Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

tíR. fehruir 8®. r*LBT-l»AOTARORSZÄif & &m I. Ipar Szabolcs-Szatmárnak Ipar, ipar, ipar™ Nálunk. Szabolcsban hosszú évek óta különös varázsa van ennek a szónak. Negyvennégy késő őszén, negyvenöt tavaszán egyesek még arról szóltak a megyeháza falai között, hogy újjáépülhet-e mindaz, ami a háború során tönkrement? A törvényhatósági bizottság vár­megyei urai azt mondták, hogy nagyon elég a néhány falusi szeszgyár ezen a vidé­ken. S a kommunisták már akkor azt: nem akarunk ipari megyét Szabolcsból, de mun­ka, jobb megélhetés kell az itt élő embereknek. Gond és vándorbot S szavaik alátámasztására működtetni kezdtek Nyíregy­házán egy aprócska üzemet, a Magyar Kommunista Párt ecet- és édességgyárát, amely­nek azt a nevet adták: Viktó­ria Vegyiművek. A felszabadulás utáni évék­ben talán még háromezer em­ber sem dolgozott a megye ipari üzemeiben. S egyetlen olyan gyár sem volt itt, amely­nek létszáma meghaladta vol­na akár csak az ötszáz főt. Pedig ez a megye adta az or­szág népszaporulatának jelen­tős részét. A munkába állítás itt a legnagyobb gond volt A panaszok nagy része ebbőd származott, s a régi nyíregy­háziak jól emlékeznek még arra, hogy ha kerestek vala­hová egy segédmunkást, oda tiz, vagy annál is több jelent­kező volt A mezőgazdaság gépesítésé­vel felszabadult falusi lakos­ság, de az állandó munkához nem jutó nyíregyházi is fog­ta a vándorbotot és elment Borsodba, Budapestre, vagy annál is távolabb — munkát keresni. S ma? Ma nincs olyan újságszám, amelyben ice keresnék a mun­káskezet — itthón. Az igazsághoz tartozik, hogy húsz év során elhagyta a me­gyét egy debrecennyi szabolcsi lakos, mert Itt nem kapott munkát Á péntek délutáno­kon, s szombatokon még min­dig több szerelvény hozza az innen ingázókat a családhoz. De már nemigen mennek, sőt már jöttek és jönnek is haza. Mert az utóbbi évek során nagyon nagy változás ment végbe ebben a megyében is. „...fém építődobozt.. Ma közel negyvenezer em­ber dolgozik a megye ipará­ban, sok ezer az építőiparban, a közlekedésben, a kereskede­lemben, az egészségügyben. Aki itt él, mindennap le­mérheti újra és újra a válto­zásokat. Az itteni embernek izgalmasabbak a tervek, a mutatók, a számok, mint az ország más vidékein, s a nyir- , ségi, szatmári lakos büszkéb­ben nézi a maga üzemeit, mert itt, előtte nőttek fel a falak, jöttek a gépek, mert tanúja volt a mindennapok nagy küz­delmének. Soha nem állította itt sen­ki, hogy ipari jellegű lesz ez a táj, de Váci Mihállyal együtt kértük a Szabadságtól: „Sza­bolcsnak vegyél fém építődo­bozt..." A megye iparának első fees kéje a dohánygyár, amit az első hároméves terv hozott, fis jöttek sorában a többiek: a már gyárak, ha kevesen is voltak még. A gumigyár őse, a gépjavító, majd a konzerv­gyár. a VAGÉP. Nem volt eb­ben az időben tanácskozás, hi­vatalos, vagy félhivatalos be szélgetés, nem volt országgyű lési vita. ahol ne szóltak volna Szabolcs iparosításának nagy szükségéről.- Hatvanöt őszén, a harmadik ötéves terv indulásának előes­téjén született meg a párt Po­litikai Bizottságának emléke­zetes határozata: kiemelt mó­don kell támogatni ezt a me­gyét. Erre alapdzva lépett ha­tályba a tervtörvény. Most itt á mérleg, megálla­píthatjuk, hogyan segített minket az ország, s mit tet­tünk mi magunk a fém építő­dobozokért. Hosszú a sót... öt év eredményeit zárjuk. Ez idő alatt megszűnt a me­gye népességszámának csök­kenése és először a felszaba­dulás óta növekedésnek in­dult. 1966 és 1970 között a ke­resők száma tizennyolcezer­rel növekedett, s egyedül az iparban meghaladta a tízezer főt. Csak a jelentősebb fejlesz­téseket sorolni is hosszú. A Palma Gumigyár avatása, a fehérgyarmati automata tég­lagyár üzembe helyezése, a Vörös Október Ruhagyár nyíregyházi gyáregységének új Üzeme... S ez időben kezdett épülni a Hajtómű- és Felvonó­gyár, a vásárosnaményi fa­rostlemezgyár, az UNIVERSIL üvegtechnikai üzeme, bővülni a Szabolcs Cipőgyár, az Auróra Cipőgyár nyírbátori üzeme. Hatalmas összegekkel fejlesztették a Tisza vasvári, Alkaloida ' ' Gyógyszergyárat, kezdték építeni a Magyar Op­tikai Művek mátészalkai gyá­rát, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai üze­mét... és a sok kisebb-nagyobb ipari munkahelyet. Munkához, keresethez jutott több ezer asszony és leány. Szabolcs-Szatmár Iparámég ma sem számottevő országos méretekben, - de az elmúlt öt esztendő páratlan ütemű fej­lődést hozott. Az országnak ezen az iparszegény vidékén meggyökeresedett a nehéz­ipar, a vegyipar, a gépipar. Messze földre eljut az itteni munkáskezek gyártotta kon­zerv, ruha, cipő, kempingcikk, gyógyszer, laboratóriumi fel­szerelés. Csak három adat: az Alka­loida gyár 1965-ben hatvan­hétmillió értékű terméket gyártott, rá öt évre már több, mint háromszázmilliót. A gu­migyár ötvennyolcmilliójával szemben 442 millió a tavalyi termelési értéke. Szólni kellene itt sok min­denről. Arról például, hogyan érte el a szabolcsi szövetke­zeti ipar a termelés meghá- romszorozását, ötezer munkás beállítását. Vagy: hogyan si­került a kormány százhar­mincötmilliós iparfejlesztési támogatásából nyolcszázmil­liós beruházást végezni és majdnem ötezer embert fog­lalkoztatni az üzemekben. E helyett itt csak annyit, hogy a szabolcsi üzemek és iparirá­nyító szervek éltek a lehető­ségekkel. Gyárak, ipartelepek nőttek ki a földből egy fél évtized alatt, olyanok kerültek be az új csarnokok gépei mellé, akik soha nem láttak ezelőtt ipart. És ma az ő kezük alól kerül ki a radiátor, a korcsolyacipő, a precíz mérleg, a bonyolult megoldású szállítóberendezés, a gyümölcsosztályozó. Talán önmagukban is sokat mondanak az alábbiak: 1965- ben huszonkilenc mérnök dol­gozott a megye üzemeiben, ma száztizenhét, öt éve még nem volt felsőfokú végzettségű technikusunk, ma harmincöt van, s a százegy középfokú technikus helyett ma három­százharminchat segíti a ter­melést. S a holnap iparát meg­alapozni ebben a megyében tízezer fiatal készül arra, hogy a gyárban és az iskolában megtanulja mindazt, amit egy szakmunkásnak ma tudni kell. S ehhez öt év során ötven új tantermet épített a nép ál­lama. ötvenet, amikor azelőtt — százvalahány év alatt — mindössze huszonhétre tellett! Divatos kifejezések manap­ság: nehézipar, könnyűipar, termelékenység, állóeszközér­ték, s a közgazdaságtan szá­mos fogalma. Ügy igaz, so­kaknak szárazaknak és rneg- tanulhatatlannak tűnnek, de jó, hogy vannak Bizonyítják, hogy igen eredményes idősza­kot zártunk a szabolcsi ipar­ban is. Élő bizonyság 1965 végén azt mondták az ország vezetői, hogy a követ­kező ötéves tervben meggyor­sul a vidék iparosítása. Ma a fellődés szinte egyetlen gátja, hogy nincs elég építőipari ka­pacitás, építőanyag. Azután, egy nyíregyházi választói je­lölőgyűlésen éppen az iparosí­tás gondjaival kapcsolatban mondta Biszku Béla: ,V.J fejlődés nem visszafelé, ha nem előre megy itt Szabolc megyében, Nyíregyházán is...’ Ennek a fejlődésnek — i párt, a kormány állandó fi gyeimének, a megye erőfesz! tóseinek, s a szabolcsi dolgo zók odaadó munkájának is — következménye, hogy ez az ö' év tízezer új munkalehetősé get hozott egyedül Nyíregyhá zártak. Hogy ez mit Jelent a felső rolt adatokon kívül, azt alig ha kell az itt élőknek hosszan bizonygatni Mint ahogy azt Is, hogy mit jelent ez a szám: a következő öt esztendőben újabb húszezer ember kap munkát egyedül a szabolcsi iparban. A megyei pártprfekc/Vfen eütangzoHak nyomán ­Olcsó áruk — de hogyan és miből? A Centrum Aruház még ma is áruház Nyíregyházán, pedig már nem egyedül van. Nem egyszerűm üzlet, hanem szinte intézmény — és nem­csak a városbelieknek. Akko­ra forgalma van évente, mint a nagyobb ÁFÉSZ ek teljes kiskereskedelmi tevékenysé­ge. Nemzedékek öltöznek in­nen, és nemzedékek nőnek fel kereskedőnek a pultjai mögött Ez az áruház igen sóikat tett az olcsó áruk kínálata érdekében, talán a legtöbbet a megyében, miként a me­gyei pártértekezletem felszóla­ló Márkus Józsefeié felvetet­te. A belkereskedelmi mi­niszter irányelvei, és a me­gyei kereskedelmi szerveik olcsócikklista javaslata mel­lett megjelent egy olyan köz­ponti Centrum-intézedés ís, amely kötelezővé teszi — te­hát nemcsak ajánlja — bi­zonyos árucikkek folyamatos tartását. Ezt a listát jól ismerik az eladók is. — Nagyon keresik a vevők az olcsót — mondja Adamd Pálné, a kötöttáru osztályról. — A nagyon olcsót és a na­gyon finomat A külföldi áru pillanatok’ alatt elmegy, de hasonló gyorsan fogynak az olcsó cikkeink is. Legkevésbé a közepes árut keresik. Most a kötöttáru cikklistából olyan 50—60 százaléknyit tudok kínálni a vevőknek. A sze­zonvégi után lanyha a for­galom, ennek is betudható, hogy ilyen sok árunk van. Már kezd átmenni a köz­tudatba a „Centrum-hétfő” fogalma. Az ország áruházad hétfői napokon egyes árucso­portok árát — hogy melyek azok, azt helyben válasszák •ki — 20 százalékkal olcsób­ban adják. Ez 1971-ben kez­dődött, és év végéig tart, minden hétfőn. Legutóbb a férfiingek és félcipők kerülték a nap slá­gerei közé. Minden férfiing, a legdivatosabbak, a legkor­szerűbb nyloningek is, tehát nemcsak a bóvliáru. Meg is volt az eredménye, hiszen 500 inget adtak él. És cipőt? — Langyosan indult a nap —- mondja Kazár Lajos a ei- pőosztályról, — s azt hittük, a szezonvégi után nem lesz különösebb sikere. De aztán 196 pór férficipő kelt el. Ki­tűnő forgalom. Jó dolog a „Centrum-hétfő”, különösen a vásárlóknak. Az olcsó árukban azonban nem az említetteknél, hanem a férfi- és fiúkonfékcióban legkritikusabb pillanatnyilag a helyzet. Az osztályvezetők havi jelentéseket kötelesek adni a kötelező citóklista be­szerzéseiről. az ellátásról Megnéztünk néhány ilyet, s abból látszik, hogyan áll az áruház. „Csak amgínból nem kielé­gítő az ipari termelés. Folya­matos ellátás gyakorlatilag nem létezik.” (Harmati Mik­lós írta, a méteráru osztály vezetője.) Az alsó konfékció- ból is hiányzik jócskán, de annyi, mint a férfikonfekoió- ban, ott sem. Kalapkrónika a múzeumban '• A»V>‘jUéíSÍ Ü«? Mindenki olyan kalappal köszön, ámiíyéfi váff neki — tarfia a régi szólásmondás. Hogy valójában a kalap mennyire a társadalmi ho­vatartozás, és rangsor jelző­je volt, arra az idős emberek visszaemlékezései, a korabe­li divatleírások válaszolnak. Egy kis .kalaptörténelem” elevenedik meg a Nyíregyhá­zi Jósa András Múzeum gyűjteményének megismeré­sekor. amely egvetlen ilyen kollekció az országban. A sóstói szabadtéri múzeumban idén majd a szabolcsi szá­zadforduló eseményeit. Ter­mészetesen áttételesein, a ka­lapok „nyelvén”. A kalapok színe, tormája, a karima mérete a szalagok szélessége, megkötésük mód­ja, a magasság, a betörés, mind-mind beszédes volt. El­árulta viselőjének nemcsak társadalmi rangját, lakóhe­lyét, a vidéket is. A többé- kevósbé magyes zerte elter­jedt kalapok mellett, — mint a pásztor-, a pörge-, a Kossuth-, a divat-, a Hegedűs-, a parádés kocsis, a harmincas évektől mind jobban általá­nossá váló Ottó-ka apokon kívül volt semiéni, sényői kalap. Külön kuriózuma a gyűjteménynek a tirpákok gammó kalapja. A- egyes táiegyséeékm kedvelt tala­pok között természetesen megvolt a szegény emberek, * a tehetősebbek, az értelmi­sédek áltat viselt kalapok megannyi ..rétege”’“"’l^1' a koros ztál vömként! változatok is. A kalapok a tájegység, a korosztály, a társadalmi ho­vatartozás mellett politikai nézeteket is kifejeztek. A Kossuth-kalapok jelképezték, viselőjük érzelmeit a kiegye­zést kővető években, évtize­dekben. Más kalapíajlák a divat szerint változtak. Mint a ruházkodásban általában, a századforduló táján is meg­voltak már — a jelenlegi divatos keskeny tarimájú — modern kalapok elődei, me­lyek „ükunokáit” ma hord­juk. Persze más anyagból, más eljárásokkal készülnek, mint az elmúlt évtizedek­ben. A talapok krónikáját Nyá- rádi Mihály dolgozta fél, a múzeum a gazdag gyűjte­ményt Pap Dénes nyíregy­házi talaposmessterrel ké­szítteti efl. A sóstói skan­zenben a néprajzi és nép- művészeti értékeik között kellemes színfolt lesz a gyűjtemény, melyek mellett a korabeli kalaposszerszá- mok is helvet kapnák Veres József nyíregyházi kalapos­mester hagyatékából. Mint­egy húsz kalaptípus éli maid reneszánszát. ..pályafutásuk” a századfordulótól az t. vi­lágháborúig tartott P. G. A tárgyalóteremből Apa és fia a vádlottak padján — Tamás Károly Deme- cserben, helyszíni tárgyalá­son nemrég kapott két év szabadságvesztést súlyos ga­rázdaság miatt, — mondta az ügyész vádbeszédében. — Ak­kor tagja volt a hírhedt „Fe­kete kéz” bandájának. És most újra vasvillát ragadott. Ketten ültek a vádlottak padján, az apa és fia. Id. Ta­más Pétert általában rendes embernek ismerték a falu­ban, de ha ivott — és ezt jó néhány ismerőse állította, — akkor ő is durva volt, köte­kedő. i i i Október 16-án este a hely­beli vendéglőben id. Tamás Péter együtt ivott Miskoüezi Józseffel, e mind a ketten alaposan berúgtak. Később hazaindultak, s a ruházati bolt előtt Tamás szólt Mis- kolczinak, hogy a tsz pincéjé­ben fizessen neki valamit. M iskolán azonban erre nem volt hajlandó, amiért nyom­ban kapott egy pofont Ta­mástól! Ezután a pofozkodó egyik fiával — aki már me­rev részeg volt — folytatta útját hazafelé. A Béke utcai kútnál azon­ban tovább dolgozhatott benne az ital és ismét meg­támadta Miskolczit. (ö ugyan­is utó.érte Tamásékat két is­merősével, főként azért, mert Tamásék a hol eleső, hol felkelő fiú miatt lassan haladtak.) De Miskoiczi ezúttal védekezett, lekapta a kerek- párról a pásztocbotját, & meg is ütötte vele Tamást Ezután Tamás a bosszútól — és az italtól — fűtve a fia lakására rohant, vasvillát szedett elő, s azzal meg Is tá­madta Miskolczit, aki a kerítés mögé menekült előle. így is megszúrta őt Tamás, de ezzel nem elégedett meg. Szólt a már ágyban fekvő fiának, Ta­más Károlynak, hogy jöjjön, segítsen neki a verésben. A fiúnak nem kéllett két­szer mondani. Újból utolérték Miskolczit, aki az első ütéstől a földre zuhant Ekkor a két Tamás gátlások nélkül csé­pelte. Miskolczit sérülései csak­nem életveszélyesek voltak: orr- és bordatörés, s az utób­bi még légmellűséget is oko­zott A nyíregyházi megyei bíró­ság dr. Rajta Sándor tanácsa mondott ítéletet első fokon az ügyben. Súlyos testi sértés­ben találta a bíróság bűnös­nek a két vádlottat, és id. Ta­más Pétert egy év és nyolc hónap, fiát pedig két év sza­badságvesztésre büntette, s mindkettőjüket eltiltotta egy évre a közügy ékből. Az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőjük enyhí­tésért fellebbeztek, Így má­sodfokon a Magyar Népköz- társaság Legfelsőbb Bírósága tesz pontot az ügyre. (k- I ) — Nagyon keresik az. olcsó öltönyöket — mondja az osz­tályról Rusin Józsefeié, — de ezer forintom alulit egyál­talán nem tudok adni. Nad­rág — olcsó — is csak kétfaj­ta van. Jó az áru, szép az áru. — de olcsó nincsen. Részlet az osztály vezetőjének, Ormos Lásalónénak jelentéséből: „Rendszeresen látogatjuk az idegen, területeket és vásáro­lunk. Miskolcon többször- megfordul tünk, s általában* eredményesen. Megjegyzem, hogy az ott vásárolt áruk igen kedvező árfekvésűé«.” — Nemcsak ott jártam, ha­nem másutt is — teszi hazáé, szóban. — Előfordul, hogy a hétből négy napot nem va­gyok itthon. És ha sikerül ki­fognom egy olcsó szállít­mányt, él kell hoznom véle sok drága holmit is. A Centrum Áruháziban anyagilag is érdekeltté tették a dolgozókat az olcsó áruk beszerzésében és folyamaté* kínálatában. Tavaly öt hónap alatt 50 ezer forint céh né­mi um-ot osztottak szót a jő munkáért. És a végrehajtás-’' ennek megfelelően ellen­őrzik. De a Centrum általában te szolid árpolitikát folytat, öt­re mutat, hogy általában ne*n érik el az országos árszintnö­vekedést, inkább alatta ma­radnak. Férfi felsóKyinfekció­ban egy, kötött felsőruházat­ban kettő, a gyermekripőknéí hét(!) százalékkal. (Érmek ax oka, hogy tavaly ők minden gyermekcipőt tíz százalékkal olcsóbban adtak, mint áss ára, — az eredmény terhére.) — Próbáljuk a megvalósf- tásáí annak az elvnek, hogy „nagy forgalom, kis haszon" — mondja Ivanov István, ax áruház igazgatója. — Az ár- csökkentések nem jártak nye- reségcsötekenéseel. hiszen ta­valy is elértük az 3 969~e* eredményt. Emellett keressük az útját, milyen intézkedé­sekkel kedvezhetünk még * lakosságnak. S elmondja, hogy lagStőae­lebbi Centrum-heti óikén a nyugdíjasoknak szeretnének valamit adni. Olyan időpont­ban, amikor a nyugdíjakat folyósítják, az általuk kere­sett áruk lesznek olcsóbba* húsz százalékkáL Jó kezdemény epések mzttt. Kár, hogy Centrum Aruháe csak Nyíregyházán van — Szabolcs megyében. K.WM ****** Csillagvizsgáló létesül a főiskolán A Nyíregyház) Tanárkép­ző Főiskola a főváros­ból egy több. mint két mé­ter hosszú és 30 centiméter átmérőjű nagy teljesítmény* tükrös távcsövet kapott. Ma­gyarországon ez az egyik leg­nagyobb. vidéken elhelyezeti: távcső, amely szarosán kap­csolódik a leendő földraj». szakos általános iskolai tfe nárok képzéséhez. Szabó László, a SSSdraja tanszék másodéves hallgató­ja, a csillagászat egyik lel­kes pártolója tudósította la­punkat: eddig a tanszékeit két közepes teljesítményű, hordozható távcső állt ren­delkezésre, amelyeket alka­lomszerűen használtaik, s ál­lítottak fel az udvaron, vagy a háztetőn. Ezekkel is lehe­tőség nyílt a Hold kráterei­nek tanulmányozására, a hallgatók megfigyelték a SatumuEz bolygó gyűrűjéé és a Jupiter holdjait. Aa alkalomszerűen tartott csil­lagászati megfigyelések, táv­csöves bemutatók érlelték meg az elképzelést, hogy le­rakják az alapját egy önálló csillagvizsgálónak. A főisko­lán épülő csillagvizsgáló ter­vei már elkészültek. Még nincs döntés, hogy az új öt­emeletes épület tetején, vagy a főiskola más területé« helyezik-e el. Körülbelül fél év múlva nyitják a közönség' számár*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom