Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

Wrn tetwugr It. rrr.TT wactarorszaw f. «IK Tudományos alapon Az MTESZ megyei elnök­ség legutóbbi ülésén volt egy napirend, amelynek tár­gyalása eltér a szokásostól, jelentős lehet az egész me­gye fejlődése érdekében. Az elnökség első esetben tár­gyalt konkrétan megnevezett fejlesztési témákról, ame­lyeknek kidolgozására a me­gyei tanács vb-től kapott megbízást az egyesület. Az első téma — nagyon te aktuális — az építőipari kapacitás növelése. A téma­felelős Építőipari Tudomá­nyos Egyesület a kapott fel­adat megoldására már kidol­gozott egy ütemtervet hogy tudományos alapokon, viták Borán döntse el a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelő konkrét tennivaló­kat. Felmérik a kapacitás- bővítés főbb akadályait, s ennek megfelelő szakembe­rekből álló bizottságot hoz­nak létre. A Faipari Tudományos Egyesület is megtette az első lépéseket a kapott feladat végrehajtására. Célja a ta­nács és a Könnyűipari Mi­nisztérium gondozásában me­gyénkben megépülő lakószo­ba bútorgyár megvalósításá­nak tudományos megalapo­zottsága. Az egyesület egy műszaki-közgazdasági mun­kabizottságot, s ezen belül egy önálló szakcsoportot ho­zott létre. Feladata: a beru­házási tervek egyeztetése, a legkorszerűbb technológiák kiválasztása. Nem kis féladatot kapott a megye fejlesztésének ötéves tervciklusára a Magyar Ag­rártudományi Egyesület és a Magyar Élelmiszeripari Tu­dományos Egyesület, Felada­tuk a hűtőházak hasznosítá­sa. Feltárni azokat a lehe­tőségeket amelyek elősegít­hetik a növekvő tárolókapa­citás gazdasági hatékonysá­gát. A MAE javaslatait már több helyütt — Vásárosna- ményban. Hód ászon és a szervezés alatt álló üzemek­ben; Baktalórántházán, De- mec serben, Nyírbátorban, Nyírlugoson — figyelembe vették Ugyanakkor felhív­ták a figyelmet a szakem­berek arra, hogy az elkép­zelése!« kidolgozását megva­lósítását egy jelenleg ér­vényben lévő kormányhatá­rozat nehezíti. Az építőanyag-bázis bővíté­se témakörben konkrét ja­vaslatot dolgozott ki a Szi­likátipari Műszaki és Tudo­mányos Egyesület; részletes programot készítettek egy, a megyében megnyitandó kavicsbánya létesítésére. A létrehozott szakemberekből álló munkabizottság a to­vábbiakban más egyesüle­tekkel ia kooperálni őhajt hogy ez irányú munkája még eredményesebb legyen. A Közlekedéstudományi Egye­sület a megyei közlekedés fejlesztése, a Magyar Hid­rológiai Társaság a vízellá tás fejlesztése témakörökben kapott megbízatásokat A korábbi években sóit szó esett arról, hogy job­ban igénybe kellene venni az MTíSZ-be tömörült egyesü­letek segítségét egy-egy konkrét fejlesztési-beruhá­zási terv elkészítésénél. Jó lenne gyakrabban kikérni a szövetség szakembereinek — mémököik, közgazdászok, gaz­dasági vezetők — vélemé­nyét javaslatát. Nem mond­hatjuk, hogy ennek az igény­nek, szükségszerű követel­ménynek érdekében nem tör­tént előbbrejutás. Ez azon­ban az első eset. amikor hi­vatalosan, széles perspektí­vákban, konkrétan is felkér­ték s műszáki értelmiséget; tegyenek meg minden tőlük telhetőt a tudományos fej­lesztés érdekében. S a jelek azt mutatják; az egyesületek több, mint két­ezer tagjára — az ügy fon' tosságánafc megfelelően — ezúttal is számíthat Sra- bolcs-Szatmár megye. SZABOLCSI VÁNDORMADARAK Az elfecsérelt negyedmillió óra Rendelet az indokolatlan munkaerő-vándorlás enyhítésére 1970-ben a statisztika sze­lt rint a megyei vállalatok dol- - gozóinák 61 százaléka (15 000) z változtatott munkahelyet. Mint a megyei tanács vb 7 munkaügyi osztályán tájékoz­tattak, ez az arány bizonyos . torzítást takar, mert magában foglalja az egy esztendő alatt ä többször is munkahelyet vál­toztatottak számát is. Becsié- . sek szerint a dolgozóknak így is 35—40 százaléka cserélt munkahelyet az elmúlt évben. Hol a fegyelmezés? Érdemes figyelembe venni, hogy a múlt évben a munka- • viszonyt zömmel a dolgozók, . a munkavállalók szüntették meg. Ez a munkafegyelem la- , zaságára is utal. A megye vállalatai nem éltek megfele- : lően azzal a lehetőséggel, hogy a hanyag, fegyelmezetlen dol­gozónak felmondjanak. Sőt, más vállalatok ezeket minden fenntartás nélkül alkalmaz­ták, Ezeknek különböző ked­vezőtlen hatásai mutatkoztak. Egyik ilyen, a népgazdaságot érintő kár volt az, ami a mun­kahely-változtatáshoz szüksé­ges idő_ miatt esett ki a ter­melésből. Becslések szerint ez nem kevesebb, mint 250—260 ezer munkaóra. Az indokolatlan munkaerő­vándorlás, a nagyfokú fluk- hiáció kedvezőtlenül hatott az üzemekben a termelés szerve­zésére. Lazult a termelési és* munkafegyelem, a lehetősé- gekhez mérten nem emelke- dett a termelékenység. Sok esetben az indokolatlan mun­kaerő-vándorlás és a munka­erővel való ésszerűtlen gazdál­kodás bérfeszültségeket oko­között & 3 régi munkások Különösen kedvezőtlenül érintette a nagyfokú munka­erő-vándorlás a megyei építő­ipart, s az olyan netiéz j£í tí - káí hiürtkángLylő váhalaS- kat, mint a MÄV záhonyi át­rakója, az ÉRDÉRT tuzséri arnelyek, népgazda- sdgilag is jelentések. Nem fi­gyeltek a vállalatok arra sem a nagyfokú munkaerő- vándorlás károsan befolyásol­ja a munkaerő felhasználásá­nak hatékonyságát, hiszen mi- n<a nagyobb volt a kilépők szama, annál kedvezőtleneb­bel aI.akult * munka haté­rt s kevesebb volt a * Jövedelmezőbb ^?.wí!i0dáspa’ m nyereség nö­velésére, g ezáltal a személyi jövedelmek emelésére. Vonatkozik azokra, akik«. A munkaerő indokolatlan vándorlásának csökkentése ér- Szabolcs-Szatmár megyében, a megyei tanács vb ln^k? ¥ 55°/1971-es számú rendeletében éppen ezért sza­bályozta a munkaerő-közvetí- ^.ypdjét. Ez a rendelet feb- ívrp Iepett hatályba. arcéra?31”102 a rendelet> mi A rendelet célja az, hogy a ' mislati munkaerő-gazdálko dást helyes irányba befolyá­solja és segítse azáltal is, hogy az indokolatlanul munkahe­lyet változtatók munkaválla­lási lehetőségeit korlátozza Kiterjed e rendelet a megye valamennyi állami, szövetke­zeti vállalataira, a termelő- szövetkezetekre és intézmé nyékre. Kivételt képeznek az államhatalmi és államigazga­tási szervek. Fontos célkitűzése a rende­letnek, hogy a munkaerő- mozgást megfelelő irányba befolyásolja elsősorban ott ahol a munkaerő-ellátás ko­rábban gondokat okozott é' okoz ma is. Ezt azzal szolgál ja, hogy a fontos termelőága­zatokban (építőipar, szolgálta­tás, egészségügy) a munkavál­lalást nem köti kötelező mun­Viszont kötelező munkaerő­közvetítéssel lehet új munka­viszonyt létesíteni ezután azoknak, akik utolsó munka- viszonyukat „kilépett” munka­könyvi bejegyzéssel szüntet­ték meg. Ide tartoznak mind­azok, akiit jogszabályilag meg­határozott felmondási idej ültet nem töltötték le, valamint azok is, akiket fegyelmi vétség miatt bocsátottak el. A köte­lező munkaerő-közvetítés azokra is vonatkozik, akik egy éven belül két, vagy több al­kalommal saját elhatározásból szüntették meg a munkaviszo­nyukat. A csökkent munka* képességűekért Segíti viszont a megyei ta­nács vb elnökének a rendele­té a csökkent munkaképessé­gű dolgozók munkavállalását azzal, hogy kimondja: a válla­latok a csökkent munkaké­pességűek foglalkoztatására ilikalmas munkahelyeket csak t kötelező munkaerő-közvetí- ;és útján tölthetik be. Lénye­ges része a rendeletnek, hogy i kereskedelem és a vendég- átóipar területén a szakkép­zettség nélküli férfi munka­erők felvételét kötelező mun­kaerő-közvetítéshez kapcsol­ja. ugyanakkor ezzel lehetősé­get ad arra, hogy e területe­ken a nők foglalkoztatását, el­helyezését növelhessék. A nők­re nem vonatkozik a kötelező munkaerő-közvetítési rendel­kezés. A kötelező munkaerő-közve­títéssel a járási, városi mun­kaügyi szakigazgatási szervek és a nagyközségi tanácsok il­letékes szakigazgatási szervei foglalkoznak. Ez a rendelkezés nem old'a meg a gondot, csak elősegíti a munkaerő indokolatlan moz­gásának csökkentését. Cél iát ott és annyiban éri el, ahol a vállalatok, az üzemek a ha­táskörükbe tartozó intézkedé­sek alapján helyes munkaerő- gazdálkodást folytatnak. Ott, ahol megbecsülik a dolgozó­kat, olyan bérpolitikát alakí­tanak ki, amely érdekeltté te­szi a munkásokat a termelés­ben, a termelékenység növe­lésében, ahol állandóan és cél­tudatosan javítják a szociális, Kulturális és munkakörülmé­nyeiket. Ezen az úton csök- senthető az indokolatlan mun­kaerő-vándorlás. F. K. Tóth Árpád Tapintót és közéizet Nemrég egy idős — becsü­letben megőszüLt — nyugdí­jast búcsúztattak az egyik in­tézménynél. A meghatottság­gal küszködő idős ember úgy köszönte meg a szíves szava­kat, a jókívánságokat — és a búcsúzóul átnyújtott pénzes­borítékot — hogy hivatali fe­lettesét úrnak szólította. Más­kor se hallották ezt tőle a munkatársak. Annál is in­kább, mert hatvanéves kora ellenére egy csepp öreguras- ság nem volt a modorában. Rendszerint kartársnak szólí­totta a munkatársakat, a fe­lettesét is. A búcsúzásnál még­is másként sikerült.- Az ünneplőkben hidegre változott a bensőséges hangu­lat, amikor az „igazgató úr” _ ahogy az öreg zavarában nevezte — szólásra emelke­dett és alaposan kioktatta a nyugdíjba vonuló idős em­bert. Hosszasan ecsetelte, mi­lyen kellemetlen emlékeket ébreszt benne ez a megszólí­tás, mennyire nem való ez a mi viszonyaink között. Az öregember lehajtott fejjel, megdorgált kamaszként hall­gatta a leckét Megkeseredett szájában a sok szép mondat, amit még negyvenesztendős pályafutásáról, küzdelmeiről akart továbbadni, hátha ta­nulhat belőle a fiatalabb kor­osztály. Perceken belül véget is ért az ünneplés, a résztve­vők közérzete a nullpontra Nem azért részleteztük a szokatlan búcsúztatás hangu­latát mintha lépten-nyomon találkoznánk hasonló tapintat­lansággal. De más-más töltés­sel és más-más vonatkozás­ban tagadhatatlan, előfordul­nak sértő, meggondolatlan, sőt durva esetek is. A kisvár- dai járás egyik községében a felnőttek esjá általános iskolá­jában az egyik fiatal tanár azt mondta az ötvenéves „diák­nak", — „Ne bámuljon, mert kiesik a szeme, s még valaki rá tapos”. Az idősebb ember nem szólt egy szót sem, szé­gyenlősen lesütötte a szemét Pedig a fiatal — ráadásul fa­lubeli — tanár úrnak lett volna szégyenkezni valója. Valószínű bárki folytatni tudná a sort saját környeze­tének tapasztalataiból. A ta­pintatlanság határa szinte vég­telen. Az egyik városi hűsboit „jópofa” vezetője bántó él­celődéssel válaszol, ha a vevő esetleg ilyen kívánságot közöl: „ha lehetne, sovány húst ké­rek”. A vásárló mindezt kény­telen eltűrni, mert örül, ha kap a hosszú sorállás után. Vehetnénk példákat a bürok- ráéia kelléktárából is, ahol a leggyakoribb a kioktatásnak, a fontoskodásnak az a formá­ja, amely egyenlő az emberi önérzet felrúgásával. A példák helvett talán hasz­nosabb az okokat kutatni, amelyek a tapintatlanságot szülik. Túl egyszerű lenne csu­pán az emberi hangulatválto­zásokra, a darabos modorra, a néhol idegfeszítő munkára korlátozni az okokat. Ezek is jócskán megkeserítik az em­ber hétköznapjait. Tartósabb gyökerei vannak az emberi közérzetet bántó magatartá­soknak. Egy-egy munkahely szellemi arcát, a szavak, elvek é* a valóság között tátongó űrt is kórképszerűen mutat­ja Ahol a dolgozót nem hasznosan ügyködő ^ilkat- résznek* tartják, a hivatalba, üzletbe betérő embereket nem izgága figuráknak, ■— akik egyenesen az ügyintézők, el­adók bosszantására speciali­zálták magukat — ott keve­sebbszer sértik meg a kötele­ző tapintatot Mit lehet tenni? Beletörőd­ni semmiképpen. De úgysem hogy a tapintatlanság ellen ugyanazzal „hadakozzunk”. Am az elhallgatás sem hozza meg a kívánt változást ahogy az idős nyugdíjas ember bú­csúztatásán részt vevő munka­társak tették. Nem volt egyet­len munkatárs sem, zűri az igazgatónak akkor és később szóvá tette volna a sértő „kö­szöntőt”, rábírta volna, hogy kérjen bocsánatot a szép sza­vakkal elbúcsúztatott majd alaposan megsértett nyugdíjas kollégától. A tapintatlanság legjobb melegágya a meghunyászko- dás, a gyávaság. Páll Géza Találkozás — Szervusz pajtás, — csa­pott a váltamra a rég látott barátom — most aztán nem menekülsz, mindent, de min­dent tudni akarok rólad, a családodról, egészen a munka­helyi közérzetedig. Hogy vagy­tok otthon’ — Köszönöm — mondom — volt egy kis lakásproblé­mánk... — Jaj, ne is beszélj lakás- problémáról — vágott a sza­vamba — hogy nekem milyen pechem van Eladtam a háza­mat Mátészalkán, a sógorom mondta, hogy átpasszolja a nyíregyházi lakását, mivel költözne Vásárosnaményba, ée aztán mégsem költöztek. Fél évig szaladgáltam, míg végre szövetkezeti lakáshoz jutottam. De hogy van a csa­ládod? — Kösz. Az anyósom most nálunk van... — Ne is folytasd, — dögö- nyözte meg a hasamat — az én anyósom meg nincs ná­lunk, hiába kérleljük, hogy adja el a kültelki házacská­ját, nálunk a személyzeti szo­bában, remek kis kégli külön­ben, jól meglennénk. De egy­re csak azt hajtogatja, hogy inkább marad ő magának, mert a pénz elmegy, aztán az öregek csak útban vannak. Hát mondd, ilyet feltételez ró­lam. Te most hol dolgozol? — A régi munkahelyemen... — Én már új helyen va­gyok, a benzinfinomítóban. Nagyon jó, kis kényelmes stá­tusz, a főnökömmel haverság- ban vagyunk. Mi •kell több, gondolhatod, hogy van prém­est meg miegyéb. De beszélj már pajtás magadról, hogy szolgál az egészséged? — Köszönöm — mondom —, két fogamat huzattam ki és... — Hú. komám, az komisz dolog. Én is hasonló cipőben járok. Bocsáss meg, de a TIT- ben már várnak, — mondta és felugrott az autóbuszra. Onnan még rám vicsorgott és mutatta, hogy három foga hiányzik, neki is most húzták. Majd mielőtt még becsukódott az ajtó, kikiabált: — „örülök pajtás, hogy el- mondtad a gondjaidat.” (- s) ÜZEMI ÉTKEZTETÉS Meleg étel — hidegen — Adag szerint elég vol­na. — Csak a minőség. — A tésztát kihozzák, de olyan hidegen, hogy nem te­het elfogyasztani. Építőipari munkások pa­naszkodnak az üzemi étke­zésről. Nyíregyházán, a déli iparterületen, a megyei épí­tőipari vállalat telepén, dol­goznak. Itt külön konyha nincs, a vállalat központi munkásszállójából, a Szé­chenyi utcáról hordják az ebédet mindennap a telep­re. A vállalat dolgozóinak az étkeztetését az Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalat végzi. PANASZ MINDENÜTT — Általában elégedettek vagyunk az ebéddel — be­szél egy kazánfűtő. — Tisz­tán főznek, az előkészítésre is nagy gondot fordítanak. — Látom, hogy csinálják. Jó — mondja Szőke János karbantartó. ők a központban ebédel­nek. — Mert a központban sok­kal jobbat adnak — bi­zonygatja Szabadi Gyula, aki a szakszervezeti választás idején járt ott. Panaszkodásból pedig nincs hiány a konyhában sem. — Akkor tudnánk jobb mit őségben főzni, ha csak 1600 adag kellene egv nap — indokolja Móré Sára, a konyha veretűje. — Most is úgy lesz a rán­tott csirkénél — magyaráz­za Bukovenszki József, a vállalati munkásellátási csoportvezető —, hogy lesz olyan, amelyiknél a közepe nyersen marad, szinte vé­res lesz a hús. — Egyszerűen nem tudjuk átsütni, nincs rá időnk — sorolja tovább a konyhave­zető. — Átlagosan 2300 ada­got főzünk, amikor 1600-ra méreteztek a konyhát. Hét­szerre kell megfőzni. Márpe­dig amit délelőtt tízre meg­csinálunk. az délben már nem olyan, mint a friss. A munkahelyekre való kiszállí­tásnál is törődik az étel, ott azért rosszabb a minőség. LEHETETLEN? Az építőipari vállalat tíz forint 36 fillért fizet egy-egy adag ebédért Az anyagnor­ma hét forint 56 fillér. Eny- nyiból — s nem 4,50-ból, amit a dolgozók fizetnek — kell az ebédet elkészíteni. A munkásellátási csoport- vezetővel beszélgetünk. Évek óta hozzátartozik az étkezés ellenőrzése, ismeri a konyha problémáit. Éppen ezeket a gondokat látva viseltetik megértéssel velük szemben. Szó kerül arról is. hogy országos törekvés, ne csak egyféle menüt egyenek * dolgozók, mindig legyen vá­laszték. — Dupla kellene minden­ből — gondolkodik el rajta. — Fantasztikus, ezt nem lehet megcsinálni. Talán ak­kor. ha a telepen felépül egy 6—700 fős konyha. — És a kihordott étel me­legítése a telepen? — Hogyan oldjuk meg, mit csináljunk — kérdez vissza. — A nokedlit nem lehet gázrezsón melegíteni, mert odaég. — A nagyobb éttermekben forró vízbe állítva tartják melegen az ételt, ezt nem lehet megoldani? — Hát.. A LEHETŐ LEGJOBBAT Az étel minőségének meg­ítélése más a központban (ott is más az irodaházban, mert az ottani nők szintén panaszkodnak) és más a te­lepen, ahová pedig ugyanazt az ételt viszik ki. — Van, amikor nagyon jót adnak — vélekedik Kántor Elek, akivel szintén a tele­pen beszélgettünk. — Miért nincs mindig így? Mert a múltkor is olyan volt a leb­bencsleves, hogy az asszony otthon nem merne olyat főzni. — ízetlen most is a krumpli — szólnak közbe. — Pedig nem vagyunk mi nagyon igényesek, azért a 4,50-ért nem várunk túl so­kat — mondja Kereskényi István. Azt viszont elvárhatják, hogy a meglévő nehézségek ellenére is a lehető legjob­bat kapják. Lányi Botom)

Next

/
Oldalképek
Tartalom