Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-29 / 24. szám

***** wagtarors**» t. <*M Felgyorsult Idő • 6,3 milliárdos termelés — 3600 lakás — 300 milliós beruházás FELGYORSULT IDŐ? címmel közöltünk egy írást három hete íróját a televí­zió Radar adása ihlette: va­jon mi lesz kétezerben, sok vagy kevés a 30 esztendő, nagy távlatokban, vagy a közeli jövőre tervezzünk? A cikk végső megállapítása: ne utópiákkal lelkesítsük a fia­talokat, hanem a ma rea­litásaival. A Kelet-Magyarország ezt az írását olvasva fogott tol­lat három fiatal nyíregyházi műszaki szakember, s írta le gondolatait: nem értenek egyet a merész elképzelése­ket elmarasztaló, csupán a jelen realitásaival, a jelen problémáival foglalkozó, ar­ra buzdító megállapításokkal. Levelükben — mint írják — nemcsak saját, hanem egy többé-kevésbé rendszeresen összeülő fiatal műszakiak egy körének véleményét is ösz- szegezték. A levélírókat meghívtuk a szerkesztőségbe, hogy kötet­len beszélgetésen fejtsék ki részletesen álláspontjukat, ’Ketten voltak vendégeink: Fodor András elektroműsze­rész és Heringh László mű­szaki előadó. Komputerekkel, számító­gépekkel a japán technika eredményeivel indult a be­szélgetés. Abban megegyez­tünk: nyílt kapukat dönget­nek. mert a IV. ötéves terv­törvény rögzíti a számítás- technikai ipar nagyméretű fejlesztését Ezenkívül az elmúlt 5 évben a tudomá­nyos kutatásokra fordított összeg több, mint háromne­gyed részét a műszaki és természettudományi kutatá­sokra költötték. A korszerű számítástechnika szükséges­ségét tehát nem vitatják. Sem vitapartnereink, sem a megyed, országos vezetők. Kétségtelen, hogy a „gépi itgyak” forradalmasíthatják az ember életét. A kérdés: vajon hány év múlva érjük el, hogy a kom­puterek olyan mértékben könnyítik meg munkánkat, mint ahogy azt jelenleg el­képzeljük, vagy ahogyan azt a legmagasabb műszaki fej­lettségű országokban már elkezdték megvalósítani. Bár abban sem volt ellentét: még a legfejlettebb, leggazdagabb országokban is csak a leg­egyszerűbb számítógépek ál­talánosak, még nem követke­zett be az az újabb techni­kai forradalom, amelyet a mai kor fiatal műszakijai re­mélnek. MINDEZEK MELLfij JÁ­RUL: a számítástechnikai ipar még oly lendületes és nagymértékű fejlesztésével valón megoldhatók lenné­nek-e hazánkban azok a gondok, amelyeket vitapart­nereink remélnek. Vajon csökkenne-e a bürokrácia, számottevően, lényegesen változna-e a munkafegvelem. már a kezdeti stádiumban szá­míthatnánk-e a komputerek­re. Nyilván nem oldhatják > = Amikor Aligai lett a ta­nácsi vállalat új igazgatója, elterjedt a hír, hogy nála nem lehet fúrni. Kenesei szomorúan vette ezt tudomásul, hiszen előa­dói kinevezését is fúrásnak köszönhette. Szeretett volna Zamárdi főelőadó helyére kerülni, de a terv most az új igazgató egyéniségébe üt­között. Talán nem is igaz ez a hír — töprengett Kenesei, és elhatározta, hogy megpróbál­kozik Zamárdi eláztatásóval. Amikor egyszer a napi ak­tákat Aligaihoz vitte, halkan megjegyezte: — Szabad legyen megemlí­tenem. hogy Zamárdi... Tovább nem folytathatta, mert Aligai rászólt: — Fúrás nincs! Kenesei arca elvörösödött és. hogy megmentse a hely­zetet, így folytatta: — Dehogy akarok én fúr­ni. Pont ellenkezőleg! Azt akartam mondani, hogy Za­márdi a lelkiismeretes mun­kaerő mintaképe. Boldog meg egy csapásra a problé­mákat a legokosabb gépek sem, hiszen csak arra képesek, amire beprogramozta a hozzáértő ember. A munkát valóban megkönnyíthetik, de... De két alapvető kérdésre kell addi,g még választ ad­nunk. Van-e annyi pénz, és ha van. kifizetődő volna-e a robbanásszerű komputere- sítési program? Meg tudnánk- e egyáltalán oldani 5—10 év alatt? És, ha igen, van-e,len­ne-e annyi jól képzett szak­ember, akik szívvel és lelke­sedéssel, hozzáértéssel hasz­nálnák ki e méregdrága, bo­nyolult gépeket. Nyilván az iskolai oktatás újabb re­formjára volna szükség, mert ahhoz, hogv korszerű számí­tógépeket kezeljenek. nem lehet érettségi után kezde­ni az oktatást. Tehát olyan sok alap megváltoztatására volna szükség, amely eleve kétségessé teszi, hogy a ma, a most következő ötéves terv elérhető céljaként tekintsük a komputerek elterjedését Fog’alkozni nagyon alaposan kell ezzel a kérdéssel, ha hi­bába t esnénk, ha ezt tartanánk egyetlen üdvözítő megoldás­nak. Amellett, hogy a kompu­ter« ítési program reális igé­nyével — eltekintve a meg­valósítás ütemétől — nagy­részt megegyeztünk, azt fir­tattuk, vajon milyen munka­helyi gondok, napi töpren­gések vannak a fiatalembe­rek levélírása, vitára való készsége mögött. Példák er­re is voltak szép számmal MERT PÉLDÁUL kénysze­rűen alkalmazott célszerűt­len megoldások, a bürokrá­cia útvesztőjében való té- pelődés gyakorta váltja ki a jogos elégedetlenséget: miért nem dolgozunk ész­szerűbben ? A komputerek pillanatok alatt döntenének, ini pedig hetekig, hónapokig nem jutunk előre. Mint Heringh László, aki saját munkahelyén sokat foglalkozott a bitumens záró lajt fűtési módszerével. Élet- veszélyes, elmaradott, kor­szerűtlen konstrukció. A ma­gyar ipar nem gyárt meg­felelő égőfejeket, s ezzel megállt a tudomány. Most fiatalok kollektívája közele­dik a kísérlet befejezéséhez. Pályáznak a kiváló ifjú mér­nök, technikus címért is. De miért nem lehet már mai gépekkel felváltani ezeket a régieket. Szabad-e ilyen „kisipari” dologra fecsérel­ni a műszaki energiát? Egy másik példa: megépí­tették a gyár új javítócsar­nokát a déli ipartelepen — fűtés nélkül. Most egy M- szuperált gőzkazánt állítottak be. Tetemes pluszköltség, óriási ráfizetés az üzemelte­tésben. Ráadásul tavaly az ipari vásáron olyan gázkazánt mutattak be, amely olcsóbb és jobb hatásfokkal is mű­ködik. De sorolhatnánk a példát: társuk, Szemjám Tibor válla­latánál a bi turnen perlit-ke­Palásti László: vagyok, hogy ilyen közvetlen felettesem van. _ Ja. az más. Tudja, én sohasem tűrtem a, fúrást. — Én is gyűlölöm — mond­ta az előadó. Harmadnap Kenesei így szólt az igazgatóhoz: — Zamárdi ismét nőtt a szememben. Példaképem! Olyan lelkiismeretesen dol­gozik egy-egy ügyön. hogy mindig haza is viszi egyi- ket-másikat. Tegnap is a Remete-aktát... Aligai felfigyelt: — Micsoda? A Remete-ügy még nincs elintézve? Égy héttel később Kenesei ábrándozva mondta az igaz­gatónak: — Ez a Zamárdi! A pon­tosság, a pedantéria, a meg­vetést a szabadban, ősidők előtti módszerekkel oldották meg. Volt egy ötletük: ön­járó keverőgép, az alapanya­got szinte 100 százalékosan hasznosítja. A probléma, merjenek-e 100—200 ezer forintot kockáztatni, hogy jó lesz ez a gép. Nem koc­káztattak. Pedig, ha sikerül, a haszon busásan megtérül. A terv azonban továbbra is csak gondolatokban maradt. Vajon nem kár érte? VAGY EGY MÁSIK ESET. Heringh Lászlóék vál­lalatánál kiszámították: egy'k világszínvonalon álló gépük — import bitumenkeverő —, ha csak 1 órára leáll, a kár 16—18 ezer forint. Ezt a tel­jesítményt szabad-e néhány gazdaságossági számításra bízni? A komputer tucatnyi javaslatából nem volna egy­szerűbb kiválasztani? De egy ilyen bonyolult, drága gép kezelését nem lehet szak­munkásra bízni. Mérnök, technikus kell. De mikor lesz ennyi, és ilyen jól kép­zett szakember, hogy a gép­re is mérnök ülhessen? Példák, kérdések, feltevé­sek, anyagi költségek és számítások tucatjai lépnek minduntalan az előtérbe. Va­lóban, az idő felgyorsult. A technika minden korábbi el­képzelést felülmúlóan fejlő­dik. Ám korántsem lehet el­marasztalni azt. alá józan mérsékletre, a jelen realitá­saira int. Valóban: a ma­guk helyén a merész, szin­te már az utópiának is te­kinthető elgondolás határait súroló tervek is élőre vihe­tik a fejlődést De számítá­sainkat csak arra alapozhat­juk, ml áll majd rendelke­zésre, van-e, lesz-e miből beruházni, építeni minden elavult helyett újat. S való­ban, alég lesz-e arra 30 esz­tendő? Vajon reális terv-e kétezerre, hogy földbe vájt acélviskók, vagy házrengete­gek adnak majd otthont? Merészség azt mondani, hogy Magyarországon, 2000-ben — igen. Tehát a fiatal műszakiak segítségére van szükség ab­ban: számolják fél a bosz- szantó. gazdaságilag is káros tapasztalatokat. Valósuljon meg a számítástechnikai program, oldódjanak meg sok gondot okozó napi feladatok. S csak ezután célszerű azt mondani: ez és ez lesz a realitás, itt Nyíregyházán 2000-ben. A VITA, esamecsere hasz­nos volt Azt tükrözte: a fia­talok nem nézik kritikátlanul és tétlenül a visszásságokat. S igazuk van. ha tenni akar­nak. síkraszállnak a techni­káért. az ígéretes prog­ramért. Azt szeretnénk, mi­nél több valósuljon meg ab­ból. s mielőbb valóság le­gyen az embert segítő ‘kom­puterek világa. s mielőbb mondhassuk: döntéseink többsége a lehető legjobb döntés volt Marik Sándor bízhatóság élő szobra. Csak bámulom! Hatszor is össze­adta a Fenyőfi-tétel szám- oszlopait. nehogy tévedés le­gyen. Aligai összehúzta szemöl­dökét és egy szót sem szólt. Kenesei úgy érezte, hogy jó úton halad. Mindenno.p mondott valami elismerőt Zamárdiról. Hogy jelentéseit háromszor-néqyszer legépel­teti. ha egyetlen betűhiba van bennük, vagy kettőspont helyett véletlenül pontos- vesszőt üt le a gépírókisasz- szony. Agyba-főbe dicsérte a főelőadót, amiért késő estig a hivatalában van. és néha vasárnap is bejár. — Egészen biztos, hogy nem a különóra díja érdek­li, hanem lelkiismeretesség­SZUPERFÚRÁS Ipari bázissá fepriaek a IV. ötéves tervben megyénk kisipari szövetkezeiéi Beszélgetés Czimbnlmos Istvánnal, a KISZÖV elnökével A Szabolcs-Szatmár me­gyei KISZÖV vezetősége csü­törtökön délelőtt Nyíregy­házán ülést tartott, amelynek napirendjén a kisipari szö­vetkezetek 1970. évi gazdál­kodásának eredményei, a IV. ötéves tervre való felkészü­lés és jelenleg a szövetkeze­tekben folyó vezetőség válasz­tások tapasztalatai szerepel­tek. Felkerestük Czimbalmos Istvánt, a KISZÖV elnökét, akivel a vezetőségi ülésen el­hangzott tapasztalatokról be­szélgettünk. — Hogyan zárták a kisipari szövetkezetek a III. ötéves tervet? — Szövetkezeteink a III. ötéves tervidőszakban fenn­állásuk óta példátlan fejlő­dést értek el. Amíg a II. öt­éves tervidőszakban teljes termelésünk 1 milliárd 716 millió 841 ezer forint volt, a III. ötéves terv befej eztéveb elértük a 2 milliárd 994 millió 533 ezer forintot. Különösen szembetűnő az építőipar fej­lődése. A II. ötéves tervben 922 lakást adtunk át, ezzel szemben a III. ötéves terv­ben már 2210-et. További szá­mokat lehetne még felsorol­ni, amelyek szövetkezeteink erősödéséről adhatnak szá­mot, arról, hogy egyre in­kább megyénk jelentős ipari bázisává növik ki magukat. Erre utal talán maga az a tény is, hogy 1970. december 31-én 11 ezer volt a foglal­koztatottak száma szövetke­zeteinknél. Egyre több kül­földi piacon jelennek meg termékeink, meghaladja a hetvenet azoknak az orszá­goknak a száma, ahová eljut­nak a bőr-, a textil- és vasipari termékek. A javító-szolgálta­tó tevékenység, a lakosságnak végzett termelőmunka össz­hangban áll azokkal a célki­tűzésekkel, amelyeket a me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács határozatai írtak elő a szövetkezeti mozgalom számára. — Elkészült a szö­vetkezetek IV. ötéves fejlesztési terve. Mi­lyen intézkedéseké? tartalmaz? kozása. Ezek megvalósítása megköveteli, hogy új üzem­épületeket hozzunk létre, kor­szerű gépekkel lássuk el a termelőegységeket. Mindeh­hez a megyei tanács például 37,5 millió forint állami tá­mogatást hagyott jóvá. Saját erőből, illetve központi ke­retből meghaladja majd a 300 millió forintot az az összeg, amelyet beruházás céljaira felhasználunk. — Az iparfejlesztésen be­lül az építőipar kapacitásá­nak növelése az egyik legton- tosabb feladatunk. A felmé­rések szerint ugyanis a tár­sadalmi igény 3600 lakás épí­tése. Ez majdnem duplája a III. ötéves tervben épült la­kásoknak. Másik igen fontos tevékenysége szövetkezeteink­nek a lakosság részére vég­zett szolgáltatás. A kormány határozatait figyelembe véve, erre külön fejlesztési tervet dolgoztunk ki. A tervek sze­rint 107 millió forintot fordí­tunk a szolgáltatásra. Ezen- belül növelni kívánjuk a gép­kocsijavítást, a meglévő szer­vizhálózatot, nagy gondot fordítunk a háztartási gépek időbeni gyors javítószolgálta- tására is. Összességében a IV. ötéves tervről elmondhatom, hogy jelentős feladatot ró a szövetkezeti mozgalomra. A III. Ötéves tervben elért 3 milliárd forint helyett a IV. ötéves terv időszakában 6,3 milliárd forintra kell növelni teljes termelésünket. Ennek végrehajtása korszerű tech­nológiát, a termelési és szer­vezési módszerek szélesebb körű alkalmazását követeli meg. — Jelenleg folynak a szövetkezetek veze­tőségeinek újjáválasz,- tásai. A tagság hogyan él az alapszabályban rögzített jogaival? — Negyvennégy szövetkeze­tünkben december 1-ével kez­dődtek meg a vezetőségvá­lasztások. Jelenleg 30 szövet­kezetnél választották újjá, illetve újra a vezetőséget, A választásokat márciusban fe­jezik be. Közel ezer szövet­kezeti tagot választanak be a vezetőségbe és bíznák meg tisztségviseléssel. Mindez az alapszabályban. meghatáro­zott jogok és kötelességek fi­gyelembevételével, a tör- •vényesség betartásával törté­nik. A jelenlegi választások jelentősége nagyobb, mint a korábbi években volt, mert a szövetkezeti önállóság kiszé­lesedésének, a szövetkezeti demokrácia kiteljesülésének időszakában kerülnek napi­rendre, akkor, amikor a moz­galom fejlődésének új távla­tai nyíltak meg előttünk. Gazdaságpolitikai tényezők is aláhúzták a jelenleg folyó választások jelentőségét: a .gazdaságirányítás új rendsze­re nagyobb követelményeket támaszt a vezetőkkel szem­ben. Az érdekeltség súlya nagyobb lett ,a tagság szemé­lyes jövedelmében, nem kü­lönben a szövetkezeti vagyon helyzetének alakulásában. A gazdasági eredményeit elválaszthatatlanul összefüg­gésbe kerültek a szövetkeze­tek szervezettségével, ami pedig elsősorban a vezetők, és a vezető testületek munká­jának minőségétől függ. Ed­digi választási tapasztalata­ink — mint ahogy csütörtöki ülésén a KISZÖV vezetősége is megállapította — azt bizo­nyítják, hogy tagságunk él jogaival, mint tulajdonos, s azt megfelelően gyakorolja. Az újjáválasztott vezetősé­gekben megfelelő képvisele­teket kaptak a nők és az if­júság is. Széles körű elemző vita jellemezte a vezetőség beszámolóját, a tagság bát­ran élt a kritika jogával, de nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel sem, ha annak szükségességét látta. Ennek megfelelően például néhány szövetkezetünkben az elnök: személyét illetően cserére ke­rült sor, míg többségében bi­zalmat kaptak a vezetők. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy tagságunk élt az alap­szabály adta lehetőségekkel, a tisztségekbe olyan embereket helyezett, akik eddigi munká­jukkal már bizonyították, hogy méltók a bizalomra. — fejezte be nyilatkozatát Czimbalmos István, a KISZÖV elnöke. Drages GyuJ* — A KISZÖV vezetősége már korábban tárgyalta, de ismételten vissza-visszatér a megyénk szövetkezeti mozgal­mának fejlesztését szolgáló IV. ötéves tervre. Terveink főbb gazdaságpolitikai célki­tűzései : a termelékenység hatékonyságának erőteljes növelése; a demográfiai adottságokat figyelembe vé­ve a megfelelő foglalkozta­tottsági szint biztositása; a külkereskedelmi értékesítés, ezenbelül a tőkésexport növe­lése; a könnyűipari ágazatok­ban pedig a szocialista or­szágokba történő export fő­ből teszi — jegyezte meg álnokul. Amikor külföldi kikülde­tésről volt szó, „jóakaratu- lag” megemlítette az igaz­gató előtt: — Azt beszélik, hogy Za­márdi megy Rómába. Meg is érdemli. A leghűségesebb, a legszorgalmasabb, a leg- pedánsabb embere a válla­latnak. Aligai legyintett: — Ugyan! Zamárdi olyan lassú, hogy már vége is len­ne a római konferenciának, mire ő oda indulna. Kenesei ütötte a vasat Érezte, hogy meleg. _ Pedig remekül képvi­selné a vállalatunkat. Kitű­nő ember! Negyedév alatt sikerült Kenéseinek alacsonyabb be­osztásba dicsérnie Zamárdit. Amikor elérte célját és őt nevezték ki főelőadóvá, az igazgató megjegyezte: — Döntő szempontom volt. hogy olyan ember legyen az új főelőadó, aki még gon­dolatban sem igyekszik meg­fúrni kartársait! Az Ipari Szerelvény és Gépgyár 2. sz. mátészalkai gyár­egységében az idén tovább tökéletesítik a már megkez­dett kondenzedények gyártását. Továbbra is foglalkoznak 22 ezer csap előállításával. Ezzel^és az egyéb szolgáltatásokkal éves termelési értékük eléri az 55 millió forintot. Képünkön: a gyáregység egyik legjobb szocialista brigádja, a Landler lenő nevet viseli, tagjai: a TMK felújított üzemében dolgoz­nak. Eszenyi Tibor és Fügedi József szerszámgéplakatosok, az MVE—280-as csúcsesztergagép felújításán dolgoznak. Elek Emil íelvétel» wn.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom