Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

ffm T^nSr ff». KfrrFT »»»«rAMBwid Négyszázmillíós árukészlet a falusi boltokban Az elmúlt 1970. évben Nyíregyházán a Volán a vá­rosi közlekedésben 8 millió 939 ezer embert szállított el, átlagban 18 busszal. A helyi járatok sofőrjei 280— 300 órát vezetnek havonta. Ezekhez a kétségtelen erőfe­szítéseket bizonyító számok mellé kívánkozik még egy összehasonlítást célzó adat: a múlt évi utasszám 3 és fél millióval volt több. mint az 1969-es. Tömeolto/lekedps. vagy közlekedési tönieggond í Az utasok, akik naponta többször is felülnek a nyír­egyházi buszokra, két­ség etenül elismeréssel adóz­nak a számoknak, de azon­nal hozzá is teszik: ezek el­lenére a városi tömegközle­kedés a kívánt szint alatt mozog. A menetrend-illúzió, főleg az őszi-téli hónapok­ban csupán írott malaszt, a kocsik a csúcsforgalmi idő­ben is csupán a pedáns fél­órás időközökben érkeznek (ha érkeznek), zsúfoltak, egyes kalauzok hangneme fi­noman szólva vitatha.ó, a kocsik állapota siralmas. A nyári emlékek sem kelle­mesek, sóstói közelharcokat idéznek a megállóknál, csa­tával tarkított szabad idő sejlik fed tízezrek előtt. Pe­dig az u as nem akar mást, csak utazni. Időben, kultú­rái um. gyorsan. A fentiekből következük, hogy nem lehet könnyű do­log egy nem mindenki előtt népszerű vállalat pártbizott­sága ti kárának lenni. Mert elvégre az a bizonyos mun­kahelyi közérzet nagyon is összefügg a hírnévvel és si­kerrel, és az is igaz: egy vállalat — főleg szolgáltató jellegű vállalat — párt-, tár­sadalmi. tömegszervezeti és gazdasági munkáját azon le­het lemérni, milyen az a munka, amit végeznek. Ma­joros Pállal, a Volán párt- bizo óságának titkárával sze­rencsém volt. Régi közleke­dési és forgalmi szakember, nyíregyházi, és naponta au­tóbusszal jár a munkahelyre. Igv beszélgetésünkkor végig azt rt-eztem. hogy rendkívül reális. Alii lekésik, nem tud lelkesedni — Tisztában vagyunk az­zal — kezdte —, hogy a vállalat jó hírének és sike­rének megteremtése az uta­sok körében elsősorban a kommunisták feladata. A fennálló problémákkal nincs mi vitázni. így hát nyilván tenni kell valamit. És ez a va'ami új buszok beállítá­sa a személyi feltételek ja­vítása, a vallalat minden dolgozójában a maximális felelősségtudat kialakítása. Való igaz: ez presztízskérdés is. Mert az utast nem vi­gasz alja, hogy a vállalat az ország huszonhárom Volán­ja közötti versenyben a harmadik. Aki lekésik, nem tud ezen lelkesedni. Aki zsúfolódik, nem talál eb­ben mentséget, és én sem annak szánom. Nem kétsé­ges, a közlekedést, csak erő­feszítésekkel tudjuk lebonyo­lítani. A 18 busz kevés. És ezt követi most a kilá­tások számaival való játék. A Volán 5 az idénre kért 45 buszt. Kapnak 35-öt. Ezek az első félévben érkeznek. Igaz. ezt mind beállítják a város­ban. de ki is selejteznek né­hányat, tartalékállomány is kell, így hát a tényleges sza­porulat sem lesz több. min 12—14. vagyis az év második felében legfeljebb 30 busz lesz a városban. Jobb kooperációi A nem is távoli jövő képe: a következő öt évben Nyíregy­házán 20 ezerrel több lesz a munkahely, az új városré­szekben sok ezerrel növek­szik a lakoslétszám és egy­ben a közlekedő emberek száma is. Mindez újabb fel­adatokat jelent. Már a ma megteendő intézkedéseiknek is szolgálniuk kell a jö­vőt. — Az idén kiképezünk 300 új gépkocsivezetőt — folytat­ja Majoros Pál. Tanítunk 150 szakmunkást. Vagyis a vállalat igyeikszik lényege­sen javítani a személyi felté­teleket. előre biztosítani a magasabb műszaki szintet: De őszintén megmondom: még ez sem oldja m°g azt hogy a városi közlekedés kulturált legyen, jóllehet, ha ezt sikerülne elérni, a Volán ezárt a KPM-től dotációt is kapna. Ami még ennél is fontosabb: végre elismerést az utasoktól. — Nem kisebbítve a Vo­lán felelősségét — mondja a pártbizottság titkára —, de a tárgyilagosság kedvéért, meg kell mondani, hogv a helyzeten enyhítene valamit ha jobb lenne a vállalat és egy sor szerv kooperációja. Csak egy példa: ha mondjuk a nyolcasok útvonalát az ál­lomástól meghosszabbítanék a MÁV-bérházakig. abban az esetben tehermentesíthetnénk a 12-es körjáratot. Mi kelle­ne ehhez? Hogy a városi tanács kiépítsen egy forduló- helyet ott. Vagy egy másik példa: ha a vállalatok java­solnának egy munkakezdés­összehangolási megbeszé­lést, akkor bizonyosain üte­mesebbé lehetne tenni a csúcsokban a szállí ást. Vagy. hogv a mánál maradjunk: ha a város útjait jobban és gondosabban takarítanák, lé­nyegesen gyorsulna a közle­kedés. kevesebb busz esne ki a forgalomból. Meg kell jegyezni: a Vo­lánnál történnek olyan lé­pések. amelyek alkalmasak arra, hogy a dolgozók maxi­mális munkakedvét megte­remtsék, azaz következmé nyékben a közlekedést is ja­vítsák. Példás — mondhatni egyedülálló —. ahogy a le­szerelő fiatalokról gondos­kodnak, akik magasabb munkabérrel kezdenek, mint amilyet kaptak bevonulásuk idején. Az is elismerésre méltó, hogy a szülő anyák is kapnak jutalmat, a szülési szabadságon lévők bére lépést tart munka'ársaikéval. nem szenvednek hátrányt. Nem vitás, a 75 milliós beruházás a szociális, kulturális létesít­ményekre, jobb munkakedv.et ad. De mindezek hatása csak lassan érik be. és bizony a buszon utazó sokára élvezi ezek gyümölcsöző hatását Néhánv álhidaló megoldás Ha a jelent ás a nem ke­csegtető jövőt nézzük, ak­kor az ember kínjában öt­letekig jut ed. Vajon mi len­ne akkor, ha mondjuk a csúcsforgalmi időkben a Vo­lán a legforgalmasabb út­vonalakon iránytaxiként mikrobuszokat közleked,ei­ne? Még akkor is igénybe vennék sokan, ha valami­vel többe kerül. Vagy vajon miért nincs az új városne­gyedekben taxiállomás? Nem lehetne-e öntevékeny és gyors elhatározású emberek­re bízni, hogy mondjuk reggel 7 és 8 között a Ta­nácsköztársaság térre befutó és ott álló kocsik egv-két körre besegítsenek a helyi járatoknak? Ha ón a Volán vágyók, a közlekedés veszé­lyeztetése címén még pert is indítanék az utakat elhanya­golok ellen. Szóval, a min­denképpen szép és dicséretes belső intézkedések mellett elkelne néhány — ha nem is végleges — segí ó megoldás Nem csodálkozom azon, hogy Majoros Pál gondban élő pártbizot sági titkár. Nem esetleges az sem, hogy a de­cember 18-i bizottsági ülé­sen a jelen és az ötéves terv vitáján a kommunisták sok teendőt és feladatot határoz­tak meg Ezek között sűly- lyal ott szerepelt a nyíregy­házi tömegközlekedés javítá­sa. Hiszen, hogy á párt ter­melést ellenőrző szerepe, irá­nyító munkája sarkallni fog­ja a Volán 5. minden dol­gozóiát — gazdasági vezető­től kalauzig —, hogy hírü­ket munkájuk alapján ítél­hesse jónak a közvélemény. Bürget Lajos A TÁRGYALÓTEREMBŐL Könnyen rátaláltak Szenvedélyesen iszik, saját erejéből ellenállni nem ké­pes, életmódján nem tud változtatni — vélekedett az orvosszakértő. — Pálinkát, bort és sört iszik, legtöbb­ször vegyesen. Amikor pénz­hez jut, azonnal alkoholra költi, élelemre és ruhára alig marad belőle. Három liter bor, vagy 17—18 féldeci pá­linka kel! ahhoz, hogy erő­sen ittas állapotba kerüljön. Ez a módszeres alkoholis­ta — Karaffa György 26 évs~ rovott múltú nyíregyhá­zi lakos — természetesen képtelen volt megmaradni a szakmájában, s alkalmi mun­kákkal foglalkozott. Július 10-én például késő estig Nyír­egyházán ivott, s 8—10 kor­só sör után autóbusszal ment ki Orosra. / Joó Ferenc édesapjánál ko­rábban több napig dolgozott, s tudta hogy a Pannónia mo­torkerékpárját az udvaron le­záratlanul tartja. Karaffa '.- határozta, hogy ellopja a Pannóniát. Sikerült is csendben kitol­nia az udvarról, s a háztól ötven méternyire beindította. Előbb Borbányán meglátogat­ta a szüleit, aztán néhány napon keresztül a határban töltötte az éjszakáit. Július 14-én Tiszabecsre ment a motorral, ott azonban defektet kapott. Ekkor a jár­művet betette Horváth Gábor házába, azzal, hogy hamaro­san új gumival tér vissza, beszereli, s akkor elviszi a motort. (Helyette azonban a rendőrség jelentkezett a Pannóniáért.) Karaffa másnap autóstop­pal Fehérgyarmatra utazott, és letartóztatásáig — ott tar­tózkodott. Az ottani TÜZÉP-telepen dolgozott külszolgálatban Németh László gépkocsiveze­tő. Július 18-án valamit meg kellett javítani a gépkocsin, s az emeléshez segítségre volt szüksége A telepen őgyelgő Karaffa vállalkozott Heg(e!c!ő ellátás élelmiszerből, de hiánycikk a jó szén, a meleg alsó, a csizma A karácsony és az újév forgalmának zavartalansága mintegy bíztató indítás volt az új esztendő ellátása ala­kulására is Szabolcs-Szatmár megyében. Az ellátás szem­pontjából legfontosabb me­gyei kereskedelmi szerv, az ÁFÉSZ-hálózat a megye 234 községéből 228-ban látja el a lakosságot. Január 1-én az 1154 szabolcsi szövetkezeti bolt árukészlete 400 miilió forintos értéket tett ki. S bár az áruszállításnak nem kedvez a téli időjárás, éo megkezdődtek az év eleu vagyonmegállapító leltározá­sok is — az ellátás jelenleg folyamatos. A megyéből ed­dig sehonnan nem jelentet­tek fennakadást alapvető élelmiszercikkekben. A sertésvágási szezonba is idejében — már az elmúlt évben — felkészültek a falu­si boltok. Elegendőnek bizo­nyult a tárolt rizs, fűszer, sértésbél.' és még szifon' és patron is kapható, A készletek 70 millióval vagyis mintegy 20 százalék kai haladják meg a tavaly ianuár elejit. A nagykeres kedelmi vállal átoknak sok­kal választékosabb az árukí nálatuk. mint korábban, no­ha hiányzik a vas-műszak cikkek közül például az ál­landó keresett cikk. a tűz hely, az olajkályha, füstcső A textíliákból a meleg alsó­nemű A cipőárukból a gye rek- és női csizmák csak kor­látozott számokban kaph tők. Ezt azzal indokolják hogy a megyei keret jó „i- szét az árvíz sújtotta terüle tekre szállították, ahol va­lóban jobb az ellátás, mim Szabolcs-Szatmár más ré szein. Hiánycikk az olcsóbb kon' habútor is. A tüzelőellátás mennyiségileg megfelelő. A falvak lakossága azonban ki­fogásolja, hogy csak az ala­csony fűtőértékű szenet kap­ják. ígér, kevés a leszállított tűzifa mennyisége is. Az olaj kályhákhoz a gá > olajat az AFÉSZ-ek az ÁFOR-ral közösen szállítják. A teljes szükségletet elsősor­ban tárolóhelyek hiánya mialt nem tudják mindennap ki­elégíteni. A propán-butám gázpalackok cseréje folyama? lus. A cserete epekről a me­gye legtöbb ÁFÉSZ-e ház­hoz is szállítja a palackokat. A megye kereskedelme ezekben a napokban már a tavaszra gondol. A tárgyalá­sok nyomán megkezdődött a tavaszi árucikkek falura szál­lítása. A vas-műszaki nagy- kér már a falusi üzletek raktáraiban készletezi sze­zoncikkeit: mint á kerékpá­rokat, drótfonatokat és csak tavasszal . kérik érte az ÁFÉSZ-ektől a pénzt Miért csak a tanács ? Talán még neon késő nagy nyilvánosságot adni a városi tanács vb művelődésügyi osztálya vezetője, Szemensziki Miklós szavainak, aki Nyír­egyháza óvodagandjairól folytatott beszélgetésünk so­rán azt mondta: „ha 1971-ben nem készül ed legalább két száz-száz személyes óvoda a városban, akkor az 1969 őszi, közismerten súlyos elhelyezé­si problémáknál is rosszab- bakra számithaitunik.” Létszámon felüt Nyíregyházán, a üzenk: lene tanácsi óvodában 1500 gyermek számára van hely, de kétezerről gondoskodnak. Az óvodák vezetőd, dolgozói önmaguk megterhelését fi­gyelmen kívül hagyva, ma­ximális megértést tanúsíta­nak a kényszerű helyzetben, s el eget tesznek az indokolt kéréseiknek. Felveszik a gye­rekeket'létszámon felül is. Mindenütt több gyermekkel foglalkoznak mint a terve­zett, előírt létszám. Vannak óvodák, így az Északi és Dé­li Alközpontban, de a Kert köziben is, ahol kétszáz szá­zalékos a telítettség. Mi lesz tehát ősszel? Az óvodáidból iskolába kerülők száma kevesebb, mint várhatóan a he­lyükre jelentkezőké. S a felszabaduló helyek is szinte mindenütt létszámon felüliek. Ezeket Ismét betölteni csak a zsúfoltság állandósításával lehet. Viszont az senki előtt sem vitatott, hogy napjaink­ban nem csupán megőrzési, elhelyezési gohdokat kell megoldaniuk óvodásainknak, pedagógiai feladatuk van az iskolára való előkészítésben, a közösségi nevelésben betöl­tött szerepük miatt. Hogy ez mennyire így van, aláhúzza az óvodák készülő, új nevelési programja, amely még ma­gasabbra teszi az óvodákban folyó ilyen irányú, s ma már nem nélkülözhető nevelő­munka mércéjét 1971 szep­temberétől. Sajnos azonban ez a mi kicsi polgárainkul aligha érinti. Mint ahogy az is csak ábránd, hogy vala­mennyi óvodás korú gyerek óvodába kerülhessen. vagy legalább a 80 százalékuk. Hi­szen most a 3—6 éves nyír­egyházi gyerekeknek csak a fele jut be az óvodákba. Ezért először azokat az óvo­dákat kell megépíteni, ahol a feltételek lehetővé teszik az igényesebb pedagógiai mun­kát Ideiglenes megoldások Nem véletlen tehát, hogy a művelődésügyi osztály a negyedik ötéves tervben meg­valósítandó fejlesztési fel­adatai közé elsőnek sorolta az óvodák, az óvodai csapói­tok számának gyarapítását. Ha figyelembe vesszük a pillanatnyi óvodai helyzetet, szerénynek tűnik a tervbe vett nyolcszáz óvodai férőhely megteremtése. Mégis merész a terv, mert ebből ötszáz egy­két éven bedül kell, másrészt ennél, tehát két-hároin óvo­dánál többre nem is jut pén­ze a tanácsnak. Semmiképp sem nélkülözheti tehát a tár­sadalmi segítséget. így is te­temes költséget jelent: egyet­len új óvodai férőhely kiala­kítása 50 ezer forintba kerül. Ez esetben ötszázszar ötven­ezerbe. ügy látszik azonban, még a pénz sem minden, mert ha ez megoldást jelenthetne, már megnyílhatott volna egy újabb, százhuszonöt szemé­lyes óvoda. Az anyagi fede­zet már 1970-ben rendelke­zésre állt, helyét kijelölték a DéLi Alközpontban, a terve­ket társadalmi munkában el­készítette a NYlRTERV kol­lektívája. Csak éppen az épí­tő húzza az időt különféle kifogásokkal, ami fnögött va­lószínűleg a kapacitása iany áll A másik két biztosnak lát­szó óvodaépítési terv meg­valósulása — az Északi Al­központban és a Benczúr té­ren — távoli alihoz, hogy a ma problémáit enyhítse. Végső. mintegy mentő megoldásként valószínű, hogy a pécsiek kezdeményezéséhez nyúl a városi tanács. A Ke- let-Magyarországban megje­lent híradás nyomán kérték meg annak az új óvodának a tor vdoku mén tó ei ói t. amit fa- panelekből .... készítettek Pé­csett. Egyet az Északi Al­központban, egyet a Kert közben állítanának fel át­menetileg, ez később a város más részébe is áthelyezhető lenne A tanács erőfeszítésein túl más nincs is. A város anya­giakkal rendelkező vállalatai, intézményed tarthatatlan passzivitást tanúsítanak, mintha nem is a dolgozóik­nak (vagy jövendő dolgo­zóiknak !) gondjáról lenn« szó. Pedig sürgető a társa? dalmi összefogás. A vállalatok, üzemek veze­tői részéről több megértésre lenne szükség. Néhány vál­lalat akadt csupán, amelyik hajlandó volt segíteni. A NYlRTERV már el is készí­tette egy óvoda terveit, a városgazdálkodási vállalat 20 ezer forintot, a kertészeti vállalat udvarrendezést, parképítést ajánlott fel. A nyíregyházi rádiónak nyilat­kozott úgy az UNIVERSIL és a gumigyár illetékese, hogy foglalkoznak az óvodaépítés gondolatával, az építőipari vállalat 10 milliós építési ka­pacitást ígért. De sem az előbbi két vállalat, sem az utóbbi hivatalosan még nem jelentette be segítőszándékát JSem elég a megértés Az üzemi óvodák száma tekintélyes az országban.' Nyíregyházán egyetlen ilyen óvoda működik, a gabonuíei- vásárlóé. Az utóbbi években mind többször olvashatjuk a lapokban, hogyan hoztak lét­re közös — vállalat—tanács — üzemeltetésű óvodákat. A szomszédban, Debrecenben közös alapra fizetnek be a vállalatok különböző összege­ket, s minden intézmény annyi helyet kap a létesí- fandő óvodában dolgozóinak gyerekei részére, amilyen arányban az építés költségei­hez hozzájárult Ezek csak példák arra,' hogyan lehetne.. De a súlyos gondok arra mutatnak, talán nem kellene csupán s meg­értésre bízni, zsebbe nyúl-, nak-e az üzemek. Kádár Edil is a segítségre, másokkal együtt. Németh meg akarta h-'1áln.i a segédkezést, ezért megkér­te Karaffát, hogy a kesztyű- tartóban lévő tárcájából ve­gyen ki száz forintot, s hoz­zon érte bort és pálinkát. így is történt. Karaffa ké­sőbb köszönés nélkül távo­zott a telepről. Másnap reggel Némethnek valamit ki kellett vennie a pénztárcájából, s észrevette, hogy ott mindösze száz fo­rint van, s hiányzik 2200! Azonnal a rendőrségre sie­tett, s feljelentette a lopás­sal gyanúsítható Karaffát, hi­szen egyedül ő nyúlt a kesz­tyűtartóban lévő tárcához. A rendőröknek nem oko­zott nagyobb gondot a tol­vaj előkerítése. éppen a ven­déglő söntésében ivott. Még 1800 forintot meg is leltek nála. Ezután fény derült Karaffa korábbi bűntetteire is. Egy pilisi ószeresnél dol­gozott alkalmi munkán. Kö­zös ismerősüktől pénzt és in­góságokat csalt ki. több hely­beli lakostól pedig kölcsön vagy előleg címén kisebb- nagyobb összegeket. Egy dán- szentmiklósi lakostól munkát vállalt fel, s az előleggel on­nan is meglépett. Karaffát a nyíregyházi mer gyei bíróság két év szabad­ságvesztésre büntette, két év­re eltiltotta a közügyektől, s kötelezte, hogy a szabadság- vesztés tartama alatt kény­szerelvonó kezelésnek vesse alá magát. Az ítélet' jogerős. I (kun)1 A jó hírnév csak a jó munka alapján Beszélgetés a nyíregyházi tömeuközlekedésröl A vállalatok segítségét is várják — Óvodai gondok a megyeszékhelyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom