtt is. Sokszoros pedagó­giai és didaktikai cél valósul így meg Használható a mű az általános iskolák ’ tan­anyagának kiegészítéséül, de beleillik a középiskolás te­matikába Is és ezenkívül ér­dekes élmény mindenkinek, aki átfogóan meg kívánja Is­merni Szabolcs-Szatmár tör­ténelmi múltját. A debreceni Alföldi Nyom­da szép kivitelben, gondos munkával készítette el me­gyénk új kiadványát, amely méltóképpen sorakozik azok mellé a művek mellé, amelyek évek óta bizonyítják az itt élő tudományos szakemberek kiváló felkészültségét és az élettel való szoros kapcsola­tát. <b. 1.) „Minálunk vannak fenyvesek“ Tompa László szerzői-előadói estje Nyíregyházán Bár nem található a nyír­egyházi művészeti hetek programjában Tompa I«ászló szerzői-előadói estje, úgy érezzük nyíregyházi bemutat­kozása, a megyei művelődési központban és a tanárképző főiskoláin, "a márciusban kez­dődött művészeti rendezvé­nyek sorát gazdagította. Ran­gos, sajátos hangulatú szerep­lése a megyeszékhelyen, már­cius 3-án és 4-én, felkeltette az érdeklődést az országot járó költőművész missziója iránt, aki a szepsziszent- gvörgyi Székely Színház tag­ja, s immár kétszázadszor lé­pett fel hazánkban. Általá­ban — Czine Mihály iroda­lomtörténésszel járja az or­szágot. Ezúttal — az őt be­mutató Czine Mihály más elfoglaltsága miatt — egye­dül jött a Nyírségbe, s hozta el az erdélvi magyar irodalom haladó örökségeit, gyöngysze­meit, s mondta el saját költe­ményeit is. Közvetlen kapcsolata a kö­zönséggel előadói művészeté­nek egyik varázsa: nem az erőszakolt, vagy olcsó közvet­lenkedéssel teremti meg. ha­nem egyén'»égével, minden pózt. kötöttséget, protokollt mellőző, teljesen a művészi élmény befogadását szem előtt tartó hangulatteremtéssel. Estiének egyetlen célja, — ezek csendülnek ki költe­ményeiből is —, hogy vá­laszt keressen. Évszázadok ködéből előbukkanó arcokat, Erdély leghaladóbb íróit, köl­tőit politikusait idézi meg —. hogy a művészi élmények eleiével szóljon, gondolkod­tasson És a hallgatóság szin­te együtt lélegzik a művész- szel, s veszi át felforrósodott líráját, tűnődik el Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Mikes Kelemen és a sok nagy előd küzdel­mein, helytállásán. Tompa László egymást kö­vető — egymáshoz kötődő — művészi tolmácsolású verses és prózai műsora egyszerre idézi a magyar és a világtör­ténelmet, az irodalmat, az emberi életsorsokat Körösi Csorna Sándor, Szemezi Mol­nár Albert, Ady Endre Áprily Lajos, Németh László, Ta­mási Áron — s még sok er­délyi indítású költő, író, po­litikus legdrámaibb — vagy az oldás miatt az élet derű­jét fakasztó — megnyilatko­zásait. Mindezt eszköztelenül, egyedül az őszinte, szenve­délyes szavak emberi és mű­vészi erejével kelti életre. Történelmünk, irodalmunk, nyelvünk új és új szépségei tárulnak elénk az alig másfél órás műsorban. Távoli múlt és közeli jelen, melyen szinte hidként ível át a „Minálunk vannak fenyvesék” című köl­temény, a költő-színész Tom­pa László egyik kiemelkedő alkotása. Érdekes, eredeti művészi egyéniséggel Ismerkedett meg a nyírségi közönség. Sikeres magyarországi körútja után — amint a március 4-i estjén megtudtuk — Amerikába ké­szül, hogy a tengerentúlon élő magyarság között élessze, éb­ren tartsa az óhaza történel­me, irodalma, nyelve — múltja és jelene — iránti szeretetet. (p. g.) Kincsek az íróaszfalfiókban Az utóbbi években sok költőnk, írónk, al­kotó munkáját zárta le az elmúlás. Elhunyt je­leseink jelentős szelle­mi ki rizseket hagytak ránk az iróasztalfió- kokban. Váci Mihály (1924—1970) oly korai elhuny ta óta már olvasói sokaságának kezebe k rült egv posztumusz vers­kötet. A sokaság fia. Ebben gyülekeznek a Költő élete során kötetben mee nem je­lent versek A kötet prózai páriát a Szépirodalmi ré­szére Simon István, a költő Aorta rsbarátja gyűjti egybe Ez a gyűjtemény magába foglalja a tervek szerint a Zsezse madár anyagát. az azóta lapokban, folyóiratok­ban megtel ént prózai íráso­kat. s néhány. rrr-g n°m pub­likált tárcanovellát is. Az íróasztalfiókból kerül a közéleti töltésű ooézist kedvelők asztalára az Vla­zát Bürokroniéziában című munka, ennek műfaját sza­tirikus költeménvként ha­tározhatjuk meg. Az ..Utazás’ hosszabb lélegzetű versciklus, illetve elbeszélő költemény, amely egvmaga egy továb­bi kftt-tet jelent Váci Mihály irodalmi ha- gvatékának feldolgozójára — lehetséges hogy ez* Vári Mihályné vállalja —- még egv hatalmas filológiai munka vár. A költő nagy­számú jegyzettömbiében. va­lamint versei kéziratán js nace-'m sok jegyzet, verstó- redék található. Ezek egvbe- gyűitése hosszas állhatatos munkát kíván Bizonvosra vehető, hogv amíg a jegyze­tek fel dolgozása megtörté­nik. addig és nvilván még Vésőbb is, kerülnek elő olyan, korábbi vö+efekH= M nem vett. s A sokaság fiá­ban sem szerető ő versek, amelyeknek gyűjteményes publikálása már a későbbi­ek feladata és maid csak az életmű sorozatban történik meg Mennyi igazság van ab­ban, hogy az élet írja a leg- igazabb. a legmeghökkentőbb regényeket. A regénykifeje­zés, persze nem az irodalmi műfajra vonatkozik ez eset­ben. hanem a valóságos élet­re. Az életsorsa, amellyel Újra és újra találkozik az ember, amikor egészen egy­szerű, hétköznapi formában jelentkezik. Nincs ráírva nagybetűvel, hogy életsors, regény. . Mégis az. Nemrég hallottunk egy nyugdíjas pártmunkásról. Za- jácz Jánosról. Sokan ismerik őt a városban, a megyében. Az idősebbek, mint jókezű díszműlakatost tartják szá­mon, aki szinte művésze volt a szakmájának Azaz lehe­tett volna, ha hagyják dol­gozni, kap munkát a Horthy- remdszerben. De ez volt a legkevesebb a dzsentrifészek fővárosában. Nyíregyházán. Zajácz Jánosról azt is sokan tudják; egyike volt azoknak a földalatti munkára kény­szer! tett kommunistáknak, akik szembe mertek sze­gülni a terrorral... Ma már mindez történe­lem. A fiatalabb nemzedék a kiállításokon találkozik Za- jácz Ján< s a hozzá hason­ló illegalitásban dolgozó kommunisták korabeli röp- irataival. pártigazolványával, a munkásságukhoz fűződő eseményekkel. Három év In­ternáló táborban, három év az ungvári börtönben. Mi­lyen könnyű leírni, s milyen embertelenül kibírhatatlan lehetett végigküzdeni. Meg­aláztatásban. ütlegek köze­pette megőrizni az embersé­get. Azt a bizonyos hitet, ami újra és újra meg tudta hosszabbítani az életet.. Zajácz János nemcsak a hitét, emberségét őrizte meg. A kezében bizsergő ütések sem tudták elűzni a kedvét az erejét az alkotástól, amely minden emberben ott szuny- nyad. Zajácz Jánost fiatal korá­tól vonzották a fémek. Kü­lönösen a vas. Az alakítható, szemet gyönyörködtető díszes munkák. De hol jutott idő a kenyérgondok között a mű­vés zkedésre! Az internáló táborban az egymást biztató szavak mel­lett felködlött a lehetőség: tartalmat, értelmet adni az üresen telő időnek, az embe­ri idegrendszert kikezdő egy­hangúságnak. .. Felidéződ- tek a megálmodott széoívű .ovácsoltvas munkák. Érle­lődött az elképzelés, meg lé­iét próbálkozni valamiveL És az emberi akarat és elme mindjobban úrrá lett az üres- jégen, az internáló tábor, a hatonal elháritók ütésektől, zaklatásoktól tarkított hét­köznapjain. Még őrzi a késnek éppen nem nevezhető kis acélcson­kot, amivel hozzálátott ki­tölteni az időt Cseresznye- és barackmag — és ami ép­pen akadt. Ezek voltak az első megmunkált anyagok. Portrék, vonások, élmények vésődtek a magok héjára. Aztán egy arabtól megtanul­ta a szalmaművészet alapjait. A dohos szalmazsák szára­Ismesretes tény — a Váci Mihályról elnevezett szavaló­verseny során Kazimir Ká- rolv említette a tévében —, hogy a költő egy drámai mű megírására tett ígéretet Ka- zim'rnak; ígérete beváltá­sára «azoT’Hgn már nem ma­radt idő. Pedig Váci Mi­hály tudta hogy sietni kell annak, aki annyi gvönvörűt okosat akar elmnrdqní né­pének. Innen volt még a ne—vonen. amikor megírta Mielőtt meghar''k című versét. Ebből idézünk négv sort. a költemény utolsó négy sorát: „Mint elítéltnek a végső kívánság, az utolsó pohár bor: az énnekem az óra. perc. S nem veszem el a szétntól” zabb szalmaszálaiból egysze­rű kompozíciók, szelencedí­szítések születtek. Börtön­művészet volt ez. Küzdés az életben maradásért. A katonai rendőrök, bör­tönőrök árnyékában nem volt helye, hogy a művészet mámorába ringassa magát. Ekkor élet-halálról volt szó. Az ungvári börtönben még a szalmaszáltól is eltiltották. Gondolatban folytathatta az ösztönösen felsejlő érzések komponálását. A hosszú bör­tönévek után a felszabadu­lás első éveiben szintén az élvonalban küzdött, megte­remteni a munkás-paraszt hatalmat... Évekig dolgozott hivatásos pártmunkásként. Két éve ment nyugdíjba. Egy tisztes­séggel végigdolgozott mun­kásélettel a háta mögött. S most, a nyugdíjas években ébredt fel újra a hajlam, az évtizedekig melengetett vágy a művészi Ízlésű fémmun­kákhoz. Ez annak a bizonyos „életregénynek” most íródó, meglepő folytatása... Túl a hatvan éven, gazdag életis­merettel, munkásmúlttal a tar­solyában egy ember hozzálát vasat faragni, rezet dombo­rítani, díszes iparművészeti jellegű tárgyakat fabrikálni. Csendben, jóformán időtöl­tésből. Olykor meglehetősen sokat talpalva a nem éppen egykönnyen beszerezhető vas, a még inkább hiányzó réz után. Olykor-olykor sike­rül hozzájutni, megvásárolni kiselejtezett réz fürdőhengert, hogy a fali kerámiát helyet­tesítő díszestál, gyertyatartó, vagy éppen a napot ábrázoló munka szülessen belőle... Nem tartja magát művész­nek, nem kér magának he­lyet a megye képzőművé­szetének életében. Otthon, a Bocskai utca 14. sz. alatti la­kásának konyhájában egy alig méternyi asztalkán for­málja. kalapálja, szegecseli a fémet. Egy Lenin-portréja a baráti kárpátontúli terület egyik középületét díszíti. Itt­hon pedig a hasonló munká­kon kívül főként az iparmű­vészethez közelálló tárgyal kelthetik fel a szakemberek érdeklődését. A népművészet, a munkásfolklór hagyomá­nyai motívumai elevenednek meg az olykor hónapok ne­héz munkájával készülő tár­gyakon. Közben olvas is. Művészeti témájú könyveket Nemrég az ősi aszkét indián ötvösművészetről. melynek legjobb művelői az ő egy­szerű eszközeihez hasonló módom alkották az ötvös­munkákat. Hatvanon tűi lehetségest hogy ennyire felbuzogjon a tehetség, hogy észrevétesse a háttérben szerényen meghú­zódó alkotót? Az élet ismer hasonló, az éltesebb korba» kibontakozó tehetségeket De talán a veterán pártmun­kás, Zajácz János művészi igényű próbálkozásaiban nem is az csodálan­dó, fantáziája, hallat­lanul ügyes keze milyen értékeket produkál. Az a megejtő, hogy annyi megpró­báltatás. nehéz életsors után megőrizte az erőt, a teremtó energiát. Sikerült felpattinta­ni a régi szikrát ami talán korábban sokkal fényeseb­ben és magasabbra pattan, ha az élet nem jelöl ki más utat számára. Páll Géza Megjelent a Szabolcs-Szatmári Szemle idei első száma Gazdag tartalom, változa­tos témák jellemzik a Sza- bolcs-Szatmári Szemle idea első számát „Pártunk X. kongresszusa után” címmel Gulyás Emilné dr., a Haza­fias Népfront megyei titká­ra írt cikket az időszerű po­litikai. gazdasági és kultu­rális feladatokról. Horváth Miklós, a megVei tanács vb művelődési osztályvezetője a cigánylakosság élet- és mun­kakörülményeivel. a társa­dalmi szervek összehangolt erőfeszítéseivel foglalkozik írásában. Elemzi a cigányla­kosság egészségügyi, lakás-, szociális és munkaviszonyait, megállapítja, hogy nagyobb ütemben kellene felszámolni a cigánytelepeket. Ered­ményként említi meg hofft1 a munkaképes cigánvlaikos- ság aránya az elmúlt évek ben a 20 százalékról 56 szá­zalékra emelkedett de még sok a tennivaló elhéivezésük munkába állításuk, szakkép­zete égü k növelése érdekében. A Népművészet rovatban a paszabí szőttesről és a 20 éves háziipari szövetkezet­ről olvashatunk Túri Margit illetve Angyal Sándor tollá­bái. Tudósítást közöl * Szemle a fiatal népművelőit vajai tanácskozásáról. A Történelem rovatban a pá­rizsi kommünriSl három ta­nulmány emlékezik, a szer­zők: Orosz Szilárd, Hársfal­vi Péter és Váradi-Sternberff János. Fazekas Árpád ..'Or­vostörténeti adatok Nvíregy- háza múltjáról”, Kopien Já­nos „Harc a földért a köz- igazgatás megtisztításáért'* című írásai kaptak még irá­lyét a Történelem rovatban. Vitaanyagok, (Filep Jánost Közelebb a történelmi igaz­sághoz). könyvrecenziók, képzőművészeti munkáik te­szik teljessé a szabolcsi gaz­dasági társadalmi és kultu­rális folyóirat 1971. I. ne­gyedévi számát. Találkozik az olvasó a Nyírbogé ányl Kőolajipari Vállalat által meghirdetett az ..Ipari mun­kás a képzőművészetben” cí­mű pályázat díjnyertes ké­peivé! Is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom