Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
4 oMat «ELET.MAGYARORSZAO 1970. novemüer I. (Folytatás a 3. oldalról) gos fejlődéstől, a helyi kívánalmaktól. Ez komoly probléma, mert megyénk foglalkoztatási gondokkal küzd, és a mezőgazdaságban dolgozók keresetét is kívánatos tovább növelni. Különösen indokolt a kiegészítő tevékenység bővítése, az egyes termékek feldolgozása, a falusi szolgáltatások fejlesztése terén. Nagyobb jövedelem, gazdasági erősödés a tsz-ekben A mezőgazdasági termelőtevékenység fejlődését összegezve megállapítható, hogy a fejlődés egyenletes és pozitív volt. A következő években is kiemelten foglal-* kozunk a hús-, az alma-, a burgonya- és dohánytermesztéssel. A növénytermesztés fejlesztésében a terméshozamok növelése a legfontosabb feladat. A műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás fokozásával biztonságosabbá kell tenni a szántóföldi és kertészeti termelést. A gazdasági mechanizmus reformjának hatására meggyorsult a termelés szakosodása, erőteljes fejlődésnek indult a specializálódás, a koncentrálódás, A kisüzemi, vegyes profilú termelés kezd háttérbe szorulni, és az üzemek igyekeznek az adottságuknak leginkább megfelelő termelési szerkezetet kialakítani, korszerűsíteni, szakosítani és ezáltal is gazdaságosabban termelni. Kezdetét vette a korszerű szakosított állattenyésztési telepek építése, a meglévő férőhelyek fejlesztése, korszerűsítése. Az ütem azonban lassú, nincs összhangban az igényekkel, az állattenyésztés fejlesztésére irányuló törekvésekkel. Az eddigi tapasztalatok alapján a gyenge tsz-ek ártámogatásos dotációs rendszere bevált, mert ösztönzi őket a többtermelésre, a nagyobb árutermelésre. A megye helyzetéből kiindulva azt kérjük az illetékes állami szervektől, hogy a megye összes gyenge termelő- szövetkezeteire terjesszék ki az ártámogatásos dotációs rendszert és emeljék a dotáció össze- §ét. A hiteligények jobb kielégítése céljából indokolt nagyobb összegeket részükre a hitelből elkülöníteni és a gyenge kategóriába tartozó tsz-eket külön versenyeztetni. Indokolt a terheiket enyhíteni, s a közgazdasági szabályzókat differenciáltabban alkalmazni. ,A gyenge tsz-eken belül is sok lehetőség van a fejlesztésre. Az adottságokhoz jobban igazodó vetésszerkezetet alakítsanak ki, emeljék a vezetés, a tervezés, az üzemszervezés színvonalát, alkalmazzák az ösztönző munkadíjazási formákat, foglalkozzanak bátrabban a kiegészítő tevékenységgel, a közvetlen értékesítéssel, csatlakozzanak közös és vegyes vállalkozásokhoz. A jó tsz-ek adjanak több segítséget a gyenge szövetkezetek részére. Ezek párosulva a szövetkezeti tagok szorgalmas munkájával, alkalmasak arra, hogy gyorsabban javuljon a gyerige tsz-ek és tagjaik helyzete. A meglévő gondjaink ellenére is igaz az a megállapítás, hogy a gazdasági mechanizmus reformja a szövetkezeti gazdaságoknál eredményezett legdinamikusabb fejlődést. A növekvő jövedelem, a gazdálkodás szi- lárdulása fokozza a dolgozók biztonságérzetét. A háztáji gazdaságok 1969. évi termelése mintegy 20 százalékkal több a második 5 éves terv átlagánál. A háztáji gazdaságok fejlesztése érdekében ez évben tett intézkedések máris kezdik éreztetni hatásukat. Növekszik a tenyésztési kedv. Azonban úgy központilag, mint helyileg még további intézkedésre van szükség, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok állatállománycsökkenése tovább mérséklődjön, s azt a közös gazdaságok képesek legyenek pótolni. A mezőgazdaság állami szektorainak termelése, gazdálkodása évről évre kedvezően alakul. Össztevékenységük a mezőgazdaság egészénél kedvezőbb, 1968 óta megyénk területén nincs veszteséges állami gazdaság. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy a gazdasági reform elveit megfelelően alkalmazták, s következetesen megvalósítják a párt politikáját. A gépjavító vállalat termelése, tevékenysége kielégítő. Az erdőgazdaság munkája eredményes. Nem kis gondot jelent a szakszövetkezetek helyzete, az ott élő emberek megélhetése, jövője. Termelésükre az alacsony színvonal, a termelés stagnálása a jellemző. Kedvező jelek az ellátásban A közös tevékenység fejlesztését nem ösztönzik kellően a meglévő rendelkezések. A közös területen csak alkalmazottak dolgoznak, a tagok közös munkában nem vesznek részt. A szakszövetkezeti keret ugyan adva van, de azt sem használjuk ki megfelelően. Párt- és állami szerveinknek sokkal nagyobb gondot kell fordítani a szakszövetkezetekre, perspektívát adni, a jövőt meg kell mutatni a szak- szövetkezetek tagjainak. A felsőbb állami szerveknek is rendezni kell a még függőben lévő kérdéseket. Az egyéni és kisegítő gazdaságok az önellátás szempontjából jelentősek. Termelésükre szintén az alacsony színvonal a jellemző. Az összmezőgazdasági termelési tevékenység fejlesztése, az itt élő több ezer parasztcsalád sorsa iránt érzett felelősség indokolttá teszi a területek fejlesztését, támogatását. A megyei pártbizottság megkülönböztetett gonddal segítse a három egyéni község elkészített perspektivikus fejlesztési tervének megvalósu- lását A háztáji, az egyéni és kisegítő gazdaságok termelési lehetőségeit elsősorban az állat- tenyésztés vonalán, az eddigiektől jobban ki kell használni. Ennek érdekében tovább kell erősíteni a közös és háztáji kapcsolatát, az egyéni és kisegítő gazdaságok kisgépekkel való ellátását. A termelésnövekedés a nagyobb felvásárlás, a lakosság élelmiszer-ellátásában is kedvezőbben éreztette hatását. A húsellátás és egyes zöldfélék kivételével különösebb áruellátási problémánk mezőgazdasági termékekből nem volt. A lakosság igényeinek jobb kielégítését szolgálta az is, hogy a termelőüzemeink a közvetlen értékesítésbe is egyre jobban bekapcsolódnak, mind több elárusítóboltot, piaci standot tartanak fent. A mezőgazdasági termékek forgalmazási rendszerében, szervezetében jelentős változás nem következett be. Továbbra is hosszú az út a fogyasztóig, sok a közbeékelődő szerv. Hiba, hogy gyakorlatilag alig van verseny a termékek piacán, a felvásárló vállalatok érdekköre a termelőktől elkülönül, a felvásárló szervezetek felfogják, letompítják a piaci tényezők hatását. A Gazdaságpolitikai Bizottság állásfoglalása ez évben megteremtette a feltételét a felvásárlási szervezet további korszerűsítésének. A szövetkezeteken és szövetségeiken múlik az, hogy az adott lehetőségekkel jól éljenek. Tízmilliárdos beruházás 4 ér alatt Gazdaságpolitikai célkitűzéseinkben a beruházások megvalósításának megyénkben nagy jelentősége volt és van. Négy év alatt beruházásokra közel 10 milliárd forintot fordítottunk. Növekedett a termelő jellegű beruházások aránya. 1965-ben a termelő beruházások részesedése 72,4 százalékos, 1969-ben 78 százalékos volt. Ez összefügg a megye iparának fejlődésével is. Az ipar dinamikus fejlődése, a kommunális és egyéb beruházások növekedése következtében megyénkben magas az építési jellegű beruházások aránya. A tervezői kapacitás évi 16—18 százalékkal emelkedett, ennek ellenére sem tudta kielégíteni a beruházási igény növekedésével kapcsolatos tervezői szükségletet. Az építőipari szervezetek a négy év alatt megkétszerezték építési kapacitásukat. Fejlődött az építőipari technológia, általánossá váltak azok az eljárások, melyek lerövidítették a kivitelezői időket, növelték a munka termelékenységét. Ennek ellenére az építőipari kapacitás nem tudta kielégíteni a megyei igényeket. A beruházási piacon állandó feszültség van. A negyedik ötéves terv időszakában még nagyobb beruházások várnak megvalósításra. Ennek zavartalan lebonyolítása megkívánja, hogy az. eddiginél fokozottabb összhangot teremtsünk a beruházási piac és a rendelkezésre álló kapacitás, valamint a beruházásokban részt vevő szervek — beruházók, tervezők, kivitelezők — között. Az egyensúly megteremtésének előfeltétele, hogy minden területen növeljük a már meglévő építőipari szervezetek kapacitását. Külön gondot kell fordítani a tervezői kapacitás növelésére is. A termelés növekedésével párhuzamosan anyagi, műszaki megalapozottság terén is tovább erősödött, korszerűsödött a megye mező- gazdasága. A mezőgazdaság szocialista szektorai az elmúlt négy évben több mint 2,3 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg. Átgondoltabbak, megalapozottabbak lettek az üzemek beruházási döntései, javul a létesítmények kihasználási foka. Javult az alkatrészellátás. Nőtt a műtrágya-felhasználás, terjedt a kemizálás, bővült a beruházások köre, megkezdődött a korszerű hűtőtárolók és szakosított állattenyésztési telepek építése. Sürgős tennivalók a mezőgazdasági fejlesztésekben A beruházások pénzügyi forrásai tekintetében — a reform hatására — a saját erő mértéke a korábbi időszakhoz képest lényegesen megnövekedett A minőségi változás, hogy az épitésberu- házások nemcsak az állóeszközök pótlását szolgálták, de elősegítették a termelési alapok korszerűsítését is. Ennek következtében termelőszövetkezeteink szarvasmarha-férőhelyeinek 34,2 százaléka, sertésférőhelyeinek 15,9 százaléka korszerű. Az épülő 24 darab szakosított szarvasmarha- és 8 darab sertéstelep belépésével ez az arány tovább javult A gyümölcsösök jelentős részében még hiányoznak az egyre nélkülözhetetlenebb tároló-, manipuláló terek, mint kiegészítő beruházások. Jelentős a kielégítetlen igény, ez a feszültség zavarólag hat a termelésre. Különös gondot jelent a gyenge termelőszövetkezetek helyzete, mivel ők nem versenyképesek. A mezőgazdasági üzemeink gépesítése fejlődött. Az egy traktoregységre jutó szántóterület 109 holdról 96 holdra csökkent. A belvízkárok elleni védekezésben fontos főművi beruházások valósultak meg, ennek ellenére a meliorációs tevékenység üteme nem lcielégitő. Nincs meg az üzemi, társulati és állami vízrendezési munka összhangja. A tervidőszak alatt — bár több talajjavítást végeztek a mezőgazdasági üzemek mint korábban — az utóbbi évek üteme azonban nem kielégítő. A talajerő-utánpótlást üzemeink elsősorban a műtrágyázás növelésével biztosították. A harmadik ötéves terv öntözésfejlesztési előirányzatát az eltelt négy évre vonatkozóan a mezőgazdasági üzemek teljesítették. A termelőszövetkezeti szektorban előirányzott 11 000 holddal szemben 13 000 hold öntözőkapacitást helyeztek üzembe. Jelenleg a megye öntözőkapacitása 43 000 hold. A következő években növelni kell az öntözhető területet, a meglévőket jobban ki kell használni, szükséges fokozni a talajvédelmet, a talajjavítást és a vízrendezést. A Tisza II. keretében első lépcsőként megvalósított öntözéses fejlesztés gazdaságos kihasználására fel kell készíteni az érintett üzemeket. Növekedett a növénytermesztés agrotechnikai színvonala, a korszerű eljárások széles körű elterjedésével az intenzív fajták térhódításával, a vegyszeres gyomirtás kiszélesítésével, a korszerű munkagépek alkalmazásával. Az állattenyésztés tartási, takarmányozási követelménye, a korszerű, koncentrált telepek elterjedésével tovább javul. A megyei pártértekezlet feladatul tűzte ki,' hogy a mezőgazdasági termelést irányító szakapparátus tovább bővüljön szakmai és politikai képzettsége javuljon. E célkitűzéseket az üzemek többségében teljesítették. A tsz és az állami üzemek vezetői az elmúlt négy év alatt érettségről, helytállásról tettek tanúbizonyságot. Többségük becsületesen helytáll és megbirkózott az új. nagyobb szintű követelményekkel. Néhány üzemünkben azonban a jelenlegi vezetés nem felel meg a követelményeknek, munkájuk bizonytalan, bátortalan, nem elég korszerű. A megnövekedett termelési feladatok szükségessé teszik, hogy az egész élelmiszer- gazdaság területén a vezetés színvonala emelkedjék. Rendszeresen emelkedik az ipari dolgozók átlagkeresete A közlekedés területén legnagyobb fejlődés a vasúti közlekedésben valósult meg. Befejeződött a záhonyi körzet villamosítása és a Budapesttel való villamos összeköttetés. Folyamatban van a Debrecen—Nyíregyháza vonal villamosítása. Közúti közlekedésben — az almaszállítási útvonalak részbeni korszerűsítésén kívül — lényeges fejlődés nem történt. A negyedik ötéves terv időszaka alatt Záhony térségében közel megkétszereződik az átrakásra kerülő áruk mennyisége. Ez a jelenlegi technikai felkészültség mellett nem biztosítható. A kormány részéről intézkedés történik Záhony átrakókörzet továbbfejlesztésére. Az elképzelések most vannak kidolgozás alatt. A negyedik ötéves tervben a közlekedés területén az országgyűlés által elfogadott közlekedési koncepciók megyei realizálása igen fontos feladat. Igény a közúti közlekedéssel szemben, hogy Nyíregyháza város és a megye személy- és teherszállítási feladatainak jobb megoldására készüljön fel. Ehhez szükséges, hogy a megye úthálózatát, fő- és mellékútvonalait a korszerű szállítási igényeknek megfelelően korszerűsítsék, személy- és teherjárműparkjukat tegyék alkalmassá a megnövekedett igények kielégítésére. A IX. pártkongresszus határozatai alapján hozott intézkedések kedvezően befolyásolták megyénk lakosságának élet- és munkakörülményeit. Emelkedett (14 százalékkal) a foglalkoztatottak száma, javult a keresők és eltartottak aránya, növekedett a reájbér éá reál- jövedelem, a társadalmi juttatások színvonala, a dolgozókról való gondoskodás. A gépesítés folytán csökkent a nehéz fizikai munka, rövidült a munkaidő. A kommunális és szociális ellátás is érezhető változáson ment keresztül. A megye lakosságának élet- és munkaviszonyai sokat javultak, azonban továbbra is az országos átlag alatt van. Az eltelt négy év alatt nem csökkentek a különbségek, hanem tovább növekedtek. A keresők számának jelentős növekedése ellenére sem tudtuk foglalkoztatási gondjainkat megoldani. Továbbra is magas a megyéből eljáró dolgozók száma, (több mint 30 000). Sokan elvándorolnak a megyéből. A nép- számlálás adatai szerint az elvándorlási különbözet I960—69 között 50 080 fő volt, — a megyék között a legtöbb. A természetes szaporulat magas aránya miatt a megye lakossága mégis egy százalékkal növekedett. A beszámolási időszakban megyénk lakosságának pénzbevétele 2,5 milliárd forinttal növek°dett. Az iparban foglalkoztatottak átlag- keresete rendszeresen növekedett. A munkások egy főre jutó havi munkabére 1965-ben 1504 Ft-ról 1969-ben 1671 Ft-ra emelkedett. (Országosan 1965-ben 1697 Ft-ról 1969-ben 1914 Ft-ra növekedett.) Az alkalmazottak munkabére gyorsabban növekedett, mint a munkásoké. Például 1969-ben a munkások átlagbére 2,3 százalékkal, az alkalmazottaké pedig 3,4 százalékkal növekedett. A vállalatok dolgozói között 1969-ben 48 millió forint, 1970-ben 93 millió forint nyereséget osztottak ki. Ezek eredményeként a munkások és alkalmazottak reálbére 1965— 1969. között mintegy 14 százalékkal — országosan 16—17 százalékkal — növekedett. 33 500 tő dolgozik csökkented munkaidőben A munkások és alkalmazottak megyei és országos jövedelem-színvonalában meglévő nagy különbségek nem indokoltak. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy saját lehetőségeinket jobban kihasználva és a központi szervek támogatását kérve, a negyedik ötéves terv időszakában közelítsünk az országos átlagszínvonalhoz. Ennek megfelelően a munkások és alkalmazottak reálbérét 20—22 százalékkal, — az országos célkitűzések 16—18 százalék — a reáljövedelmet pedig 30 százalékkal — az országos célkitűzés 25—27 százalék — indokolt növelni. A személyi jövedelmek alakulását a dolgozók összességében pozitívan ítélik meg, ugyanakkor egy szűkebb rétegnél, ahol a jövedelmek nem emelkedtek jelentősen, a keresetek is alacsonyabbak — bizonyos feszültségek mutatkoznak (különösen a nagycsaládosoknál. nőknél, fiatal szakmunkásoknál). Az élet- és munkakörülmények javítását célzó intézkedésekben jelentős helyet foglal el a csökkentett munkaidőre való áttérés. Megyénkben 1970. január 1-ig 71 vállalat, több mint, 33 500 fő dolgozott csökkentett munkaidőben. A csökkentett munkaidő bevezetésére való felkészülés nem minden esetben felelt meg a követelményeknek. Pozitív azonban, hogy a vállalatok döntő többsége a munkaidő csökkentését, a keresetek szinten tartása, illetve növekedése mellett, hajtotta végre. Az üzemi munka- és szociális körülmények területén is van fejlődés. A harmadik ötéves tervben a nagyobb ipari beruházások, valamint a meglévő üzemek fejlesztéseként a szociális jellegű beruházások megháromszorozódtak. A jelentkező jogos igényeket azonban még mindig nem tudjuk kielégíteni. Az MSZMP IX. kongresszusa célul tűzte ki, hogy a társadalom két alapvető osztályának: a munkásosztály és a parasztság élet- és munkakörülményei, életszínvonala tovább közeledjen egymáshoz. A közelítés megyénkben is megvalósult. 1965-ben a munkások egy főre jutó havi munkabére 390 forinttal volt magasabb mint a termelőszövetkezeti tagok egy főre jutó közös és háztáji gazdaságból Származó jövedelme, 1969-ben csak 9 forinttal magasabb a munkások munkabére. A társadalmi juttatások, a szociális, kommunális, kulturális ellátottsága munkásosztály részére magasabb színvonalú. Ezért az életszínvonal tekintetében még jelentősek a különbségek. A beszámolási időszakban a termelőszövetkezeti parasztság életviszonyát meghatározó valamennyi fontos területen nagyot léptünk előre. A termelőszövetkezeti tagok részesedése az 1965 évi 9372.— Ft-ról, 1969-ben 15 954.— Ft-ra növekedett, de még így is több mint 2000.— Ft-tál alacsonyabb a tsz-tagok országos átlagától, A mezőgazdasági lakosság életszínvonalának növekedésére a társadalmi biztosításból származó juttatások változása is jó hatással volt. A paraszti háztartásokban az egy főre jutó jövedelmen belül a társadalmi, szociális juttatás az 1965. évi 349.:— Ft-ról, 1969-ben 975.— Ft-ra növekedett. Nem .tekinthető megoldottnak a tsz-ekben élő öregségi, munkaképtelenségi járadékosok helyzete. A részükre biztosított havi 300.— Ft-os járadék nem elég megélhetésükhöz. Még súlyosabb a helyzet azon tagok esetében, akik a korábbi családi kötelékek felbomlása következtében magukra maradtak, magatehetetlenekké váltak, gondozásra szorulnak. A jövedelmek alakulása alapvetően meghatározza a fogyasztási színvonalat és szerkezetét. Megyénk lakosságának fogyasztásában a harmadik ötéves terv időszakában lényeges változások következtek be; nagy fejlődés tapasztalható a tartós és ruházati cikkek fogyasztásának emelkedésében falun és városon egyaránt. ...j l.L.üdr.iJ U(U, A megye kereskedelme az elmúlt időszakban nem tudta minden esetben a megnövekedett keresletet kielégíteni. Nem kielégítő a választék és egy sor hiánycikk jelentkezett, elsősorban a tartós fogyasztási cikkek, az építőanyagok területén. A forgalom növekedésével arányosan nem fejlődött a kereskedelmi hálózat, a bolti eladótér, különösen az állami kereskedelemnél. A negyedik ötéves tervben elsősorban a bolthálózat fejlesztésében, a meglévők korszerűsítésében kell előre lépni. Fontos teendőnk a lakásépítés meggyorsítása A lakosság életkörülményeinek egyik fontos tényezője a lakásellátottság. 1965/69. években a megye lakásállománya 4—5 százalékkal emelkedett. Négy év alatt több mint 12 300 lakás épült a megyében. A lakások 20 százaléka állami és szövetkezeti, 54 százaléka OTP-kölcsönnel, 26 százaléka teljesen magánerőből épült. Az ez év májusában bekövetkezett árvíz a lakásállományban komoly károkat okozott. A megye lakásállományának 4—5 százaléka megsemmisült, vagy súlyosan megrongálódott A párt és a kormány határozatai alapján még ebben az évben biztosítva lesz az árvízkárosultak részére az új lakásokba való beköltözés. A lakásépítés meggyorsítása életszínvonalpolitikánk egyik legfontosabb része, ezért a negyedik ötéves tervben — a harmadik ötéves terv várható számaihoz viszonyítva — mintegy 5000 darab lakással többet kell megépíteni (1971/75 között mintegy 20 ezer darab Lakást). A lakásprogram megvalósításában jobban kell tórekedni a saját és vállalati források nagyobb mértékű felhasználására. A negyedik ötéves terv időszakában előre kell lépnünk a kommunális ellátás területén is. Biztosítani kell minden településünk jó minőségű ivóvízellátását, az urbanizálódó településeinken be kell fejezni a víz- és csatornaművek építését, az ipari területek feltárását előközművesítését. A kommunális fejlesztés kérdésében Nyíregyházát célszerű kiemelten kezelni. Az ipari és kommunális vízellátás biztosítása érdekében meg kell valósítani a tiszai vízkivételi művei és a Tisza vizének Nyíregyházára való eljuttatását. A lakosság és az ipar ellátása érdekében Nyíregyházán szükséges a földgázprogram továbbfolytatása, majd a „Barátság II.” vezeték megépítése után törekedni kell Kisvárda. Mátészalka és Nyírbátor gázhálózatba való bekapcsolására. A jövedelemszínvonal rendszeres emelkedése a lakosság szükségleteiben és Igényeiben (Folytatás az 5. oldalon)
