Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-18 / 41. szám

!Wf feSnilr fl.

***** W*6YAft0ftS2Ä«

A mc»yei pártérlekezleten elhangzottak nyomában

Összefogást a nyíregyházi óvodagondok enyhítésére

9. oMaf

NYOMÓS OKA VAN ANNAK, hogy Bíró László, a Nyíregyházi Városi Tanács VB elnöke a legutóbbi megyei pártértekezleten is szóvá tette — sok egyéb körött — a megyeszékhely óvodagondjait. A termelésbe lépő üzemek többsége jobbára a még szabad női munkaerő foglalkoztatására törekszik, közvetlen az összefüggés az iparosítás és az óvodai ellátás között. Sok, örömmel munkát vállaló asz- szony például csak akkor tud dolgozni, ha van hol elhelyezni gyermekét a műszak idejére. Ilyen nézőpontból tehát fontos szociális ügy a rr.'gveszékhely óvodagondja. Aligha kisebb jelentőségű érdek a felnövekvő ifjú nemzedék jó felkészítése az iskolára.

Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre Nyíregyházán? Jelenleg a megyesaék- helyen 18 óvoda található, ahol 1480 gyermeket lehet elhelyezni. Ezzel szemben a meglévő intézményekben

kétezer gyermeket zr"~'*ak össze, mert a legsürgetőbb igények így követelték. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a 18 óvodának csupán a fele új, vagy kielégítő állapotú, akkor még teljesebbé válik az aggasztó kép.

AZ ELMÚLT ÖT ESZTENDŐBEN Nyíregyházán új létesítmények építése, szolgálati lakások felszámolása. továbbá lakásvásárlás útján 450 új óvodai helyet hoztak létre. Ennyire futotta • meglévő — vagy igen sokszor különböző forrásokból a ■zó szoros értelmében összekapart — pénzből. Rendkívül intenzíven nő azonban s megyeszékhely lélekszáma te. Míg 1966-ban 800, az elmúlt évben már 1200 gyermek születését tartották nyilván. ám a város lélekszáma még ennél is nagyobb mértékben növekszik. (Iparosítás, új szakmunkások, vidékről beköltözők, stb.) S ha egy kicsit előre nézünk, könnyű elképzelni a jövőbeni még nagyobb arányú növekedést, ami tovább mélyítheti as óvoda hiányt.

M5 sem könnyebb assnáL minthogy a meglévő adatokból következtetéssel kiszámítsuk: hány óvodai helyre tea® szükség például 1975- feen tóhoz, hogy minden jogos igényt ki lehessen elégíteni. A tanácsiak ki is számolták: a fejlesztési terv eleső változata ezt a számot másfél ezerben állapította meg. (Közbevetffleg: ez is csupán az igény megkösseU- tését jelenti, mert a maradéktalan kielégítésre közel 4 —4,5 ezer helyre lenne szükség!) Igen ám. de az anyagi lehetőségek nagyon is végesek. amit nem szabad kihagyni a számításokból. Ilyen összevetésből is kiderült. hogy 1100 óvodai új férőhelyre feltétlenül szükség lesz 1975-ig. (Ez szerepel a városi pártbizottság irányelveiben is.)

Mindezt miből? A városi tanács a különböző járulékos összegekből — figyelembe véve a Déli Alközpontban már épülő óvodát is — feltehetőleg 500 gyermek elhelyezését tudja megoldani. Ha ismertté válnak a fejlesztési alap pontos adatai, remélhetőleg még újabb száz óvodai férőhely létrehozására nyílik mód városi pénzből. Sajnos, még ez is csak 600, a fennmaradó félezer óvodai helyre nincs és a várostól nem is várható pénzügyi fedezet.

ISMERT VOLT EZ A KRITIKUS HELYZET már

az elmúlt években is, ezért fordult a pártbizottság és a tanács a vállalatokhoz 1969 őszén: segítsenek. Sajnos, az ezzel kapcsolatban tartott értekezletre a meghívott vállalatok egyetlen felelős vezetője sem érkezett meg. A következő lépcsőként ■ városi tanács vb-elnöke levélben kérte a megyeszékhelyi vállalatokat, intézményeket, hogy járuljanak hozzá — anyagi erejükhöz mérten _ — az óvodai kapacitás bővítéséhez. Száz levélre mindössze S0 válasz érkezett, a néhány pozitív választ kivéve — városgazdálkodási vállalat, VAGÉP. tervezőiroda stb. — ezek legtöbbje is úgy szólt: helyeslik a kezdeményezést, ők is érzik, milyen fontos társadalmi ügy ez, de sajnos, fejlesztési alapunk leterhelt... erre nincs keretünk...“ Miután a megyei tanács és a Hazafias Népfront is összehívta az érintett vállalatokat ■ a már említett pártértekezleten is elhangzott a segélykérés, némi előrehaladás tapasztalható, bár ez még messze marad a feltételezett lehetőségektől.

Kéraelfogható segítségről elsőként a gumigyártól érkezett jelzés: vállalták, hogy fedezetet adnak egy 56 személyes óvoda építésére — férőhelyenként 50 ezer forintot — ha a város garantálja a gumigyáriak ötven gyermekének elhelyezését. A* UNTVERSIL Szilikátipari Vállalat ugyanilyen feltétellel 12, az AKÖV 20 férőhely kialakítását támogatja. Igaz, ez a felajánlás még az egyötödét sem teszi ki a Mám;* zó félezemek, de legalább

már van jó példa a megértésre, a városi és az üzemi érdek összeegyeztetésére. Hiszen a tanács nem „ingyen várja a támogatást, mert ahány óvodai hely létrehozásában vesz részt valamely vállalat, az általuk megjelölt ilyen gyermekintézményben annyi dolgozójuk gondját oldják majd meg. így tehát már nem akadálya a társulásnak, hogy két vállalat távol esik egymástól.

A KEZDEMÉNYEZÉS

messzemenően élvezi a megyei pártbizottság támogatását is. Februári utolsó ülésén a városi tanács vb újra napirendre tűzi a témát, a gond gyorsabb megoldásának lehetőségét. Született már elképzelés arra is, hogy például az Északi Alközpontban — ahol hasonlóan a déli lakónegyedhez, vagy a déli új ipari munkáskörzethez, rendkívül kritikussá kezd válni az óvodai helyzet — ideiglenes faházat állítanak fel. rendeznek be óvodának, központi fűtéssel. Ezt majd később átmeneti megoldásként máshol is fel lehet majd állítani.

Teljes értékű megoldás mégiscsak akkor születik, ha minél több vállalat siet a város támogatására. Nőttek a lehetőségek is: szabadabb

kezet kaptak a vállalatok a fejlesztési alapjaik felhasználásában; mind nagyobb összegek állnak rendelkezés ne a szociális és kulturális alapokon. Megfontolandó, hogy ezt az utóbbi összeget költséges kirándulásokra, vagy a gyári dolgozók gyermekei jobb sorsára fordítják-e. Persze, a vállalatok, intézmények anyagi lehetőségei nem egyformák, de á tanácsnál az egy óvodai hely kialakítására juttatott összegnek — vagy ilyen értékű murxkafelajánlásnak — is örülnek, mert ez is közelebb visz bennünket a probléma megoldásához. Ezzel függ össze — és még inkább indokolja az óvodaépítési akciót — a napközi otthoni ellátás. Igaz. e téren jól állunk: az iskolás gyermekek 38,5 százaléka veszi igénybe ezt az ellátást De avultak az épületek. iskolák lebontásra várnak. vagy korszerűsítésre szorulnak, meg kell építeni egy 1500 adagos áj konyhát, ebédlőt (Tervei már készülnek.) S tetemes pénzt emészt majd az a 32 tanterem Is, amely 1975-ig. jobbéra set új lakótelepen épük Pénz. pénz, sürgőé szükség; mindezt csakis társadalmi összefogással leszünk képesek legyűrni!

A. S.

A Nyírtétekig Mérovessző és Tanszert!zemben a Hálnám Kató szocialista brigád két tagja, Jánszki Béláné és Gilán Pálmé gép segítségével az egyméteres mérő vesszőké t rhig- lizik. Ebből a termékből az első fél évben több, mint ötvenezret gyárt az üzem.

Elek Emil felvétel«

««Mint egw jó csapat...**

Emberek a vasút kiválói közül

A nyíregyházi vasúti csomópont 2 éve a kormánytól vándorzászlót kapott, tavaly „csak” kiváló címet. Az idén a kiváló csomópont címért kiírt verseny minden mutatóját ismét élüzem szinten teljesítette, tehát — ha valami közbe nem jön — várományosa lehet újra a 2 év előtti kitüntetésnek.

1970. nem akármilyen év volt a nyíregyházi vasutasok életében sem. Az árvíz miatt szinte már júniusban megkezdődött az őszinek, nevezhető csúcsforgalom, és a jó eredményeket sok nehézség közepette érték el. Ezekről, s a munkájukról beszélnek az ■alábjji sorokban öten, a csomópont legjobb dolgozói közül,

Szeretni kell ezt a munkát

Szilágyi Gyula, a vontatási főnökség üzemgazdásza:

— Hogy mi a feladata a vontatásnál az üzemgazdásznak? Az összes műszaki-gazdasági mutatókat kézben kell tartani és elemezni, — és esetleg felhívni a főnök figyelmét, hol van baj. Tavaly a termelékenységi mutatókkal volt baj az árvíz alatt Ekkor lassan haladtak a vonatok, s ez rontotta a gépeink teljesítményét Ide zúdítottak 24—25 mozdonyt az ország minden részéből, de ezzel az a probléma adódott, hogy egymástól alig tudtak mozogni. Torlódás keletkezett s kisugárzó hatása érezhető volt a záhonyi és miskolci vonalakon fa. E termelékenységi mutatókat a gőzösök rontják le, mert aaon ketten utaznak. A másik, hogy sokszor ácsorognak a vonatok. Ezeket meg kellene szüntetni, hogy általában is gyorsabb legyen a magyar vasút, ezenkívül a szárnyvonalakon korszerűbb gépeket beállítani, s korszerűsíteni a pályát.

Mészáros József vonat- zető, szocialista brigád vezető:

— A mozdonyvezetővel mi, vonatvezetők vagyunk a gazdái a vonatnak. Szép munka ez a vasútnál, én legalábbis nagyon megszerettem. Mikor kikerültem az iskolából, az első próbautam Záhonyba vezetett. Onnan irányvonattal Miskolcra, aztán vissza Záhonyba, majd újra irányvonat. Előzőleg azt mondták, 24 órát tart utazás, de. ez már 48 is lett. Ennivalóm nem volt, de nem szóltam. Aztán mikor befejeztük, mofífiiak, hogy belőlem vasutas tesz, mert nem szöktem meg. kibírtam a próbát. Mert a vasút ugyan rengeteget változott, — mi régiek tudjuk csak, hogy mennyit! — de kitartás kell ehhez a munkához, meg a vasút szeretete.

tel gyorsult sebesség

Magyar Béla villamosmoz- dony-vezető:

— Az én feladataim között szinte az a legfontosabb, hogy józanul és kipihenten jelenjek meg szolgálatra. Három éve vagyok villamoson, azelőtt több mint tízig gőzösön és Dieselen jártam. Itt ebben különbözik a többitől — nagyon egyéni a felelősség. Korszerű mozdonyokon csak ketten vagyunk a vanatveze- tővel, ő forgalmi ügyekben ténykedik, nekem a jármű gondozása a feladatom. Nagy a sebesség. Ez a felgyorsult jármű 12 óra alatt idegileg kimeríti az embert, gőzösön könnyebb elviselni ennék az időnek a két- vagy háromszorosát is. Nekünk — villamos mozdonyon járóknak — egy fájó pontunk van, s ez a nevelés. Az emberek még nem érzékelik, mennyivel gyorsabb ez a jármű a korábbiaknál Ezzel aztán gyakran szereznek nekünk kényszerpihenőket, baleseti kihallgatás, jegyzőkönyvek, miegymás, —

5 ez szabadnapba kerül

Ladik Miklós sarus csoportvezető:

— Hogy mit jelent a sárra

szó? A mi feladatunk az, hogy a beérkező tehervonatokat felbontsuk és ismét összeállítsuk. Először az egy irányba indulók kerülnek egy vágányra a guritóról, aztán a vonatot Is az állomások sorrendjébe keverjük. (Hogy az egyes állomásokon csak le kelljen kapcsolni a beérttező- ket.) A gurítódombról lejön a kocsi, és a sarus, mint fut- ballpályán a kapus — lefékezi, nehogy kár essen a kocsiban vagy az árujában. Nagy a felelősségünk, hiszen csak egy rossz mozdulat és sok baj keletkezhet. Tavaly 12—15

százalékkal többet gurítottak,

mint azelőtt, néha még a záhonyi körzet mentesítésébe is beszálltunk. A feladatunk az, hogy állandóan gyorsítsuk a munkát, hadd mehessen minél hamarabb tovább a vonat. Hatan vagyunk, s kilencedik éve együtt dolgozunk. (Csak egy brigádtag ment azóta nyugdíjba.) összeszoktunk, mint egy jó csapat, s nem volt fennakadás akkor sem, amikor a legnagyobb ellenségünk, a köd rátelepedett a vágányokra. Akkor nem lát az ember' semmit, a modern kocsik meg szinte hangtalanul osonnak. Sok értéket bíztak ránk, s mi igyekszünk is feladatunknak megfelelni.

Jobban ösztönözni

Jászai Sándor forgalmi üzemgazdász:

— Elemezzük és ismertetjük az emberekkel, mit kell csinálniuk. A forgalom meggyorsításának két legkritikusabb pontjára a vezérigazgatóság az ősszel célprémiumot tűzött ki. Ezek összesen 600 ezer forintot tettek ki, 27 munkakört érintettek. Magas összegek jutottak egy-egy dolgozóra, s ez hajtotta az embereket, főként azért, mert nálunk a jutalmak, prémiumok általában utólagosak. Ilyen nagy összegű prémiumot még nem tűztek ki — előre. Meg is lett az eredménye. Ha kimentem a területre, szinte mindenki érdeklődött: hogy állunk, mit kell csinálniuk? Ennyire még sohasem érdekelte feladat n dolgozóinkat Ezen el kellene gondolkodni, g az anyagi ösztönzést jobban felhasználni. Nem helyes például, hogy csak az év utolsó negyedében nyúlnak ehhez, amikor már szinte ég a ház, hanem hamarabb. És a másik: az állomásfőnöknek nincs joga ilyet kitűzni. Háromezer ember tartozik a csomóponthoz, 100 milliós értékeik, — de ez

nem. A bértömeggel is úgy vagyunk, hogy még decem berben sem tudtuk, mennyit használhatunk fel. Ebből így nem lehet hatásosan gazdálkodni. Véleményem szerint nagyobb önállóságot kellene adni a főnökségeknek.

*

A nehéz évek után — villamosítás három vonalon, árvíz, vágányzárak, automata biztosítók beépítése, — most sgy kis nyugalom következik, feltehetően nem zavarja meg ;emmi rendkívüli a nyíregyházi csomópont munkáját Hogy akkor még jobbak 1 eszlek az eredményeik? Valószínűleg. De ők már szinte hozzászoktak, hogy az állan- ió korszerűsítések mellett kell iolgozniuk, az ország vasúthálózatának egyik: legfonto<abb pontján. A nyugalom •ehát nem tarthat sokáig az itödflc ötéves tervben várba- óaa átépítik a nyíregyházi illomást szigetperonce rendszerűvé.

Km fetvátt

Zsuzsika betétkönyve

Üres az óvodákért Az előszobában érdeklődünk az óvónőtől egy kislány után. „Alszik” — mondja — de néhány másodperc múlva már kint van vélünk a hosszú hajú, kék szemű, szőke, nagyon szép kislány.

— Nem aludtam, csak be volt csukva a szemem.

— Hogy hívnak?

— Juhász Zsuzsika és Horváth Erzsébet

És bármilyen, furcsán is hangzott a két név a kislány szájából, igazat mondott De ennek története van.

öt éve történt. A nyírbátori csecsemőotthonban egy pó- lyás gyereket ápoltak. Nagyon beteg volt már-már az orvosok is lemondtak róla. Az egyik ápolónőnek nagyon megtetszett a gyerek és szinte éjjel-nappal különös gondossággal ápolta. Néhány

nap múlva már sokkal jobban érezte magát

Huszonkét hónapos volt ekkor és állami gondozott

Az ápolónő húgának nem volt gyereke. Az egyik napon elvitte a kis Horváth Erzsikét hozzájuk.

— Először húzódozott nem akart hozzánk jönni. Aztán a férjem hívta és odament hozzá. Olyan szorosan ölelte magához a gyerek és annyi ragaszkodás látszott rajta, — kezdi a történetet Juhász Miklósné. — Aztán azt mondta: „Nekem ez a gyerek kell.”

A többi már gyorsan ment. Egy hét sem telt el, és a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet a Juhász házaspárt jelölte ki Horváth Erzsiké nevelőszüleiül.

★

Szép nagy és tágas a Juhá- szék családi háza Nyírbátorban. Az egyik szoba a gyerekeké, mert azóta nekik fa született egy kisfiúk: Miklós, öt persze öcsinek hívják ■ családban, hiszen 6 a kisebb, mándössae kétéves. Éppen ebód utáni alvásából ébred. Tőle is megkérdezzük, hogy hívják a testvérét.

— Juhász Zsuzsika — mondja.

Aztán megkérdezzük, szereti-e kistestvérét?

— Nagyon — válaszol és hordja kifelé Zsuzsika játékait Még a babák nevét is tudja, szép sorjában mondja: Aranka, Natasa, Szánja, Icu- ka és tovább, tíznél is több nevet

★

A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnél 909 gyerek neve szerepel, akiket nevelőszülőkhöz adtak ki. A gyerekek után az állam bizonyos támogatást ad, hogy a nevelőszülőknek kevesebbe kerüljön a gyerek nevelése és tartása.

* haBani — talán éppen énért — hogy bizony olyanok fa vannak, akik nem a gyermek iránti ragaszkodásból, inkább a gondozási segély összegéért lesznek nevelőszülők.

*

Juháraiknál — míg beszélgetünk — fényképek kerülnék az asztalra. Zsuzsika majdnem mindegyiken. Minden évben ott van a születésnapi torta az égő gyertyákkal és a kislány bájos mosolyával. Amikor a pénzre terelődik a szó, a házigazda a szekrényhez megy és egy takarék betétkönyvet vesz elő, Zsuzsika nevére kiállítva. És benne a minden hónapban befizetett gondozási segély. Csodálkozásunkra az apa — akit Zsuzsika édesapának hív — válaszol.

— Zsuzsika a mienk. Mindene megvan, mindent megteszünk érte. Nincs különbség semmiben a két gyerek között De ez a pénz az övé!

Balogh József