Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
«. «Ma! fCELRT-MAGYARORSZAG iün. Jantslf 1 1970: Ä haladó erők előretörésének éve Magyar vezetők távirata a kubai vezetőknek UK. I-'IDEL CASTRO RUZ elvtáirsnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a kubai forradalmi kormány miniszterelnökének, DR, OSVALDO DORTICOS TORRADO elv társnak, a Kubai Köztársaság elnökének HAVANNA I Kedves elvtársak! A kubai nép nagy nemzeti ünnepe, a kubai forradalom győzelmének 12. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében forró, testvéri üdvözletünket küldjük önöknek és önökön keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a kubai forradalmi kormánynak, valamint a testvéri kubai népnek. A magyar népet őszinte örömmel töltik el a kubai népnek a Kubai Kommunista Párt vezetésével a függetlenség védelmében és a szocializmus építésében elért eredményei. E politikai és gazdasági sikerek tovább erősitik a Kubai Köztársaság nemzetközi tekintélyét, a szocialista országok testvéri összefogását az imperializmus elleni közös harcban. Ez alkalommal is szolidaritásunkról és támogatásunkról biztosítjuk a kubai népet az amerikai imperialisták provokációi elleni állhatatos harcában, hazája szocialista felvirágoztatása érdekében kit ?jtett önfeláldozó küzdelmében. Örömünkre szolgál az is. hogy népeink barátsága és sokoldalú együttműködése a marxizmus—leninizmus elvei alapján, a proletár internacionalizmus szellemében eredményesen fejlődik. Meggyőződésünk, hogy kapcsolataink gyümölcsöző továbbfejlesztése hozzájárul a szocialista közösség erejének növeléséhez, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. Budapest, 1970. december 31. KÁDÁR JÁNOS. ^ a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ. a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke ★ Pétéi János külügyminiszter az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte dr. Raul Roa Garcia kubai külügyminisztert A SZOT, a KISZ, a nőtanács, a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács ugyancsak üdvözlő távira1 ü küldött a kubai testvér szervezetének. A körlet hírei 4 nemzetközi politikában nem lehet olyan egyértelmű év végi mérleget' vonni, mint a gazdasági életben. Nincs lezárt tervidőszak, az események az egyik évről áthúzódnak a másikba. Mégis. célszerű ilyenkor áttekinteni • az elmúlt 365 napot, ha nem is az események kronologikus rendjében. Sokkal többet mondó, ha azokat a jellemző irányvonalakat, tendenciákat vesszük szemügyre, amelyek meghatározták az elmúlt időszak történéseit. Ebből egyrészt mérhetjük a világpolitika egészének alakulását és lehetőséget kapunk arra. hogy bizonyos következtetéseket vonjunk le a jövő esztendőre vonatkozóan is. Az elmúlt esztendő két ellentétes képet idéz. Az egyik az Európában megindult és eredményesen folyó békére törekvő politika és annak számos eredménye, a másik az imperializmus ítészéről folytatódó és megújuló agresszív politika, a világ legkülönbözőbb részein. Bennünket, magyarokat és egyben európaiakat a legközvetlenebbül a kontinensünkön végbemenő változások foglal- koz tatnak. Elmondhatjuk, hogy 1970- ben már gyakorlati eredményeket hozott az a több, mint másfél évtizedes erőfeszítés, amely a szocialista országok részéről nyilvánult meg, és elsősorban arra irányult, hogy a békés egymás méllett élés elméletét a gyakorlat talajára ültesse át. Azok a tárgyalások, és szerződések, amelyek a Szovjetunió, Lengyelország, valamint a Német Szövetségi Köztársaság között megszülettek, egy hosszú idő óta megkezdődött szívós munka kézzelfogható eredményének könyvelhetek. A sikert azonban a szocialista országok törekvésein túlmenően más tényezőknek is lehet tulajdonítani. Ezek közül a legjelentősebbek, hogy a nyugat-európai kommunista és munkásmozgalom, az ott mind szilárdabbá váló békemozgalmak, képesek voltak arra, hogy tevékenységükkel előmozdítsák számos tőkésország kormányának reálpolitikai törekvéseit. Nem véletlen, hogy az NSZK-ban a szociáldemokraták hatalomra jutása után indult meg a pozitív irányba ható politika. Az sem mellékes körülmény, hogy az NSZK békés iparát képviselő tőkéskörök segítették a Brandt-kormány úgynevezett keresztpolitikáját. Érdekes jelenség az is, hogy 1970-ben, mind a francia, mind az olasz kormány, s a skandináv országok politikai körei is támogatták a kelet—nyugati feszültség enyhítésére irányuló törekvéseket. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy az említett országok tömegmozgalmai mind követelöbben léptek fal az enyhülési politika mellett, hiszen saját érdekeik is követelték ezt. Az európai biztonság lehetőségednek megnövekedése így elsősorban az európai kommunista és munkásmozgalom sikereinek könyvelhető el. Ez a koegzisztenciára törekvő politika, — amely teljes mértékben kizárja az eszmei. elvi kompromisszumok lehetőségét, — a politikai enyhüléssel egyidöben egy ösv ■'ruvíoltabb európai gazdaságpolitikához is elvezet, amelynek haszna mind Keleten. mind Nyugaton érezhető. £ érthető, hogy az európai helyzet, normalizálódása — amely niás földrészek számára is modellül szolgálhat — idegesítöen hatott az Egyesült .Államot vezető politikai köreire. Az a tény, hogy Európa saját nagy gazdasági, politikai és kulturális lehetőségeinek birtokában egy kiegyensúlyozott politikai légkörben fejlődő földrésszé formálódhat, egyber azt is jelenti, hogv ezen a területen jelentősen csökken a~ Amerikai Egyesült Államok gazdasági, katonai és politikai befolyása. Ez a körülmény viszont sehogyan sem illik bele az USA politikai koncepciójába. Érthető tehát, hogy a visszavonulóban lévő Egyesült Államok minden lehetőséget* — elsősorban a NATO-t — felhasználva igyekszik lassítani az európai biztonság megteremtését szolgáló eredményeket és kilátásokat Az amerikai agresszió Európában az 1970. évben az eszmei destrukció, a katonapolitikai fenyegetés, a gazdasági zsarolás módszereiben nyilvánult rneg. E kétségtelen bonyolult helyzet ellenére az elmúlt esztendő európai politikai képletét mégis pozitívan értékelhetjük. Az európai országok sok vonatkozásban megmutatkozó érdekazonossága, a kialakult realitások cáfolhatatlan logikája, magában rejti azt a lehetőséget hogy minden ellentétes erőfeszítés ellenére a jövő esztendőben tovább folytatódik az európai kollektív biztonság megteremtésére irányuló diplomáciai kampány. Ha nem is rövid időn belül, de feltétlenül elvezet a kontinens minden eddiginél nyugodtabb helyzetéhez. Más földrészen a szocialista világrendszer haladást és békét szorgalmazó politikájára az Egyesült Államok lényegesen eltérő, sokkal agresszívebb politikai és katonai lé-- pésekkel válaszolt 1970-ben. A vietnami háború fokozódott. a közel-keleti válság enyhülés helyett tovább mélyült. A viszonylag konszolidálódó afrikai gazdasági és no nemegyszer zavarta meg az Egyesült Államok és a befolyása alatt álló legreakciósabb tőkésor- szágok ellenforradalmat, belső felfordulást, fegyveres ösz- szecsapást provokáló politikája. A.Távol-Kelet, a Közép-Kelet éles ellentéte volt Európának — de a világimperializmus oldaláról nézve csak .módszerekben. A cél itt is: ott is az elvesztett pozíció visszaszerzését, a meglévők megmentését, esetleg újaik megszerzését célozták. A kommunista és munkáspártok 1969. évi tanácskozásának eredményeként azonban mind a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, mind a béke-világmoz- galom helyesen tudta értékelni a kialakult helyzetet és formálta meg az egyes időszakokban teendő lépéseket. Ennek következménye volt az. hogy még szélesebb tömeg- mozgalom szabott gátat az agresszív imperialista cselekményeknek, szorította viszonylag .szűk határok közé a helyi háborúkat, leplezte le a haladó tendenciák elleni mesterkedéseket. a z elmúlt év. mint a -J történelem egesz folyamata, ismét ékes bizonyítékát adta annak, hogy az emberiség történelmének formálója mindig a tömegek fellépése volt és marad. Soha ilyen világméretű egységes fellépes az indokínai háború ellen még nem volt tapasztalható, mint 1970- ben. Nem véletlen, hogy az egyre inkább sarokba szoruló imperializmus eszközei végső határának felhasználásán volt kénytelen gondolkodni, de cselekvéseben a világközvéleménytől való tartózkodás fogta vissza. Hasonlóképpen kell értékelnünk- a Közel- Keleten kialakult arab—izraeli konfrontáció elmúlt évi fejleményeit is Az a körülmény, hogy a Szovje.unió és a szocialista országok katonai, erkölcsi és politikai támogatásukat maximálisan biztosították az arab nemzet számára, gátolta meg. hogy az izraeli kormány folytassa az Amerika sugallta rablóháború.iát. A haladó arab nemzeteket támogató szocialista politika egyben a reményt keltő ígéret arra is. hogy az 1971-es esztendő a politikai megoldások síkjára tolja el a rendkívül veszélyes fegyveres összetűzés lehetőségét. Elvi politikánk sikerének könyvelhetjük el azokat a változásokat is, amelyek Dél-Amerikában mentek végbe. Peru, Bolívia és Chile politikájának lényeges változása 'az amerikai tőkebefolyással való szembefordulása jelezte, hogy erjedési folyamat indult meg ezen a földrészen is. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a dél-amerikai események fényeisen példázzák annak az elvi megállapításnak az igazát, amelyek a kommunista és munkáspártok 1960. évi moszkvai nyilatkozatában fogalmazódott meg. Az itteni Változások ugyanis a parlamenti út kihasználásával, a tömegek maximális támogatását élvező politikai irányzatok döntő térnyerésével mennek végbe. Olyan forradalmi folyamatot mutatnak, melyben a fegyveres harcot a népfrontpolitikára alapított széles tömegbázison nyugvó politikai harc helyettesíti. Ez egyben annak is bizonyítóka. hogy a haladó erőknek, a szocializmus híveinek térnyerése sokszínű folyamat, általánosítható igazságokat tartalmaz. a z európai, ázsiai, vala- mint latin-amerikai politikai eseményeket egybevetve — minden látszólagos különbözőség ellenére is — vonhatunk le olyan egyértelmű következtetést. amely szerint minden helyinek tűnő, egy-két ország összecsapásának ható. látszólag egy-egy ország belpolitikai eseményének minősíthető jelenség mögött meghúzódik a nemzetközi méretű osztályharc. A két különböző társadalmi és gazdasági rendszerű formációk alapkérdései ütköznek meg békés. másutt fegyveres, eszközökkel. Korunk történél ménéig e.. nagy mozgásában ebben az esztendőben sem tétlenkedett a magyar külpolitika. Eszközeink ugyan szerényebbek, mint a két világrend- szer nagyhatalmainak lehetőségei. mégis hiba lenne nem megfelelően értékelni a Magyar Népköztársaság külpolitikai aktivitását. Nemzetünk és egyben internacionalista külpoli Ilkánk alapve ő célja az — határozta meg pártunk X. kongA többi vádlott magatartása ellenben alapvető hitetlenséget tükrözött, mintha nem értették volna. miért ítélkeznek fölöttük; úgy viselkedtek. mintha egy teljességgel kiszámíthatatlan véletlen- folytán hurcolták volna őket ítélkező testület elé. Vallomásaik azt mutatják, hogy már végképp hozzáedződtek a háború ragályos, iögtalkozasszerű kegyetlenségéhez. s ezért alig tudták felfogni, hogy mar a bírósági tárgyalás is egy formája e megtorlásnak. Manuel esetében (Manuel egyébként háromhónapos apa volt akkor) ez az értetlenség annyira érezhető volt, hogy az ügyész végül megkérdezte: „Mit gondol köze van-e egyáltalán ehhez a nemi erőszakhoz és gyilkossághoz?’', amire Manuel tagadóan válaszolt. „ön tehát úgy érzi. hogy a kormány súlyos igazságtalanságot követett el önnel szemben. amikor a vádlottak padjára ültette?'’ „Nem. uram. nekem semmi kifogásom a kormány ellen.” „De úgy érzi. hogy semmi köze az ügyhöz?” ..Igen. uram. úgy érzem ” ..Tehát nem kellene itt ül- ‘ nie a tárgyaláson?” ' ..Nem, uram.” resszusa —• hogy szocialista építésünkhöz a megfelelő nemzetközi légkör kialakításán fáradozzunk. Ez vezetett bennünket akkor is, amikor az európai biztonság előmozdítása érdekében diplomáciai offenzívat kezdtünk ké. oldalú párbeszédek formájában a nyugati tőkésorszá- gokkal. A szocialista világ- rendszer politikai koncepciójával összhangban léptünk fel — politikai síkon, gazdasági és katonai támogatással — a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek harcának segítésében. Számos diplomáciai tárgyalás. ,két- és többoldalú eszmecsere szolgálta a szocialista országok tovább mélyülő egységének munkálását is. Rendkívül jelentősnek mondható mindaz a törekvésünk. amely a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdítására irányult, E politikánk azért lehetett minden eddiginél sikeresebb és átütőbb, mert a párt és kormány külpolitikai megnyilvánulásai tökéletes összhangban voltak népünk érzelmi és értelmi meggondolásaival, azt fejezték ki, és támaszul élvezhették e munka aranyfedezetét jelentő társadalmi és gazdasági aktivitást is. Az elmúlt év nemzetközi politikája, a két világrend- szer közötti hatalmas méretű küzdelem. a nemzetközi osztályharc jegyében folyó történelemformáló események sikeresnek értékelhetők. Ez az elkövetkezendő évre is biztató pont. A tények logikájából eljuthatunk egy következtetésig. Ez pedig a következő: a szocialista országok egységes fellépése, a nemzetközi kommunista és múftMsmö'zgalom állandóan fokozódó egysége. a béke- világmozgalom növekvő súlya és tekintélye, garancia arra. hogy az elmúlt évben már jelentős passzivitásra kényszerült imperializmus 1971-ben újabb hadállásait adja fel, és ha lassú folyamat eredményeként is. de époer a világ tömegeinek nyomására közelítsen a reális politika felé. ..Sőt. panaszt is tett, amiért leállították az elöreléptetését?” ..Levelet írtam a szenátoromnak. Tudattam vele, hogv jogtalanul indítottak ellenünk eljárást.” A tárgyalás előtt Manuel bevallotta a bűnügyi nyomozóknak, hogy nemi erőszakot követett el. de amikor ez a téma a tárgyalóteremben vetődött > föl, úgy ítélte meg, hogy egy helyeselhető vállalkozásban vett részt, s ezt azzal igazolta, hogy katonai parancsnak engedelmeskedett. Eriksson ide vágó tépelődése- it megerősítve Manuel elmondta vallomásában, hogv részt .vett egy különleges, 10 napos táborozásban Vietnamban. ahol a közkatonák intenzív kiképzést kaptak, hogy meg tudjanak birkózni a legkülönfélébb harci helyzetekkel s ahol .gyakorlatilag azt verték a fejükbe, hogy engedc'mesked.ienek a parancsnoknak..” Azt mondták, hogv ha szerencsénk van. és olyan egységhez kerülünk. amelyben van veterán, aki mondjuk hat hónappal van régebben Vietnamban nálunk. akkor tegyük mindig, amit ez mond. mert akkor tovább fosunk "Ink" Amellett pedig, vallotta Manuel, ha nem megy be a kunyhóba, könnyen a kiközösítés sorsára juthatott volna. Mikor az ügyész meg. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács ''elnöke táviratban üdvözölte Gaafar Mohamed Nimeri vezérőrnagyot, a forradalmi parancsnoki tanács és a minisztertanács elnökét a Szudánt Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Péter János külügyminiszter táviratban köszöntötte Fárouk Abu Eisa külügyminiszteri. ★ Losonc/.'. Pál. az Elnöki Takérdezte. mit gondol, Eriksson miért nem ment be a kunyhóba. Manuel így válaszolt: „Eriksson más volt. Uj ember volt. Én egy hónappal vagy három héttel régebben kezdtem a szolgálatomat.” Mikor ezután Manuel arra utalt, hogy Eriksson bizonyára „begyulladt”. az ügyész megkérdezte: Akkor hogy lehet, hogy szembeszállt Meserve-vel? Ön bátrabbnak tartja magát Eriks- sonnál ?” „Nem tartom bátrabbnak magamat Ezt egy szóval se mondtam, uram.” „Miért akarta, hogy az osztag többi embere azt higgye, hogy ön szívesen erőszakol meg egy nőt?” „Jobb bemenni a kunyhóba, uram... jobb. ha nincs harag az osztagban, és, hogy is mond iám, ha nincs fennakadás. Könnyebb úgy az osztag dolga nincsenek problémák.” ..ön szerint tehát a katonaság nem ad módot az embernek, hogv döntsön a szabályok. narancsok és a tisztesség között?” „A katonaság azt várja az "mbertöl. hogy katona módiára vis°'k<=üíen. vaavis engedelmeskedjen a parancsnak.” Végül is a Camp Radcliff-i tárgyalóteremben ülésező négy esküdtszék egyik vagy nács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Ahma- dou Ahidjo köztársasági elnöknek, Kamerun nemzeti ünnepe alkalmából. ★ "Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Tudolf Gnaginek. a Svájci Állam- szövetség új elnökének hivatalba lépése alkalmából. másik bűntényben bűnösnek találta a vádlottakat. Valamennyit fegyélmivel leszerelték, közkatonává fokozták le. és minden fizetményuket megvonták Rafe kivételével, aki továbbra is kaphatott fizetést, csak 8 éven át havi ötven dollárt vontak meg tőle. Mind a négy katonát kényszermunkára ítélték, amit az Egyesült Államok hadseregének büntetőtáborában. a kansasi Fort Leaven- worth-ben kellett letölteniük. Az ítéleték szövegében alig volt rendszer, mindegyik esküdtszék a maga szeszélyeit követve fogalmazott. Bizonyára a tárgyalásokon tanúsított készségesen segítő viselkedése miatt kapta Rafe a legenyhébb büntetést — 8 évre ítélték nemi erőszakért és gyilkosságért A nemi erőszakért és előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságért Clarkot. életfogytiglani elzárásra ítélték. Manuel nemi erőszak elkövetéséért tizenöt évet kapott. Erikssont leginkább Meserve ítélete lepte meg, az őrmestert ugyanis nem találták bűnösnek a nemi erőszak elkövetésében. Gyilkosságért tíz évet mértek ki rá. Mikor Meserve-öt bűnösnek találták, de nem ítélték még el, egy törvényszéki tiszt megkérdezte tőle: „Van-e valami, amit el szeretne mondani a bíróságnak?” A vádlottak padja előtt állva Meserve így válaszolt: „Sok gyilkosságot láttam, uram, mert az a feladatunk, és ha nem gyilkolunk, minket gyilkolnak meg.” (Folytatjuk) Bürget Lajos Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós 24.
