Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-23 / 69. szám

Í9W. mSttfrés ÍHf. 9. dRtát Fél évtized tükre Tervkészítés közben A dohánygyári parlament KELL NÉMI NEKIBUZ­DULÁS, hogy belefogjunk a Statisztikai Hivatal terjedel­mes jelentésének olvasásába, amely az elmúlt évek, ponto­sabban a harmadik ötéves terv időszakának társadalmi, gazdasági históriáját foglalja össze. De ha belefogunk, bi­zony elcsodálkozunk; mi mindennap látjuk önmagun­kat, falunkat, városunkat, né­miképpen az országot is, s bizony elfelejtjük, hogy s mint volt akárcsak öt eszten­dővel ezelőtt is. Hiába, ilyen az emberi természet. Kos, hát mi is történt öt év alatt az országban? El lehet ezt mondani a számok, ará­nyok nyelvén is? Legalábbis annyira, hogy sok mindent jobban lássunk, jobban ért­sünk. Miután nemzeti jöve­delmünk növekedésének to­vábbra is legfontosabb té­nyezője az ipar volt, kezdjük azzal. Fontos, hogy a terme­lés a terv szerint, 35 száza­lékkal növekedett, de meg fontosabb, hogy ma lényege­sen korszerűbbek az ipari termelés belső arányai, mint 1965-ben. Kiemelkedően fej­lődött a vegyipar — ezenbe- lül a műtrágya —, a mű­anyag- és a gyógyszergyár­tás —, a gépipar, főleg a hír­adástechnika és műszer-, va­lamint a közúti járműgyártás, s rendkívüli mértékben meg­változott magának az ener­giatermelésnek, illetve fel- használásnak a szerkezete. A felhasználást nézve, energia- hordozóink 44 százaléka, te­hát csaknem a fele gáz és olaj, szakmai szóval: szénhid­rogén. MINDEZ A SZÜKSÉGES MENNYISÉGEK ÉS ARÁ­NYOK előteremtésének nagy- nagy erőfeszítéseit idézi, ami nein járt mindig teljes siker­rel. Az építőanyag-ipar pél­dául, noha fejlődött, nem adott annyi cementet, téglát és más anyagot, amennyire a nagy beruházások, minden eddiginél nagyobb mértékű lakásépítkezések zavartalan ellátásához szükség lett vol­na. Igaz, minden elképzelést felülmúlva, öt év alatt jóval több, mint a másfélszeresére növekedett az epn.es. Miután a termelékenység viszonylag szerény emelkedé­se az építőiparra különöskép­pen jellemző, itt említjük meg, hogy az egy foglalkozta­tottra jutó termelés az ipar­ban általában sem alakult ki­elégítően, bár a terv utolsó évében, tavaly, már számot­tevően nőtt. A mezőgazdaságban vi­szont a termelés növekedése teljes egészében a magasabb termelékenységből szárma­zott. Ez nem is történhetett másképpen, mint a gépesí­tés, az öntözés, a műtrágya és a növényvédő szerek fel- használásának jelentékeny fokozódásával. Mindez a me­zőgazdasági munka jellegé­nek jelentős változásával járt együtt, örvendetesen nőtt a legfontosabb növények ter­mésátlaga, az állattenyésztés helyzete azonban még nem mutat egyöntetű képet. A szarvasmarha- és a juhállo­mány (amelynek növelését a terv előtérbe állította) nem nőtt, csak a sertés- és ba­romfiállomány lett nagyobb. a beruházás még MINDIG KÉNYES PONTJA gazdálkodásunknak. Másfél­szer annyit fektetett be az ország fél évtized alatt, mint az előző tervidőszakban és bár ez alapjául szolgált a nép­gazdaság gyors fejlődésének, meglehetős feszültséget te­remtett a fejlesztési igények és a kapacitások között. In­nen a látszólagos ellentmon­dás, hogy bár eredményes erőfeszítések történtek a be­ruházások koncentrálása ér­dekében, a kivitelezés oly­annyira nem tudott lépést tartani ezzel a nagy irammal, hogy a befejezetlen beruhá­zások állománya csaknem megduplázódott. Megközelítően kétszázezer­rel nőtt a népesség száma. Bár a munkaerő-tartalék egy­re csekélyebb, a foglalkozta­tottság növekedése nagyobb volt, mint a megelőző öt év­ben, s ezáltal az aktív kere­sők aránya csaknem elérte a népesség 50 százalékát, pe­dig közben az elöregedés is folytatódott. Egyébként a változás, szinte egészében a nők fokozódó munkába állá­sából adódott, miáltal tria már az aktív keresők mint­egy 40 százaléka nő — a re­áljövedelmek a tervezettnél lényegesen jobban — 34 szá­zalékkal — emelkedtek. A fejlődés az egyes rétegeknél természetesen különböző mér­tékű volt, a parasztságnál 41, a munkás-alkalmazotti réteg­nél 31 százalékos. így tár­sadalmunk két legnépesebb dolgozó rétegének átlagos jö­vedelmi színvonala országo­san kiegyenlítődött, Nem feledkezhetünk meg a pénzbeli társadalmi jutta­tások, legfőképpen a nyugdíjakra kifizetett össze­gek növekedéséről. Három- százezerrel nőtt a nyugdíja­sok száma. (Az egy nyugdí­jasra jutó összeg havi átlaga pedig 577 forintról 757 fo­rintra emelkedett:.) NEM KÉTSÉGES. HOGY A JÓ EREDMÉNYEKHEZ, kü­lönösen a tervidőszak máso­dik felében tapasztalt gyor­sabb javuláshoz, nagyban hozzájárult, a gazdaságirá­nyítás új rendje. í> noha ko­moly kezdeti nehézségeket kellett és kell legyőzni, a ha­tékonyabbá vált munka, a kielégítőbb népgazdasági egyensúly igazolták a fontos gazdasági intézkedések he­lyességét. Végül is a nemzeti jövedelem a tervezett 19—21 százalék helyett 31 százalék­kal nőtt öt esztendő alatt. Persze, sok még a tenniva­lónk, s nem állhatunk meg, tovább kell haladnunk. Erre kell gondolnunk, amikor fél évtized fejlődését mérlegel­jük a számok tükrében. B. 3. Aki azt hiszi, hogy 1700 munkás átlagának adatából valami lényegeset tudott meg a Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Gyárról, az nagyon csalódik. Ennek a különös üzemnek a tevékenységét nem lehet ilyen egyszerűen kifejezni. Felvásárló hálózat is, bevál­tó és szárító üzemrészek há­lózata öt megyén keresztül, Békéscsabától Miskolcig, ti­zenkét alegységében elszórva a Tiszántúlon és Észak-Ma- gyarországon több ember dolgozik, mint a nyíregyházi központban. Gyakorlatilag az 1700 emberből a nyíregyházi nagyállomás mögötti köz­ponti üzem dolgozója 417 fő. És ezt a szétszórtan dolgo­zó embertömeget mégis egyenként akarják bevonni a gyár ez évi és következő ötévi tervének elkészítésébe. Megkérdezni minden dolgozót Ami hátránynak látszott, amikor egy termelési tanács­kozást kellett összehívni, az előnnyé vált, amikor ezt a fontos kezdeményezést vég­rehajtani kezdték a minap. Csak látszólagos hátrány a földrajzi széttagoltság. Pél­dául az. hogy' a battonyai és békéscsabai küldötteknek egy-egy összváilalati terme­lési tanácskozásra már az értekezlet előtti napon dél­előtt el kell indulniuk, hogy ide érkezzenek. Másrészt ugyanez a mű­szaki konferencia február 24-én úgy határozott, hogy a vállalat minden egyes dol­gozóját meg kell kérdezni, egyetért-e a tervvel, van-e hozzászólása, javaslata, esz-, revétele? A műszaki konferencia na­gykőn fontos tanácskozása a nyíregyházi dohánygyárnak. Részt vesz rajta valamennyi egység vezetője, párttitkára, KISZ-titkára, szakszervezeti képviselője, a gyár egész vezető gárdája. Olyan, mint egy kis parlament. Amit itt elhatároznak, azt viszik ma­gukkal haza kis egységeikbe és ott megbeszélik az ott dolgozókkal. A dohánygyár tehát az ál­landó küldöttközgyűlések lég­körében él. Minden megmoz­dulása szervezetileg kénysze­ríti arra, hogy* lépcsőzetesen részt vegyen benne mind az 1700 ember a véleményével. Ez.ért lesz könnyű végre­hajtani ezt a demokratitcus elhatározást. A dianak világos választ Pusztai Józsefié, a szak- szervezeti bizottság titkára fél évvel ezelőtt még nem is gondolt arra, hogy ilyen beosztásba kerüL Tavaly au­gusztus 15-e óta megbízásból teljesíti feladatat. A január 8-1 vállalati, szakszervezeti küldöttgyűlés egyhangúlag megerősítette állásában. En­nek az erélyes fiatalasszony- nak a munkája nyomán még hatékonyabb az üzemi de­mokrácia. Nem ő kérdezte, hanem egy tagja a szakszer­vezeti tanácsnak a múlt szer­dai tanácsülésen azt a neve­zeteset, amit meg kell emlí­teni. Milyen egy szakszervezeti tanácsülés, .általában? Ebben az esetben arról volt szó, hogy a szakszervezeti ta­nács jóváhagyását kérte a gazdasági vezetés a nyere­ségrészesedés elosztásához. Ott volt Hajdú Sándor igaz­gató és a gyár egész vezető gárdája, szokás szerint. Sok ilyen formális ülésen vettünk már részt. A nyereség objek­tív, számban kifejezhető tény, nemigen szoktak rajta vitat­kozni Ezúttal nem szokványosán történt azért a dolog. A szak- szervezeti tanács tagjai át- érezték felelősségüket és egyi­kük például megkérdezte az üzem vezetőit: adjanak vilá­gosabb választ arra, miért ilyen kevés idén a vállalat nyeresége, mindössze nyolc­napi keresetnek megfelelő összeg? Miké Sándor főkönyvelő részletesen kifejtette, hogy túl a rossz termésen és a ke­vés dohánynak a rossz mi­nőségén is, az egy mázsa dohányra jutó költség ma­gasabb, mint az értékesítési ár, körülbelül 30 százalékos dotációval segít az állam a trösztön keresztül, de még ez sem fedezi minden esetben a különbözeiét. így vált világossá a szak- szervezeti vezetők előtt a gyár alapkérdése, melyen egyrészt a most kezdődő re­konstrukcióval a termelés ol­csóbbá tételével, másrészt a dohánytermelő üzemek jobb szakmai segítésével kell sür­gősen változtatni. Vita a kollektív szerződés körül Persze azért még így is tekintélyes összeg az, amit a pénteki napon kifizettek a dolgozóknak. Pontosan 948 ezer forint. Tíz százalékot tartalékoltak jutalmazásokra. Meglepő, hogy mennyire ér­tik a dolgozók a feladatukat, ami kihat a munkaversenyre és egy kissé bevezető okta­tás arra is, hogy az idei terv elkészítéséhez és az ötéves terv kialakításához hozzá tudjanak szólni. Furcsa dolog ennek a do­hánygyárnak a dolgozója szá­mára szakszervezeti tagnak lenni, két helyen is szót emelhet érdekei védelmiben, öt megye élelmiszeripari szakszervezeti bizottságánál és a vállalatánál. Élénk vita előzi meg például a kollektív szerződés elkészítését. Panasz nincs, de sokallják a mun­karuha kihordási idejét, amely 12 hónaptól 48 hónapig terjed. Az egész szervezeti felépí­tés arra kényszerít vezetőt és dolgozót, hogy a hamaro­san elkészülő terv alapján kérdezzen, megértse a válla­lat működésének alaptörvé­nyeit és a javaslatával segít­se a sikeres megvalósítást. Megjegyzések: Tisztaság A nyiregyhári városiköt»» pont tisztasága az ott dolgo­zók és az ott iáitok között mindennapos téma. Az els3 tavaszi vasárnapon is áss volt. Sajnos, nem drcsakves formájában. A Zrínyi Ilon* utcai és a Kossuth téri üz­letek előtt a járdákra, azok állapotára bármit leheteti mondani, csak azt nein* hogy tiszták. Úgy tudjuk^ pontosan szabályozták, kik felelősök a boltok előtti, kis a házal-: előtti járdarészek. 9 kik az úttest tisztán tartásá­ért. És az is világos: nem elé* csali határozatot kiadni. azt ellenőrizni is kell. Az pedig, hogy a városközpont tiszta­sága állandóan kifogás tár­gya lehet, azt bizonyítja: a* ellenőrzésre hivatottak egyál­talán nem állnak hivatásuk magaslatán, vagy csak egy­szerűen az esőre vártak. A kérdés most már csali az: történi-e ilyen felelős­ségre vonás, s ha igen- '■sail ennyi volna-e az érteke'’ Eltűnt egv szolgáltatás* i j í A nyíregyházi Petőfi utcá Patyolat-szalonban — amely­nek eddig a 6—72 órás gyors- tisztítás volt a legkedveűieM» szolgáltatása — újabban csak két hétre vállalnak, « gyorstisztítás egyelőre szüne­tel a Patyolat reprezentáld* üzemében. Az intézkedő« tulajdonképpen várható i# volt: korábban is gyakran előfordult, hogv nem tudtál! tartani a határidőt — iga ,4 ilyenkor nem számoltak fel­árat. Legutóbb már fizetett hirdetést tettek közzé: vigyék el a szalonból a hónapok ót« kitisztított ruhákat, meri azok már raktározási gondo­kat okoznak. Az amúgy is beiuházásfe szakember- ós egyéb gondok­kal küszködő Patyolat újr# r.rt bizonyítja, nem tud birkózni a megnövekedő ti forgalommal Am az az'igaz­ság. hegy a vállalat nem 'w különösebben igényes szaksv iával szemben. Mert vé­leményem szerint nem a sza­lon feladata a szezonban * télikabátok. vastag ruhák em más kifejezetten nagyüzemi munkát kívánó ruhák tisztí­tása, illetve begyűjtése. Er­re nagyon jól megteszi egy felvevőhely is. Célszerű vol­na a szalonnak olyan profil# kialakítani,, amelynek tartó­san megfelel. A hiba alapi» is nyilván ebben van. Ezen túl a vállalat vezet telnél; ismernie kell, mikoit van csúcsidőszak — ezt nyil­ván a hosszú évek tapasztal lata alapján tudják is —. e* éppen ekkorra vei na helye«» felkészülni, s esetleges plus» műszakokkal, a. tisztítás»* felvett ruhaneműk osztályo­zásával és más. saját gyaktxr- latokban jobban ismét« munkamegosztással elege* tenni szolgáltatói feladatuk­nak Mert a jelenlegi módszer, aligha tekinthető átmeneti megoldásnak is. M. *. Gesztelyi Nagy Zoltán A Vörös Október Férfim hagyór nyíregyházi gyárában új termék gyártását kezdték meg. A munkaszalagon férfi zakóit készülnék. A képen előtérben Palesák Irén. Hammel József felvétve Választás, 1939 A háborút megelőző utolsó választás 1939- ben volt, amikor már való­sággal tombolt a na­cionalista rivalizálás a szélsőjobboldali pártok kö­zött. Az uralkodó osztály még szorosabbá akarta ten­ni a fasizmust a kormány­zat igyekezett megszorítani az ország feletti terrort és ezt elsősorban a választási rend­szerben, a népellenes válasz­tási törvény megalkotásában vélte megtalálni. Erre mu­tat az akkori választási jog amelyből a dolgozók óriási többsége volt kirekesztve így például, akiknek nem volt ingatlan vagyonuk, akii; nem szerepeltek az adófize­tők listáján, akiiének nem volt állandó foglalkozásuk, illetve munkahelyük, vagy akiknek nem volt meg az öt­évi helybenlakásuk. azoknak nem volt választójoguk. A nők választójogát illetően akiknek nem volt érettségijük «— természetesen itt is az öt­évi helyben tok ás is szere­tett, mint kritérium — azoknak 3 gyermekhez volt kötve a választójoguk. Az ötévi helybeniakás ki­kötésének antiszociális voltá­ra mutat hogy még jelenleg is sok ingázó megy Szabolcs megyéből máshova munkát vállalni, abban az időben ez a szám még nagyobb volt. Nagyon sokan eltek távol, ezeknek sehol sem járt vá­lasztójog. A legantiázociáli- sabb volt az a kikötés, hogy valakinek éves szinten állan­dó munkahelye legyen, mi­után a tartós munkaalkalom rsak álom volt. A választha­tóságról csak annyit, hogy 10 ezer pengőt kellett letenni annak, aki jelöltetni akarta magát, amiből nyilvánvaló, hogy a dolgozók közül nem kerülhetett ki jelölt, mert csak a szélsőjobboldal je­löltjeit támogatta a töke és '■•z arisztokrácia. A Kormánypárt — ams­et a Nemzeti Egység Párt­jának neveztek — mellett mamdál’’—'’’rrci pályázott 2—3 egészen szélsőjobbold: li fasiszta. fajvédő. nyUaske- reszrtes párt is, amelyek kö­zött még nem dőlt el a he­gemónia kérdése. Ha össze­hasonlítást teszünk a vá­lasztásra jogosultok szánui között, akkor talán megért­hetik az olvasók, hogy mi­lyen lehetett az a választási rendszer, ahol az egész or­szág választó jogosultjainak száma nem érte el a je­lenlegi választójogosuLtak számának felét sem. Az erősen jobboldali irányzatú, sőt fasiszta telí­tettségű választási izgalom­ban mi egyet teliettünk: a lehetőségekhez képest agi- tációt folytattunk a jobbol­dali reakció, a nyílt fasiz­mus ellen. Agitációs módsze­reinket természetesen nehe­zítette az a körülmény, hogy tartanunk kellett provokáci­óktól és inzultusoktól. Az akkori hatóság minden meg­mozdulásnál a fasisztákat tá­mogatta és csak a baloldal ellen volt nagyon erélyes és radikális. Az akkori agitációs lehetőségekre világít rá az alábbi- kis történet. A Bujtos utcán mentünk lefelé eg'- piaci napon Oláh Lajos barátommal. Az egyik sarkon. pár zsák krumpli mellett. 3—4 zsíros kátapú. foszlott ruhájú kisparaszt állt együtt és amint mellet­tük elhaladtunk, egy röpla­pot láttunk náluk, amint azt olvasták. Az egyiket látásból Ismertem. Köszöntöttük is egymást. miközben tovább haladtunk. Folytatva utunkat, azt vettük észre, hogy egyi­kük kivált a csoportból és- utánunk indult. Pár lépés után utolért és megállított. Az ismerős parasztember volt. — Nézze mái- meg ezt az írást — és kezembe nyomta a nála tévő röpiratot. Ránéztem, elvettem a fe­lem nyújtott papírlapot és olvasni kezdtem. A röplap ..Magyar Testvéréli” megszó­lítással kezdődött amely után a szöveg a fasiszta ha­landzsát tartalmazta. Ebben sűrűn fordultak elő a ..plu­tokrata”, „bolsevik” világ, amelynek veszélyéből magyar testvéreket a nyilaskeresztes oárt van hivatva kivezetni. Megnéztem az aláírást és ott az akkori idők legexponál­tabb nyilaspárt vezére, gróf Festetics szerepelt. Elgondolkoztam. mii mondjak ennek az ember­nek. akinek célja provokáció is lehetett. Elhatároztam, hogy egészen új módszert fo­gok alkalmazni és csalt kér­dezni fogok. — Elolvastam — mondtam és visszanyújtottam felé a röpiratot. — Mit szól hozzá? — kér­dezte. — Hát nem nagyon értem — mondtam. — Mit nem ért? — kérdez­te. — Nem értem, kik ezek a plutokraták ? — No. ,hát a nagypénzű emberek. — És kik ázol; a bolsevi- kok? — Ejnye, hát azok... a kommunisták — vágta rá kis töprengés után —. akik 1919- bem itt voltak. — És mit akartak ezek? _ De nehezen érti, hát maga nem tudja? Azt akar­ták, hogv a szegényeknek jó legyen. — Most már végképp nem értem — mondtam —. amit ntoga magyaráz. — Hát mit nem ért ezemT — nézett rám türelmetlenül. — Nézze, én gyerek vol­tam akkor, amikor a kom­munisták itt voltak, ahogy maga mondja. De hogy jön­nek ezek össze a pi u tókra- ■ tákkal. akikről maga az» mondja, hogy a nagypénzű- ek. Amit még úgysem értek, hogy ez a nyilas gróf, aki itl a píutokralakról ír és szidja a kommunistákat, mit :« akar tulajdonképpen. kiket szid igazán. hogy volt az 1919-ben. azt magának job­ban kellene tudni. A paraszt hirtelen a hon*- lokához kapott: — Aha, értem már -* mondta, majd hosszan elgon­dolkozott miközben elvette kezemből a röplapot, amit lassan Összetépett, összegrűrít es eldobott. Ezután kezet fog­tunk és elváltunk. Oláh Lajos baratommaÄ hallgatva mentünk tovább, majd kisvártatva szólt: — Jó volt hallgatni a be­'zélgetést, kérdezni is tudni kell. az egész art mutatta, hogy ez a paraszt tudta áss összefüggéseket, csak rá kel­lett vezetni. „

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom