Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
1970. december 4. KELET-MAGYARORSZAO ». 4M o .....- -.....—..............-........... Szabolcsi küldőt'ek — kongresszus után feszenszki István: Jobb légközt a jobb munkához Építők Rózsa Ferenc művelődési terme, földszint 9. sor. szélső szóik. A párt. X. kongresszusán mindennap itt foglalta el helyét Jeszenszki István, a szabolcsi küldöttek egyik legfiatalabb tagja, az ÉPSZER igazgatója. Életében először vett részt ilyen nagy fontosságú eseményen — hiszen még jóval innen van a negyvenen —, s talán érthető, hogy a kíváncsi újságíró emlékezetes epizódok, neves emberekkel történt találkozások felidézését reméli tőle. Mégis, amikor hallja az első kérdést: mire emlékszik legszívesebben a kongresz- szusról, nagyon is mindennapi témát sűrít a válaszba: „CS AK A KEZDET” — Nekem azok voltak a legizgalmasabb percek, amikor gazdasági kérdések kerültek terítékre. Például, ahogy a beruházáspolitikát és a területfejlesztést hozták szóba. Persze, ez korántsem valamiféle szakmai ügyként keltette fel jobban az érdeklődésemet. hanem mert mint s jelenlévő küldöttek mindegyike. magam is éreztem: magasabb szintre az élet minden területén akkor juthatunk. ha szüntelenül javítjuk, csiszoljuk gazdálkodásunkat, korszerűbbé tesz- szük a termelést. Igaz, a kongresszuson nem konkrét termeléspolitikai intézkedések kidolgozása volt a cél, de Jeszenszki István az elvi megfogalmazások mögött azonnal igyekezett kialakítani azokból a gazdasági vezető közvetlen feladatát. t— Nem tagadom, jóleső volt hallani, hogy a jövőben változatlanul nagy lesz az igény az építőipar munkája iránt s megnyugtatott az is. hogy a mi igyekezetünk a gépesítésben helyes volt eddig. De azt is látnom kellett, hogy amit eddig végeztünk a termelés korszerűsítésében. az csupán a kezdet volt. Annak ellenére, A nagyapámról álmodtam. Megmutattam neki a házamat. Ö meg csak benézett az ajtón és csóválta a fejét: — Biztosan megöltél te valakit Károly. És elvetted a pénzét. Én meg nevettem. És megmutattam neki a kulcsot. Nézte, én még mindig nevettem. Erre ébredtem fel. Mert én még sohasem nevettem álmomban. Nem kell azt tagadni, mindig kimondtam, nem szégyellem, cigány vagyok. Olyan kunyhóban nőttem fel, ahol nyáron víz volt, télen hideg. Sok testvérem volt. Emlékszem, mindig összebújva aludtunk éL De nemcsak mi voltn-nk szegények. Sok volt errefelé a szegényember. Aztán láttam. ho<?v aid megbecsüli magát,, dolgozik rendesen, az bizony halad is. ! Korán nősültem. Mint min- dertki közülünk. Jöttek a hogv programozással szerveztük eddig a termelést, egyáltalán nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Tovább kell törni a fejünket, hogy még kevesebb kiesett munkanap legyen anyaghiány, akadozó szállítás, vagy gépállás miatt. Mert igaz ugyan, hogy a valutát sem sajnáljuk például a külföldi módszerek, gépek megvásárlására, de mindez csak akkor ér valamit, ha élni is tudunk az új lehetőségekkel. A MŰVEZETŐ JOGKÖRE.,. Ezer négyszáz ember az idén 150, jövőre pedig már közel 200 milliót termel az ÉPSZER-nél. Lakás, iskola, üzemépület, mezőgazdasági kqmbinát: sokrétű feladat, még több munkahely, temérdek pluszköltség. — Nem vitás, jobb „üzlet” volna a vállalatnak, ha csupán néhány nagy értékű beruházás kivitelezését vállalnánk el. Talán meg sem szólnának bennünket, hiszen nyereségesen leéli dolgoznunk. Csakhogy ezek a létesítmények egytőA-egyig itt Szabolcsban készülnek, a megye lakosságának javára. Ha közvetlenül nem is csapódik le mindig munkánk haszna vállalati forintokban, a szélesebb érdek közvetve a mi dolgozóink érdeke is. A kongresszus megerősített bennünket abban, hogy ezt az utat kell járnunk. A kongresszus utáni első munkanap egyik esete bonyolítja tovább beszélgetésünket. Vita támadt egy dolgozójuk távolléte miatt, a művezető határozatlansága nyomán az igazgató elé került az ügy. — Nem elég csak a. vállalati önállóság, üzemen belül is meg kell valósítani. Ezért már sokat tettünk nálunk, de úgy látszik, nem eleget, mert ami kevésbé kellemes intézkedés, attól egyesek húzódoznak. Pedig a felelősség itt is velejárója a nagyobb gyerekek is. Amikor megszületett a nyolcadik, az anyjuk, a feleségem meghalt. Először csak álltam ott. «“vedül. Arra gondoltam, talán jó lenne asszony a házhoz. Hogy nem bírom én felnevelni becsülettel ezt a csomó gyereket. Sokan azt mondták. államiba egy részét. De hát nézzen ’-'••••ÍU. Maga odaadná? Megpróbáltam. Ez a tsz K’sarban az Uj Élet, meg” ~ to a kenyeret. Még többet is. Én az építőbrigádban dolgozom, hát jó néhány éve összehoztam magamnak egy kis házat. Még ki is csinosítottam. Kezdett jobban menni minden. A fiam is dolgozott már, pénzt hozott haza. Traktoros most is. egy tsz-ben dolgozunk. A •'•m az asszomv"Tirjd is megoldódott. Mnőtt a lányom. Marika. Most tizenhat éves, mindent megcsinál itthon, kitanulta. Gondozza a kicsiket is. Ö az anyjuk. hatáskörnek. Az igazgató is csak ember, aM nem lehet otthonos minden kérdésben, segítőkre van szüksége. Amikor a kongresszuson azt hallottam: erősíteni kell a kollektív vezetést, szélesíteni az üzemi demokráciát, nyomban arra gondoltam, hogyan lehetne még jobbá tenni a mi módszerünket: az ötletnapokat, a vezetői körben a munka még jobb megosztását. Egyáltalán olyan légkört teremteni, amelyben az igazgatótól. a főmérnöktől. a brigádvezetőig, a segédmunkásig mindenki érezze: nem lehet közömbös, javasoljon bátran, joga van tévedni is vagy ha életrevaló az elképzelése, becsüljük meg erkölcsileg, anyagilag. MEGBECSÜLJÜK A MUNKÁST Nem is olyan régen furcsállták egyesek, amikor értesültek az ÉPSZER erejéhez mérten nagyobb bérfejlesztéseiről. Volt, áld sajnálkozott: „Előre megeszik a nyereségüket,” — Erre mi azt mondjuk: jól, eredményesen dolgozni csak tisztességlesen megfizetett munkásokkal Ighet. Erről a jövőben sem mondunk le, hiszen annak ellenére, hogy az építőiparban nagy a fluktuáció, a mi dolgozóink jelentős része már törzsgárda- tagnak számít. És ha szükségessé válik, zsebbe nyúlunk a munkakörülmények javításáért, a szociális ellátás bővítéséért is. S hogy szükség lesz ezután is a becsületes helytállásra, azt már a kongresszus utáni napok is mutatják. Sereg munka befejezésre vár, az idén közbeszólt az árvíz, az újjáépítés, közben jól meg kell alapozni az egy hónap múlva kezdődő új tervidőszakot. Lesz tehát hol hasznosítania Jeszenszki Istvánnak mindazt, amit a párt X. kongresszusált tanult, tapasztalt. ■ A vizet meg sose fogom elfelejteni. A mi házunkat vitte el legelőször. Csak néztem hogy borul össze. A gyerekekre gondoltam, akik akkor már biztonságban voltak. A nyolc gyerekre. És nem szégyellem. Sírtam. Azért, mert nem tudtam segíteni a házamon. Most is, hol itt, hol ott húzódtunk meg. A faluban már valamennyi ház állt, a miénk meg még sehol. Azt hittem nem is lesz már semmi a nag ígérgetésből. A,ztán jöttéje a kőművesek. Ásták az alapot, > 'diák az anyagot. Segítettem, ahol csak tudtam. És magamnak sem akartam hinni. Két hét alatt épült fel ez a szép ház. Amikor ideadták a kulcsot, a művezető azt mondta: — Vigyázzon erre nagyon. Farkas Károly. Vigyázok, látja, jobban mint a két szememre. Be is zárom mindig. És tudja, a lányommal, a Marikával, elhatároztuk, hogy ezúton bútorra gvűitünk. Ha már van ház, legyen benne több annál a nyolc ágynál. (Horváth) Ház a faluvégen Diplomás szakemberek, távlati tervezés Vencsellő, ahol élnek az önállósággal Harmadik éve érvényesül és hat az új gazdasági irányítási rendszer. Tapasztalatok vannak, számok kerültek egyenlőségi jelek után. Erről beszélgettünk a ven csellói Szabadság Tsz-ben, ahol adatokat készséggel sorolt — és bizonyított — Padiovi cs Antal főkönyvelő. Bizakodás, új fogalom A három. évvel ezelőtt megjelent tög,ifiteknek megfelelőéin új alapszabályt dolgoztak ki, melyet a tagság elfogadott és szentesített. Az igazsághoz tartozik, hogy néhány an kételyekkel fogadták, de a nagy többség bizakodott. S az új alapszabály minden korábbinál szélesebb körben szabta meg a feladatokat, a jövedelem fokozásának lehetőségeit, a helyi adottságok jobb kihasználását. Sőt egy új fogatom, a segéd- és melléküzemági tevékenység pozíciót kapott. Az egyes területeket fiatal, jól képzett szakemberekkel erősítették meg. Aránylag rövid időn belül négy agrármérnököt, egy gépészmérnököt, üzemi állatorvost, diplomás közgazdászt, kertészmér- _ nököt és Irat felső- és középfokú végzettségű szakembert mondhatott „magáénak” a tsz. A szakemberek átlagéletkora 28 év. két saját építőbrigádjukra bíztak. Ezek közé tartozik százvagonos hűtőtároló mami- pulálóval, szociális épülettel, továbbá növenidékszarvas- marha-istálló, juhhodály. Ezeket részben meg is építették, részben az év végéig fejezik be. A már jelzett 11 millióból 4,2 millió forint állami támogatás, a többit sajáit erejéből biztosítja a tsz. Hozzá tartozik még ehhez, hogy az utóbbi három évben építési, különböző vásárlási és ültetvény- beruházásokhoz 9,3 millió állami támogatást kértek és kaptáit. Fejlesztették a növekvő géppark javítását, karbantartását kiszolgáló szerelőműhelyt. Beindítottak kocsiszer - vizit, fűrész-, drótfonó és darálóüzemet. Ezek egy része a tagság, a lakosság igényét is kielégíti. Megszervezték és jó eredménnyel működtetik a kertészeti melegágy! termelést. S annak ellenére, hogy a tsz meglehetősen távol van Nyíregyházától, szinte elsőként jelentkezik korai primőr árukkal a megyeszékhelyi piacon salátával, retekkel, hagymával, karalábéval, káposztával. Változás következett be a tsz-nél a vetésszerkezetben. A KOMMENTÁR: helyi körülmények között jól jövedelmező növényféleségclk termelését helyezték előtérbe: kenyérgabona, cukorrépa, kukorica, mák, üburkamag. Biztosítják a közös és háztáji állattenyésztés és hizlalás céljára a lehetséges takarmányalapot. Az évelős pillangósterület ISO hold. Gépek a fiatalban Eljutottak a kenyérgabona- termelés százszázalékos gépesítéséhez, kilencven százalékban gépesítették a kukorica- betakarítást. Idén vásároltak négy burgonyaültető, egy kiszedő és egy osztályozó gépet. Mindjobban a gépekre bízzák a nehéz fizikai munkát. Elkészítettek egy ötéves távlati fejlesztési tervet, melyben központi szerepet kap az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, a Tisza II. vízlépcső megépítéséhez kapcsolódva. Az öntözőfürt fekvés« alapján 1556 hold területre nyűik rendszeres öntözési lehetőség. S a kapcsolódó szervezési és termelési feladatokkal is részletesen számol a terv. Asztalos Bálint A számok Bérfejlesztés "71 beszél Dck Hatezer-egyszáz holdon gazdálkodik a tsz- Tagjainak szánta 1150 fő, négyszáz járadékos és nyugdíjas. A főkönyvelő a fix számokat közölte. 1967-ben a közös vagyon. 41. 1968-ban 48. 1969- ben 55 millió. A tiszta vagyon — ugyancsak két év alatt — 9 millió 758 ezer forinttal gyarapodott. A dolgozó tagság személyes jövedelme, egy tagra jutó átlagban 13 267 forintról 17 600 forintra javult. Az eléírt termelési eredményekről bal án elég annyit megemlíteni, hogy az idei országos mezőgazdasági kiállításon harmadik dijat nyert a tsz cukorrépája. Az eredmények hatására nem maradt el a tagság részesedési módszerének „reformja” sem. A korábbi munkaegysóges és részes művelési rendszerrel szemben, a havonként előlegezett készpénzes teljesítménydíjazásra tértek át. Milliók cs primőr Az idei évre 11 millió építési beruházást irányoztak elő. Ebből 9 milliós építési értéNem egészen egy hónap múlva, 1971 januárjától új szabályozók határozzák ítjeg vállalatainknál a i bérfejlesztést, a nyereséget, általában a jövedelmek alakulását. „Zsebbe vágó” kérdés, indokolt a széles körű érdeklődés iránta. Megfigyelhető viszont, hogy minden újjal, a bevezetésre kerülő szabályozókkal szemben is elhangzik kétely, aggodalom: már előre kudarcot jósolnak a kis- hitűek. Hallani olyan véleményt is. hogy valamiféle „nadrágszíjszorítás” következik. Ha ez így lenne, homlok- egyenest ellentétben állna azzal a társadalmi törekvéssel, hogy' szüntelenül javítanunk kell az életkörülményeket, ami egyenes következménye a szocialista gazdasági rend erősödésének. De nincs is ez így! Rendeletek hosszas ma- gyarázgatása helyett elég, ha csupán arra utalunk: az új szabályozás jobban a végzett munka eredményéhez kapcsolja a jövedelmek alakulását. Azt célozza, hogy minden kifizetett forintnak konkrétan mérhető fedezete legyen, hogy ügyeskedés helyett a becsületesen elvégzett munka lehessen a vastagabb boríték egyedüli forrása. Gazdaságunk stabilitása szükségessé teszi a bérszin, iToitaá sfcsmmel tartását. Ebből egyesek arra következtetnek, hogy éppen a bérszínvonal köti gúzsba a vállalatokat: „büntetlenül” nem emelhetik majd a béreket. Mi a valóság ezzel szemben? A mértéktartó, társadalmi méretekben indokolt bérszin. vonal-emelést, nemhogy szankcionálnák, hanem különböző befizetési kötelezettségek csökkentésével serkentik az új szabályozók. Ha százalékban mérve nem is nagy ez a „kedvezményezés", összegszerűen nem is kevés. Igaz viszont, hogy az átlagostól eltérő, túlzott bér* szim vona 1 - emel ést progresszív módon — egészen 400 százalékig — megadóztatja az állam. Aki egy kicsit is végiggondolja ezt, gyorsan rajon: szükség van ilyen biztonsági intézkedésre, különben sok helyütt „elúsznának” a bérrel, ami káros lehetne az egész népgazdaságra. Tovább világosodik a kép. ha a vállalati nyereséget is bekapcsoljuk okfejtésünkbe. Bért csakis a nyereség terhére lehet fejleszteni — ez köztudott. Ugyancsak a részesedésből kell fedezni azokat a kötelezettségeket is, amelyek egy nagyobb arámat bérszinvonal-emeléssel járnak. Tehát — ha bírja a nyereség — elvileg nincs határa a fejlesztésnek. S mert azt is tudjuk, hogy a nyereséget legérzékenyebben az egy főre jutó termelési érték befolyásolja, ebből nyomban következik: a jövőben még több múlik majd a szorgalmon, a hozzáértésen. Jobban előtűnik majd az üzemen belüli .,munkanélküliség”. a még mindig elég sok felesleges munkaerő, a magas létszám átka. Ha új munkaerők beállítása helyett a meglévő kollektíva old meg lényegesen nagyobb munkát, több lesz a nyereség is. Lesz tehát mihez nyúlni áremeléseknél, nem kel1 majd rettegni a következményeitől. A jövedelmeknek a nye- . reséghez történő kapcsolása tehát jobban megfelel az masságosságnak. a célszerűségnek, s kedvezően alakítja majd a munkafegyelmeit. a munkaidő jobb kihasználását, az egészséges munkaerő-gaa- dáikodást. December elsején tartották meg a Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat dolgozói annak a Z. 1. jelzésű — egyelőre utcaszám nélküli — lakáskomplexumnak a műszaki átadását, mely a záhonyi lakásjogosultak problémáin segít. Ez a kis, ünnepségnek is beillő aktus csak kezdete volt annak az átadási sorozatnak, mellyel a szabolcsi építők az év utolsó hónapjában át kívánják adni tulajdonosaiknak mindazokat a lakásokat, melyeknek idei elkészülése legalábbis problematikus volt eddig. így kerül sor még decemberben a nyíregyházi Északi nagykörút két eddig be nem épített telkén — tehát még a régi, nem házgyári technológiával készült első szakasznak a részein — a B. 13-as épület húsz lakása és a C. 1-es jelzésű épület negyvenkét lakása átadására. Ugyancsak befejezés előtt áll, — közel háromszáz dolgozó szorgos munkájának jóvoltából — a belső szakipari munkák befejezése a Kert közben épülő húsz lakás, az Ószőlő utcai nyíregyházi kétszer négylakásos ház — és még több épület befejezésére idén, rry?g decemberben. Szerencse, hpgy a szép idő segít, nagy fagyok nem voltak, és építő-, falazómunka már alig van hátra. így — jobbára határidő előtt — a pártkongresszus előtt tett ígéreteknek megfelelően körülbelül még 180 család jut lakáshoz még idén az építők szorgalmának jóvoltából. lljabk 180 lakás átadására készülnek az építők
