Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
I oldal rnrrMínvíBow(n _ vasárnapi met fektet 1971 február t. Jókai Anna: Szép déluf-cm SZÍNHÁZI IEGYZET: V t Szakonyi Károly: ADÁSHIBA A Csokonai Színház bemutatója Nyíregyházán Állt a mosogatódézsa előtt, b mint minden nap. vigyázott. bele ne bukjon a lébe .tizenöt éves koráig a tanyán dolgozott, a szuieinel. Azután behozták a szövőgyárba. Negyven év alatt kilencvenhatezer kilométert futott le a gépe mellett. Kétszer is körülsétálta a Földet, m„gse latoa oeioie mast, mint Nyergespusztát. Budapestet és egyszer a Balatont, 1958-ban, szakszervezeti beutalóval. A férje nem jött vissza a háborúból. Talán meghalt, vagy szerzett magának valahol egy kövér, vidámabb feleséget A három gyereket azért felnevelte, úgy-ahogy, egyedül, Ot éve nyugdíjas. Most a Maca lányára főz, mos, takarít. Délután ónk int labdákat varr egy szövetkezetnek. Éjjel nem tud aludni. Forog az agyban, mint a búgócsiga — Erid] innen... menjetek a szobába! — kiáltott az ikrekre, s fenyegető, csosszanó mozdulatot tett a lábával. Hamar abbahagyta, mert lük.etett a püffedt talpa. Dudus és Dodi nevetve hömpölyögtek kifelé. — A macskát is! — szólt utánuk szigorúan. — Azt a dögöt is vigyétek, ha már anyátok megtűri... A macskára fröccsented; a mosogatóvízből. Az rávicsorított és kirohant Az ajtóper- aze nyitva maradt. „Huzat van — gondolta —. a huzat árt nekem.” De nem mozdult. Sikálta a lábas fenekét csak úgy csikorgóit a kefe. Maca megint moziba ment. Mozgó figurák Mire jó? Ez a szutykos konyha. Kákádt petrezselyem, vízbe áztatva. A szomszédban megint leégett a hagymás rántás. Émelyítő, kibírhatatlan szagok. Ha nyitva van az ablak. megfullad az ember a bűztől. Ha meg becsukja, nincs levegő. És mennyi edény! A tűzhelyre pislogott. Teleskávé. „De feltétlenül megegye, mama...” Mintha az olyan egyszerű lenne. Valami mellékíze van, és a zsömlye se olyan, mint régen. A délutáni nap elérte az ablakot. Besütött egyenesen a dézsába. így még undorítóbb. Étetmaradékok, zsíros mócsingok. A sarokba rongyok. meg a tű „Minek csinálja, mama...?” Valamit csak kell csinálni. Ha már nem ió sem a kávé. sem a túrós bukta. A tévé a legidegesítőbb. Túl gyors a hang. a kép is összefolyik. Mit lehet ezen élvezni, ezen az egészen? Az unokák! Két vadember. Folyton nevetnek. Ez már betegség. Most is nevetnek. Ennyit tudnak csak. hároméves korukra .Azért nekem is lehetne — gondolta sóváran és belecsapta a szivacsot a mocskos lébe —, nekem is lehetne egyszer, egy szép délutánom.” összekulcsolta göbös ujjait a dézsa fenekén. — Egy szép délután, uram — mondta félhangosan, meggyőződés nélkül. „Maga folyton nyügöskö- dik. Azt se tudja már. mit akar...” — hallotta Maca fölényes. Ingerült hangját. „Egy szép délutánt. Nékem is kijár.” „Magának semmi se jő. Karácsonykor sir. szilveszterkor veszekszik Nyáron melege van. télen az Ízülete szaggat, tavasszal a feje fáj, és ősszel mit tudom én...” Talán nincsenek is szép délidánok. Boldog fiatalság. Derűs öregség. A könyveikben. „Könyvet nekem ne adjatok. Nem szeretem a hülyeségeket.” Végzett a mosogatással. Megtörölte a kezét a konyharuhába. Gyanakodva a kávé fölé hajolt — Ha ez a dög megint belelefetyelt... egyszer úgyis agyonütöm. Tizenkét tányér ragyogott egymáson. Fogta őket. emelte a legfelső polcra. Akkor a két karján végigfutottak a láthatatlan kések. átvágták az izmokat. Egy pillanatig még tartotta a fehér tányérokat maga előtt, mint az ostyát úrfelmutatáskor, azután kinyíltak az ujjai. Az óriási csörömpölésben. a bal füle mellett, ferdén, fejébe hasított a szokott fejszecsapás. Csák egy kicsivel erősebben, mint máskor. De elmúlt. ö meg állt a cseréphalom között. — No — motyogta. — No- no... Nem tudta, mi ez. Mintha kiment volna az ajtón letett volna odakünn valamit. Hihetetlenül oldalt lebben- tette kezét, félkörben forgatta fejét Majd a bordáihoz kapott, nyomkodta őket a hüvelykujjával. Nincs többé fájdalom. Az asztallap műanyag burkolata hirtelen harsogó kéken megfényesedett. Tágra nyitotta szemét. A sárga sugarakat nézte, a rubinpiros mázat az edények oldalán. A zöld üvegpoharaka*. szivárványcsíkkal hasukon. Az aranyhama fényben remegő aitóküszöböt. A cukortartóban a millió kristály^ szemet. Ilyet még sohase látott. Miféle színek? Miféle világ? Átlépett a cserepeken. Övatosan tette egymás mellé a lábát de mintha vajra lépett volna, lágy volt a kő a talpa alatt A szekrényhez ment. tört a cipóból. A székhez vitt*, leült. A falatot a szájába tette. Micsoda ízek! Külön- külön érezte: ez a só, ez meg a búza... Ivott egy korty vizet izgatottan, az üvegpohárbóL „Érdekes. A víznek ie van illata — gondolta, s -ren elcsodálkozott. Babrált a petrezselyemmel. — És milyen friss ez a petrezselyem. Milyen tiszta növény...” Ujjait a napfénybe tartotta. jeleket húzott „Hihetetlen Nagyszerű” —- suttogta, mintha felfedezett Volna valami rendkívülit A nyitott ablakon besurrant a macska. De nem a régi. Nem a gyűlölt tejivó. Fekete, lüktető óletdarab. S ahogy elhullámzott mellette, meleg áramot sugárzott Enyhén szédült Úgyis olyan puha a kő, lefeküdt rá A macska mellé- állt nézte vibráló karikákkal a szemében. „Igazi szép délután" — gondolta elégedetten, s mosolygott. Hagyma- és jáeintszag borult az arca fölé. Élvezettel beszívta. Kicsit szúrta a koponyáiét a színek káprázatos ragyogása, ezért félig leeresztette pilláit. De azért látta még őket együtt békésen remegve a fényben: a macskát a petrezselymet és az üvegpoharat. Hallotta a nevetést is Milyen édesen nevetnék! Nevetett ő is. ugyanúgy. Azután kellemes sötétség jött és két egyre növekvő tűzkarika. Ámulva figyelte csukott szemhéja mögött A karikák egymásba ka pasrftodtak, majd rángattá’ őket jobbra-balra, hogy fi nornan belerendült a teste. De ez is megoldódott Egy szerre — mint a bfivészkar' kák — egy lehelet, és szétváltak puhán, zajtalanul. Lehet, hogy még látott utána valamit Az ikreik — amíg anyjuk haza nem jött — hintáztak a kilincsen. A kispolgár fogalmának mintapéldányait gyűjtött, össze ebbe az akváriumba Szakonyi: az apát, aki tulajdonképpen nem sokat tud a saját családjáról sem. annak ellenére, hogy egyik legfőbb elve a családi összetartozás tudatának, érzésének ápolása, természetesen csak külsőségekkel (cigaretta a fiú születésnapján) ; az idősebbik fiút, akit értelmiségi létére csak a bűnügyi filmek, a kocsi, a nyaralónak való telek érdekel; az elvált asszonyt, aki hasonlóképpen tartalmatlan, de ezt nem tudja magáról, csak annyit tud, érez, hogy unja a családot, és ki akar innen tömi, de nincs igazi célja; az anyát, aki ezeknek itt rabja lett, de ezt nem érzi és nem is tud mást elképzelni. Nevetséges figurák, egyszerre több síkban pergő szóváltások, jól ülő poénok. De bármilyen jól szórakozik is az ember ezen a végeredményben jól megírt komédián, mégis ha komolyabban végiggondolja, azt szűri le, hogy a darab nem adott hozzá semmi újabbat a kispolgáriságról eddig kialakított képhez. Hogyan, mivél érte el mégis Szakonyi, hogy a kicsinyes gondokon, apró veszekedni- valókon rágódó Bódog család leköti a nézőt? Egyrészt azzal, hogy a kisszerűség, a szűklátókörfiség ilyen tömény felvonultatása már maga is nevetséges, és a darab alakjaiban — ha magunkra nem is — szomszédainkra rokonainkra szívesen ráisme-; rünk. Másrészt pedig ennek a nyárspolgári életformának a szatíráját olyan ügyes technikával írta meg, amely- lyel a szereplőket foglalkoztató gondolatok törpeségén kívül az ábrázott szituációk és a kispolgári magatartás ragályossá gát, szélesebb körű érvényességét is képes érzékeltetni. Vagyis azt, hogy a szemhatár beszűkülése. a közönyöség, a szellemi tunyaság nemcsak a komédiabeli Bódogék sajátja, hanem a társadalmi rétegek mindegyikében létezik még, mi több: terjed, virul. A szövegen kívül ezt azzal az újításával éri el, hogy egy technikai eszközt tesz a komédia egyik főszereplőjévé, a televíziót Számtalan ilyen, Bódogékhoz hasonló, tv-imá- dó család él világszerte, rabjai a televíziónak, amely leszoktatja őket az önálló gondolkodásról, rabjai az üres szórakoztatásnak, a technikának, amely süketté és vakká teszi őket egymás, sőt önmaguk iránt is. Felőlük történhet akármi, elpusztulhat a világ, akár a béna Szűcs bácsi is felugrálhat a tolószékből — azt sem veszik észre, akár csodák is történhetnek arra sincs szemük; maga a megváltó (Krisztosz=megvál- tó) sem tudná (ha lenne) őket megváltani, kiszabadítani ebből a bűvkörből, amelyben a krimi, a születés- napi cigaretta engedélyezése, a kocsi, a telekvásárlás gondja, a garázsépítés, a tartalmatlan külföldi utazások, a molyrágta szmoking és a régi filmek jelentik a szellemi mozgást, és jelzik annak határait, csúcsát. Kár, hogy az író csak felsorakoztatja e^ket a jelenségeket, de a társadalmi okokat már nem feszegeti, hogy pontosabban hol, milyen körökben és miért terjed ez az élet- és gondolkodás- mód, helyesebben a gomdoi- kodásnélküliség. Pedig a műfaj ezt nem akadályozta volna. Egészében véve a Csokonai Színház — a saját lehetőségeihez képest — elég jó előadást produkált a keddi nyíregyházi bemutatón. Azért kellett az előbbi megszorítást közbeszólni, mert bizony 8 nagyszerű Novak István és az ugyancsak igen jó Sárközi Zoltán játéka érettebb partnereket érdemelt volna. Természetesen az egészen fiatalokra gondolok. Jóllehet, Vandáról nem derül ki, van-e tartalmasabb célja, amiért innen ki akar törni, de azt tudjuk, hogy szenved ettől a környezettől, éppen ezért tűnt fel, hogy hiányzott az őt alakító Kállai Bori játékából a színész belső tekintete, emberi pillantása. Elmaradtak nála azok a halk részletek, amelyek igazán élővé tennék Vandát, hozzátéve aat, amit az író sajnos nem írt meg ebből a figurából. Nem volt könnyű dolga Fényes Mártának, a rendezőnek, aki végeredményben egységes játékstílust valósított meg, és danabértelmezésével aláhúzta a mondanivaló lényegét. Hegedűs Erzsi (B6- dogné) néhol kissé erősebb színeket használt a kelleténél, Fonyó Istvántól (KriSztosz) pedig éppen több belső tüzet lehetett volna kívánni, bár alapjában jól érzékeltette figurája szánalmas korszerűtlenségét, tohetetíemaégét Beregi Istváa EGYEDÜLÁLLÓ KÖNYVRITKASÁGOK. 'A közeí-3 núltban a Bács meg. ei tanács anyagi támogatásával . ren- iezték a kecskeméti református egyház könyvtárát.' így derült fény arra, hogy itt őrzik hazánk egyik legértékesebb antik könyvgyűjteményét. A nyilvántartott 50 ezer kötél többsége több évszázados. A különlegesen értékes könyvek izáma ezernél is több. A gyűjteményben a legértékesebb ag 1541-ben Sárváron nyomtatott magyár nyelvű Sylves'er- biblia. Egyetlen példány van belőle Magyarországon. Kénünkön: Julius Caesar a gall háborúkról írt könyve, amelyet 1527-ben Velencében nyomtattak. Thiery Árpáét ÁLMODOZÓK A vendéglőt a harmadosztályú vendégek gyakran összerondították. A városban elég nehéz volt ide munkaerőt találni, s akiket mégis ide helyeztek, egy idő után többnyire felmondtak. Az új pincérnek három gyereke, no meg egy elhízott felesége volt. A gye rekek még iskolába jártak, így hát a pincér elhatározta. hogy ki fogja bírni a vendéglőben. Nem tudta egészen pontosan, hogy mit kell majd kibírnia, de hát inas korában egy főpincér megtanította: a vendéglátóiparban az élet kulcsa az alkalmazkodás. Ez a bölcsesség jelentette a pincér fegyverzetét. A nap veszekedéssel kezdődött otthon. Valami szám lát kellett volna kifizetni, de nem volt pénzük: — csak délután (tápok fizetést nem érted? — hajtogatta a feleségének, aztán elrohant ha zulról. Nem köszönt. nem reggelizett, nem borotválkozott. Az üzletvezető egész délelőtt morgott a pincér hanyag külseje miatt. Egy ilyen lepra helyen teljesen mindegy, hogy borotválkozik-e az ember, vagy sem, gondolta a pincér egykedvűen. majd a karjára terítette a kockás szalvétát. Most se volt türelmesebb, mint máskor, és több lelkesedés se fűtötte. Megállt Frank előtt. Frank a fűtőtest közelében helyezkedett el. Reggel óta csatangolt Fáradtnak megviseltnek látszott, mint mindig, ha gondjaival küsz ködött — Konyak van? — kérdezte. — Van. — Egy pohárral — rendelt Frank, majd barátságosan hozzátette: — Magának is egyet. — Én nem ihatok. — A pincér néhány kendőlegyintései leseperte az asz- •alt. Fáradt kis felhők le begtek a szemében. Majd ott hátul megiszom — mondta. A csaposnak leadta a blokkot a két konyakról. Frank konyakját egy tálcára tette, majd rövid habozás után a sajátját is, azután kiment a hátsó folyosóra, a függöny mögé. Ahogy ilyenkor szokta,- Lehet, hogy valamiért bizalmaskodni akar velem ez az alak, talán egy kis nő kellene neki, gondolta Ivás közben. Aztán kivitte Frank konyakját letette az asztalra. Frank egyetlen mozdulattal lehajtotta az italt — Ronda idő van — mondta. — Ronda — Tudnék egy ragyog- ielyet a maga, számára. A pincér szeme egy pilla natra megrebbent, mtotha belefújtak volna. — Tényleg? És ott hallgatnám a legyek zümmögését? — Ott nincsenek legyek. — Ez valami munkahely talán? — Túlzás — ingatta Frank a fejét A pincér alacsony, nagy orrú ember volt Ravaszul körülnézett de az is lehet, hogy segélytkérően. Nehéz volt ezt megállapítani, mindenesetre Idegesnek látszott Odament a csapos hoz, mintha valami dolga lett volna ott azután az üvegeiket bámulta, akik a be járatnál dolgoztak, mert egy részeg alak tegnap bevág!;: az ajtót. Kétszáz forint égj Ilyen nagy üveg, gondolta a pincér. A söntéspulthoz tárt "szkodott. Alacsonyan, eltűnődve, különösen erős, csontos orrával úgy nézett ki, mint egy mezei madár. Később visszament Frankhoz. — Még egy konyakot? — kérdezte. — Hozzon. Magának is egyet. — Majd ott hátul — mondta a pincér. Meghajolt és elment Frank miután ismét egyetlen mozdulattal hajtotta le a konyakot elnevette magát — Spanyolországra gon- ioltam az előbb. A pincér összerezzent. Csak azt tudnám, hogy mit akar tőlem ez áz alak, gondolta. Bizalmatlanul nézett Frankra. — Miért éppen Spanyol» országra? — Szép lehet ott a tenges; Az éghajlat óceáni. Mérsékelt nyári és téli hőmérséklet van. A pincér hallgatott. A lelke mélyén szerette volna otthagyni Frankot a hőmérséklettel, meg Spanyolországgal. Megbánta már, hogv elfogadta a konyakot. Nrgy kutyaszemei bizonytalanul pislogtak. — És ml volna ott az én szerepem? — kérdezte. Aa arca összetőredezett vonalakból állt. — Amit szeretne. — Mit kell és mit szeretnék? — biggyesztette el a pincér a száját. — Attól függ, hogy milyen főnöko van az embernek. — Mondjuk egy óriási főj nöke volna. — Milyen óriási? — Amilyent el tud ma^ij nak képzelni. — ó... — mosolyodon el a pincér. — Gondolom, volna ott egy ve: léglő. Esetleg egy aréna közelében,
