Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-19 / 15. szám
I. oMat ttiwiar WA«r*»n»w«#| ftm *wwjir n. Tudomány • TECHNIKA ® Tudomány • TECHNIKA • Tudomány © TECHNIKA © Tudomány A holdkocsi irányítása A rák és az immunitás Több mint két hónapja annak, hogy a Holdon működni kezdett az első kozmikus geológus — a Luna—16 szovjet automata állomás. Azután újabb esemény történt — az automata holdkőzetet hozott a Földre. Most pedig, mint tudjuk, a világ első holdkocsija közlekedik a bolygón. A holdkocsit földi irányító központból vezérlik. Ez a feladat nem könnyű, hiszen a holdkocsi nem autópályán, de még csak nem is földúton, hanem teljesen ismeretlen és járhatatlan terepen közlekedik. Következésképpen az irányítórendszernek rendkívül pontosnak és rugalmasnak kell lennie. Figyelnie kell a terepet, idejében kell manőverezni, meg kell kerülni az útközben felbukkanó akadályokat — a hatalmas krátereket, repedéseket, kőgátakat, és sziklákat A földön mozgó terepjáró vezetője nemcsak a terepet látja jól, hanem azt is érzi egész idő alatt, hogy a gép hogyan küzdi le az akadályokat, pillanatokon belül reagálni tud a gép „viselkedésének” bármilyen változására. Hogyan történik mindez akkor, ha a jármű a vezetőtől 380 ezer kilométerre van? Okoz-e ez változást? Igen, méghozzá lényegeset. A fő nehézség az időkülönbségben van: a gép mozgási adatai, a Hold terepének sajátosságai, a Földről érkező parancsok „késéssel” jönnek a rendeltetési helyre. Ezt á rádióhullámok késlekedése okozza, ami 380 ezer kilométeres távolságon körülbelül 1,3 másodperces különbséget tesz ki. A terep képe tehát 1,3 másodperces késéssel érkezik a vezetőhöz, a holdkocsi mozgását irányító parancs szintén 1,3 másodperccel később érkezik meg rendeltetési helyére, mint ahogy azt a vezető megadta. (Ehhez a késéshez még hozzá kell számítani a parancs betáplálását a földi készülékbe, ami szintén 1,3 másodpercet jelent.) Az irányítási ciklusban ezek a késések további idő- veszteséggel összegeződnek: idő kell a terep tanulmányozására, a vezető reagálására. Adat érkezik például a Földre arról, hogy a holdkocsi éppen egy kőakadályon mászik át, s ez akkor történik, amikor a kőakadály már mögötte van. Bonyolítja a holdkocsi irányítását az is, hogy a terepadatok a televíziós ábrázolás síkjában érkeznek a vezetőhöz. Ennek az ábrázolásnak az alapján elemzi a vezető a terepet, amelyen a holdkocsi halad, állapítja meg az akadályok méreteit és a távolságot, választja ki a mozgás biztonságos irányát. A Hold felületét a Nap rendkívül erősen világítja meg. A sugarakat ugyanis nem nyeli el az atmoszféra, mint a Föld esetében, ugyanis a Holdnak nincs atmoszférája. Ez szintén ahhoz vezet, hogy a felület megvilágítása nem fény- és ámyékképben jelenik meg, ami szintén bonyolítja a helyzetet. Mindez megköveteli a vezetőtől, hogy jól értsen a holdkocsi vezetéséhez. . Ezt pedig csak tréningezéssel és az első gyakorlatokkal lehet elérni. A Földön haladó terepjáró vezetéséhez egy ember is elegendő, de a holdkocsit egész személyzet irányítja. Ez a személyzet a holdkocsi mozgását irányító vezetőből, az alkatrészek működését figyelő fedélzeti mérnökből, a navigációs kérdéseket megoldó navigátorból és rádiókból áll. A személyzet minden tagja felelős a maga munkarészlegéért és csakis a Holdról érkező adatok elemzése után dönthet. A tevékenység koordinálása és a legfontosabb döntések meghozatala a parancsnok feladata. Milyen eszközökkel rendelkezik ez a személyzet az előtte álló bonyolult feladatok megoldásába»?- ív* «. * A szovjet tudósok és mérnökök a legmodernebb tudományos és műszaki berendezést bocsátották rendelkezésükre. Az irányító központ a legmodernebb berendezésekkel van ellátva. Vannak itt korszerű hírközlő berendezések, berendezések a televíziós és telemetrikus adatok vételére, különleges számítógépek, kényelmes munkahelyek a személyzet és hatalmas képernyő a nézők számára. Az irányító személyzet bonyolult helyzetben arra támaszkodhat, hogy a döntést ott helyben a holdkocsi makettjén és a holdterepet elemezheti vagy dolgozhatja ki. A még részletesebb terepelemzéshez a holdkocsi tévérendszere segítségével rendelkezésükre áll a holdfelület panorámája. Az irányító személyzet alaposan megismerte a rá bízott j műszereket és azok működését, a megfelelő képzés és edzés során megszerezték a szükséges tapasztalatokat. Borisz Poljakov APN A holdkocsi földi irányító központja. Francia gyártmányú lézertükör, amelyet a szovjet űrkutatók juttattak a Hold felszínére. Segítségével centiméternyi pontossággal megmérhető a Hold—Föld távolság. Ritka műtét Rigában, Lettország fővárosának klinikáján egy 29 éves fiatal nő került a reanimációs osztály figyelmének a középpontjába. A diagnózis súlyos, szinte reménytelen volt: vérmérgezés következtében a beteg mája és veséje felmondta a szolgálatot. A kísérleti sebészeti és fiziológiai laboratórium vezető professzora ritka műtétre szánta el magát: a beteg szervezetéhez ideiglenesen allati vesét kapcsoltak. A „donor” egy sertés volt, mivel a sertések szervezete közel áll az emberéhez biológiai és funkcionális sajátosságait tekintve. A műtétet két sebészcsoport végezte. Az egyik óvatosan eltávolította a sertés veséjét, különleges folyadékban alaposan átmosták, majd lehűtötték és mesterséges vérkeringésbe kapcsolták. A másik sebészcsoport hozzákapcsolta a vesét, és egy mesterséges vesét a beteg szervezetéhez. A fiatal nő vére több mint három órán keresztül a mesterséges vesén és az állati vesén keresztül áramlóit, ezalatt megszabadult a mérgező anyagoktól, és az eredeti máj és vese ismét működni kezdett. A beteg mos: lábadozik, hamarosan hazaengedik. A műtét módszerét három évig állatokon dolgozták ki. Az egyik probléma az volt, hogy megtalálják az elkülönített szervek mesterséges vérkeringésének fenntartási módját. A rigai orvosok ma szükség esetén 24 órán keresztül is meg tudnak őrizni ilyen szerveket. A tudósok elképzelhetőnek tartják vese, máj, tüdő, sőt sertésszív időleges átültetését is. A professzor elmondotta, hogy az általa végzett műtétet nem kell egyedülállónak tekinteni, bár igen ritka, de a Szovjetunióban már többször végrehajtottak hasonló operációt, többek között Moszkvában és a Leningrádi Katonaorvosi Akadémián. Január 8-án a televízió Integrál műsorában több tudós ismertette azokat a fontosabb eredményeket, amelyeket a szervezet védőrendszerével foglalkozó tudományág, az immunológia az elmúlt években elért. Ismertették a tudósok azokat az új megfigyeléseket, elképzeléseket, amelyek esetleg egyszer az emberiség legszörnyűbb betegségének, a ráknak a legyőzői között fognak szerepelni. Napjainkban kevés olyan biokémikust, genetikust, vi- rológust találhatunk, aki nem szeretné megtalálni egyik legnagyobb ellenségünknek, századunk rémének, a ráknak az ellenszerét. Még a szakember is a legnagyobb erőfeszítéssel tekintheti csak át a rák keletkezésére és természetére vonatkozó irodalom óceánját. Az elméletek és találgatások kísérleti ellenőrzése pedig szinte lehetetlen. A rákos sejtek létrejötte Nem is olyan régen a betegség gyökerét a rákkeltő anyagokban vélték felfedezni. Ehhez csatlakozott később a vírusok szerepének hang- súlyozása. Ma pedig már többé-kevésbé általánosan elfogadott vélemény, hogy mindezek csak a betegség előfeltételei. Ha az egészséges sejtek beteg sejtekké való átalakulásának mechanizmusáról beszélünk, a vélemények ismét megoszlanak. Öröklődés! rendellenességek — mondják egyesek — mert már ismert, hogy egyes kromoszómasérülések meghatározott jellegű rákos daganatot okoznak. — A sejtek normális szaporodási funkciójának megváltozása — mondják "ntásbk mert a mutációk, vagyis a kromoszómák és gének normálistól eltérő változatai megbonthatják a rendet és abnormális, rákos sejteket hozhatnak létre. Még számtalan, a rákkérdést genetikai szempontból megközelítő elmélet van, de egy közülük teljesen új oldalról vizsgálja a kérdést. Sok tudóst érdekli napjainkban, hogy miért marad el a szervezet immunreakciója a genetikailag számára idegen rákos daganattal szemben. Az a véleményük, hogy a szövetek immunitásának rendellenessége következté- ben növekedhet a rákos daganat. Ez a feltevés még nem igazolódott be minden szempontból, de sokat ígérő a rákkutatás szempontjából. Az állatkísérletek eredményeit — a rák genetikájával kapcsolatban — természetesen nem lehet az emberre minden további nélkül kiterjeszteni. és éppen ezért tovább kell folytatni kutatásokat ebben az irányban. Miként fokozhatjuk az immunreakciót? Ez a kérdés nem nyelvbotlás. Nem feledtük még el Barnard professzor csodálatos műtétjeit, amelyek végül is a beteg halálával végződtek, mert a szervezet nem fogadta be az idegen szivet. Ez egyetlen akadály a sebészek előtt, hogy hasonló műtéteket végezzenek. A szervezet — bármilyen szervezet — fejlődése egyetlen sejtből indul ki. amely meghatározott számú kromoszómát, az embernél 23 párat tartalmaz. Ennek fontos szerepe van a fajra jellemző öröklődés és sejtdifferenciálódás folyamatában. Ezért, van az. hogy a szervezet genetikailag egy típusú sejtek összessége. Bármilyen más idegen sejt a szervezet számára mérgező anyagot, antigént tartalmaz. — legyen az mikroba, vagy átültetett bőrlebeny, esetleg szív — és immunreakciót Vált ki. Az antigének ellen pedig a szervezet antitesteket, ellenanyagokat termel. A daganatsejt genetikai szerkezete eltér a normálistól és éppen ezért a szervezettel összeegyeztethetetlennek tűnik. Mégis él és virul, a daganatsejtek akadálytalanul szaporodnak. Miként kerülhetik el ezek a rosszindulatú sejtek a szervezet figyelőrendszerét? Nem lehet ezt a tehetetlenséget éppen az immunreakció jellegének megváltoztatásával magyarázni? A gondolat viszonylag nem újkeletű, hiszen már 1958- ban felötlött az angol Peter Horerben. Többen, közöttük a szovjet Zilber, megnyugtatóan bebizonyították. hogy mind az állatok, mind az ember szervezetében rákbetegség esetén antitestek ’'e- letkeznek. Ez azt jelenti, hogy az immunitás megkezdi tevékenységét, de nem megfelelő erővel, gyenge a daganat teljes elpusztításához. Az x — y—z hatás, az immunreakció erősítése A kísérletek során — meglepetésre — bebizonyosodott, hogy az immunreakció még fokozhatja a daganat növekedésének a sebességét. Ezt a folyamatot kezdetben — a sokismeretlen es egyenlet mintájára — x—y—z hatásnak nevezték. Ismeretes a nyirokszövetek, a nyirokcsomók döntő szerepe az immunreakcióban. Ezek a szervek telítettek fehér vérsejtekkel. amelyek állandóan leien vannak a véráramban. Ha idegen test jut a szervezetbe, azonnal elhagyják a véredényeket, gyulladásos folyamatot hoznak létre, megbontják, szétrombolják a baktériumokat, vagy a szervezetben az idegen anyagokat. Kiderült az is, hogy a „harc” kimenetele az immunreakciót képviselő sejtek és az idegen sejtek arányától függ. Amennyiben a rákos folyamat során az ellenanyagok, antitestek száma meghaladja a ráksejtek számát, a daganat megsemmisül. Ellenkező esetben viszont maguk az antitestek is elősegítik a daganat növekedését. Mi a magyarázata ennek az ellentmondásnak? Horer feltételezte, hogy a rákos sejtek természetes kiválasztódás folyamatán esnek át, vagyis csak azok maradnak meg, amelyek már teljesen ellenállóak az ellenanyagokkal szemben, A kérdés azonban valószínűleg jóval bonyolultabb. A rákbeteg állatok nyirokszövet sejtjei és ellenanyagai az újabb vizsgálatok szerint képesek megváltoztatni a daganatsejtek genetikai szerkezetét. És éppen ezzel magyarázható a ráksejtek életképessége, az, hogy elsiklanak az immunreakció hatása elől. A tudósok sok-sok laboratóriumi kísérletet végeztek nyirokszövetrákos egerekkel. A kutatók rákos sejteket különítettek el és egerejs ellenanyagával vegyi4*1 téli A ráksejtek egy része az ellenanyagokkal érintkezve elpusztult. A rákseitek átalakulása Az életben maradt ráksejtekkel egészséges egereket fertőztek meg. A daganat kifejlődése után az első esetben alkalmazott oltóanyaggal megismételték az eljárást. Az eredmény az volt, hogy a ráksejtek kivétel nélkül éle - ben maradtak, de ugyanakkor rendkívül érzékenyekké váltak az őket hordozó egér ellenanyagával szemben. A sejttani vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az ellenanyagokkal szemben ellenálló ráksejtek kromoszómaszerkezete lényegesen eltér az eredeti sejtekétől. A daganat elveszíti azokat a sejtjeit. amelyekkel szemben legnagyobb arányban támadtak az ellenanyagok és megma radnak azok, amelyek túlsúlyban voltak. Egyenesen bizonyítást nyeri tehát, hogy az oltóanyag ellenanyagaival szembeni ellenállás a ráksejtek genetikái típusának megváltoztatásával függ össze, és ugyanakkor érzékenyek a gazdaszervezet ellenanyagaiból készült oltóanyaggal szemben. Rákkeltő anyagok az immunitás ellen Ez elvileg azt jelenti, hogy az immunreakció bármilyen sérülése, korlátozása megteremti a ráksejtek fejlődésének körülményeit, illetve az immunológiai korlátok leküzdését. A rosszindulatú daganatok fejlődésében az uretán szerepe általánosan ismert, erős rákkeltő. így pl. a tüdőrák iránt érzékeny egerek uretá- nos kezelése 100%-os megbetegedést váltott ki. Amennyiben pedig ez így van, feltétlenül közömbösíti a szervezet immunreakcióját. A kísérletek alátámasztották, hogy a rákkeltő uretán- dózis egyidejűleg csökkentette a nyirokmirigyek súlyát éa a nyiroksejtek számát. Sőt, a gyógyító kezelés után sem tudták visszaállítani a nyirokszövetekben azt a korábbi helyzetet, amely az egészséges egerekre jellemző. Az a megfigyelés, hogy as Immunreakció csökkenése rákveszélyhez vezet, más tényekkel is alátámasztható. Uretánnal kezelt egerekbe egészséges, vagy ugyancsak rákkeltő anyaggal kezelt egerek tüdejéből ültettek át kis darabkát. Az így kezelt egerekben a tüdőrák gyakorisága jelentősen megnövekedett. Az immunreakrió megerősítésére — korábban már rákkeltő anyaggal kezelt — egerekbe nyiroksejteket oltottak és ezzel elérték, hogy 43%-kal kisebb volt a tüdőrák keletkezése, mint a kontroll csoportban. Art/ért fejlődik ki a daganat? A kísérletek adatai tehát azt bizonyítják, hogy a rosszindulatú daganatok keletkezésében rendkívül nagy szí}- repe van a rákkeltő anyagoknak, többek között az immunreakcióra gyakorolt hatásuk folytán is. Az immunreakció csökkenése, és jt ráksejtek genetikai átalakulása az a két tényező, amely kétségtelenül vezető szeredet játszik a rák keletkezésében és fejlődésében. Lehetséges, hogy ezek a tényezők határozzák meg a daganat sorsát és a betegség lefolyását. — Bármilyen többsejtű szervezet — ide számítva az embert is — mondotta egy alkalommal Ny. Túrbin szovjet akadémikus, szinte be lehet vetve ráksejtekkel, amelyek genetikailag meg- változottak és képesek az ellenőrizhetetlen szaporodásra. De ezekben a sejtekben csak potenciálisan van meg a rákbetegség. Leginkább a talajba elvetett maghoz hasonlítható a helyzet. Lehet, hogy kikelnek, lehet, hogy nem. A ráksejtek elburjánzását a szervezetben többféle ok is kiprovokálhatja, tű. a vegyianyagok, a sugárzás, illetve bizonyos sérülések. Ez azt is jelenti. hogy adott esetben nem a normális sejtek alakulnak át rosszindulatú sejtekké. hanem ezek kedvező helyzetet teremtenek a nyugalomban lévő ráksejteknek az elszaporodáshoz Ezeket a kedvező helyzeteket kell megszüntetni és akkor számíthatunk az iro- munreaiicióra. Nyilvánvaló, hogy hiú remény valamilyen univerzális szert keresni a rák ellen, mivel a daganat sejtjei genetikailag is különböznek egymástól. Ez tehát nem ugyanaz, mintha egyetlen fertőző vírustörzs ellen keresnénk védekezési lehetőséget. A megoldás valahol a komplex védekezésben, a műtétben. a sugárkezelésben, a gyógyszerekben és az immunreakció tudatos felhasználásában van.
