Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

A családi körnek már a televízió elválaszthatatlan tagja. (A felvételt Hammel József készítette Apagyon, a Kossuth Lajos utca 50. szám alatt Sziráki Béla, a VAGÉP lakatosának otthonában.)

Érdek és öntudat

A köztudatban máig is eleven még az a nézet, amely Äentetet lát az érdek és az öntudat között. Ez valószínűleg nem kis részben annak a valláserkölcsi nevelésinek maradványa, amely tagadta az összefüggést az emberek „e világi” érdekeltsége és cselekedeteik erkölcsössége között, s az erkölcsösséget nem az emberek, a társadalom helyzetéből, érdekeiből, hanem valamiféle örötk, változatlan, „isteni parancsolathoz” való viszonyból magyarázta. Érdekes módon a szocialista építés első évtizedében a lényegében hagyományos vaHásenkölcsi megítélés terjedt el, mint szocialista, marxista álláspont, természetesen azzal a nagy különbséggel, hogy a viszonyítási alap szerepét nem „isteni parancsolatok” játszották, hanem a munkásosztály változatlanoknak feltételezett érdeked.

E felfogás szerint úgy volt lehetséges és kötelező a munkásosztály céljait szolgálni, hogy közben háttérbe kellett szorítani nemcsak az egyének, de az osztály egyes rétegeinek sajátos külön érdekeit; az volt tehát az öntudatos, aki ezt a szolgálatot önzetlenül, egyéni érdekei rovására is vállalta.

Történelmi érdek: a hatalom megszerzése, megszilárdítása

E felfogás, naiv egyszerűsége mellett is, történelmileg nélkülözhetetlen és pozitív szerepet játszott, amennyiben a hatalomért vívott harc, majd az ellenforradalom leverése és a szocializmus alapjainak lerakása valóban olyan lömegakti- vrtást igényelt, amely elkerülhetetlenül háttérbe szorította az egyének, illetve a kisebb társadalmi egységek, rétegek, csoportok különérdekeit, hogy érvényesülhessenek a dolgozó osztályok közös, alapvető érdekei: a szocialista hatalom megteremtése, megszervezése és megtartása, a kizsákmányolás és a munkanélküliség megszüntetése, a szocialista iparosítás, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtése, a szocialista kulturális forradalom első eredményeinek elérése.

Pártunk már a VII. kongresszusán, 1959-ben felismerte, hogy a hatvanas években, éppen, az elért eredményekre támaszkodva, változtatni, helyesbíteni kell a korábbi felfogáson: határozatot hozott a gazdaságirányítás régi módszereinek

felülvizsgálatára, új módszerek keresésére, s arra, hogy máris erősíteni kell a dolgozók anyagi érdekeltségét az iparban is, az akkor gyors ütemben kialakuló mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is. Fel keltett ismernünk azt, hogy a szocialista forradalom alapvető vívmányainak megőrzése és gyarapítása, eredményeink továbbfejlesztése nem lehetséges a korábbi szemlélet alapján, amelyben a fő szerepet a munkás- osztály osztatlan és változattam „történelmi érdekeinek” csak viszonylagosan jogosult képzete játszotta. Ez addig, amíg a szocializmus alapvető kereteinek kialakítása volt a fő feladat, nem akadályozta, hanem elősegítette a munkásosztály osztály- céljainak elérését. Amikor azonban létfontosságúvá váltak a gazdaságpolitikának olyan céljai, mint az összes dolgozó rétegeik életszínvonalának rendszeres emelése, a lakásikérclés megoldása, a magasabb színvonalú gazdasági együttműködés a szocialista és nem szocialista országokkal, a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának biztosítása a gazdasági fejlődés kívánatos üteme mellett, a műszaki fejlesztés és a népgazdaság helyes ágazatai arányainak kialakítása, akkor, e problémák természetéből következőleg is, világossá vált, hogy mindezt csakis a társadalmilag szervezett termelőmunka hatékonyságának növelésével oldhatjuk meg. Ebből szinte egyenesen következik, hogy a munkásosztály történelmi érdekei és valamely konkrét népgazdasági, vagy munkamegosztási ág, valamely konkrét termelőüzem kollektívájának mai törekvései közötti kapcsolat jóval bonyolultabb, mint azt korábbi szemléletünk feltételezte.

Nem lehet az öntudat számlájára írni

A régi ga.zdaságirányítási rendszer kritikai felülvizsgálata során kiderült, hogy a szigorúan értelmezett, részletes központi előírásokra épült tervgazdálkodás mellett is a nemzeti jövedelem elég nagv (15—20) százaléka a tervtől függetlenül ..mozgott”, sokszor pozitív, sokszor azonban negatív értelemben, népgazdasági szintű pazarlásokat okozva, amit semmiképpen sem lehetett csupán az „öntudat” számlájára írni, s felvilágosító munkával megszüntetni. Be kellett látnunk, hogy a történelmi értelemben vett öntudat, osztályön- tudat és az osztály mai és távlati érdekei között reális ellentmondások feszülnek, amelyek tudomásulvétele és tanulmányozása a célravezető, nem pedig ideológiai munkával való „áthidalásuk”.

Ez az új — nem elméletileg új, mert a marxizmus—le- ninisanus már régen, ismerte ezt az összefüggést. — szemlélet és megközelítés már érvényesül t, a gazdaságirányítási rendszer reformjának előkészítése és bevezetése során A Központi Bizottság, majd a IX. kongresszus által elfogadott koncepció először is számot vetett azzal, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez a minőségi munkát, a .munka termelékenységének növelését, s a fejlődés magasabb színvonalon való folytatását igényié feladatok megoldásához, „többlépcsős eljárásra” van szükség az osztályérdek, a közérdek konkrét tartalmának megfogalmazásában (a népgazdaság távlati és rövidebb távú terveinek elkészítésében). Másodszor, ezek megvalósításában is nélkülözhetetlen a vállalati dolgozók kollektiv érdekeinek elismert és szabályozott, de önállóbb, szabadabb hatása a közérdek, a népgazdasági célok realizálása. S harmadszor: a vállalati kollektív érdekeken belül nélkülözhetetlen az egyéni érdele differenciáltabb érvényesülése, illetve érvényesítésének törvényes lehetősége. Ezen új körülményeik között új módon vetődik fel az érdek és az öntudat, az érdekeltség és az ön tudatosság problémája.

öntudat egyenlő: hozzáértő cselekvés

Először is: új, önállóbb gazdasági szerepének megfelelőm, a vállalat most már nemcsak végrehajtója a központban kidolgozott tervfeladatoknak, hanem részt vesz a népgazdasági tervek kidolgozásában is. Ebben önálló, csak általa el- végettiető funkciója van, ami nagymértékbe» növeli a vállalati vezetők, társadalmi szerveik, az egész vállalati kollektíva felelősségét és érdekeltségéit a terv .megvalósításában, az ehhez szükséges feltételek feltárásában, megteremtésében. Másodszor-, a vállalati kollektíva, a vezetők, társadalmi szervek, üzemrészeit, brigádok és egyénék ön tudatosságának fóliát most már nem felülről készen kapott és „rájuk rótt” feladatok megoldásán mérhetjük, hanem mindinkább azon a hozzáértésen, szakértelmen, találékonyságon és szorgalmon is, amellyel feltárják és kihasználják saját tartalékaikat, okosain és hatékonyan gazdálkodnak saját adottságaikkal, a nép rájuk bízott vagyonával. A központilag helyesen „beállított” szabályozók mellett ebben messzemenően érdekéitek is. Harmadszor, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egységét helyesen megvalósító gyakorlat — amelynek kialakításához nélkülözhetetlen az üzemi, munkahelyi demokrácia meglévő lehetőségeinek kihasználása és továbbfejlesztése — olyan légkört, olyan helyi hangulatot, ideológiai-erkölcsi klímát teremt, amelyben népi elég „fórumokon szerepelni” és szép szavakat mondani az öntudatról, közérdekről, hanem gyakorlatilag js példát kell mutatni hozzáértésből, készségből, szorgalomból, minőségileg is kifogástalan munkából. & ha a valódi/ a munkahelyi közvélemény előtt, annak demokratikus tájékoztatása és kontrollja mellett is igazolható tényleges teljesítmény szerint differenciáljuk a béreket, prémiumokat, jutalmakat, kitüntetéseket és az erkölcsi megbecsülés egyéb módjait, akkor ez a demokratikus vitákban edződött, munkahelyi közvélemény olyan erkölcsi-politikai erővé válik, amely képes a konzervatív, káros egyenlősdi dien hatékonyan fellépni szocialista elveink védelmében, csakúgy, mint elejét venni az igazságtalan, nem a teljesítmények különbségén alapuló differenciák keletkezésének.

A X. pártikongresszus beszámolóján, határozatán végigvonul az az egyetértés kísérte szemlélet, amelyet az utóbbi évek tapasztalatai megerősítettek, s a kongresszus előtti taggyűlések, pártértekezletek újra összegeztek: a szocialista tudat, az öntudat fejlődése elválaszthatatlan mai és távlati érdekeink helyes értelmezésétől, s ezek tényleges érvényesítésétől. A munka, a termelőmunka körülményei és eredményei gyakorolnak a legnagyobb és legközvetlenebb hatást a szocialista öntudat és erkölcs fejlődésére, s ezek alapján szállhatunk szembe, elveink és érdekeink védelmében, társadalomban még továbbélő, olykor megélénkülő kispolgári jellegű nézetekkel és magatartásokkal, a teljesítmények különbözőségét is tagadó, s ezek méltó megbecsülését elítélő konzervatív egyenlősdi vei, a tényleges teljesítménnyel nem igazolható bérdáfferecnciákkal, valamint a rajtuk élősködő, belőlük táplálkozó gátlástalan harácsoiás; haszonlesés, korrupció jelenségeivel.

Kovács Feren#