Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

WTO. november 35. RBU5T-MAGYARORSZAO Korszerűbben, term el éken en A nemrég lezajlott pártér- takezlelen mondotta Márki János, a Szabolcs megyei Al- lami Építőipari Vállalat igaz­gatója: „A drótkefével való rozsda Üaini tás, a radiátorok ecsettel történő festése nem korszerű. A „penzüzés” már a múlté, amelyet sürgősen fel kell váltani a termelékenyebb, elektrostatikus festési eljárá­soknak.” Hiányosságként* vetette fed azt is, hogy a földmunka gé­pesítése még csak ötven szá­zalékban van megoldva a vál­lalatnál. S ez is hozzájárult alihoz, hogy az első fél évben a termelékenység nem, a bér­felhasználás viszont növeke­dett. S hogy ez a felismerés nem mai keletű a vállalatnál, azl bizonyítja az is, hogy a következő tervidőszakban gé­pek beszerzésére hatvanmilliót irányoztak elő. A vidéki iparfejlesztés so­rán az általános beruházások keretén belül is egyre többet költünk a megyében gépekre, korszerű technológiákkal dol­gozó berendezésekre. Több gyárban a nagymérvű re­konstrukciók során szinte ugrásszerűen nő a termelési érték volumene, s vele pár­huzamosan javulnak az egy dolgozóra jutó termelékenysé­gi mutatók. A kisvárdai vas­öntöde rekonstrukciója során például jövőre egy olyan automata formázó géprend­szert építenek be a technoló­giai folyamatba, amely meg­duplázza a temperüzem telje­sítményét. Készülőben vannak olyan gépsorok, futószalagok, amelyek megszüntetik a sú­lyos öntőtégelyek kézi erővel való továbbítását. Megterem­tődnek a folyamatos öntés gépesített feltételei: Ugyan­annyi emberrel, könnyebben, nagyobb eredmények elérésé­re lesznek képesek. A Nyír-egyházi Vasszerkeze­ti és Gépipari VaJlalat szovjet importból szerzett be egy nagy teljesítményű élhajlitó gépet, améiyet a saját munka mellett még bérmunkában is hasznosít. A Kisvárdai Gép­ipari Ktsz-ban kisebb kapaci­tású élhajlitó gépek gyártását kezdték meg. A segíts maga­don elve alapján egyre több helyen sikerül a meglévő gé­pek továbbfejlesztésével nö­velni a termelékenységet, jö­vedelmezőbbé tenni egyes szakágakat, és termékek elő­állítását. Ilyen péld t & külö­nösen bőven találhatók a megye állami gazdaságaiban, elsősorban Balkányban és Nyírtasson. Ezekben a gazda­ságokban elsősorban az akna szedésénél, betakarításánál je­lent nagy termelékenységnö­vekedést a különböző kiegé­szítő gépek, berendezések al­kalmazása. Mindennapi életünkben óriási jelentősége van és a továbbiakban mindinkább ve­lejáró gazdasági tényezővé vá­lik a gépek használata, az új technológiai eljárások alkal­mazása. Sokáig jelentett szin­te megoldatlan problémát egy nagy vegyipari nagy­üzemben a keletkező mellék- termék elhelyezése. A már- már országos gondokat jelen­tő problémát végül is Nyír- bogdányban oldották meg; si­került a mel léktermókbő 1 igen hasznos gépjármű üzem­* Uj nagyüzem Mátészalkán A negyedik ötéves terv egyik fontos beruházása lesz Szabolcs-Szatmár megyében a Budapesti Épületasztalos­ipari és Faipari Vállalat új, mátészalkai nyílászáró szer­kezeti üzeme. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium iparfejlesztési főosztályán ér­deklődtünk az új üzem cél­ja, feladata. létesítésének üteme felől. A beruházási osztály vezetője, Szarvas 1st-, ván a következőket mondot­ta: — A következő évek gyor­sított lakásépítési programja szükségessé tette egy igen korszerű technológiával fel­szerelt ajtó- és ablakkészítő nagyüzem felállítását. A pro­filgazda fővárosi üzem Bu­dapesten már nem terjesz­kedhet.. ezért a vidéki ipar- telepítés kereteiben történik új üzemrészének felállítása. Á választás több indokból esett Szabolcsra és ott is Má­tészalkára. Egyik, hogy köz­ismerten fanyersanyagunk, legjelentősebb részét a Szov­jetunióból kapjuk. A beér­kező állomás közelsége in­dokolttá teszi, hogy ne a nyersanyagot utaztassuk az országban, hanem a már fel­dolgozott árut A másik in­dok: a szabolcsi munkaerő foglalkoztatása. Bár az igen nagy . termelésű üzemnek olyan jjj korszerű technoló­giája jP lesz. hogy évi 100 ” ezer darab kö­rüli ajtót és körülbelül ugyanennyi ablakot mindösz- sze pár száz munkással állít majd elő. Viszont az is igaz, hogy ennek a munkásgárdó- nak kitűnően képzettnek kell lennie, szakmájuk jó isme­rőjének is. hiszen főleg az automata gépsorok működé­sét fogják ellenőrizni. — Meg kell említeni a harmadik indokot is. mely nem kis szerepet játszott az üzem mátészalkai elhelyezé­sében. Ez pedig, hogy a me­gye igen nagy segítséget nyújtott az Indításhoz. Itt nemcsak az anyagi segítség­re. az iparfejlesztési alapok­ból nyújtott milliókra keli gondolni, hanem arra is. hogy Mátészalka új' iparne- gyedében úgynevezett előköz- mű vési tett terep áll rendel­kezésre a gyár felállításához és ez a minisztérium véle­ménye szerint legalább egy évvel meggyorsítja az építés munkáját, a beruházás haté­konyságát, a fontos munka mielőbbi kibontakoztatását. — Már a következő, 1971- es évben megépül a nagy­üzem első lépcsőiéként az úgyneveziett előszabó üzem, mely készítményeit, a méret­re szabott faalkatrészeket nagy mennyiségben vágja készre és küldi az összeállító üzemekbe. Egészen korszerű, úgynevezett „lakköntött” formák lesznek ezek és — itt ismét szerencsés a hely ki­választása —. itt is, mint mindenben számítunk a könnyűiparral való nagyará­nyú együttműködésre. — A teljes gyár építése 1972-ben nagy erővel folyta­tódik és 1973—1974-ben tel­jes kapacitással működik majd az üzem, a szó szoros értelmében ontva a lakásépí­tésekhez nélkülözhetetlen, fontos elemeket — fejezte be tájékoztatását Szarvas Ist­ván beruházási osztályvezető. (gnz) anyagot előállítani. S mind­ezt azért tudták megoldani, mert rendelkeztek a megfelelő gépi és egyéb berendezések­kel, korszerű laboratórium­mal, ahol megfelelő technoló­giai eljárásokat dolgoztak ki. Ezek a berendezések, feltéte­lek pedig pontosan azért vol­tak és vannak meg a Nyír- bogdányi Kőolajipari Válla­latnál, mert már az előző években is sokat törődtek a különböző gyártástechnológi­ák tökéletes! késével, olyan gépeket, berendezéseiket konstruáltak, amelyek meg­könnyítették, gyorsították a különböző gyártásfodyama- tofcat. Nem véletlen, hogy eb­ben az üzemben a nemzeti jövedelem gyarapítására tett ígéret valóra váltása során az eredménynövelés év végére eléri a négy százalékot. A gépeket, korszerű beren­dezéseket nem adják ingyen. A dán gyártmányú formázó automatikai például csak dol­lárért kapja meg a kisvárdai vasöntöde. BeruházasoKKai, s csakis azzal egy csapásra még neim tudunk mindent megol­dani, számtalan indokolt igényt egyszerre kielégíteni. Alapos elemzéssel szükséges teliét felmérni, hogy mire van szükség. Mit lehet legjob­ban hasznosítani, a befekte­tett összegnek hol térül meg leghamarabb a kamatja, s jelentkezik a legnagyobb haszon. Nem állunk olyan jól, hogy egyik évről a másikra válto­gassuk a gépeket, 'berendezé­seket. mert esetleg azok már elavultak. Gépi beruházásain­kat tehát hosszú távon, az igényeket jól ismerve kell kezdeményezni és végrehaj­tani. Ugyanakkor szükséges az ezen a téren még rejtett tartalékok feltárására, az ezermesterkedő, újító embe­rek bevonására. Hiszen szám­talan példa igazolja, hogy egy-egy sikeresebb újítás ré­vén az érintett gazdasági egy­ségnél ugrásszerűen emelke­dik a termelékenység, na­gyobb lesz a jövedelem. A gép az embernek nem csak hűséges segítőtársa, ha­nem gazdaságpolitikai elkép­zeléseink valóra váltásának egyik fontos eszköze. Minden gazdasági vezető elsőrendű feladata kell, hogy legyen minden telhetőt megtenni a gépesítés fokozásáért, az új technológiák alkalmazásáért. A jelenleginél is gyorsabb ütemben, tervszerűen, meg­fontoltan, s ha szükséges, koncentrálni is kell a rendel­kezésre álló fejlesztési alapo­kat. Hogy a beruházott száz­ezrek jövedelméből mielőbb újabb, még nagyobb beruhá­zásokra teremtődjenek meg a feltételek. Tóth Árpád Tómba András brigádvezető A KÜLDÖTT Nyíregyháza, Vasgyár utca 18. A földszintes épületsor kapuján belül mint sok-sok csillagszóró, viliódznak a he­gesztő pisaitólyok, motorok zú­gása, vaslemezek csengése szolgáltatja hozzá a „muzsi­kát”. A rikoltó színű műhely­ajtón öles betűkkel: „FTC” meg „VASAS” felirat, mellet­te a legutóbbi lottóhúzás szá­mai, sebtiben, krétával. Me­gyei építőipari vállalat la­katosüzeme: itt dolgozik, a hátsó épületek egyikében Támha András és brigádja. Gyárakhoz, kórházakhoz, la­kásokhoz formálják az üveg­falak vaskeretéi.. Táraba And­rás innen indul ol hamarosan, ünneplőt ült a szürkés mun­karuha helyett, hogy reszt vegyen a tizedik pártkong­resszuson, mint a szabolcsi küldötteit egyike. Napkorról indult... A kérdésre — gondolta volna? — nem tud válaszol­ni. Semmilyen különös dol­got nem csinált, csak dolgo­zott képességéhez, erejéhez mérten becsülettel, az itt el­töltött tizenhat év minden napján. Könnyű felfedezni, hogy a tanácstalanság mögött az öröm is meghúzódik: ő, a volt napkari cselédember fia élete delén, 41 éves ko­rában ilyen fontos tanácsko­zásom megjelenhet! Statisztika szerint az üzem 18 párttagját képviseli köz­vetlenül. Valójában a kong­resszus sem csupán a párttag­ság, hanem minden dolgozó ember eseménye hazánkban. Ezért is mondja Támba And­rás: — Igaz, a mi üzemünk száznegyven dolgozója s az évi 25 milliós termelése ki­csinek tűnik az ötezer szabol­csi építőmunkás majdcsak milliárdos értékű munkájá­hoz képest De egyfajta az örömünk is, meg a gondunk is. Úgy érzem, nekem vala­mennyiünket képviselnem kell. S ha már őt jelölték a la­katosüzem kommunistái, eb­ből az is kitűnik, hogy bíz­nak benne, maguk közül va­lónak tartják. Pergeti vissza az időt és felidéz vitákat, összecsapásokat, amikor „ver­ni kellett az asztalt”. — Mi tagadás, én mindig kimond- tam, aani a szívemre neheze­dett. Kiki várakozott belőlem, ha láttam, mi a rossz, ho­gyan lehetne másként, job­ban. Hatvannyolc óta ezt most már mint párttitkár is teszi. Akkor szavaztak rá az alap- szervezetben. — Aki kritizál, nem na­gyon kedvelik sok helyütt. — Ez igaz. De én ugyan­úgy teljesítményre- dolgozom, mint a többi szaktárs, nem a párttitkárságért kapom a fi­zetésemet. Nincs fél tani va­lóm, ha az igazságért, a jobbért kell hadakozni. Nem köt se íróasztal, se kényelem. Talán ezért is van, hogy fő­leg utóbb jobban odafigyel­nek, ha a. pártvezetőség vé­leményét tolmácsolom. Érdek és érdek így történt ez akkor is, amikor a csökkentett munka­időre tértek át az üzemben. Támba András jól tudta, az egész visszafelé sülne el, ha fillérrel is csökken az embe­rek keresete. Ezért kardosko­dott maga is amellett, hogy a „tól-ig” órabérsíkálán inkább az „ig”-hez legyen közelebb a munkások bére. Sikerült is, s ő most azért boldog, mert a munkások igazolták az ér­velését: elégiedett emberekkel többre lehet jutni... Vagy az udvar rendezése; a szociális létesítmény bővítése: mind, mind egy kis csendes győze­lem. — Csakhogy ennek is, mint a legtöbb dolognak két oldala van. KépviséLni kell a vállalat érdekét is, ha nem is éppen tetszetős, népszerű, amit mond az ember. Előfor­dul, hogy olyan igénnyel áll­nak élő egyesek, ami az ál­taluk megszavazott kollektív szerződésbe ütközik. Én ott dolgozom a (műhelyben, ne­kem könnyebben odamond­ják: „Már te is a vezietőkhöz húzol?” Mit mondhatok erre. Megint csak az igazat, s ha .lassan is, de megértik, elfo­gadják a kételkedők is. így tartott vissza nemrég egy tehetséges fiatal szakmun­kást, akit valamennyivel több pénzért csalogattak máshová... így sikerült keresztülvinni, hogy a brigádveze tőknek szánt órabérjavítást inkább oda fordítsák, ahol jobban szorít a cipő, — a kisfizetésű- ekraek. Meghallgatni a munkást Ismét mondja: ott él a munkások között, ahol nem „nikkélezik” a szavakat, ha­nem nyersen formálják meg. Mint amikor bevezették a kategóriarendszert. „Felzúg­tak, sértette az embereket, s milyen jól fogadták az eltör­lését!” Vagy amikor az árak meg a keresetek jönnek szó­ba, lenn a műhelyekben nem átlagokkal arányosítanak, ha­nem úgy számolnak, miire télt száz forintból tavaly és mire most... Azt pedig az alapszer­vezeti választáskor írásban is rögzítették: a munkások el­várják, hogy őket is kérdez­zék meg, mielőtt döntenek a vezetőik valamilyen nagyobb kérdésben. Az is jólesik ne­kik, ha — minit utóbb mind gyakrabban — rójuk köszön az igazgató a műhelyekben. — Ezeket mondanám én el a kongresszuson, ha szót kap­nák. Meg azt is, hogy a mun­kásemberek őszintén bíznak a párt politikájában, azt akarják, hogy annak minden betűje ferdítés nélkül való­suljon meg. Aztán tovább: elmondaná azt is. hagy náluk a hat szo­cialista brigádból négynek a ran}', kettőnek meg ezüst fokozatos kitüntetése van. Be­szélne ország-világ előtt ar­ról a nagy fejlődésről, amit legjobban ők, az építők is­mernek itt Szabolcsban. Az új gyárakat, kórházakat, la­kónegyedeket, iskolákat Fe­héren feketén bebizonyítaná, hogy jól megtérül, kamatozik minden ide juttatott forint, s hogy a jövőben is jó befekte­tése lesz az országnak Sza­bolcs fejlesztése... De min­denekelőtt azt a támogatást köszönné meg, amit az ország népe, a kormány nyújtott a tavasza árvízkor, utána a szamosköziekraeík. Munka, család, szenvedély Támba András tizenöt éven át reggel fél ötkor kelt, hogy Napkorról vonaton be­érjen hétre a lakatosüzembe. Nincs még egy esztendeje sem, hogy beköltözhetett a városba. („Munkám után, ha nagyon rámentem volna, sok­kal hamarabb is lakáshoz ju­tottam volna. Csakhogy az embernek, ha becsülettel akar élni, körül kell néznie maga körül is, nem szabad a rászorul babbak elé tolakod­ni.”) Most több időt szentel­het a családjára is. Két gyer­mekük van, a kisfiú még óvodás, s a felesége három műszakban fizikai munkás ugyancsak a Vasgyár utcán, a szemben lévő konzervgyár­ban. így hát gyakran ő az „ügyeletes” a gyermekiek mel­lett. Csendben, egyszerűen él­nek, csakúgy, mint a sok család a körúti tömbökben. Két szenvedélye van: a fia és a foci. A fiában leli az örö­mét, a futballban a bosszúsá­gát.. Aztán jön a hétfő, a munka, s már csak arra össz­pontosít, ott a hátsó műhely­ben. Most egy hétig Budapes­ten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának kong­resszusi terme lesz a Támba András munkahelye. Angyal Sándor Pecséri Ádámmal, a győr- teleki tanácselnökkel olyan utcába mentünk, amelynek még nincs is hivatalos ne­ve. Igaz, két ikerháza van még, négy család lakik ott. S az elnök elvtárs szerint az az új lakók óhaja, hogy Dan- kó Pista legyen az utca ne­ve. „Mert, hogy az bizony híres cigány volt.” Nyolc cigánycsalád költö­zött új lakásba október utol­só napjaiban Győrteleken. Négy család, ugyancsak iker­lakásban a Dobó István ut­cába került, százötven mé­ternyire beljebb. A tanácselnök előre mond­ja a nevet, ahová először megyünk: Jónás István la­kása. (A leendő Dankó Pista utcában). Takaros, tágas nagy ház, két családnak ad helyet. A sima vakolás még nyirkos, nem száradt ki. Négy beton lépcsőn kell fellépni. A fel­járókorlát tartóoszlopainak a helye meg van hagyva a betonban: azok felszerelésé­re még később kerül sor. A háziasszonyt találtuk otthon egy kisebb és egy na­gyobb fiúval. A frissen ké­szített padlózat gyalúfor- gáccsal leszórva. könnyebb legyen majd a végleges be­rendezkedésre tisztára seper­Dankó Pista utca ni. A berendezés: három vas­ágy, egy" faágy, zománcozott szobatűzhely, kis asztal, szé­kek. A f aágyon nylon zsákok­ban vagy egyszerűen össze­kötve batyuk halmaza. A háziasszony szíves készség­gel töröl meg két széket, s helyül kínálja. Minden ami van, amit lát­ni, segélyképpen kapták — magyarázta Jónásné. Ahon­nan elvitte előző lakásukat az árvíz, az Arany János ut­cában, nem maradt még egy kanaluk sem. Jónás Istvánnéval a követ­kező beszélgetés folyt le: — November 31-én köl­töztünk ide, kérem. — A férje? — Dolgozik. Állami építő- vállalatnál. Mátészalkán van­nak. Azelőtt Pesten dolgo­zott. Az árvíz után jött kö­zelebb. — Mennyibe van a ház­rész, amit maguknak adtak? — Úgy tudjuk, nyolcvan­hatezresek ezek. — De jó. — Hát igen, nagyon jók. Magas betonalap, téglafalak, jól pászoló tető. Van ez a nagyszobánk, ötször öt méte­res, aztán a kisebbik szoba, meg az előszoba, konyha, kamra. — A másikat, amelyiket a víz elvitt, biztosan hasonlí­tani se lehet hozzá. — Nem. Dehogy lehet. Csak azért, tetszenek tudni, az minden tekintetben a sajá­tunk volt. Kicsi volt, de igye­keztem mindig rendben tar­tani. Rám várt ez, hogy a férjem tizennégy éve eljár dolgozni Nem kell azt hin­ni, kérem, mi nem tekintjük a tisztaságot... — Család... hány gyere­kük van? — Két kislány meg egy fiú, iskolás. Ez a nagyobb fiú tizenhét éves. Ópályibói van itt, a férjem testvéréék- től. Két napra jött. Segít rendbe tenni az udvart, hogy itt építettek. — Bírnak a lakás törlesz­tésével ? — Mondom kérem, dolgo­zik a férjem télen-nyáron. Persze, hogy tudjuk mi a kö­telesség Ezután itt élünk.,. — Még nincs rendben min­den. — Ezután még kövezik a többi helyiséget. Betonaljaza- tot csinálnak (így mondják a szakemberek), jönnek la­kásról lakásra. Már meg is vettem a piros festéket, hogy bekeverjék. Ilyen színes lesz itt mindenütt a szoba kivé­telével. Merthogy az padlós. Azután meg bútorokat sze­retnénk. .. — Milyen batyuk azok ott, a faágyon? — Azokat is a segélyezés­sel kaptuk. Többje ruhane­mű, aztán ingek, gatyák, me­legítők. Nem raktam még itt ki, hogy betonozzák még a többi részt, ezt a nagyszobát meg meszelni kell. Úgy va­gyunk még. szokjuk, számol­gatjuk mi hol legyen majd. — Milyen érzés ilyen új házban lenni? — Nem is tudom, kérem, hogy mondjam. Nagyon jól­eső érzés tudni, nem számít, hogy cigányok vagyunk. Amiért nem tesznek kivételt velünk, a nagy csapás után. Mert bizony, az ég alatt vol­tunk, meg ki hol azóta. Aztán benyitottunk még mind a többi új lakásba. Szorgos rendezkedést láttunk, őszinte szavakat kaptunk. Telve a bizalom és remény­kedés erejéveL Aranyos Dezsőéknél már megvették a háromkarú vil­lanycsillárt. Varga Mik- lóséknál nagyon szép, rózsa­színű szivacs női köntöst ta­láltunk az egyik ágyra terít­ve. Azt mondta a fiatalasz- szony: „Rövidesen be kell fe­küdnöm a kórházba, szülni. Ne szólhasson le senki, mert nem vagyok rendesen öltöz­ve.” Máté Ferencné nem mulasztja el arról szólni, hogy Erika kislányuk kilenc­éves, harmadik osztályba jár. „Nem akarjuk mi, kérem, hogy a gyerekeink analfabé­tának maradjanak. Rendesen jár itt iskolába minden ci­gánygyerek. Csaknem ‘ minden udvaron frissiben összetákolt sertésól van. Hízókat tartanak, gon­doznak — az asszonyok. Mert férfit, a férjeket sehol sem találtuk otthon. Mind dol­gozik különböző helyeken, különböző vállalatoknál. A több mint nyolcvan győrtele- ki árvizes család új háza közt elkészült az övék is. Asztalos Bálint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom