Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
l#ft. M»rulr f. ***** MA«TAnn«S7All -VASARNAPT MBLLfRMT • oMa! Milyen a tanárképző főiskola kisugárzó hatása ? Tegnap: tanárképző Ma: tanító- és tanárképző. Holnap: óvónő-, tanító- és tanárképző. Nyolc évvel ezelőtt három, ma 18 tanszék. Ma 1000 diák, mintegy 200 oktató. Az évtized végén: 2000 hallgató, mintegy félezer tanár, kutató. Most: hagyományos szakok, a holnap: tízmilliós értékű elektronikus géppark. Úgy hiszem talán ilyen röviden is érzékelhető, mit jelent Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár megyében a tanárképző főiskola. A városi ranghoz méltóan Amikor megyénk párt- és állami vezetői harcukat folytatták a főiskoláért, nyilván két célt láttak a szemük előtt. Az egyik: hozzájárulás az égető, és mind égetőbb nevelőhiány felszámolásához, a másik: szellemi kisugárzó tényező megteremtése a megye és a város számára. Mert egy főiskola a városban nemcsak plusz egy intézményt jelent, hanem rangot, erőt. Az iparosodás és urbanizáló- dás folyamatában a szellemi „erőd” megépítését. Sokan voltak, akik azt remélték: a főiskola megnyitása egyben egy szellemi robbanás kezdete is lesz. Nos, egy bizonyos értelemben az is volt, hiszen az, hogy egy intézmény nem középiskolás fokon tanít, olyan embereket teremtett, akik eleve nagyobb szellemi potenciállal indultak az életbe. De a városra és a megye egészére gyakorlandó hatás — érthetően — váratott magára. Az intézmény a fejlődéssel járó „növőfájdal- makkaP' küzdött. Lakás kel- -leltUL nevelőknek, tanterem és hely, aztán jött az építkezés, a köítözéswa skakök gyarapodása, új oktatók munkába állítása és így tovább. És menet közben azért mégis törtéüt valami. A főiskola partnereket keres A tudásban gazdag erők mind szőkébbnek érezték az intézet falait. Kovács József, a tanárképző főigazgatója beszélgetésünkkor ezt így fejezte fel: Első perctői kezdve az volt a cél, hogy ne váljunk beltenyészetté. Nem elszigetelődni! — ez jelszavunkká vált. Ez a jelszó egybe is esik a társadalmi elvárással. A megyei szervek erre azonnal reagáltak is. a városi tanács jó ideig a „tárgyszerű” kapcso-' latok szintjén maradt. Óvatos várakozás, sok fenntartás határozta meg magatartásukat. Ami talán érthető is. Roppant felelősség egy főiskolának otthont adni, megteremteni a tanuláshoz, a sajátos diákélethez a megfelelő miliőt, és majdan gazdálkodni egy olyan szellemi tartalékkal, ami Szabolcs és Nyíregyháza történelmében példátlan. Az első lépéseket az oldódás felé a tanárképző tette és teszi. A tanárok mind többen kapcsolódtak be az ismeret- terjesztő munkába. A történészek részt vállaltak a város monográfiájának megírásából. Tehetséges hallgatók diákköri díjnyertes tanulmányát megyei szervek rendelkezésére bocsátották. Főiskolai tanár szerkeszti a Szabolcsa Szemlét. Énekkaruk gyakori fellépése művészeti élmény mindenki számára. Testnevelési és sport- munkájuk példamutató az egész megyében. Kiállítások sorát rendezték meg úgy, hogy az a város minden lakója előtt nyitva állt. Diákszínpaduk útra készen áll, hogy a város színpadain bemutatkozzék A hallgatók festőcsoportja városi tárlatra készül. A főiskolások korrepetálják a tehetséges munkás-paraszt tanulókat az iskolában. Gyakorlóiskolájuk oktatja a tanyai gyermekeket, a legjobb iskolában, a legjobb körülmények között A főiskola kereste a partnert. A komoly találkozás éppen ezekben a napokban zajlik. • Kiaknázatlan lehetőségek Valami tehát megkezdődött. Hozzá keil tenni: a főiskola a partnert a városi művelődésügyi osztályban találta tneg. A javulás oka feltétlenül összefügg azzal, hogy a városi pártbizottság is mind nagyobb jelentőséget tulajdonít annak a szellemi kapacitásnak, amit a főiskola reprezentál. Ebből eleve adódik, hogy a városi tanácsi vezetés is bizonyára egyre nagyobb elvárásokat támaszt — a viszonosság alapján. Elképzelhetőnek tartom, hogy például a főiskola sok száz hallgatója részesévé váljon egy esetleges városi, szervezett reprezentatív igényfelmérési munkának a művelődés terén. Joggal elvárható, hogy a főiskola számítógépparkja a megyeszékhely ipari, kereskedelmi vállalatai részére is segítséget nyújtson. Hasznos lett volna meghallgatni a sok pallérozott ember véleményét a város fejlesztési, rendezési terveiről, a főiskola tőszomszédságában épülő szinte városnak számitó rész oktatási, művelődési kérdéseiről. Nem hiszem, hogy a főiskola tudományos emberei elzárkóznának azelől, hogy egy-egy termelőüzemmel létesüljön szoros. munkát segítő kapcsolatuk. Egyszóval: még jobban kívántatik, hogy a felsőfokú intézmény ne csak székhelyét tekintve legyen nyíregyházi, hanem érzelmi idetartozása is megalapozódjék. — Mi — mondta Kovács József főigazgató — azzal, hogy évnyitónkat a város színházában tartjuk már hagyományosan, szerettük volna az első pillanattól kezdve kifejezni: nyíregyházi főiskolának érezzük magunkat, a városhoz kívánunk kötődni. Az áthidalható távolság Főiskoláink sok autóbusz ■ megállónyira fekszik a város szívétől. Néha kicsit úgy érezhetjük. hogy ez a geográfiai fekvés nemcsak fizikai tá- I volságot jelöl. Nos, ezt a tá- I volságot át kell, és át is lehet hidalni. Szükséges ehhez hogy a város, amely nemcsak székhely, de bizonyos fokig a felelős szülő szerepét is betölti, koordináljon. Hozza össze a fő’skola szellemi erőit a várossal. Találjon lehetőséget hogy felhasználja az egész közösség érdekében az itt szunnyadó fölös energiát, alkotókészséget Vendegeinket — és nemcsak a hivatalosakat — úgy hiszem városnézéskor mindig elvisszük a főiskolára. Ilyen-. kor elmondjuk, hogy ez Kö- zép-Európa legkorszerűbb főiskolája, és szinte mint a magunkéban járva mutatjuk az épületeket, a 300 milliós beruházás folyamatát, a létesítendő uszoda helyét, a modem kollégiumot. „Ez a mii főiskolánk” — mondjuk, és büszkék vagyunk. Megejtő a külcsín. Úgy hiszem, még sok ten nivaló van annak érdekében hogy a főiskola valóban e miénk legyen. Ez felelős»? kérdése is, hiszen a megye székhely szellemi pezsgés élénksége, tudáscneirg'á't' hasznosítása példa, sőt m több, meghatározó az égés" megyében. Ennek a szellem leinek, márpedig alkotórésze a tanárképző, melyre építünk most is és a jövőben is. Bürget Lajos „Harcolnak az életért44 Hincz Gyula festő- és Farkas Aladár szobrászművésznek a harcoló Vietnamban szerzett drámai élmény- anyag / alapján születem: alkotásait mutatja be a Csók István Galériában pénteken megnyílt kiállítás. A nagyszabású — több mint félszáz művet felvonultató — tárlat „Harcolnak az életért” címmel megrázó erejű beszámoló Vietnam hős népének harcáról, a szabadságért és függetlenségért vívott küzdelméről, áldozatvállalásáról. A festmények. szobrok, grafikák a művészet eszközeivel dokumentálják a hétköznapok hősiességét, az egyszerű emberek helytállását és mérhetetlen szenvedését, amelyet az agresszorok zúdítanak Vietnamra. A Fogságban, a Tömegsír, az Áldozatok, a Féllábú partizán. a Napéi mbomba. A fölriasztott anya a dzsungelben, az Emberek vigyázzatok!, és a Békét a világnak című alkotás és a többi mű megannyi művészi dokumentuma a ■háború okozta szenvedéseknek. A tárlaton Mihályfi Ernő mondott ünnepi megnyitót. ve Váci Mihály a Novij Mirben A Moszkvában megjelenő inosztrarnaja Liláéra túra című világirodalmi folyóirat 12-es száma után — tudósítás lapunk 1970. december 23-i számában — most a Novij Mir, a Szovjet írók Szövetsége lapjának a múlt évi utolsó számában olvashatjuk Vád Mihály három versét; az „Édes Hazám”-at Dmitrij Szuhárjev. a ..Te bo- -lond-”-ot és a „Földalatti”-t pedig .Turij Levitanszkij fordításában. A versek kommentálásához írt előszóban Váci eddigi szovjetunióbeli publikációinak jelentőségét méltatják, majd így folytatják: „Kétségkívül a közéleti tevékenység jelenléte volt Váci költői aktivitásának. ihletésének a fő ösztönzőié, és bár a költő maga vers ~i ben sokszor nevezi magát halk szavú lírikusnak, költészete sajátos ízed mégis publicisztikai emper^rrrn túrnának az édes •'vermek«.” A szovjet költőtársak nem- sak, hogy jól ismerik Váci ' öltészetét. de értik is tö- '• éle* csen a versek mon dali valóját; testközelből ülte- ik át oroszra a versek azon •-gyeit is. melyek oly sajátosan vácisak. E prodoktu- mok sorából a „Te bolond” drámai erővel ható művészi tolmácsolása emelkedik ki. Sigcr Imre rhert Spanyolország ugye, tele van bifeaviadr.'o' kai. Olvastam erről Egy vendéglővel jól lehelne olt keresni. S a pincér akkor számolgatni kezdeti. Fejében egymás után kis kapuk nyíltak ki. azután gyorsan, meglepődve be is csukódtak. A számok egy ideig játszadoztak egymásai. Először csak kis számok voltak az után nagyobbak, majd egészen nagy számokká változtak, és akkor a pincér bei ezavaradott a boldogtalan küzdelembe. — Mit csinálna, ha sok pénze volna? — nezett Frank a pincérre. — Van egy számlám otthon először is azt fizetném ki. — És ha ott Spanyolországban, a vendéglő helyén, az óceán partján volna egy fehér színű villa is? Nagy széles terasszal a tengerre? Lent a házi öbölben egy kis hajó. Ki lehetne vele menni a vízre. Jó szelek fújnának miegymás — Nem mondom, jó fantáziája van. — Szép, selyem nyugágyak. Homok. Pénz. Meleg. sós levegő, meg napfény, hogy beiebolondul az ember bőre. Éjjel-nappal fények. Fehérek, sárgák, lilák, mindenféle színek. Rengeteg napfény. Ott sohasincs ilyen rohadt, mínusz tízfokos hideg. Csak a tenger van. meg a hajók. Mit mondjak még? — Meg a nők mi? — Amilyent akar! — Csak a Bardót ne említse! — Miért? A pincér úgy viselkedett, mintha elszólta volna magát. Mi több; most együgyünek látszott. — Hülyeség az egész — mondta. — Nem tudnék mit kezdeni a bikaviadalokkal. Ugyanis nagy állatbarát vagyok. Meg nagyon sós ott a levegő. Maga mondta. Frank az üres pohárral játszott. Megforgatta a kezében. — Nem jutott még eszébe hogy el kellene innen menni? — Az üzletből? — Úgy általában gondoltam. Mondjuk: világgá. A pincér furcsán nézett Frankra, majd zavartan felnevetett. — Ez nem a világ? Ahol most vagyok? Frank a tengerre gondolt hirtelen elszomorodva, meg arra a bizonyos fehér villára. Úgy ült be a vendéglőbe, mintha baj nélkül jutott volna el valahová, amiben nem nagyon reménykedett. A bácsi talán hegymászó? — kérdezték tőle a vendéglő előtt á srácok, amikor cigarettát adott nekik. Prédikátor vagyok, fiaim — válaszolta. A fiúk röhögtek és azt mondták: — Nem olyan a kalapja. A köd lassan kezdett behúzódni a házak közé. Szemben a vendéglővel egy fém- testű szobor állt: széles, hegesztett válakkal, kis ma jomfejjel, bányászalak valami gráni* kockán. Máshová is állíthatták volna, mindig ezt kell néznem, gondolta a pincér. S akkor a szobor mögött fényes fehér távolságban megjelent a felesége Cammogva, elégedetten jött mint egy kofa a jó piac után. A pincér csak nézte, nézte ahogy közeledik: Istenem biztosan a fize:ésért jön, gon dolta és elszomorodott, hogy öreg,, kövér felesége van. Ta Ián hatvanéves is elmúlt már. csak eddig valahogy félrevezetett és azt képzeltem magamban, hogy még csak negyven, gondolta elcsüggedve. — Egvszer elutaztam, kérem — mondta Franknak, s közben furcsán fel-felneve- tett, mintha levegő után kapkodott volna. — Mentem vagy negyven kilométert, azután leszállítottak a vonatról. Árvíz volt. Nem lehetett tovább menni. Mit csinálhattam? Frank a pincérre nézett: Nocsak bajusza is van, gon dolta kissé meglepődve, mintha most vette volna először szemügyre. — Hozzon még egy konyakot. Persze, magának is. ^KÖNYVSZEMLE: KÉT VERSESKÖTET A recenzens két művet m: gkülönböztetett helyre tett asztalán; akármikor nem lehet elolvasni őket. Nem. mert mélység és magasság testi-! "lki felkészültséget követel. Testit: ne fáradtan. csökkenő figyelemmel forgassa a kötetek lapjait. Lelkit: készítsen helyet a szavak, gondolatok befogadásához, mert a két megkülönböztetett helyre tett kötet szerzői a szavak igézetével, á gondolatok mélységével, s az érzelmek magasba röpítő erejével ajándékozzák meg az olvasót. Sőt. a két kötet egyike még valamivel. Olyan rajzokkal. amilyeneket ritkán látni hazai kiadású könyvek illusztrációiként, pedig általában azokért semn kell rös- tellkedni. Ez utóbbi mű Reich Károly és Devecseri Gábor közös munkája. a Variációk. A Magyar Helikon gondozásában megjelent. album alakú kötet — alcíme szerint — „a paimutszamár keservei. átváltozásai és végső boldogsága” krónikája lenne, ám aki a bohókás alcím után csupán a rajzművész Biztos, hogy be akar rú- gatni ez az alak, gondolta a pincér hátul az összekötő folyosón, amikor a harmadik konyakot is felhajtotta. Spanyolország, morogta, van ennek magához való esze de a következő kört Hong Kong ban majd én fizetem. — Ettől a gondolattól jobb kedve támadt. Frank intett a pincérnek. Egymásra néztek. Különös, befejezetlen tekintet volt ez. Nem szemreháhyó, inkább váratlan, mint amikor valami átsuhan az ember arcán. Frank fölvette a kabátját, fizetett és egy üres biccentéssel elment. A pincér sokáig nézett utána. Valami egy pillanatra titokzatosan megmozdult a lelkében: Tulajdonképpen maradhatott volna még, igazság szerint a következő kör az enyém lett volna, tű nődött. Azután a feleségére nézett, csak nézte nézte. Az aszony ott áll a fémszobor mellett, és furcsa, de úgy látszott, mintha odahegesz- tették volna. és költő könnyed négykezesére gondolna, az téved A Variációk a szerelem, a vágyódás. a megkísérlés, a féltés és féltékenység, s a beteljesülés egyszerűségében sokatmondó mozaikja. Mozaik. amelynek kockáit Reich éppen úgy metszette, s színezte. mint Devecseri, s kettejük szerencsés összetalálkozásaként olyan mű született. amilyet nemcsak a recenzens asztalán, de az olvasd könyvespolcán is megkülönböztetett hely illet meg. Sok mindent diktálhat a tisztelet. ígv nagy alkotók kevésbé rangos alkotásainak közzétételét is. Ha csupán ez indította volna arra a Szép- irodalmi Könyvkiadót, hogy közzétegye Déry Tibor verseit, akkor sem cselekszik helytelenül Ám nem erről van szó! Sokkal inkább arról. hogy a költő Déry ismeretlen az olvasók nagy többsége előtt. Amennyire értékelhetik prózaírói munkásságát, annyira rejtve maradt költői tevékenysége, hiszen a Szembenézni verses játékon kívül 30—40 esztendeje jelentek meg utoljára költeményei. Most egy kötetbe gyűjtve veheti kézbe az olvasó a Lő, búza, ember, az Énekednek és meghalnak, s a többi Déry verseslkönyvet Találni ujjgyakorlatokat a versek között? Lelni ilyeneket, ahogy felfedezhetők a húszas-harmincas évek alkotói áramlatainak hatásai is. Egy valami azonban vitathatatlan: a versek gondolati mélysége, a verssorokat formáló elme csillapíthatatlan éhsége a világ minden dolgának megismerése iránt A felhőállatok címet viselő gyűjtemény anyagát, mint Déry írja, „ötven év verseiből rostáltam tó”, azaz nyomon követhetjük, miként változott tágult az alkotó világ- és emberlátása, hogyan érlelődött az a művész, aki prózai munkásságával végül is a műfaj legjelesebbjei között vívott ki marinak helyet. '•n.) Farkas Aladár-Hincz Gyula vietnami sorozatából.
