Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-08 / 6. szám

t dHHI ItTT 7TT T9TI family S. Eltemették Nógrádi Sándort A közvetítő tárgyalások új fejleménye Jarring feruzsáleim útja KOMMENTÁR két plénum kozott (Folytatás az 1. oldalról) szlovákiai városokon ás fal­vakon át a csehországi Szu- déta-vidékre, Prágába, Pécs­be, Berlinbe, Bukarestbe, Svájcba, Franciaországba és Ma’dridba vezet. Számtalan országban és városban for­dult meg mint a kommunis­ta ifjúmunkás intemacioná- lé egyik vezetője. Később a Kommunista Internationale megbízottja. Az európai an­tifasiszta küzdelem szervező­jeként az első vonalban, a legnehezebb fron szakaszo­kon küzdött Hitler. Mussoli­ni, Franco csapatai ellen. Megjárta a kapitalisták bör­töneit, s ha kiszabadult, új­ra és újra bekapcsolódott az illegális munkába. Többször járt a Szovjetunióban, ahol erő\ útmutatást. bátorítást kapott küzdelmeihez. — Mindannyiunk előtt is­mert a második világháború éveiben kifejtett politikai, szervező és parti zár. parancs­noki tevékenysége. Könyvek, visszaemlékezések sokasága őrzi tetteit, s már éle, tében márványtáblák örö­kítették meg azokat a harcokat, amelyeknek irá­nyítója volt. Ö maga is számos írásában — köz­tük két könyvben — szólott azokról az emlékeiről, ta­pasztalatairól. — A felszabadulást követő éveikben a pártközpont agitá- ciós és propagandaosztályát vezette, a miniszterelniJkség politikai államti lkára volt, majd a szerveződő Magyar Néphadsereg politikai főcso­portfőnöke. a honvédelmi miniszter első helyettese, al­tábornagy, majd vezérezre­des lett. Mindig és mindenütt első­sorban politikai munkás, kommunista pártszervező volt. Állandó gondja és szívügye volt. hogy a tömegeket akti­vitásra, az igaz ügy, a nagy célok előbbre vitele, boldo­gulásuk, felemelkedésük ér, dekében ösztönözze. Ezért szállt síkra mint országgyű­lési képviselő, s emelt szót gyűlések, tanácskozások szá­zain. Munkatársai és a dol­gozó tömegek ilyen ember­nek ismerték meg, ezért sze­rették és b°csülték. Nyolc éven át a Központi Ellenőr­ző Bizottság elnökeként te­vékenykedett. Igazságossága, embersége, politikai szilárd­sága és közéleti bölcsessége általánosan ismert volt. — Nógrádi Sándor, az ál­dozatkész, kommunista haza­fi és internacionalista kezé­ből most kiesett a fegyver. S nemcsak mi. magyarok bú­csúzunk tőle. hanem sok ez­ren ha árainkon túl is: ahol diplomáciai küldetést telje­sített. Úszta Gyula altábornagy, a Partizán Szövetség főtit­kára á Honvédelmi Minisz­térium katona an ácsa. az MSZMP néohadsereaí bi­zottsága, a Magyar Néphad­sereg ás a Partizán Szövet­ség. továbbá az egykori har­costársak nevében búcsúzott Nóarádi Sándortól. A gvászbeszédek után a koporsót a katonai dfszszá- zad tisztelgés0 mellett ásvú- ta’nra helyezték, s a mun­kásmozgalom na«v hMottai- nak temetőiébe kísérték. A koporsót az Internacionálé hangjai, a díszszázad tó-zön­gése és áiövúk dísztfize köz­ben bocsátót'ák a síma, amelyet elborítottak a ke­gyelet és a gyász virágai. Gumiár Jarring Izrael is­mételt sürgetésére elfogad oa Abba Eban külügyminisz­ter Jeruzsálembe szóló meg­hívását — jelentik egybe­hangzóan, „tájékozott forrá­sokra” hivatkozva a nyugati hírügynökségek. A svéd köz­vetítő diplomata csü .örtö- kön este utazott Izraelbe, s 24, vagy 36 órát tölt ott. Hasonló meghívást Jarring sem Egyiptom ól, sem Jordá­niától nem kapott. „Kairóén vagyok” — jelentette ki szerdán El-Zajjat, egyipto­mi fődelegátus, hozzátéve, hogy ő maga — ha tanács­adója volna az ENSZ-főtit- kár rmgbizo tjának — nem javasolná az utazást. „Jar- ringnak azonban megvannak a maga tanácsadói” — mon­dotta végül. El-Zajjat már korábban is kifejtette azt a véleményét, amelyet szerdán megerősí­tett: Jarring meghívása a New York-i tárgyalások ha­logatásán kívül nem szolgál egyebet. ENSZ-körökben Gurvnar Jarring küszöbönálló uta­zásával kapcsolatban a kö­vetkezőket jegyzik meg: a meghívás elfogadása ..ügy­rendi siker” Izrael számára; Tekoali. izraeli del-aátus ér­tésére irt’a, hogy Ebain kül­ügyminiszter a Jarring-misz­szio felújításával es sikeres telj est tésével összefüggő „alapvető fontosságú” kér­déseket kívánja megvitatni a svéd diplomatával. Jarring Moszkvában né­hány héttel ezelőtt találko­zott Riad egyiptomi külügy­miniszterrel. Ennélfogva Eban sem akar „lemaradni”. Izrael semmilyen körül­mények között sem adja vissza az araboknak a megszállt gazai övezetet — jelentette ki szerdán egv haifai nagygyűlésen Dajan hadügyminiszter. Dajan szerint az izraelié ” „egy dinamikus akcióval” bek' belezték Gázát. Dajan sajátos logikával vet a védelmébe Izrael új­bóli csatlakozását a Jarring- féle tárgyalásokhoz. Kijelen­tette, hogy az amerikaiak most könrtyebb fegyvereket szállítanak Izraelnek, mint amikor „megtagadtuk a béke- tárgyalások felvételét az arabokkal.” Dajan végül kö­zölte, hogy JaiTinggal tár­gyalni, s a Roigers-t~rvet el­fogadni két dolog. Noha Iz­rael annak ideién egyetér­tett az amerikai külügymi­niszter kezdeményezésével. Dajan most tagadta, hogy Izrael elfogadta vő1«« a megszállt területek kiüríté­sét előirányzó tervet. Szemmel láthatóan gyors ütemben heveri ki Lengyel- ország a decemberi esemé­nyek okbzta megrázkód.a- tást. A „szemmel láthatóan” kifejezés ezúttal szó sze­rint értendő: hiszen a meg­újult pártvezetés új munká- stilosának éppen az az egyik fontos alko óeleme. hogy mind a hazai, mind a nemzet­közi közvélemény szeme lát­tára, nviltan és minél szé­lesebb rétegek bevonásával látott hozzá a feladatok meg­oldásához. A hetedik plenum jelentet­te a kezde.et és a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának rövide­sen sorra kerülő nyolcadik plénuma hivatott az eddigi­nél reálisabb, szilárdabb és a felemelkedéshez biztosab­ban vezető gazdasági irány­elveket és módszereket ki­dolgozni, miközben persze átfogó ér ékelést is ad a de­cemberi eseményekről és a most zárult ötéves terv eredményeiről. „A LEMP Központi Bizott­sága az eddigitől eltérő mó­don készíti elő a soron kö­vetkező plénumot. Megelőzik azt a vajdasági pár bizottsá­gok aktivaértekezletei, s a pártvezetés tagjaival sorra kerülő találkozók... A ple­num ha ározatai a pártakti- vával és a dolgozókkal folytatott széles körű eszme­csere. közvetlen kontaktus közvetlen gyümölcsei” — emeli ki a GIos Pracy című lap vezércikke. És aláhúzza, hogy mindez szervesen hoz­---------—------------------. zátartozik a párt új munka­stílusához. Hasonló gondola­tot emel ki a Try buna Ludu is, és hangoztatja: „A decemberi munkás- megmozdulások okait nem csupán az élelmiszerárak emelésére vonatkozó nép­szerűtlen határozatban !te.U keresni. Az okok elsősorban az ország helyzetében. a párt és különösen előző ve­zetősége munkastílusának hiányosságai ban keres -fűtőik.” Miként belpolitikájában is eredményesen folyik a párt és a társadalom közötti bi­zalom helyreállítása, úgy külpolitikái téren is folyta­tódnak Lengyelország sike­rei. Az NSZK-vál decem­berben aláírt, történelmi je­lentőségű egyezmény után januárban — immár az új lengyel vezetés —* baráti lá- iugatást ,ett Moszkvában, s a szovjet vezetőkkel folyta­tott tárgyalások után kiadott kommüniké a két fél teljes nézetazonosságáról tanúsko­dott. Ezt követőéit szerdán és csütörtökön a Német De­mokratikus Köztársaságban tartózkodott lengyel küldött­ség Stefan Jedrychowski külügyminiszter vezetésével. Miként az eddigi jelentések­ből kitűnik, Jedrychowskinak Otto Winzerrel. az NDK kül­ügyminiszterével folytatott tárgyalásai is a két ország néze'.azonosságának jegyé­ben zajlanak, s a berlini lá­togatás tovább szilárdítja Lengyelország szerepét és helyzetét nemcsak a szociá­lis a országok táborában, de egész Európában is. Négyes arab csúcs készül l)r. Bíró József és Horst Solle nyilatkozata J NDK—lengyel külügyminiszteri tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) gyár Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kölcsönös árucseréje, de szívesen fogadjuk az elő­irányzatok túlteljesítésére irányuló újabb kezdeménye­zéseket is. Bízom abban, hogy a most aláírt hosszú le­járatú egyezmény — az előző két hosszú lejáratú megálla­podáshoz hasonlóan — sike­resen teljesül, a magyar és az NDK-beli dolgozók ered- ■ menyes munkája nyomán. Höret Solle miniszter, ér­tékelve az egyezményt, ki­fejtette : — A megállapodásban fog­laltak szilárd alapot jelen­tenek a két ország árucsere- v forgalmának bővítésére, a gazdasági kapcsolatok elmé­lyítésére. Az egyezmény meg­kötéséhez alapul szolgáltak a távlati tervegyeztetések, a tervek koordinálásai. A ma­gyar—német gazdaságii együttműködési kormánybi­zottság tavaly októberben aláírt jegyzőkönyve biztosít­ja népgazdaságaink együtt­működésének és a gyártás­szakosításoknak a további fejlesztését. Meggyőződésem, hogy az aláírt megállapodás értékes hozzájárulást jelent a KGST 23. és 24. ülésszakán hozött határozatok megvaló­sításához. Az új megállapo­dásba foglalt kontingensek, olyan áruféleségek cseréjét tartalmazzák, amelyek előse­gítik mindkét ország nép­gazdaságának további erősí­tését. A következő éveikben alkalom nyűik arra is, hogy a népgazdaság lehetőségein belül további szállításokat is rögzítsünk az éves jegyző­könyvekben, vagyis a most megjelölt előirányzatokat túl­szárnyaljuk. Csütörtökön elutazott Bu­dapestről a Horst SöRének. az NDK külgazdasági minisz­terének vezetésével Buda­pesten járt küldöttség, amely részt vett a magyar—NDK hosszú lejáratú árucsere-for­galmi egyezmény és az 1971. évi forgalmat szabályozó jegyzőkönyv aláírásán. A vendégeket a Ferihegyi repü­lőtéren dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter bú­csúztatta. Január 20-án Kairóban tartja első csúcsértekezletét a Szíria csatlakozásával négytagúvá vált arab föde­ráció, közöld a csütörtöki A1 Ahram. A lap szerint az erre vo­natkozó megállapodás a négy főváros közötti konzul­táció során jött létre. A csúcstalálkozót, korábban ja­nuár lt-re, az Asszuáni gát felavatásának időpontjára tűzték Jci. Nyugati hírügynökségek Világszerte kedvező vissz­hangra talált a Vatikánnak az a bejelentése, hogy csat­lakozik az atomsorompo- szerződéshez. E lépés pozitív jellege nyilvánvaló, minthogy az országok túlnyomó több­sége az egyezményt fontos lépesnek tekinti az atomle­szerelés irányába. Megfigyelhető azonban, hogy egyes olasz lapok igen tartózkodóan foglalnak állást feltételezik, hogy a csúcs elsőrendű témája a tervezett föderáció megvalósítása lesz. Enr.' k megfe1”’ően a kato­nai integráció, a gazdasági együttműködés és a politika összehangolása kerül napi­rendre. Nyilvánvaló — s er­re az időpontból lehet követ­keztetni .—hogy a február 5-én érvényét vssztö tűzszü­net meghosszabbítása vagy felmondása is vita tárgya lesz. a Vatikán bejelentésével kap csoiatban. Ennek magyaráza­ta elsősorban az, hogy maga Olaszország sem siet ratifi­kálni az alomsorompó-szer- ződést. A Vatikán elhatározása kétségkívül hozzájárul a szer­ződéshez csatlakozó országok körének kiszélesedéséhez és közrejátszik abban, hogy mi­előbb jóváhagyják azok az országok, amelyek ezt eddig nem cselekedtek meg. Otto Winzer, az NDK kül­ügyminisztere szerdán esíe vacsorát adott tárgyaló part­nere, Stefan Jedrychowski lén gyei' külügyminiszter tisz­teletére. A vacsora során a két külügyminiszter pohár- köszöntőt mondott. Otto Winzer méltatta Len­gyelország és az NDK szoros kapcsolatait. Az NDK szo­cialista fejlődését szembeál­lította az NSZK-val, ahol megőrizték a német biroda­lom imperializmusának és rpili tarizmusának folyama­tosságát. Ezzel a megállapí­tással összefüggésben külö­nös jelentőseget tulajdonított az európai területi status cjuo elismeréséről tanúskodó szovjet—nyugatnémet, illet­ve lengyel—nyugatnémet szerződéseknek. Hangsúlyoz­ta, hogy az említett megálla­podások ratifikálása, alapve­tő fontosságú az európai enyhülési folyamat további alakulása számára. Sürgette az európai biztonsági konfe­rencia mielőbbi összehívását. Jedrychowski hangoztatta, hogy a Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé­nek berlini ülésén hozott ha­tározatok nagy jelentőségűek az európai .biztonság, a kap­csolatok normalizálása és a békés együttműködés érdeké­ben kiejtett erőfeszítések számára, s erősítettek a szo­cialista országok cselekvési egységét. Rámutatott, hogy- a berlini ülésen hozott határo­zatok képezik a két ország kapcsolatainak továbbfej­lesztéséről, tökéletesítéséről és az európai biztonság ér­dekében kifejtett erőfeszíté­sekről folytatott tárgyalásaik alapját. Kiemelte az európai biz­tonsági konferencia mielőbbi összehívásának fontosságát. Hangsúlyozta, hogy az európai problémákat az NDK nélkül nem lehet megoldani. Felszólította az európai álla­mokat, köztük az NSZK-t, hogy létesítsenek egyenjogú kapcsolatokat az NDK-vaL Sürgette az NDK és az NSZK felvételét az ENSZ-ba és szakosított szervezeteibe. Otto Winzer és Stefan Jedrychowski csütörtökön folytatta megbeszéléseit. A Vatikán csatlakozik az atomsorompó-szerződéhliez Daniel Lang: Incidens a I92-es (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós 28. Körülbelül ugyanebben az időben vizsgálták felül kü­lönböző bizottságok Rate es Meserve ítéleteit Is. Rafe büntetését nyolc évről négy­re, Meserve-ét pedig tíz év­ről nyolcra mérsékelték. Több ok is közrejátszhatott az ítéletek megváltoztatásában, de különösen az, hogy a bi­zottságok enyhítő körülmény­ként értékelték a vádlottak jellemét és származását. így nyert jelentőséget például az, hogy Meserve szegény sor­ban nevelkedett, apja el­hagyta anyját, továbbá, mint azt a Fort Leavenworth-i tá­bor parancsnoka tanúsította, a volt őrmester kilenc osz­tályt végzett, büntetlen elő­életű volt, római katolikus vallásról protestánsra tért át, New York állam északi kör­zetében egy konzervgyárban dolgozott, katonaideje alatt ötezer dollárt tett félre, és logy a jövőben „a brutális .íáborús élmények ellenére is ura lesz támadó ösztöneinek, mint a hivatásos ökölvívók”. Clark esetében a tábor pa­rancsnoka — neki kellett eldöntenie, hogy a bizonyíté­kok alátámasztják-e Clark ítéletét, és hogy mérsékel­jék-e ezt az ítéletet — azt az értesülést kapta egy tábori jogásztól, aki kihallgatta Clarkot, hogy a büntetőtá­borban dolgozó katona „nagy Szókinccsel rendelkezik, in­telligenciája az átlagosnál magasabb”, és ha módja nyílna rá, hogy visszatérjen a társadalomba, diplomát sze­rezne angol irodalomból vagy filozófiából. Az is említést nyert, hogy Clark, Meserve- höz hasonlóan, szegény és hányatott családi körülmé­nyek között nevelkedett. „Mintha Svennek olyan könnyű lett volna a sora!” — szólt közbe Mrs. Eriksson, amikor idáig értünk. „Mint­ha ő gazdag családból szár­mazna! Még hétéves is alig volt, amikor már traktort ve­zetett a farmon. Tízéves volt. amikor hirtelen meghalt az apja. Vagy csak az itteni te­lek tették másmilyenné Svent, mint a többi katona? Az itteni januárok, amikor —tíz fokig is leszáll a hőmérő, és olyan hófúvások vannak, hogy csak úgy tud a házból a szérűk: jutni az ember, hogy kötélen húzza magát.” Másfél éve, amióta újra ci­vil lett. Erikssont főként a „berendezkedés” (ezt a szót használta a felesége) köti le. Amint Fort Carsonban lesze­relték, azzal az elhatározás­sal tért vissza Minneapo'isba, hogy nem csinálja tovább az ácsmunkát, valami más fog­lalkozást keres. Bármennyire szerette is ezt a munkát, bevonulásáig ezzel foglalkozott, és — mint ez újdonsült veteránoknál gya­kori — nyughatatlannak érezte magát, változásra volt szüksége, önként adódott az a gondolata, hogy a rendőri munkát folytatja, hiszen Camp Radcliff-i napjai óta ez volt a dolga, de amikor megpályázott egy mo­torosrendőri állást a helyi útbiztonsági ha­tóságnál, megtudta, hogy kí­vánsága teljesíthetetlen — a testmagasságai miatt. „Ala­csonyabb voltam egy hü­velykkel a szabványnál” — magyarázza. Némi hálával így katona­ság előtti, jól fizető szakmá­jához tért vissza, műbútor­asztalos lett egy kisebbfajta áruházban. Néhány hónapig azonban egyáltalán nem lel­kesedett azért, hogv ott foly­tassa, ahol abbahagyta. Amit csak maga körül látott, az mind sivárnak, céltalan­nak tűnt fel előtte — mun­katársai, a monoton „blokko­lás” érkezéskor és távozás­kor, de néha még kedvenc foglalatossága, az asztalos- munka is. Elégedetlensége akkor ha­gyott abba, amikor sikerült felidéznie magában szabad­ságideje alatt kidolgozott ter­vét: hogy akármilyen mun­kát kap, túl fog emelkedni rajta. Ezen felbuzdulva be­iratkozott a minnesotai egye­tem egyik esti tanfolyamára, amelyen hiányos műveltségű felnőtteket oktattak a tanu­lás tudományára. Mrs. Eriks­son őszintén bevallotta „Odakinn, abban a sárfészek­ben, ahonnan idekerültek, már arra is jeles bizonyít­ványt kapott az ember, ha nem dobálózott a radirgumi- val.” Vallásos érdeklődése to­vábbra is erős lévén, Eriks­son bekapcsolódott egyház- községe munkájába; nemrég középiskolás fiúk és lányok kirándulásán felügyelt ke' hétig egy tavi szigeten M' nesota és Kanada között. „Svent nem nevelték val­lásosan” — jegyezte meg Mrs, Eriksson. „A szülei vasárna­ponként legtöbbször otthon maradtak.” Eriksson abban bízik, hogy idővel mások is úgy fognak cselekedni, mint ő, bár jelen­leg el sem tudja képzelni, milyen cselekedetek lesznek azok. Szeretne egy kis aszta­losműhelyet nyitni, talán né­hány év múlva sikerül is ne­ki, de leginkább gazdálkodni szeretne — erre azonban va­lószínűleg sohasem lesz mód- ;a. És dűlőre kell jutnia még i 192-es magaslaton lezajlott icidenssel is. Még mindig afelé hajlik, hogy elűzze emlékezetéből az ügyet, és ennek, mondja, az lehet az oka, hogy ha az él­mény fel is fedett benne bi­zonyos erősségeket, ót' sokkal jobban foglalkoztatják azok a gyengeségek, amelyeket felszínre hozott benne. Ha rájuk gondol, olykor elbi­zonytalanodik a jövőjét ille­tően, márpedig, mondja, ez ■'osszú Idő lehet. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom