Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-14 / 62. szám

!9Tt mlMus PL VaeáWNApr MNT T ttTTa-f » ottfal 4 művészeti hetek szép zenei iln énye Bach: János-passió Ritka és igen értékes zenei élményben 'olt részük az óra tónus muzsika níveinek március első szombatján a megyei művelődési központ nagytermében Élő előadás­ban kevesszet hallható nagy művet. Bach János-passióiát adta elő a nyíregyházi művé­szeti hetek programja kere­tében a Zen .‘művészeti Főis­kola „Liszt Ferenc” kamara­kórusa és a debreceni kama­razenekar. Marsav Magda (szoprán) Zsigmond Gabriel­la (alt) Fülöjj Attila (tenor), Németh Gábor és Tréfás György (basszus). Pertu Zsu­zsa (csembaló) és Pules Már­ta (orgona) közreműködésé­vel. Párkai István karicazga- tó vezénvletevel. Közhelynek számít már. mégis leírhatom épp azért, mert igaz: Bach muzsikája lenyűgöző mind méreteivel, mind művészi ereiével, for­mai felépítésével zene- jel­lemzésével drámai szerkesz­tésével A megyei művelő­dési központ nagytermét zsú­folásig megtöltő hallgatóság — az egészében véve igen Jó. magas hőfokú előadás ló­voltából — átérezhette Bach művészetének nagyságát épp­úgy. mint a János-passió szépségeit, megrendítő em­berségét Az igazán jelentős mű (és ez ilyen!) a szerző kortársai­nak és az utókornak is min­dig többet mond annál, mint amiről szól Tükrözi a szer­ző korát, a művész és a tár­sadalom közt' kapcsolat mi­lyenségét minőségét is Ze­nekari műben nehezebb ezt felfedezni, oratórius alko­tásokban. korusművekben vi­szont inkább elősejlenek. megnyilatkoznak ezek a vo­nások Bár a passiók liturgikus rendeltetésűek és misztikus hangulatúak. Bach itt mégis nagyon földi nagyon reális. A János evangélista szövegé­nek felhasználásával megírt művében Krisztus történeté­nek az emberi vonásait eme­li ki magára maradottságá­nak, elárultatásának tragiku­mát a főpapok hatalomféltő, uralomvédő gyűlölködésével és az eleiétől fogva fanatikus tömeghisztéria korlátoltságá­val szemben, inkább a fizi­kailag elbukott tiszta igaz­ságra törekvő ember erkölcsi győzelmét hangsúlyozza. Túlságosan direkt és vul­gáris lenne egyértelmű, hatá­rozott párhuzamot vonni a pass'óbeli főpapok szerepé­nek beállítása, ábrázolása és a Bach művészi pálváját. életét megkeseritő papi ha­talmaskodás és korlátoltság között de ugyanígy nem le­het egyértelműen kizám. azt sem, hogy az alkotásba ezek az élmények is bele­játszhattak. Abban, hogy Bach a mű alapkoncepc'óiában a törté­net emberi vonásait emeli ki. tehát hogv földivé, em­berközpontúvá teszi a mű­vet. megsejthetők a zeneköl­tő korának forrongó eszmél is azzal együtt hogy amikor vallásos műveket alkot, kon­zervatív mód-n szerkeszt \és motivál S bár a Tanos-pas- sióban is erősen ragaszkodik a liturgikus szöveghez, az ábrázolásban erőteljesen és következetesen realista: a tiszta, őszinte az igazságra és a szigorú erkölcsre tö­rekvő feddhetetlen jellemű embert szólaltatja meg. A tö­meg indulata’nak zenei raj­za is ilyen realista: a fana­tikus tömeg Hisztérikus zak­latottságán kívül a kórus, il­letve a szólamok egy-egy jel­lemet is karaktén'zálnak. Párkai István kezében — az első rész utolsó harmadá­tól. de még inkább a máso­dik résztől kezdve — úgy szólt a kórus, mint egyet­len több szólamú hangszer. A szólisták közül a legna­gyobb feladata a János evan­gélistát éneklő Fülöp Attilá­nak volt nemcsak szerepe terjedelme, hanem annak nehézsége miatt is. Biztosan, szépen, tisztán és világos ar­tikulációval énekelte indula­tokkal telített nehéz recitati- vóit bár a maaasfekvésben még nem eléggé könnyed. Tréfás György bársonyos telt. érett basszusával és hangja játékával nagysze­rűen juttatta érvényre a passió Krisztusának egyénisé­gét. Németh Gábor szép hangú Pilátusa korrekt, pon­tos. de külön ösebb többlet nélkül való volt Marsay Magda kissé fátyolosán né­hol hibával és némi bizony­talansággal énekelte szoprán szerepét. Zsigmond Gab­riellára elsősorban a mély fájdalommal, szépen énekelt h-moll ária okán emlékszünk szívesen. Seregi István fővárosi és szabolcsi képzőművészek tárlatai, művész — közönség találkozók Március — a nyíregyházi művészeti hetek jóvoltából — bővelkedik művészeti ese­ményekben a megyeszékhe­lyen A színházi filmművé­szeti az amatőrművészeti rendezvények mellett az egyik legtöbb Közönséget to- borzó kulturális programot a képzőművészeti 'áriatok, mű­vész—közönség találkozók, an­kétok jelentik. Boross Géza tárlatával március 24-ig ismerkedhet a közönség a Jósa András Mú­zeum Felszabadulás útján lévő emeleti kiállítótermében. Nagy B. István festőművész tárlatának a Móricz Zsig­mond Színház galériája adott helyet, s a hónap végéig te­kinthetik meg az érdeklődők az emeleti társalgóban elhe­lyezett műveket. A megyében éló és alkotó képzőművészek is számos he­lyen mutatkoznak be kama­ratárlatokon találkoznak a közönséggel ankétokon be­szélnek élményeikről művé­szi munkájukról. Soltész Al­bert március 4 én a Nyírségi Kutató Intézetben találkozott a festményeket szerető kö­zönséggel Kamaratárlatával az eddig megtett utat szem­lélteti. Pál Gyula március 10-én a • Feiső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói­val találkozott, március 12-én Berecz András a konzerv­gyárban Kru*illa József a felsősimái művelődési ház­ban vett részt közönség— művész találkozón. A szabol­csi művészek képeikkel is szerepelnek a különböző mun­kahelyeken gyűjteményes anyaguk régebbi és friss al­kotásaikat tartalmazza. Acs Lászlóné nevével elő­ször a XV. megyei képző- művészeti tárlaton találko­zott a közönség, a Nyíregy­házi 6. sz. Általános Iskola tanára Március 15-én a bor- bányai művelődési teremben mutatja be képeit s találko­zik a perem városrész la­kóival Margittal lenó gra­fikusművész. akinek grafikái­val, linómetszeteivel a me­gyei és az alföldi kiállításo­kon rendszeresen találko­zunk március 17-én a nyír­egyházi Ságvári Tsz-ben vesz részt kamaratárlaton, s találkozik a tsz-dolgozókkal. A Képzőművészeti Alap új tagja, a Gáván tanító Kerülő Ferenc a megyei művelődési központ termében kamara- tárlaton mutatja be alkotá­sait. A tárlatot dr. Szabóné Muraközi Ágota nyitja meg. A legidősebb szabolcsi festő­művész. Z. Szalai Pál, a nyírségi emper ió ismerője, a hazai és külföldi művészeti szemlék, pályázatok rendsze­res részvevője legújabb mun­kált a Krúdy filmszínházban láthatja a közönség, március 25-én délután 3 órakor. Pál Gyula festőművész, megye művészeti titkár nyitja me" az idős művész tárlatát. A TIT közreműködéséve bonyolítják le a különböző művész—közönség találko­zókat, melyek a képzőművé­szeti ismeretterjesztés alap­jait nyú’tják a megyeszék­hely lakóinak. le a székről a feketehajú. — Laci mesélt Észre sem vet­tük. hogy jön valaki. — Magdusom, terítsél meg, kislányom — mondta gyor­san. buzgólkodva a mama. — Mindjárt kész lesz a vacso­ra — 0, kézit csókolom — szabadkozott a hosszú. — Maga csak ne tiltakoz­zon Béla Magányos fiatal­embernek mindig jól jön egy kis vacsora, családi körben A diák elnémult Hiába próbálkozott a társalgással a jövevény nem tudott többé beszélni Ez nem a tanító, se nem a tanácstitkár, hanem az új állatorvos. Faluszerte beszélték, hogy Margit miatt Jár a házhoz, de ő nem hitte Most szemtől-szemben meggyőződött a valóságról. A találkozás szíven ütötte Egy­szerre megértette, hogy neki itt már nincs keresnivalója Kijátszotta őt az édes ma­ma Hóna alá csapta az albu­mot és elköszönt Marasztal­ták. de ő ment. Margit ki­kísérte Ki. egészen a kapuig — Eljössz holnap? — nyújtotta oda a kezét és so­káig otthagyta a tenyeré­ben. — Lehet nem biztos — engedte el a kezét a diák. Elsietett. Tudta, nem jón ei többé. Még egy hétig maradt a faluban Vánszorogva teltek a napok. Elomlott a vakáció­ja. Elszürkültek a világjáró élmények is. Látni sem akarta a lányt. Még a házuk táját is elke­rülte Egyszer, véletlenül mégis találkoztak De nem a faluban, hanem messze kint, a régi töltésen. Előbb a lány vette észre a diákot A kerekező lány. A diák előtte nyargalt a folyó felé Kék mackónadrágban volt, felül csupasz, háta szin­te villogott a napsütésben. A lány belehajtott. Be akarta érni a futót. A távol­ság gyorsan fogyott Már lát­ta a futó hátán gyöngyöző verítéket, meg a harmoniká- 2ó lapockákat. Kezében a gombóccá gyűrt atlétatrikó Azt mondta neki egyszer a diák azért szereti a futást, men elveri vele a falusi utak unalmát. Kerékpárja nincs, hát futva teszi meg az utat Beérte a fiúi Elsurrant mellette. Aztán fékezett és szorosan az oldalánál kere­kezett. Szoknyája oda-odalib- beort a futó vállához. A fiú megremegett. A lány közelsége az izmaiba villa- nyozott Felrissült, mintha csak most kezdte volna a fu­tást. Intett a lánynak, hajt­son csak, bírja még ő az iramot. Nagyobb iramot is el­bír. Nem beszélt, csak vágtatott Könnyedén, egyenletesen, nyújtott lábbal. A földet is alig érezte. Szinte szárnyat adott a büszke gondolat: Tudja meg ez a lány' Hadd tudja meg, ki az. akit elcse­rélt! Tudja meg — utoljára! A lány szeme rátapadt. Már nem az utat nézte, ha­nem csak a futót, ahogy ke­rékpárján mellette szágul­dott. Fogta a látvány Magas homlok, lüktető nyak. széles váll, keskeny derék S ez az egész nyúlánk futás Különös ízt érzett az ínyén. Ismeret­ien, tiltott gyümölcsök ízét Titkos erő húza. egyre köze­lebb húzta a fiúhoz Feléje dőlt a vázon, combja a vái­A párizsi kommün magyar kapitánya Eailékezés Győrök Leó Györgyre A Páilas lexikon az első, amelyben . — még életében — megemlékeztek róla. Mos lexikonok ehhez képest újat alig írnak. Az anyakönyv­ben a keltezés 1847. április 22. Győrök Leó György nem volt tudatos forradalmár, de forradalmi módon cseleke­dett és méltóvá vált arra. hogy a kiemelkedő forra­dalmárok között emlegessék Méltóvá vált arra, hogy a párizsi kommün centenáriu­mán megemlékezzenek róla, hogy tudomást szerezzenek elévülhetetlen tetteiről hazá­jában is, legalább annyira, mint Fiúméban, Londonban, különösen pedig Párizsban. , Leó György egyéves volt, amikor kitört a szabadság- harc és apja hadbírásVodott, kettő éves. amikor elárve­rezték vagyonukat^ és négy­éves. amikor moshalt édes­anyja. s alig több. amikor két kistestvére. I„ain« és An- na-Gizella meghaltak. 1858— 59-től már Székesfehérvárra iárt gimnáziumba. Bizonytalan. hogy mikor indult Székesfehérvárról Fiú­méba. a tengerészeti akadé­miára Tizenkilenc éves had­nagyként bejárta a világten­gereket. A hatvanas évek közepén két. vagv három évig Ang­liában. Cardiffban élt. Való­színűleg nagyon szerényen. Talán tanított valahol, eset­leg nyelveket. Festett és el­adta kép«”'t Sedan után A lexikonokból kiderül, hogv Párizsban egvszerre há­rom egyetemre iárt. Az egyiken mérnöki diplomát szerzett, a más'kon irodal­mat, vagy filozófiát tanult, a harmadikon festeni. A festészetben és a politi­kában professzora. mestere Courbet volt. Valószínű, hogy a mester eszméi és magatar­tása hatottak rá. Kevésbé valészínfi. hogv hatásukra j'»Ien*kezett a hadseregbe, em'knr TTT Napóleon 1870. lúnius 10-én megtámadta Németországot A sedani vereséget nem élhette túl a francia császár­ság. Szeptember 3-án este tüntetéseket szerveztek, ele­inte a munkásnegyedekben, aztán másutt Is. A szeptem­ber 4-i forradalom füzében hatalomra Jutott kormány azonban semmit sem oldott meg. Azt hogy mikor került a nagy vereség színhelyéről Györök Párizsba, nem tud­hatjuk. Azt viszont tudjuk, hogy amikor a köztársaság kormánya szabotálta a vá­ros védelmére való felkészü­lést már a köztársaság ka­tonájaként hadnagyként til­takozott — a munkások ol­dalán. Iához surlódott, ahogy pedá­lozott. Szilaj fellobbanás gyorsí­totta a kerekező iramát, ö meg a fiú, együtt. Együtt menni mindenhová. Gyűjteni a színeket, az emlékeket. Mindig együtt — Hogy futsz! — tört ki belőle. — Hogy tudsz te fut­ni, Laci! Fény, káprázat. A nyár tü­zes melege Zengő mezei sürgönypóznák. Zengő szár­nyalás De a rádöbbenés a futóra sújt Elviszik! — rándult görcsbe egy izom a combjá­ban. Elviszi ezt a lányt, aki­nek csupán az idő az előnye. A lábikra felé kúszó éles csavarodás. Lankadó lendü­let A levegőt tátogva szedte. A lány még egyre repült, egyedül száguldott tovább, amikor a diák már leszakadt tőle. Futni már nem bírt. Bi­cegve kocogott Azután meg­állt. Csak nézte, ahogy távolo­dik, szökik tőle a lány, kis szoknyája kaoéran repked a szélben Még egy villanás. aztán semmit sem látott már belőle. 1871. március 18-án haj­nalban csapatokat küldött a kormány a Montmartre-re és Párizs más kerületeibe, hogy lefegyverezzék a munkáso­kat. Amikor azonban Össze­tűzésre került volna a sor. a katonaság megtagadta az engedelmességet, A kormány kénytelen volt a várost kiüríteni. A köz­ponti bizottság átvette a ha­talmat. A harcok első napjaiban Párizs kulcsa a Porte Mail- lot'volt. A védelmet ezen a szakaszon Dcmbrowsky tá­bornok vezette. A Porte Maillot környékének tüzér­parancsnoka és a II. zászló­alj parancsnoka ékkor Gyö­rök Leó György. A barikád- bizottságban A kommün április 8-i ülésén megszavaztak egy ba­rikádbizottság létrehozásáról szóló határozatot. E bizott­ság tagjai mérnök százado­sok. a kommün két tagja és kerületenként választott egy- egy küldött. Ennek a bizott­ságnak tagja volt Györök Leó György is. immár századosi rendfokozattal. A néhány nappal későbbi jelentések viszont már őrnagyként em­lítik. A versailles-i hadvezetés Is elismerte, hogy a Györök vezette tüzérek derekasan harcoltak Porte Maillot öve­zetében. „A Porte Maillot ágyúütegei állandóan csapa­tainkat lövik” — állapította meg április 11-én jelenté­sük. A város déli részét védő — Issy erődöt első naptól kezdve hevesen támadták a versailles-iak. Védői április­ban keményen állták a sarat, de május elsején megadásra szólították fel a védőket. Az erőd parancsnoka. Eudes tá­bornok lemondott Több egybehangzó véle­mény állapítja meg, hogy Eudes tábornok helyére Gyö­rök Leó György került. Nem állapítható meg pon­tosan. hogy meddig maradt ott. de május 24-én Györök őrnagy kapta a kommüntől azt a megtisztelő feladatot, hogy a vendome-i oszlop, a napóleoni militarista poli­tika emlékére emelt emlék­mű ledöntését irányítsa. Györök a feladatot teljesí­tette. Máius 21-én, vasárnap a versaiTles-iafc bevonulta* Párizsba — a Saint-Cloud- kapun. A szírének szánt lövedék A forradalmárok harcolva vonultak vissza. Ezekben a napokban Györök Leó Grik-gy csapataival — akkor is Dembrowsky tábornok mellett — a Montrnartre-n harcolt A tények szerint: Győrök személyesen irányí­totta az utolsó erőd védel­mét: négy nsnig harcolt még a lángokban álló Párizs ászaid peremén, védelmezve a kommün zászlaját. Hat napon át utcáról utcá­ra. házról házra folyt a harc. A város egész, terüle­tén — néhány utca kivételé­vel megkezdődött a véreng­zés: a kommunárdok kivég­zése. A végső küzdelmek so­rán. május 27-én. vagy 28-án esett fogságba és állt a ki- végző osztag elé a Pére- Lachaise-ban. „A fejének és a szívének szánt lövedékeik azonban csak a lábán ejtet­tek sebet. Az éj leple alatt igyekezett biztonságosabb helyre menekülni...” A „biztonságosabb hely"- nek honfitársa. Grisza Ágos­ton, a 48-as emigráns ma­gyar szabadságharcos lakása látszott. Csakhogy Gríszát la gyanúsították a felkelésben való részvétellel. El is fog­ták. de akkor már azért ia, mert Győröknek menedéket adott Egyszerre letartóztatták mindkettőjüket, majd Versa­illes -ba szállították őket. A lexikonok szerint újra halál­ra ítélték, vagy ahogy másutt írják: gyarmati kényszer­munkára. A foglyokat — köztük Gyö­rök Leó Györgyöt később a Párizs melletti Satoy-tábor- ba vitték. Innen indultak Brestbe 1871. június 8-án. Május 28-tól összesen 12 ezer fogoly érke2iett a txresti tá­borba. Pontonokon vitték őket a kikötőbe. Az Aube (Hajnal) nevű hajóra, amely­re Györököt is hurcolták, 973 deportáltat zsúfoltak A foglyok fele. más források szerint kétharmada négy hó­napon belül meghalt. Az a romantikus elképa»- tés, hogy „egy éjszakán a viharos tengerbe vetett« magát a fedélzetről és egy távoli halászbárka felé úszott” nemcsak valószínűt­len. de bizonyíthatóan té­ves. A felmentést megkapta Egyáltalán nem roman­tikus, de bizonyítható vi­szont, hegy az Osztrák—Ma­gyar Monarchia párizsi Kö­vetségétől kért levélben se­gítséget. Metternich herceg, a párizsi követ 1871. július 20- án továbbította a kérést Andrássy Gyula külügymi­niszternek. aki viszont a belügyminisztériumtól kért véleményt Az Intézkedések útját ugyan nem lehet kö­vetni, de tény, hogy Györök Leó György a felmentést megkapta. A párizsi kommün eszterv- dei éneik végén már Idehaza volt. Itthon először — egy belga vasútépítő társaságnál dolgo­zott amikor pedig az tönk­rement a Magyar Állam­vasutaknál. természetesen mérnökként. !ff73-ban egye­temre jelentkezett magyar— f-onria szakra Amikor —1 18T7-ben — végzett Etn- mébn nevezték H tanárnak. Ott frta meg az olaszok szá­mára — ma "var nvelvtan- köovvét. am'vri szakma! kö­—Is etlgmezóst ara+ntl. tgrA-ban Tki/lane-rtre költö­zött és a TV kerü'ett reál!». VetóV»»>n tavt+rát élete rés-A. ív TUz/mvítha+óan öt. de rssiá'ila «-mist avoir nyel­ven Bes-étt KövBen: festett As katóervH A ke-t+őt szinte külön S» lehet választan!, meri ha- lóúHa! só-én készítette váz­latait.. Csaknem kizárólag teneeri kénekri festett ö volt az első ma "var tencer- fes*ó ippt-tól állított k! a IVfü/^a-nekha-n és a Nemzett gzairvntvm t on0-Krm hagva- tékátvM a Műcsarnok omlók- kiáll’tást rendezett Néhány kénét ma Is a Nemzeti Galée riáhan őrzik. Vis7onvlag fiatalon hall mez Életének utolsó szaka­szában sokat betefmsVedrit. Talán a szíve hetvett lábába fiíródott enl-ó ütötte seb és a deportál óba tón szerzett be- tegség sem múl' el nyomta­lanul 1899-ben. 52 éves ka­rában önkezévaL vetett véglel életének. Csaba inm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom