Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
WW. noremfcer ST. 1E*LET-WAeTAttÖRS2A<» f. dM ^ I ■ I in———— Az optimális üzemnagyság A tudomány felelőssége egyre növekszik Fehér Lajos ezután azt a kérdést elemezte, hogy milyen legyen a szövetkezet mérete, az optimális üzemnagyság. Mint mondotta, a szövetkezetek vállalati mérete ma már kialakultnak tekinthető. Mezőgazdasági termelő, szövetkezeteink is elértéle legtöbb helyen a fejlődés jelenlegi szakaszának és a hazai viszonyoknak megfelelő optimális üzemnagyságot. Ezen már lehet nagyüzemi- leg jól és eredményesen gazdálkodni! Véleményünk szerint csak kevés helyen indokolt a tsz-ek további egyesülését szorgalmazni, ott, ahol az üzemi méretek lényegesen alatta maradnak a gazdasági optimumnak. fékezik a nagyüzemi gazdálkodás hatékonyságának kibontakozását — Szükségesnek tartjuk ezúttal is hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti gazdálkodás esetében az optimális üzemnagyság kisebb az állami gazdaságokénál. A túl nagy méretek kialakítására törekvést, ennek érdekében az öncélú egyesülések erőltetését, a megalapozatlan, szélsőséges méretek kialakítását helytelennek kell minősíteni. Ez politikailag is káros, abban az értelemben, hogy a túl nagy termelőszövetkezet vezetése átfoghatatlam, a termelőszövetkezeti tagság nem képes a gazdálkodást áttekinteni, s nem tudja tulajdonosi jogait kellőképpen érvényesíteni. Ennek következtében ilyen esetben óhatatlanul csökken s lassan el is sorvad a szövetkezeti demokrácia. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a jelenlegi méretek a termelés koncentrálása, a korszerű technika és technológia kiterjedt alkalmazása, az ésszerű szakosítás esetén — hosszabb időt tekintve is — tág teret biztosítanak a termelőerők fejlődéséhez. Más szavakkal, tág teret biztosítanak arra, hogy intenzív módon, azaz belterjes fejlesztéssel leACZÉL GYÖRGY: A Központi Bizottság beszámolója mély elemzés alapján, tényekkel, adatokkal alátámasztva joggal állapíthatta meg: „az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a .művészeti élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését s ezáltal nagy társadalmi céljaink megvalósítását.” Ezek a megállapítások helytállóak. Bárki, aki összeveti a magyar nép mai műveltségét és művelődési leheMéltán sorolhatjuk vívmányaink közé azt is, hogy alkotóink számára olyan légkört teremtettünk, amelyben szabadon bontakoztathatják ki tehetségüket népünk és az emberiség javára. A párt bizalmára az értelmiség bizalommal, odaadó munkával válaszolt. A szocialista kultúra építésében elért eredményeink azt is tanúsítják, hogy pártunk kulturális politikájának fő vonala helyes, alapvető módszerei beváltak. Mikor pártunk kialakította művelődéspolitikai' irányelveit, amelyek munkánkat ma is meghatározzák, kiformálta azt a munkastílust, azokat a módszereket, amelyekkel az marxizmus—leninizmust, a élet minden területén érvényre akarjuk juttatni a szocialista életszemléletet és erkölcsöt, tudta, hogy ez az hessen növelni a területegységre, illetve az egy tagra jutó termelési értéket. Hasonló kép rajzolódik ki a kisipari szövetkezetek egyesüléséről, amelyeknél a tapasztalatok szerint az üzemnagyság növekedése nem állt egyenes arányban a gazdálkodási eredmények fokozásával, nem járt együtt a szükséges műszaki, vezetési színvonal létrehozásával A helyes és egészséges megoldás útja itt is az. amit a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek ajánlunk: le kell küzdeni itt is azt a bármily jő szándékú, de nagyon felületes, rövidlátó gondolkodást, amely a korszerűséget, a fejlett technikát az üzemnagyság elvont szempontú túlméretezésével köti össze. Arra kell a figyelmet és erőt fordítani, hogy a kis- és középiizemi méret megtartásával a műA munkásosztály segítségével, a szövetkezeti parasztság szorgalma, iparkodása, munkakedve gyümölcseként szemmel láthatóan javult a termelési színvonal. Termelő- szövetkezeteink az elmúlt években kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyengébb búzatermést kivéve) eddigi legnagyobb terméshozamaikat érték el. Hazai termelésből megoldottuk a kenyérgabona-kérdést, s eléggé megszilárdult a takarmánybázis is. 1961—69 között a mezőgazdasági termelés évente 2,9 százalékkal, ezen belül a harmadik ötéves tervben évente 3,1 százalékkal növekedett — ami komoly eredmény —, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelése évente megközelítően 6 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági termelés mellett fejlődésnek indult az ehhez kapcsolódó ipari, forgalmazási, szolgáltőségeit, ideológiai és szellemi életének színvonalát a múltéval, megállapíthatja: a változások ezen a téren is történelmiek. A múltban a felnövekvő nemzedéknek még húsz százaléka sem tanult iskolában nyolc éven át. Ma pedig azért vagyunk — joggal — elégedetlenek, mert a magasabb képzést nyújtó nyolc osztá- lybs általános iskolát gyermekeinknek csak 90 százaléka fejezi be eredményesen. A hajdan kiváltságosaknak számító érettségizettek száma négyszer, a diplomásoké pedig háromszor akkora, mint a második világháború előtt volt. út, mint minden előrevivő út nem lesz könnyű. Ahogyan Központi Bizottságunk beszámolója fogalmazta: „a fejlődés természetesen útkereséssel jár, s nem egyszer ellentmondások és viták közepette megy végbe”. Az eredmények parancsolóan írják elő, hogy ezen az úton haladjunk tovább. A földön járva, a realitásokkal számolva kell kialakítani további teendőinket: folytatva mindazt, ami hasznosnak, jónak bizonyult, de kritikusan, és önkritikusan szembefordulva azzal, ami hiba, vagy torzulás. Politikánk egyik lényeges vonása a békés egymás mellet élés elve és gyakorlata, ami természetszerűleg jár együtt a gazdasági és kulturális kapcsolatokkal. Az imperializmus azonban nem adta fel a maga céljait, s ha a szocializmus erői — élükön a szaki színvonal emelkedjék, a beruházások nőjenek, közben ne csökkenjen a piachoz való alkalmazkodási készség sem. A mezőgazdaságban a szövetkezet a fő gazdálkodási forma. Döntően a szövetkezeti gazdaságok eredményeitől függ a lakosság javuló élei. miszer-ellátása, az export növelése. S döntően az övéké, a szövetkezeti parasztságé az ezzel együtt járó nagy társadalmi felelősség! A gazdaságirányítási reform során -— elsősorban a több ízben végrehajtott mezőgazdasági árrendezés, a hitelrendezés és egyéb intézkedések nyomán — lényegében megteremtettük a mező- gazdasági termelőszövetkezeteknél is az önálló vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételeit. Ez nagy alkotókedvet, s általános fellendülést váltott ki az egész mezőgazdaságban, kiváltképpen a termelőszövetkezetekben. tatási tevékenység. A termelőszövetkezetek ipari tevékenységből származó árbevétele a szocialista ipar áru- értékesítésének másfél százalékát képezte az elmúlt esztendőben. A mezőgazdaság harmadik Ötéves tervét — az idei ár- és belvízkáros esztendő ellenére — túlteljesítjük. Ennek eredményeként az országban nyugodt, kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban pedig hagyományosan növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszer-gazdaság — az idei gyengébb eredmények ellenére — a lakosság ellátásán kívül devizatermelési feladatait is túlteljesíti. Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmiszer-gazdaságban — csakúgy, mint az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt. Bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetekre, állami gazdasáSzovjetunióval — rá is kényszerítik a békés egymás mellett élésre, annál fondorlatosabban törekszik az ideológiai fellazításra, nem utolsósorban a kultúra terén. Az ebből adódó feladatokról szólva Aczél György aláhúzta, hogy mindenütt, az eddiginél következetesebben útját keU állni minden fella- zítási kísérletnek, és erősíteni a marxizmus—leninizmus pozícióit a kulturális életben .— ezért kell a felmerülő új kérdések alkotó megválaszolásával, szocialista kultúránk eredményeinek felmutatásával a marxizmus eszy.áinek mindenütt új és új híveket szereznünk. Pártunk szövetségi politikája is fokozott ideológiai követelményeket hárít kulturális életünkre. A .szövetségi politika — ahogy mindig is hangsúlyoztuk — nemcsak együttműködést jelent a munkában mindazokkal, akik igent mondanak a szocializmusra, hanem ennek az „igen”-nek az alapján szüntelenül eszmei vitára is kötelez a nem marxista nézetekkel. Ezt a társadalmi élet mindennapjaiban folyó vitát, ideológiai meggyőződést a kultúra terén is folytatni kell. Pártunk politikája szem előtt tartja a szocializmusnak azt az alaptörvényét, hogy a dolgozó nép anyagi ellátottsága szüntelenül emelkedjék. Ez is feladatokat ró a kulturális életre, ha nem is azt — mint egyesek gondolják —, hogy a kultúrának — idézőjelben mondva — „ellensúlyoznia” kell a jólétet, az ipari fejlődést, az új gazdasági mechanizmust. Ellenkezőleg. A szocializmusban a javak bősége, a termelés, a technika — másfelől a sokoldalú gokra lebontott kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fejlesztése — természetesen jól elkészített üzemtervek mellett — gazdasági szabályozok segítségével is biztosítható, sőt az adminisztratív kötelezésnél szigorúbb és hatékonyabb, ha az állami érdeket gazdasági jellegű transz- missziós rendszer közvetíti. A növekvő terméshozamok, a javuló munka-termelékenység, továbbá a paraszti nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély és más szociális intézkedések kedvező hatására — miként a kongresszusi beszámoló említette — a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelme országosan és átlagban már kiegyenlítődött. A szövetkezeti gazdaságok között is tovább folyik a differenciálódás. Ez szükség- szerű folyamat, sőt — a fejfejlődés egyik hajtóereje. Annak érdekében viszont, hogy a szövetkezetek között a személyi jövedelmek tekintetében túlzott, társadalmilag sokszor feszültséget okozó különbségek ne alakuljanak ki, illetve azok mérséklődjenek: a kormány ez év őszén az eddiginél progresszívebb, 1971-ben életbe lépő földadó- és jövedelem-elvonási rendszer életbe léptetésére hozott határozatot. Mindent összevetve, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységével, fejlődésével kapcsolatban azt jelenthetjük a kongresszusnak: a beszámolási időszakban is tovább szilárdult a szocializmus helyzete a falun. Termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb és újabb bizonyítást nyújtott az egységessé vált szövetkezeti parasztság számára a közös gazdálkodás tényleges előnyeiről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is: gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalmazott, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek helyessége. teljes emberi kiboptakozás ugyanannak a kultúrának két oldala. Egyik sem lehet meg a másik nélkül. Egységüket Lenin is szüntelenül hangsúlyozta, a szocialista társadalmi gyakorlat pedig az értelmes élet társadalmi feltételeinek fejlesztésével biztosítja. Igaz, hogy az anyagi érdekeltség alkalmazásával fenn- áll'annak veszélye, hogy erősödik az önzés, az anyagiasság, de a kultúra nagy feladata e téren éppen az, hogy segítse tudatosítani és feloldani ezek.et az új ellentmondásokat, hogy passzív aggodalmaskodás helyett segítse a jobb, tágabb életfeltételek okos birtokbavételét,- tárja fel a szocialista erkölcsnek, magatartásnak azokat a napról napra születő új 'példáit, új vonásait, amelyek az egyén és közösség mind tartalmasabb viszonyának kialakulására vallanak. A tudomány kérdéseiről szóivá rámutatott: Korunkban a tudomány súlya és felelőssége rendkívül nagy és egyre növekszik. Ez nemcsak műszaki és természeti tudományokra érvényes, hanem a szocialista tudat fejlesztése szempontjából oly fontos társadalomtudományokra is. Minőségi változást jelez e téren, hogy nálunk a társadalomtudományok nemcsak a csúcsokon segítenek megfogalmazni a fejlődés általános irányát. Ma már mind több igényesen dolgozó gyár, intézmény. mezőgazdasági üzem, termelőszövetkezet és pártszervezet kezdi felismerni, megérteni, hogy az élet és a valóság makacsul ismétlődő kérdéseire, a még meg nem oldott, vagy a fejlődéssel együtt jelentkező új problémákra tudományosan megalapozott válaszokat kell ad-”nk. A tudomány napjainkban — nálunk — nemcsak termelő. erővé, hanem emberi közösséget formáló humanista erővé is válik. Szerepének, tekintélyének növekedésével arányosan nő társadalmi felelőssége. Ez a tény tudósainkat joggal lelkesítheti, ugyanakkor a megnövekedett felelősség forrása is. Az ország nemcsak társadalmilag életbevágó kérdésekre vár feleletet a tudásoktól, hanem az oktatásban, az ismeretterjesztésben való részvételüket is igényli. Egyik legfontosabb feladat, hogy hasznosítsuk a hazánkon belüli munkamegosztás nagy tartalékait és jobban feltárjuk, kiaknázzuk a nemzetközi munkamegosztásban — mindenekelőtt a testvéri országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködésben rejlő — óriási lehetőségeket. A beszámolóban a Központi Bizottság azt javasolja, hogy a közeljövőben pártunk tűzze napirendre az állami oktatás kérdéseit, vizsgáljuk meg képzési rendszerünket az alsófokű intézményektől az egyetemeken folyó oktatásig és továbbképzésig. Nem szeretnék e munkának elébe vágni, nem is lehet. de már ma is látjuk, hogy az oktatás terén jelentkező gondjainkon elsősorban szemléletváltoztatással kell 'és lehet, segíteni. A lexikális ismeretelv halmozása helyett — ami a túlterhelésnek is egjúk oka — a nélkülözhetetlen alapismeretek elsajátítását kell biztosítani. A jövő iskolája adja meg a tudás szilárd alapját. de Ugyanilyen gyümölcsöző lehet a kölcsönhatás a televízió és -az irodalom között: ha a televízió és a rádió jót ad — márpedig sokszor ad jót is —, akkor új igényeket is kelt az olvasótól a képzőművészetig minden kulturális ágazat iránt. Ezért a televíziót és a rádiót nem a népművelés versenytársának. hanem eszközének. szövetségesének tekintjük. Ugyanakkor a népművelés úgynevezett „hagyományos” formái — a kórusok, a színjátszás — véleményünk szerint soha nem fognak elévülni. Határozottabne keltse a beflejeaettség illúzióját. Neveljen önálló gondolkodásra, modern természettudományos szemléletre, keltse fel egy életre a humán kultúra értékei iránti fogékonyságot és igényt, készítse fel a jelenleginél is jobban gyermekeinket, hogy felnőve is alkalmasaik legyenek új és új ismeretek befogadására és alkalmazására, formálja okét szocialista erru bérré. Amikor korszerű, szocialista igényeket fogalmazunk meg az iskoláikkal szemben, altkor a pedagógusok növekvő felelősségéről. is szólunk. Tudatosan tesszük ezt. tudva, hogy sokat kell tenni azért, hogy mindenütt — köz- pantilag, de helyileg is — megbecsülésük sokkal jobban összhangban legyen megnö- vékedefct feladataikkal, társadalmi szerepükkel. Az oktatással összefüggés- bem a fizikai dolgozók gyermekednek továbbtanulásáról is részletesen szólt Aczél György. Hátrányos helyzetük csökkentése érdekében, hcezr szabb és rövidebb távú eszközökkel együttesen kell élnünk. Nagyobb mértékben keH folytatni nemcsak állami, hanem vállalati, szövetkezeti, társadalmi erőből is az általános és középiskolai kollégiumi helyek létesítését, a pedagógiai és szociális eszközök mellett a fizikai dolgozók egyes rétegeinek meggyőzését, hogy az értelmiségi pályára alkalmas gyermekeik továbbtaníttatása mind társadalmi, mind egyéni szempontból fontos. A szocializmusnak nagy előnye. hogy a fiatalok hajlamaik, képességük, tehetségük szerint választhatnak pályát, hivatást. Ez is összefügg azzal a törekvésünkkel, hogy minél több ember életét tegyük hasznosa bbá, értelmesebbé. még szebbé. A közművelődés problémáiról szólva utalt a népművelés olyan továbbfej lesz- tésére, amelyben a természettudományos-technikai műveltség • is megfelelő helyet kap, majd a televízió és a helyi közművelődés viszonyával foglalkozott. A televízió műsorától és a helyi népművelési munkától egyaránt függ a kultúra terjedése — mondotta. Ismert példa, hogy a televízió jó néhány műsora szervezte é« élénkítette a népművelést. Csali a legutóbbit említem: a „Röpülj páva...” című műsor ének., és zenekarok, tánccsoportok százait mozgatta meg és segítette a helyi kulturális központokat, a népművelés lelkes híveit. ban kell fellépni azokkal a véleményekkel szemben, amelyek a kulturális öntevékenységet idejétmúlt jelenségként kezelik, erkölcsileg nem becsülik, anyagilag nem segítik. Központi feladat továbbra is. hogy közelebb vigyük a művészetet a tömegekhez — és a tömegeket a művészethez. Ez sokrétű, bonyolult ideológiai és szervező munkát követel mindannyiunktól. Irodalmunk, művészetünk nagyrészt adós a munkásosztály. a dolgozó nép mindennapiakban gyökerező igazi problémák, új jelenségek áb. rázolásával. — Korunkkal és feladatainkkal kapcsolatban gyakran szerepel a „bonyolult” jelző. Válóban: a mi korunk minden eddiginél bonyolultabb. Valamikor éppen az volt az alkotók panasza, hogy nem kaptak elég lehetőséget arra, hogy árnyaltan, a maga ösz- szetettségében ábrázolják a valóságot. Most itt a lehetőség szembenézni a valósággal, elemezni, feltárni annak alkotó elemeit. Az alkotóik panasza régen az volt, hogy gúzsba kötötte őket a mindent lakkozó sematizmus. Ma egyeseknél ezt egy ideje egy ellenkező előjelű, de önként, vagy divatok, pózok hatása alatt vállalt sematizmus váltotta fel, ami csak a zülleni, hullani rendeltetett, a ki(Folytatás a i oldalon) Szabolcsi küldöttek a kongresszuson. (Kelet-Magyarország telefoto) Erősítsük a marxizmus—leninizmus pozícióit a kulturális életben Fártunk kulturális politikájának fő vonala helyes, alapvető módszerei beváltak A gazdálkodás tervszerű fejlődése biztosított Vigyük közelebb a művészetet a tömegekhez — és a tömegeket a művészeihez
