Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

WTO. Január TO.

jreLIT MAGYAR0RSZÄ9

I 4M

JEGYZETEK:

Tenni is az alkohol ellen

Megdöbbentő adatokat olvashattunk a vasárnapi lappban az alkoholfogyasztásról. Elég csak az alkohol által okozott évi három és fél milliárd forint kárt említeni, vagy azt, hogy a mezőgazdaságban bekövetkezett balesetek 35 százaléka ittas vezetés miatt történt. Hogy ez ne így legyen, sokan dolgoznak ezért és sajnos azt is hozzá kell tenni: nem valami nagy eredménnyel.

Még 1962-ben létrehozták tíz alkoholizmus ellen küzdő társadalmi bizottságot. A munka középpontjába az üdítő italok propagandája szerepéit. És mi lett az eredmény? Az, hogy ha valaki végignéz egy kirakatot, a legjobb esetben is egy-két fajta gyümölcslevet lát olyan szürke kis címkével, hogy alig lehet észrevenni. A szeszes italok pedig szép és színes feliratokkal foglalják el a kirakatoknak több, mint felét.

De szólni kell az üdítő italok áráról is. Lehetnének jóval olcsóbbak, hogy lényeges különbség legyen a szeszes italt fogyasztók zsebének kárára. Megoldásra vár az is, hogy éttermekben, presszókPlusz

HéTieme* meglepetés ári •sokat a szabolcsi dolgozókat, akik az idén egy plusz szabadnappal gazdagodnak. A munkaidő-csökkentés

•Cyaads — bér az érintett é* tanácsi szervek mem verik nagy dobra a X kongresszuson is meghatározott további szociális intézkedéseket, — balad a maga Alján. Gondos mérlegelések, luemtneervezéní, műszaki és közgazdasági „fényképek", •lapos megfontolások közepette mind több szabolcsi munkás, műszaki dolgozó, alkalmazott örülhet a hétvégi két „vasámap”-nak.

Megyénkben 88 vállalat több mint 36 ezer munkása már rövidített munkahéten dolgozik, köztük 22 tanácsi vállalat 8 ezernél több dolgozója. Ha a számok általában taszítóak is, jólesik leírni, hogy a megye munkaképes korú keresőinek 16 szávaiéba az évekkel ezelőtt csak óhajként emlegetett 44 órás munkahéttel végezheti munkáját. Ezen az sem változtat túl sokat, hogy többségük kéthetenként kapja meg a plusz szabadnapokat, egynegyedük — az idényüzemeknél — változó időpontokban, másutt a szabadsággal összevontan, míg kis híján minden tizedik dolgozó már minden héten két pihenőnapot mondhat magáénak.

K

__________ — ■----------- ban és cukrászdákban szívesen vigye az üdítőt a felszolgáló és ne keressen kevesebbet azzal, mint ha szeszes italt visz a vendégnek. Az ételeknél ezt már megoldották, ott magasabb jutalékot kapnak. Ezt igazán bevezethetnék a szeszmentes italokra is.

Mintha direkt az alkoholizmus elterjesztéséért folytatott harc jegyében dolgoznának az érintett vállalatok, úgy néz ki például a nyíregyházi állomás környéke. A hajnali nyitás, a százméterenkénti szeszárusítás mindmind erre mutatnak. És a legbosszantóbb az, hogy még az egyetlen tejpavilonban is árusítják a féldecis palackokat. Nem jobb a helyzet a Búza téren sem. Az állandóan — hétköznap, vasárnap — nyitva tartó áruházi büfét még karácsony második napján is nyitva tartották, nehogy egy nyugodt napja legyen azoknak a családoknak, ahol a férj nem tud otthon maradni, ha a környéken nyitva van valami, ahol inni lehet.

Ide sorolhatjuk a minden nyáron beharangozott aratók ellátását, azt, hogy kivonulnak ugyan a szövetkezetek, de elsősorban pálinkát és sört visznek magukkal a szénsavas üdítő italok helyett. Saját megnyugtatásukra és a nagyobb forgalom miatt pedig még propagálják is, hogy pálinkát kell inni, mert attól nem izzadnak a nagy melegben.

Az élelmiszerboltok árukészletének felét, néha több mint felét a szeszes italok teszik ki, igaz itt a legnagyobb az árrés és ezen a legtöbb a haszon. Éppen ezért kellene mielőbb változtatni. Az alkoholizmus ellen küzdő megyei bizottságnak erre nincs hatásköre, van viszont az illetékes tanácsi szerveknek, akik arra is kötelezhetik a kereskedelmet, hogy ezek helyett nagyobb gondot fordítsanak a hiányzó és keresett cikkek beszerzésére.

És ha évente legalább egyszer beszámoltatnák a társadalmi bizottság vezetőit a végzett munkáról, talán többet dolgoznának, éreznék, hogy szükség van a munkájukra. Mert komoly eredményt csak összefogással lehet elérni.

Még anyagi áldozatok árán is?

Balogh .lóaset

egy szabadnap

De mennyi ága-boga vaa

ennek a plusz egy szabadnapnak?

Ä gazdasági ás műszaki

vezetők — nem kevésbé a pártszervezetek kommunistái — együttesen veszik nagyító alá a műszaki, termelési és as emberi „együtthatókat”, hogy a rövidített munkahetek ne okozzanak termelési kiesést az üzemnek, a népgazdaságnak. Ne szorítson * „cipő”, — de a kereset, a nyereségrészesedés se csőiig kenjen, avagy — ne legyen túlfeszített, a korábbinál kimerítőbb a munkások dolga. Mindez a szorosabban vett termelési oldala a plusz egy napnak, amely nem egy hely«! eleven forrása és to- vábbserkentője magának az üzemi demokráciának is, hisz a rövidített munkahetek lényeges gondjait magukkal az üzem gazdáival, tulajdonosaival, a munkásokkal vitatják meg a vezető tisztséget betöltők.

örülnünk kell minden lépésnek, amely meggondoltan és alaposan megvizsgálva a helyi adottságokat, körülményeket, mind több termelési ágazatban váltja aprópénzre a párt és kormány szabadidős határozatát. Szabolcs- Szatmár megyében is, ahol sajátos viszonyaink között sok pihenésre szánt órát kell utazgatással tölteni a dolgo»óknak. S már ezzel érintjük is a plusz egy szabadnappal összefüggő, — szorosan hozzátartozó — egyéb gondokat is. — A jobb, észszerűbb közlekedés, menetrendszerkesztés, a várakozási, utazási idő lerövidítésének problémáit, melyek jócskán megvámolhatják a szépen felfelé ívelő szabadidő-grafikonunkat. Akadnak másféle teendők is, a szabad idő célszerű, hasznos, tartalmas — üdítő — felhasználására fokozatosan megtanítani a — túlzással — időmil- liomossá vált és váló dolgozókat

Soroljuk fel a művelődési intézményeket fajtákat? Az SZMT, a KISZ és minden létező szerv lehetőit a hivatásos és nem hivatásos társadalmi munkások, népművelők csak kitartó türelemmel, okos módszereket kutatva mehetnek a jobb élet- és munkakörülmények közé került dolgozók elé, hogy valóban az ember ura legyen a saját munkájával kivívott nagyobb szabad időnek. Ne pedig az kösse meg őt ezernyi kínálkozó arcával. A plusz egy nappal, a tudásvágy, a hasznos kikapcsolódás, a család, s még ezémyi hasznos tennivaló nyerjen, ami emberibbé teheti az embert...

Páfi Gésa

Tahi László:

, Étlap

Levelet kaptam egy e>írx*~

tótól, a bosszúság adta kezébe a tollat. Betért — úgy- 'mond — a nagy múltú és jó

hírű belvárosi étterembe, s annak több nyelvű étlapján a következő ételneveket találta: .JHaramiatál”, jegyes betyártál körítve”, felelt borda betyár módra”, Pirított húsok betyárasszony fazekában", „Nádas rablóiiús lángolva, kardon”, „Zsivány- pecsenye lányossal”. De még a tészták sem voltak szendébbek. amiről az „Égő betyár-bátyú dióval töltve” és a „Duhajpogácsa’’ tanúskodik. Olvasóm az étlapot hiányosnak tartja, mert nem talált rajta villogó gatyát savanyú káposztával, sem nyereg alatt puhított ürii- combot, arról nem is beszélve. hogy a karikás ostor, a fokos és az árváiányhaj sem szerepelt rajta, még a köretek között sem. Miért kell alátámasztanunk azt. a külföldi vendénekben mén ma- ncy*Ao is gyakran felmerülő tépbitet honu mi valami en~n*fkvs néptörzs vágnunk Z-xópa közepében? —. kérdi

a levél írója, s befejezésül arra szólít fel, hogy kezdjek harcot az efféle ostoba „propaganda” ellen. Levelének vétele után azonnal élesíteni kezdtem a szatíra amúgy is éles fegyverét, mert úgy éreztem, hogy nemes ügy érdekében szállók hadba. Miközben azonban a fegyvert köszörültem, elgondolkoztam. Mindcnekfö- lött azon. hogy mi teszi vonzóvá a hcramiatalat. a zsiványpecsenyét és a betyárbordát. Alighanem rájöttem.

A haramiák, a betyárok és a zsiványok tudják, hogy mi a jó, és azt — minthogy eszközeikben nem válogatósak — meg is szerzik maguknak. El sem képzelhető, hogy például Sobri Jóska pej lován bevágtat egy csárdába,

s ott spenótot rendel két

tükörtojással, kis üveg kristályvízzel. Nem. A haramia nagy darab húsokat eszik, fűszeres, illatos, gőzölgő húsokat, mesterségéhez erő és szilajság kell, azt pedig nem a C-vitamin adja. De ami még lényegesebb: a haramia csakis friss húst eszik, nem is ehet mást, mert a haramia hipp-hopp megérkezik, maris vágják a tyúkot neki, hiszen nyomában a pandúr, nincs idő a fagyasztásra, azt az egy-két ezüstöt már a nyeregből veti oda a kocs- márosnak, s már iszkol is tova, meg sem pihenve a vacsoráig. Kisvártatva megérkeznek a pandúrok, de nekik már csak az aprólék jut rizsgamirunggat, persze

többre-jobbm nem is igen

Nők a törzsgárdában

Húszét es> a Háziipari és [Népi Iparművészeti Szövetkezel

Márciusban ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet, a ..nők üzeme”. Nő itt a dolgozók 98 százaléka, a szövetkezet elnöke, és a nők közül kerülnek ki a törzsgárda tagjai is.

Megbecsülik a régieket

Kerekes Kálmánná 1955 február elsején került ide, bedolgozóként. Az eltelt 15 év alatt részlegvezető lett. ő a gyermekruhakötő vezetője.

— Nagyon kezdetleges volt ez a háziipar mikor idekerültem — kezdte beszélgetésünket. — Régi ruhadarabokból gombolyítottuk a gyapjút, rongyszőnyegeket szőttünk és még gyöngyöt is fűztünk 1955 körül. Emlékszem rá, az első fizetésemet az udvaron kaptam meg, mert nem volt pénztár. Most meg? Csak a gyennekkötőnek 8 millió forint a termelési terve. Egy év alatt 140 ezer darab ruhát kötünk, képzelje csak élj milyen nehéz lett volna ezt teljesíteni 15 évvel ezelőtt?

Most, másfél évtized, távlatából újra átéli a kezdet nehézségeit. Éjjel mosott és főzött a gyerekekre, nappal pedig ment dolgozni. Ment, mert kellett a kereset.

—v Ma 2500 forint a fizetésem, saját lakásunk van, és háztartási gépek segítik az otth«ni munkámat Na- gyon-nagyon sokat fejlődtünk a régiekhez képest, és ezt a munkával szereztük meg. '

49 éves Szakmaja, nő: szabó.

— Nagyon szeretem a munkámat. Itt megbecsülik a szakembereket, hallgatnak a régiekre. Higgye el, a 15 év alatt égyszei- sem fordult meg a fejemben, hogy munkahelyet kellene változtatni. Én nem tudnék máshol dolgozni semmi pénzért sem. Ismerek mindenkit, együtt öregszem a gyárraL

Sokára folytatja:

— Én innen megyek nyugdíjba.

Nincs elleniét

A kötöiizern főineósa. Kit ka Jánoené 1952 'óta dolgo zik a háziipamáL

— Én is bedolgozóként ke rültem ide, pamutot gombo lyítottam bontott ruhadara bobból. Akkor mindössze há rom gép volt nálunk, szinti: minden munkát kézzel végeztünk. Ilyen körülmények között bizony nem sok ”olta tenpelésünk, de a fizetésünk

sem. 200 forintot kerestem havonta, most pedig 2500 forintot.

Említi, hogy fiatalokkal dolteígfc nekik « harmHeegv

dénáros napidíjból.

Nos, hát ezért nevezik el e pecsenyét a haramiáról, és nem pandúrról, ezért csiklandozza jobban az ínyünket m .^siványpecsenye”, mintha azt mondnók. hogy „rántott borda bérelszámoló módra ’, vagy azt, hogy „diszpécsertől róseibnivel.”

Ámde azért, még sincs rendben, hogy étlapjainkon s haramia, a betyár meg a zsi- vány a főszereplő. Mert így az a látszata a dolognak, mintha mi nem haladtunk volna a korral, mintha mi megálltunk volna a fejlődésben, valahol a XIX. század közepén. Haramiák, betyárok, zsiványok manapság már csak a legendákban szerepelnek. A vendéget ma, 1971-ben nem kevésbé vonzó, de korszerűbben hangzó ételnevekkel kellene lenyűgözni. írjunk tehát az étlapokra zsiványpecsenye helyett huligánpecsenyét, vagy sikkasztótálat, gazdagon körítve. De a pirított bélszín belvárosi kisiparos módra sem lehet rossz eledel.

Jó étvágyai1

gozik, tőlük veszi át a munkát.

— Nagyon jó velük dolgozni — mondta. — Kezdetben én is féltem, hiszen nem sok jót -hallottam felőlük. Mikor 31 ipari tanuló került a kötődébe, azt hittem, vége a jó termelésnek, hiszen a régi kollektívánk között csak a középkorúak találhatók, biztosra vettem, hogy ellentét lesz a két generáció között. Nem lett. Meghallgatták amit mondunk, szorgalmasak voltak és jól is tanultak. Az, hogy hogyan öltözködnek? — kérdezi és meg Is adja rá a választ: '

— Nem a ruha teszi az embert.

Szavai őszinték, lelkesem beszél a fiatalságról.

— 130-an dolgozunk az üzemrészben, átlagéletkorunk 33 év, tehát sok az ifjú szakember. A múlt évben 17 millió forint értékű ruhát termeltünk, ezekkel a „mai” fiatalokkal együtt —• mosolyog, jól megnyomja a mai szót.

— 19 éve dolgozom itt, egy év múlva én is jubilálok. Jól érzem magam, megbecsülnek. Azt szeretném, ha a mostani fiatalok is ennyi évet töltenének egy helyen ne lenne átjáróház a munkahely. Bizony, sok ruhát fogok még átvenni a nyugdíjig, mert én maradok a szövetkezetnél, főmeósnak.

A himzőüzem részlegvezetője Kiss Viktorné, aki már szinte mindem beosztásban

Nagyüzemi igénnyel korszerű kivitelezéssel sertéstenyésztő és hizlaló kombinátot alakít ki tizenkét Vásárosna- mény környéki tsz. A társulás résztvevői az aranyosapáti Béke, Uj Élet, a gemzsei Uj Élet, a gergelylugpmyai Uj Élet, az tiki Dózsa, a kisvarsányi Uj Élet, a nagy varsányi Szabadság, az olcsvai Uj Élet, az olcsvaapáti Petőfi, a vitkai Kossuth, a gyürei Béke és a vásárosnaményi Vörös Csillag közös gazdaságok.

Az erők, a lehetőségek felmérését még 1968-ban megkezdték, s a kooperáció végleges rendjét 1969. februárban határozták meg. Eltérő változás abban következett be, hogy a kivitelezés kezdetére a 420 kocára tervezett évi 8400 létszámos hizlalást 460 kocára és 10 ezer kövér sertés ,űri bocsátására” növelték. A vásárosnaményi járás 28 tsz-éből az utóbbi 10 évben csak egyetlen esztendőben (1965-ben) sikerült 10 ezer kövér sertést értékesíteni.

A végleges építési terv 40,5 millió forintot tesz ki, aminek összeadásához a társ tsz-ek egyenlő arányban járulnak hozzá. A „sertésgyár” megépítéséhez két járási TÖVÁLL és az aranyosapáti Béke Tsz építőbrigádja kezdett 1970. májusában. A telep helyét a Vá- sárosnamény—Ilk között vezető kövesút mentén jelölték ki, 15 holdnyi területen. Mintegy 8 hónap alatt 37 millió 444 ezer forint értékben végeztek építést. Ez a lendület, hatékonyság, szinte páratlan a hasonló létesítmények kivitelezésénél. A kooperáció 26,5 millió forint állami támogatást is kapott, amit már És4 te hn'im óitok

dolgozott a jelenlegi, első munkahelyén. Immár 16 éven át,

Szurkolt

a szövetkezet

— 1954-ben kerültem ide, bedolgozóként, majd voltam a paplankészítőben, a kötődében és a hímzőben, ahol most részlegvezető vagyok. Nehéz évek voltak a régiek, hiszen gépek nélkül, kézzel dolgoztunk. Nem egyszer hívtak máshova is. de én maradtam, mert itt valóban egyenjogúak a nők. Megbecsültek, segítettek bennünket. Itt az én esetem is. Tavaly érettségiztem, de nem akármilyen módon.

Elmesélte hogyan. Az érettségi vizsgát el akarta halasztani, nem volt szabadsága, nem tudott rendesen felkészülni. A szövetkezet elnöksége azonban nem engedte a halasztást, fizetés nélküli szabadságot kapott a felkészülésre. Az egész háziipar „szurkolt” a vizsgán. És sikerült, közepesen.

— Ezt soha nem felejtem el. Munkámmal igyekszem ezt meghálálni, viszonozni a segítséget.

Arra, hogy jobb beosztásért. több fizetésért munkahelyet változtatna-e. határozott nemmel válaszol:

— Soha! Most menjek eh mikor végre korszerű körül - menyek között dolgozhatunk ?

Bagoly Dániel

A teljes építésből már csak a telepen, belüli utak, munkahelyek betonozása részben, a trágyatelep betontartályainak és két, egyenként 50 köbméteres üzemi tűzi víztároló elkészítése hiányzik.

A telep ilyen ütemű elkészülése lehetővé tette, hogy már az elmúlt év végén, december első felében megkezdjék a részleges betelepítést. S célra a társult gazdaságok külön „indítási alapot” hoztál« létre: egyenként 313 ezer forinttal járulnak hozzá, ami 3 millió 816 ezer forintot tesz ki. Az első 140-es kocaszállít- mányt a Bábolnai Állami Gazdaságtól szerezték be. (Valószínűleg ugyanonnan szerzik be a teljes — 460-as — koca- alapot) Megvásárolták és a helyszínre szállították az első koneentrátummennyiséget. Idén pedig további 7,9 millió forintot biztosítanak további tenyészalapanyagra és takarmányokra.

A közös „sertésgyámak’ már idei első eredménye lesz 2800 hízott sonkasertés értékesítése. A telep teljes üzemelése 30—35 állandó dolgozót igényel. Már erre készülve, szakmunkás-előkészítő tanfolyamot szerveztek, melyre 30 tsz-tag jelentkezett a társ tsz- ékből. A tervezett technológiával 3,6 kiló takarmány fel- használásával kívánnak egy kiló hűsgyarapodást * elérni; átlag 7 hónapos korra 100— 110 kilóra hizlalják a növen- dékállományl Hizlalásnál az etetések teljesen automatizált módszerrel történnek, granu- átt tápfcakarmármyal. A telep teljes üzemelése jó hatással less éüaőeorbast a megye elláttatok.

Ü

12 tsz társulása

Betelepítik •z ilki „sertésgyár*

ÉV VEGÉIG 2800 HÍZOTT SERTÉST KAPNAK A BOLTOK