Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

t. cftM KELET-WAGT AWORSZA« MW. (TeewnSer l Brezsniev beszéde •• • Örményország ünnepén Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára vasárnap Jere­vánban beszédet mondott a Szovjet-örményország és az örmény KP 50 éves jubileu­ma alkalmából rendezett ünnepi ülésen. ,.A Szovjetunió nem egy­szerűen államalakulat, hanem valamennyi szovjet nép ön­kéntes, megbonthatatlan szo­cialista szövetsége. Ez a szov­jet népek állami öntudatá­nak fő és meghatározó voná­sa — mondotta Brezsnyev. ..A szovjethatalom évei alatt gyökeres gazdasági, kulturális és társadalmi át­alakulások történtek a köz­társaságban. Ez az SZKP és harci osztaga, az örmény Kommunista Párt nagysza­bású alkotó és szervezői te­vékenységének eredménye.” — Közeledünk — folytatta Brezsnyev — az SZKP XXIV. kongresszusához. A kommunisták sokmilliós had­serege összegezi munkájának eredménveit, elemzi az össze­gyűlt tapasztalatokat, levonja a megfelelő következtetése­ket a jövő szempontjából. Or­szágszerte szélesedik a neve­zetes esemény tiszteletére in­dított szocialista verseny. Az emberek lelkesen, energiku­san és önfeláldozóan dolgoz­nak, s munkájuk nagyszerű eredményeket hoz. Leonyid Brezsnyev méltat­ta Szovjet-örményország ki­magasló tudományos és kul­turális eredményeit és kitért az értelmiség szerepére is. „Pártunk mindig nagyon tisztelte és tiszteli a szovjet alkotó értelmiséget — mon- dótta. Nagyra értékeli az irodalom és a művészet mű­velőit, akik mélyen tudatá­ban vannak a társadalom­ban betöltött szerepüknek és a társadalom előtti felelőssé­güknek, akik méltóan képvi­selik élenjáró szocialista mű­vészetünket, akik alkotásaik­kal a kommunista eszméket erősítik, " . • ''' ' ' Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára kitért né­hány nemzetközi kérdésre is, jellemezte a szovjet külpoli­tika lényegét: „Külpoliti­kánk lényege a szocializmus érdekeinek védelme, a népek felszabadító harcának támo­gatása. az államok közötti békés együttélés elvének kö­vetkezetes védelmezése, a bé­ke és a népiek közötti barát­ság szilárdítása.” Vietnammal kapcsolatban megjegyezte, a Szovjetunió és más szocialista ország tá­mogatása mellett a harcoló vietnami nép meghiúsította az amerikai hadigépezet ter­veit és számításait. Az ame­rikai diplomáciának most mindenképpen ügyeskednie kell, hogy valahogyan elte­relje a közvélemény figyel­mét attól, milyen zsákutcá­ba jutott. Az Egyesült Álla­mok majdnem egy évtizedes délkelet-ázsiai agressziós had­viselésének eredményeként Leonyid Brezsnyev megál­lapította. hogy a nemzetközi feszültség másik tűzfészké­nek térségében, a Közel-Ke­leten is egyre határozottabb az agresszorral szembeni vissza csapás, egyre nyilván­valóbb az agresszor nemzet­közi elszigetelődése. Erősö­dik a barátság és az együtt­működés a közel-keleti nem­zeti felszabadító mozgalom erői, valamint a Szovjetunió' és más szocialista államok között. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára megjegyez­te, hogy az európai kontinen­sen „észrevehető változások történnek és jogosan mond­hatjuk, hogy e változások ja­vulásra mutatnak.” A magyar kommunisták nemrég véget ért budapesti X. kongresszusa — ahonnan az SZKP küldöttségének tag­jai — Grisin, Romanov elv­társak és én egyenesen ide jöttünk, Szovjet-örményor­szág jubileumára — újabb meggyőző bizonyítéka volt a testvéri szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és ösz- szeforrottságának, a marxiz­Az emberiséghez intézett felhívás és több más jelen­tős dokumentum elfogadásá­val hétfőn véget ért a vi­etnami, laoszi és kambodzsai helyzettel foglalkozó stock­holmi világértekezíet. Az ér. tekezlet felhívást intézett a világ minden országához, hogy fokozza az indokínai népek igazságos harcának tá­mogatását Az értekezlet fel­szólítja az Egyesült Álla­mok kormányát haladéktala­nul szüntessen meg minden háborús cselekményt, bele­értve a bombatámadásokat és adjon komóly • választ az- " > > t •> ( í »;»!■ > ii ’ Megérkezett New Yorkba az az öttagú vizsgáló bizott­ság, amely az ENSZ Bizton­sági Tanácsa megbízásából négy napon át Conakryban tanulmányozta a Guinea el­leni invázió körülményeit,. Dhadur Khatri nepáli ENSZ-küldött, a bizottság el­nöke újságírók kérdésére el­mondta, hogy többé-kevésbé sikerült eligazodni az esemé­nyek szövevényében. Elő­ször azonban U Thant főtit­kárt és a Biztonsági Taná­csot tájékoztatják és csak az­tán terjesztik jelentésüket a nyilvánosság elé. A Conakry rádió ennél töb­bet árul el a bizottság mun­kájának eredményeiről. Az ENSZ megbízottai számára a guineai kormány a portugál mus—leninizmus győzedel­mes lobogója alatt — mon­dotta Brezsnyev. „Az európai helyzet nor­malizálásának szempontjá­ból komoly jelentőségű len­ne néhány, Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdés rendezése. Erről a témáról a négy nagyhatalom — a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kép­viselői jelenleg tárgyalásokat folytatnak Véleményünk sze­rint teljességgel elérhető a helyzet orvoslása . Nyugat- Berlinnel kapcsolatban. Csu­pán az kellene hozzá, hogy az érdekelt felek jószándék­ról tegyenek bizonyságot és olyan határozatokat dolgoz­zanak ki, amelyek kielégíte­nék a nyugat-berlini lakos­ság óhajait és ugyanakkor számolnának az NDK jogos érdekeivel és szuverén jogai­val” — jelentette ki Brezs­nyev. Az ünnepi ülésen I^eonyid Brezsnyev átadta az Októbe­ri Forradalom Rendjelet, amellyel Örményországot a kommunista építésben elért eredményeiért tüntették ki. indokínai népeiknek a béke elérésére vonatkozóan tett realisztikus javaslataira. Egy sor ajánlást is elfoga­dott az értekezlet, amelynek értelmében a világközvéle­mény fokozná az indokínai népek melletti akciókat és e népeket anyagi és egészség­ügy i táímogaitásban részesíte­né. Ugyancsak nagy tetszés­sel fogadták azt a javaslatot, amelynek értelmében előké­szítenék a világ szakszerve­zeteinek értekezletét abból a célból, hogy a szakszerveze­tek által az Indokínai né­peknek nyújtott támogatást egybehangolják és növeljék. invázió megcáfolhatatlan bi­zonyítékát szolgáltatta. A rádió azt is közölte, hogy a guineai csapatok 38 zsoldost öltek meg a hét végi harcok­ban. Említést tesz arról is, hogy a kormánycsapatok el­leni harcban a portugálok és a zsoldosok között guineai nemzetiségűek is részt vet­tek. A rádió egyébként beszámol arról, hogy az ENSZ-bizott- ságnak biztosították az elfo­gott zsoldosok kihallgatását és rendelkezésére bocsátották a portugál Invázió tárgyi bizonyítékait: a harcok szín­helyén maradt portugál gyártmányú fegyverek és használati tárgyak egész so­rát Véget ért a stockholmi békekonferencia Bizonyított a portugál beavatkozás Guineában Brandt a jövő héten utazik Varsóba Mint hétfőn Bonnban hi­vatalosan közölték, Brandt kancellár a lengyel—nyugat­német szerződés jövő heti aláírására nemcsak hivatalos személyiségeket visz magá­val Varsóba, hanem a nyu­gatnémet közélpt több kép­viselőjét is. Brandt levelet intézett a három parlamenti párt frak­cióelnökéhez is, felkérve őket, hogy a frakció képvi­seltesse magát az ünnepélyes aláírásnál. A két koalíciós párt eleget tesz a kancellár meghívásának, Barzel, a CDU —CSU frakció elnöke azon­ban nem küldi el képviselő­jét Varsóba. A Barzelhez intézett le­vélben Brandt hangoztatta, hogy az aláírásnál új fejezet nyílik a két nép kapcsolatá­nak történetében. Ezért, ha a kormány és az ellenzék a szerződéssel kapcsolatos rész­letekben nem is ért egyet, ezen a történelmi aktuson a CDU—CSU-nak is képvisel­tetnie kellene magát. Ez nem jelentene előzetes hozzájáru­lást a szerződéshez — írta Brandt. Barzel válaszéban arra hi­vatkozott, az ő frakciója is osztja azt a véleményt, bogi1 a lengyelekkel ki kell bé- külni ö maga meghívást fo­gadott el, amelynek értelmé­ben a jövő év elején Lengyel- országba utazik. Ezt alkal­masabb módszernek tartja, mint a jelenlétet az aláírás­nál. Brandt sajnálkozását fejez­te ki az elutasítás miatt. Bizonyos meglepetést kel­tett egyébként, hogy Scheel külügyminiszter a hét végén a lengyel—nyugatnémet szer­ződés ratifikálásának is fel­tételéül szabta meg a nyu­gat-berlini kérdés „kielégítő rendezését.” Ezt a kijelentést a kormány szóvivői úgy ma­gyarázták, hogy Scheel nem „jogi” feltételt akart szabni, csupán a politikai összefüg­gésre mutatott rá. E magya­rázkodás ellenére tény, hogy a bonni kormány most már a lengyel—nyugatnémet szer­ződés ratifikálását is eszkö­zül akarja felhasználni a nyugat-berlini kérdésben el­érendő „eredmények” kihar­colásához. Óvatosság, hidegvér, gyors reagálás Nem könnyű a holdautó vezetése A Lunohod—1 „személyze- pék és fotópanorámák csak téröl” nyilatkozott a Pravda megkönnyítik, de nem teszik hétfői számában a kísérlet könnyűvé a „holdgépkocsi fő operatív csoportjának irá- vezetését”. A mély kráterek nyitója. és a kövek elkerülése, a ke­Mint közölte: a Luna—17 rekek egyhelyben forgásának sima leszállása után azonnal megelőzése óvatosságot, hi- akcióba lépett az új „szolga- degvért és gyors reagálást lat”, amelyhez navigációs követel. tiszt, fedélzeti mérnök, jár- ★ művezető, továbbá antenna­kezelő tartozik. A hozzájuk Francia tudósok a Luno­befutó Információkat azon hod—1 fedélzetén elhelyezett nyomban továbbították a sze- lézertükör segítségével ponto- mélyzet parancsnokához, aki san meg akarják mérni a a kapott tájékoztatás alapján.. Hold és a Föld közötti tá- döntótt a „holdautó” mozgá- Volságot tórói- Ahhoz, hogy a kísérletet A fő operatív csoport irá- végre tudják hajtani, a Hold- nyitója elégedetten nyilatko- nák a megfigyelés számára zott a Lunohod—1 „személy- legalkalmasabb helyzetben zetének” munkájáról. Elmon- kell lennie, amire csupán de- dotta, hogy a személyzet tag- cember első hetében kerül- jainak kiválogatása és a fel- hét sor. De elengedhetetle- adatra való felkészítése már nül szükséges feltétel az is, nagyon régen megkezdődött, hogy tiszta és nyugodt le- Az akcióban részt vevőket gyen a Föld légköre, hogy mindenekelőtt szigorú pszicho- biztosítani lehessen a lézer fizikai próbáknak vetették által visszavert sugár meg- alá. A követelmények: ké- bízható megfigyelését. Ez a pesség a megfeszített ftgye- követelmény nyugtalanítja a lemmel hosszan tartó tévé- francia tudósokat az esős és kenységre, állhatatosság, szí- ködös időjárás miatt. A fran- vósság, vasegészség. eia tudósok véleménye sze­A gyakorlatok során részt ’"mt a Lunohod—1 sikeres vettek a Lunohod üzemi „tré- földi irányítása lehetővé te- ningjein”, de „edzettek” más szí majd a szovjet tudósok kozmikus berendezések se- számára a harmadik feltétel gítségével is. A legfőbb azon- teljesítését: a lézertükör el­bán, hogy a Lunodrom kísér- helyezkedésének pontos meg- leü terepen több mint 100 határozását, kilométert „tettek meg” a A kísérletben részt vevő holdjáró „tanuló vezetői- francia tudósok elmondották, ként.” hogy ezt a fontos munkát az Mint a fő operatív cső- tette lehetővé, hogy a szovjet port irányítója hangsúlyozza: Lunohoddal el tudták juttat- a rendelkezésre álló térké- ni a Holdra a lézertükröt. Mai kommentárunk: Hat tonna bomba A viszonylagos — és jó- ászt látszólagos csend véget árt a vietnami hadszíntéren. Dél-Vietnam egész területé­ről megélénkült katonai te­vékenységet jelentenek a hír- ügynökségek. A hét első iga­zán riasztó híre azonban még­sem magáról a hadszíntérről, hanem a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságból • érke­zett. Eszerint újabb légitáma­dás érte a VDK területét, ez­úttal a laoszi határ közelében, a demilitarizált területtől északra. Ez sajnos azt jelenti, hogy az amerikaiak — az „egyedi és elszigetelt akciókról” szó­ló washingtoni fogadkozások és frázisok ellenére — foly­tatják, amit a múlt héten a Demokratikus Vietnam el­len elkezdtek, pontosabban felújítottak: a levegőből elkö­vetett agressziót. A Pentagonban siettek ki­jelenteni, hogy ezt a legutób­bi tárnád üst „csalt” egy repü­lőgép követte eL Csakhogy először: az agresszió megíté­lése soha nem függött az ab­ban részt vevő egységek szá­mától és másodszor: a szó­ban forgó egy gép ultramo­dern F—105-ös, amely 6 ton­na bomba szállítására és tea> mészeíesen ledobására alkal­mas. Mindezzel a Fehér Ház óri­ási, az eddiginél nagyobb fe­lelősséget vett magára. Az in­dokínai helyzet jelenlegi sza­kaszában még elképzelni is nehéz negatívabb hatású lé­pést, mint a VDK elleni lé­gitámadások felújítása, már­pedig — legalábbis az elmúlt napokban — pontosan es történt. Érdemes röviden vfcs- szapállantanunk az ügy ré­gebbi és közvetlenebb előz­ményeire. Emlékszünk: a kiprcrvokált tonkin-öbölbeli Incidens ürü­gyén Johnson elnök elrendel­te a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, mondván, tsz majd megtöri a vietnami nép ellenállását és elvezeti Washingtont a kato­nai győzelemhez. Ma már köz­ismert, hogy ennek az ellen­kezője bizonyult igaznak: esztendőkön át hullottak a bombák Észak-Vietnamra, da az eredmény nem a vietnami szabadságharc, hanem John­son bukása volt. A közvetlen előzmény: ax amerikaiak néhány napja kudarccal végződött kísérle­tet tettek Éssak-Vietnamban elfogott pilótáik kiszabadítá­sára és ezzel egyidejűleg új­ra bombázták a VDK-t A hétfői támadásról szóld legújabb jelentés fényében még ez a menbegetőaés » összeomlott, alaposan meg­nőtt az a veszély, hogy • bombázások felújítása — hosszabb távú washingtoni döntés. Ha ez bebizonyosodik, tovább halványulnak az indo­kínai béke kilátásai és kérdé­sessé válhat a párizsi tár­gyalások jövője is. Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós I. A vietnami hadjáratból ha­zatérő amerikai veteránok fejében, valamennyi háborút járt katona elődjükhöz ha­sonlóan, életre szóló emlékek kavarognak. Bármilyen távol szolgáltak is a fronttól, rend­kívüli időnek érzik ott töl­tött katonaidejüket, amely múlékony mindennapossá­gában is, úgy érezték, a hő­siesség felé hajlott. Hazahoz­ta magával emlékeit Sven Eriksson, leszereléséiig első osztályú közlegény Is — így hí­vom, mert tetézné az őt ke­rülgető veszélyt, ha valódi nevét használnám —, de el sem tudja képzelni, mit mű­vel majd emlékeivel a jövő. 1968 áprilisában kitüntetés­sel szerelt le. A huszonnégy évesen is háborús veterán, aki Minnesota északnyugati vidékének egyik kicsiny, me­zőgazdasági településéről származik, még abban sem biztos, hogy ragaszkodna-e élményeihez, ha története­sen módjában állna, hogy uralkodjék emlékezetén. Eriksson vietnami élmé­nyei természetesen változa­tosak voltak, nem egy közü­lük élesen vésődött tudatába. Már maga az, mondja, hogy megismerhetett egy ázsiai or­szágot — kalandszámba ment. Az ottani táj egészen más, mint Minnesota e szög­letének dermedt síkságai; életében először gázolt át rizsföldeken, hunyorgott a buja, gubancos dzsungel hir­telen homályában, barangolt bizonytalanul, fejéig beborít­va a maga« elefántfűben. Gyalogos lévén, Eriksson nem kevés bevetést csinált végig, ha akarná, felidézhetné, ho­gyan vett részt megerősített állások elfoglalásában, tűz­harcokban, amikor a golyó­zápor valósággal a földhöz szegezte, de különösen egy rajtaütésről beszélhetne, amelyben egységének fele megsebesült. Eriksson mégis habozás nélkül bevallja, hogy valahányszor vietnami szol­gálati idejére gondol, egyet­len kép bukkan fel benne. Egy vietnami parasztlány ké­pe, aki két-három évvel le­hetett fiatalabb nála, s aki­vel a Délkínai-tengertől né­hány mérföldre, a Központi Fennsík egyik eldugott fa­lucskájában, 1966. november 18-án „ismerkedett meg”. A legénységi állomány négy másik tagjával Eriksson azon a napon felderítő őrjáratot végzett a lány faluja közelé­ben. Csak ködösen emlékszik a lány külsejére. Arra vi­szont világosan, hogy a lány szájában szembeötlő arany­fogat látott, s hogy a lány sötétbarna szeme olykor na­gyon beszédesen csillogott. Arra is emlékszik, hogy a lány piros, kékes színű üveg fülbevalót viselt; azért fi­gyelt fel a rajta függő csecse­becsére, mert tompán fel- fénylett, amikor azon a na­pos délutánon parancsot ka­pott, hogy őrizze a lányt. Mint a legtöbb lány, parasz­tos, bő, fekete pizsamaruhát viselt, amely elrejtette alak­ját, Erikssonnak, mégis olyan érzése támadt, hogy karcsú és törékeny, talán százötven­öt centiméter magas lehet. A nevét csak akkor tudta meg, amikor a lány már nem élt, a hadbírósági tárgyaláson, ahol a lány húga Igazolta a lány személyazonosságát. Ezt a hadbírósági tárgyalást Eriksson maga kezdeményez­te, és ő volt a kormány ko­ronatanúja. A lány neve — valódi neve — Phan Thl Mao volt Eriksson egyetlen szót sem váltott vele, egyi­kük sem beszélt a másik nyelvén. Ismeretsége a lány­nyal alig tartott tovább hu­szonnégy óránál, s ez volt egyszersmind a lány életé­nek utolsó huszonnégy órá­ja. Katonatársai, négyen, akikkel az őrjáratot végezte, megerőszakolták és megölték a lányt, testét egy hegyi bo­zótban hagyták hátra. Egyi­kük háromszor belédöfött tő­rével, s amikor a védelem felkérte Erikssont, írja le a döfések hangját, ő így val­lott; „Lőttem, beleztem is szarvast. Éppen úgy hang­zott, mint amikor az ember belekésel a szarvasba, tompa, huppanó hang, vagy valami hasonló...” Beszéltem Erikssonnal a lakásán, mondjuk Minneapo- lisban, ahol leszerelése 6ta egy közén áruházban aszta­los. Takaros, szerény, há­romszobás lakásban él fele­ségével, Kirstennel. A fala­kat az asszony műkedvelő festményei díszítik. Hármas­ban beszélgettünk; Mm Eriksson huszonhárom éves, egy biztosítási irodában tit­kárnő. Nincs gyerekük. Négy éve házasodtak össze, rövid­del azután, hogy Erikssont behívták. Gyermekkoruk óta ismerik egymást, az apák egymás szomszédságában gazdálkodtak, és szűkölköd­tek, akár a környék sok más farmerje. Mrs. Eriksson még azt is hozzátette, hogy* környéken jobbára skandináv bevándorlók laktak. „Olyan vidék, ahol az emberek büsz­kék rá, hogy nem keltenek feltűnést” Apró termetű, csinos, szőke nő, eleven, ér­telmes modorú. Alig tettem be a lábam, máris kávéval, süteménnyel kínált. Azt mondta, örül, hogy Mao tör­ténetét akarom hallani. (Folytatjul#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom