Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

»’ífTMt Kffrrr Dtutiviprmarna 197t. Január S9. HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: Katonai puccs Ugandában. — Moszkva vendégei: a csehszlovák vezetők, illetve az osztrák külügyminiszter. Pompidou és Brandt párizsi tárgyalásai. — A két német állam képviselőinek berlini találkozója. Diplomáciai tevékenység a közel-keleti tűzszünet lejártával. — A nyugatnémet CDU kongresszusa Düsseldorfban. CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: Az MSZMP KB külpolitikai állásfoglalása. — Szovjet nyilatkozat az európai bizton­ságról. Heves amerikai bombázás Kambodzsában. Kekkonen finn elnök római beszélgetései. SZOMBAT: Több afrikai ország változatlanul Obotét tekinti Uganda államfőjének. A heti krónikába hétfőn kora hajnalban került az el­ső bejegyzés, amikor a rá­diófigyelők meglepetten ta­pasztalhatták, hogy a kampa- lai adó — a kiadott mű­sortól eltérően — katonaze­nét és csacsacsákat sugároz. Lezajlott az év első afrikai államcsínye, katonai hata­lomátvétel történt Ugandá­ban. — Az a tény, hogy egy évtized alatt immár az öt- venhatodik puccsot hajtották végre a fekete kontinensen, megmutatja, milyen problé­mák vannak számos fejlődő ország politikai szilárdságá­val. Törzsi viszálykotfások, gaz­dasági nehézségek, személyi torzsalkodások egyaránt köz­rejátszottak az ugandai vál­tozásban Mind több jel utal arra is. hogy ez a puccs az imperialista körök érdekében állt. Időzítése sem lehetett véletlen: elkövetői kihasznál­ták Obote elnök távollétit, aki éppen a Nemzetközösség singapore-i értekezletén heve­sen bírálta a Dél-Afrikába ter­vezett fegyverszállításokat, s az Indiai-óceánnal kapcsola­tos angol—amerikai manőve­reket. Guinea ismételt fenyegeté­se, ami Conakryt a Nyugat- Németországgal való szakítás­hoz vezette; a dél-szudáni harcok felélénkülése; az ugandai államcsíny ■— ko­moly figyelmeztetést jelente­nek, hogy a haladó afrikai országokra gyakran súlyos harcok és megpróbáltatások várnak. Mindenképpen pozi­tív tényként értékelhetjük, hogy Tanzánia. Szomáli és más államok egyelőre nem ismerik el az új katonai rendszert Ugandában. Ez megnehezíti a reakciós erők konszolidációját Kampalá- ban és fokozza az antiimpe- rialista összefogást szerte Af­rikában. Térjünk azonban vissza sa­ját földrészünkre, ahol az el­múlt héten folytatódott a diplomáciai csúcsforgalom. A megbeszélések legtöbbet szereplő témája az európai biztonság volt, s megelége­dettséggel nyugtázhatjuk, hogy e lényeges kérdés nem került le a napirendről. Moszkvában a szovjet-oszt­rák külügyminiszteri párbe­széd során időszerűnek tar­tották hogy egy európai biz­tonsági konferencia sokolda­lú előkészítése megkezdődjék. Egy másik. ugyancsak a szovjet fővárosban kelt köz­lemény nyomatékosan hang­súlyozta: a Varsói Szereződés országai és Jugoszlávia tá­mogatják a Helsinkiben tar- tandó előzetes eszmecserékre vonatkozó finn kezdeménye­déit. Érthető érdeklődés kí­sérte Kekkonen finn elnök találkozóját az olasz veze­tőkkel, akik utána Párizsba utaztak. A francia főváros más szempontból is látoga­tott volt: Colombo előtt Brandt tárgyalt Pompidouval. Sok szó esett az európai kérdésekről a két német ál­lamban is. Beszélt azokról Walter Ulbricht, az NDK ál­lamfője és Willy Brandt, az NSZK kancellárja is. A nyu­gatnémet kormányfő szoká­sos évi mérlegkészítését vé­gezte el a parlamentben, de a kedvező megállapítások mellett sok kétértelműséget hagyott maga után, a másik német állam elismerésének kérdésében pedig a merev vonalat folytatta. Közben kongresszust tartott a CDU, a kormányzásból kiszorult kereszténydemokrata párt. A jobboldali ellenzék Düssel­dorfban programot akart ki­dolgozni, de úgy a keleti po­litika, mint a belső reformok ügyében csak az értelmetlen tagadást tudta felvonultatni. Nem oldódtak meg a szemé­lyi kérdések sem, a kongresz- szust a bukott embernek szá­mító Kiesinger nyitotta meg és zárta be, új pártvezért, esetleges kancellárjelöltet majd a következő, még nz idei évben megrendezésre ke­rülő újabb kongresszuson vá­lasztanak majd. Úgy tűnik, hogy a tavaly őszi nagy rohama után a ke­reszténydemokraták lemond­tak a gyors hatalomváltás reményéről, a Brandt-kor- mány némileg megerősítette helyzetét, lélegzethez jutott. A jelenlegi helyzetben ez kétségkívül hasznos az euró­pai kibontakozás hívei sza­mára, de még hasznosabbnak bizonyulna, ha a bonni kor­mány nem késlekedne elő­nyösebbé vált helyzetének kiaknázásával, bátrabban és határozottabban lépne to­vább a megkezdett úton... A közel-keleti válságnak most lezárult hete — a most kezdődő hét jegyében állott. A soron következő péntekre virradó éjjel érvényét veszti a tűzszünet második, meg­hosszabbított szakasza. Kairó a közvetett tárgyalásokon be­következő haladástól tette függővé a fegyvea’nyugvós megújítását, a Jarring-misz- szió azonban eddig nem ho­zott kézzelfogható- eredményt. (Terjné szetesep, ha alaposan meggondoljuk, valami ered­ményt az eszmecsere folyta­tása is jelent, Izrael koráb­ban erre sem volt hajlandó.) Százhúsz órával a kritikus dátum előtt még mindig koc­kázatos lenne jósolni. Máris szárnyra keltek olyan ürek. hogy a tűzszüneti vonalakon nagyarányú katonai felvanu­A holdgeológia első lépései lás kezdődött, a szembe« álló felek mozgósították erőiket. Ugyanakikor a négy nagyha­talom ENSZ-főmegbízottai csütörtökön ülnek össze öt- vennegyedszer, hogy utolsó próbát tegyenek. Számítanak az ENSZ főtitkárának felhí­vására is. Akár meghosszab­bítják a tűzszünetet, akár nem — ami nem jelenti ok­vetlenül a harcok kiújulását — a rendezetlen helyzet arra inti az éid ekeiteket, s az egész világot, hogy új erőfe­szítéseket kell tenni a tartós és kielégítő megoldás irá­nyába. A hét vége jelentéseiben gyakran szelepeit a budapes­ti keltezés is: számos hírügy­nökség ismertette és méltat­ta az MSZMP Központi Bi­zottságának külpolitikai vo­natkozású állásfoglalásait. Híven pártunk és kormá­nyunk következetes, elvi vo­nalvezetéséhez, a KB-ülés ismét kifejezte a magyar vé­leményt a legfontosabb nem- ■ zetközi kérdésekben. Joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy az utóbbi időszakban az Egyesült Államok vezető kö­reinek magatartása még me­revebbé vált, folytatódott a Nixon-adminisztráció jobbra- tolódása, ami a válságköz­pontokban fokozta a feszült­séget. Uj és új veszélyes ele­mek terhelik a délkelet­ázsiai helyzetet; a kétértel­műség álarca mögött Wash­ington lényegében támogatja Izrael..megszálló, a politikai rendezést akadályozó politi­káját; s az amerikaiak tdi- vábbra sem mutatják magu­kat érdekeltnek egy európai biztonság kialakításában. Az amerikai politika negatív kö­vetkezményei azonban arra kell, hogy ösztönözzék a béke erőit: tegyenek meg mindent az imperializmus elszigetelé­séért és visszaszorításáért. Ez a harc az európai kontinen­sen máris hozott bizonyos eredményeket. Ha csupán az elmúlt napokat tekintjük, a mindennapok jelentései és hí­rei kellőképpen alátámaszt­hatják az átfogó, alapos elem­zést... Réti Ervin 13 év telt el az első szovjet mesterséges hold felbocsátása óta; ez megnyitotta a kozmi­kus korszakot. Csaknem 10 éve, hogy az első ember, Ju­rij Gagarin felment a világ­űrbe — s aztán az amerikai űrhajósok hagyták, oft a holdfelszín porában nyo­maikat. Sok mindent láttunk az el­telt 13 év alatt, amikor az embernek a világűrbe való behatolását figyeltük. A Lu­na—16 útja nyomán azonban megújult lelkesedéssel szem­léljük az emberi munka ha-' talmát, az emberi gondolat vakmerő szárnyalását. A Luna—16 útjának .sikere mindenekelőtt a szovjet tu­domány és technika straté­giájának sikere; ez a straté­gia arra irányul, hogy maxi­málisan kihasználja az auto­matikai a kozmosz tanulmá­nyozásában és meghódításá­ban. Az automatika nem zár­ja ki, hogy az ember részt vegyen abban a munkában s nem állítja szembe az em­bert a technikával: megnyitja az utat a kozmoszba, biztosít­ja az űrhajósak munkáját, előzetesen felderíti a helyze­tet, amelyben az űrhajósok­nak tevékenykedniük kell. Az automatika megnöveli az em­ber lehetőségeit a kozmosz­ban, kiegészíti erőfeszítéseit a különösen nehéz vagy az ember számára egyelőre megoldhatatlan feltételek kö­zött. « Uj tudomány születése A Földet tanulmányozó ku­tatók számára a Lima—16 útja különleges esemény; idő­pontja egybeesik egy új tu­domány a holdgeológia ke­letkezésével. Beszélhetünk-e egyáltalán holdgeológiárol ? Hiszen ez a szó „geo” annyit jelent hogy föld, s a geológia a Föld felépítésével és fejlődé­sével foglalkozó tudomány. Nem volna-e jobb, ha az új tudományt szelenológiának neveznénk a Hold görög ne­ve, a „szelena” után, s beve­zetnénk a szelenofizika és a szelenokémia fogalmát a geo­fizika és a geokémia mintá­jára. Most. amikor hozzálá­tunk, hogy a Hold felszínét és mélyét olyan közvetlen módszerekkel tanulmányoz­zuk, amelyeket a Földön dol­goztak ki, a legegyszerűbb, ha a holdgeológia a holdgeofizn- ka, vagy a holdgeokémia ki­fejezéseket használjuk. (Mel­lesleg. már régóta tudjuk, hogy a Holdon a sötét foltok köves, puszta síkságok, ame­lyeken egyáltalán nincs víz; ezeket mégis holdtengerek­nek nevezzük, s ezt egyálta­lán nem érezzük furcsának.) Mi is hát az a holdgeoló­gia és két húga. a hold-geo­fizika és a hoidgeokémia. E tudományok tárgya a hold­kéreg anyaga, külső burka, a rajta lévő kőzetek és ércek, a holdfelület fizikai térségének, a Hold körüli térség kutatá­sa. A holdtudomány mód­szerei az űrhajózás sikerei és az automatika használata kö­vetkeztében sok tekintetben hasonlatosak lesznek a Föld­del foglalkozó tudományok módszereihez. Adatgyűjtés a Ho.don A holdgeológia felhasz­nálja azt a mintagyűjte- rnónyt, amelyet a Hold terü­letéről szereztünk és a lyu­kai-e fúrását, a fényképfelvé­teleket. A holdgeológia a légifelvételek alapján tanul­mányozni fogja a Holdon lé­vő ásványok, kőzetek és ér­cek szerkezetét és összetéte­lét. A Hold felszínén végbeme­nő folyamatok, amelyeket a holdgeológiának tanulmá­nyoznia kell, sok tekintetben különböznek azoktól, amelyek a Föld arculatát kialakítják. A magmatizmus és a vulka- nizmus jelensége mellett a Holdon fontos szerepet fog játszani a felszínnek a me­teorit bombázása, a holdkő- zetek világűrből történő le- kopása és alakváltozása, az éles hőmérséklet-ingodozá- sok, valamint a „napszél” és a világmindenség távoli terü­leteiről érkező nagy energiá­jú kozmikus sugarak hatásá­ra. A Földön elég sűrű légkör véd bennünket, .a. meteorit- . csapasok aktív, hatásától, . a nnpradiácipiúl és a kozmi­kus sugaraktól. A Holdon még csak nyoma sincs lég­körnek. Viszont nincs ott meg a kőzetek elkopása sze­lek és vizek hatására, nincs az a könyörtelen erózió, ame­lyek ismételten letörölték a Föld arculatáról a nagy he­gyi képződményeket és sok kilométer hosszúságú völgye­ket töltött fel az elkoptatott közetek anyagából. Az első fúrólyuk a Holdon, amelyet a Luna—16 segítsé­gével fúrtak, mindössze 35 cm mély volt. A jövőben 100 és 1000 méter mélységű fú­rólyukak is lesznek ott. A holdgeológia kétség kívül teljesen fel fogja használni a mélyfúrások földi tapaszta­latát. A Föld és a Hold nagy mélységei mégis hozzáférhe­tetlenek lesznek a klasszikus geológiai módszerek számára. A Hold mélyének tanulmá­nyozására az ember — akár­csak a Földön — geofizikai kutatási módszereket fog használni. Az emberiség haszna ■ Mit nyerhet az emberiség az új tudománytól, a hold- geológiától? A holdgeoiógia a Földről szóló tudományok­hoz hasonlóan fog fejlődni elméleti és gyakorlati tekin­tetben egyaránt. A földtörté­net kialakulásának megérté­sében új távlatokat tárnak fel azok a kutatások, amelye­ket a holdkéi’eg felszínén és a Hold nagy mélységeiben vé­geznek majd. Miért van az, hogy a Hold és a Föld között olyan nagy a különbség az alkotóelemek arculatában? Az emberiség bölcsőjét, a Földet több mint 40 százalékban a világóceán vizei borítják, többrétű lég­kör veszi körül, felületén gazdag és változatos szerves élet van. Semmi ehhez ha­sonlót nem találunk a Hol­don. Pedig a Hold és a Föld körülbelül azonos időben jött létre, szinte ugyanabból az anyagból alakult ki, a nap­rendszernek ugyanazon terü­letén vagyis megközelítőleg ugyanolyan kozmikus feltéte­lek között van. A geofizika alkalmazása a Föld mélységeinek kutatásá­ban és az óceánológiai kuta­tások, amelyeket a legutóbbi 15—20 év folyamán fejlődtek ki, már eddig is forradalmat idéztek elő a Földdel foglal­kozó tudományokban és arra késztették a tudósokat, hogy felülvizsgálják, sőt jelentős mértékben, elvessék az ezen a területen korábban kiala­kult felfogásokat. A hold­geológia fejlődése kétségkívül arra vezet, hogy ez a tudo­mányos forradalom elmélyül, és a Földdel foglalkozó tudo­mányokat új, magasabb szint­re emeli, ez viszont nem csu­pán közelebb hozza a Föld szerkezetéről és fejlődéséről alkotott tudományos elképze­léseket a valósághoz, hanem a legkedvezőbb hatással lesz a geológiai tudományok gya­korlati eredményességére is. Kszevolod Fediszkij professzor, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja Szamos Rudolf: Haiti s&ifyetc 12. — Remélhetőleg nem tar­tóztatták le? — és Fleurot krákogott. — Az ördögbe is. Sohasem gondoltam volna, hogy Milano is ennyire füs­tös város. — Jön a főn, — fordította fejét oldalt az autót vezető milánói detektívfelügyelő — Északról, az Alpokból eresz­kedik alá... Ez bizony az ősz közeledtének csalhatatlan jele nálunk. Az iparnegyedek északon vannak és így azok felöl nyomja a gázos levegőt a belvárosra. Úgy látszik, a levegő romlását, a bűnözés emelkedését egyetlen gyor­san fejlődő nagyváros sem kerülheti el. — Aham! — hümmögött Fleurot és jelentőségteljesen elhallgatott. Jannot megértet­te, újra övé a szó. — Ez az Amporeale Aosta- ból azután visszajött Milá­nóba, de a fiúk jelentése sze­rint a Nyugat-Európában nyomon követett utazó ügy­nökök közül nyolc ugyancsak Milánóba tért meg. A többiek különböző északolasz váro­sokban laknak és mindegyik­nek van civil foglalkozása is. Am ez az Amporeale arról győzött meg minket, hogy esetleg Milánóban lehet a ká­bítószercsempész banda köz­pontja... — Legfeljebb alközpontja, — jegyezte meg morcosán és kioktatóan Fleurot.. Bosszan­totta Jannot maga- biztossága. Marckal együtt ők aztán Igazán kény­szerültek jól megtanulni, hogy ez az üzlethálózat, melynek felgöngyölítésén már hónapok óta az Interpol harminc és az érintett orszá­gok több száz nyomozója dol­gozik. nem pancserek gyüle­kezete. — Panzeea-t lakörny' z- tette? —7 kérdezte kissé gú­nyosan, mint a tanár a túl­buzgó stréber diákot, aki be­téve fújja a logaritmus táb­lázatot, ám zavarba jön az egyszerű alapműveleteknél. — Még nemi Illetve még nem érkezett meg Párizs­ból.. — válaszolta zavartan Jannot. Fleurot kárörvendően el­mosolyodott. — No lám, jól tippelt .. Hiába, azok az alapműveletek. Nem lehet eléggé gyakorolni őket. — Hisz egy hete lóg már a fickón Jannot, — jegyezte meg epésen. Antonio Amporeale Milánó Calvairate negyedében la­kott. 1947-ben, mint nem kí­vánatos amerikai állampol­gárt New Yorkból szülőhazá­jába — Szicíliába — telepí­tették vissza. New Yorkban a „Lucky” vagyis a „niázlis” Luciano gengjének egyik csa­ládjához tartozott. Ahogyan Itáliába visszatérve, 1950-től, Luciano kezdte megszervezni olasz családjait, Amporeale, mint régi szakember, a kábí­tószer-kereskedelemben ka­pott munkát és Milánóba költözött. Nevleg a doktor Berti vezette kemikália cég gondnokaként szerepelt és elsődleges feladata volt, hogy a Marivione villanegyedben egy meglehetősen elhagya­tott utca végén levő és az el­hanyagolt park fáinak sűrű lombjai alá rejtett villa nyu­galmára ügyeljen. Ebben a marivione-i csendes villá­ban működött dr. Berti üze­me, az a vegyészlaborató­riumnak berendezett alagso­ri rész, ahol Arturo Vitrano gyógyszerész szorgoskodott nagy titokban. Azon az emlékezetes estén dr. Bértí Maria Belloni hű­ségpróbáját is ebben a villá­ban ejtette meg, amikor is az Amporeale megmérgezte egyik „titkárnője” holttestét Belőni kisasszonnyal fedez­tette fel. Amporeale kitűnően ismer­te Milánót. Fürge Fiat autó­jával naponta rendszeres idő­ben haladt át a belvároson. Körbejárta a forgalmas utcá­kat. Meg-megállt és ilyenkor kiszállt a kicsijéből. Vagy a kirakatokat nézte, vagy be is ment a kiválasztott üzlet­be. így figyelte, nem köve­tik-e? Ébersége sosem lan- kodt. Olyan volt. mint a me- zeinyúl. Álmából is felriadt a közlekedő veszedelem ér­zetere. Mérhetetlen óvatos­ságával, anélkül, hogy akár­csak tudott volna róla, a leg­gondosabb figyelést is meg­hiúsította. Mire Fleurot Milánóba ér­kezett, a helyi rendőrségnek annyit már sikerült megálla­pítania, hogy Amporeale- nak meglehetősen kétes fog­lalkozása van és kocsijával naponta kétszer áthalad a városon, az előkelő Marivio­ne negyedbe, 4® hogy hová, kihez megy, azt hosszú ideig Milánó legügyesebb détektív- jeinek sem sikerült kideríte­niük. Autóját ugyanis a gie­ren beépített negyed egy bo­zótos gruhdjának szélén hagyta és addlg-addig sétál­gatott a környéken, míg egyszer csak valamelyik park­ban eltűnt Fleurot megérkezésének idején Amporeale úticéljának rejtélye már nem volt rej­tély többé. Néhány nappal korábban ugyanis három, szerelmespárnak álcázott nyomozóból álló csoportnak sikerült végre felderítenie, hogy Amporeale a? úgyneve­zett Bonta villa kapujánál tűnik el az őt figyelő nyo­mozók elől. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom