Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

#Wb. dmapmber TU. KW WT-MA<5YAHOTtS2!.«l *. aMa! Élni a lehetőségekkel Mindent elölről kezdtek A LEGNEHEZEBB ESZ­TENDŐ MÉRLEGÉT vonták meg a nyírségi termelőszö­vetkezeti szövetség területén gazdálkodó közös gazdaságok, szakszövetkezetek küldöttei december 16-án, a küldöttköz­gyűlésen Nyírbátorban. Ezt tükrözte a beszámoló, a hoz­zászólások. Lehetetlen egy írás keretében mindazzal a sokrétű problémával, gond­dal foglalkozni, amely e ta­nácskozáson felvetődött. Így Csak néhány fontos, a to­vábbi feladatokat is megha­tározó kérdésről szólunk. E tsz-szövetség területén gazdálkodó 69 közös gazda­ság közül 36 az olyan gyenge természeti és közgazdasági adottságú tsz, amelyekben az idei rendkívüli rossz időjá­rás, a vezetésben, szervezés­ben, az anyagi és szakember­ei! adottságban. beruházások­ban mutatkozó gondok még hatványozottabban jelentkez­tek E terület tsz-eihek több­sége kicsi, alig haladják meg átlagosan a 2000 holdat, ta­lajuk gyenge, s csaknem 80 ezer hold az a terület, ame­lyen jövedelmező gazdálko­dást nem, vagy csak tízszere­zett befektetéssel lehet vé­gezni. Ezek a közös gazdasá­gok szinte alig létezhetnének ez ál'ami támogatás nélkül. Ennek ellenére mégis figye­lemre érdemes, hogy ezek a tsz-ek is összefogtak, s közü­lük 62 aj áldott fel, s adott Jelentős segítséget az árvizes területein gazdálkodó tsz-ek­nek. Ez mutatja, hogy a mostoha körülményeik ellené­re mindent megtettek a gazdálkodás eredményessége, a tsz-ek erősítése érdekében. KÜLÖNÖSEN A GYENGE ADOTTSÁGÚ TSZ-EK hely­zete súlyos, de nem tragikus. Ebben közrejátszott az, hogy' például a belvizek miatt a táj adottságainak megfelelő­en fő termákként termelt ke­nyérgabona, burgonya, do­hány termésátlagai a terve­zettől 20—30 százalékkal el­maradtak. Ez értékben több milliós kiesést jelent. Érez­ni fogja a közös gazdaságok legalább fele, a szövetkezeti tagság. A felszólalásokban azonban szó esett arról is, hogy a rossz időjárást nem lehet mindenért hibáztatni, mert voltak olyan tsz-ek, amelyek — bár egyformán kedvezőtlen talajviszonyok­kal rendelkeznek —, egymás mellett gazdálkodnak, a barázdák összeérnek, mégis egyikben kimagaslóan szép eredményeket értek él, míg a másikban mérleghiány várható. Nagyon lényeges, hogy a télen a szövetkezetek vezetői a pártszervezetekkel, a szövetkezeti nőbizottsá gok­kal, a szakemberek bevoná­sával elemezzék az elmara­dás. a hiányok, a terméski­esések, valós okait. Ezek alap­ján állapítsák meg. mit kell tenniük. Bátran alkalmazza­nak — ha szükséges — szer­kezeti változásokat, jobban Gazdasági jegyzet Birság kocsiállásért Szeptemberig még „csak” 2 millió 123 ezer forint volt a vasúti kocsik állása miatt ki- BKabott bírság, októberben pe­dig meghaladta az öt és fél milliót. Természetesen' most is vannak vállalatok, amelyek mindent megtettek a gyors vagonkirakodásért. A nagy- kállói Zöld Mező jíermelös'zö- vetkezet — úgy mint az előző hónapban — egyetlen fillért Bem fizetett, pedig 234 koca kirakásáról kellett gondos­kodni. Ha lehet, még jobb a Felső-tiszai Erdő és Fafeldol­gozó Vállalat baktalórántházi mérlege, ők ugyanis 846 va­gon árut kaptak és egyetlen vágom kirakodásával sem kés­tek. Hasonlóan jó a görögszállá­Bi perlitgyár, a Fehérgyarma­ti Állami Gazdaság, a Gabo­nafelvásárló és F eldolgozó Vállalat nyírbátori és fehér- gyarmati telepe, a Nyíregy­házi Almatároló, a konzerv­gyár és a MÉK kisvárdai te­lepének eredménye. De ezzel vége is a felsorolásnak. A többi vállalat annál többet késett az áruk kipakolásávaL A TÜZÉP öt telepe egymil­lió forint bírságot fizetett. Ezek közül is legrosszabb a helyzet Vásárosnaményban, ahol az egy kocsira jutó állás­idő 44 óra. Ennél csak az Agrotröszt és a Chemolimpex Vállalat eredménye rosszabb, itt ugyanis 48, illetve 107 az egy kocsira jutó késett órák száma. De sorolhatjuk tovább: a Jáokmaj tisi ÁFÉSZ, a Nyírbátori Növényolajgyár, a Gabonáiéi vásárló és Feldol­gozó Vállalat nyíregyházi és mátészalkai telepe, a Deme- cseri B urgonyakemény ítő Gyár, as ÉRDÉRT mátészal­kai telepe, az 5-ös AKÖV nyíregyházi, mátészalkai, mándoki, vásárosnaményi lei- rendeltsége és még néhányon. És az okok ismeretlenek. Egyedül a Chemolimpex Vál­lalat jelezte, hogy vétlen a dologban, mert a MÁV a va­gonokat nem a megfelelő sor­rendben kapcsolja össze és a szerelvény összeállítása kés­lelteti a kirakodásokat. Nos, ezt a magyarázatot a MÁV vezérigazgatósága és a Kül­kereskedelmi Minisztérium szállítmányozási osztálya nem fogadta él. Nagyon sok viszont ez az öt és fél millió forint. És ép­pen októberben, amikor a vállalatokon kívül a mező­gazdaságnak is még több ko­csira lett volna szüksége. Az igényeket teljes mértékben kielégíteni pedig csak. úgy le­het, ha minden szállíttató a lehető leggyorsabban szabad­dá teszi a vagonokat. Ezzel nemcsak a többi szállíttatóin és a MÁV-om segít, de saját dolgozóin is. . A bírságot ugyanis a válla­lat nyereségéből kell kifizet­ni. (balogh) vegyék figyelembe a helyi adottságokat, mert csal?; így lábalhatnak ki a bajból. Ez a terület nem rendel­kezik még megfelelő szám­ban olyan modem szarvas- marha- és ser testen vés ztés i telepdskel, amelyek hamaro­san megváltoztatnál — a más helyen már jövedelmező állattenyésztés — helyzetét. Igaz, járult a sertéstenyész­tés, növekedett a létszám és az elhelyezési lehetőség. Két szakosított sertéstelep és két hasonló szarvasmarhatelep van. Ez kevés. Vannak lehe­tőségek, amelyeket, a tsz-ek összefogással megoldhatnak, csak még tapasztalható a vezetők részéről az idegen­kedés. Pedig a kis erőforrá­sokkal rendelkező gazdaságok erősödésének, jövedelmező gazdálkodásának egvi'k je­lentős módja a kooperáció. Különösen nagy lehetőség van a juhtenyésztés fejleszté­sére. A gazdaságok nem tö­rekedtek a jövedelmezőbb tartási viszonyok kialakításá­ra. társulások létrehozására. ALIG HANGZOTT EL JAVASLAT a felszólalások­ban a háztáji problémáiról. Pedig annak idején a szö­vetség ennék segítésére ha­tározatot fogadott el. amely szerint külön szakembereket keil beállítani a háztáji gaz­daságok segítésére. Ebben csak kezdeti eredmények vannak. Egyik legnagyobb gund, hogy még a közös gaz­daságokban is kevés a szak­ember. Egyik legfontosabb feladat — s ez megoldható! —, hogy a háztájiban meg­termelt termékeket, felnevelt általatokat a közös gazdaság értékesítse. Jó ez a tsz-nek is, tagjainak is. A vezetők egy része még mindig nem gondol a háztáji gazdaságra, ha műtrágya, vetőmag, kis­gép ellátásáról van szó. Nagyest lényeges az is, hogy mielőbb cseréljék ki a háztá­ji gazdaságokban még min­dig meglévő kistermelésű ál­latokat nagyobb hozamúakra. Erőteljesen szóltak arról, hogy a tsz-ekköl' ’ .Kapcsolat­ban lévő válMratbk köztsr né­hány fizetésképtelen. Ez kü­lönösen sújtja a gyenge adottságú tsz-eket. Újra fel­vetődött az alkatrészellátási gond, a kevés gép, az áruk értékesítésénél meglévő ne­hézségek, a szállítási gon­dok, amelyek e szö­vetkezetek gazdálkodását még hatványozottabban be­folyásolják. Ez a küldött­gyűlés reálisan értékelte a szövetség területén gazdál­kodó tsz-ek helyzetét, s ha mélyebb elemzésre nem is volt lehetősége, utat mutatott ahhoz, hogy ezt minden üzemben elvégezzék. Igaz, nem volt kegyes ez az esz­tendő a mezőgazdasághoz, el­gondolkodtatok a termés­csökkenéseit. ÉRDEMES ALAPOSAN BONCOLGATNI tsz-emként mennyi ebben a szerepe az időjárásnak, s mennyi a kü­lönböző vezetésből, szerve­zésből származó mulasztás, amelyen már a következő év­ben segíteni kell. Ehhez adott segítséget csaknem minden területen a tanácsko­zás a küldötteknek, a szövet­kezetek vezetőinek. ■ F. K. A VAGÉP-rejtély kulcsa Nagy elhatározásokkal kez­dett a III. ötéves tervbe 1966- ban a VAGÉP. Fő törekvé­sük az volt, hogy mostanra elérj óit a 900 vagy 1000 fős létszámot, s ennek megfele­lően alakuljon a termelés is. Már termelni kezdett a déli ipartelepen az az üzemcsar­nok. amely később a válla­lat központjává nőtte volna ki magát. Közbejött azonban az 1968-as átszervezés. Elekor az állóeszközök zömét átadták a Hajtómű- és Felvonógyár­nak, hogy az megteremthesse a későbbiéit során a megye vasiparában eleddig legkorsze­rűbb gyáregységét. A Rákóczi úton kerítést húztak, s a VAGÉP ..beszorult” a HAI’E és a gépjavító közé, termelő­eszközök, s szinte minden nélkül. (Ez nem panasz, ha­nem a tényleges helyzet re­gisztrálása.) Árnövelés nélkül A korábbi terv helyett újat dolgoztak ki, hároméveset. Ennek legfőbb célja az volt, hogy a VAGÉP ismét megteremthesse a munkafel­tételeket. Ezt a tervet maradéktala­nul végrehajtották. Ha vala­ki csak a számokat nézi (1969-ben 46 milliós évi ter­melés, 1970-ben 80 millió várható!), el sem hiszi, hogy itt átszervezés is volt köz­ben. A hároméves terv vég­rehajtásának ez a legfőbb bi­zonyítéka. ' y, .persze,: hihető lenne, hogy az árak' növelésével- Sikerült majdnem megkétszerezni a termelést. Az árak nem nö­vekedtek, hanem éviről évre csökkentek a termékeiknél, s az anyaghányad is csak el­hanyagolhatóan emelkedett. A növekedést munkával érték el. A munkának azonban meg kellett teremteni a feltételeit. A három év alatt építéssel és átalakítással 4000 négyzetmé­ter területű üzemcsarnokot létesítettek. (Ebben benne van a most elkészülő balltá- nyi is.) Gépekre azonban már nem futotta sem a saját pénz, sem a tanácsi segítség, — azokat más úton kellett be­szerezni. Ennék is megtalál­ták a módját Kezdődött azzal, hogy a régi gyártmányok közül egyedül a vasszerkezet ma­radt meg. Elsőiként ennek volumenét kellett növelni, s hogy eladhatóvá váljon, — csökkenteni, az árat. Aztán mindent elölről kezd­tek: új Icapcsolatokat alakí­tottak ki, kooperációkat léte­sítettek, s az együttműködő vállalatoktól gépeket szerez­tek. A vállalati politika itt kettős célra irányult: a ter­melésnek legalább felét sa­ját gyártmányokból hozzák ki, hogy megőrizzék önállóságu­kat, a kooperációkban pedig csakis komplett egységek gyártására vállalkoztak & csakis hosszú távra, legalább öt évre. \eni aiiósoülak el Gyorsan fejlesztették a te­lepeket is. Az 1967-ben 11 fő­vel áfvett demecseri telepen ma száznál többen, a tavaly 2—3 emberrel átvett balkánvi telepen hatvannál többen dolgoznak. S mindenütt meg­oldották a szociális létesít­mények gondjait is! Egybevetve: e hároméves terv megalapozása volt a most kezdődő IV. ötéves terv­nek, s az alapok megteremté­se termelőhelyekben, eszkö­zökben, munkafeltételekben, szakemberekben és a határo­zott profilban lehetővé teszi, hogy tovább léphessen a vál­lalat. Mindezt úgy teremtet­ték meg. hogy közben nem is adósodtak el nagyon. A vállalat terve szer int 1975-re 8—900 fővel fognak dolgozni, s éves termelésük — amiben most még sok & bi­zonytalansági tényező — el­éri a 160—180 millió forintot. Emellett az éves nyereség is növekedni fog. A termelésben fő cél a gé­pesítés: korszerű gépeket akarnak beállítani, hogy ez­úton is növelhessék a termé­kek sorozatának nagyságát. Erre a szakosított brigádok minden lehetőséget megad­nak. A meglévő termékek fej­lesztése mellett a VAGÉP ve­zetői tárgyalásokat folytatnak újabbakról is. Ezek közül há­rom esetében küszöbön áll a szerződéskötés, s ami külön érdekes, mind a három vé­dett: találmány, szabadalom vagy licenc! Előbbre akarnak lépni a vállalat szervezésében is. A telepek az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak, s érde­keltebbé teszik őket a jöve­delem alakulásában is. A szervezet kiépítése egész a központig tart, s most kodi­fikálják a vállalat ügyrend­jét. Kiheverték a veszteséget A szakosítás tovább tart, ezzel megelőzik a telepek párhuzamos fejlesztését, s a szakosodás „lemegy'” egészen a brigádokig. így áll tehát a VAGÉP két terv határán. Az eredmények és a terveit nyilvánvalóvá te­szik, hogy nemcsak kihever­ték a veszteséget, hanem talp­ra tudlak álhii, s meg tudták teremteni az alapokat egy új, . feltehetően zavartalan terv végrehajtásához. Jó munká­jukat jelzi, hogy’ az utóbbi két évben elnyerték a kiváló vállalat címet, s minden esé­lyük megvan arra, hogy a következő években símét el­nyerjék. K. t. Szamosközi hímzett kendők Augusztusban a Nép- szabadságban olvashattuk ezeket a sorokat. „Feszt Gyula Nagykanizsa, Csá- nyí László utca 8, szám alatti lakos, vízvezeték. szerelő felajánlja, hogy 20 napot ingyen dolgozik az ár­vízkárosultak javara. Kéri, hogy akinek munkájára szük­sége van. értesítse.” Egymás után érkeztek a meghívók a lakására. Első­nek Mike Kálmán írt Kö- mörőről: „Kedves Gyula bá­csi ! Ötödmagammal vagyok s családban és egyedül kere­sek Nagyon szeretnénk, ha gekak közül minket választa­na...” Aztán érkeztek leve­lek Nábrádról, Fehérgyar­matról, Nagyarból és szinte az egész Szamosközből. „Ked­ves elvtárs!”, „Tisztelt Feszt úr!”. „Kedves ismeretlen!”, és ehhez hasonló megszólítások­kal kezdődtek ezek a leve­lek. És Feszt Gyula, 61 éves vízvezeték-szerelő, a nagyka­nizsai pályafenntartási fő­nökség dolgozója egy szep­temberi reggelen elindult szerszámaival a tévéből is­mert Szamosközbe... Az idős ember már tavaly nyugdíjba mehetett volna, de kérte munkaadóját, hogy to­vább dolgozhasson. Erősnek érzi még magát és nem sze­retne tétlenül otthon ülni — jelentette ki komolyan. Már több mint 20 évé az a dol­ga, hogy karbantartsa a Ba­laton melletti állomások víz­vezeték-rendszerét. Gyula bá­csi többszörösen „Kiváló dol­gozó’,’. 1968-ban .Kiváló újí­tó” kitüntetést kapott. Né­hány évvel ezelőtt pedig kor- mánykitüntetést. Azon a reggelen úgy in­dult otthonról, hogy csak 20 napra jön. „De megsze­rettem az itteni embereket és 54 napig maradtam” — mondja mosolyogva. 54 napig nem látta családját. A lehe­tőségekhez mérten min­den meghívásnak eleget tett összesen 28 családnál dolgozott. __ Nem kollegalitás hozott ide, mégis bánt — panaszol­ja —. hogy vasutascsaládhoz nem jutottam eh Gyula bácsi ismertté vált a Szamosközben. Munkájáért sok kedves ajándékot kapott. Ez tetszik legjobban — vesz elő egy gondosan hímzett kendőt. A kendőn ez a fel­írat áll: „Az 1970-es kömörői árvíz emlékére.” Az ajándé­kok. a hímzett kendők, térí­tők és faragvánvok, mind­mind a szamosközi ember vi­lágát tükrözik... Ezért is öriil ennyire Gyula bácsi. A me­leg hangú köszönő szavak sem maradtak él. Tóth Lász­ló, fehérgyarmati gimnáziumi tanár így fogalmazott: „Ked­ves Gyula bácsi! Áldozat­kész munkájáért ezúton is köszönetét mondok. Tudom, hogy nem volt könnyű a családjától oly sokáig távol maradni. Ám nemcsak ne­kem és családomnak, hanem bizonyára mindenkinek jól­esett az a segítség. amit nagy-nagy szakértelemmel, annyira szívesen, és önzetle­nül, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott ezen a vidéken...’* Gyula bácsi azzal búcsú­zott. hogy tavasszal vissza­jön, és — míg be nem áll a balatoni szezon a vasútnál —. segít néhány vasutascsalád otthonába beszerelni a víz­vezetéket. (nábrM» Javítják az érd­es muukagépeket Balkániban A Balkányi Állami Gazdaság jól felszerelt gépműhelyében meg­kezdték az erő- és mun­kagépek javítását. Ké­pünkön, Molnár Sándor motorszerelő szocialista brigádteg a D4—K trak­torba áj motort sze­ret ■Stefc MmA íttvéíe!#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom