Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-24 / 301. szám

«. «#<M 1970. *cem6er Jfc KSLW-MAGYAItOllSZA© I moszkvai tárgyaláson erősödtek a szeviet—egyiptomi kapcsolatok A kairói sajtó vezető he­lyen számol be az Ali Szabri alelnök vezette egyiptomi kül­döttség í moszkvai tárgyalá­sairól. A lapok kiemelik, hogy Ali Szabri keddi üzene­tében tájékoztatta Szadat el­nököt a szovjet—egyiptomi tárgyalások első eredményei­ről. Az A1 Aklibar vezércikke rámutat, hogy a külföld fő­ként azért, szentel nagy fi­gyelmet, s tulajdonit fontos­ságot a szovjet—egyiptomi tárgyalásoknak, mert ezekre olyan időben kerül sor, ami­kor végéhez közeledik a meg­hosszabbított lűzszünet, és csak rövid idő választ el at­tól a naptól, amelyen Jar­ring ENSZ-meg bízott jelen­tőt tesz a Biztonsági Ta­nácsnak a közvetítő missszió eddigi sorsáról. A nyugati fő­városokban ügy találják — Nagy energiatartalékokkal rendelkezik a Lunoliod—1 l Tbant levele a Biztonsági Tanács elnökéhez U Thant, az ENSZ főtitká­ra, a közgyűlés megbízásából levélben fordult Jakov Ma­likhoz, a Biztonsági Tanács * havi elnökéhez. Ebben fel­hívja a Biztonsági Tanács fi­gyelmét. hogy fokozódnak a dél-rhodesiai fajüldöző rend­szer megtorló intézkedései Zimbabwe afrikai lakossága ellen. A közgyűlés kitart állás­pontja mellett, — folytatódik a levél —hogy a biztonsági Tanács szigorítsa meg a szankciókat a r'nodesiai rend­szer ellen, sőt új szankciókat vezessen be a Dél-afrikai Köztársaság és Portugália el­len. mivel kormányaik nem teljesítik a Biztonsági Tanács határozatait. ti megállapodások a niagvar—szovjet műszaki együttműködésről Erdei Lászlóné nyilatkozata kubai tapasztalatairól Dr. Jávor Ervin, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyet­tese és M. J. Rakovszkij. a Szovjetunió Állami Tervbí- zottságának elnökhelyettese, a magyar—szovjet műszaki-tu­dományos együttműködési bi­folytatja az A1 Akhbar —, hogy nagy a hasonlóság az EAK és a Szovjetunió állás­pontja között, s tovább erő­södik a két országot összefű­ző barátság. A Szovjetunió­nak eltökélt szándéka, hogy minden területen, így katonai térén is támogatja az arab ügyet, A cionizmust támoga­tó államok, mindenekelőtt az Egyesült Államok, arra szá­mítottak: az Izraelnek nyúj­tott katonai segítség fokozá­sa és az izraeli katonai fö­lény fenntartását garantáló nyilatkozatok arra kénysze­rt tik majd a Szovjetuniót, hogy lassítsa az EAK támo­gatásának ütemét. A moszk­vai tárgyalások és az ott el­hangzott nyilatkozatok azon­ban meghiúsították az izraeli és amerikai reményeket. Az Arab Szocialista Unió főtitkársága újabb lépéssel fokozta az EAK kibontakozó­A földi irányítóközpontban előzetes tájékoztatót tartottak a Lunohod—1 segítségéve! holdkutatást végző operatív és műszaki csoport tagjai. Elmondották, hogy a Lu­nohod—1 körülbelül 1,4 kilo­méterre távolodott el délke­leti irányban a Luna—17 le­szálló fokozatá éi és összesen több mint 1700 métert tett meg az Esök-tengerének ba­zaltsíkságán. A holdjáró 33 televíziós panoráma lel véted készített. amelyeken több ezer'krátert rögzített. Körül­belül egymillió négyzetméter területet vizsgált át. A második holdnappal ide­jén a Lunohod tipikus „ten­geri” vidéken haladt előre. Útja során kiderítette, hogy a Hold kőzeteiben a külön­böző vegyi elemek nem ál­landó arányban fordulnak zottság elnökei szerdán este a Duna Intercontinentalban aláírták a bizottság 15 ülés­szakánál jegyzőkönyvét. Az aláírásnál jelen volt F. J Tyitov. a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. ban lévő nemzetközi diplo­máciai öffenzíváját. A hiva­talos állami küldöttségeken kívül nagyszámú poLitikai és társadalmi delegáció utazik külföldre, azzal a feladattal, hogy ismertessék a közel- keleti válság politikai megol­dását szorgalmazó egyiptomi törekvéseket, s leleplezzék a rendezést szabotáló. akadá­lyozó izraeli—amerikai ma­nővereket. Ez a kezdeménye­zés nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a meglátoga­tott országok államvezetéséh túl. a dolgozó tömegek ro- kon szén vét, támogatását is megnyerjék az igazságos arab ügynek. Az A1 Ahram értesülése szerint Zajjat egyiptomi ENSZ-fődelegátus szomba­ton New Yorkból visszatér Kairóba, hogy konzultáljon Riad miniszterelnök-helyet­tessel és külügyminiszterrel. elő. Ez arról tanúskodik, hogy a holdkőzetek nem egy­neműek. A felszínen egyes kövek nem morzsol ódnak szét még a holdjáró fedélzetén lévő különleges szerkezet nagy erejű nyomására sem. Mások éppen ellenkezőleg, könnyen szétporladtak a szerkezet csekély hatásfokú alkalmazá­sakor is.. A Lunohoddal létesített kapcsolatok során 7 csillagá­szati panorámakép érkezett, amelyeken pontosan látható a Nap .,h ..ly^ete; két. egyide­jűleg készí tett panorámafel­vételen rögzítették a Nap és a Föld helyzetét a Hold ég­boltján. A panorámafelvéte­lek segítségével tisztázták a Lunohod koordinátáit. A Lunohod—1-gyel szer­dán létrejött rádiókapcsolat során a szovjet tudósokat és konstruktőröket a holdjár­mű berendezéseinek, gépcso­portjainak és műszereinek „közérzete” érdekelte — kö­zölte a TASZSZ külön tudósí­tójával a Lunohod főenerge­tikusa. A Lunohod—1 a következő holdéjszaka előtt akkora energiakészlettel rendelkezik, amely tökéletesen elegendő a tudományos kutató- és kísér­leti munkák elvégzéséhez. A kubai nőszövetség meg­hívására magyar nőküldöttség látogatott Kubába. Erdei Lászlóné, az MSZMP KB tag­ja, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, a kül­döttség vezetője a kéthetes látogatás tapasztalatairól nyi­latkozott az MTI munkatársá­nak: — Nem először jártam Ku­bában: 1902-ben a kubai nők 1. kongresszusán, most pedig a nőszövetség VIII. plenáris ülésén vettem részt Havan­nában így jó alkalmam volt arra, hogy korábbi szemé­lyes élményeim alapján ösz- szevethessem, milyen hatal­mas utat tett meg a kubai nőmozgalom, s milyen fontos szerepet tölt be országa poli­tikai. gazdasági és társadal­mi életében. Négy óra hosszat tartott szerdán Berlinben Kohl NDK miniszterelnökségi államtit­kár és Bahr nyugatnémet ál­lamtitkár második összejöve­tele. Az első találkozóra, mint ismeretes, november 27-én került sor. A megbeszélésről — hason­lóan az első találkozóhoz — nem adtak ki közös közle­ményt Berlinben hivatalosan csak annyit jelentettek be. hogy a felek megállapodtak a véleménycsere folytatásában. Hasonló értelemben nyilatko­zott szerdán délután Nvugat- Berlinben újságírók előtt Bahr 'államtitkár is. Lehetsé­gesnek tartotta, hogy a kö­vetkező összejövetelre már (Folytatás az 1. oldalról) ben érdekelt a kooperáció kiterjesztésében és elmélyíté­sében. Egyidejűleg tovább akarja fejleszteni gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai 1 a fejlett tökésállamokkal és a harmadik világ országai­val is. Jaroszewicz hangoztatta, hogy a kormány külpolitikai téren folytatja az eddigi vo­nalat. Rámutatott, hogy a lengyel külpolitika alapja a Szovjetunióval és a szoci­alista országokkal fenntartott barátság és a kormány meg­különböztetett figyelmet for­dít a szovjet—lengyel barát­ság és szövetség erősítésére. Utalt arra. hogy Lengyelor­szág aktívan részt vesz az összeurópai biztonsági érte­kezlet előkészítésében. A nemrég aláírt lengyel—NSZK államközi szerződésről szólva A szélesen kiépített iskola­hálózat a fiatal lányoknak az általános műveltség mellett szakmai képzettséget is ad. Kubában — a nőszövetség hatáskörébe utalták a bölcső­dékről. óvodákról történő gondoskodást is. Jóie.ő érzés volt tapasztalnunk, hogy e távoli országban milyen rangja van a magyar gyer-_ mekpedagógiai t;# -Imányok­nak. — Egyébk-'-'- is arról győ­ződhettünk meg kintjár- tunkkor, nogy a hazánkba látogatott kubai nőküldöttsé­gek a nálunk szerzett tapasz­talatokat jól kamatoztatják sajátos viszonyaikra alkal­mazva mind a nőmozgalom­ban. mind pedig az élet más területén. KOMMENTÁR Egymillió csendőr Az U. S. News and World Report című fontos amerikai hetilap eheti, szerdán meg­jelent számában a világ leg­különbözőbb pontjain megta­lálható amerikai katonai tá­maszpontok hálózatáról közöl részletes cikket. A sok adat­ból hadd idézzük csak a leg- pan tosabbakat. Az Egyesült Államok jelen­leg egymillió (!) katonát ál­lomásoztál külföldön. Ebből 401 ezer található a del kelet­ázsiai, s mintegy 300 ezer « nyugat-európai térségiben. Elképzelhető, hogy i O vn óriása haderő — hozzászámít­va az emberekhez a hadfel­szereléseket is — micsoda mammutösszegbe kerüi. Az sem kétséges, ki fizeti ezt a számlát: az amerikai ad «fi­zető. Akik között, nem vitás, milliomosok és gazdag rétegek is vannak, de azok ezt jól bírják, különben hogyan tud­nának milliomosok, illetve gazdagok maradni. Akik ke­vésbé jól bírják: a kevésbé tehetős, a szolidan, sőt: » szegénységben élők. Annál i# kevésbé, mert nemcsak adói­kat növelik az óriási katonai terhek, hanem ezzel párhu­zamosan rontja pénzük érté­két az utóbbi években foko­zódó infláció. De hát ez az ára annak, ha egy hatalom minden áron a világ csendőrének szere­pét akarja magára erőltetni. Legalábbis e hatalom veze­tői — nem törődve azzal, hogy az általuk vezetettek jó részének már régen nem tetszik ez a vLlágcsendőri szerep. Furcsa viszont, hogy h« valaki ilyen magabiztosan játssza ezt a szerepet, miért sértődik meg annyira, ami­kor a vele járó óhatatlan kockázatot is kell vállalnia? Konkrétan: miért csap olyan nagy lármát a Fehér Ház és a Pentagon a VDK elleni ag­resszió során a VDK fogsá­gába esett — a VDK adatai szerint 368 — fogoly Körül? A VÜK most már többször felajánlotta: amennyiben az USÁ bejelenti, hogy 197L június 30-ig kivonja az ame­rikai csapatokat Dól-Viet- narnból — tehát: a világ csendőre több százezer fővet kevesebbre csökkentheti csendőri létszámát —, akkor azonnal megindulhatnak a tárgyalások a 368 ember sza­badon bocsátásáról. Nixonék azonban semmifé­le kivonulási határidőt nem jelentenek be. s ezzel el­árulták, hogv a lármás „ag­godalom” a VDK fogságában lévő amerikai katonákért — részükről valójában csak pro- pagan daf ogás. legállapoiitak az i\l)K~~í\SZK tárgyalások foivlatásálian januárban sor kerül. Továb­bi kérdésekre válaszolva Bahr kijelentette, hogy a fe­lek, az előrehaladás érdeké­ben, titoktartásban állapod­tak meg, ezért nem közölhet részleteket a szerdai megbe­szélésekről. Hangoztatta, hogy a véleménycsere légköre tár­gyilagos volt. Bahr szerdán délután a Nyugat-Berlinben tartózko­dó Brandt kancellárt tájé­koztatta az NDK fővárosában folytatott eszmecseréjéről. Politikai megfigyelők han­goztatják, hogy Kohl és Bahr második találkozója, az elő­zetes várakozásoknak megfe­lelően pusztán a vélemény- csere folytatására irányuló megállapodással ért véget. elinondotta. hogy a stórstőiSte életbelépése . titán a két ál - iám diplomáciai kapcsolatra lép egymással. Jaroszewicz a továbbiak­ban javasolta, hogy Stanis­law Kocioleket, akit a LEMP KB titkárává választottak, mentsék fel miniszterelnök­helyettesi tiszte alól. Ugyan­csak javasolta, hogy mentsék fel Franciszek Kaim nehéz­ipari és Janusz Hrynkiewicz gépipari minisztert is. Javas­latát a nemzetgyűlés elfo­gadta. A miniszterelnök javasla­tára ezután Franciszek Kaí- mot és Jan Mitregat megvá­lasztották a minisztertanács elnökhelyetteseivé. Tadeusz Wrzaszczyk gépipari, Wlodzi- mierz Leitczakot pedig ne­hézipari miniszterré. Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós 19. 10 perc múlva két nyomozó ér­kezett a lelkész szállására, és az esküvel hitelesített nyilat­kozott tanúsága szerint Eriksson — jellegzetes, sze­rény szűkszavúságával — azt közölte velük, hogy „amióta csak megtörtént, izgat engem ez a dolog, ezért ma este ide­jöttem a lelkészhez, és el­mondtam neki, mi történt,” A nyomozók hűvös, semle­ges. magabiztos hangon hall­gatták ki. „Nem voltak fel­háborodva, semmi nem lát­szott rajtuk” — emlékezik vissza Eriksson. „Csak a kö­telességüket végezték.” Amint a két nyomozó felmér'e az ügy súlyosságát, egy percet sem vesztegetett. „Szinte észre sem vette V, és már a dutyiban ültem” — mondta Eriksson. , Egy acélfalú ma- génzárkába csuktak Meg­nyugtattak. hogy csak védel­mi őrizet céljából.” Ettői a pillanattól kezdve Eriksson katonaélete gyöke­res fordulatot vett. Mikor né­hány óra múlva kieresztetté': a zárkából, már nem magá­nos, illegális feljelentő volt. hanem fogask# -k egy bonyo­lult igazságszolgáltató gépe­zetben, amelynek az volt a célja, hogv bizonyítékokat gyűjtsön, kihallgassa a gya­núsítottakat, és egyáltalán. hogy megállapítsa. valóban létezik-e a bűnügy. Amint megindult Mao meg­gyilkolásának kivizsgálása, a legkülönbözőbb szakemberek értekeztek Erikssonnal: pato- lógusok, bűnügyi nyomozók. ügyvédek, ballisztikai és lő­fegyverszakértők. Még köz­katonai minőségében is az igazságszol gélt utassal kerül i kapcsolatba, áthelyezték ugyanis a Camp Radcliffi 545-ös tábori rendőr század­hoz. amelynek kötelékében ettől kezdve magas rangú tisz­tek biztonságára vigyázott, kapuknál őrködött, időnként részt vett a támaszpont terü­letének „átfésülésében”, ami esetleges vietkong beszi­várgás ellen irányult, és mindennap délután négy óra­kor beszállt a „piástaxiba”, a tábori rendőrség autóbuszá­ba, amelynek tíz volt a fel­adata. hogy fölszedje azokat a közkatonákat, akik a két /' mérföldre eső An Khe „po­kolnegyedében”, vagyis bár­jaiban és bordélyaiban túlsá­gosan „eláztak”. „A bűnügyi nyomozó ható­ság nem hagyta, hogy gép- f egy vetkezető legyek” — em lékezett Eriksson. „Leállítol tók az áthelyezési papírjai- mat. Azt mondták, túlságr san veszélyes munka, és csa akkor tudnak tanúként fo! használni, ha élve mara.lo ■ Katonaéletének hirtelen fordulatát Eriksson a Kirk- kel folytatott beszélgetését követő reggelen tapasztalta. Még fel sem ébredt szinte, amikor a tábori rendőrök zárkájából a tábori rendőr­ség felügyelőjének irodájába kísérték, ahol újabb kihall­gatásnak vetették alá. „Gya­korlatilag én xnagam is gya­núsított voltam” — mondta Eriksson. „A bűnügyi nyo­mozók ezt tüzetesen el is magyarázták nekem, és egy­úttal ismertették törvényben biztosított jogaimat, többek között azt, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni.” Mi­kor véget ért a kihallgatás, felkérték, hogy vezessen el egy kutatókülönítrnényt a 192-es magaslatnak arra a pontjára, ahol állítása szerint Mao holtteste megtalálható. A különítményt egy osztag- nyi fegyveres legénység is el­kísérte, hogy megvédje őket egy esetleges rajtaütéstől. Másnap reggel, december 9-én indultak útnak. An Kheből először egy szükség- epülőtérre repültek, közel Torst századparancsnoksá- 4ához. A csoportot egy ezre­des, egy őrnagy, majd leszál- ■isuk után még Vorst száza- ios vezette, aki Eriksson •ányában némaságba burko­déit. Velük volt néhány bűnügyi nyomozó, fényké­pész, egy lőfegyver és . egy ballisztikai szakértő. A repülőtérről gyalog tet­ték meg a 192-es magaslatig az utat. Hatórás gyaloglás következett a nehéz terepen, s mikor végre közvetlenül a csúcs alá érkeztek, többen közülük, akik nem szokták meg az ilyen hosszú gyalog­úinkat, szinte teljesen kime­rültek. Eriksson feszülten kémlelni kezdte a vidéket, azt a különös formájú szik­laképződményt kereste, ahol a leszúrt lányt agyonlőtték. Annak idején rendkívül szo­katlannak találta a kiugró, csavart sziklát, de most, mi­re újra hozzászokott a kör­nyezethez, meglepetve látta, hogy a sziklához közel an­nak pontos ikermása emel­kedik. A kettő közül az egyiken kellett, feküdnie a lány holt­testének. Eriksson tudta ezt, s hogy a különítmény többi tagját megkímélje a szükség­telen fáradságtól, egymaga vágott keresztül a hatalmas bozóton, hogy körülnézzen. Mao testét nem találta, ami­kor tehát újra c t tlakozott a többiekhez, akik addig vára­koztak, másik sziklára muta­tott. „Ott lesz” — mondta határozottan. A többiek mö­gé zárkóztak, s ő szótlanul gyalogolt a másik sziklához, amely hetvenöt méter távol­ságra lehetett. Nem telt bele sok idő, és megtalálták Mao holttestét. Merev kiflialak- ben nyugodott egy fészek- szerű mélyedésben, földdara­bok, kődarabok és kusza in­dák között. Már három hete ott fe­küdt. erősen oszladozóban volt a tesre. A többiek köréje csoportosultak, s a kör szé­lére húzódó Erikssont kényel­metlen érzés fogta el a töb­biek céltudatos kiváncsisko- dása láttán. „Újra csak azt végezték, ami a dolguk volt” — emlékezik Eriksson, „ök sohasem hallották Mao hang­ját, nem látták, hogyan ci­pelte Manuel hátizsákját.” A feladatukat lankadatlan buzgalommal végző férfiak kicövekeltek egy harminc négyzetlábnyi területet, hogv azon belül kutassanak, és hamarosan egy sereg bizonyí­ték gyűlt össze: töl tény hüve­lyekből származó ólomdarab­kák a ballisztikai és lőfegy­verszakértők részére, és Mao testének foszlányai a kór­boncnokoknak. Magát a holttestet egy katonai „hul­laszatyorba” — elesett kato­nák szállítására rendszeresí­tett drapp színű, vízhatlaní­tott sátorlapba — helyezték. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom